1-elobb | elole-hazud | hazug-lakol | lakos-orome | oromm-tette | tevel-zugo
Rész
2503 11| ily méltatlanul mert bánni tevéled.~Ez éjjelen által kipihenjük
2504 14| összeházasítlak;~Olyan pár válik is ám tibelõletek,~Hogy még!... várjatok csak,
2505 6 | szaladt,~Feketévé vált a tisztakék égi bolt,~Elhaloványodott
2506 1 | Ki pedig a vízben a ruhát tisztázza,~Iluska az, Jancsi szivének
2507 6 | éjszakát!... nem kelt föl titeket sem más,~Majd csak az itéletnapi
2508 6 | ház, a zsiványok~Mind a tizenketten odabenn valának.~Éjszaka,
2509 20| jobbágyaid vagyunk!”~A többi óriás ekképen esengett,~„
2510 12| volt,~Hogy õ is elmegy, s a többiekkel harcol;~Hanem a huszárok
2511 18| Kivált mostohája kinzása töré meg.~De meg is lakolt ám
2512 18| Amit mondott, csak úgy töredezve mondta,~El-elakadt a nagy
2513 2 | ezt a szegény árvát.~Úgyis töri magát, dolgozik eleget,~
2514 20| napodat!~De fogadom, bele is törik a fogad!”~Kiáltott fel János
2515 20| megnézem belsejét;”~S nem törõdve azon, hogy majd megugratják,~
2516 13| Amily kegyetlenûl bántak a törökkel,~Csak úgy bántak õk most
2517 12| S keresni indult a rabló törököket;~Nem soká kereste, mindjárt
2518 4 | minden lépéseddel.~Ha látsz tört virágot útközepre vetve,~
2519 11| Pusztitó szándékkal azért törtek oda.~Mikor a magyarság beért
2520 15| János vitéz ekkép végzé történetét,~Nem hagyta hidegen a hallgatók
2521 9 | árnyékában.~Itt semmi különös nem történt népünkkel,~Csakhogy küszködnie
2522 21| patkányfejet,~Akasztófa tövén nõtt füvet, virágot,~Macskafarkat,
2523 5 | esett,~Megszomjazott rá, a tóhoz közeledett,~Kalapjának belemártá
2524 15| s a sereg elkisérte oda.~Tõlök sok „szerencsés jó utat”
2525 3 | lehet annak másik fele:~Tolvaj-e vagy farkas, ami elment
2526 7 | csillámlott;~Alattok a lovak tomboltak, prüsszögtek,~Kényesen rázták
2527 25| Hirtelen beugrik a sárkány torkába.~Sárkány derekában kereste
2528 22| halvány kisértetek~A sírok torkából kiemelkedtenek.~Táncot és
2529 12| csata;~Acélok csengése, torkok kurjantása~Volt a magyaroknál
2530 17| Rásütött egyenest faluja tornyára.~Szent isten! hogy örült
2531 4 | megállt s visszanézett,~A torony bámult rá, mint sötét kisértet.~
2532 19| fejét,~Mintha nézné holmi toronynak tetejét.~Óriások csõsze
2533 12| nap lemegy,~Országodból tova ûzzük ellenséged,~S elfoglalhatd
2534 6 | fosztogatás, ölés nekünk tréfa,~E derék tréfának díja gazdag
2535 6 | jól megfontoljuk, ez nem tréfadolog;~De az én Jancsimnak helyén
2536 19| rúd végét megkapta,~S csak tréfamódra a sárból kiragadta.~Volt
2537 20| úgy mondotta,~Hogy János tréfára gondolhatta volna;~Hát egész
2538 3 | Kisült, hogy korántsem tréfaság a beszéd,~Jancsi gazdájának
2539 3 | Ne bolondozz Jancsi, a tréfát nem értem;~Amíg jól van
2540 12| Visszajött a követ, harsog a trombita,~Rémséges zugással kezdõdik
2541 12| Megszólalt a sereg harsány trombitája,~Minden legény talpon termett
2542 6 | Majd csak az itéletnapi trombitálás!~Élete gyertyáját soknak
2543 1 | százszor,~Ki mindeneket tud: az tudja csak, hányszor.~~
2544 8 | ti szembeszállni vélünk?~Tudjátok-e, hogy mi emberhússal élünk?”~
2545 21| emberkoponyákat.~De ki tudná sorra mind elõszámlálni?~
2546 27| föltámasztotta.~Mindent el tudnék én beszélni ékesen,~Csak
2547 10| hegyek fölnyúlnak az égig.~Tudni való, hogy itt a sereg izzadott,~
2548 1 | lelkem piros ajakadra!”~„Tudod, Jancsi szivem, örömest
2549 23| Az óperenciás tenger ez, tudod-e?~Azért semmi áron által
2550 23| gázolj által velem.”~„Át tudok-e?” szól az óriás és nevet,~„
2551 19| telhetetlen bánat!~Ha nem tudsz megölni, ne gyötörj hiába;~
2552 23| mindjárt elõtte is álla.~„Át tudsz-e gázolni ezen a tengeren?”~
2553 14| rózsa tüskés életemen.~Be tudtam is õt szeretni, csodálni!~
2554 14| nekem, hogy hûséges legyek -~Tudtuk, hogy hûségünk ugysem szegjük
2555 2 | boszorkány;~Nagy szája megnyílik, tüdeje kitágul,~S ily módon riaszt
2556 4 | 4~Mikorra a patak vize tükörré lett,~Melybe ezer csillag
2557 5 | alább~Ragyogó szemével a tündér délibáb.~A kis ebéd neki
2558 26| felhõs ég boltját.~Van a tündéreknek virágnyoszolyája,~Örömtõl
2559 26| emberek nem kis örömére.~A tündérgyerekek ott szivárványt fonnak~Szemsugarából
2560 26| szivárványt fonnak~Szemsugarából a tündérleányoknak;~Mikor a szivárványt jó
2561 26| gyémánt lesz belõle.~Szõke tündérlyányok sárga hajaikat~Szálanként
2562 27| meg Jánost királyokká.~A tündérnemzetség gyönyörû körében~S kedves
2563 26| 26~Tündérországban csak híre sincs a télnek,~
2564 25| Kaput nyit, és látja szép Tündérországot.~~
2565 6 | lehetett már,~Mikor szemébe tünt egy pislogó sugár.~Amint
2566 14| örömem,~Az egyetlen rózsa tüskés életemen.~Be tudtam is õt
2567 2 | Nézze meg az ember... hogy tüstént vigyen el -”~„Hanem most
2568 1 | melege vagyon.~Szerelem tüze ég fiatal szivében,~Ugy
2569 1 | 1~Tüzesen süt le a nyári nap sugára~
2570 14| és aki, mondhatom,~Mint tulajdon anyám, úgy viselte gondom.~
2571 21| Nem szárnysuhogás volt az tulajdonképen,~Boszorkányok szálltak arra
2572 19| tápászkodhatott,~Amint János vitéz a túlpartra jutott,~Átjutott és nekisuhintva
2573 24| szörnyü sebességgel,~De a tulsó partot csak nem érhették
2574 17| paripája hegyen-völgyön túlszállt.~Hányta volna le a madár
2575 24| vége,~A tenger azon túl tûnik semmiségbe.”~„Vigy oda hát
2576 14| hogyha õt láthattam,~Egy turós lepényért látását nem adtam;~
2577 12| helyett,~Szívében hatalmas tusa keletkezett;~De lecsillapítá
2578 12| lecsillapítá szíve nagy tusáját,~Emlékezetébe hozván Iluskáját.~
2579 12| hinné az ember, hogy érett uborka.~A török csapatnak nagy
2580 12| Bízd az isten után mireánk ügyedet;~Fogadást teszünk, hogy
2581 13| királyi széken én sokáig ültem,~Rajta megvénültem, rajta
2582 17| Bevezette Jánost, karszékbe ültette,~S így folytatta ismét beszédét
2583 6 | megpihennem;~Ha nem akarjátok ezt: üssetek agyon,~Hitvány életemet
2584 21| õket,~A barlang közepén üst alatt tûz égett.~Ajtó nyilásakor
2585 21| hemzsegett.~Hánytak a nagy üstbe békát, patkányfejet,~Akasztófa
2586 14| amugy istenesen.~Munka s ütleg között ekkép nevelkedtem,~
2587 3 | oly nagyon gazdája;~S ha ütlegre kerül a dolog, azt verje,~
2588 19| tengelyig a nagy sárba vágott;~Ütötte lovait a fazekas, szegény,~
2589 14| Tudtuk, hogy hûségünk ugysem szegjük mi meg.~Azért szép
2590 4 | Jancsi letörölte inge bõ ujjával.~Indult; nem nézte egy szemmel
2591 5 | a vizet,~Miután lerázta, ujra utnak eredt.~Mikor a nap
2592 12| ellenséged,~S elfoglalhatd újra a királyi széket.”~Erre
2593 20| voltak ám!~Látott egyet ûlni egyik fa sudarán,~Lehetett
2594 19| meg szíve bánatát:~„Mikor unod már meg örökös munkádat,~
2595 20| levele,~Hogy szûrnek is untig elég volna fele.~A szunyogok
2596 6 | bátran belépe.~„Adjon az úristen szerencsés jó estét!”~Mondott
2597 14| mint annakelõtte.~De az úristennek más volt akaratja,~Szívünknek
2598 4 | egy szemmel sem, hol az ut?~Neki úgyis mindegy volt,
2599 21| minthogy minden ember gyülölte, utálta,~Mégcsak a varju sem károgott
2600 16| Szelíd epedéssel tekintett utánok,~Mintha azok neki jó hírt
2601 8 | fejedelem,~De még meg is írta az úti levelet,~Hogy senki se bántsa
2602 5 | Kukoricza Jancsi ment a maga utján;~Erdõ közepében sötét ösvényére~
2603 24| partra tette,~És azután utját visszafelé vette.~~
2604 4 | lépéseddel.~Ha látsz tört virágot útközepre vetve,~Hervadó szeretõd
2605 5 | vizet,~Miután lerázta, ujra utnak eredt.~Mikor a nap leszállt
2606 19| könnycseppet tett szeme pillájára.)~Utóbb a könnyel is végkép számot
2607 12| Soká nyargalt Jancsi, amíg utolérte,~„Megállj, a hitedet!” kiáltott
2608 13| alkonyatán.~A leáldozó nap utósó sugára~Vörös szemmel nézett
2609 22| füveket,~Lábra szedte magát s utra kerekedett.~~
2610 19| Kérdé János vitéz egy útra mutatva,~Mely az erdõt jobbra
2611 12| lemegy,~Országodból tova ûzzük ellenséged,~S elfoglalhatd
2612 13| Készítsen, ami jó, mindent vacsorára,~Az én gyõzedelmes vitézim
2613 5 | károgása,~Mely épen egy esett vadnak szemét ásta.~Sem erdõ, sem
2614 17| hirtelen rápattan,~Oldalába vágja hegyes sarkantyúját,~S furcsa
2615 21| boszorkányt megragadt,~S ugy vágta a földhöz dühös haragjába’,~
2616 12| jel adása.~A sarkantyút vágták lovak oldalába,~Dobogott
2617 19| óriásföldnek félelmes tájára.~Egy vágtató patak folyt a határ mellett:~
2618 12| nyomába.~Hát a török basa fia vágtatott ott,~Ölében valami fehérféle
2619 6 | élet, hát közétek,~Bárkik vagytok, egész bátorsággal lépek.~
2620 19| kend csak,~Ezen az úton itt vajjon hova jutnak?”~Kérdé János
2621 22| fel, vigyük el! mért olyan vakmerõ,~Tartományunkba belépni
2622 5 | szemének pilláját ellepte;~Vakondokturásra bocsátotta fejét,~Hogy visszanyerhesse
2623 21| a dologban az volt,~Hogy valahányszor egy-egy boszorkány megholt,~
2624 16| Hazatartok én, hogy végre valahára~Sok küszködés után legyünk
2625 20| kell mennem,~Itt hagyok valakit királynak helyettem.~Már
2626 21| serege,~Hanem megakadt a keze valamiben,~Közelebb vizsgálta s látta,
2627 27| Õt királynéjoknak meg is választották,~A tündérfiak meg Jánost
2628 23| Meghiszem azt; foglalj a vállamon helyet.~Így ni, most kapaszkodj
2629 27| mit látott!~Látta Iluskává válni a virágot.~Eszeveszettséggel
2630 6 | ég felé szaladt,~Feketévé vált a tisztakék égi bolt,~Elhaloványodott
2631 19| sokszor telt s fogyott a változékony hold,~S váltott a téli föld
2632 18| virágszál,~Légy hûséges társam vándorlásaimnál;~Vándorlok, vándorlok, a
2633 22| 22~Vándorolgatott az én János vitézem,~Meggyógyult
2634 19| Bizonytalan úton ezekkel vándorolt.~Már sokszor telt s fogyott
2635 6 | mered tenni e küszöbre.~Vannak-e szüleid? van-e feleséged?~
2636 16| Sejted-e te mostan, milyen öröm vár rád?~Hogy hazatart kinccsel
2637 20| óriás király nagy fekete vára~Volt, ami sötéten szeme
2638 13| legénység,~A francia királyt várába kisérték;~A csatamezõtõl
2639 11| Magát a királyt is kiûzték várából,~S megfosztották kedves
2640 14| Nem egyszer mondta, hogy: „várakozzatok csak!~Én még benneteket
2641 13| királyt.~Alighogy bevonult a várba a sereg,~Kukoricza Jancsi
2642 13| kívánok mást,~Csak hogy e várban egy szobát rendelj nékem,~
2643 19| Talpam úgyis viszket, várj, majd rád gázolok.”~De az
2644 21| gyülölte, utálta,~Mégcsak a varju sem károgott utána.~Sötétség
2645 20| szálltak.~Hát még meg a varjúk!... hú, azok voltak ám!~
2646 19| Majd meghalljuk azt is, várjunk csak kicsinnyég.~~
2647 11| Látni lehetett sok égõ város lángját,~Kivel szemközt
2648 17| Iluskám!~Tudom, hogy nehezen vársz te is már reám.”~Ily gondolatokkal
2649 14| várjatok, gyerekek!”~Hát hiszen vártunk is egyre keservesen;~Meg
2650 6 | mondta, nyugodtan a jövendõt várva,~A tizenkét zsivány csodálkozására.~
2651 14| adtam;~Örültem is, mikor a vasárnap eljött,~És vele játszhattam
2652 12| Kukoricza Jancsit célozza vasával.~Kukoricza Jancsi nem veszi
2653 11| egész kis Kánaán,~Azért is vásott rá a törökök foga,~Pusztitó
2654 2 | kend sem volt jobb a deákné vásznánál.”~Kukoricza Jancsi fölkapta
2655 8 | király:~Azért a magyarok védelmére kiáll,~S a tatár császárral,
2656 2 | fogai.”~Reszketõ kedvese védelmezésére~Ekkép fakadt ki a nyáj bátor
2657 25| hatalmasan, kardját villogtatva;~Védelmezték azok csunyául magokat,~De
2658 6 | agyon,~Hitvány életemet védeni nem fogom.”~Ezt mondta,
2659 18| Vándorlok, vándorlok, a világ végeig,~Míg kivánt halálom napja
2660 19| Így szólott, aztán a rúd végét megkapta,~S csak tréfamódra
2661 5 | Egyenes rónaság nyujtózkodott végig.~Nem volt virág, nem volt
2662 18| borúlt a kedves sírhalomra.~Végiggondolta a régi szép idõket,~Mikor
2663 19| mutatva,~Mely az erdõt jobbra végighasította.~„Ezen az úton itt? dejsz
2664 19| nekisuhintva szablyáját,~Végigmetszette a csõsz nyaka csigáját.~
2665 19| pillájára.)~Utóbb a könnyel is végkép számot vetett,~Csupán magát
2666 21| Sötétség országa kiderült végképen,~Örökös homálynak napfény
2667 14| meghalálozott,~A mi reménységünk végképp megszakadott:~Mindazonáltal
2668 18| emlegette,~Jancsi bácsi; ez volt végsõ lehellete:~Jancsikám, Jancsikám,
2669 23| szenderegnének,~Elfoglalva térét a végtelenségnek.~Nem mozdult a tenger, de
2670 15| 15~János vitéz ekkép végzé történetét,~Nem hagyta hidegen
2671 2 | elpanaszold, ha roszúl bánik veled. -~S kend ne akadjon fönn
2672 6 | minekünk... kezet csapunk véled!~Rablás, fosztogatás, ölés
2673 20| akkora volt, hogy felhõnek vélte.~Így ballagott János bámulva
2674 20| vagy, jöszte és ebédelj velünk,~Ha nem nyelsz kõsziklát,
2675 8 | mertek ti szembeszállni vélünk?~Tudjátok-e, hogy mi emberhússal
2676 17| halom tetején,~Alig tudott venni lélekzetet szegény,~János
2677 12| Jancsi ereiben nem folyt víz vér helyett,~Szívében hatalmas
2678 6 | pénzit?~Tán minden darabhoz vérfoltok ragadtak.~S én ilyen kincsekkel
2679 3 | ütlegre kerül a dolog, azt verje,~Ki félig apja volt, ki
2680 18| Leáldozott a nap piros verõfénye,~Halovány hold lépett a
2681 6 | Jancsinak sem szíve nem vert sebesebben~E szókra, sem
2682 25| volt ám szörnyû strázsa;~Vért jéggé fagyasztó volt rémes
2683 1 | énnekem minden mulatságom.~Vesd reám sugarát kökényszemeidnek,~
2684 21| S egyszerre csak annyit vesz észre, hogy nem lát.~„Éj
2685 8 | közepét;~De itten reája nagy veszedelem várt:~Látott érkezni sok
2686 24| óriás neki,~„De ott életedet veszély fenyegeti.~Nem olyan könnyû
2687 23| kend ingyen, köszönettel vészem.”~„Fiam, ha volna, sem kéne
2688 12| vasával.~Kukoricza Jancsi nem veszi tréfának;~S ily szóval megy
2689 6 | lész többé rabja,~Feleségül veszlek... isten is akarja.~Házat
2690 12| földnek dobbant meg a szíve,~E vészt jövendölõ zajra megijedve.~
2691 14| kinn csak nem hagyhattam vesztére,~Tarthatnék-e számot isten
2692 11| nap,~Visszafoglaljuk mi vesztett országodat.”~„Hát szegény
2693 11| keserves állapot?~Kincsem vetélkedett Dárius kincsével,~S most
2694 1 | De õ a virágra szemét nem vetette;~Egy kõhajtásnyira foly
2695 7 | Ha magamat lóra, nyeregbe vethetném;~Mert ha én nem ölök, engem
2696 23| Épen mostan akart hálót vetni vízbe,~János odament és
2697 9 | magokat,~Leszálltak s hátokra vették a lovokat.~~
2698 4 | látsz tört virágot útközepre vetve,~Hervadó szeretõd jusson
2699 22| el is aludt, észre nem is véve,~Hogy nem nyugszik máshol,
2700 18| sírjához vezette;~Ottan vezetõje õt magára hagyta,~Lankadtan
2701 18| Jánost Iluskája sírjához vezette;~Ottan vezetõje õt magára
2702 27| És a szigetbe õt mélyen vezették el.~Amint János vitéz mindent
2703 8 | örûlt volna? ez a szegény vidék~Egyebet se’ terem: medvehúst
2704 19| Óriások lakják ott azt a vidéket,~Nem jött ki még onnan,
2705 11| ínséggel.”~A vezér azt mondá vigasztalására:~„Ne busúlj, franciák fölséges
2706 7 | hallotta Jancsi a vezérnek:~„Vigyázz, földi! bizony rálépsz a
2707 6 | beszélek én itt?~Zsiványoknak vigyem el átkozott pénzit?~Tán
2708 2 | az ember... hogy tüstént vigyen el -”~„Hanem most már elég,
2709 22| kiáltotta,~„Kapjuk fel, vigyük el! mért olyan vakmerõ,~
2710 5 | bele a vad zivatarba.~De a vihar ami hamar keletkezett,~Oly
2711 23| Azért semmi áron által nem vihetlek,~Se vége, se hossza ennek
2712 19| Napfogyatkozás jött szeme világára,~Melynek elmulását hasztalanul
2713 5 | sötét ösvényére~Leküldte világát a hold sárga fénye.~~
2714 22| Követve fogyó hold sárga világától.~János még ballagott; amint
2715 12| Igy múlt ki õkelme ebbõl a világból.~Mikor ezt látta a gyáva
2716 6 | hogy ez a fény~Ablakból világít az erdõ legmélyén.~Jancsi
2717 3 | Csak azért futott, mert világosan látta,~Hogy méltán haragszik
2718 18| találtam?~Miért, miért lettem e világra, miért?~Ha ily mennykõcsapás,
2719 22| piros alkony is eltûnt a világról,~Követve fogyó hold sárga
2720 17| hullnak szanaszerte;~Egy villám a hajót izrõl porrá törte.~
2721 17| megdördül az égiháború,~Villámok cikáznak, hullnak szanaszerte;~
2722 7 | mikor a mentét fölkapta,~S villogó kardját a napnak megmutatta.~
2723 25| Ráront hatalmasan, kardját villogtatva;~Védelmezték azok csunyául
2724 17| nap az égre kerül:~Hát a viradatnak legelsõ sugára~Rásütött
2725 26| boltját.~Van a tündéreknek virágnyoszolyája,~Örömtõl ittasan heverésznek
2726 1 | tarkán körülötte,~De õ a virágra szemét nem vetette;~Egy
2727 18| porából nõttél, árva kis virágszál,~Légy hûséges társam vándorlásaimnál;~
2728 18| nevelkedett.~Leszakította a virágszálat róla,~Elindult s mentében
2729 6 | Édes szép Iluskám, csak viseld terhedet,~Bízd a jóistenre
2730 14| Mint tulajdon anyám, úgy viselte gondom.~Kemény az én szívem,
2731 19| elhagyta bánatát.~Ez szívéhez vissza most már csak néha szállt,~
2732 11| az esze más egyeben jára:~Visszaemlékezett szép Iluskájára.~~
2733 24| partra tette,~És azután utját visszafelé vette.~~
2734 11| azután, mihelyt fölkel a nap,~Visszafoglaljuk mi vesztett országodat.”~„
2735 11| tõlem törökök vezére...~Aki visszahozza, számolhat kezére.”~Nagy
2736 12| által izent nekik hadat.~Visszajött a követ, harsog a trombita,~
2737 11| mindenkinek fejében föltéve:~„Vagy visszakerítem, vagy meghalok érte.”~Kukoricza
2738 4 | Mikor utójára megállt s visszanézett,~A torony bámult rá, mint
2739 5 | Vakondokturásra bocsátotta fejét,~Hogy visszanyerhesse elfogyott erejét.~Az álom
2740 19| ember mozog; -~Talpam úgyis viszket, várj, majd rád gázolok.”~
2741 19| Máshoz fordulok hát; ti viszontagságok!~Ohajtott halálom tán ti
2742 22| Vándorolgatott az én János vitézem,~Meggyógyult már szive a
2743 20| legöregebbik szólt János vitézhez:~„Urunk és királyunk, kegyelmezz,
2744 13| vacsorára,~Az én gyõzedelmes vitézim számára.”~„Király uram!
2745 17| nyájasan kérdezte~János vitézt egy kis takaros menyecske.~
2746 24| 24~Vitte az óriás János vitézünket;~Nagy lába egyszerre fél
2747 16| 16~Ment János vitézzel a megindult gálya,~Szélbe
2748 16| Szélbe kapaszkodott széles vitorlája,~De sebesebben ment János
2749 23| mostan akart hálót vetni vízbe,~János odament és tõle ezt
2750 1 | lehetne más?~Ki pedig a vízben a ruhát tisztázza,~Iluska
2751 27| kedvét nem,~Mikor Iluskáját a vizbõl kihozta,~S rég szomjas ajakán
2752 13| sereg~Török vértõl magát vizében mosta meg.~Miután megmosdott
2753 12| édesatyádhoz.~Ott majd közelebbrõl vizsgáljuk a dolgot.”~S ló elõtt a
2754 21| keze valamiben,~Közelebb vizsgálta s látta, hogy mi legyen.~
2755 4 | Hej, Iluskám! hogyne volnék én halovány,~Mikor szép
2756 21| már jó távol.~„A keserves voltát, rugaszkodj utána!”~Kiáltott
2757 15| nagy messzeség ködöt nem vont rája.~~
2758 14| követ rajta,~Ha fenyegetésem zabolán nem tartja.~Magamnak is
2759 18| Miért nem estem el háború zajában?~Miért a tengerben sírom
2760 12| szíve,~E vészt jövendölõ zajra megijedve.~Törökök vezére
2761 14| halmára~Hullottak könnyeim zápornak módjára.~Iluska is, az a
2762 19| eltünt; (mert be volt az zárva,~S csak egy könnycseppet
2763 3 | mert nagy volt fejében a zavar.~~
2764 21| No hisz keletkezett cifra zenebona;~A boszorkánysereg gyorsan
2765 5 | öltözködött vala,~Szörnyen zengett az ég, hullt az istennyila;~
2766 5 | Úgy tekintett bele a vad zivatarba.~De a vihar ami hamar keletkezett,~
2767 4 | mindent elbeszéle,~Ráborúlt zokogó kedvese keblére,~Ráborúlt,
2768 17| támadt, mégpedig nem gyönge.~Zokogott a tenger hánykodó hulláma~
2769 6 | lett haloványabb színben;~A zsiványkapitány fenyegetésire~Meg nem ijedt
2770 6 | teremtõm! mit beszélek én itt?~Zsiványoknak vigyem el átkozott pénzit?~
2771 7 | jára,~Nem is igen gondolt a zsiványtanyára;~Egyszerre valami csillámlott
2772 12| harsog a trombita,~Rémséges zugással kezdõdik a csata;~Acélok
2773 17| tenger hánykodó hulláma~A zugó fergeteg korbácsolására.~
|