Rész

 1  1|               ablak üregén át~Csillog szomorún az esti fény,~Az atyának
 2  2|               a kemence mellett,~Nagy szomorún ilyen szókat ejtett:~„Öcsémuramnak
 3  4|                no hiszen lesz neked!”~Szomorún kullogva gondolta ezeket,~„
 4  4|              lépett a napnak helyébe,~Szomorún nézett ki az őszi homályból,~
 5  6|                Fejét csóválta, búsan, szomorún.~Mi lelt? kérdezte; én nem
 6  7| Kutyakaparóban~Igy forog a világ,~Ily szomorún, s az ember vidámabb~Dolgot
 7  7|           nyűg, amely~Rajtam napestig szomorún csörömpölt,~S még álmaimból
 8  7|       születőhelyire,~Ott benn pislog szomorún, nem vígan,~Mint lámpa a
 9  7|           mely a harcoknak utána~Most szomorún hallgat gyér fű-koszorúzta
10  7|            pár vad fa körülötte~Olyan szomorún áll.~Éspedig nagy épület,~
11  7|           Leborúl,~Hull a fűre~Könnye~Szomorún.~Most egyszerre~-Vajjon~
12  8|               Amott egy nagy ágas~Áll szomorún, egykor kútágas lehetett,~