Rész

 1  4|   igazgató~Jött üdvezelni engem nyájasan:~„Isten hozá önt, tisztelt
 2  4|         S megszólitása hangzott nyájasan:~„Beszélj, no, mondd, mi
 3  4|           Kit keres kegyelmed?” nyájasan kérdezte~János vitézt egy
 4  4|      aranyos szekeren ragyogva,~Nyájasan nézett a sík tengerhabokra,~
 5  4|        nékem,”~Felelt a jó öreg nyájasan, szelíden.~„Megtermi mindenkor
 6  5|        végre magamat, mivel~Oly nyájasan pillantgatott reám.~Kitudtam
 7  6|         sok szépet mondott,~Oly nyájasan, oly szivesmelegen,~S ő
 8  7|      Tűzhelyemen lassacskán, de~Nyájasan lobogna.~Lennék felhődarab,~
 9  7|         a déli sugár aranya~Oly nyájasan ömlik alá~A tengeri szőke
10  8| hazament,~A kisfiúhoz így szólt nyájasan:~„Most már az ördög elvihet,
11  8|       jó kis kutya,~Látod, mily nyájasan tekint rád,~Hogyan csóválja
12  8|       Egyetlen barátja volt,~Ki nyájasan nézett reá,~Kit szeretett,