Rész

 1  3|         De mi a kő! mért e hosszu~Méla bámulás?~H’sz én vagyok,
 2  3|           Szakadoztanak;~S lettem méla csermely,~Halk, morajtalan,~
 3  5|        lyánytestvéred,~A szótlan, méla bú.~Játékszered volt szívem,~
 4  5| megérintetlenűl,~S ha megpendűl a méla nyúgalomban:~Az nem az összes
 5  5|      sugarán.~Megy, megy tovább a méla vándor,~S eléri végre a
 6  5|    éjszaka;~A csillagfényes éjben méla csend,~Oly csend, hogy szinte
 7  6|           e falak közé?~S midőn a méla bámulás ködében~Eltévedt
 8  7|     odabent,~Szemfödele a hosszu, méla csend.~Szalonta, 1847. június
 9  7|          áll még a gólya fölötte,~Méla merengéssel nézvén a messze
10  8|          Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,~Sem a pásztorlegény
11  8|          Nekibúsul a kürt, hangja méla tompa,~S bele-belemerűl
12  8|         Altató dalod gyanánt zeng~Méla csendes énekem. -~Kedvesem,