Rész

 1  1| átszenderíti lelkemet~Egy boldogabb világba: harsogó Duna!~Kiszenvedett
 2  3|      szavával!~Oh, ha akkor látok a világba:~Nem marasztott volna tán
 3  4|         elverte,~Elverte a háztól a világba;~Pedig ott kinn tél, fagy
 4  5|             El lelkem után a messze világba!...~De vissza mi tart? szív,
 5  5|             ez most kerget a széles világba.~Midőn a felhő ott szállott
 6  6|             a lélek, hiszem,~De más világba nem megy át,~Csak itt lenn
 7  6|          elsodorja,~Messze tőlünk a világba,~Idegen nép kincstárába,~
 8  7|  Észrevétlen karon fogja~És egy más világba vonja~A merengés emberét.~
 9  8|           Hogy elbujdossék a széles világba;~Nem volt ő olyan, mint
10  8|         látott, arra indult,~Ment a világba céltalan.~Az ifjúság fölgyúladott
11  8|         örökre,~S ezentul úgy jár a világba’, mint~Testetlen árnyék,