Rész

 1  6| térdepel,~A szépségében ragyogó Perenna,~S imát sohajt az égiek
 2  6|      léptek az ajtó felé,~Amely Perenna teremébe nyílt,~S amely
 3  6|      rést lelt s besuhant,~Ahol Perenna elszorult kebellel~Az aggodalmak
 4  6|    ketten osztozunk!’~*~Eszmélt Perenna, és csodálkozással~Nézett
 5  6|        boldogítson ölelésivel.”~Perenna némán és merően állt,~Némán,
 6  6|         ellepett a hó.~Ott állt Perenna és a kardra bámult,~Amelyen
 7  6|         átkod megfogamszik is.”~Perenna Dávid lábaihoz borult,~Átfogta
 8  6|   megyek”, szólt elhatározottan~Perenna, ámde oly hangon, mikéntha~
 9  6|            Magához híta Dávidot Perenna,~S így szóla: „Ifju, igazán
10  6|           S ment a szobába, hol Perenna volt.~„Megölted őket?” kérdezé
11  6|      Hah, ez megőrült,” gondolá Perenna,~S borzadva hátrált, de