Rész

 1  4|    kötél ugyan azt akará,~Hogy hála fejében~Hagyná ott bőrét
 2  4|       magában:~„Lenn volnék...~Hála a mennyek urának!~Most egyenest
 3  6| nyujtja ki kezét,~Azé legyen a hála s a dicsőség;~S ki elfogadni
 4  7|  mondom el neked~A köszönet, a hála szavait,~Hős pályatársam,
 5  7|       oh elfajult világ!...~De hála istennek, maradt még legalább,~
 6  7|        átkozott irás!~Istennek hála, hogy csak álom volt s nem
 7  8|       a Kárpát sorának.~És itt hála néked, magyarok istene,~
 8  8|        Lenyalják csókjaink~S a hála és öröm könyűi,~Melyek majd,
 9  8|     Idősebb gyermeke,~Istennek hála, alszik~(Vagy csak alunni
10  8|       balsors rakott.~S most a hála!... vétkes vakmerénnyel~
11  9| volnánk kevesebben,~Mint azok:~Hála isten, minket hí ugy~A világ,