Rész

 1  1|        Ő annyi vért és viadalt~Karom között szemléle.~Ez óra
 2  5|   vajjon?~Mindenkor tárva lesz karom,~Ha jősz, hogy átkaroljon.~
 3  5|     Emelgettem.~De ha fáj is a karom, tán~Utójára~Fölbirom még
 4  6|     újolag,~És derekát átövezé karom,~Átövezé, mint egy égő szalag.~
 5  6|      le mellém, s engedd, hogy karom~Szorosabban fűzhessen át,
 6  6|   fülemben égi hangokat sugál.~Karom kinyujtám, hogy öleljelek,~
 7  6|    előtted~S esdve nyujtom föl karom;~Vonj föl engem kebeledre,~
 8  7|   hozzám,~Jer, nyitva ajtóm és karom,~Ölelj meg, édes angyalom!~
 9  7|         S láncraverve lábam és karom...~Világosság, téged szomjazálak,~
10  8| pusztulásnak indult népet lát.~Karom feszűl, szivem tombol! mi