Rész

1  1| rövid volt boldogságom,~Mily korán eltűne mennyországom,~Én,
2  3|      el őt karomból,~Ne vidd korán el a fiut;~Soká igérte őt
3  5| levél? te szebb reményeimnek~Korán kiégett hajnalcsillaga!~
4  5|    két szentségtől, és olyan korán!~Mert hisz fiatalok vagytok,
5  5|   erőtetve jő,~Olyan, mint a korán szedett szőlő.~Teens asszony,
6  6|   világra s hidegen,~S olyan korán ledől megint ágyára.~Majd
7  6|       Mért keltettél föl oly korán?~Mért nem hagyál álmodni
8  7|    Menyecskékhez, lyányokhoz~Korán még mennie.~Mentében jár
9  8|   hánykódni ezután!~6~Másnap korán az öregúr~A szomszédasszonyhoz