Rész

1  6|         kettőnket:~Engemet és a gyalázatot!”~Igy panaszlá a leány keservét,~
2  8|   feketére~A földet, rákenték a gyalázatot!~S így hazugság itt az örök-igazság
3  8|        hajolt magas feje,~Ilyen gyalázatot kell tűrnie!~S a bámuló,
4  8|   Éljétek túl hát a szégyent,~A gyalázatot, de én~Az ellennek csak
5  8| rákentek a századok,~Lemossuk a gyalázatot!~A magyarok istenére~Esküszünk,~
6  8|         hozott fejünkre, bút és gyalázatot.~Martinovics apát, Hajnóczi,
7  8|      megúnja~A jármot végre s a gyalázatot,~S le fogja hányni, és először
8  8|     szivemre máris kínt hozál~S gyalázatot nevemre!~Ha megleszesz,