Rész
1 1| fiai s Karthágó győztesi, mely jót~S mely rosszat tettek,
2 1| Karthágó győztesi, mely jót~S mely rosszat tettek, mi csatákba’
3 1| jövendő~Tiszta hajnalfényét,~Mely keblemnek~Éjjelét üzé szét.~
4 1| nyom?~Boldogtalan fiú te!~Mely tégedet lever,~Nem válladon...
5 1| mindörökre~Légyen emléked bele;~Mely ez égő szerelemmel~Enyelegve
6 1| szerelemmel~Enyelegve játszhatál,~Mely hüséget esküvél, és~Ah mely
7 1| Mely hüséget esküvél, és~Ah mely mégis megcsalál.~Rajta,
8 1| tekintete;~S az érzemény, mely lelkesítve~Dagasztá e meleg
9 1| tevél te annyi szép reményt?~Mely zsenge a szülői szív felett,~
10 1| zsenge a szülői szív felett,~Mely egy kéjparadicsomot igért~
11 1| hogy boldog legyen~A kor, mely a kedves szülőkre jő.~S
12 1| szállnak,~Merre szűntelen?~Mely varázserőnek bűvös ihletése,~
13 1| alakkal rózsafényben áll,~Mely után epedve küzd a hév indúlat,~
14 1| epedve küzd a hév indúlat,~Mely után e szívnek dobbanása
15 1| Mert a rózsanedvhez képest,~Mely Ménesnek bércfokán~Omlik
16 1| egéből ideálom,~És az ott - mely rózsaszál?~Ah a lyányka
17 1| szivén,~Szerelmi, égető,~Mely tarka gondolat-~Füzért tünődve
18 2| megreped:~Nincs balzsam, mely hegessze a sebet.~Komárom,
19 2| a léleksujtó vész miatt,~Mely emésztő hatalommal rám szakadt,~
20 2| aki oly két szívre lel,~Mely egyezzen, mint egyez e két
21 2| a reménynek szép szavát,~Mely hitetve súgja, hogy megjő
22 2| Hogy ne légyen semmi jel,~Mely a multat, érzeményim~Háborítni,
23 2| Részegítő, lánghullámu bort!~Mely keservet és bút martalékul~
24 2| az igazság védpalástja, mely az~Üldözöttnek menedéket
25 3| mint a napfény, mennyei,~Mely az élőfán a lombot neveli.~
26 3| télnek dermesztő hidegje!~Mely a folyókat lebilincseléd;~
27 3| Mért nincs rajta égi toll?~Mely vigyen, hol a magasban~Halhatatlanság
28 3| fogadjon el?~Vagy ha van szív, mely a kéjben~Föllobogva érzene,~
29 3| érzelmeink~Gyulassza tiszta tűz,~Mely minden szennyet a~Kebelből
30 3| Paripám.~Enyim a ménes, mely~Ott legel,~A csikót kend
31 3| bizony, volt lantja is,~Mely zenge bűvösbájosan.~Megpenditette
32 3| vélte: lágyit a zene.~S mely a vihart elaltatá,~És földeríté
33 3| Csillagsugáros éjfelen;~Mely egykor árván hangozék,~Bámulja
34 3| csapni~Kedves élvezet.~S mely bennünket ily váratlan~Együvé
35 3| lehet keze már az időnek,~Mely engem is ágyba tesz itten
36 3| neki! üssön, ha ütnie kell,~Mely pályafutásom elállja, az
37 3| lelkednek -~Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden~Szemeidnek
38 4| Fogadd a vett sebért emlékül,~Mely fölszivárog belsejébül,~
39 4| Szorulat,~Ledionas a bor, mely lecsepege,~Gondolatim...
40 4| Képezőleg terhes felleget,~Mely szemet rág, s fojtja a tüdőt.~
41 4| téged, pipám!~És a dohányt, mely benned ég;~Hogy is ne? füstöd
42 4| Kedvest, szépet neki?~Midőn, mely bölcsőm ringatá,~A kart
43 4| ketté nem repedt!~Mi több: mely verseim felett~Mondának
44 4| porom.~De ha megkövűl a kín,~Mely most elhat lelkemig:~Alacsony
45 4| mult! pusztaság vidéke,~Mely felett hő, tikkasztó nap
46 4| gondoljátok: a költés szekér,~Mely ballag széles országútakon?~
47 4| Megajándékoztanak ők~Oly ritka tüdővel,~Mely a csatavészek~Világrendítő
48 4| ivadéki~A hősi seregnek,~Mely hajdan Nagy-Idánál~A harci
49 4| Valamennyi teremtmény közt,~Mely látta a nap karimáját,~A
50 4| Szomszédnéjával~Akkor végzette pörét,~Mely onnan eredt,~Hogy a roszlelkű
51 4| borotvája.~~~Mutató tábla, ~mely azt mutatja, hogy az~I.
52 4| cepelted a vándorbotot,~Mely koldusbotnak is beillenék,~
53 4| fogom soha~A jót s roszat, mely ott közöttetek~Mult napjaimnak
54 4| rajt a víg könnyelmüség,~Mely útaimban hű társam vala.~
55 4| tapasztalásom nem volt olyatén,~Mely kedvre hozta volna lelkemet.~
56 4| bort nem veti meg.~A bort, mely minden bajnak orvoslója.~
57 4| bajnak orvoslója.~A bort, mely a szívből a bút kiszórja.~
58 4| szebb lánc a világon,~Mint mely minket összefűz?~Bűvös karikába
59 4| Nemzetünk, e nagy folyó, mely~Mindig százfelé szakadt,~
60 4| És egyetlen hang legyen,~Mely kiáltsa lelkesedve~A magasztos
61 4| e fény a lánghoz képest,~Mely ekkor égett keblem belsején!~
62 4| Hogy már kihalt tüzed, mely értem ége,~S frigyünknek
63 4| nehéz,~És reszket már e kéz,~Mely a teli~Pohárt ajkamhoz emeli;~
64 4| el velem a gúnymosolyt,~Mely lángszerelmem jégjutalma
65 4| De van éles hangu szóm,~Mely reátok átkait kiáltja,~Átkait
66 4| külföld oltárira.~E hazán, mely porban esd kenyérért.~Nem
67 4| legbúsabb nótáját;~A harmat, mely ekkor ellepett fűt, bokort,~
68 4| köszöntötte holló károgása,~Mely épen egy esett vadnak szemét
69 4| halált,~S hollósereget, mely a halottakra szállt;~Nem
70 4| vitéz egy útra mutatva,~Mely az erdőt jobbra végighasította.~„
71 4| partjára mén,~S a rózsát, mely sírján termett kedvesének,~
72 4| lesz s nem máskép. A bárd, mely Lajosnak~Párizs piacán lecsapott
73 4| villáma volt a zivatarnak,~Mely rátok készül, s kitör nemsokára;~
74 5| láttam volna!~Az a gödör, mely sírod lett,~Az lett szivemnek
75 5| természetet,~Mint szivem van, mely szép Perzsiából~Vad Szibériává
76 5| határt,~Min túl nem léphetek,~Mely mennyemből kizárt.~Láttam
77 5| lángjait,~És a gyászszekeret,~Mely temetőbe vitt;~Ott voltam
78 5| lesz új lakó szivemben, mely~Nemsokára végkép romban
79 5| a tengeren tekint szét,~Mely koldussá tevé, mely~Elvette
80 5| szét,~Mely koldussá tevé, mely~Elvette minden kincsét.~
81 5| dől...~A fájdalom féreg, mely lassan, lassan,~De nem fáradva,
82 5| minden dal kő egy épülethez,~Mely a felhőket érni fogja;~E
83 5| lézengek, mint az ősz virága,~Mely minden szellő érkezésivel~
84 5| megszáradt szirmot hullat el,~S mely csüggedt fővel kimulását
85 5| Én is meggyógyulok.~A bú, mely most sötét felhők villámtüze,~
86 5| Lesz nyájas hold sugára,~Mely tündökölni száll szelíd
87 5| keze~Egy rózsás kötelet,~Mely összefűzi majd az életvágyat
88 5| látom ezeket:~Az a kis domb, mely kedvesem takarja,~Rám nézve
89 5| Egy-egy húr hangja csak, mely kettépattan.~Pest, 1845.
90 5| álarc~Sok költő beszéde,~Mely sötét szivének~Foltjait
91 5| az a kegyetlen szélvész,~Mely szétzilál bennünket, szerteszét;~
92 5| meg ünnep-est harangja?~Mely a buzgó falut~Imádkozásra
93 5| rabság, nincsen itten urkény,~Mely parancsolatját mennydörögve
94 5| Minden szavad egy villám,~Mely szem fényét ölő szikrákat
95 5| varázsfüve~A büszke öntudat,~Mely tőlem már oly sok fájdalmat
96 5| fény, az egyetlenegy fény,~Mely keblemnek éjjelébe jár,~
97 5| nyernék...~Tündérország, mely előttem áll;~Sikerüljön
98 5| ne ítélj a találkozásról,~Mely közöttünk a legelső volt!~
99 5| miként a lantnak húrja, mely, ha~Elszakad, még aztán
100 5| eszmém tündércsengetyű volt,~Mely bűbájosan csilingele,~Bájosan,...
101 5| szeretném hagyni a világot,~Mely ugysem más, mint egy csatatér,~
102 5| Mult időm emléke, e madár, mely~Harcaimról oly búsan dalol.~
103 5| ugy ne tégy, mint a nap,~Mely azért veré el a ködöt,~Csak
104 5| végdalomat~Bűvös hangon, mely le a sziveknek~Fenekére
105 5| Nyúgodt a táj, mint az arc, mely küzdött~A halállal s már
106 5| oszlop, egy kősziklaoszlop,~Mely soha meg nem rendíttetett,~
107 5| Félre, bú, te lándzsa, mely szögezve~Vagy tulajdon gazdád
108 5| én reszkettem~Az időtől, mely most jőni fog,~De kihamvadt
109 5| egy, csak egy a kérelem:~Mely így, mint van, már nem sok
110 5| cseppig kisírja~A földre, mely holt nemzetének sírja;~Mert
111 5| ment tompa búja mellett,~Mely árny képében őt folyvást
112 5| lovagnak kondult a nagy óra,~Mely e világból őt egy másba
113 5| nem tettek a halom fölébe,~Mely pajzsa lett az élet búja
114 5| függtetek.~Az őszi szél, mely titeket lefú,~Majd elmulik,
115 5| ki nem virul~Az a levél, mely fájáról lehull.~Pest, 1845.
116 5| világ végeig,~És a patakba, mely szemeidből ered,~Könnyed
117 5| pedig sötét fergeteg lett,~Mely ottan borong a két átkos
118 5| ifju lett;~Jött az idő, mely soha meg nem állott,~S miként
119 5| elsötétedett,~S az éjszakában, mely sírként fedett el,~Csak
120 5| hiszen azt az idő nem keresi:~Mely’k milyen épület? vár-e avvagy
121 5| hazaszeretet napom volt,~Mely melegíté lelkemet;~S mi
122 5| S mi mostan? holdvilág, mely sárga~Hideg sugárt arcomra
123 5| Elégetném ezt az egész világot,~Mely engemet mindörökké csak
124 5| szózata.~Megszűnt már a vész, mely nem viszonzott~Szerelmem
125 5| lebeg rajt szenvedély köde.~Mely előlem annyi szép virányt,
126 5| És egyesűlve maradának.~Mely a sírhalmokon növe,~A két
127 5| egész világ egy kéz lesz,~Mely eltaszít, miként dögvészest:~
128 5| mi valál?~Hullócsillag? mely tündökölt,~Aztán lehullott
129 5| vagy, oh magyar~Dicsőség! mely jött s távozék,~Hogy századok
130 5| vége volna már!~A fergeteg, mely ide-ide jár,~A fergeteg,
131 5| De lelkünk lesz a láng, mely égbe szállni fog.~Pest,
132 5| komorhomályosan,~Mint a lidérc, mely temetőbe’ van;~S ki nem
133 5| rontó égitest,~Te üstökös, mely arra rendeltettél,~Hogy
134 5| három;~Szent háromság, mely egykor vezetett:~A hit,
135 5| tőle, -~Ugy, mint a kő, mely várromokról dől le,~Vagy
136 6| már, messze még a part?~Mely béfogad révébe;... vagy
137 6| révébe;... vagy az örvény?~Mely nyúgodalmat szintugy ad,
138 6| ez, mily tulvilági hang,~Mely bévegyűl a habzúgás közé?~
139 6| meguntam ezt a földi életet,~Mely elvesztette szépségét szememben.~
140 6| Megálmodád-e azt a bánatot,~Mely ébredésed reggelén megüt?~
141 6| írva;~És nézzetek szemembe, mely kiégett,~S belőle kiolvashatjátok,~
142 6| vándorlok az országuton,~Mely puszta, vadon,~Vándorlok
143 6| fájt leszakadnom ajakáról,~Mely csókola. -~Rég volt ez;
144 6| MELY’K A LEGVíGABB TEMETŐ?~Mely’
145 6| MELY’K A LEGVíGABB TEMETŐ?~Mely’k a legvígabb temető?~A
146 6| árul-e el~A szív ütése, mely~Majd mindig halkabban dobog?~
147 6| jőne oly nagy fergeteg,~Mely meghasítná az eget,~És e
148 6| emeltek,~Magast és fényeset,~Mely hirdeté nagyságukat,~Mely
149 6| Mely hirdeté nagyságukat,~Mely hirdeté jóságukat.~És hol
150 6| Legyen átkozott a kéz,~Mely e fát ülteté,~És átkozott
151 6| átkozott az eső s a napsugár,~Mely e fát felnövelte!... -~De
152 6| készűl;~Áldott legyen a kéz,~Mely e fát ülteté,~Áldott az
153 6| Áldott az eső s a napsugár,~Mely e fát felnövelte!~Szalkszentmárton,
154 6| véremet lemosná~E homlokról, mely megköveztetett!...~Magam
155 6| De halálod lesz az óra, mely e~Lyányhoz téged ismét visszavon.~
156 6| És után küldé a hajónak,~Mely a csábitó ifjút vivé,~S
157 6| dicsőséget, e tünékeny füstöt,~Mely szemeinkbe könnyet is idéz.~
158 6| tekintetén,~Tekintetén, mely ezt magyarázta:~Szerelmének
159 6| szól, csak a Duna habja,~Mely a komp oldalát locsolgatja.~
160 6| fogadásra büszke szívem, mely fél,~Mely attól tart, hogy
161 6| büszke szívem, mely fél,~Mely attól tart, hogy mást csak
162 6| ez oly sötét!~S az éjben, mely minket homályával bevon,~
163 6| engesztelő,~Nagy úr ez, mely minden megbántást eltemet;~
164 6| egy-két csonka fal maradt, mely~Szomorkodással tölti idejét,~
165 6| Sürítik úgyis sűrü véröket,~Mely ereikben rémesen kereng,~
166 6| szemeknek átszuró világa,~Mely villámlásként szállt a hang
167 6| szerelem!~Te nagy folyó, mely egyszer szemetet,~Máskor
168 6| népség futott~A szél elől, mely Salgóról jöve.~Dömsöd, 1846.
169 6| mit hoz a kétes jövendő,~Mely álmainknak legkedvesbike,~
170 6| Olyan ez a piros fény,~Mely a kék Mátrán lángol,~Mint
171 6| pásztortűz-e az, vagy~Tán csillag, mely lelépett~Egy síró furulyának~
172 6| Csörgess, ifjú, csörgésem átok,~Mely a zsarnok fejére száll!~
173 6| Csörgess, ifjú, csörgésem átok,~Mely a zsarnok fejére száll.~
174 6| Csörgess ifjú, csörgésem átok,~Mely a zsarnok fejére száll.”~
175 6| rózsáiból~Tövis-e vagy illat,~Mely szívemig, életem~Gyökeréig
176 6| Hagyd még megfogni kezedet,~Mely üdvemet szétszaggatá,~Mely
177 6| Mely üdvemet szétszaggatá,~Mely jövőmet gyilkolta meg...~
178 6| Én leszek az első fecske,~Mely tihozzátok röpűl,~S minden
179 6| Besüvöltötte puszta lelkemet! -~Mely ördög súgta, hogy kettészakadjunk,~
180 6| sötét lapjait.~A porszemet, mely csak magában áll,~Elfúja
181 6| Kergetvén az est szellejét,~Mely a virágok illatával~És a
182 6| veszem a lantot helyébe;~Mely sokáig félretéve~Hallgatott,
183 6| vár, melynek tündére vagy,~Mely a dombról a rónára lát,~
184 6| Várod-e ugy, mint én a napot,~Mely kettőnket összehoz megint?~
185 6| Kisérheti a szem a kétes utat,~Mely röptük iránya,~Melyet hasitottanak
186 6| hajdanán.~Vész jött e fára, mely azt szétszaggatta;~Egy ág
187 6| lassan, mint a gyertyaszál,~Mely elhagyott, üres szobában
188 7| mikor~Az az eső esett,~Mely falának kétharmad részéről~
189 7| teng~Egy-két gyalogbodza,~Mely fekete gyümölcsét nyaranként~
190 7| könyvvel; oly világ van ebben,~Mely erősíti még szemeidet,~S
191 7| zokognak, várván~Anyjokra, mely meg nem jelen.~Fitogtasd
192 7| ennyi jóra, ennyi~Szépre, mely könyvedben csillog pazar
193 7| természet, oh dicső természet!~Mely nyelv merne versenyezni
194 7| Mert ők lelkemnek rokoni,~Mely mindig új s új alakot vált~
195 7| Létezésemet csak a kis méhe tudja,~Mely hazafelé tart a rétről fáradtan;~
196 7| szunyad,~Egész egy erdő magva, mely ha felnő,~Sok fáradt útasnak
197 7| bánya!~Kéz is kell még, mely a földet kihányja,~Amíg
198 7| emlékszobort~A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?~Jogot a
199 7| sugára csak~Egy új napnak, mely még a láthatáron~Túl van,
200 7| ugy vagyunk,~Mint a fa, mely virágzik~És elvirít,~Mint
201 7| Meleg napsúgár a kigyó,~Mely keblünkön jégcsap gyanánt~
202 7| fölöttünk sötét felhő~Támadott, mely elborítá~A holdfényes éjszakát...~
203 7| eszembe~Dús lelked kincstára,~Mely hét színbe játszik~Szivárvány
204 7| ujonnan~Régi bánatomnak,~Mely gyötör most jobban,~Mint
205 7| állni:~A jók s a gonoszak. Mely eddig veszte örökké,~Győzni
206 7| épűlet, amely be sincs fedve,~Mely akasztófának vagyon keresztelve,~
207 7| oltanátok el keblünk tüzét? mely~Oltár fölött is méltó állani...~
208 7| szivembül,~Kert újolag e szív,~Mely széltire zöldül,~És benne
209 7| megtörik!”~Ezt harsogák s mely ekkor kinn zugott,~A mennydörgés
210 7| gólyamadarat,~Mint egyetlen valót, mely egy átálmodott~Szebb korból
211 7| Vagy fekete kovász talán?~Mely ha kisűl, leszen belőle~
212 7| öröklámpa benne a hüség,~Mely még ott lenn a föld alatt
213 7| átkot, hosszu és nagy átkot,~Mely, mint a villám, érjen el,~
214 7| alant~Kis mécsvilág leszen,~Mely csak szűk házamat~Világosítja
215 7| Még azt sem mondta, hogy mely táj felé menjek?~Csak azt
216 7| költői szalmaláng vala,~Mely született s ellobbana.~Ez
217 7| vagyok valóban -~S nem tudja mely tálhoz kapjon. Nem szólhatok,~
218 7| jóbarátom, vesd ki azt a férget,~Mely titkon, de folyvást emészt
219 7| Szobájából ím kamra lett,~Mely ronda lommal van tele.~Ki
220 7| pusztulásnak szellemét,~Mely itt két kézzel dolgozik,~
221 7| az utat akarja~Elfödni, mely a sír mellé vezet,~Hogy
222 7| egy-egy csengetyű lett,~Mely varázshangon csilingelt,~
223 7| körűlem a roppant világot,~Mely szépségekben olyan gazdag,
224 7| megnyitád előttem kebledet,~Mely eddig még nem nyílt meg
225 7| Nagy és hosszú vihar volt,~Mely rajta ennyit tépe,~De bármint
226 7| szerelmét?~És a csonka torony, mely a harcoknak utána~Most szomorún
227 7| fejével,~S várja jövendőjét, mely lábát ráteszi, s akkor~Összeomol,
228 7| majd,~Nem! hanem a hámtól, mely korlátozza futását.~És amit
229 7| Miként a föld felett az ég, mely~Jelen van, mindenütt jelen.~
230 7| költészet! olyan épület,~Mely nyitva van boldog-boldogtalannak,~
231 7| Ismét felhő takarta el,~Mely önti záporát reám.~De nem,
232 7| sietnem kell,~S így a csárdát, mely még messze,~Szaporábban
233 7| szellemnek vagyok martaléka,~Mely meg-meglátogatni nem feled.~
234 7| világot~Alkotnak az ember elé,~Mely bámulatos szép~És bámulatos
235 7| Éjjel-nappal.~És nekünk e zaj, mely soha~Nem szünik,~Oly nagyon
236 7| tudva~Bántod ekkép lelkemet?~Mely téged oly véghetetlen~És
237 7| A legkisebb gondolatban,~Mely fejedben tündököl,~A legkisebb
238 7| A legkisebb érzeményben,~Mely kebled dagasztja föl,~Szemed
239 7| Szemed egy pillantásában,~Mely titkon felém röpül,~Egy
240 7| felém röpül,~Egy hangodban, mely futólag~Csengi lelkemet
241 7| távoliabb felhők mennydörgése,~Mely, míg hozzám ér, ily parányivá
242 7| s tett, ez a két tükör, mely~A valódi honfiút mutatja,~
243 7| ugyan nem állok a sereghez,~Mely kiséri őket ujjongatva,~
244 7| elkezdé s mondta mondókáját,~Mely röviden hangzék, csak ennyibül
245 7| szeme a bátorság fáklyája,~Mely koporsóba vagy diadalhoz
246 7| láták nagy meglepetését,~Mely miatt a lóról csakhogy le
247 7| fúvalommá,~Igy változik át, mely gyujtott sugarával,~A tüzes
248 7| szelíd alkonyattá.~És a szem, mely elébb villámot lövelt szét,~
249 7| de nem mint a rózsafa,~Mely fölött elsuhant az esti
250 7| ajtót a vérpadra mutat,~Mely állott a szomszéd szobában
251 7| le nem mossa is a foltot, mely érhet,~Legalább elfödi,
252 7| ifju cimboráim,~Gúnymosoly, mely ajkról-ajkra jár,~S szánakozva
253 7| halk, tengerféle morgás,~Mely a zajnak csak viszhangja,
254 7| csak viszhangja, nem más,~S mely meg nem zavarja álmainkat,~
255 7| kedvezőbb, a szebb idő felé,~Mely töviskoronádat leveszi,~
256 7| győzelem,~Mert jó az ügy, mely fölfegyverze minket,~Mert
257 7| Hogy lássa ezt a madarat, mely~A bús csendet szétkergeté.~
258 7| Eldobni érte szabadságunk,~Mely legimádottabb sajátunk,~
259 7| KOLDÚS SÍRJA~Mint vadállat, mely halálát sejti,~A vén koldús
260 7| fejér lepedőben~Volt ez, mely lakozik kinn a temetőben;~
261 7| való néphez,~Amely újítást, mely haladást visz véghez.~Igen,
262 7| úr legfontosabb része~Az, mely arra van, hogy az ételt
263 7| teteje torony, s óra rajta,~Mely az időt három oldalra mutatja:~
264 7| a zaj, bántotta fölötte,~Mely ábrándjaiból őt felijesztette,~
265 7| rátekintünk, fényességitől,~Mely oly szokatlan~Varázsözönnel~
266 7| boldogabb időkbe’.~A húr, mely most lantján tágan lankad,
267 7| elmult büszkesége,~S mely volt hajthatatlan, megtört
268 7| messze hajt,~S a babér, mely fejét hasztalan övedzi:~
269 7| a kályha lesz a~Nagy fa, mely alatt~Elmondám szerelmi~
270 7| jámbor ifju~A záporhoz, mely utána nyargal,~De biz ez
271 7| Tűrd tehát a büntetést,~Mely ha nagy, azért az, mert~
272 7| mit csinálok~E házból, mely most beillenék~Medve- és
273 7| arcodon a felhő,~S fúvalom, mely elröpítse, nem jő:~Tedd
274 7| ohajtva várja~A tavaszt, mely néki majd virító~Lombot
275 7| benne mindenik sor~Egy élet, mely érted halni kész.~Tudhatod,
276 7| Büvészeinken túltesz Operátok,~Mely a tündérhont közelíti meg.~
277 7| Jóbarátja a fegyver lett,~Mely szivéről lesegíté~Az életet,
278 7| zuhatagos~Vad bérci patak,~Mely zúgva rohantál~A mélybe,
279 7| házimadár~Lesz az erdei sasból,~Mely körmeit egykor~A bősz zivatar~
280 7| örök éj borúl e szemre,~Mely boldogságunk hajnalfényét
281 8| fát,~S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe~Röpűl
282 8| volna itten egy baráti kéz, mely~Megmelegítné reszkető kezem!~
283 8| festess bennök szalagot, mely~Övezze derekad.~Ha volnék
284 8| szerelemnek egy patakja,~Mely lelkem tengerébe foly -~
285 8| rab, s a ronda légbe fúl,~Mely dögvészes már önnön átkitúl.~
286 8| kerítik~Az egész tartományt, mely előttök nyílik.~19~Álmos
287 8| engedelmességre,~S azt a hangot adta, mely Lehelnek tetszett,~Mely
288 8| mely Lehelnek tetszett,~Mely földet riasztott, mely eget
289 8| Mely földet riasztott, mely eget repesztett.~23~S hangját
290 8| tekinténk~Le e szép országra, mely most már a miénk.~Mily rivalgó
291 8| Szent volt minden szó, mely száján kiröppene,~Mintha
292 8| Kunság szép róna földére,~Mely a délibábnak szülő tartománya,~
293 8| örök, a többi mind bálvány,~Mely leroskad, egy ideig állván.~
294 8| pillantást,~Hogy erőnk, mely fogy az örömláztól,~Szaporodjék
295 8| Nem volt egy érzeménye,~Mely édesebb a kárhozatnál,~Az
296 8| állok itt, mint a tüzes ló,~Mely föl vagyon nyergelve már,~
297 8| sírod a század terhétül,~Mely fölötte fekszik, mint paizs.~
298 8| bús rideg.~Hol a szobor, mely koronája volt?~Tán megirigylé
299 8| oh nem!~Földindulás jött, mely lerombolá,~Megingatá alapján
300 8| nevezzem azt az érzeményt,~Mely mint egy sötét felhőszakadás~
301 8| győzedelmes nap az égre,~Mely összesímult arcainkra süt,~
302 8| Kétélü kard lett a magyar,~Mely jobbra is vág, balra is
303 8| azoktól nyerj te hős-erőt,~Mely ugy tündöklik a világ előtt!~
304 8| velem?~Tán e szellő vagy, mely illattal~Röpűl hozzám s
305 8| Vagy tán az esti csillag, mely~Reám ezüst sugárt lövel?~
306 8| álmából a hazát!~A földet, mely koporsó volt~S benn egy
307 8| szóhoz értenek.~E sereg, mely, míg a harc folyt,~El volt
308 8| szerint kezeit mozgatja,~S mely előbb mint bilincs őtet
309 8| az idő~Megrágta a prémet,~Mely szinű volt? nem lehetett~
310 8| teremteni!~Egy új hazát, mely szebb a réginél~És tartósabb
311 8| hozzá,~Mert jaj a háznak, mely alapba’ gyönge,~Mert fáradástok
312 8| reményem, mint a sziklakő,~Mely nem remeg,~Hogy helyemen
313 8| termékenyit meg,~Dicsőséges föld, mely egy világot táplál!...~Szegény
314 8| Te írtad azt a Szózatot,~Mely szólt egy országnak szivéhez?...~
315 8| szolga-bilincset,~S a szégyenfoltot, mely fejedet födé el,~Lemossuk
316 8| nem festette volna az~Eső, mely a padláson át befoly...~
317 8| Fenyőfaágy, fenyőfaasztal,~Mely a zsibvásáron sem kelne
318 8| fal mellett a nyoszolyán,~Mely födve durva lepedővel,~Amely
319 8| e homlokrul árad a ború,~Mely a szobát betölti?~E homlok
320 8| Mint két bolyongó üstökös,~Mely nem fél senkitől,~S melytől
321 8| festeném le, mint egy patakot,~Mely ismeretlen sziklából fakad,
322 8| ismeretlen sziklából fakad, mely~Sötét szük völgyön tör keresztül,~
323 8| Vezettek elrejtett lakához,~Mely földalatti pincelyuk vala.~
324 8| Ez egy barátja a kutya,~Mely hálótársa volt.~Mint vágya
325 8| fájdalom,~Mint a harang szava,~Mely haldokló ember számára szól.~
326 8| Kitisztiták őt~A régi szennyből, mely reánőtt,~És régi rongyai
327 8| mint a tyúk vagy a lúd,~Mely elbarangol, s ha megéhezik,~
328 8| vagdalnátok a fa ágait,~Mely egykor számotokra hoz majd~
329 8| két ház volt a faluban, mely~Az ifju apostol fejére~Átkot
330 8| Érzés szállotta meg szivét,~Mely hozzá igy beszélt:~„Az ember
331 8| mások learassák;~Légy lámpa, mely mig másoknak világít,~Tulajdon
332 8| Elmondta az irtóztató nyomort,~Mely gyermekévein feküdt,~S a
333 8| az?~Az a pokol cséplője, mely alá~Kévéinket kell tartanunk,
334 8| de maszlagot~Termesszen, mely kábít, bolondít,~Ezt mindenestül,~
335 8| meghallják szavam?~Lelkem tüzét, mely a világot~Gyujtotta volna
336 8| Leírhatnám-e úgy is azt a kínt,~Mely a szegény asszony szivét~
337 8| szived? nem~Nehéz a föld? mely~Fölötted áll.~Mi volt lágyabb,
338 8| jelenje,~Fölbontatott a híd, mely a tavaszt~A télhez kapcsolá,~
339 8| vált vón benne e kenyér,~Mely őt megölte volna,~És néki
340 8| fel s vitték a szekérhez,~Mely ott az ő számára állt.~Midőn
341 8| Szived fekete, mint a gyász,~Mely műveid után huzódik,~Miként
342 8| melyen ült,~Mint a sötétség, mely reáborult.~Nem érzett, csak
343 8| Eszét ragadta volna meg,~Mely el akarta hagyni őt.~„Megvan!”
344 8| megcsókoljam azt a földet,~Mely néked nyúgodalmat ád!...~
345 8| emlékeznek-e~Ama szegény családra, mely~Ott fönn lakott, de már
346 8| Arcok s ruhák ünnepiek!~Mely alkalom, mely ünnep ez?~
347 8| ünnepiek!~Mely alkalom, mely ünnep ez?~Talán az isten
348 8| között...~Ez egy, oly hangon, mely a tömeget~Túlbőgi, mást
349 8| szolganemzedék,~Uj nemzedék jött, mely apáit~Arcpirulással emlité
350 8| vitte a zengő pacsírtát,~Mely fel-felköltött piros hajnalon...~
351 8| a fényt s a melegséget,~Mely isten arcáról szivedbe gyűl;~
352 8| lenn hagytam minden gondot,~Mely szívem fölött borongott,~
353 8| világ... kietlen~Látomány, mely szemet s szívet bánt!~Hadd
354 8| magyart?~Török s tatártól mely titeket védett,~Magyar kezekben
355 8| nép, e gaz csorda ellen,~Mely birtokodra s életedre tör.~
356 8| örömtől reszketve~Kezedet, mely a szent zászlót vitte.~És
357 8| harmatja,~S híred a nap, mely azt fölszárítja!~Erdőd,
358 8| holt homlokod körül,~Vihar, mely harsog, mint harcdalod harsogott,~
359 8| harcdalod harsogott,~És szellő, mely elhal, mint szerelmi dalod.~
360 8| akarom,~Nincs az az áldozat,~Mely kicsiny ne lenne~Éretted,
361 8| nevünkről elvész e szenny,~Mely azt miattad éri?~De az soká
362 8| szálljon kora dér reája,~Mely leszedné e virágokat.~Oh
363 8| mindig behullt a vérfolyóba,~Mely meghasított keblünkből eredt,~
364 8| Szomorúan és vigan.~Légy vihar, mely haragában,~Ősi tölgyeket
365 8| tölgyeket szakít,~Légy szellő, mely mosolyogva~Csendes álomba
366 9| mi vagyunk a lámpafény,~Mely amidőn a többi alszik,~Ég
367 9| nyakravaló,~Mert hisz az ő hada, mely hősleg megfutamúlt volt,~
368 10| Veled, gyötrő emlékezet!~Mely véremnek minden cseppjét~
369 10| szűt~Csókodnak lángival,~Mely nemsokára úgyis~Bánat között
370 10| SÍRVERS~Nyúgodalom, mely elszállottál a mi szivünkből,~
371 11| Inkább lennék fáradt madár,~Mely sivatagba téved,~Hol nincs
|