Rész
1 1| remélhetek?~A sors irántam oly vad, oly kemény;~Oh kárhozat,
2 1| A sors irántam oly vad, oly kemény;~Oh kárhozat, oh
3 1| csók,~S megannyi csók,~S oly édesek!~S oly lángolók!!~
4 1| megannyi csók,~S oly édesek!~S oly lángolók!!~Ily álmakat adjatok,
5 1| bűnös asszony!~Aki által oly sötét gyalázat~Vonta éjbe
6 1| virít a rozsda,~S fényesítni oly nehéz~Az istenátkozta.~„
7 1| Látogatni téged?~Isten engem, oly alak,~Mint a feleséged.~
8 1| Ifjúkoromnak ébredése~Ah, oly tündéri, szép vala,~Miként
9 1| zordon éjjele!~Mivé tevél te oly sok örömet?~Mivé tevél te
10 1| tedd szivmre,~S ne félj, ne oly igen,~Hisz gondtalan naponként~
11 1| holtak teste lőn.~Még vínak oly erősen,~Oly fáradatlanúl!~
12 1| lőn.~Még vínak oly erősen,~Oly fáradatlanúl!~A szittya
13 2| vándorlanak.~De, ifju és patak!~Oly gyorsan szerepet~A róna
14 2| eltéphető:~Nincs is ember, aki oly két szívre lel,~Mely egyezzen,
15 2| Verítékemből ott sok elfolya,~Mert oly göröngyös, oly kemény az
16 2| elfolya,~Mert oly göröngyös, oly kemény az ut,~Az ember annyi
17 2| kínokat,~Melyektől szívem oly gyakran dagadt,~És minden
18 3| Paripán.~‘Honnan, atyafi, oly~Hevenyén?’~„Pusztáról csikóval~
19 3| Somnyele!~Mellyel engem oly pogányúl~Csépele.~Mért is
20 3| sírhalomról,~Nem csoda, hogy oly siralmasan szól.~Ott hunytál
21 3| idegen?~Mért tekintesz rám oly hidegen?~Hidegen, mint téli
22 4| Annyi szent: a szemem héja~Oly nehez,~Mint malomkő... tán
23 4| És felköszöntöm, aki őt oly~Dicsőn megénekelte.~S ha
24 4| Soká nem voltam otthon,~Oly rég nem láta már,~Úgy megvénült
25 4| tehetek is én arról,~Hogy oly igen jó az a bor -~Jó az
26 4| amilyen nagy,~Te, galambom, oly kicsiny vagy;~De ha téged
27 4| Ásitottam, hányat és minőket!~S oly sötét volt, tán világ sem
28 4| bucsúzni hozzá elmenék,~Oly szomorúan pillantott felém;~
29 4| többiekkel, akiket,~Mint téged, oly őszintén szeretek.~Ti vagytok
30 4| Sokkal nagyobb tövise van,~De oly rózsákat, mint ott nőnek,~
31 4| AMBRUS GAZDA~1~Merre oly nagy széllel, Ambrus gazda?~„
32 4| könnyelmüség! ez~Gyakorta oly lépésre vitt,~Melynek később
33 4| Boldog, kinek fejére~Az ég oly sorsot mért,~Hogy bor- s
34 4| tebenned,~És mindamellett~Oly jól esik nekem,~Ha rád emlékezem, -~
35 4| mentségem, hogy amilyen gyönge,~Oly szívbül-ömlő tiszta hangot
36 4| az ördög sosem vitte~El;~Oly rosz, hogy az ördögnek sem~
37 4| szeretnek:~Megajándékoztanak ők~Oly ritka tüdővel,~Mely a csatavészek~
38 4| Látogatá őt~Az egész falu népe~Oly szorgalmatosan;~Elannyira,
39 4| dicsőség~Vérfestette babérját~Oly nagyszerüen kanyarítá~Nem-szőke
40 4| róla?~Oh a szerelem~Nem oly portéka, amelytől~Elzárni
41 4| haszontalan ember,~Hogy oly pimaszúl rám vallott. -~
42 4| Megkapta hajának fürtözetét,~S oly istenesen kezdette cibálni,~
43 4| szeméről.~De korántsem volt ez~Oly könnyű munka, minőnek~Első
44 4| amily szörnyű dolgokat lát: oly szörnyű dolgokat cselekszik.
45 4| lantomat,~S kong belőle oly szeráfi dal,~Hogy, ki hallja,
46 4| nadrágom alja, térde~Nem volna oly nagyon megsértve:~Én volnék
47 4| Mint a pióca, rajtuk.~Ha oly hossú lesz életünk,~Mint
48 4| Egy sziporka fényt se kap.~Oly sötét van benne, mint a...~
49 4| fogva sugarával~Ne bánjék oly fukaran.~Pest, 1844. szeptember
50 4| Leánykák, lelkeim!~Hogy oly sokszor beszélnek~A borról
51 4| Leánykák, lelkeim!~Hogy oly sokszor beszélnek~A borról
52 4| ismernélek.~Nem volna mérve oly nagy terhe rám~A kínnak,
53 4| odabenn,~Ne hánykolódjál oly igen;~Ugy meg találod sérteni~
54 4| nézzetek, ne nézzetek~Reám oly hidegen, oly hidegen;~Megöltök,
55 4| nézzetek~Reám oly hidegen, oly hidegen;~Megöltök, ez halál
56 4| e hon, e boldogtalan hon~Oly szegény és oly beteg.~És
57 4| boldogtalan hon~Oly szegény és oly beteg.~És ti rablók! amit
58 4| Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,~A juhásznak úgyis
59 4| kimennék,~Ha a mosással oly igen nem sietnék;~Sietek,
60 4| mostohája;~Hol marad, hol lehet oly soká leánya?~A rosz vén
61 4| látta,~Hogy méltán haragszik oly nagyon gazdája;~S ha ütlegre
62 4| lelkem, mi lelt? mért vagy oly halovány,~Mint az elfogyó
63 4| nehéznek,~Pedig a szive volt oly nehéz szegénynek.~5~Mikor
64 4| égiháború volt keletkezőben.~Oly hamar támadott az égiháború,~
65 4| vihar ami hamar keletkezett,~Oly hamar is hagyta el megint
66 4| tetejét a hegynek;~Itt már oly meleg volt, hogy csak éjjel
67 4| Iluskáról, szép Iluskájáról,~S oly régen nem látott kedves
68 4| eszem a szívét, a naptól oly veres!~Bizony-bizony alighogy
69 4| János vitéz a szemébe néze,~Oly magasra kellett emelnie
70 4| Torkotokba, hogy megfúltok,~Oly kemény koncot vetek.~Nyirbáljatok
71 4| Féltékeny szerelem.~Unokaöccse oly gonosz,~S szép, ifju a neje;~
72 4| tervektől izzadó fejembe~Te oly sok eszme magvait vetéd,~
73 5| barátságosan,~S lelkemnek oly széles jókedve van~Bút,
74 5| ég alján,~Mind a kettőnk oly halovány.~Isten hozzád,
75 5| Hisz egymással mi ekkorig~Oly keveset beszéltünk;~Csak
76 5| tiszta ég legtetején;~De oly gyönyörűen ragyog!~Egy csillagon
77 5| Mindenhol csókjaik égnek.~Oly jókedvü a nap~Jöttén; jókedvü
78 5| olyan szomorú dolog:~Ott oly sötét és oly hideg van...~
79 5| dolog:~Ott oly sötét és oly hideg van...~Én újra élni
80 5| hervadt orcámtól:~Érted levék oly halovány.~Oh jőj fel egyszer
81 5| pókhálója,~És azután foglyodnak~Oly irgalomtalan fojtogatója!~
82 5| fojtogatója!~Véremből már te oly sokat szivál,~Mérges fulánku
83 5| könnyek!... szívem úgyis oly üres,~Megfértek benne, odafolyjatok.~
84 5| mogorva férfiú~Volt Orbán,~Bár oly vidám hajnal pirult~Az orrán.~
85 5| ép azért~Volt Orbán,~Mert oly vidám hajnal pirult~Az orrán.~
86 5| egyébiránt maga~Volt Orbán,~Hogy oly vidám hajnal pirult~Az orrán.~
87 5| ég, tavasz van...~És én oly sült bolond vagyok,~Hogy
88 5| harap...~Csak te ne volnál oly meggyujthatatlan!~Kebled
89 5| Azaz, hogy én őt szeretem,~Oly fennhangon kiáltja ezt~Vadúl
90 5| Az elmésség sugáriban:~Ki oly könnyen megbukhatál.~Erényednek
91 5| tolvajtól nem féltem én,~Mert oly üres, mint sok tudós feje.~
92 5| Elszántam végre magamat, mivel~Oly nyájasan pillantgatott reám.~
93 5| hogy a világ még~Nem láta oly hűségeset.~Légy holdvilágom,
94 5| nyelve,~Jár a lába.~Hej, csak oly gyors lenne honja~Haladása,~
95 5| barátim,~Áldás, béke.~Legyen oly vig mindhalálig~A pályátok,~
96 5| megbocsátok, hogy muzsámat mostan~Oly irgalmatlanúl becsméreled;~
97 5| öntudat,~Mely tőlem már oly sok fájdalmat elveve.~Ha
98 5| te, leányka,~Szép és jó s oly lelkes honleány!~Te hazám
99 5| élek, addig paizsom lesz.~Oly szükséges nekem a paizs!~
100 5| HOL VAN OLY NAGY PUSZTASÁG...~Hol van
101 5| NAGY PUSZTASÁG...~Hol van oly nagy pusztaság, mint keblem?~
102 5| mint keblem?~Oh, e puszta oly határtalan!~Jobbra, balra
103 5| Vadonerdő a világ körűlem,~Oly sötét, oly éktelen vadon!~
104 5| világ körűlem,~Oly sötét, oly éktelen vadon!~Benne járok
105 5| egy tekintet~Mindent oly szépen megmagyaráz.~Szalkszentmárton,
106 5| foglalatja mi?~Rövid az, de oly szép!... látlak téged~Szerelemmel
107 5| e madár, mely~Harcaimról oly búsan dalol.~Pest, 1845.
108 5| szerelem növeszt.~El sem kezdem oly parányisággal,~Mint a föld,
109 5| vétek volna tán;~Az enyém oly boldogtalan, oly bús,~A
110 5| Az enyém oly boldogtalan, oly bús,~A tiéd oly boldog,
111 5| boldogtalan, oly bús,~A tiéd oly boldog, oly vidám!~Berekesszem
112 5| bús,~A tiéd oly boldog, oly vidám!~Berekesszem a szelíd
113 5| halállal s már kiszenvede.~Oly szelíd, szép őszi délután
114 5| imádalak?~És ezért kell oly sokat szenvednem,~Oly sokat,
115 5| kell oly sokat szenvednem,~Oly sokat, amennyit csak lehet!~
116 5| Csapjunk egy hatalmas ünnepet,~Oly hatalmast, aminő közöttünk~
117 5| csillagfényes éjben méla csend,~Oly csend, hogy szinte vélem
118 5| szikrája lángolt,~S amelyekből oly undorítón~Nézett ki, mint
119 5| szép határozat!...~Muljék oly gyorsan, amily gyorsan támadt.~
120 5| BÚM ÉS ÖRÖMEM~Nincsen oly bú,~Mint az én búm.~Oh ha
121 5| napot, időt,~Hogy mindörökké oly boldog lehess,~Minő ekkor
122 5| ÉN ÉS A NAP~Bámulja sok oly epedőleg a holdat,~Ezt a
123 5| Tavasszal él csak, és ez oly rövid,~Míg a szerény méh
124 5| ÁTKA~Te vitéz Barangó, hova oly vágtatva?~Mért öltöztél
125 5| gyermekségemet.~Azóta tiszta látköröm~Oly gyakran elsötétedett,~S
126 5| szőlővessző és a~Költő sorsa oly hasonló.~Költő és a szőlővessző~
127 5| gyúltam:~Plátói szerelem vala.~Oly szentül hittem, hogy minden
128 5| Mert életemben sokszor, ah,~Oly sokszor megcsalattam.~Bizalmam
129 5| Mintha nap volna mindenik,~Oly tündöklők e szellemek,~Tündöklők,
130 5| Elfárad mégis, mire odaér.~Oly rég elhervadt a babér~A
131 5| magyaroknak homlokán,~Hazám, oly rég voltál te nagy, hogy~
132 5| ki annyi századéven át~Oly bátran, olyan rendületlen
133 5| Mint öltözetjök, lelkök oly setét,~Ők éjszakának gyermeki;~
134 5| csillag?~Hisz itt a földön oly sokat gyilkolnak.~Ábelszivek
135 6| hazánk.~Ott foly Sajó... oly görbén kanyarog,~Mint ember,
136 6| szívemet adtam oda,~S ez oly keserű volt, hogy megdöglött
137 6| sírnom kellene.~Siratni, hogy oly gonosz a világ.~Az isten
138 6| kellett dicsőség.~Mind a kettő oly fénytelen vala!~Oly fénytelen,
139 6| kettő oly fénytelen vala!~Oly fénytelen, mint lesz az
140 6| akadhaték;~Nyom nélkül jártak, oly könnyűk valának,~Könnyebbek,
141 6| százezer virágbul;~De rám oly búsan néztenek... talán~
142 6| S nem szomorúan, oh nem, oly vidáman!~Az éjt úgy néztük,
143 6| fényes világot,~Amelyen oly sok sötét foltot látok.~
144 6| HA JŐNE OLY NAGY FERGETEG...~Ha jőne
145 6| NAGY FERGETEG...~Ha jőne oly nagy fergeteg,~Mely meghasítná
146 6| fölkapaszkodhatik~Az égre, oly erőtelen;~Mogorván néz a
147 6| ti egyre mosolygotok,~S oly jól esik nekem,~Oda tekintenem,~
148 6| rohan érte, mint a szél,~Oly gyorsan azért keresi föl...~
149 6| jóbarát,~Azért, hogy most oly jó dolgod van;~Majd e szegény
150 6| lyányka,~Ringatom majd oly szelídeden,~Hogy elalszol;
151 6| Midőn körödbe léptem,~Hogy oly mogorva képem,~Hogy rajta
152 6| mogorva képem,~Hogy rajta oly köd áll.~De ép azért jövék,
153 6| szívem,~Mit a bú s a harag~Oly feketére feste,~E gyászruhát
154 6| csak vetnek.~Majd ha én oly időt érek,~Hogy felhőim
155 6| végiggondolta a dolgot:~Ez az úrfi oly sok szépet mondott,~Oly
156 6| oly sok szépet mondott,~Oly nyájasan, oly szivesmelegen,~
157 6| szépet mondott,~Oly nyájasan, oly szivesmelegen,~S ő mindezért
158 6| várakozott jómódú vendégre,~Kinek oly nagy teher lesz zsebében,~
159 6| Mióta ők a földi életet~Oly feketére mázolják: nekem~
160 6| emlékivel.~És minden emlék oly gyászdolgokat beszélt,~Mik
161 6| a világ során. Az és ez oly sötét!~S az éjben, mely
162 6| Igy van. S e gondolat, ez oly engesztelő,~Nagy úr ez,
163 6| Itt állt Salgó... az éghez oly közel,~És benne mégis a
164 6| szólt: „Oh miért~Fejem nem oly nagy, mint az ég, hogy annyi~
165 6| álltam és szomorkodám; már~Oly messze voltál tőlem, fönn
166 6| már, hogy messze útazott,~Oly messzire, hogy onnan, ahová
167 6| esdekelt:~„Oh, ifju, arcod nem oly ördögi,~Miként ezé itt...
168 6| elhatározottan~Perenna, ámde oly hangon, mikéntha~Lett volna
169 6| fenyitő ujjadat,~Hiába intesz oly parancsolólag,~Nem hallgatok
170 6| Te vagy világa... Lennél oly kegyetlen,~Reászakadni hagynád
171 6| balgatag,~Vagy igazabban: oly kétségb’esett...~Kétségbeesni!...
172 6| fiának is.~Hazám, mégsem vagy oly boldogtalan,~Minőnek első
173 6| bátorítsatok föl engemet.~Oly földet hagytam el, hol a
174 6| pattan...~Ezenkivűl a róna~Oly néma, oly zajatlan.~Leszálla
175 6| Ezenkivűl a róna~Oly néma, oly zajatlan.~Leszálla a nap;
176 6| Az égbe szellemszárnya.~Oly szomorú ez a hold,~És mégis
177 6| róla,~Sugári megigéztek.~Oly mondhatatlanul bús~Ez a
178 6| Hallgassatok,~Bár lenne oly szívszaggató~S egyszersmind
179 6| szívszaggató~S egyszersmind oly szívgyógyitó,~Mint csalogányé,
180 6| könyviből!~Azért vontál csak oly közel magadhoz,~Hogy megvakúljak
181 6| kihal kebléből, kebled oly hideg.~Mondád - és nem is
182 6| Nem szállhatok, mert búm oly nagy,~Oly nagy, mint szerelmem,~
183 6| szállhatok, mert búm oly nagy,~Oly nagy, mint szerelmem,~És
184 6| rózsám fölébe,~Mondd, hogy oly bús a szivem, miként te.~
185 6| szép lelkedet,~Szeretlek én oly igazán,~Mint engem az édes
186 6| fölébredék.~Mért keltettél föl oly korán?~Mért nem hagyál álmodni
187 6| nem kivánom, hogy ne lelj~Oly hű szivet, mint az enyém.~
188 6| az enyém.~Nem szeretnélek oly nagyon,~Ha ezt a vágyat
189 6| Ez a szív itten, oh ez oly öreg.~Az éjszakákat keresztűlvirasztom.~
190 6| őket már.~Olyan nehéz és oly hideg halottak!~Fagy tőlök
191 6| vagy számitás?~Oh e lyányka oly rejtélyes,~Szíve olyan mély
192 6| útitársul.~Távol tetőled oly bús életem!~De egy eszmével
193 6| hold talán az én bánatom,~Oly halvány, hogy már csak alig
194 6| Álmodni ugysem tudnék én oly szépet,~Mint amily szép
195 6| Költ-e benned, mint énbennem, oly~Édes érzeményeket?~Várod-e
196 6| menj, maradj magadnak,~Oly kedves vagy, hogy hinnem
197 6| Hazánk a bokréta rajta!~Oly szép ország, oly virító,~
198 6| rajta!~Oly szép ország, oly virító,~Szemet-lelket andalító,~
199 6| Szemet-lelket andalító,~És oly gazdag!... aranysárgán~Ringatózik
200 7| mint az akasztott ember,~Oly búsan lengedez.~Jószágból
201 7| vész.~Nem így a könyvvel; oly világ van ebben,~Mely erősíti
202 7| friss, szereti a dolgot,~S oly szép, mint a megszületett
203 7| PALOTA ÉS KUNYHÓ~Miért vagy oly kevély, te palota?~Uradnak
204 7| ismersz isten munkájára,~Oly nyomorúság marad ott.~S
205 7| elfúja majd lehelletem.~Oly szellemi e lyány, oly tisztán
206 7| lehelletem.~Oly szellemi e lyány, oly tisztán szellemi!~Eszembe
207 7| puszták harangja, egyszerű,~De oly tiszta is, mint a puszták
208 7| anyja kebelére.~A folyó oly símán, oly szelíden~Ballagott
209 7| kebelére.~A folyó oly símán, oly szelíden~Ballagott le parttalan
210 7| is tudják, mit gondolok.~Oly sokszor néztem én őket,
211 7| képedet híven lerajzoljam,~Oly híven, oly szépen,~Hogy
212 7| lerajzoljam,~Oly híven, oly szépen,~Hogy megbűvöld,
213 7| jőj elő:~Ha már az élet oly borús vala,~Legyen halálom
214 7| sohasem hiszem,~Noha mindig oly vidám vagy.~Mért mosolygál
215 7| esti csillag,~Ma megint oly különösen csillog,~Felöltözött
216 7| tekintek, mult idő,~Szinte oly szép, de szelídebb~Sugaraddal
217 7| világ!~A bizodalom, kit~Oly rútul elűzék,~Két karral
218 7| arasznyira~Fölöttem a felhő, oly terhes,~Szakad nyakamba
219 7| azután az ajtót rájok nyitám;~Oly örűlt, hogy a szíve is fájt
220 7| feledjelek,~Kihez csatolnak oly szent kötelek?~Nem, nem,
221 7| Hallod? én is hallom, oly hangosan dobog.~Mit gondoltál,
222 7| zarándokolnom,~Hogy egy hajtásra oly hosszút igyam~A keserűség
223 7| Sötét sorsának zászlaját!~Oly bántó e fehér hazugság. -~
224 7| Hogy holnap ilyentájban~Oly nagy lesz öröme.~Nagypeleske,
225 7| Megfogamzott: a leányka~Anya lett: oly gyermeket szűlt,~Oly dicsőet,
226 7| lett: oly gyermeket szűlt,~Oly dicsőet, aminő csak~Akkoron
227 7| szűlt a boszorkány,~Szűlt oly förtelmet, minő csak~Akkoron
228 7| Lásd, nekem úgy illik, (s oly jólesik!) úgye lemondasz~
229 7| bíbor~S a déli sugár aranya~Oly nyájasan ömlik alá~A tengeri
230 7| hold,~Mint a lemenő nap,~Oly vérvörösen,~S zord fénybe
231 7| zaj, mely soha~Nem szünik,~Oly nagyon fáj és oly nagyon~
232 7| szünik,~Oly nagyon fáj és oly nagyon~Jólesik!...~Mit mosolygasz,
233 7| S szíved minden melege.~Oly forróan fested és oly~Édesen
234 7| melege.~Oly forróan fested és oly~Édesen szerelmedet,~És,
235 7| ekkép lelkemet?~Mely téged oly véghetetlen~És csak tégedet
236 7| elharácsoljátok;~Várva néz rég s oly hiába néz az~Isten napja
237 7| Tápláljátok végre a hazát, ki~Oly sokáig táplált titeket.~
238 7| tündérkert újolag,~Melynek oly szép fája volt s oly szép
239 7| Melynek oly szép fája volt s oly szép virága:~Vitézség cserfája,
240 7| mint a nyelvetlen harang, oly szótalan.~Mindenki gyávának,
241 7| többi fegyveréhez tette,~S oly kimélve, mintha félne tőle
242 7| madárének?~S most elhallgatta, s oly jólesett szivének.~Végre
243 7| van, hogy szemem őt lássa.~Oly szép, s olyan bátor! énhozzám
244 7| el.~Ne neheztelj, hogy ki oly hived volt,~Rajtad most
245 7| szánalomra méltó,~Szánalomra oly méltó vagyok,~Piszkosabbnál
246 7| csengetyűjével,~Ritka egy csengetyű, oly hangos a szava:~Harangnak
247 7| örökszép természet,~Kinek arcát oly gyönyörrel nézed,~Mert tudod,
248 7| volt s nincs s nem leszen~Oly tökfilkó, mint én vagyok!~
249 7| lyánytól virágot,~Sebet, halált oly jókedvvel veszen...~Keblemre
250 7| nevetségesebb az embernél,~Oly kevélységben, olyan gőgben
251 7| akarná szántani~Orrával, oly magasra tartja fel.~Kevély
252 7| pillangó repkedett;~Ölemben egy oly asszony, akinek~Tündérek
253 7| legdrágább földi kincs...~Oly boldog vagyok, hogy reményem
254 7| voltak~Még prózaibbak...~Oly szenvedélytelen, nyugodt
255 7| hosszu völgy~Ezer virággal s oly nagy rózsafákkal,~Amekkorák
256 7| a föld való;~S ha nem is oly szép ez, mint szeretnők,~
257 7| mint szeretnők,~Nem is oly rút, mint az ifju véli...~
258 7| színpadot.~S most itt vagyok... oly messze, messze,~Száz mérföld
259 7| Kigyófarkával szembeszállni,~Eltűrni oly bántalmakat,~Mit megtorolni
260 7| mert nem nő a hája,~Sőt oly sovány lett, hogy csörög
261 7| tekintély,~Melyet gazdádnak oly fényesen szereztél?~Ritka
262 7| jelen.~Ugy állnak a házak, oly egyenes sorba’,~Valamint
263 7| kamarába’ van,~S ez az, ami őt oly jókor odavonja,~Koránsem
264 7| iszonyúságos az, amit hallotok!~Oly fiatal leány, olyan szép
265 7| kurjantott reája~Az apa oly igen méltó haragjába’,~„
266 7| kőhalomban,~A fővárosban, hol oly hűsen fuj a szél,~Egyet
267 7| rátekintünk, fényességitől,~Mely oly szokatlan~Varázsözönnel~
268 7| elszalad.~Ablakokból itt-ott oly hivólag~Kandikál ki egy-egy
269 7| Bár apái nékie~Mindent oly bőven hagyának,~Soha sincsen
270 7| is~Sok szenvedésökért!)~Oly véghetetlen boldogok,~Hogy
271 7| Egy pár bunda s köpönyeg,~Oly nyugodtan áll, s ezt mondja~
272 7| elmélkedék az ifju ember,~S erre oly jóizűt kacagott,~Hogy a
273 7| járomszög a kezében.~Minden oly bús,~Oly kedvetlen,~Mintha
274 7| kezében.~Minden oly bús,~Oly kedvetlen,~Mintha egy világnak~
275 7| egy egész temető,~Melyben oly sok, oly sok a halott,~S
276 7| temető,~Melyben oly sok, oly sok a halott,~S látható
277 7| boldogságod sosem késő,~És ez oly bűvszer, mitül~- Essék csak
278 7| ajtó,~És bejött a lyány,~Oly fiatal, oly szép~És oly
279 7| bejött a lyány,~Oly fiatal, oly szép~És oly halovány!~S
280 7| Oly fiatal, oly szép~És oly halovány!~S ráborult a bámuló
281 7| Csüggedetlené a díj! -~Díjam oly szép, olyan édes:~Ringatózni
282 7| Az esztendőnek a halála~Oly ünnepélyes egy halál!~Ilyenkor
283 8| Lelked darabja légyen... oly dicső~Kín és gyönyör között
284 8| olajága,~S amelynek érintése oly jó!~Mert lágyabb a selyemnél~
285 8| arany...~Nem kell, nem kell,~Oly bús vagyok:~Vigyétek el!...~
286 8| Ajkamat fürösztgetem,~Nem oly édes másból a méz,~Mint
287 8| olyan puszta~És mégis mindig oly hideg vagyok.~Pillangó,
288 8| Sajtószabadságot, csak ezt ide!~Ez oly nagy, oly mindenható ige~
289 8| csak ezt ide!~Ez oly nagy, oly mindenható ige~A nemzetben,
290 8| megint, ami voltál egykor?~Oly hatalmas harcos, ki szemével~
291 8| Hódolásról nem lehet szó,~Még nem oly nagy a veszély.~Ha az ellen
292 8| országutja,~Itt alant a földön oly nyomot hagyának~Magok után
293 8| szerette kürtjét,~A magyarok őt oly mértékben szerették,~Nagy
294 8| lelkiismeret,~Megjutalmaz, mert oly barátságos szót ád,~Hogy
295 8| Egyetlen egy sem volt köztök oly goromba,~Hogy, míg a beszédet
296 8| országodra hintsék,~Legyen oly bőséged, annyi gazdagságod,~
297 8| szidták az urakat,~Hogy oly sok csontot s oly kevés
298 8| Hogy oly sok csontot s oly kevés húst hagytanak.~3~
299 8| volt illetődve,~S szólt oly érzékenyen, ahogy csak telt
300 8| összeroskadott.~A rab írót oly örömmel~S diadallal hoztuk
301 8| hadd nézzünk szemedbe!~Oly sokáig vártunk rád epedve,~
302 8| hazám,~Készülj, boldog haza!~Oly ünnep vár reád, amilyet~
303 8| hajnalt,~Beteg most szegény,~Oly halványan üldögél ott~A
304 8| tehát?”~- „Szabad lész, oly szabad,~Hogy egy óra alatt~
305 8| piacra.~Azért volt a nap oly~Haragos kedvében,~Hogy a
306 8| kebelére,~Amelyben a szív most oly édesen ver...~Légy üdvözölve
307 8| mindég!...~Magyar szemében ez oly ritka vendég.~Együtt vagyunk
308 8| sugára~Mint a lángeső, oly égető özönnel~Ömlik a pusztára...~
309 8| sem tehettek.~Pincéjében oly bőséggel~Állott a sok jó
310 8| munkáljatok,~Legyen munkátok oly nagy, oly szerencsés,~Hogy
311 8| Legyen munkátok oly nagy, oly szerencsés,~Hogy bámultában,
312 8| Föltámad mint szerelem...~Oly mértékben nő szerelmem,~
313 8| madárról mondok éneket.~Ha oly szép lenne rólok énekem,~
314 8| írjuk föl ezer lobogóra.~Oly sokáig tengődtünk mi úgy,
315 8| már élnünk,~Haljunk meg oly szépen, oly vitézül,~Hogy
316 8| Haljunk meg oly szépen, oly vitézül,~Hogy azok is megsirassanak,
317 8| egyszerre,~Mint a villám oly váratlanúl és~Oly erővel
318 8| villám oly váratlanúl és~Oly erővel törj ellenségedre.~
319 8| e födél alatt lakók mind~Oly halványak valóban,~Oly kísértetszerűek?~
320 8| mind~Oly halványak valóban,~Oly kísértetszerűek?~Szegény
321 8| Az ágyra visszaguggolt,~S oly jóizűen falatozta~Az istenadta
322 8| a népes nyoszolyára.~Egy oly szelíd, édes tekintetet,~
323 8| a sötétbe,~Nézett beléje oly merően, mintha~Azt föl akarta
324 8| másikától,~S azok mögötte mégis~Oly hirtelen maradtak el,~Mint
325 8| végigcirógatá~Arcát, s szólt hozzá oly szelíden,~Amint csak tőle
326 8| szenvedett!~Mert a nagyságos úrfi~Oly gaz kölyök vala,~Amilyenek
327 8| S nem volt olyan csín, oly gonoszság,~Mit rajta el
328 8| kelle élnie~S kínlódnia,~Mig oly emberre akadott,~Ki nem
329 8| szemébe tünt,~Mert minden oly új volt előtte,~Először
330 8| Amerre csak ment, mindenütt~Oly szépnek látta a természetet,~
331 8| küzdenem,~Mint küzdtek érte oly sokan,~És hogyha kell, elvérzenem,~
332 8| elvérzenem,~Mint elvérzettek oly sokan!~Fogadjatok, ti szabadság-vitézek,~
333 8| De el nem csüggedett.~Tán oly parányit végzett, mint a
334 8| neki.~Ki volt e lény, aki~Oly rosz világitásban is~Megismeré
335 8| legalább,~Mi a boldogság?... oly szomjas szivem, hogy~Fölinna
336 8| amint tőle telt,~Beszélt oly lelkesen, mint még soha.~
337 8| annak lennie,~S azért maradt oly tiszta, mint a~Csillag,
338 8| szakíthatott~Olyan sok évnek oly sok nyomora;~El kell most
339 8| hitvány életet!~Dögölj meg oly kétségb’esetten,~Amilyenné
340 8| trónján a bitor király,~S oly boldogan viselném e bilincset,~
341 8| mozdulatlan néma volt s oly~Érzéktelen, mint a kő, melyen
342 8| is látom már ezeket,~Vagy oly későn, hogy akkorára~Még
343 8| örökkévalóság,~Hol az idő oly lassan ballag el,~Mint két
344 8| oldalához,~Fölugrott, s oly szívszaggató~Hangon, hogy
345 8| könyűvel két szemében,~S oly hangon, mintha lelkét~Sohajtaná
346 8| hozzá még a síron túl is oly hű!~De mihelyst fölébredett,~
347 8| a gyermek,~Olyan mohón, oly édesen~Szivá a szabad levegőt,~
348 8| olyan szép teremtés~És oly jólelkü volt... de férje~
349 8| Én föl nem érem ésszel, oly rosz~Embert hogy lehetett
350 8| Könyűiből, amik még megmaradtak~Oly hosszú szenvedés után,~A
351 8| a sok között...~Ez egy, oly hangon, mely a tömeget~Túlbőgi,
352 8| mint én szeretlek téged,~Oly lángolón, oly véghetetlenűl,~
353 8| szeretlek téged,~Oly lángolón, oly véghetetlenűl,~Áraszd reám
354 8| fák,~Amelyeken szivemnek~Oly drága minden ág.~Kedves
355 8| éltetek, miként az~Enyém, oly szép legyen.~Itt láttam
356 8| Megértem a delet,~S ez tán nem oly regényes,~De sokkal melegebb.~
357 8| jót forral,~Minek késik oly soká a borral?~Tudja, hogy
358 8| soha,~Sohasem szeretett!~Oly nagyon szeretlek,~Hogy majd
359 8| virágokat.~Oh halál, te nem lész oly kegyetlen,~Hogy magaddal
360 9| magunk itéletet!~Tartsunk oly véritéletet,~Hogy elborzadjon
361 9| napsugarak!~A lemenő nap oly~Vad bíborban ragyog!~Előre,
362 9| lombjait,~És álmodom, és álmaim~Oly kedvesek, oly édesek...~
363 9| és álmaim~Oly kedvesek, oly édesek...~Terólad álmodom,
364 9| rítt más,~Egynek se’ volt oly nedves köténye,~Mint kelmednek,
365 9| akkorácska csak~Vagyok, hogy oly parányok, aminő ön,~Levett
366 9| akkorácska csak~Vagyok, hogy oly parányok, aminő ön,~Levett
367 9| ők, kik viselik~Magokat oly galádul,~Kik rátörtek az
368 10| lány mint éjszak szüntlen oly hideg~S az ifju birtok-
|