Rész
1 1| Éjszak hófödözte bús ölén.~Isten véled hát örökre, édes~Tárgya
2 1| ah negédes~Csalfa Emma! isten véled hát!~Majd ha egykor
3 1| legyen első rang rangom az isten után;~S bár csak azért szűljön
4 1| fejedre pusztaságot hozzon~Isten átka, csalfa, bűnös asszony!~
5 1| nézd ki jő~Látogatni téged?~Isten engem, oly alak,~Mint a
6 1| S szolgálatát teszi.~Adj isten ő egészségére!~Mert mennyi
7 2| nékem, jóbarát!~Jó, minőt az isten többé sosem ád;~Te valál,
8 2| közt összeforr.~S él az isten, s tudni fogja, hogyha él:~
9 2| bajtárs, mit szenvedél;~Él az isten, aki annyi bánatért~Tán
10 3| Hosszúra nyujtja élted isten,~Álmodnak boldog titka ez.’ -~
11 3| ÉN~A világ az isten kertje;~Gyom s virág vagytok
12 3| s benne~Körtefát?~És az isten rá gyümölcsöt~Minek ád?~
13 3| A jóság is frigybe lép!~Isten, ilyet adjsza nékem,~S nem
14 3| halál örök álmai jőnek.~Isten neki! üssön, ha ütnie kell,~
15 3| vágyaimon koszorúba szövődék:~Isten veled, égi virág... szerelem!~
16 3| gyöngye, ha lehet,~Hogy az isten áldja meg a lelkedet.~Debrecen,
17 4| VÉGSZÓ ***HOZ~Isten veled, te elpártolt barát,~
18 4| ebként ki szívem megmarád,~Isten veled;~Fogadd a vett sebért
19 4| Ledúlt világom romjait.~Isten veled hát, elpártolt barát,~
20 4| ábrándim ködét elzavarád,~Isten veled!~Fogadd a múltakért
21 4| NEM VER MEG ENGEM AZ ISTEN...~Nem ver meg engem az
22 4| Nem ver meg engem az isten.~Hogy szeretőt mást kerestem.~
23 4| világodat vele,~Áldjon meg az isten vele.~Debrecen, 1844. január-február~
24 4| szomjazom.~Mért nem tesz az isten most csodát?~Változtatná
25 4| a várost elkerülném,~Az isten is megverne.~Egyúttal azt
26 4| mint az orgona,~S tudja isten, meddig tartana?~De nagyapjok
27 4| kedvemért ez egyszer -~Az isten áldja meg!~Soká nem voltam
28 4| a,~Hogy téged nézzelek.~Isten hirével elmehetsz -~Mit
29 4| hű szeretőd,~Elmondhatom isten, ember előtt;~De azt is
30 4| terheit,~S meglásd, öcsém, az isten megsegít.~S anyánkat, ezt
31 4| majd több lesz és vidám.~Isten megáldjon, édes Pistikám!~
32 4| szerkesztő-segéd leszek.~Isten veled, regényes élet!~Kalandok,
33 4| regényes élet!~Kalandok, isten veletek!~Szép élet a szinészi
34 4| Szívem nagyon, nagyon beteg -~Isten veled, regényes élet!~Kalandok,
35 4| regényes élet!~Kalandok, isten veletek!~Igaz, hogy ottan
36 4| igazolják~Két évi emlékezetek.~Isten veled, regényes élet!~Kalandok,
37 4| regényes élet!~Kalandok, isten veletek!~Mert nem lesz már
38 4| Egy kis szobában űlhetek -~Isten veled, regényes élet!~Kalandok,
39 4| regényes élet!~Kalandok, isten veletek!~De sorsom egykor
40 4| Mennyországomba léphetek:~Isten veled, regényes élet!~Kalandok,
41 4| regényes élet!~Kalandok, isten veletek!~Pest, 1844. június
42 4| és hazakotródott,~S tudja isten, most miként pusztít ott.~
43 4| vajon kinek köszönhetem?~Isten megáldja kedves verseim!~
44 4| amelyet~Sajátjának nevez~Isten kegyiből~És egykori férjének
45 4| sem?...~Akként áldja meg isten~Életedet s unokáidat is,~
46 4| kiáltván:~„Jó napot adj isten,~Fejenagy koma!”~(Mert ő,
47 4| volt ez.)~„Jó napot adj isten,~Hát kelmed is eljött?”~
48 4| kalapácsa,~A „jó napot adj isten”-re~Nem mondta: „fogadj
49 4| re~Nem mondta: „fogadj isten”,~Nem mondott semmit,~De
50 4| megverte vitézül,~S ha innen az isten megszabadítja,~Megkéri azonnal~
51 4| SZEMFÁJÁSOMKOR~Teremtő isten! szemeimre~A vakságot tán
52 4| üdvezelni engem nyájasan:~„Isten hozá önt, tisztelt honfitárs!~
53 4| keseríte minket annyira.~Az isten adja, hogy minél előbb~Akképpen
54 4| van úton, útfelen,~És én isten kegyelmiből~A száraz kortyokat
55 4| a pokolba már!~Hozná meg isten a telet,~Hideg házban huzzam
56 4| ember mondá a panaszt;~S az isten ekkép szólitá meg azt,~S
57 4| Hát még... de legyen meg isten akaratja.”~Ezt gondolta,
58 4| Most hát, édes rózsám!~Az isten áldjon meg, gondolj néha
59 4| bátor szented!~Téged az isten is zsiványnak teremtett.~
60 4| rabja,~Feleségül veszlek... isten is akarja.~Házat építtetek
61 4| termett,~Magyarnak teremt az isten lovat, nyerget.”~Sokat mondott
62 4| erőd vele szállott.~Bízd az isten után mireánk ügyedet;~Fogadást
63 4| vitézek.~Járta már a kancsó isten igazába’,~Ekkor a királynak
64 4| vesztére,~Tarthatnék-e számot isten kegyelmére?~Aztán nem lesz
65 4| megbántotta gonosz mostohája...~Isten neki soha azt meg ne bocsássa!~
66 4| és nyakát.~Ment, tudj’ az isten hány országon keresztül;~
67 4| egyenest faluja tornyára.~Szent isten! hogy örült ennek János
68 4| Jőjön be már no, hogy az isten áldja meg,~Odabenn majd
69 4| Jancsikám, Jancsikám, az isten áldjon meg,~Másvilágon,
70 4| nem mozdulok biz én.~„Adj’ isten jó napot” szólott János
71 4| Ebédelt a király s tudj’ isten hány fia.~Hanem mit ebédelt,
72 4| lett volna énbelőlem;~Tudja isten, nem maradnék az égen,~Nem
73 4| RÉSZEGSÉG A HAZÁÉRT~Fiuk, az isten áldjon meg,~Én is iszom,
74 4| magasban,~Hogy uralkodnak isten kegyelmébül.~Csalatkozásban
75 5| Lesz-e sors, oh lesz-e isten,~Aki minket megsegit?~A
76 5| minket megsegit?~A nagy isten szent kegyéből~Jő-e megváltási
77 5| Elválok én a babámtól.~Isten hozzád, édes,~Isten hozzád,
78 5| babámtól.~Isten hozzád, édes,~Isten hozzád, kedves~Galambocskám!~
79 5| a kettőnk oly halovány.~Isten hozzád, édes,~Isten hozzád,
80 5| halovány.~Isten hozzád, édes,~Isten hozzád, kedves~Galambocskám!~
81 5| Könnyek hullanak orcánkra.~Isten hozzád, édes,~Isten hozzád,
82 5| orcánkra.~Isten hozzád, édes,~Isten hozzád, kedves~Galambocskám!~
83 5| Egymást még mi is látjuk tán.~Isten hozzád, édes,~Isten hozzád,
84 5| tán.~Isten hozzád, édes,~Isten hozzád, kedves~Galambocskám!~
85 5| Csillagtáborából~Őrszemekkel néző~Isten adománya;~Ő beszél a rezgő~
86 5| legutósó napján~Alkotott az isten tégedet,~Elfáradt már ekkor
87 5| végzed?~Mikor mondod: menj isten hirével,~Porladozzál porló
88 5| buzdító szózatja.~És az isten jó, ő nem soká haragszik:~
89 5| mosolyg... a megengesztelődött~Isten mosolygása: tündöklő szivárvány.~
90 5| búsuljon-e? nem tudja.~De ha isten bút adott e nemzetnek,~Azt
91 5| ott, hol már megszűnik~Az isten világa,~Uj világot alkot~
92 5| Mert szegénynek alkotá az isten~A költőt, s tán rendén is
93 5| csak, kertet és eget.~(Adja isten, hogy legyen hasonló~E látmányhoz
94 5| reggelt, hogyha este van.~Isten hozott! mondom a menőnek,~
95 5| HA AZ ISTEN...~Ha az isten ekkép szólna
96 5| HA AZ ISTEN...~Ha az isten ekkép szólna hozzám:~„Fiam,
97 5| De ha ezt nem engedné az isten,~Kérném akkor, hogy tavasz
98 5| kocsmáros...~Áldja meg az isten mind a két kezével!~Van
99 5| is békül...~Áldja meg az isten mind a két kezével!~Elbeszélünk
100 5| kocsmáros...~Áldja meg az isten mind a két kezével!~Alkonyúló
101 5| kocsmárost...~Áldja meg az isten mind a két kezével!~Biztatom,
102 5| kocsmáros...~Áldja meg az isten mind a két kezével!~Szalkszentmárton,
103 5| hó, első a haza.~Hatalmas isten, népem istene!...~De kérni
104 5| FELHŐ ÉS CSILLAG~Mikor isten a férfit teremté,~Homlokára
105 5| felhő s égiháború.~Mikor isten a hölgyet teremté,~Örömében
106 5| vágom.~Nagyságos úr! ön nem isten,~Csak ember, de az sem nagy
107 5| csinál.~Nagyságos úr! az isten szent~Szerelmére, mit gondol
108 5| hagyogatnak el!...~Eredjetek csak isten hírivel;~Hagyjátok itt a
109 5| nyerünk?...~Ha nem nyerünk: isten veled,~Jó téli öltöny! -
110 5| Hogy elfeledkeztünk róla!~Isten bűnünkűl ne rója.~Jól tartottad
111 5| egy csókot, itt az orcám,~Isten hozzád, kedves rózsám!~Kedves
112 5| kedves rózsám!~Kedves rózsám, isten hozzád.~Adjon isten arany
113 5| rózsám, isten hozzád.~Adjon isten arany zablát,~Arany zablát
114 5| van a széles világnak,~Ha isten meghallgat, mind reátok
115 5| így végezte,~Meghallgatta isten s beteljesítette.~Kősziklákká
116 5| be kicsiny magzata,~Kit isten a völgyben fává változtata.~
117 5| kövön nem maradt, csak az isten házán.~A templom maradt
118 5| helyen csárdát épitének.~Az isten házából csárda!... és miért
119 5| kell mind a kettőnek.~Az isten házából csárda!... és miért
120 5| Itt és ott élhetünk az isten kedvére;~S láttam én csárdákban
121 5| reszkettető Lehel!”~Kilépe a hős: „Isten néki, császár,~Függjek koszoruként
122 5| keblének hitvány férgei!~Oh isten, isten, aki alkotál,~Hát
123 5| hitvány férgei!~Oh isten, isten, aki alkotál,~Hát nincs
124 5| szedett szőlő.~Teens asszony, isten áldja meg hát!~Felejtse
125 6| ISTEN CSODÁJA~Ameddig a történet
126 6| hányszor szálla ránk!...~Isten csodája, hogy még áll hazánk.~
127 6| rosz szellemtől származánk!~Isten csodája, hogy még áll hazánk.~
128 6| tatár, jött a török reánk.~Isten csodája, hogy még áll hazánk.~
129 6| holttesteinket fölfalá a láng!~Isten csodája, hogy még áll hazánk.~
130 6| is ég és vérzik szánk!...~isten csodája, hogy még áll hazánk.~
131 6| hogy oly gonosz a világ.~Az isten is felhőszemével~Gyakran
132 6| VILÁGGYŰLÖLET~Mennybéli isten, ördög és pokol!~Mivé lett
133 6| mért gondoskodnám?~Jó az isten, majd gondot visel rám.~
134 6| letépje?~Arra vár, hogy isten kegyelméből~Azt a rozsda
135 6| szokta a villámokat,~Haragvó isten égő nyilait.~Itt állt Salgóvár,
136 6| egészségire!...~Ha élünk és az isten megsegít,~Még holnap éjjel
137 6| csitt!”~*~Miből teremté isten a szivet?~Hogy annyi bútól,
138 6| az egytől megmentett az Isten...~- - Amint mondottam:
139 6| emberek fölötte,~Hasonlitók az isten képihez.~Dömsöd, 1846. május
140 6| Miért nem jártok négykézláb?~Isten, küldd e helóta népre~Földed
141 6| szakad;~Mit bánom én? az isten szebb halált nem adhat,~
142 6| galamb,~Amelynek képibe’~Isten a szent lelket~Az égből
143 6| te nem szeretsz engem,~Az isten se szeressen!~Szatmár, 1846.
144 6| hiszed, hogy én szeretlek?~Az isten is ugy áldjon meg,~Ugy áldjon
145 6| áldjon meg,~Ugy áldjon az isten engem,~Amily igaz a szerelmem.~
146 6| holdja van csak az éjnek,~Egy isten van a világon,~Egy, csak
147 6| Nagyon reám nehezedik.~Isten veled hát ... jaj nekem,~
148 6| Halállá e hang ajkamon?~Isten veled... nem, nem lehet!~
149 6| Ennél tán majd megsegít az isten.~Koltó, 1846. október 26. -
150 6| gyermekekkel áld meg majd az isten,~Olts gyermekid szivébe
151 6| Hogyha már nem szeretsz,~Az isten áldjon meg,~De ha még szeretsz,
152 6| hogy mindig csak hazudsz...~Isten veled, te szép családi élet!~
153 6| be minden földet,~Melyet isten megteremtett,~S nem akadtok
154 6| vagy megvetni? -~Ha a föld isten kalapja,~Hazánk a bokréta
155 7| Mintha mondta volna: menj isten hirével,~Mit állsz itt hiába!~
156 7| aggatott,~S nem ismersz isten munkájára,~Oly nyomorúság
157 7| bujdosott,~S követte, melyet isten külde~Vezérül, a lángoszlopot.~
158 7| lángoszlopot.~Ujabb időkben isten ilyen~Lángoszlopoknak rendelé~
159 7| a világra született,~Az isten levevé a legszebb csillagot~
160 7| elmondom néki~Távoztakor: isten veled.~Oh nékem olyan jó
161 7| annak is, mert megverte az isten,~Ahol, mint ti vagytok,
162 7| jogtalanság a legrútabb bélyeg~Isten teremtményén, s ki rásüti:~
163 7| teremtményén, s ki rásüti:~isten kezét el nem kerűlheti.~
164 7| jó lelkét,~Áldja meg az isten,~Soha életében~Egy könnyet
165 7| Átkozom-rosz lelkét~Verje meg az isten,~Holtig sírjon-ríjon,~Mást
166 7| holló.~Mért adá neked az isten~E szépséget? vagyis inkább~
167 7| Kebeledbe mért tevé az~Isten ezt a gazdag szívet?~Ezt
168 7| eszed.~Aranyélet, bizony isten!~Megpróbáltam, párja sincsen.~
169 7| az itélet,~Melyet igért isten, próféták ajkai által.~Ez
170 7| verjen meg engem a hatalmas isten,~Verjen meg még a másvilágon
171 7| erszényem, s áldjon meg az isten!”~Fegyverneki puszta, fegyverneki
172 7| légy! máskülönben~Elmehetsz isten hirével.~Hej, kocsmáros,
173 7| voltunk már rendelve mi...~Isten kötötte össze lelkeinket,~
174 7| Valának legtöbb diadalmai...~Isten kötötte össze lelkeinket,~
175 7| fölött is méltó állani...~Isten kötötte össze lelkeinket,~
176 7| fogunk a sírban porlani...~Isten kötötte össze lelkeinket,~
177 7| Szeretem rózsámat, mint az isten maga,~Ki őt teremtette leányok
178 7| Az enyémnek vallhatom már~Isten és világ előtt.~Megjött
179 7| Balga gondolat kél.~De az isten meghallgatott,~Megsegített,
180 7| s ég közt a határ.~Adja isten azt az áldást rátok,~Hogy
181 7| Fölakasztják, amit adjon is az isten,~Mert nem vagyok mai legény
182 7| legelső szerelem,~Büntessen isten engemet, ha nem!’~„Senkit
183 7| hang jólesik nekem.~Tudj’ isten, mit érzek, mit nem érzek,~
184 7| érzek, mit nem érzek,~Tudja isten, hol jár az eszem.~Diósgyőr,
185 7| ám!~Téged számoltat meg isten,~Mert miattad lettem ilyen.~
186 7| teher nehezkedik rá:~Az isten átka. - -~Nagy ég, a pompás
187 7| szállt a legszebb angyal~Isten engedelmivel, hogy~Fölkeresse,
188 7| óhajtott levél!~Elolvasám, az isten tudja hányszor,~S még számtalanszor
189 7| mindezt alkotá?~Oh hol vagy, isten? hadd keresselek föl,~Hadd
190 7| úgy kerestem,~A jó s nagy isten kebledben lakik,~Igen, te
191 7| lakik,~Igen, te vagy az isten lakhelye!~Hol volt előtted
192 7| leszek reá,~Hogy nékem ád az isten tégedet, hogy~Benned nekem
193 7| látszik csonka~Szárnyán az isten képe.~És e szent jelnek
194 7| az igazság itt van,~S ez isten oltáránál,~Bár a világ odább
195 7| villám sárga kigyóit - -~Isten hozzátok! lelkem múlatni
196 7| Csendesebben vigadjanak,~Isten áldja meg kendteket,~Szegény
197 7| is jókat nevetek.~Ád az isten egy kis műhelyt,~Ád az isten
198 7| isten egy kis műhelyt,~Ád az isten majd nekem,~Benne lesz meleg
199 7| Érintik a lant idegét,~Mint isten igéje, világot~Alkotnak
200 7| szerelem föl nem kísér oda,~Ugy isten hozzátok, ragyogó csillagok!~
201 7| SZIVEM~Isten, alkotál-e~Több ily szívet
202 7| néz rég s oly hiába néz az~Isten napja s a világ reátok.~
203 7| Mint itéletkor majd az isten világa.~Meghajtá magát -
204 7| szeretnek százat, ezeret.~Isten hozzád, nőtlenség barátom!~
205 7| Örömiddel végkép jóllakám.~Isten hozzád, vidd el tarka zászlód~
206 7| fiaid,~S hivom le rájok isten átkait,~S veled szégyenlem,
207 7| MENNY ÉS FÖLD~Isten hozzád, gyönyörű hazugság,~
208 7| Fölkeltett a komoly férfikor.~Isten hozzád, ábrándok világa!~
209 7| sohajt a rab,~S már, az isten tudná, hányadikszor,~Hiszen
210 7| ELÉGIÁJA~Mért vagyok én a hold? isten, mit vétettem,~Hogy a legnyomorúbb
211 7| igazijából,~Eyg kipattant szikra isten homlokából,~Egy valódi költő,
212 7| esküvének,~Od’ ahhoz az isten nélkül való néphez,~Amely
213 7| keletre,~Harmadik, negyedik, isten tudja, merre.~A parasztkunyhók
214 7| magamat kinevetem érte;~Az isten a magányt nem nekem teremti,~
215 7| Hej, de meg is vert az isten~Engemet,~Hogy elhagytam
216 7| csak a földre~Ejtett az isten,~Megterem rajta minden szép
217 7| darab födéllel~Már tudj’ isten hol szalad;~Javítsuk ki,
218 7| dologhoz~Fogni végre már,~Isten drága napját~Egyre lopni
219 7| várva:~„Mit keres kend? isten hírivel~Menjen arrébb, ez
220 7| mondd ezt,” szólt az ifju.~„Isten ellen vétkezel vele...~Elzárkozni
221 7| az égre:~Nincs tebenned isten, akinek~Gondja volna az
222 7| gazdához,~És elmondá búcsuját:~„Isten hozzád, jó öreg, ha egykor~
223 7| könny~Pergett végig arcán:~„Isten hozzád, ifju ember,~Akitől
224 7| Hogyan kell a szót keresnem.~Isten hozzád... vagy nem,~Mondok
225 7| sem hagy...~Védni foglak isten, ember ellen,~Kis unokám,
226 7| téged gyermeked...~Él az isten s őrizi törvényét,~Őrködik
227 7| megint a magam útján...~isten hozzád, öreg ember,~Isten
228 7| isten hozzád, öreg ember,~Isten hozzád, ifjú lyány.”~Menne
229 7| fogsz hazád ege alatt.”~Isten veled szép ragyogó hely,
230 7| falkát...~Kis-Kunság, most isten hozzád!~Fárad a nap, már
231 7| meg?... nem, sohasem!~Az isten ítélőszékénél,~Még ott sem
232 8| verjen meg bár engem a nagy isten érte...~Addig ostorozlak,
233 8| Nincsen ember, nincsen isten, aki~Minket újra megkötözni
234 8| nép fája,~S lombjait majd isten, ember csodálja,~Isten,
235 8| majd isten, ember csodálja,~Isten, ember csodálja! -~Ébredj
236 8| ige~A nemzetben, mint az isten „legyen”-je,~Amellyel egy
237 8| itt bent?~Lám, csak jó az isten, jót ád,~Hogy fölvitte a
238 8| az itélet napja,~A nagy isten véritéletet tart,~S míg
239 8| országa,~Szörnyü Attilának, isten ostorának,~A magyar nemzetség
240 8| vitézi,~Az ember életét isten úgy intézi,~Hogy az idő
241 8| minden magyar zsákot,~Adjon isten neked mindig bő nadrágot,~
242 8| jobbak, nemesebbek~Őnáluk;~Isten után legszentebb a~Nép neve:~
243 8| illik~Mihozzánk,~Hogy az isten gyönyörködve~Nézzen ránk,~
244 8| Családostúl elkergetik,~Isten Jehova ugyse’~Elkergetik!~
245 8| ritka lelket,~Aminőt az isten~Nem sokat teremtett;~Ha
246 8| tenni fel,~Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet~
247 8| Dudáltatok mögöttünk,~De isten segedelmivel~Mi megütköztünk
248 8| mondalak én egyébnek,~Csak az isten remekének!~Pest, 1848. április~
249 8| föld közös munkája volt,~Isten segített, ember fáradott;~
250 8| atyafi.~No de semmi, jó az isten,~Ugy lesz, ahogy lenni kell:~
251 8| megbántott nemzet és a~Bosszuálló isten.~Mi vagyunk a vendégek itt?~
252 8| dőzsölünk,~Mintha mind a három isten nem gondolna~Mással, csak
253 8| Ámíthatjátok a világot,~De lát az isten s ismer bennetek,~S nincs
254 8| és együtt maradunk!~Nincs isten és nincs örödg, aki~Ismét
255 8| tiétek,~A dicsőség és a bér,~Isten neki... nem küzdénk mi~Sem
256 8| szívod a vérét,~Megfizette isten gonoszságod bérét.~E földön
257 8| a honért;~És a dicsőség? isten hírivel~Tovább mehet,~Nem
258 8| hervad el.~Ám hervadjon, isten néki,~Érte nem is búsulok;~
259 8| a generális~Sem pedig az isten.~Kötelességünkről~Ne beszéljen
260 8| hagyott téged közöttünk az isten,~Ha már elérhetjük a megígért
261 8| tehetted, amit tettél,~Az isten szent szerelmeért! -~Nem
262 8| hát követeink, ilyenek?~Isten őket érdem szerint áldja
263 8| ellenállhatatlanúl:~„Oh ég, isten! mivégre alkotál?~Miért
264 8| állj meg ajkamon, szó,~Az isten tudja, mit cselekszik,~Magas
265 8| tónak átlátszó vizében:~„Isten, légy üdvöz, légy imádva!~
266 8| embertársának fejet hajt,~Az, isten, tégedet csufol!~Meg vagy
267 8| csufol!~Meg vagy csufolva, isten, ott a földön,~De ez örökké
268 8| is fölötte szeretem.~Adj, isten, adj fényt és erőt nekem,~
269 8| miként egy~Fényes meleg csók isten ajakárul!~4~Ki vagy, csodálatos
270 8| gyermekecske,~Viseld gondját, mert isten adománya.”~Igy szólt az
271 8| lettél és nem kutya,~Az isten tudja, milyen sorsra jutsz!~
272 8| gyerek?...~Ki? Én leszek!~Biz isten, az leszek, apád,~Miért
273 8| vettem? ugy találtam,~Az isten áldott meg vele.~Hisz mindig
274 8| királyilag~Fogok fizetni, isten megsegít.~Hanem mondom,
275 8| ördög elvihet, fiam; menj~Isten hirével a pokolba,~Mától
276 8| rimánkodol~Beteg anyád s az isten szent nevében.~Megértettél-e,
277 8| engemet, vigyen magával,~Az isten s a szentek nevére kérem!~
278 8| ember?~Különbnek alkotá az isten~Az egyik embert, mint a
279 8| gladiátorok! -~Nagyságos úrfi, isten önnel,~Mi együtt többé nem
280 8| bámultalak,~Midőn beszéltél.~Az isten áldjon minden szavadért.~
281 8| Megátkozlak s megvér az isten.~Te nem magadnak születél,~
282 8| szeretsz tanúlni.~És most az isten áldjon meg, fiam,~Légy szerencsés,
283 8| szivá a tiszta léget,~Az isten legdrágább ajándokát,~Melytől
284 8| Letérdepelt s imádkozék:~„Imádlak, isten; most tudom, ki vagy?~Sokszor
285 8| dicsértessél örökre!~Imádlak, isten; most tudom, ki vagy?”~Amerre
286 8| De meghallotta odafönn az isten,~Fölvette a szent könyvet,
287 8| sűlyedettnek~Az ember, akit isten~Saját képére alkotott,~Az
288 8| el a nép~A templomot,~(Az isten és a béke házát)~S vadállatként
289 8| ékesebb szólásu, mint az isten,~S ha tettel győzni nem
290 8| foghatja e kedves kezet.~Isten veled, te drága, drága lény,
291 8| hagynálak benne egyedűl.~Isten veled!... ha hallod híremet,~
292 8| engemet barátodnak fogadtál.~Isten veled, lelkem védangyala!”~
293 8| akadozva ekkép szólhatott:~„Isten veled... menj... menj, isten
294 8| Isten veled... menj... menj, isten veled,~Te ifjak legnemesbike!~
295 8| gyémántkő, mint az én hüségem.~Isten veled, szép álma életemnek!”~
296 8| kötötte össze őket,~Hanem az isten és a szerelem.~Nem esküvének
297 8| Hamis pecsétet üssek! -~Isten hozzátok, gondolatjaim,
298 8| miként egy~Fényes meleg csók isten ajakárul.~15~Egyenként ébred
299 8| Az én kezembe öntené az isten,~Leírhatnám-e úgy is azt
300 8| magas égre fölkiáltani,~S az isten arcát káromlással, a~Lélek
301 8| Szabadnak lennie,~Mert aki isten legszebb adományát~Meg nem
302 8| kiállasz ellenök,~Ne adja isten, hogy meghalj vitézül~Ott
303 8| kárhozat helyére?~Mert amit isten meghagyott neki,~Tudtára
304 8| helyen~Vagy látta még az isten szép világát?~Szép a világ,
305 8| sugá:~„Én már kiszenvedék,~Isten veled!”~S megcsókolá a férfi
306 8| éjfél.~„Én már kiszenvedék, isten veled!”~Ismételé a hallott
307 8| soha:~Én már kiszenvedék, isten veled...~Isten veled hát,
308 8| kiszenvedék, isten veled...~Isten veled hát, lelkem lombja
309 8| szót... vége, vége van,~Az isten ezt sem engedé meg.~Milyen
310 8| Milyen kegyetlen az az isten!~S a balga ember térdet
311 8| imádja őt...~Zsarnok vagy, isten, és én~Átkozlak tégedet!~
312 8| szivéből,~Nem átkozódék többé isten ellen,~Eszébe sem jutott
313 8| ellen,~Eszébe sem jutott sem isten,~Sem ember többé nékie,~
314 8| helyen halok meg,~De kinn az isten szép ege alatt...~Te kis
315 8| dombját a zápor elmosá.~Isten neki!...~Fájt, fájt, nagyon
316 8| mely ünnep ez?~Talán az isten jött a földre~Saját képében,
317 8| fény, az öröm.~Nem; nem az isten, más megy ottan, aki~Kisebb
318 8| mért gyüjtöd fejedre~Az isten átkát? nem elég,~Amely már
319 8| fényt s a melegséget,~Mely isten arcáról szivedbe gyűl;~Az
320 8| velünk van az igazság s az isten.~Mutassuk meg: a magyar
321 8| Kit úgy híttak, hogy az isten ostora!~Hiába, Bécs, hiába
322 8| hogy így elhagytanak,~Hogy isten, ördög, minden ellened van,~
323 8| bucsúzni, már elválni kell.~Isten veled, szép ifju hitvesem,~
324 8| piros éjszakfény ragyog.~Isten veled, szép ifju hitvesem,~
325 8| le nem hajítom ezt azért.~Isten veled, szép ifju hitvesem,~
326 8| Hazámért vívok véres viadalt.~Isten veled, szép ifju hitvesem,~
327 8| Magamban én itthon maradjak-e?~Isten veled, szép ifju hitvesem,~
328 8| Gondolatod van, és az én vagyok.~Isten veled, szép ifju hitvesem,~
329 8| hozom meg hű szerelmemet.~Isten veled, szép ifju hitvesem,~
330 8| mint mindig, énnekem.~Tudja isten, hogy mi okból~Szeretem?
331 8| mihelyt magyar;~Ő s az isten egyet akar.~Előre!~Véres
332 8| tennünk, kicsiny a szám,~Isten veled, kedves hazám!...~
333 8| az ő tekintete,~Mint az isten itélete.~Szólna Zsigmond: „
334 9| vádolód legyen,~Vádolód az isten szine előtt,~És gyujtsa
335 9| ami több, és ami fő:~Az isten könyörűletes.~Még majd kegyelmet
336 9| tiszteli!~Nekünk most az isten kevés,~Mert ő nem eléggé
337 9| fegyvert, magyar nemzet,~Téged isten nem arra teremtett,~El onnan
338 9| az ügyünk, velünk van az isten,~Vagy velök sincs, ha mivelünk
339 9| lehetett.~Szerencse és az isten~Tőlünk elpártola,~Egy pártfogó
340 9| sőt a király ellen,~Akit isten mindörökké verjen!~Verje
341 9| anyák (ez a természet rende,~Isten őket már így teremtette,~
342 9| Hozzájok lemenjen;~Mentsen isten tőle!... édes jó szülőim~
343 9| nékik a hosszú öröklét.~Isten veletek hát...~Csak egyszer
344 9| nem büszke most reá, hogy isten~Kegyelméből e nemzet tagja
345 9| A HONVÉD~Isten után legszebb és a legszentebb
346 9| vásár,~Elhihet’d:~Kit az isten elhagyott, azt~Az ördög
347 9| kevesebben,~Mint azok:~Hála isten, minket hí ugy~A világ,
348 9| Életével, vérivel?~És te isten, magyarok nagy~Istene,~Légy
349 9| döghalál.~Be kijutott a részed~Isten csapásiból, o hon,~Folyvást
350 10| szépségek szépsége,~Te vagy az isten remeke!~S te itt e barlang
351 10| érzéketlen,~Te most is szeretett,~Isten veled örökre,~Idám, isten
352 10| Isten veled örökre,~Idám, isten veled.~Hosszú lesz bujdosásom,~
353 11| el a negyediket!~Bizony isten örömest adom!~Édesörömest
354 11| több, ami jő,~Mit még ad az isten, a nemzetek őre...~Pest,
|