Rész
1 1| szél mily keseregve nyögel?~Oh nem szél nyögel ott, ősid
2 1| irántam oly vad, oly kemény;~Oh kárhozat, oh gyilkos képzetek!~
3 1| oly kemény;~Oh kárhozat, oh gyilkos képzetek!~Nem gyúl
4 1| Gyötrő titkommal tőled, oh leány!~Vezessen a sors boldog
5 1| Elragadtan a dicsőet festik,~Oh barátim, hagyjatok zokogni:~
6 1| fülembe a nyargaló fuvalmak, oh~Ezer tövissel hinteni~A
7 1| szabad madár;~Szeretlek oh, barátom, míg az élet~Köréből
8 1| áll még: a keserv, a kín!~Oh, a szülők! ha sorsok vészt
9 1| zárva tőled e világ határa,~Oh ha karjaimba jőnöd nem szabad!~
10 1| kertjének~Minden viráginál.~És oh midőn szavak születnek~Az
11 1| Hatalmas istene?”~‘Fejdelm, oh látnom,~Határtalan kegyed,~
12 2| tavasz a ligeten,~A ligeten, oh de nem e szív fölött,~Míg
13 2| érted égtünk, jó hazánk!~Oh, midőn a két közember homlokát~
14 2| játékokat,~Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad!~Rég volt,
15 2| Ki hűséget esküvél, és~Oh! ki mégis megcsalál.~Messze
16 2| minden,~Minden éljen... oh csak vesszek én!~Pápa, 1842.
17 2| szivemből neveték;~Pályámon, oh ugyis tudom,~Leend ok sírni
18 3| szememnek csepkönyét!~5~Fuss, oh patakcsa,~Fuss csüggedetlen;~
19 3| Hol nincs többé gondolat.~Oh fej, oh kebel, te kettős~
20 3| többé gondolat.~Oh fej, oh kebel, te kettős~Átok életem
21 3| rongymezem.~És a borostyán... oh mi szép,~Mi jó lehet lángifjunak;~
22 3| áll a nagy Duna mentében;~Oh mi drága e lakocska nékem!~
23 3| marasztott esdeklő szavával!~Oh, ha akkor látok a világba:~
24 3| legény vagy,~Amint látom.~Oh, te szív, te szív, te csalfa,~
25 3| Hogy szeretni képes igazán.~Oh, szerelmem forró szerelem,~
26 4| véle~Nyúgoszik fejkötője.~Oh miért is emlékezem~Halálodra,
27 4| szeretett.~S ha lenne... oh, ha lenne! érzem:~Szeretni
28 4| vagyok,~Imádott heverés!~Oh kedves pamlagom,~Be áldott
29 4| hogy eligyam s egyem.~Mert oh barátim, a terített asztal~
30 4| POHARAMHOZ~Különben én becsüllek, oh pohár!~Csak egy van benned,
31 4| Azt restelem csak benned, oh pohár!~Hogy olyan könnyen
32 4| kihörpentelek.~Ha én tenéked volnék, oh pohár!~Ki nem fogynék a
33 4| Aztán, ha nékem volnál, oh pohár!~Innál belőlem véges-végtelen.~
34 4| sugára~Képeden pihen meg.~Oh ez a mult! pusztaság vidéke,~
35 4| ezen, pedig nagyon;~Mert, oh barátom, azt elhiheted,~
36 4| ISZOM~Figyeljetek reám,~És oh bámuljatok!~Mert nem mindennapi,~
37 4| teszi meg;~Hazánknak... oh nem! a világnak~Egy ritka,
38 4| KEDVES VENDÉGEK~Oh ez az ostoba falusi nép!~
39 4| Kártigám.~És a kisasszony, oh be kellemes.~Mint a sült
40 4| kezekkel tépné szerteszéjjel?~Oh mert van ilyen, és pedig
41 4| alsó részébe hanyatlik,~Oh ti kerűljétek szavamat!~*~„
42 4| légy combja felett;~De, oh balsors! a combot elejték.~
43 4| Ilyen a rágalom aztán!~Oh, ez előtt nincs~Szentség
44 4| És... de hová ragadál?~Oh felhevülésnek~Gyors talyigája!~
45 4| megjegyzését~Jámbor szívvel:~„Oh az a Palkó~Istentelen ember!~
46 4| közönségnek gyönyörére:~„Oh kántor uram!~Hát elmegy
47 4| ostoba filkó. -~Rajta azért,~Oh kántor uram!~Most vagy sohasem. -~
48 4| válaszola,~Mint ami következik:~„Oh te tudója szivem titkának!~
49 4| aki nem mer, nem nyer...~Oh szólj erre, Harangláb,~Mondd
50 4| Erzsókhoz.~~~Harmadik ének~Oh nagyon is jószívü közönség,~
51 4| Vagy mint a spanyolviasz.~Oh te piros nap!~Mért vagy
52 4| dehogy!...~Ő csak látott -~Oh mért kellett látnia ekkor?~
53 4| Patyolatlepedője takarja-e lelked?~Oh, szólj nekem erre!”~A szemérmetes
54 4| széles tenyerű Fejenagy:~„Oh széles tenyerű Fejenagy,~
55 4| Állhatatosságában. -~Most pedig, oh kántor!~Téged veszlek elő;~
56 4| Erzsókot...~De tehettem-e róla?~Oh a szerelem~Nem oly portéka,
57 4| Test-épületének~Élő oszlopain,~Oh merre szalad kend~Gyors
58 4| most is nyögve, kucorgott.~Oh Hamlet! mi volt ijedésed,~
59 4| fölragyog.~Örömkönyűim, oh ti gyér vendégek~Minálunk
60 4| nekem.~Halál nekem!~Vagy, oh mindenható szemek!~Csak
61 4| A BORHOZ~Oh bor! te voltál eddig egy
62 4| Letéphetetlenűl, minduntalan.~Oh bor!~Ki annyiszor~Voltál
63 4| évim följegyezve vannak.~Oh haldokló év! sírod mellett
64 5| A MAGYAR NEMZET~Oh ne mondjátok nekem, hogy~
65 5| nemzet~Életet nem érdemel...~Oh de mért elősorolnom~E szegény
66 5| hon vétkeit?~Lesz-e sors, oh lesz-e isten,~Aki minket
67 5| titkom~Senkinek tudtára.~Oh minő teher volt~Azt eddig
68 5| Semmit sem felelsz-e? - -~Oh, mikép felelnél,~Hiszen
69 5| hogy észre nem veszem?~Oh, én mindent jól láttam.~
70 5| vérem forrósága;~Meghűltél: oh, majd megfagyok.~Pest, 1845.
71 5| föld alatt az első éjszaka?~Oh én nagyon borzasztót álmodám:~
72 5| Szibériává vetkezett. -~Oh de hátha e meleg verőfény~
73 5| Feltörekszik, fel az ég felé...~Oh, csak a rontó kételkedés~
74 5| Ahol Etelke van.~Öleld fel, oh halál, kifáradt éltemet,~
75 5| hogyha megtaláltad.” -~Oh nincs az nálam,~Meg nem
76 5| ANYÁM...~Anyám, anyám, oh~Legjobb s legboldogtalanabb
77 5| Érted levék oly halovány.~Oh jőj fel egyszer még sirodból,~
78 5| szemekkel~Hitvesednek arcán,~Oh, ne bánd, barátom!~Hamvadó
79 5| emberének,~Költőnek szűlt anyám!~Oh költészet, te a~Gyanútalan
80 5| Széles folyódon úszom ezután,~Oh mindennapiság!~Ballagsz
81 5| Zarándokolni áhítattal járnak.~Oh szép, oh szép a hír borostyánfája!~
82 5| áhítattal járnak.~Oh szép, oh szép a hír borostyánfája!~
83 5| orcádat ekkép égni látom,~Oh lyányka, szíved érzeményitül:~
84 5| szivem csak emlékezhetik.~Oh istenem, ha gyötrelmében
85 5| A HONDERÜHÖZ~Oh Honderü, te Lázárok Lázára,~
86 5| Fizetted egykor költeményimet.~Oh Honderü, te olyan szemtelen
87 5| Fizetted egykor költeményimet.~Oh Honderü, mi aztán a jutalmad~
88 5| Mindig itt volt szívemen.~Oh ha nézem e hajfürtöt:~Minden
89 5| Hosszan függenek terajtad,~Oh szép hajfürt, e szemek,~
90 5| szerelmet~Tőled én nem, oh, nem várhatok!~Szerelemmel
91 5| Istenséged szent oltára lesz.~Oh leányka, ha te nem szeretsz
92 5| én! ha a csatát nyerem.~Oh, ha nyernék, istenem, ha
93 5| Kereng velem a föld és az ég.~Oh, mi szép, mi jó vagy te,
94 5| a bokréta,~Általadtad - oh, meglepetés! -~Általadtad
95 5| pusztaság, mint keblem?~Oh, e puszta oly határtalan!~
96 5| villám benne égő agyvelőm.~Oh, az ily perc helyett egy
97 5| remények erdejében járok;~Oh, mi szép zöld erdő a remény!~
98 5| Ha szeretsz tán engem, oh leány!~Add tudtomra, kérlek,
99 5| csupán.~De ha nincs igy, oh, ha nem szeretsz, s tán~
100 5| szűk s kicsinke bár:~Oh azért megférünk benne ketten,~
101 5| lyányka, véled élni...~Oh mily szép, mily édes gondolat!~
102 5| ahová vezetsz: megyek veled;~Oh de messze menjünk, hogy
103 5| világosság lett szívem fölött.~Oh, de, lyányka, ugy ne tégy,
104 5| Mindörökké tart e lelki harc?~Oh leányka, e véget nem érő~
105 5| MESSZE ESTEM...~Messze estem, oh lyánykám, beszédes~Szemeidnek
106 5| szól.)~Messze estem tőled, oh, te szép lyány.~Te aranyba
107 5| Koronámat, a fényes reményt.~Oh, de mi lesz éltem, ha fejemről~
108 5| OH MI SZÉP...~Oh mi szép a
109 5| OH MI SZÉP...~Oh mi szép a vándorélet...
110 5| mi szép a vándorélet... oh az~Irigylendő vándormadarak!~
111 5| Hajdan ez volt a kivánatom.~Oh mi szép a házi élet... oh
112 5| Oh mi szép a házi élet... oh az~Irigylendő házi madarak!~
113 5| Madárszó vagy leánydal? Oh nem!~A férgek rágják a koporsó~
114 5| gondoljátok, hogy lelkembül írom?~Oh, dalaimban a kedv, nevetés,~
115 5| kínszenvedés könyűi égnek! -~Oh nem, ez mégsem szép határozat!...~
116 5| oly bú,~Mint az én búm.~Oh ha én busúlok!~Keblem egy
117 5| sincs,~Milyen az én örömem.~Oh, mikor én örülök!~Keblem
118 5| A CSÁRDA ROMJAI~Te vagy, oh szép alföld végtelen rónája,~
119 5| hasztalan.~Ne nézz beléje, oh menny, hasztalan!~Magad
120 5| szeretlek?~Szeretlek téged, oh barátom...~Nem, nem barátom!...
121 5| Babérral födik homlokom.~Oh e babér, amellyel a~Világ
122 5| öltözködtenek.~Ne nézz ősidre, oh magyar,~Ki most sötétségben
123 5| Európa homlokán tomboltatok.~Oh nagy volt hajdan a magyar,~
124 5| föld.~Vagy üstökös vagy, oh magyar~Dicsőség! mely jött
125 5| nem érhetett:~Anyámra - oh mi aljaslelküség! -~Szegény
126 5| keblének hitvány férgei!~Oh isten, isten, aki alkotál,~
127 5| Akasztathatnék mindenik.~Oh mennyi, mennyi a gazember~
128 5| zászlaját?~Elhagyhatátok, oh, ifjak, hitetlenűl?~(Szégen,
129 5| Megengedi? megengedi tehát?~Oh köszönöm, köszönöm!... de
130 5| harag ez vagy szégyen?~Oh, akármi, csak harag ne légyen;~
131 5| szívem élve eltemettem.~Oh szív, te élő eltemettetett!~
132 6| kevesen gondolnak vele.~Oh nemzetem, magyar nép! éltedet~
133 6| könnyéből?... sár.~Hahaha!~Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált
134 6| sár.~Hahaha!~Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona,~
135 6| pohárban méregital.~Én ittalak, oh szerelem!~Egy harmatcseppnyi
136 6| Távozol hát ifjuságom?~Oh bízvást távozhatol,~Nem
137 6| zengi ezt az édes éneket -~Oh lassan szállj és hosszan
138 6| erdő völgyébe telepedtem...~Oh e magányban milyen alakok~
139 6| megálljatok!” kiálték,~„Oh, csak egy álljon meg közűletek,~
140 6| imént,~Ott állt mellettem... oh, mit érezék?~Leirhatatlan
141 6| szemeinkkel;~S nem szomorúan, oh nem, oly vidáman!~Az éjt
142 6| Ábrándjaidnak édes üdvességét,~Oh tündérálom, első szerelem!~
143 6| VAJDA PÉTER HALÁLÁRA~Oh természet, midőn alunni
144 6| sírhalom lesz rá a felelet.~Oh, természet, viseld gondját
145 6| megtegye, ha elmulasztanád.~Oh e hazában olyan sok jeles~
146 6| barátim, jó embereim...~Oh mért meg nem halának!~Sírhalmaikra
147 6| OH LYÁNY! SZEMED...~Oh lyány!
148 6| OH LYÁNY! SZEMED...~Oh lyány! szemed~Milyen sötét,~
149 6| kéri szivét: repedj meg, oh szivem!~És ez - büntetésül -
150 6| helyre mentek mind a ketten?~Oh lehetetlen!~És hátha...
151 6| RÁM...~Mosolygjatok rám, oh mosolygjatok,~Ti szép leánykák
152 6| trombitája,~A mennydörgés!~Oh fergeteg,~Ki a tornyokat~
153 6| OH SZERELEM...~Oh szerelem,
154 6| OH SZERELEM...~Oh szerelem, te óriási láng!~
155 6| ha több nem, egy sugár.~Oh szerelem, te szívek napja,
156 6| így sohajta hullámkebele:~„Oh mi szép vagy, oh miként
157 6| hullámkebele:~„Oh mi szép vagy, oh miként szeretlek!~Jőj le,
158 6| aki rád tekint.~Nem, nem, oh rád ne tekintsen senki!~
159 6| itt hagyott.~Itt hagyott, oh, engemet... kettőnket:~Engemet
160 6| ölébe tett.~Vidám vagy, oh természet!~El is csodálkozál,~
161 6| Mint megannyi tündérvár!~Oh ez idő el fog jőni,~Amidőn
162 6| imádság~A világ boldogságaért.~Oh vajha nemcsak üres beszéddel,~
163 6| kéjmámorainál.~Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok
164 6| Szivárványi mámoros lelkemnek.~Oh de míg a pohár van kezemben,~
165 6| Megbékűlő jobbom fogadd el, oh világ,~Nem volnál rosz,
166 6| És lelkesedve így szólt: „Oh miért~Fejem nem oly nagy,
167 6| Találkozám már véled?... oh igen, most~Emlékezem, hogy
168 6| vadászok gyilkoló nyilától:~Oh akkor, akkor gyakran láttalak.~
169 6| szobor.~Élsz, vagy meghaltál? oh csak meg ne halj,~Inkább
170 6| készülnek? ottan, ottan... oh~Ha e két nap az égre fölkerűl,~
171 6| térdét, és így esdekelt:~„Oh, ifju, arcod nem oly ördögi,~
172 6| gyümölcsöt!~S ha te szeretnél... oh szólj, asszonyom,~Hogy érdemeljem
173 6| helyről: az emberek szivéből.~Oh szerelem, te végtelen óceán,~
174 6| kedve senkinek.~Annál jobb. Oh ez pompás alkalom!~Szép
175 6| mondjam, hogy rólad e kebel,~Oh lyány, örökre megemlékezik?~
176 6| szeretnék én meghalni, ott!~Oh ég, csak egyszer éledhetne
177 6| hangozának~Nagy szavaid, oh Kölcsey?...~Ti emberek,
178 6| szóla hozzá:~„Csörgess, de oh ne átkozzál!~Csörgess, ifjú,
179 6| látásod~Megépíté mennyemet;~Oh leányka, ezt a mennyet~Nem
180 6| már az~Életet meguntad?~Oh vagy tán azért, hogy~Boldogság
181 6| jött, ne jőjön senki sem!~Oh lyány, oh lyány, hogy rám
182 6| jőjön senki sem!~Oh lyány, oh lyány, hogy rám ily bánatot
183 6| volkán tetején a hó.~Szólj, oh leány, hogy így van, s várok
184 6| cseppet a remény kútjából, oh leány,~Hogy évek mulva bár,
185 6| jőni bére~Gyötrelmeimnek, oh csak azt mondd, hogy: talán -~
186 6| éltem, te el nem vetheted.~Oh, mondd, hogy elfogadtad,
187 6| szerelmem... és szerelmem...~Oh ez véghetetlen!~Erdőd, 1846.
188 6| és helyébe írt mást;~S oh, szerelem, az, amit te írtál,~
189 6| Miért bántottad álmamat?...~Oh istenem, oh istenem!~Hát
190 6| álmamat?...~Oh istenem, oh istenem!~Hát a boldogságról
191 6| Melyet te hoztál rája, te!~Oh lyány, ez nagy kegyetlenség.~
192 6| megőszült...~Ez a szív itten, oh ez oly öreg.~Az éjszakákat
193 6| Véletlen vagy számitás?~Oh e lyányka oly rejtélyes,~
194 6| üdvességem?~Egyik a kettő közül.~Oh de melyik?... törhetetlen~
195 6| vérszemű, a lángszemű harag.~Oh e vadállat hányszor verte
196 6| kézfogást,~Tartsuk meg azt, oh édes nemzetem!~Ki legelőször
197 6| legfölebb is állatok vagyunk.~Oh hölgy! könyörgök hozzád,
198 6| sokat láttam...~Sokat? oh nem! mindig egyet.~Azt,
199 6| szép barna kisleány,~Tőled oh be messze estem el!...~Csak
200 6| Mindez, mind előttem áll.~Oh e kertben kert volt életünk,~
201 6| anyám és testvérem között!~Oh aki együtt látta e családot,~
202 6| Századokig, lomhán, gyáván.” -~Oh hazám, mikor fogsz ismét~
203 7| küszöb, melyen beléptem én,~Oh szent a szalmakunyhók küszöbe!~
204 7| természet örök szépségétül.~Oh természet, oh dicső természet!~
205 7| szépségétül.~Oh természet, oh dicső természet!~Mely nyelv
206 7| Távoztakor: isten veled.~Oh nékem olyan jó barátim~E
207 7| Mint hitvány szemetet.~Oh mily gyöngék vagytok! kiknél
208 7| hiuságnak~Mulandó csilláma.~Oh mily gyöngék vagytok! nap
209 7| kár lenne érettem talán.~Oh keblemben még annyi dal
210 7| En éltemet~Csókolni... s oh szülém,~Te csókolád belém~
211 7| nem tud pengetni férjed.~Oh ha én birnám e hangszert!...~
212 7| vágytam~S már-már elfeledtem,~Oh leány, mért tünsz föl~Ujra
213 7| összeforraszt~Véled ölelésem,~Oh ezt nem igéri~Még a reménység
214 7| világod,~És te istenem lész...~Oh jer karjaimba...~Vagy még
215 7| Vége van a boldogságnak.~Oh a föld boldog lehetne,~Hogyha
216 7| Te tiszta, szent vagy, oh leányka,~S az én szivemnek
217 7| szabadságért harcolának rajta,~Oh árva szabadság, haldokló
218 7| elárulták,~Urak lőnek... oh, szív, szívem, ne repedj
219 7| mert ezt mondhatom;~De oh ne kérdezd: mennyire szeretlek?~
220 7| legmagasb egen.~S örök hűségem, oh ez a hüség is~Még a te érdemed
221 7| Hallgatom mély figyelemmel. Oh ez~Ábrándos hang jólesik
222 7| nemzet-szégyen Káin-bélyege,~Oh Széphalom!~Azért kellett-e
223 7| tudnék a vérpadra lépni,~Oh de ez a börtön... ettül
224 7| tudnék a vérpadra lépni,~Oh de ez a börtön... ettül
225 7| tudnék a vérpadra lépni,~Oh de ez a börtön... ettül
226 7| tudnék a vérpadra lépni.~Oh de ez a börtön... ettül
227 7| tudnék a vérpadra lépni,~Oh de ez a börtön... ettől
228 7| olyan szentek e sorok!...~Oh lyány, ki vagy te? nem tudod
229 7| mestert, ki mindezt alkotá?~Oh hol vagy, isten? hadd keresselek
230 7| épen engemet hogy ért?~Vagy oh igen, megérdemeltem én,~
231 7| méltatlan valék:~Méltatlan, oh lyány, nem leszek reá,~Hogy
232 7| együtt síkra szállanál,~Oh mert bölcsődbe téged is,
233 7| menny. -~Ne vedd el tőlem, oh sors, hívemet...~Megénekeltem
234 7| Itt van végre ajkamon!~Oh, mi édes, oh, mi édes,~A
235 7| végre ajkamon!~Oh, mi édes, oh, mi édes,~A csók piros ajakán!~
236 7| Mámor szállt nehéz fejemre,~Oh de milyen mámor ez!~Égbe
237 7| A KÖLTÉSZET~Oh szent költészet, mint le
238 7| Mint volna egy egész patak.~Oh sírtam én már, sokat sírtam~
239 7| Boldog vegyülésben~Játékidat, oh gyönyörű szerelem.~S látjátok
240 7| Minden mi virágzó~Dalodban, oh koldusok őse, Homér!~Minden
241 7| letipornak~Mindent könyörtelenül, oh, de~Ti szentek vagytok előttök;~
242 7| magyaráztam,~Már tudod tán?~Oh nem, ezt még nem teszem
243 7| Hogyha dícsérsz engemet,~Oh mert érzem, hozzád képes~
244 7| csillagkörbül.~Szállj, lelkem, oh szállj az égitestek között,~
245 7| indúlat~Sosem gyujta fel.~Oh nem! szívemet ne~Bírja másokéval~
246 7| a régit is leeszitek.~S oh mi vakság! fölemelte még
247 7| meghódíthassa e páncélos keblet.~Oh de te, asszonyom, szólj,
248 7| mélyében ekkép gondolkodott,~„Oh de most mit tegyek? mihez
249 7| tudtán kívül el is mondja.~„Oh én bolond! hisz ezt gyaníthattam
250 7| élet hullt már érted el,~Oh szent szabadság! és mi haszna
251 7| nem omolsz-e sirom fölibe?~Oh mondd: ha előbb halok el,
252 7| De amidőn letelepedtem,~Oh borzalom! fejem fölött~Egy
253 7| kakasdühhel megborsozva,~Oh én szerelmes istenem,~Ez
254 7| csillagvirágok illatát.~Oh melyik jó lélek ne szánná
255 7| pálya, melyen ő futott át.~Oh ez a kéz, amely vénségében~
256 7| Előljáróbeszéd~Ah siralmas idő! oh elfajult világ!~Boldog mostan
257 7| pediglen: jakobinus-sipka.~Oh e sipka ördögkezektől van
258 7| koronázák.~Ah siralmas idő! oh elfajult világ!...~De hála
259 7| búcsúszót és csókot cserélénk.”~„Oh,” felelt a lyányka, „nekem
260 7| OH NE BÁNTSD A KÖLTŐT...~Moore
261 7| KÖLTŐT...~Moore után angolból~Oh ne bántsd a költőt, ha magányba
262 7| közt akarja elfelejteni;~Oh csak egy reményt adj, csak
263 7| A meleg kemence közelén.~Oh de vannak, kik most kinn
264 7| szerelmem,~Lelkem, életem!~Oh feleljen, nagysám,~Hogy
265 7| Engemet már mi sem érdekel.”~„Oh uram, ne mondd ezt,” szólt
266 7| Kőszoborra hulltak könnyeim...~Oh, ha itt is ugy járok, mint
267 7| be hozzá~A civilizáció.~Oh a tántoríthatatlan,~A dicső
268 7| falu~Határában láthatni.~Oh e nemzet büszke nemzet,~
269 7| várnak a föltámadásra!...~Oh, de hát én, én még mindezeknél~
270 7| Illő, hogy fejet hajtsatok.~Oh, a magyar költőknek vajmi~
271 7| 1847~Könnyez a részvét... oh még a~Gyűlölség is, ha itt
272 7| terhet.~Könnyez a részvét... oh még a~Gyűlölség is, ha itt
273 8| fák közt merengve űlni le:~Oh mily boldogság, milyen szép
274 8| aludj,~Szép kedvesem...~Oh szabadság!~Oh szerelem!~
275 8| kedvesem...~Oh szabadság!~Oh szerelem!~Pest, 1848. január~
276 8| ily fickó parancsol néki,~Oh minden égnek minden istenségi!~
277 8| mentek, egy sírban enyésznek.~Oh, ha visszanyernők a haláltól~
278 8| hegy)~Ha én völgy volnék! oh milyen rideg~Ez a magasság,
279 8| bírjuk-e védni mi magunkat?~Oh magyarok istene, add jelit,~
280 8| A SZABADSÁGHOZ~Oh szabadság, hadd nézzünk
281 8| szíveink lobogó lángja.~Oh tekints ránk, fönséges szabadság!~
282 8| ünnepélyre,~Készülj, és örvend, oh boldog haza!~S ti elcsapott
283 8| éjben fényes csillagunk,~Oh Rákóczi, kinek emlékére~
284 8| fölötte fekszik, mint paizs.~Oh de lelked, lelked nem veszett
285 8| s magához fölragadta?... oh nem!~Földindulás jött, mely
286 8| Borították el ronda testeikkel.~Oh én hazám, oh én szegény
287 8| testeikkel.~Oh én hazám, oh én szegény hazám!~Minek
288 8| Kihoztuk őt a tiszta levegőre.~Oh jertek, jertek, mossuk tagjait,~
289 8| egy időre, hazaszeretet!~Oh hadd feledjem, hogy polgár
290 8| fölött vidáman lengenek.~Oh hadd feledjem, hogy polgár
291 8| bútól majd húrja szétszakad?~Oh hadd feledjem, hogy polgár
292 8| lágy ölében,~S engemet, oh szégyen!~Itt bilincsre vernek.~
293 8| nem gyújt a haragos ég?~Oh nemzetem, hát bírnak téged~
294 8| üdvözölve kebelünkön, Erdély!~Oh nemzetemnek drága szép testvére,~
295 8| örömkönyűket szárit mindenütt.~Oh nap, ne bántsd e könnyeket,~
296 8| szemeit,~Mikéntha mondaná: oh törj le,~És vígy magaddal,
297 8| A szó „szabadság” vala.~Oh ez ritkaszép látvány volt,~
298 8| Nagyvárosi élet örökös zajában,~Oh de képzeletem most is odalenn
299 8| Egyedül rá támaszkodnék honja!~Oh de akkor, akkor nem veszünk
300 8| BÉRANGER LEGUJABB DALA~Oh Manuel, fölkelt im Franciaország!~
301 8| vérem és forrók a könnyeim.~Oh francia nép, hogy meg nem
302 8| az égi boszú!~Lealázod-e, oh haza, szent fejedet?~Piszok
303 8| erőt siri férgeiden!~De te, oh haza, nem hagyod el magadat,~
304 8| belőle ellenállhatatlanúl:~„Oh ég, isten! mivégre alkotál?~
305 8| szánakozzék rajtam, aki lát.~Oh istenem, most is hogy éhezem!”~
306 8| folyt le, könnyek zápora.~Oh gaz dög, oh te istentagadó,~
307 8| könnyek zápora.~Oh gaz dög, oh te istentagadó,~Te ördögfának
308 8| Mint nyelve mondta volna.~Oh milyen érzés, milyen gondolat,~
309 8| koporsó~A számotokra... oh de nem,~Ti nem halhattok
310 8| Megálljatok,” szólt esdekelve,~„Oh irgalom, megálljatok!~Nem
311 8| Ne öljétek meg őket!...~Oh istenem, ha szavaimra~Nem
312 8| Amilyenné engem tevél!...~Oh nőm... oh gyermekem...”~
313 8| engem tevél!...~Oh nőm... oh gyermekem...”~17~Aludt-e
314 8| szabad, azt ki kell irtani!~„Oh szent szabadság, érted szenvedek,”~
315 8| mi lesz belőlem nélkülök?~Oh szív, ha kővé válni nem
316 8| kedves vendéget szava:~„Oh istenem, mi jól, mi jólesik!~
317 8| néked nyúgodalmat ád!...~Oh, mily soká tart, míg e láncot~
318 8| rengeteg tündére.~Én merengve, oh természet,~Örök szépségidre
319 8| jöhetek.~Lesz-é ezentul, oh kert, aki majd~Édes gyönyörrel
320 8| fák alatt?~Lesz-é ezentul, oh vár, aki majd~Szent tisztelettel
321 8| Nem, nem az: a gyalázat.~Oh gyermekem, oh gyermekem,~
322 8| gyalázat.~Oh gyermekem, oh gyermekem,~Még meg sem vagy
323 8| Vagy nem tanúltad még meg, oh világ,~Gyülölni méltóképen
324 8| Gyülölni méltóképen a királyt?~Oh, hogyha szétönthetném köztetek~
325 8| Mely leszedné e virágokat.~Oh halál, te nem lész oly kegyetlen,~
326 8| szét a harcok mezejérül,~Oh nemzetem, képedre a gyalázat,~
327 9| kirúg a nemzetek sorából!~Oh hazám, oh nemzetem, magyar
328 9| nemzetek sorából!~Oh hazám, oh nemzetem, magyar nép,~Nem
329 9| búsuljunk-e e miatt?~Ellenkezőleg, oh hon, inkább~Ez légyen, ami
330 9| csak~Velünk: ez Bem vala.~Oh Bem, vitéz vezérem,~Dicső
331 9| Dicsőség, hogy veled~Járjam be, oh vezérem,~A csatatéreket.~
332 9| halálig~Követni is fogom,~Oh Bem, vitéz vezérem,~Dicső
333 9| akarod megvédni hazádat?~Oh te szamár te, minő ostoba
334 9| EMLÉKKÖNYVÉBE~Lantom, kardom, tied, oh szabadság!~Kolozsvár, 1849.
335 9| Mikor győznél, ha most sem, oh magyar?~Egy ember a haza,
336 9| ez halni kész,~S ezért, oh népem, ép ezért megélsz,~
337 9| Dalolj, te kedves kis madár.~Oh istenem, mi jólesik~A harci
338 9| gyönyörrel:~„Kit látok? oh kit látok? Hunyadit!~Megjöttél
339 9| Hunyadit!~Megjöttél hát, oh hősök hőse, végre,~Kit vártalak
340 9| üdvezelve,~Hosszan várt vendég, oh hős, oh apám!~Csak az fáj
341 9| Hosszan várt vendég, oh hős, oh apám!~Csak az fáj most,
342 9| sugári, szent szeretetökkel!~Oh atyám, oh anyám,~Miért távozátok?~
343 9| szeretetökkel!~Oh atyám, oh anyám,~Miért távozátok?~
344 9| csengése egy világra cseng!~Oh népem, eddig önmagad se
345 9| más, méltóbb vagy igazán;~Oh hol keressek, hol lelek
346 9| nagy emberiség!~Előre hát, oh nemzetem, ne állj meg,~Hogy
347 9| Iparkodom teljes szivembül, oh hazám,~Megvédeni téged,~
348 10| Emésztő lángodat,~S elzártam oh előled~Érzett világomat.~
349 10| halmozál,~Fogadd, fogadd oh vissza,~Még érintetlen áll.~
350 11| a sír komor éjjele lát.~Oh de ha szűmnek csalna reménye,~
351 11| helyett:~Úgy ne tekints ide, oh ne emeld,~Lányka, egekbe
352 11| láthatnálak, lelkem, tégedet!~Oh istenem, te nélküled~Milyen
|