Rész
1 1| Elég volt tíz hó arra! - O akkor~Még egyszer gondoljunk
2 1| alak,~Mint a feleséged.~Ő az, ő! az ártatlan férjhagyta
3 1| Mint a feleséged.~Ő az, ő! az ártatlan férjhagyta
4 1| szerelme,~Vissza nem jön ő.~Tán te léssz vendégem,~
5 1| Lenkétek, ah, nem lészen ő~Temetve itt e sírnak mélyibe.~
6 1| csendes éjeken.~És e sugár az ő szép szelleme!~Az angyalok
7 1| angyalok között ott múlat ő,~Imádva istent, hogy boldog
8 1| Csillapítatlan marad.~Jőj le, jőj, o szép leányka,~Hagyd kevély
9 1| Sokat tálalnak a királynak,~Ő, amint hírelik,~Mindennap
10 1| szolgálatát teszi.~Adj isten ő egészségére!~Mert mennyi
11 1| vidáman,~S a mennyek áldjanak!~O én irígylendő, szegény és~
12 1| kiürűlt~Hordónak kebele...~S o üdv, o kéj! a fejtörő~Titok
13 1| Hordónak kebele...~S o üdv, o kéj! a fejtörő~Titok kulcsot
14 1| őrkárpitok!~Pillantanom reá,~O kérlek, hagyjatok.”~Rejtsétek
15 1| Rejtsétek a szobát~Hiven, o kárpitok!~Szivszaggató,
16 1| S szerelmi jelenet...~S o bűn, o förtelem...~Szerelmet..
17 1| szerelmi jelenet...~S o bűn, o förtelem...~Szerelmet..
18 1| kürt éltem hű társa volt;~Ő annyi vért és viadalt~Karom
19 3| a nyájt.~Ott sompolygott ő a kunyhó előtt.~Juhot nem
20 3| lánghevén~Patak, folyó apad.~O forró nyári nap,~O lángoló
21 3| apad.~O forró nyári nap,~O lángoló sugár,~Könyűmnek
22 3| fúl a könyek özönébe.~4~O télnek dermesztő hidegje!~
23 3| folyókat lebilincseléd;~O télnek dermesztő hidegje,~
24 3| Hullasz könyüm, hullj;~O a halálban~Számodra is tán~
25 3| lett az érzelemláng,~És ő a lángban martalék;~A földön
26 3| tartja még.~Ott fekszik ő halálos ágyon,~Sok szenvedésnek
27 3| multán megjelenék.~Nem őszült ő meg... fürteit~A gond, a
28 3| asztalnál legyen helyed!’~„O szép beszéd.. o köszönet!~
29 3| helyed!’~„O szép beszéd.. o köszönet!~De én semmit sem
30 3| szenvedésem~Könnyezett.~Ő, csak ő nem könyörűle~Egyedűl;~
31 3| szenvedésem~Könnyezett.~Ő, csak ő nem könyörűle~Egyedűl;~Három
32 3| van~A dolog.~Más szemében ő a szálkát~Megleli,~S az
33 3| Feledi.~A deákné vászonánál~Ő se’ jobb:~Engem dönget a
34 3| S szinte lop;~Lopni jár ő, csókot lopni~Nénihez,~Míg
35 3| nagy a lángja!~Én beléptem, ő rám nézett,~Aligha meg nem
36 3| idegeit,~Megzengeni téged, o kellemes élet!~- Mert kellemes
37 4| Még mit nem mívele.~De ő kiált ellenszegűlve:~„Hozzám
38 4| hisz csupán az kellene még!~O nem, nem! engem a rendes
39 4| Mosolygva hallgatám;~De ő makacs fej! föl nem~Világosíthatám.~
40 4| örültem,~Hogy megnevetteti.~De ő nem tartja nagyra,~Hogy
41 4| kiürűlt,~Én írogatni kezdtem,~Ő meg nyugonni dűlt.~De ekkor
42 4| lelkem is sir!... - És miért?~O mert roppant bubánat ért!~
43 4| hóhérkézre kerűlt,~De nem bánta ő, még inkább örűlt;~Mert
44 4| már többé nem vagyok.~Örűl ő - de olyasmit érzek én,~
45 4| megélhessetek.~Szegény atyánk! ha ő ugy nem bizik~Az emberekben:
46 4| jégre nem viszik.~Mert ő becsűletes lelkű, igaz;~
47 4| anyánkat, ezt az édes jó anyát,~O Pistikám, szeresd, tiszteld,
48 4| szeresd, tiszteld, imádd!~Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom,~
49 4| őtet?~De tudom, nem szeret ő téged.~Nemcsak hogy szerelmet
50 4| tartá:~Vizet soha nem innia.~Ő most békével alhatik~Sírjában
51 4| Viszontszerettetém.~Mint szeretett ő! az ebédnél~Tálalni ő szokott,~
52 4| szeretett ő! az ebédnél~Tálalni ő szokott,~S mindenkor én
53 4| pletykát szórja:~Otthon űlne ő, de felesége~Kivetette őt
54 4| irántam?~Mégsem nézesz rám?... o nézz le!~Itten állok közeledben,~
55 4| igaz barátja van,~Egyetlen ő, ki nem hagyott el~Balsorsom
56 4| Balsorsom háborúiban.~Velem volt ő, mig a hazában~Bujdosva
57 4| szabad ég alatt;~Velem volt ő, mig a hazán túl~Naponta
58 4| sótlan kenyerét:~S velem volt ő, mig a könyűkkel~Sózott
59 4| egy barátom a költészet.~Ő volt mindenkor énvelem,~
60 4| hol nem járt senki sem,~Ő arra indul fennen, szabadon.~
61 4| színész végzete.~Lekötve csügg ő egy rövid bilincsen -~Ez
62 4| Furcsa istenteremtése~Ő!~Reszketek, ha közelembe~
63 4| éves bájaihoz.~Bájos vala ő!~Mint a pipacsból~Font koszorú,~
64 4| vetemednék~Bámúlatra tehát,~Hogy ő egyikével~Feje ablakinak~
65 4| férfi.~Majd akkora volt ő,~Mint a bajúsz orrának alatta.~
66 4| az ajtó,~S lett széles az ő nyílása,~Mint szája a helybeli
67 4| amazontermészetü Márta?...~O én a legboldogtalanabb~Valamennyi
68 4| a szemérmetes Erzsókhoz.~O szemérmetes Erzsókom,~Szívem
69 4| isten,~Fejenagy koma!”~(Mert ő, a nagy férfiú, volt ez.)~„
70 4| Dehogy hallotta, dehogy!...~Ő csak látott -~Oh mért kellett
71 4| lobogással.~S éretted lobog az,~O szemérmetes Erzsók!~S ha
72 4| előbb~Téged vonlak kérdőre, o Erzsók!~Mondd meg nekem
73 4| nem veszi észre Harangláb.~Ő észrevevé,~S bujtotta tüzem,~
74 4| Arról nincs tudomásom.~Ő volt, ki, midőn ma~Az isteni
75 4| gondviselésnek~Választott embere ő,~Ki elhárítani termett~A
76 4| világ~A béke barátjának?~Ő e nevezetnek megfelelőleg~
77 4| agyonütötte,~Mert ez mindig az ő csirkéi közé járt,~S elette
78 4| szállása? azt nem tudjuk;~De ő fennen dicsekszi el:~Milyen
79 4| pompás szobái vannak!~És amit ő mond, hinni kell.~Bár kávéházakban
80 4| legpáratlanabb gyerek.~És ilyen ő tetőtül talpig,~Tökéletes
81 4| mondhatom.”~Vágtam szavába; ámde ő rohant,~S vezette gyorsan
82 4| Nem esik meg szívetek;~Míg ő vért sír, poharaitokba~Kinn
83 4| nyája mig szerte legelész,~Ő addig subáján a fűben heverész.~
84 4| nyílik tarkán körülötte.~De ő a virágra szemét nem vetette;~
85 4| félne,~Markos gyerek volt ő, husz legényen kitett,~Noha
86 4| mellette,~Kolompolt a gulya... ő észre sem vette.~A falu
87 4| subája suhogott nyakában;~Ő ugyan subáját gondolta nehéznek,~
88 4| széjjel sütött a nap,~De az ő szivében éjek éje maradt.~
89 4| tartott,~Kinálgatták, de ő aprókat kortyantott.~Álmot
90 4| Jancsinak sem kellett több, ő csak ezt várta.~Mikor a
91 4| magát fölvetette rája,~De ő keményen űlt rajta, mint
92 4| bejára,~Sehol sem akadt ő Iluska párjára.~8~Nos hát
93 4| erejével rajt volt,~Hogy ő is elmegy, s a többiekkel
94 4| Vedd el feleségül, legyen ő a tied,~És vele foglald
95 4| jólelkü felesége~- Amint ő nekem ezt sokszor elmesélte -~
96 4| rendiben,~Meg-meghusángolt ő amugy istenesen.~Munka s
97 4| istent,~(Mert szavának állott ő minden időbe’)~Ha le nem
98 4| szivét soha senki másnak,~Ő sem mondta nekem, hogy hűséges
99 4| elengedem.~S igazság szerint ő oka szerencsémnek;~Meg is
100 4| habok?~Hej biz a haláltól ő sem volt már messze,~De
101 4| lakossága.~Nem figyelmezett ő szüretremenőkre,~Azok sem
102 4| amint a hold leszállt,~Ő fáradottan a sötétségben
103 4| Tartományunkba belépni mikép mer ő?”~És odasuhantak mind a
104 4| Nem sok híja volt, hogy ő is ment utána...~De csodák
105 4| okoskodott,~Csakhogy nem csapta~Ő félre most a kalapot:~„Hej,
106 4| szaporán, jó lovam,~A párját ő sem szereti jobban.~Pest,
107 4| A fájdalomnak csalogánya ő~S mióta boldog, hangja ritkán
108 5| hazánk felett!~Látom én: az ő számára~Sző a sors szemfödelet.~
109 5| Igen komor, goromba férfi ő;~Ez a rosz bátya mindig
110 5| életet,~Menj föl hozzá, ő téged vár.”~Fölmennék édesörömest,~
111 5| Ő, A KEDVES DRÁGA KISLEÁNY..~
112 5| KEDVES DRÁGA KISLEÁNY..~Ő, a kedves drága kisleány,~
113 5| a kedves drága kisleány,~Ő s az élet lakták szívemet;~
114 5| keblén kicsirázott,~És amíg ő e virágot szűzi~Pirulással
115 5| Őrszemekkel néző~Isten adománya;~Ő beszél a rezgő~Húrok énekében,~
116 5| lelkem hová lett?... merre, o lélek,~Szárnyad suhogási
117 5| szózatja.~És az isten jó, ő nem soká haragszik:~A dorgáló
118 5| PARIPÁMNAK AZ Ő SZÍNE FAKÓ...~Paripámnak
119 5| SZÍNE FAKÓ...~Paripámnak az ő színe fakó,~Szőre, mint
120 5| ragyogó;~Paripámnak az ő neve Csillag,~Gyors a lába,
121 5| nem, királyi kép sem!~Ő a tallérnak csengő, tiszta
122 5| beszélgetés között,~Hogy ő német szinésznő s Pestre
123 5| kerekén.~Emberül megűlt ő minden~Paripa hátán;~Le
124 5| leány zokog;~Az este hűs... ő pongyolában...~Reszketnek
125 5| mind elfárad,~De nem fárad ő el,~Egy utat kezd a leg-~
126 5| És a felhőknek sem~Társa ő sokáig,~Egyenest fölfelé~
127 5| édesen fog majd pihenni~Ő alatta e fáradt kebel!~S
128 5| a szerelem.~Szárnyat ád ő, és nem rabbilincset,~Szárnyat
129 5| rabbilincset,~Szárnyat ád ő... azt adott nekem.~S a
130 5| napot, kedvesét.~Víg, derült ő, s ha lenyugszik a nap:~
131 5| hold? egy zsarnok király ő,~És jobbágyai a csillagok.~
132 5| majd még jóra fordul sorsa;~Ő fejét csóválja, nem hisz
133 5| hasztalan folyt a lovagnak vére;~Ő megmaradt és honja véget
134 5| minden kívánsága.~Ezt várta ő a csendes zárt vidéken,~
135 5| vált bámult diszére.~De ő a lyányka szépségét nem
136 5| fényes lovagnak,~Mit mondhat ő, ki, bár eléggé gazdag,~
137 5| gazdag szülők gyermekétől,~Ő, akinek ha jut száraz kenyérből~
138 5| falat, sorsán örülhet.~S ő mégis boldog, és azzal beéri,~
139 5| Vagy szívemtől melegszik ő?~És hogyha siromba leűzni
140 5| szeretőmet?~Ugysem szeret ám ő téged. -~Szállj le, kincsem,
141 5| Ildikó nem búsul!~Vigad ő más karján kicsiny magzatostul,~
142 5| utószor,~Mert ezentúl hangot ő nem ad.~Nem pazarlom én
143 5| legjobban érdekel~Titeket, ő, a kürtharsogtatással~Országokat
144 5| föl sem kele.~Nem is kel ő fel többé. - Jászberényben~
145 6| jóltevőm.~Ezt is megcsaltam.~Ő combom akarta megenni:~Én
146 6| sápadt fiún,~Csak jóbarátom, ő nem nevetett,~Fejét csóválta,
147 6| Sötétkék csillag volt az ő szeme,~És szemöldöke fekete
148 6| homályosan beszélheték,~Mert ő nem értett semmit e beszédből.~„
149 6| Szorosabban fűzhessen át, o engedd!~Úgyis sajátom vagy,
150 6| gyönyörnek mosolya vagyok.”~Ő megcsókolt. Nem kéreté magát,~
151 6| van legelső dalnokom? hol ő?...~Egy sírhalom lesz rá
152 6| királyok királya.~Ez a világ az ő nagy palotája.~Sétál föl
153 6| Kedves férjét eltemeték.~Ő gyászruhát ölt a meghalt
154 6| függjön; s íme a helyett~Ő függ, ő függ... a hóhér
155 6| s íme a helyett~Ő függ, ő függ... a hóhér kötelén.~
156 6| magasabbról néz le rád,~Ha ő a mennyben lesz s te a pokolban.~
157 6| nyájasan, oly szivesmelegen,~S ő mindezért háladatlan legyen?~„
158 6| pihent, csak teste,~Lelkét ő le nem csendesíthette.~Teste
159 6| haramja véle?~Nem tréfált ő, a pénzt visszaadta,~A hintónak
160 6| bizonytalan utja?~Merre járt-kelt? ő maga sem tudja;~Mig egyszerre
161 6| ekkor áldozott le~Az ő napjának, az Árpád-családnak,~
162 6| Megvesztegettük a jó porkolábot,~S ő megnyitotta várad kapuját,~
163 6| ehhez nincs joga,~Mert ő kettőnké. Nincs-e igazam?”~„
164 6| leány,~Ha téged elveszt ő, mivé lesz? ő~Kinek kivűled
165 6| téged elveszt ő, mivé lesz? ő~Kinek kivűled nincsen senkije.~
166 6| vett;~Az szolgált még az ő fiának is.~Hazám, mégsem
167 6| hullatja verítékét?~Amennyit ő kiván~Az eledelbül és ruhábul:~
168 6| Szorítja össze torkotok?~Nem, ő a sírt el nem hagyandja;~
169 6| jött megmentőnek,~És hogyha ő nem jött, ne jőjön senki
170 6| kislyánynak;~Liliomszála ő~Az ártatlanságnak.~Fehér,
171 6| a sors, hajlok szavára,~Ő parancsol és nem kér.~Elmegyek,
172 6| fekszik és még mélyen alszik ő,~De majd fölébred és keservesen
173 7| Szavát sem hallani,~Szájat ő csak azért tart, hogy legyen~
174 7| szörnyü képe~Madárijesztőnek.~Ő sem igen beszél; s ha szól,
175 7| ellegelget kolompolva nyája,~Ő hűs bokorba vészi bé magát,~
176 7| Csókot kap és ád a juhász, s ő boldog,~Hiszi tehát, hogy
177 7| fárad, izzad,~Pihenjen ő árnyék alatt!~Vannak hamis
178 7| források és a fák.~S ha ő reám tekint... barátom,
179 7| szelíd szemeknek sugarán?~Ha ő reám tekint: előttem föltünik~
180 7| S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége.~Ha hozzád
181 7| rosszat kiabáltok róla,~S ő a föld legjámborabb folyója.”~
182 7| se látott,~De kipótolta ő~Az egész világot.~Alig vettem
183 7| mondok!~Kigyó, mérges kigyó.~Ő volt engemet a~Rosz utra
184 7| magában egy világ?~Vagy ő csak egy gyürűje~Az óriási
185 7| megrakta.~Nem kivánkozott ő Bakony erdeibe,~Oda csak
186 7| teremtette leányok gyöngyének,~Az ő nekem, ami a csillag az
187 7| mikor bölcsőmben sírtam, ő már akkor~Kerepölt fölöttem.~
188 7| Sorsáért a napot,~A föld fejére ő tesz világosságból~Szőtt
189 7| ábrándoztunk~A puszta legmélyén,~Ő a víz fenekét, én a délibábot~
190 7| annak tudója,~Hogy igéreteit ő híven lerója.~Kedvem kerekedett
191 7| üldözött az élet.~Itt nyugszik ő~Vad fák és vad füvek körében,~
192 7| a haza?~Hiszen mit tett ő a hazáért?~Miatta hét esztendeig
193 7| most nem volnál magyar,~Ő akkor volt az, midőn senki
194 7| hagyd meg őt nekem!~Hisz ő a díj egy olyan életért,~
195 7| Ha nem nyer semmi bért.~Ő mennyországom, földi örömem,~
196 7| virágom, égi csillagom,~Ő a mindenség reám nézve...
197 7| a hiu fény! megelégszik ő a pusztai gyeppel,~Bármi
198 7| sebesvágtatva~Ragad, mert ő a villám testvére.~A pusztákra
199 7| már;~Kérlelhetetlen, siket ő! nem enged,~Talán örökké
200 7| O. B. KISASSZONYHOZ~Szép mulatság
201 7| csak megférünk~Valahogy.~Ma ő enged, holnap meg én~Engedek,~
202 7| miatt fog ébredni,~S mire ő elszalad és a nap föltámad,~
203 7| Csak Mária tudja, csak ő: mi baja van.~Az asszony
204 7| Egy a gondolatom, s ez ő... szemeimre~Vont az egész
205 7| felhőpalástban jött,~Tán mert ő is titkos kalandokra készül,~
206 7| De mért zúgolódom, miért ő ellene?~Hiszen minden ember
207 7| szeret,~Nem úgy, mint az ő jó szeretőik,~Kik szeretnek
208 7| az oroszlán;~Hol vagyon ő? hova lett?~Tán megölték?
209 7| nem ölhették,~Mert magát ő nem hagyá.~De csatája hosszu,
210 7| Ne sajnáld őt, éli már ő~A mennyei életet.~Hanem
211 7| Annyiban van csak, hogy ő már~Itt a földön üdvezűlt.~
212 7| kezét...~A reménység, hogy ő még szabad lesz!~Múljék
213 7| vészes~Volt a pálya, melyen ő futott át.~Oh ez a kéz,
214 7| villogtatta.~Ott forgott ő a csaták tüzében,~Ott adá
215 7| temetőben;~Franciaország az ő laka, nem kripta,~A neve
216 7| hah, épen jól jöve ki!~Ő méltó dalomra! testi-lelki
217 7| gonddal,~S úgy találtam, hogy ő valóságos cethal.~Táblabíró
218 7| Tővel-heggyel állna minden ő nélküle.~Talán amióta század
219 7| kezdetével,~Itt táplálkozik ő a pokol főztével;~Keze,
220 7| kiszabadítsam öléből magamat,~Akkor ő lett gyermek, zokogott előttem,~
221 7| erre Dezső, csak azt,~Hogy ő ezen kertből virágot nem
222 7| törődve;~Nagyra született ő, s lelke lángolási~Szentebbek
223 7| sincsen semmije.~De ez nem az ő hibája;~Ő magyarnak születék,~
224 7| De ez nem az ő hibája;~Ő magyarnak születék,~S hazájában
225 7| küldte~Őt az asszony kifelé.~Ő nem tágitott. „Ki itt az
226 7| szólok; vigyük az ügyet~Ő elé.”~„Itt az úr, mi a baj?”~
227 7| Megfordult a fejiben.~S amit ő magában gondolt,~Ki is szokta
228 7| tiltá, hogy ne jőjek el,~Ő mondá, hogy senkit sem szeretsz
229 7| volt,~Addig meg nem halhat.~Ő hozzám jött, volt bizalma
230 7| Akárki mit mond rád.~Tudja ő jól, mit hogyan kell,~Hagyjátok
231 7| a virágra.~Annak hát az ő okáért~Hajnalonként kimegy
232 7| tántoríthatatlan,~A dicső Ausztr(ál)ia!~Ő magát e gonosztól nem~Hagyja
233 7| nem~Hagyja elcsábítnia.~Ő, noha már Kína is kezd~Mendegélni
234 7| kezd~Mendegélni csendesen,~Ő még most is, mint a szikla,~
235 7| költő tengődik éhen,~Az ő szolgájok is hizik?~Vagy,
236 7| miljom embertárs van,~S ő e nagy világban, ő e~Milliók
237 7| van,~S ő e nagy világban, ő e~Milliók közt állt magában.~
238 7| Megkoszorúzni haldokló fejét.~Ő adta össze kezeinket,~Válhatlanúl,
239 7| kezeinket,~Válhatlanúl, örökre,~Ő szállitá föl lelkeinket~
240 7| haldokló fejét.~Haldoklik ő, már csak néhány halk~Szívdobbanás
241 8| valamit mulasszon,~Hej mert ő nagyon jól tudja, mit mikép
242 8| mikép kell,~A kötelességét ő jól megtanulta,~Nem bánik
243 8| fájdalom-helyet.~Itt énekelt ő, itt imádkozott és~Halt
244 8| Hogy itt már a tavasz,~Az ő régen várt megváltójok,~
245 8| Istenteremtette.~Olyan jó tanító volt ő,~Amilyen csak kellett,~Esztendőn
246 8| kéményébül,~Ez volt ajándékom, s ő még~Meg is hítt vendégül.~
247 8| élek az emberségébül.~Akik ő előttök görnyesztik hátokat,~
248 8| erős volt még e kürt,~De ő mindenféle nehézséget legyűrt,~
249 8| Ugy járta a nemzet, amikép ő fujta,~Kénye szerint osztott
250 8| felőle.~34~De amilyen nagyon ő szerette kürtjét,~A magyarok
251 8| Lehel útját merre vette?~Ő leginkább csak a németet
252 8| tavaszhírt oda rendesen ő hordta,~Tudták már, ha ő
253 8| ő hordta,~Tudták már, ha ő jött, hogy a tavasz közel,~
254 8| század~Ostromolt vak dühhel: ő védelmeze.~Az idők, a népek
255 8| mint egy porszemet,~De ő szent palástja szárnyát
256 8| büntetéseit már átszenvedte ő;~De erénye is volt, és jutalmat
257 8| szorította,~A vasat mint kardot ő szorítja mostan.~Szabad
258 8| korában,~És vala nagy az ő vitézségi.~Ottokárral, híres
259 8| átkot vet rája...~Bánja is ő! galléron csípeti~A szent
260 8| erősen,~Megmutatta, hogy ő milyen férfi,~Hogy ő nemcsak
261 8| hogy ő milyen férfi,~Hogy ő nemcsak a korhelykedést,
262 8| cselekesznek.~Én elhallgatok, az~Ő tettök beszéljen...~Százszor
263 8| meg?~Lenkei kapitány,~Az ő kapitányok,~Ez iparkodott
264 8| Nem látja más ottan s mást ő se’ lát,~Kis fészke néki
265 8| Jobban szeretlek én, ha ő eszemben van.~Az én nyílt
266 8| feketék,~Odahagytak atyáid, o nemzet, o nép!~Csak azért
267 8| Odahagytak atyáid, o nemzet, o nép!~Csak azért szakitád
268 8| könnye hirtelen kicsordult,~S ő arcához kapott~S azt megtörölte
269 8| szivéből~Feccsent reá a vér!~Ő a panaszhoz nem szokott,
270 8| Selyempárnákon nyugszanak,~Ő, a világnak jótevője,~Darócon
271 8| fölriadtak,~Elvágtatott ő rémesen kacagva.~Népetlen
272 8| gyermekét.~Majd fölvállalja ő a szoptatást,~Bizony föl
273 8| Hurkot kötött nyakán, s ő~Nyelvét hosszan kiölté,~
274 8| mosolyga, mintha~Ott játszanék ő is velök,~És addig-addig
275 8| Kiállitá a gyermeket,~S ő egy közel csapszékbe tért,~
276 8| érezni kezde, érezé,~Hogy ő boldogtalan...~Két évet
277 8| felett,~Nehéz komor köd, s ő a sárban ködben~Mezítláb
278 8| Meguntam már a koldulást;~Az ő számára kellett kéregetnem,~
279 8| nagyanya,~Mint én vagyok, s ő ily rosz unoka!~De már nincs
280 8| Nagyságos úrfinak hivod,~Ő lesz parancsolód,~S te szót
281 8| S te szót fogadsz neki,~Ő lesz az úr, te lész a szolga.~
282 8| Nagyságos urfiak.~Érezteté, hogy ő az úr,~Érezteté, minden
283 8| széles világba;~Nem volt ő olyan, mint a tyúk vagy
284 8| szarvas szarván az ágak,~S ő büszke kezdett lenni rája,~
285 8| Jutottak a szegény fiúnak,~És ő naponta jobban érezé~A szenvedett
286 8| hogy eldobott magától,~Az ő hibája, nem enyém,~S ha
287 8| ember érzi és kimondja,~Hogy ő is ember, mint akárki más,~
288 8| megcsókolj’ a jó ember kezét,~De ő nem engedé, sőt a fiút~Megölelé
289 8| eltünt a város,~S ott álla ő a végtelenben,~Szabadnak
290 8| kezdte észrevenni,~Hogy ő nem a legszerencsétlenebb,~
291 8| tart a világ,~De melyekről ő tudta, hogy azok~Élő valódi
292 8| azok~Élő valódi lények,~Az ő lelkébe néző~Jövő alakjai.~
293 8| ifiú belőle?~Mit gondolt ő, midőn e könyvet~Becsukta
294 8| Ekkép szokott beszélni ő~Levett kalappal, de fölemelt
295 8| nép maga,~Kinek, midőn az ő dicséretét~Hallotta, jólesett,~
296 8| ilyen; még most gyermek ő, kit~El lehet könnyen bolondítani,~
297 8| előbb aludt el ez, mint ő,~És ennyi fáradás után is~
298 8| és azon~Gondolkodék, hogy ő is ilyen~Halvány, ilyen
299 8| maga is elszenderűlt,~S míg ő aludt, a férj azon tünődék,~
300 8| kell élnie!~16~Megmondta ő, hogy gondolatjai~Fejében
301 8| a szekérhez,~Mely ott az ő számára állt.~Midőn látá,
302 8| szakálla és megnőtt haja,~S ő sokszor nézte, nem fejér-e
303 8| Hallgatta a beszédet, mintha~Nem ő vón, akiről beszélnek,~S
304 8| a haza?”~S a feleletre ő nem is figyelt,~Mert szentül
305 8| mint~Tíz év előtt, midőn ő szót emelt;~Az emberméltóság
306 8| egynek sikerűl,~S ha épen ő ez egy?...~Mélyen titkolta
307 8| a gyilkos, ki s hol van ő?~Ott áll... de már fekszik,
308 8| ötvennyolc év nyomja,~S ő feledve minden baját, búját~
309 8| én: gondolj férjedre, míg~Ő a honért s érted harcolni
310 8| látszik, hogy csak~Álmos ő, de nem beteg.~Levetette
311 8| Mindjárt vitéz, mihelyt magyar;~Ő s az isten egyet akar.~Előre!~
312 8| A végső, a harmincadik!~Ő volt akkor a hazába’~A szabadság
313 8| elítélt egyenest áll,~Olyan az ő tekintete,~Mint az isten
314 8| idő előtt;~Nem enyém lesz ő - tartsd ezt eszedben -~
315 8| van nekünk is istenünk,~Ő fog vezetni tűzoszlop képében,~
316 8| dalod;~Hirtelen ne haljon ő meg!~Zengjék vissza az időnek~
317 9| majd kegyelmet adna nékik ő...~Ne várakozzunk; e vérengező~
318 9| most az isten kevés,~Mert ő nem eléggé kemény;~Hozzád
319 9| akitől én ezt tanulám, s ő~Tudja, hogy a legfő hősben
320 9| nyakravaló,~Mert hisz az ő hada, mely hősleg megfutamúlt
321 9| verjen!~Verje meg ugy, amint ő akarta,~Hogy igába jussunk
322 9| öreget keményen,~Hogy hát ő csak szóval győzte légyen,~
323 9| véres csillaga.~Ott megy ő, az ősz vezér; szakálla~
324 9| Békeségnek a jelképe ez.~Ott megy ő, a vén vezér, utána~A hazának
325 9| Innen tekintett a jövőbe ő,~Ahonnan most a multba nézek
326 9| részed~Isten csapásiból, o hon,~Folyvást arat határidon~
327 10| földkereken.~Ott szívja ő az élet gyönyörét~A legszebb
328 11| még mennyei álmak ölén.~Ő megyen, és Dalmát pusztító
|