Rész
1 1| szegény és~Mégis gazdag vagyok!~Pápa, 1842. február~
2 3| csókjával füröszt,~Első vagyok, hazám,~Színházad népe közt.~
3 3| azt gondolná,~Én is kakas vagyok talán;~S hej, a kakas hamis
4 3| jár.~Pedig én kakas nem vagyok,~Hanem filemile vagyok,~
5 3| nem vagyok,~Hanem filemile vagyok,~Egy a fészkem, egy a párom,~
6 3| hosszu~Méla bámulás?~H’sz én vagyok, ha nem csalódom,~Én és
7 3| KI VAGYOK ÉN? NEM MONDOM MEG...~Ki
8 3| ÉN? NEM MONDOM MEG...~Ki vagyok én? nem mondom meg;~Ha megmondom:
9 3| Majd megmondom, hogy ki vagyok!~Pozson**, 1843. május~
10 3| kinek volna még kedve?~Nem vagyok én gyökeres fa, virágzó,~
11 3| gyökeres fa, virágzó,~Hanem vagyok letörött ág, fonnyadó;~Nem
12 3| letörött ág, fonnyadó;~Nem vagyok én az örömnek rózsája,~De
13 3| én az örömnek rózsája,~De vagyok a szomorúság gyászfája.~
14 3| verem;~Beleestem, benne vagyok,~Nem láthatok, nem hallhatok.~
15 3| mék, én itt maradok.~Fa vagyok én, lelkem a gyökér,~Gyökér
16 4| HONFIDAL~Tied vagyok, tied, hazám!~E szív, e
17 4| Hozzám ne nyúljatok!~Nemes vagyok... nincs nemesembert~Botozni
18 4| nyerít - rátermök;~S ha rajt vagyok, gyühetnek már őkeemök!~
19 4| előtte megölne, tudom;~Költő vagyok, költőileg kell~Végigrohannom
20 4| GYÖNGE VAGYOK...~Gyönge vagyok, lelkem
21 4| GYÖNGE VAGYOK...~Gyönge vagyok, lelkem testem~Fáradt.~Vessétek
22 4| szépen megszökém,~S itt vagyok, hol a nap újra támad~Éltem
23 4| nyujtózom, és~Aztán tied vagyok,~Imádott heverés!~Oh kedves
24 4| Hisz már a nélkül is részeg vagyok -~Megrészegített kellemed,~
25 4| rám lehele:~Olyanformán vagyok vele,~Mint a mesében az
26 4| Szeretőd fájdalmát?~Szeretőd vagyok én, hű szeretőd,~Elmondhatom
27 4| Hallhatók egymásnak.~El vagyok már szívedben feledve?~Vagy
28 4| nem szégyelném.~Mért nem vagyok felhő az égen?~Sírnom akkor
29 4| Hiszen szinész már többé nem vagyok.~Örűl ő - de olyasmit érzek
30 4| fátyola.~Mint mondám, itt vagyok másfél hete,~Másodmagammal
31 4| vers termett elég,~Nem vagyok én verseknek szűkiben,~Bár
32 4| választottál meg uradnak,~Mert nem vagyok se’ szép, se’ gazdag.~Van
33 4| Csavargónak születtem,~Csavargó vagyok én.~Betérek Debrecenbe~Bolond
34 4| Csavargónak születtem,~Csavargó vagyok én.~Igaz, most a cudar sors~
35 4| van jó paripám:~Csikós vagyok az alföldi rónán.~Szőrén
36 4| nyereg a hátán -~Csikós vagyok az alföldi rónán.~Gyócs
37 4| vélitek:~Hogy szomjas nem vagyok?~Dehogy nem! szomjaim~Krisztustalan
38 4| alföld tengersík vidékin~Ott vagyok honn, ott az én világom;~
39 4| emlékezem, -~Pápista nem vagyok.~És mégis voltak böjtjeim,
40 4| Én ütlek agyon...~Én vagyok a kétségbeesés!”~Szólt...
41 4| Még kétkedel?...~Ártatlan vagyok én,~Mint az izé...”~Érté
42 4| Heverve a földön:~„Bűnös vagyok egyrészt,~Nem tagadom,~Mert
43 4| semmit, mester uram~Itt vagyok én is.”~S ezzel nekiugrék~
44 4| Hogy én valami vad fickó vagyok,~Mihelyst a bor szinét meglátom;~
45 4| csillag mégyen.~Indulóban vagyok én is,~S nem megyek magamban;~
46 4| Thalia papja?” kérdém. - „Az vagyok;~Talán ön is?” - „Még eddig
47 4| A menyecskének férje én vagyok.”~Az úr nagy halkkal fölkapaszkodott,~
48 4| hazában,~De én egészen az övé vagyok;~Bánat- s örömkönny forr
49 4| áldomás csengése jött helyébe.~Vagyok henyélő század gyermeke,~
50 4| a halvány színt, melyben vagyok;~Talán meglágyul indulatja,~
51 4| Égetném rosz véretek.~Nem vagyok tűz, nincs emésztő lángom;~
52 4| bánnak,~Mostoha gyermeke vagyok én anyámnak.”~Ezeket mondotta
53 4| ilyeténképen:~„Cimborátok vagyok, itt a kezem rája!~Rút életemnek
54 4| a kerek világ bujdosója vagyok;~Ha kegyelmetekkel egy sorban
55 4| a mesterségem.~De magyar vagyok, s a magyar lóra termett,~
56 4| ifjuságomra nézz;~Ifjú vagyok még, az életet szeretem...~
57 4| is ismer talán?~Tudja, én vagyok az a kis szomszédleány,~
58 4| fel János,~„Annál inkább vagyok hát kiváncsiságos;~De már
59 4| korláttalan természet~Vadvirága vagyok én.~Nem verték belém tanítók~
60 4| korláttalan természet~Vadvirága vagyok én.~Nem virítok számotokra,~
61 4| korláttalan természet~Vadvirága vagyok én.~Hát azért nekem örökre,~
62 4| természetnek tövíses~Vadvirága vagyok én.~Pest, 1844. december~
63 4| Boldog éjjel! együtt vagyok rózsámmal,~A kis kertben
64 4| KATONA VAGYOK ÉN...~Katona vagyok én,
65 4| KATONA VAGYOK ÉN...~Katona vagyok én, kiszolgált katona,~Csak
66 4| hazámon,~Csak mikor részeg vagyok!~Ekkor úgy látom hazámat,~
67 4| hegeszti be.~S ha, mig részeg vagyok: boldog~Volna a hon csakugyan,~
68 4| meglesz érkezése,~Nem én vagyok már első mennydörgése!~Egy
69 5| ÉN VAGYOK ITT...~Én vagyok itt, emésztő
70 5| ÉN VAGYOK ITT...~Én vagyok itt, emésztő gyönyöröm!~
71 5| látod~Tenmagadat.~Hideg vagyok és szótalan, mint~- Ahonnan
72 5| Mint te, én is olyan rab vagyok?~Azt hiszed, hogy én dicséretedre~
73 5| Az angyaloknál boldogabb vagyok.~Egy óriáskigyó bámészkodásom,~
74 5| Lássátok, én olyan bolond vagyok:~Mikor legvígabb a jelen,
75 5| sírhalom éjibe tért.~És nem vagyok én már senki barátja.~E
76 5| És én oly sült bolond vagyok,~Hogy idebenn a szűk szobában~
77 5| játék láthatása,~Nem én vagyok bár, akit boldogit.~Ki is
78 5| egy királyi kincse,~Koldús vagyok, mert azt eltemeték.~Szempilláidnak
79 5| Hölgyek körűl én szégyenlős vagyok,~Előbb tehát csak némán
80 5| voltam, ismét eljövék.~Honn vagyok... honn? nem tudom. Szédűlök.~
81 5| hogy megnyerhesselek.~Kész vagyok, kész mindent elkövetni,~
82 5| lyányka,~Érdemetlen nem vagyok reád:~Szerelemért csupán
83 5| estem,~Igazán, hogy féleszű vagyok.~Szemkötősdit játszanak
84 5| terhétől csaknem elesik.~Ugy vagyok, mint a fa, melynek ága~
85 5| Waterloo Napoleonét.~Még király vagyok... kevélyen hordom~Koronámat,
86 5| FALUN~Király vagyok most minden alkonyon:~A
87 5| Hűlve a szív.~Csak én magam vagyok még élő~A sírbolt roppant
88 5| legyőzlek?~Ne félj, nem az vagyok, ki voltam,~Ki egykor vakmerő
89 5| Ismerjetek meg végre: ki vagyok?~Álarc alatt volt mostanáig
90 5| öregek:~Szilaj, bolond fiú vagyok,~Csendesb legyek.~Vénség
91 5| meg nem bántanak.~Szilaj vagyok, igaz; s bolond?~Az is lehet.~
92 5| göncöl szekerén,~És boldog vagyok, mert kezed megnyerem én.~
93 5| ragyog.~Én magyar nemes vagyok!~Munkátlanság csak az élet.~
94 5| a dolog.~Én magyar nemes vagyok!~Jól készítsd, paraszt,
95 5| gyalog.~Én magyar nemes vagyok!~Tán a tudománynak éljek?~
96 5| olvasok.~Én magyar nemes vagyok!~Van, igaz, egy tudományom,~
97 5| jól tudok.~Én magyar nemes vagyok!~Milyen jó, hogy nem adózok.~
98 5| de sok.~Én magyar nemes vagyok!~Mit törődöm a hazával?~
99 5| a bajok.~Én magyar nemes vagyok!~Ősi joggal, ősi házban~
100 5| angyalok.~Én magyar nemes vagyok!~Borjád, 1845. szeptember
101 5| ujjal is átszúrható;~Márvány vagyok... ki rám lő: rólam~Rá visszapattan
102 5| hozzám emberek,~Javokra vagyok, amint lehetek.~Ki nyáron
103 5| ÁLMOS VAGYOK ÉS MÉGSEM ALHATOM...~Álmos
104 5| MÉGSEM ALHATOM...~Álmos vagyok és mégsem alhatom;~Ébren
105 5| és mégsem alhatom;~Ébren vagyok és mégis álmodom.~Gyertyám
106 5| Mindenki alszik, csak magam vagyok~Nem alvó. Csend van, csak
107 6| Takarodjatok innen!~Nagy munkába’ vagyok. Sietek.~Ostort fonok, lángostort,
108 6| TÜNDÉRÁLOM~Sajkás vagyok vad, hullámos folyón.~Hullámzik
109 6| gondolkodtam,~„Im a mennyben vagyok szép angyalomnál,~S elébb
110 6| semmit e beszédből.~„Én lyány vagyok,” szólt, „földi lyány, nem
111 6| beszélgeténk. Kérdezte: ki vagyok?~„Egy bús sohajtás voltam
112 6| Most a gyönyörnek mosolya vagyok.”~Ő megcsókolt. Nem kéreté
113 6| Hitetve, hogy még fiatal vagyok...~De vajon nem árul-e el~
114 6| homályosan lobog...~Magam vagyok...~Sétálok föl s alá szobámban...~
115 6| MÉRT VAGYOK ÉN MÉG A VILÁGON...~Mért
116 6| ÉN MÉG A VILÁGON...~Mért vagyok én még a világon, ha már~
117 6| csak azért született.~Mért vagyok én még a világon, hisz már~
118 6| Elég, hogy én elkárhozott vagyok,~Hogy engem éles, égő körmeikkel~
119 6| megköveztetett!...~Magam vagyok, mint a szőlő karója,~Melyről
120 6| Mert hisz én is odavaló vagyok.~Csak azt mondd meg, van-e
121 6| ostort már kezébe vette,~„Nem vagyok én zsiványnak teremtve...~
122 6| bájol engem dalotok.~Öreg vagyok, de bárha reszket hangom,~
123 6| égetőn-vakítók...~Hová jutottam? hol vagyok? talán a~Teremtő műhelyében,
124 6| egyet tudtam, hogy~Veled vagyok, veled!~Mélyen belenéztem~
125 6| SZERELMES VAGYOK ÉN...~Szerelmes vagyok én,~
126 6| SZERELMES VAGYOK ÉN...~Szerelmes vagyok én,~Vagy tán tűzbe estem?~
127 6| SZERELMES VAGYOK ÉN...~Szerelmes vagyok én;~
128 6| SZERELMES VAGYOK ÉN...~Szerelmes vagyok én;~Megmondjam-e kibe?~Egy
129 6| hogy csak álmodik. -~Én vagyok e szegény fiú,~S te a talált
130 6| vígadott?~Ember és polgár vagyok.~Mint ember mi boldog!~És
131 6| én magam, egyes-egyedűl vagyok.~Meleg szobám e gondolattól
132 6| és ne érjen el.~Nem nap vagyok én, föld és hold körében;~
133 7| MAGYAR VAGYOK~Magyar vagyok. Legszebb
134 7| MAGYAR VAGYOK~Magyar vagyok. Legszebb ország hazám~Az
135 7| messze-messze nyúl.~Magyar vagyok. Természetem komoly,~Mint
136 7| hogy sajnáljatok.~Magyar vagyok. Büszkén tekintek át~A multnak
137 7| villámot éjjel a gyerek.~Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?~Holt
138 7| gyalázat fekete mezét.~Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,~
139 7| Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!~Itt minálunk nem is hajnallik
140 7| lágyan suttogó, szelíd szellő vagyok,~Zöldelő mezőkön föl s alá
141 7| kacagok.~Ma lágy szellő vagyok, csendes folyó gyanánt~Úszom
142 7| jön és odább fúja.~Olyan vagyok, mint az árnyék,~Mintha
143 7| Meg nem halok? vagy mért vagyok beteg?~Félsz hozzám nyúlni,
144 7| Emlékem kincsei!~Hajós vagyok, ki vészkor~Mindent tengerbe
145 7| Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok~S miért vagyok?...~Magáért
146 7| hogy mi vagyok~S miért vagyok?...~Magáért születik az
147 7| képes elválasztani.~Tiéd vagyok, szép angyalom, tiéd, és~
148 7| homloka vérével.~Csak úgy vagyok, mint e szerencsétlen lovag,~
149 7| BÁNYÁBAN~Ezer ölre vagyok idelenn a~Föld ölében,~Hol
150 7| távol;~Vagy már benn is vagyok a pokolban?~Benne, mert
151 7| Örömömben? nem tudom.~Én vagyok hát az az ember,~Aki annyit
152 7| Annyi átok feküvék.~Én vagyok hát az az ember,~Ki most
153 7| meghallgatott,~Megsegített, király vagyok.~Király vagyok én, mióta~
154 7| Megsegített, király vagyok.~Király vagyok én, mióta~Bírom Juliskámat.~
155 7| maradjon szárazon.~Csuron víz vagyok. Még megérem,~Hogy végre
156 7| bucsúpohár!~Még ez este vagyok a tiétek,~Töltsétek meg
157 7| adjon is az isten,~Mert nem vagyok mai legény a világban,~De
158 7| kinyithatod,~Én régi szeretőd vagyok.”~‘Mit? régi szeretőm? ugy
159 7| engemet;~Eressz be, én múzsád vagyok,~Vagy még most is hiába
160 7| TOMPA MIHÁLYNÁL~Itt vagyok, itt vagyok testestül-lelkestül.~
161 7| MIHÁLYNÁL~Itt vagyok, itt vagyok testestül-lelkestül.~Mit
162 7| hiszed, hogy itt csakugyan én vagyok;~S kérdezd meg szívedet,
163 7| gondolat gondolatot kerget,~Ugy vagyok, mint mikor az éhes megrakott~
164 7| Asztalhoz vetődik, - ugy vagyok valóban -~S nem tudja mely
165 7| Mondjak-e rá példát? példa vagyok magam...~De im harangoznak:
166 7| Se’ országa, se’ hazája,~Vagyok a csárdák lakosa,~Keblem
167 7| Tolvajnéppel cimborálok,~Én vagyok az orgazdájok,~Lopott jószág
168 7| szívemet.~El, el innen! fönn vagyok, és mégis~Környekez már-már
169 7| lehetne mondani:~Mily boldog vagyok, meddig mennek~Boldogságom
170 7| színe fed;~Én egy szellemnek vagyok martaléka,~Mely meg-meglátogatni
171 7| kigondoltanak.~Ezen szellemnek vagyok odavetve;~Fel-feltör hozzám
172 7| költőnek tartanak, s hogy~Az vagyok, én is hiszem,~De azért
173 7| Valahogy.~Szegény ember fia vagyok,~Az apám~Egy kunyhót sem,
174 7| Ilyen óriást, mint~Én vagyok, ki látott?~Ölemben tartom
175 7| Szólj, felelt a hölgy, én vagyok kapitánya.’~Elbámult a követ,
176 7| szánakozzál?~Inkább erre vagyok, mint arra érdemes...~Vagy
177 7| a szégyen.~„Bolond, aki vagyok, szerelem bolondja!”~Ezt
178 7| méltó,~Szánalomra oly méltó vagyok,~Piszkosabbnál piszkosabb
179 7| leszen~Oly tökfilkó, mint én vagyok!~Előre-hátra engem~Az élet
180 7| megházasodtam,~Valóságos fejdelem vagyok,~Trónusom a karszék, és
181 7| földi kincs...~Oly boldog vagyok, hogy reményem sincs!~Miért
182 7| a színpadot.~S most itt vagyok... oly messze, messze,~Száz
183 7| A HOLD ELÉGIÁJA~Mért vagyok én a hold? isten, mit vétettem,~
184 7| hogy velök busúlok.~Sápadt vagyok, de nem ám a fájdalomtul,~
185 7| sohajtott.~„Tudod, gyermek vagyok, dajkám a szerelem,~Ahogy
186 7| szabadság szárnyáról,~Be vagyok kerítve egy kis karikába,~
187 7| nem nekem teremti,~Odavaló vagyok én a csatatérre.~Dobják
188 7| Dicsérsz kedves, hogy olyan jó vagyok!~És meglehet, hogy az vagyok
189 7| vagyok!~És meglehet, hogy az vagyok valóban,~De ne köszönd ezt
190 7| Azt hivé, tán, hogy tolvaj vagyok.~Pest, 1847. november~
191 7| gonoszok,~Hogy én istentagadó vagyok!~Pedig mostan is imádkozom...~
192 7| abba, jobb lesz,~Már fáradt vagyok.~Elfáradtam. Most már~Csak
193 7| meg elébb.~Istenemre, én vagyok tán~A világon a legjobb
194 7| amilyen~Egykoron valék, olyan vagyok most.~Leáztathat rólam~Az
195 7| sáros.~Én ugyan próféta nem vagyok,~Hanem annyit merek jóslani,~
196 7| Jó uram, bocsánat!~Útazó vagyok;~Még ugyan nem fagytam meg,
197 7| Egy odúban háltam véle.~Ki vagyok? sehonnai,~Se országom,
198 7| Járok-kelek a világban,~Ma itt vagyok, holnap ott,~És akinek tetszik,
199 7| hogy az utósó~Szükségből vagyok csak itten?~Ne itélj meg,
200 7| vádolnom kell!~Csakhogy itt vagyok végtére,~El sem hagylak
201 7| hiszem, hogy~Én fölösleges vagyok,~Van már, aki majd vigasztal,~
202 7| kezire.~Én világlátott ember vagyok,~Meglásd, mit csinálok~E
203 7| szellő~Kebelén a rózsafa.~Nem vagyok rá érdemetlen,~Jó lélekkel
204 7| melyen jövék~Ide, ahol most vagyok,~Hosszu és vészes folyó
205 8| kell, nem kell,~Oly bús vagyok:~Vigyétek el!...~Mily illat
206 8| És mégis mindig oly hideg vagyok.~Pillangó, harmat, csalogány,
207 8| palotáknak fényes gyertyaszála~Vagyok én, hanem a kunyhók mécsvilága.~
208 8| barátságom nógat;~Mert barátja vagyok a német sógornak,~Mint e
209 8| elhagyott!~Csak másodmagammal vagyok.~Te vagy tehát, te vagy
210 8| maradok,~Híved, király, én sem vagyok,”~Szólt a hóhér előlépve,~„
211 8| vagy a világ rózsája.~Nem vagyok az, aki voltam,~Aki annyit
212 8| hadd feledjem, hogy polgár vagyok!~Itt a tavasz, virít a föld,~
213 8| hadd feledjem, hogy polgár vagyok!~A költészetnek istene~Olyan
214 8| hadd feledjem, hogy polgár vagyok!~Van ifjuságom s kedvesem,~
215 8| Öleljetek meg, tietek vagyok!~Pest, 1848. május~
216 8| és jöszte ki!”~- „Szabad vagyok tehát?”~- „Szabad lész,
217 8| elitélve.~Hunyadi Jánosnak~Vagyok én gyermeke;~Velem így tennetek~
218 8| volnék akárki,~Én ártatlan vagyok,~S a király végtére~Esküvel
219 8| szól a néphez:~„Én ártatlan vagyok;~Ha volna is vétkem,~Bünhödtem
220 8| UTON VAGYOK S NEM VAGY VELEM...~Uton
221 8| S NEM VAGY VELEM...~Uton vagyok s nem vagy velem,~Jó angyalom,
222 8| sárga cserebogár!”~Gyermek vagyok, gyermek lettem újra,~Lovagolok
223 8| Hallgatom s félálomban vagyok már...~„Cserebogár, sárga
224 8| Az anya, úgy tartja.~Itt vagyok megint a~Nagyvárosi élet
225 8| meg rólam...~Republikánus vagyok s az leszek~A föld alatt
226 8| leboruljon,~S elmondja: hű fiad vagyok, atyám!~Kemény pályára útasítál,~
227 8| Szeretsz, hogy én választottad vagyok.~A föld lakói elfajultanak,~
228 8| ma,~Mert én rendes pontos vagyok,~Mindennap egyformán iszom.”~
229 8| ajtó mellől a követ.~Tolvaj vagyok, s szükségnek esetén~Rabló
230 8| de megálljunk,~Hisz pap vagyok, hát reverenda kell...~Ahol
231 8| mondhatom.~Én nagyon jó vagyok, ha jó vagyok,~De nagyon
232 8| nagyon jó vagyok, ha jó vagyok,~De nagyon rosz vagyok,
233 8| jó vagyok,~De nagyon rosz vagyok, ha rosz vagyok,~Ezt írd
234 8| nagyon rosz vagyok, ha rosz vagyok,~Ezt írd fejedbe és szivedbe,~
235 8| Mert én talált gyermek vagyok.”~„Kövess tehát” szólt a
236 8| gyermek,~„Nagyságos úr, én nem vagyok fia.~Mentsen meg engemet,
237 8| szégyent hoz reám!~Szegény vagyok, de koldulásra~Nincsen szükségem,
238 8| nincs jobb nagyanya,~Mint én vagyok, s ő ily rosz unoka!~De
239 8| Ugy büszkén mondom: lázadó vagyok.~S tudnám csak mindazt,
240 8| érzé csak magát.~„Szabad vagyok!” kiálta föl,~„Szabad vagyok!”~
241 8| vagyok!” kiálta föl,~„Szabad vagyok!”~Többet nem mondhatott,~
242 8| Érzem, hogy én is egy sugár vagyok,~Amely segíti a földet megérni.~
243 8| Hogy én is, én is egy sugár vagyok! -~Munkára hát,~Föl a munkára,
244 8| Ha vétkem van, ha lázitó vagyok,~Ott a törvény, az majd
245 8| fölöttem;~Ha vétkes nem vagyok, mi joggal~Dorgál ön engemet?~
246 8| Egész idáig, és most itt vagyok.~Szólj, mit teszesz velem?”~
247 8| kövön?~Ilyen martír, mint én vagyok,~Vagy egy haramja tán?~Itt
248 8| halottak...~Talán én is halott vagyok már,~S a sírban álmodom...
249 8| álmodom... rosz álom...~Halott vagyok, kit élve~Temettek el...~
250 8| élve~Temettek el...~Halott vagyok... már nem dobog szivem...~
251 8| ilyen hangokat,~Mióta itt vagyok, pedig már~Nagyon régóta
252 8| pedig már~Nagyon régóta vagyok itt.~Dalolj, dalolj, kis
253 8| tudom,~Mi történt: én szabad vagyok...~Szabad tehát a nemzet,
254 8| ITT BENN VAGYOK A FÉRFIKOR NYARÁBAN...~Itt
255 8| FÉRFIKOR NYARÁBAN...~Itt benn vagyok a férfikor nyarában,~Az
256 8| felejtés éjjelének.~Kinn vagyok a természetben,~Fönn magasra
257 8| szép titok van!~Fáktól vagyok körülvéve,~S mint édes fia
258 8| ágak.~Istenem, de boldog vagyok!~Majd, hogy sírva nem fakadok.~
259 8| zilálja dühöd!~Szentegyház vagyok én, e fészek bennem az oltár,~
260 8| helyett.~Költő valék és katona vagyok:~Arany csillag vezérelt
261 8| Gondolatod van, és az én vagyok.~Isten veled, szép ifju
262 8| TISZTELJÉTEK A KÖZKATONÁKAT!~Tiszt vagyok... ha lát a közlegénység,~
263 8| Miért ne sírnál? férfi vagyok én,~S véres csatáknak állok
264 8| személyben minden,~De mindened vagyok~Aki csak szerethet,~Aki
265 8| egyszer még e helyeket,~Ma itt vagyok még s holnap távozom,~S
266 8| a harcmezőn,~Csak én nem vagyok ottan,~Ki harci vágyat annyiszor~
267 9| katona,~Egyszersmind költő is vagyok.~Eszembe jut dalodrul a~
268 9| embernek, de akkorácska csak~Vagyok, hogy oly parányok, aminő
269 9| embernek, de akkorácska csak~Vagyok, hogy oly parányok, aminő
270 9| A HUSZÁR~Szegény legény vagyok,~Nincs semmi vagyonom;~Szívem
271 9| Honvédek nevére!~Honvéd vagyok; mikor nevemet kimondom~-
272 9| Szökken a szemembe,~Egy vagyok a végre föltámadt magyar
273 9| rongyos legények.~Rongyos vagyok, mint az ágrulszakadt, csak
274 11| csak tolongás, zaj között vagyok vigan.~A természet nyugodt
|