Rész
1 1| szikrája, lohadj el,~Hullj le bilincs, szünjön, lant,
2 1| partra csolnakod;~Jőj, s űlj le oldalamhoz,~És nyujtsd nekem
3 1| Csillapítatlan marad.~Jőj le, jőj, o szép leányka,~Hagyd
4 1| Pályáját végezé,~Jer, és törűld le izzadásom,~S teríts fel,
5 1| borongva zengedez.~Csend lebeg le fellegetlen égről,~Lassan
6 1| zajló kebelnek,~Ah! ki festi le?~Mért e láng, e hullám dagadó
7 1| ideálom~Tiszta kebele.~Jőj le bájaidnak szép gazdagságában,~
8 1| utánok a leány;~Köny pereg le szép szeméről,~Mély sohaj
9 2| pályánk áldásával~Öntse le,~Mint e kását a zsír~Özöne.~
10 3| dermesztő hidegje,~Bilincseld le szememnek csepkönyét!~5~
11 3| VÍZ ÉS BOR~Le a tenger fenekére~Merül
12 3| vigasztalást mi sem ad?~Bánatomban le kell innom magamat.~Az irgalmát,
13 3| siralmasan szól.~Ott hunytál le, kedves szép csillagom!~
14 4| gazembert,~Bünét botokkal róni le;~Lopott, rabolt, és tudj’
15 4| ne!”~Ilyen szépen főznek le.~...Valami jutott eszembe!~
16 4| ember~Új pohárral öntse le.~Új pohár bort hát, barátim,~
17 4| hasadna!~Ne nézz reám, süsd le szemed -~Elégeti a lelkemet!~
18 4| SZÍNHÁZBAN~Nézz le immár, nézz le, lelkem!~
19 4| SZÍNHÁZBAN~Nézz le immár, nézz le, lelkem!~Nézz le kissé páholyodból,~
20 4| immár, nézz le, lelkem!~Nézz le kissé páholyodból,~Nézz
21 4| Mégsem nézesz rám?... o nézz le!~Itten állok közeledben,~
22 4| jelennek biztos fövenyébe~Le nem bocsátá híre horgonyát:~
23 4| béavattatám.~Barangolék föl és le céltalan~A nagy hazának
24 4| szinte lantot vert,~Még mikor le nem rudalták~Az Olympról
25 4| habtükörben~Evez föl és le lelkem~Szelíd merengésnek
26 4| JÁNOS VITÉZ~1~Tüzesen süt le a nyári nap sugára~Az ég
27 4| halászmadarak~Hosszú szárnyaikkal le s föl szállongtanak.~Jancsi
28 4| hogy itt a sereg izzadott,~Le is hányt magáról dolmányt,
29 4| Széles országában föl s le bujdosva járt;~Amint őt
30 4| volna.~De bezzeg elérték, le is kaszabolták;~Hullottak
31 4| benne nagy gyönyörüsége,~Le is ereszkedett tenger mélységébe.~
32 4| állott ő minden időbe’)~Ha le nem szállt volna a föld
33 4| túlszállt.~Hányta volna le a madár nyakra-főre,~Lehányta
34 4| felé mindinkább közel jár.~Le is szállott végre egy halom
35 4| De csak úgy van, mintha le volna enyvezve.”~„Segíthetünk
36 4| szeme,~Boszankodás kergetett le.”~Pest, 1844. december~
37 4| többé gyermekjátékával.~Le hát a biborszékekről, királyok,~
38 4| királyok,~És fejetekről le a koronával!~Ha nem teszitek
39 4| koronával!~Ha nem teszitek azt le fejetekrül,~Leütjük, s majd
40 5| mennybe föl, vagy sírba le,~Mindenhová követlek!~Pest,
41 5| vágtatott a föld~A mélybe le s a csillagok fölé;~Utána
42 5| LE AZ ÉGRŐL HULL A CSILLAG...~
43 5| ÉGRŐL HULL A CSILLAG...~Le az égről hull a csillag;~
44 5| Gyakran bolyongok föl s le céltalan,~Bolyongok, míg -
45 5| Hideg sugára~Néz komoran~Le a halottak puszta országára.~
46 5| Mint a kergetett őz, fut le gyors futással~Kis patak
47 5| szánakozva nézi;~Levelet hajít le a szellő, számára,~És ha
48 5| megűlt ő minden~Paripa hátán;~Le nem vetette volna a~Hétfejű
49 5| szakad...~Mert reám igy dörg le az itélet:~A te sorsod örök
50 5| egyesülhetnénk mi?~Énhozzám le mért ne hajlanál?~Le a völgybe
51 5| Énhozzám le mért ne hajlanál?~Le a völgybe tér a hegy patakja,~
52 5| lelkem szép galambja,~Szállj le hozzám, hogy birhassalak!~
53 5| fészkében a páros madár.~Jőj le, lyányka, nem törődöm azzal,~
54 5| végdalomat~Bűvös hangon, mely le a sziveknek~Fenekére s föl
55 5| parancsolj szivemnek,~Csendesítsd le e vad pártütőt,~Nehogy egyszer
56 5| fáról a fergeteg törött le,~S mit ez most kerget a
57 5| szeret ám ő téged. -~Szállj le, kincsem, a nyeregből,~Vedd
58 5| Vén épület már a világ,~Le, alacsonyra sűlyedett.~Ha
59 5| megbántott,~Kivánkozám a sírba le;~Most, épen mert bánt, élni
60 5| Hegyen űlök, búsan nézek le róla,~Mint a boglya tetejéről
61 5| te... magadban...~Téged le nem dönthettenek.~Szentül
62 5| kinoskeservesen,~Vernek le róla húsdarabokat;~Fájdalmában,
63 5| Megfogja lábát, s húzza, húzza le,~S körűltáncolja a bitót
64 5| kő, mely várromokról dől le,~Vagy mint a koporsónak
65 5| eltemettetett!~Ki írhatná le gyötrelmeidet?~Megszűnt
66 6| leharapjam.~De nem harapom le! gondolám,~Legyen orrok
67 6| közepéig,~Lőport viszek le~És a világot a~Levegőbe
68 6| bársony pamlagára~Hajtám le főmet, melyet övezett~A
69 6| ott az én egem.~De űlj le mellém, s engedd, hogy karom~
70 6| Ki sokkal inkább hajtá le fejét a~Szabad szegénység
71 6| nagy palotája.~Sétál föl és le benne,~S nincs hely, hová
72 6| miként~Gőgösködik, mint nézi le a szegényt!~Ne gőgösködjél,
73 6| szegény magasabbról néz le rád,~Ha ő a mennyben lesz
74 6| eszméim hollóserege.~Igy foly le majd az ifjuság, az élet,~
75 6| ifjuság, az élet,~Igy foly le tőlem árván, egyedűl,~Azt
76 6| oh miként szeretlek!~Jőj le, ha van benned irgalom,~
77 6| kebled megcsókolhatom.~Jőj le hozzám, szépségek leánya,~
78 6| hozzám, szépségek leánya,~Jőj le, és szeress, légy hitvesem;~
79 6| keblemre, szépségek leánya,~Jőj le, és szeress, légy hitvesem;~
80 6| tenéked?~Karjaimba vesd le magadat,~Hadd legyek koporsód...
81 6| Melynek nyílsebesen~Rohan le árja;~Fut, mintha kergetné~
82 6| terhét feledé.~Itten csapott le rám az ég villáma,~És megszokám
83 6| vére~Összefolyva csorgott le képére.~4~Szép Lidihez a
84 6| pihent, csak teste,~Lelkét ő le nem csendesíthette.~Teste
85 6| kegyelméből~Azt a rozsda rágja le kezéről?~Dalaim, mik ilyenkor
86 6| jött rá... ekkor áldozott le~Az ő napjának, az Árpád-családnak,~
87 6| lett sok sziklavár,~Honnan le a kipusztitott vidékek~Sohajtására
88 6| Jób állt merőn, s ha ajkok~Le nem pecsétli a csodálkozás,~
89 6| bátorsággal néz a völgybe le;~Ki más zavarná a világ
90 6| nem látta senki,~S melynek le nem szállt fenekére senki.~
91 6| Amelyet bátyja a falról ragadt le.~De nem halálos volt Dávid
92 6| kormányos, távolabb evezz le,~Hol a nap olyan tiszta
93 6| rája nézek,~Nem nézhetek le róla,~Sugári megigéztek.~
94 6| enyészet?~Mikor rontjátok le a fészket,~Mit várromokban
95 6| szent lelket~Az égből küldte le.~Szállj rám, fehér galamb,~
96 6| ERESZKEDIK LE A FELHŐ...~Ereszkedik le
97 6| LE A FELHŐ...~Ereszkedik le a felhő,~Hull a fára őszi
98 6| addig el nem hagylak,~Míg le nem hull fátyolod...~Jaj
99 6| este~Cseveg ablakod körűl.~Le a kertbe, a mezőre~Együtt
100 6| szerteszét,~Míg mosolyogva néz le rája~A csillagok s a hold
101 6| S nem a magasról esünk le,~Mint madár, melyet lelőnek~
102 6| Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... -~Ha majd minden rabszolga-nép~
103 7| legragyogóbb csillagra,~De le nem hoz... a magasból levet.~
104 7| fegyverek.~A fehér hóra le~Piros vérünk csepeg.~Fázunk
105 7| Mezítelenségét takarja el.~Szakítsd le a cafrangokat,~Mit rá szolgája
106 7| virágkötéllel, selyempárnán~Bocsát le a föld mélyibe.~Pest, 1847.
107 7| oly szelíden~Ballagott le parttalan medrében,~Nem
108 7| Világ kiholt.~Meghalt anyám, le is tevék~A sírba őt:~Lelkemből
109 7| szörnyü vég,~Mint hervadt fára le~Az ősz esős köde~Rád borulék.~
110 7| ültettem~Anyám sírhalmára.~Le az égből anyám,~Tekintesz-e
111 7| TEDD LE, BOJTÁR, A SUBÁDAT...~Tedd
112 7| BOJTÁR, A SUBÁDAT...~Tedd le, bojtár, a subádat,~Mennykő
113 7| Mondd ki, hadd hulljon le~Fájdalmam bilincse,~A szép
114 7| egyhosszában szakadatlan foly le korunkig.~Azt ne higyétek,
115 7| felől: miként~Szakíthatnám le rólam a bilincset?...~Szinészek
116 7| te élet átka,~El veled, le a pokolba!~Nyeljen el, ki
117 7| tiszta szemével~Mosolyg le a mennybolt,~Mint gyermekeikre~
118 7| Habjaimban úszna föl s le~Vígan lubickolva.~Lennék
119 7| pillantatára. -~Így írják le őt nekem,~Így beszéle róla
120 7| legszebbikében,~S onnan le együtt szálltatok~Szivárványból
121 7| rózsa,~Lankadtan bocsátja le fejét;~Levelei, a halvány
122 7| zarándoklanom,~Vándorsarúimat le~Csak ottan oldhatom.~Ott
123 7| beljebb, jöszte beljebb,~Le a hegy legfenekére,~A tüzeknek
124 7| keresselek föl,~Hadd térdeljek le, hadd imádjalak!”~S utánküldém
125 7| Jó ideje lement a nap,~Le is szállott már a harmat,~
126 7| hazugság,~Csúnya hazugság volt. Le akartam csak kenyerezni~
127 7| Oh szent költészet, mint le vagy alázva,~Miként tiporják
128 7| nép egyre lót-fut,~Föl s le nyargal,~Nem nyugosznak,
129 7| Jer, leány, és csendesíts le,~Jer, s nyugtass meg engemet,~
130 7| lelkemnek himnusz-éneklése~Le a csillagkörbül.~Szállj,
131 7| csillagok felett,~Azután röpűlj le hozzám gyors szárnyadon,~
132 7| Melyhez imádása~Nem hajolna le vagy~Nem röpülne fel?...~
133 7| kedvesem, nézd, a~Nap még le sem mene,~Mégis már javában~
134 7| Mely miatt a lóról csakhogy le nem bukott.~Le is szállt
135 7| csakhogy le nem bukott.~Le is szállt hirtelen, magát
136 7| voltak a levélben,~De ki írná le azt, leírni ki tudná:~Mi
137 7| közted s közöttem.~Üttesd le fejemet, és ahol elásnak,~
138 7| majd szelidebben itél,~S ha le nem mossa is a foltot, mely
139 7| fejedet kebelemre tevéd le,~Holnap nem omolsz-e sirom
140 7| szent oltárodat nem önti le.~Veled sohajtok, hazám,
141 7| hogy korcsok fiaid,~S hivom le rájok isten átkait,~S veled
142 7| vérzi lábát és kezét a lánc.~Le fogjuk rázni róla a vasat,~
143 7| hideg, zimankós,~Így szakadt le az eső.~Nagyon jól jut az
144 7| a sziklák ormiról~Veték le mások magokat,~S alant a
145 7| leszállnom innen idején.~Le a mennyből, le tehát a földre!~
146 7| innen idején.~Le a mennyből, le tehát a földre!~Vígy le,
147 7| le tehát a földre!~Vígy le, vígy le, képzeményim szárnya,~
148 7| a földre!~Vígy le, vígy le, képzeményim szárnya,~Mielőtt
149 7| a nagy~Áldás-súly törte le.~Azon áldásnak súlya,~Amellyel
150 7| Édes szabadságban tölti le.~És ezért várt, és ezért
151 7| Ott a puszták közepén tevé le.~Holttestéhez a szegénylegények~
152 7| tarisznyáját,~S így tüzék le a botot fejfának.~Ott a
153 7| pletyka darálóra;~Üssön le a mennykő a feje búbjára,~
154 7| hegytetőkről nézek~Távol rónákra le.~Füvetlen fátlan puszta~
155 7| azt a fényes~Rózsafátyolt le ne tépje,~Melyen át a várost
156 7| hátamra űltettem,~S most le nem hányhatom a már megúnt
157 7| én a csatatérre.~Dobják le testemmel együtt majd nevemet~
158 7| Örök tavasznap mosolyog le rá;~Mit csak a földre~Ejtett
159 7| Roskadófélben van a ház,~Hámlik le a vakolat,~S a szél egy
160 7| már~Csak pihenhetek.~Űlj le itten, majd én~Melléd heverek,~
161 7| minden ruhát.~De nem áztathat le egyet, a~Filozófiát.~Az
162 7| AZ ÉJ~Feküdjetek~Már le,~Emberek!~Vagy ha jártok,~
163 7| Rókaprémest, zsinorost.~És le most a bugyogóval,~Magyar
164 7| Ifjuság! ez a minden jó,~Éld le ifjuságodat...~Ez rövid,
165 7| tiszta ég...~Úgy ereszkedik le ez~A sík tengernek szinére,~
166 7| ezek a húrok közt~Föl s le öntudatlanúl,~Mintha kedvesem
167 7| Elmaradt... fáradva dől le~A nyugati hegytetőre,~Arcán
168 7| mennyi van még,~S törlik le a verítéket,~Mellyel azt
169 8| Estéjök lakomában foly ma le,~S nem veszik észre társok
170 8| a fák közt merengve űlni le:~Oh mily boldogság, milyen
171 8| Mindjárt az ég,~Hullatja le~Minden diszét.~A csillagok~
172 8| rúdja égbe készült,~Másik le a porba.~A bajúsz alatt
173 8| rövidlátó~Már öregkorától,~S le kell hajolnia, hogy valamit
174 8| egyszerű nótákat kerepöl le róla.~6~De vissza-, vagyis
175 8| leolvasztja,~De a fejem havát le nem olvaszthatja.~A méltóságot
176 8| magyar faj,~S esküt tett le felhőt szaggató morajjal;~
177 8| hegyéről először tekinténk~Le e szép országra, mely most
178 8| ifjak, tettre végre,~Verjük le a lakatot,~Mit sajtónkra,
179 8| örök-mindétig,~Azt ugyan le róla nem tépik.~Egyszer
180 8| szívesen,~De hol tettek le a földbe téged,~Hol sirod?
181 8| el nem veszhetett;~Szállj le hozzánk hősi szellemeddel,~
182 8| oda, vagy az~Égből esett le?... így szentebb, de úgy~
183 8| még tenéked~Sírba fekünnöd le,~Éktelen halotti~Szemfedőt
184 8| bilincsre vernek.~Vegyétek le rólam~Ezt a rozsdás vasat,~
185 8| készülőben van még,~És nem szakít le egyebet,~Mint ajkamról egy-egy
186 8| Mikéntha mondaná: oh törj le,~És vígy magaddal, tégy
187 8| haza, király,~Jer és győzd le a kún lázadókat!”~„Rajta
188 8| tétlenkedünk, mert~Nem szakad le szemünkről az álom.~Pillanatra
189 8| szerelmeért! -~Nem én tépem le homlokodról,~Magad tépted
190 8| homlokodról,~Magad tépted le a babért.~Azért hagyád el
191 8| a muzsákat,~Azért tevéd le lantodat,~Hogy földre szállván
192 8| látni vért. -~Nem én tépem le homlokodról,~Magad tépted
193 8| homlokodról,~Magad tépted le a babért.~Ime a sas, ha
194 8| nem ért. -~Nem én tépem le homlokodról,~Magad tépted
195 8| homlokodról,~Magad tépted le a babért.~Megunta azt a
196 8| már kiért. -~Nem én tépem le homlokodról,~Magad tépted
197 8| homlokodról,~Magad tépted le a babért.~Mit bánom én,
198 8| jó ügyért? -~Nem én tépem le homlokodról,~Magad tépted
199 8| homlokodról,~Magad tépted le a babért.~Te voltál a nemzet
200 8| nem ért. -~Nem én tépem le homlokodról,~Magad tépted
201 8| homlokodról,~Magad tépted le a babért.~Ki hitte volna?
202 8| csillagért! -~Nem én tépem le homlokodról,~Magad tépted
203 8| homlokodról,~Magad tépted le a babért.~Pest, 1848. augusztus
204 8| nép!~Csak azért szakitád le bilincseidet,~Hogy ujabb
205 8| erőszak igába fogat,~Kaszabold le, hazám, nyakadat te magad.~
206 8| várja, hogy már mikor dől le?~Látta gonosz Zsigmond király
207 8| arcán~A kisded orcájára le...~Vagy tán nem is gondolkodik,~
208 8| át tagjain,~Veríték folyt le homlokán...~Nem tudta, ébren
209 8| ha festeném,~Ugy festeném le, mint egy patakot,~Mely
210 8| nem kételkedem.~Feküdj le mellé, s alugyál, fiam.~
211 8| ördögökkel álmodik.~Feküdj le hát, és alugyál, fiam.”~
212 8| a szemöldököd,~A szádat le fogod biggyeszteni,~S szemed
213 8| esdeklő szeméből~Könny folyt le, könnyek zápora.~Oh gaz
214 8| A kisfiú fejéről~Ütötte le a kalapot,~És ennek markolt
215 8| más kéz azt bottal veré le rólam,~És eszerint~Nem tartozunk
216 8| Másikhoz így szól: „tedd le kardodat,~Hiába küzdenél,~
217 8| lökés egy darabot töröl le~A lélek zománcából~S az
218 8| ifiúra a mennyország~Szakadt le üdvösségivel,~Leomlott a
219 8| marad,~Egy ón golyót nyelek le.~Ha azt akarja ön, hogy
220 8| jobban őrizett,~Mit ujjáról le nem szakíthatott~Olyan sok
221 8| nem mehetek.~Inkább megyek le a pokolba~A búcsuzás után,~
222 8| homlokáról!”~Zokogva térdepelt le,~S mint szebb időkben egykor
223 8| azután~Lankadtan hullatá le kezeit,~Leroskadott ülő
224 8| amelyet~Mint alamizsnát dobtál le nekem,~Vedd vissza és add
225 8| végre s a gyalázatot,~S le fogja hányni, és először
226 8| egy-egy kínos évet~Emelt le bágyadt lelkiről,~Míg ez
227 8| lény porára~Nem sírhatá le azokat... de~Azzal vigasztalá
228 8| gyáva zsarnok!~S töröld le képedről a port.~Ki a gyilkos,
229 8| tartott;~Vedd elő, és mosd le róla~A szennyet hír- dicsőséggel,~
230 8| szennyet hír- dicsőséggel,~Mosd le róla hevenyén a~Vörös rozsdát
231 8| VAGY HALÁL!~A Kárpátoktul le az Al-Dunáig~Egy bősz üvöltés,
232 8| teljes rózsáitól,~És én le nem hajítom ezt azért.~Isten
233 8| Majd csillag képiben~Ragyog le zöld sirunkra~Sötétkék éjeken.~
234 8| énekem. -~Kedvesem, te űlj le mellém,~Ülj itt addig szótlanúl,~
235 8| ma lenyesik.~Tördelheted le a fa lombjait,~Idő jártával
236 8| leoldozták,~Király előtt le is rakták,~Odarakták őket
237 8| a porba’ van,~Ugy esett le a válláról,~Mint a nap az
238 9| égen elborult,~De nem esett le csillaga.~Meg van vagdalva,
239 9| vér helyett gyalázat.~Tedd le azt a fegyvert, magyar nemzet,~
240 9| Ha urad jön, térdepelj le szépen,~S csókold meg a
241 9| a piros vér~A fehér hóra le.~Négy hosszu nap csatáztunk~
242 9| Mikor jó anyámat tettük le melléje.~Sem atyám, sem
243 9| te forró patak,~Szivárogj le hideg orcáikra halkan,~Hadd
244 11| égi bolt~Magasról küldte le a napsugár-mosolyt;~De a
|