Rész
1 1| Trónjához a szent végezetnek~Olyan közel kik állotok.~Melyik
2 1| lássuk~Félt hősi képedet.~Olyan magasra,~Miként én, emelt-e~
3 1| beszél.~‘Éltemnek a kürt~Olyan hű társa volt,~Mellette
4 1| Hadd lássuk szörnyu képed.~Olyan magasra emel-e~A magyarok
5 3| MATILDHOZ~Mért vagy hozzám olyan idegen?~Mért tekintesz rám
6 4| tiszt gúnyolón, „hogy~Képe olyan sárga.”~‘Tiszt uram,’ felelt
7 4| az az én gondom:~Mérthogy olyan sárga képem?~És azt meg
8 4| az ember,~Biz az ám!~Míg olyan lesz, sok víz elfoly~A Dunán.~
9 4| amidőn akad:~Súg fülökbe olyan dolgokat,~Hogy lábszárok
10 4| Kérdezgetésinek;~De nekem e kérdések~Olyan jól estenek.~Mert mindenik
11 4| Szegény bohó! mit kandikálsz~Olyan szerelmesen?~Avvagy talán
12 4| csak benned, oh pohár!~Hogy olyan könnyen kihörpentelek.~Ha
13 4| tudom, az oka mi lehet.~Olyan háborodott az elmém!~Sokszor
14 4| szűkiben,~Bár pénzem jőne olyan könnyeden.~A pénz, a pénz!
15 4| kellemes.~Mint a sült rák, olyan szemérmetes.~Mindig pirúl.
16 4| ez bukása! népét fölviszi~Olyan magasra, honnan az leszédül.~
17 4| Vagy éjszaka nem volt! -~Olyan az én lelkem,~Mint a Duna
18 4| A föld a kifutott vértől~Olyan, mint a vörös posztó.~Az
19 4| Bár kávéházakban gyakorta~Olyan Pintyféle szendereg:~Pinty
20 4| kedve nincs;~És ez nem éppen olyan ritkaság~Szinészre nézve,
21 4| dolog az, sugarával~Bánni olyan fukaran?~Elballag kelmed
22 4| mást, mint levegőeget;~Ez olyan sürü ott, hogy harapni lehet.~
23 4| Jancsi szinte megérkezett.~Olyan volt mellette az ékes királylyány,~
24 4| benneteket összeházasítlak;~Olyan pár válik is ám tibelőletek,~
25 4| megijedésben,~Amint szokott lenni olyan vad szélvészben.~Hiába volt
26 4| Hogyne? mikor ez az út olyan posványos.~Nógatom lovamat
27 4| János nem is látta.~Aztán olyan széles volt a fák levele,~
28 4| Kapjuk fel, vigyük el! mért olyan vakmerő,~Tartományunkba
29 4| életedet veszély fenyegeti.~Nem olyan könnyű ám a bejárás oda,~
30 4| Keserű szerelem!~Miért bántál olyan~Kegyetlenül velem?~Te voltál
31 4| kívánnám, hogy azt ne tedd,~Ne olyan nagy mértékben legalább.~
32 5| jel?~Lesz-e még e nemzet olyan,~Hogy halált nem érdemel?~
33 5| havának kellő közepette~Olyan tavasziak az idők.~Semmi
34 5| nélkül ott a sírban~Fekünni olyan szomorú dolog:~Ott oly sötét
35 5| nagyon fájt~Látnom, hogy van olyan,~És hogy nem kevés van,~
36 5| nyomoru pára!~Mint te, én is olyan rab vagyok?~Azt hiszed,
37 5| tetejére süt a nap.~Hej, ha olyan közel volna sírom,~Mint
38 5| népsokaságon.~S aztán itt minden olyan érdekes,~A sziv örömében
39 5| gondolatja?~Lássátok, én olyan bolond vagyok:~Mikor legvígabb
40 5| a durva kőszirt most már olyan szépen~Áll a látkör végén
41 5| Ha én lehetnék kedvesed,~Olyan lennék, hogy a világ még~
42 5| költeményimet.~Oh Honderü, te olyan szemtelen vagy,~Mint Kecskemétnek
43 5| tulajdonságidért?~Hiába, olyan a világ, mint régen:~Az
44 5| egy élőfa van.~S hol van olyan nagy élőfa, mint ez?~Árnyat
45 5| viselte nyelvem:~Az nem mindig olyan néma, holt.~Ajkaimról hallhatják
46 5| Bájosan,... de némely’k olyan búsan,~Hogy szivem majd
47 5| nekem.~S a madárnak nincsen olyan szárnya,~Mint minőt a szerelem
48 5| más, csak szerelem.~Szívem olyan tele szerelemmel,~Hogy terhétől
49 5| szivet halálra gyötri,~S olyan édes ez a gyötrelem!~Szalkszentmárton,
50 5| tavasszal?~Fészkeikben olyan boldogak.~Házasodni, házasodni...
51 5| tére,~S hol élt egy lyányka olyan ifjuszépen,~Hogy a vidéknek
52 5| dalaimban a kedv, nevetés,~Csak olyan ez, mint a virág a síron.~
53 5| az~Éhes oroszlánok. - -~Olyan öröm sincs,~Milyen az én
54 5| szivem,~Mit kukucskálsz olyan igen?~Mit lesed a szeretőmet?~
55 5| amint most kebled ég:~Azt olyan mértékben örök lángok egyék.~
56 5| hegy után hegy nem kél,~Olyan vagy, mint a nyilt, a fölbontott
57 5| A SIVATAG KORONÁJA~Olyan, mint vén királynak~Feje,
58 5| századéven át~Oly bátran, olyan rendületlen állt,~E hőst
59 5| elválhattatok~E két szentségtől, és olyan korán!~Mert hisz fiatalok
60 5| fogva négy paripa.~Az út olyan, mint a pallós szoba.~De
61 5| csók úgyis, ha erőtetve jő,~Olyan, mint a korán szedett szőlő.~
62 5| fogom ezután.~Előttem még olyan hosszú az út,~S a boldogságról
63 5| Tekintetem a csillagok közé vész.~Olyan sötétpiroslók fényeik,~Mikéntha
64 6| nem kelle többé.~Mit eddig olyan lángolón öleltem,~Nem kellett
65 6| Más a világ, más, nem olyan, minő volt,”~Feleltem én, „
66 6| elmulasztanád.~Oh e hazában olyan sok jeles~Sírján ingatja
67 6| Távolság kék levegőit issza.~Olyan sebesen száll,~Hogy eltünő
68 6| fogom felejteni,~Hogy már olyan sokszor megcsaltatok. -~
69 6| néz a világra s hidegen,~S olyan korán ledől megint ágyára.~
70 6| Sejtek, s e sejtelem, ez olyan rettentő!~Ugy rángatózik,
71 6| Elűzzem a ködöt.~Amely már olyan régen~Borong komor-sötéten~
72 6| érné az én szerelmemet,~Olyan nagy!... s az egyedül a
73 6| találkozott velem;~De nem olyan nagyok szépségei,~Hogy el
74 6| amilyen víg a pohár csengése,~Olyan bús a rabbilincs csörgése.~
75 6| zárkozék, midőn az emberek~Olyan sokszor s olyan nagyon sértettenek.~
76 6| emberek~Olyan sokszor s olyan nagyon sértettenek.~Megengesztelt
77 6| távol ismét egy lovag. -~Olyan tünékeny volt e jelenés,~
78 6| Ki vagy, ki vagy te? olyan ismerős~Előttem arcod mindenik
79 6| a kardra bámult,~Amelyen olyan drága vér aludt meg. -~E
80 6| feléje dobnak, hogy szagolja,~Olyan kedvtelve állt a hölgy előtt
81 6| földre a hold és a csillagok,~Olyan vidáman!... hah, pedig mi
82 6| S ne légy, mint voltál, olyan balgatag,~Vagy igazabban:
83 6| csak haragszom...~Hogy olyan gyáva, hogy föl nem kiált~
84 6| ugyan hogy is teremhet már~Olyan sötét szemben olyan fényes
85 6| már~Olyan sötét szemben olyan fényes sugár!~Elveszett,
86 6| távolabb evezz le,~Hol a nap olyan tiszta fényben kel.~Milyen
87 6| fényt~Lövel kék homlokára.~Olyan ez a piros fény,~Mely a
88 6| végett?~Emelkedik föl a hold;~Olyan szép s olyan halvány,~Mint
89 6| föl a hold;~Olyan szép s olyan halvány,~Mint a meghalt
90 6| azt gondolod, hogy nincsen olyan férfi,~Ki megérdemlené a
91 6| lelsz, ki tégedet,~Mint én, olyan forrón szeret:~Ugy sohasem
92 6| század óta hordom őket már.~Olyan nehéz és oly hideg halottak!~
93 6| lyányka oly rejtélyes,~Szíve olyan mély folyam,~Hogy szemem,
94 7| hosszu az asztal, mellette~Olyan hosszu a pad,~Közepe, nem
95 7| amilyen maga ez a csárda,~Olyan a vidéke,~Körülötte a homokbuckáknak~
96 7| már, ha mondom,~Ne légy olyan akaratos, galambom!~Eszem
97 7| mannáját.~A szegény nép! olyan felhős láthatára,~S felhők
98 7| mintha a föld végét~Keresné, olyan messze-messze nyúl.~Magyar
99 7| kezekkel nyargal át a kín,~S olyan a dal, melyet rajta penget,~
100 7| már éltető erője,~S mégis olyan kedves, olyan szép!~Mert
101 7| erője,~S mégis olyan kedves, olyan szép!~Mert meghozza boldogabb
102 7| alkony üszköt vet fejére,~S olyan, mintha égne s folyna vére.~
103 7| távolban a malom zugása~Csak olyan volt, mint szunyog dongása.~
104 7| Távoztakor: isten veled.~Oh nékem olyan jó barátim~E tarka égi vándorok.~
105 7| hazám ifjúsága?...~Jaj az olyan kertnek,~Jaj még annak is,
106 7| Szellő jön és odább fúja.~Olyan vagyok, mint az árnyék,~
107 7| virágokat,~- A föld most olyan rideg puszta rom -~Ha már
108 7| érdeme?~S ti, kik valljátok olyan gőgösen:~Mienk a haza és
109 7| hattyu, fehér hattyu!~Sorsod olyan fekete,~Mint a holló, mint
110 7| hattyu, fehér hattyu!~Sorsod olyan fekete,~Mint a holló, mint
111 7| szép sereg!~És közöttök olyan is van,~Kit már alig ismerek,~
112 7| akkor úgy szerettelek,~Olyan világ-fölgyujtó szenvedéllyel,~
113 7| küzdeni.~S ez eskü most is olyan szent előttem,~Amilyen volt
114 7| Belenéznem nem lehet,~Mert az olyan fényes nap, hogy~Megvakítná
115 7| is kedvet kapok,~Ásítok olyan nagyokat,~Hogy majd elnyelem
116 7| Nem szólhatok,~Hej pedig olyan sok mondanivalóm van.~Uj
117 7| ALKONY~Olyan a nap, mint a hervadt rózsa,~
118 7| és éhezett,~S most sírja olyan elhagyott,~Mint számüzötté,~
119 7| megcsókolnom azt.~Előttem olyan szentek e sorok!...~Oh lyány,
120 7| világot,~Mely szépségekben olyan gazdag, és~Gazdagságában
121 7| gazdag, és~Gazdagságában olyan szép, hogy a szem~Egy élten
122 7| nekem!~Hisz ő a díj egy olyan életért,~Amely beillik kárhozatnak
123 7| paréja;~Több a költészet! olyan épület,~Mely nyitva van
124 7| az ablakon:~„Ne zugjatok olyan nagyon,~Azt üzeni az uraság,~
125 7| Hagy reám;~Baj, baj! de nem olyan nagy baj,~Azért mi csak
126 7| istenem,~Miért is teremted~Olyan parányinak~Az emberi keblet?~
127 7| lesz a hajnal, mert elijed,~Olyan ágyudörgés miatt fog ébredni,~
128 7| nem soká maradt sátorába’,~Olyan kemény volt a medvebőr alatta.~
129 7| szemem őt lássa.~Oly szép, s olyan bátor! énhozzám illenék.~
130 7| végre tizenkettőt szóla.~Olyan hatalmasan dobogott kebele,~
131 7| hirtelenében:~Azt utjában olyan szépen elfütyölte,~Hogy
132 7| kacajra~Nyilnék meg ajakam,~Ha olyan szörnyüképen~Nem szégyelném
133 7| embernél,~Oly kevélységben, olyan gőgben él!~A világot fitymálják
134 7| maradj csak, ajkad mindig olyan~Prózai históriákat mond;~
135 7| nyugtalankodik, mert~Engem olyan rég nem láta már.~Várj,
136 7| diadal,~Ha minden harcos olyan volna, mint te,~Szavával
137 7| volna, mint te,~Szavával olyan fél-mindenható!~Föl, föl,
138 7| ruhában~Ahogy ottan ballaga,~Olyan volt, mint egy vándorló~
139 7| volt a táj, amerre jártam,~Olyan puszta, olyan prózai,~E
140 7| amerre jártam,~Olyan puszta, olyan prózai,~E tájnál csak lakói
141 7| megkérdezém,~Hogy mit keresnek olyan gondosan?~S felelt egy,
142 7| furcsán járok még?...~De mikor olyan furcsa, furcsa~Portéka az
143 7| tudná, hányadikszor,~Hiszen olyan régi, régi rab!~Vagy tán
144 7| útazásom:~Hol akad meg fülem olyan nyikorgáson?~Ahol ni, ott
145 7| dalolhat a madárka fejfán,~Olyan fejfán, amely koldúsbot
146 7| hallotok!~Oly fiatal leány, olyan szép rózsaszál,~S máris
147 7| Szerelmed s bánatod még most is olyan nagy?~Ilyen váratlanul haza
148 7| körbe mindnyájan,~S tartsunk olyan vidám beszélgetéseket,~Hogy
149 7| Dicsérsz kedves, hogy olyan jó vagyok!~És meglehet,
150 7| nadrág,~Úgy megritkult, olyan ó,~Hogy szunyoghálónak is
151 7| tett volna ez,~Ha nem voln’ olyan ó,~Ha minden istenadta nap~
152 7| amilyen~Egykoron valék, olyan vagyok most.~Leáztathat
153 7| a vándor,~„Mint életem, olyan tarka,~S olyan fényes, mint
154 7| Mint életem, olyan tarka,~S olyan fényes, mint jövendőm~S
155 7| Egy pár vad fa körülötte~Olyan szomorún áll.~Éspedig nagy
156 7| Mondd még százszor el nekem,~Olyan jólesik azt hallanom,~S
157 7| már így van a dolog.~Az olyan beszédben~Ha kedved telik,~
158 7| Szinte restelem leírni,~Olyan furcsa valami.~Nagyon egyszerű
159 7| elrobog.~Azért vannak tán olyan nagyra,~Hogy őket paripák
160 7| a díj! -~Díjam oly szép, olyan édes:~Ringatózni véghetetlen,~
161 8| a föld, kirabolta a tél.~Olyan a föld, mint egy vén koldús,
162 8| BOLDIZSÁRHOZ~Mélységes völgyben, olyan mélyben,~Hogy, amik állnak
163 8| hold, ez a szép fonóleány~Olyan kisérteties szálakat~Ereszt
164 8| születésem napját;~De a természet olyan gyönyörű,~De minden este
165 8| borral.~Már hiába, ha ez olyan~Különös plánta volt,~Hogy
166 8| volt az~Istenteremtette.~Olyan jó tanító volt ő,~Amilyen
167 8| a puszta!~Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda;~Amit
168 8| Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,~Alant röpül
169 8| ragyog,~És mégis mindig olyan puszta~És mégis mindig oly
170 8| a vér hova lett?~Orcátok olyan kísértetfejér,~Mikéntha
171 8| busúljunk, lelkesedjünk nótádon,~Olyan istenigazában tudtad te,~
172 8| végigtekintik.~Ki képzel olyan templomépitőt,~Ki a tornyot
173 8| mutattok is föl néha-néha,~Csak olyan az, mint hogyha engemet~
174 8| Ételt, s talán még épen olyan ételt,~Mitől szomjúságom
175 8| mert az meleg tavasz lett,~Olyan meleg, hogy még nyárnak
176 8| szakálla széleshosszan úsza;~Olyan volt, mint mikor az ég egyik
177 8| szeretettel...~Bár szeretetemnek olyan súlya volna,~Hogy lehúzhatnám
178 8| VAN-E MOSTAN OLYAN LEGÉNY...~Van-e mostan olyan
179 8| OLYAN LEGÉNY...~Van-e mostan olyan legény,~Aki fél,~Ha a mennykő
180 8| kiáltás lesz a nemzet:~(Egy olyan óriás kiáltás,~Melytől a
181 8| apáink. -~S ha lesz közöttünk olyan vakmerő,~Kinek eszébe jut,~
182 8| Mit nézesz, öreg kard,~Olyan mérgesen ránk?~Vén golyhó,
183 8| szobor magas hegy tetején.~Olyan magas volt e hegy, hogy
184 8| tagjait,~Legyen, mint volt, olyan szeplőtelen,~Jőjön, segítsen
185 8| egykor tündökölt,~Amelyrül olyan méltóságosan~Nézett alá
186 8| a Krisztus a keresztfán,~Olyan volt a képe;~Ugy fizette
187 8| vagyok!~A költészetnek istene~Olyan kegyes hozzám; iránta én~
188 8| Fenekestül fölfordult az ország,~Olyan volt, mint a Csáki szalmája,~
189 8| földnek szinérül!~Legyen olyan minden ember, mintha~Zrínyi
190 8| földön, milyen nagy madár,~S olyan kicsiny, hogy alig látszik,~
191 8| lelki, mi lelte,~Hogy ezt olyan gonosz hírnek képzelte?~
192 8| képzelte?~Melyikünket tartja olyan gyávának,~Hogy ne menne
193 8| megszomjaztál,~Egy hajtásra olyan sok vért inni tudtál,~A
194 8| hogy tiszteljük azokat?~Olyan sokáig volt átkozott nevetek,~
195 8| behunyták~Arany szemeiket.~Olyan fekete a világ,~Mint a kibérlett
196 8| A csengetyűzsinor.~A lég olyan nyomasztó~A sóhajoktól s
197 8| Meg is halok, tudom...~Olyan sokáig nem jön az a holnap.~
198 8| Egy kis fehér koporsót,~Olyan fehéret, mint anyámnak arca,~
199 8| tégy a föld alá...~A holtak olyan boldogok,~Mert nem éheznek
200 8| szárnyai,~Honnét a föld olyan parányinak~Látszik, mint
201 8| vagy kísértet talán?~Járása olyan kísértetszerű.~Errébb jön,
202 8| kő még nem volt kezemben,~Olyan puha s azonfölül sikít is!~
203 8| Fiú, szomszéd uram, fiú,~Olyan fiú őkelme, mint a pinty.”~„
204 8| Hét, nyolc esztendő alatt~Olyan tolvaj lesz, mint a Krisztus;~
205 8| földnek szépségeit.~Élt, s olyan volt, mint a halott.~Az
206 8| elfértek rajta ketten,~Olyan jó ágy, hogy jobb se kell,~
207 8| sötétségén, s e csillogás~Olyan szelíd, olyan testvéri volt,~
208 8| csillogás~Olyan szelíd, olyan testvéri volt,~Hogy bátorságot
209 8| beléakadt hajába.~S nem volt olyan csín, oly gonoszság,~Mit
210 8| aztán nyakon veré,~Amért olyan tisztátalan,~Szemébe önté
211 8| széles világba;~Nem volt ő olyan, mint a tyúk vagy a lúd,~
212 8| benne mindenütt az embert~Olyan boldogtalannak:~Nyomor s
213 8| S tanúlt szorgalmasan,~S olyan volt társai körében,~Mint
214 8| mint a hangya,~De mint az, olyan fáradatlan volt.~Szűk volt
215 8| kellene,~Annál kevésbbé kell olyan nagy áron,~Hogy érte nyúzzak
216 8| Ott fönn az úri lakban,~S olyan szép pártfogó!~Látá koronként
217 8| szép lágyan, szelíden ír~S olyan simán, hogy a cenzor keze~
218 8| ujjáról le nem szakíthatott~Olyan sok évnek oly sok nyomora;~
219 8| ujjárul a gyürűt levonta,~Olyan volt, mintha kebléből a
220 8| tartson meg kenyérre,~Bár erre olyan nagy szüksége volt.~Méreggé
221 8| hozott, amért~Hiába volt olyan sok fáradás,~Meghozta egy
222 8| ország-világban~Ezrével olyan gyorsan terjedett el,~Mikéntha
223 8| Borítsa el pofátokat~A fekély olyan vastagon,~Mint a gazság
224 8| belőled, mint akárki másból,~Olyan por, mint a többi, nem különb,~
225 8| anyjának tejét a gyermek,~Olyan mohón, oly édesen~Szivá
226 8| öregasszony,~„Szegény menyecske, olyan szép teremtés~És oly jólelkü
227 8| magyart,~Nem lesz akkor olyan, ki vele tart,~Ugy eltűnik,
228 8| a vén zászlótartó ottan~Olyan tüzes lelkiállapotban?~Szemem
229 8| kezében~Apollónak lantja zenge olyan szépen,~Kinek dala omlott,
230 8| Az elítélt egyenest áll,~Olyan az ő tekintete,~Mint az
231 9| álmodom, hív angyalom,~Kit olyan híven szeretek,~Ki lelkem
232 9| miként az ifjunak~Reménye, olyan zöld.~A légben akkor itt
233 9| össze~Sírkeresztetekkel...~Olyan a két ága, mint két ölelő
234 9| áll a hon, s hol egykor~Olyan halotti volt a hosszu csend,~
|