Rész
1 1| Pástétomot eszik.~S egy ember van mellé rendelve,~Más
2 2| kötelét eltéphető:~Nincs is ember, aki oly két szívre lel,~
3 2| göröngyös, oly kemény az ut,~Az ember annyi sivatagra jut.~Ezt
4 3| megállhat még a lábán, nem ember.~Jer ölembe, kincsem, rózsám,
5 3| vihar légparipája jár;~Csak ember és állatnak nincs nyoma...~
6 3| ég, vihar megért,~A dalt ember nem érti meg...~És ím a
7 3| ilyen élet nem élet,~Hol az ember de semmit sem remélhet.~
8 3| KÖRDAL~Bús az ember, ha nincs kedve;~Borba van
9 3| szájas mind az asszony;~Rá az ember hogy hallgasson?~Van minékünk
10 3| nézünk;~Úgyis holtig él az ember,~Költeni ha mer, ha nem
11 3| viszik az ablak alatt;~Be sok ember sírva fakadt!~Mért nem visznek
12 4| tapasztalás,~Melyből sok ember életkincset ás -~Nem én,
13 4| SZOMJAS EMBER TŰNŐDÉSE~Ejnye, mi az istennyila!~
14 4| Hej, az volt ám még az ember,~Biz az ám!~Míg olyan lesz,
15 4| vele!~A kitört bút minden ember~Új pohárral öntse le.~Új
16 4| a tűkörben magadat;~Hát ember az, akit ott látsz? mennykő!~
17 4| el, kedves pajtásom, az ember~Korhelység nélkül is ellehet.~
18 4| kutya~Ott űl a fülemen.~Az ember élete~Méreggel van tele;~
19 4| szeretőd,~Elmondhatom isten, ember előtt;~De azt is mondhatom,~
20 4| Azt gondolá, hogy minden ember az.~És e hitének áldozatja
21 4| CSAVARGÓ~Önkénytelen az ember,~Mindenre születik,~Mint
22 4| kegyelmetek jó régi világában.~Ember azt sem tudja, hol tanultak
23 4| forrása fazékban?...~Nem!~Ott ember hortyog.~Ugy van! ez emberalak.~
24 4| Oh az a Palkó~Istentelen ember!~Megint nyaggatja csikóimat,~
25 4| mondva,~Gyáva, haszontalan ember,~Hogy oly pimaszúl rám vallott. -~
26 4| látásra talán~Gondolja az ember.~Soká bajlódék véle Bagarja,~
27 4| vizet nagy kínnal issza.~Ember a lelked is, atyámfia!~Imádkozzunk
28 4| csendesen vígadok.~S ha bizalmas ember van mellettem,~Mosolyogva
29 4| fölötte,~Hogy huszonkét éves ember ennyi~Bajon magát keresztültörhette,~
30 4| Kiáltson föl hát minden ember:~Tartsák meg őt az istenek!~
31 4| panasz estétől hajnalig,~Az ember még csak nem is alhatik!”~
32 4| panasz fölérkezett.~Egy ifjú ember mondá a panaszt;~S az isten
33 4| sem;~Kötelesség! mit az ember~Hon jólléteért teszen.~S
34 4| A tenger közepének,~Hová ember, madár nem lépne be -~Csak
35 4| istentelenkedel...~Nézze meg az ember... hogy tüstént vigyen el -”~„
36 4| csillag leszalad,~A földön egy ember élete megszakad.~Ezer a
37 4| magyar seregnek;~Minden ember szivét reménység szállta
38 4| piroslik az orra,~Azt hinné az ember, hogy érett uborka.~A török
39 4| Ha jól látom, ott a fűben ember mozog; -~Talpam úgyis viszket,
40 4| határán;~S minthogy minden ember gyülölte, utálta,~Mégcsak
41 4| kisértet őt megpillantotta,~„Ember, élő ember!” e szót kiáltotta,~„
42 4| megpillantotta,~„Ember, élő ember!” e szót kiáltotta,~„Kapjuk
43 4| árnya e világnak.~Ha a földi ember először lyányt ölel,~Ennek
44 5| elmarad.~Itten oltárt minden ember~Ön bálványaért emel -~És
45 5| hogy benned~Egy a költő s ember,~Hogy dalod s dalodnak~Kútforrása,
46 5| utálatomnak~Hitvány tárgya, ember a neved!~A természet söpredéke
47 5| van csapva,~Mint a részeg ember kalapja.~Késmárk, 1845.
48 5| vagy, de szép orcáidat~Az ember addig nézi csak,~Amíg nem
49 5| bujába’...~Igy vigad a magyar ember, hiába!~Pest, 1845. június
50 5| Szentek szente,~Nem sok ember fordult meg még -~Fordult
51 5| mászva mégy.~De minden ember nem néz láb alá, majd~Elgázolnak...
52 5| messze kell utazni, míg az~Ember hegyet láthat, itt a szép
53 5| élte napja,~S ilyenkor az ember nyúgodalmat óhajt,~S őreá,
54 5| Nagyságos úr! ön nem isten,~Csak ember, de az sem nagy ám!~S így
55 5| AZ UTÓSÓ EMBER~Mi az fölöttem? ég vagy
56 5| érzés a szív birtokában,~Az ember mit keressen a világban?~
57 6| oly görbén kanyarog,~Mint ember, aki görcsben haldokol;~
58 6| emberrel tesz jót. Mi az ember?~Mondják: virágnak gyökere,~
59 6| De ez nem igaz.~Virág az ember, melynek gyökere~Ott lenn
60 6| föld,~Rajt minden rombadől,~Ember, állat, madár~Elbújt a vész
61 6| szemfödéllel.~Nagymessze tőlem egy ember kaszál;~Mostan megáll,~S
62 6| meghal.~És így fogy az ember, így fogy a csillag;~Mindegyre
63 6| csillag az égrül a földre,~Az ember a földrül a sírgödörbe.~
64 6| földön és az égen~Csak egy ember s egy csillag bujdosik!...~
65 6| AZ EMBER UGYAN HOVA LESZ?...~Az ember
66 6| EMBER UGYAN HOVA LESZ?...~Az ember ugyan hova lesz?...~Sokrates,~
67 6| Futó folyam hullámai~Az ember miljom vágya;~Perc hozza
68 6| mikorra egy kegyét leejti,~Az ember már régen mást esdekel,~
69 6| ebben és mi van abban?~S az ember melyikhez hasonlít jobban?~
70 6| lót-fut a boldogság után~Az ember, a dőre,~Az egyik hátra,
71 6| Tehát a természetnek~Az ember a legmostohább fia?~Szalkszentmárton,
72 6| Midőn a földön még csak pár ember vala,~Már meghalt egyik
73 6| világ végén majd újolag~Két ember lesz a föld határain,~Ők
74 6| tiszta napfény és a szennyes ember~És minden, minden e világon~
75 6| pályám... mert hiszen az ember,~Hogy szenvedjen, csak azért
76 6| haramja!~Igy csábitsd el más ember mátkáját...”~S kirántotta
77 6| Két gólya,~Alant egy pár ember a kis~Ajtóba’...~Legény,
78 6| minden falunak,~S ha itt egy ember sír, ott más nevet.~Mily
79 6| Apját s öcsét: nem volt ember reá.~Kipusztulván mind a
80 6| haj, jó gazda ám a magyar ember!~Amit kutyákon, kártyán
81 6| Szeretek én, miként még ember~Sohasem szeretett talán.~
82 6| Úgy örűlt, ugy vígadott?~Ember és polgár vagyok.~Mint ember
83 6| Ember és polgár vagyok.~Mint ember mi boldog!~És mint polgár,
84 7| szilárd.~Akkor, hidd, hogy sem ember~Sem sors könnyen nem árt.~
85 7| van repedezve.~Mogorva vén ember itt a csaplár,~Szavát sem
86 7| világ,~Ily szomorún, s az ember vidámabb~Dolgot kivűl se’
87 7| szellő, mint az akasztott ember,~Oly búsan lengedez.~Jószágból
88 7| én nem hihetem.~Barátom, ember lyánya ilyen nem lehet.~
89 7| kivánt,~S engem mégis minden ember bánt.~Szétszaggatják rajtam
90 7| vala;~De az állatból végre ember lett,~S emberhez illik,
91 7| Mert, ki ezt szereti,~Rosz ember nem lehet;~A virág s az
92 7| benne csillagok.~Sötét az ember kebele,~S nincs benne mécs,
93 7| Magáért születik az ember,~Mert már magában egy világ?~
94 7| a boldogság?~Hisz minden ember ezt másban leli;~Vagy senki
95 7| jött sötét orcával.~Szörnyü ember! van hatalma,~Tőled mindent
96 7| kötötte össze lelkeinket,~Ember nem képes elválasztani.~
97 7| kötötte össze lelkeinket,~Ember nem képes elválasztani.~
98 7| kötötte össze lelkeinket,~Ember nem képes elválasztani.~
99 7| kötötte össze lelkeinket,~Ember nem képes elválasztani.~
100 7| tudom.~Én vagyok hát az az ember,~Aki annyit szenvedék?~Akinek
101 7| feküvék.~Én vagyok hát az az ember,~Ki most a legboldogabb?~
102 7| be Laci fejibe.~Volt egy ember, nagybajúszos.~Mit csinált?
103 7| fejembe’:~Miért hogy az ember nincs úgy, mint a madár,~
104 7| Mint az álom a fölébredt ember mögött,~Apámhoz, anyámhoz
105 7| szerencse fordul,~Derék ember válik abbul a Sándorbul!”~
106 7| olympi istenek,~S én, az ember, nem birom meg,~Fölforgatja
107 7| híred sem hallja az ember.~Hogyha magába fogadt az
108 7| igéje, világot~Alkotnak az ember elé,~Mely bámulatos szép~
109 7| leányféle!~Mit tegyen az ember véle?~Szatmár, 1847. augusztus~
110 7| apródonként~Valahogy.~Szegény ember fia vagyok,~Az apám~Egy
111 7| ő ellene?~Hiszen minden ember úgy arat, amint vet.~Végeztess
112 7| hallgat, miként~A fák, az ember kebele.~Kérlek, kedves barátim,~
113 7| AZ EMBER~Nincs nevetségesebb az embernél,~
114 7| magasra tartja fel.~Kevély ember, miben kevélykedel?~Egy
115 7| szempillantásnál mi rövidebb?~Ember barátom, a te életed.~Rohanva
116 7| koporsódra szemfödel.~Kevély ember, miben kevélykedel?~S mit
117 7| szégyenelned kell.~Kevély ember, miben kevélykedel?~S ha
118 7| éhen-szomjan vesz el.~Kevély ember, miben kevélykedel?~Dicsőséged,
119 7| semmiségbe oszlik el.~Kevély ember, miben kevélykedel?~Koltó,
120 7| Lépj elő, te hosszú száraz ember,~Mélyszemű és sápadtarcu
121 7| ELÉRTEM, AMIT EMBER ÉRHET EL...~Elértem, amit
122 7| ÉRHET EL...~Elértem, amit ember érhet el:~Boldogsággal csordultig
123 7| mindenik fán~Függött egy ember.~Túl a folyón, túl a folyón!~
124 7| nem más.”~Nem más? szegény ember! gondold meg csak jobban,~
125 7| nincs egy betű híja,~És az ember ezt mind, mind hiába írja!~
126 7| terhet~El nem fogadni, ha az ember rátermett,~Szinte az, sőt
127 7| be szép az élet,~Mikor az ember így másodmagával van,~Akármit
128 7| Igy elmélkedék az ifju ember,~S erre oly jóizűt kacagott,~
129 7| gyermekem,~Még egy él és ez rosz ember~És irántam idegen.~Elhagyám,
130 7| hű gondviselője,~Minden ember megláthatja,~Aki el nem
131 7| eljön holnap...~Míg az ember boldog nem volt,~Addig meg
132 7| arcán:~„Isten hozzád, ifju ember,~Akitől én... aki bennem...~
133 7| szépen néz reám...~Ifju ember, hol vagy? nézz ide,~Ez
134 7| Ez az én kis unokám!~Ifju ember, addsza kezedet,~Mert hiszen
135 7| hiszen te mondtad:~Míg az ember boldog nem volt,~Addig meg
136 7| hagy...~Védni foglak isten, ember ellen,~Kis unokám, ne félj,
137 7| útján...~isten hozzád, öreg ember,~Isten hozzád, ifjú lyány.”~
138 7| bízni kell a kormányt~Ügyes ember kezire.~Én világlátott ember
139 7| ember kezire.~Én világlátott ember vagyok,~Meglásd, mit csinálok~
140 7| öcsém,~Ez mind a te munkád,~Ember vagy, ember a lelked is,~
141 7| a te munkád,~Ember vagy, ember a lelked is,~Akárki mit
142 7| nincs neki,~És ezért sok úri ember~Saját testén viseli.~De
143 7| röpűlt csak eddig,~Most az ember is röpűl!~Nyílsebes gondolatunk,~
144 7| elhagyunk!~Hegy, fa, ház, ember, patak~És ki tudja, még
145 8| festve.~Mit csinálna kinn az ember ilyen tájban?~Mostan ott
146 8| egészen behúzta.~Járó-kelő ember nem is igen akad,~Egy-egy
147 8| akkor tanulgatja.~Nőtelen ember szerelme~Csak virág a kalap
148 8| megérdemelte,~Mert szörnyen jó ember volt az~Istenteremtette.~
149 8| zsarnok szoríta:~Nincsen ember, nincsen isten, aki~Minket
150 8| Bánja is ez a jövőt!~Egyszer ember csak a magyar, mikor a~Fülét,
151 8| S lombjait majd isten, ember csodálja,~Isten, ember csodálja! -~
152 8| ember csodálja,~Isten, ember csodálja! -~Ébredj föl,
153 8| hátramaradással.~9~Fejedelmi ember Taksony volt a’ tájba’,~
154 8| közöttök egy bölcs józan ember, Álmos,~Ezt szólították
155 8| hazánkat elhagyni,~Mert az ember mégis csak sajnálta vagy
156 8| nagyurak, országunk vitézi,~Az ember életét isten úgy intézi,~
157 8| pillantása városok égése.~Ifju ember, Zoltán, nevünk nagy és
158 8| aki inni nem mer,~Ha talán ember is, de nem magyar ember.~
159 8| ember is, de nem magyar ember.~46~S mikor már az ebéd
160 8| leszünk!~Sehonnai bitang ember,~Ki most, ha kell, halni
161 8| Még nem pipázott magyar ember,~Amely majd hét országra
162 8| ha magam volnék,~Hisz egy ember nem a világ,~De ezer és
163 8| Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet~Ily gunyos játékot
164 8| munkája volt,~Isten segített, ember fáradott;~Sok száz esztendő
165 8| Mert nem lesz és ne légyen ember az~Utálat miatt, aki eltemessen;~
166 8| gyermek,~És mint meglett ember, úgy jöttem meg.~Hej azóta
167 8| Szolgaságunk idejében~Minden ember csak beszélt,~Mi valánk
168 8| Mintha csak állat és nem ember lett volna.~Szabad a magyar
169 8| ki intő szózatom...~Egy ember szól, de milliók nevében!~
170 8| tiszta levegő,~Hogy minden ember lásson s ép legyen.~Nem
171 8| helyén,~De majd ha minden ember tántorog,~Ottan leszek majd,
172 8| meghalálozik kend!”~S három ember úgy oldalba szúrta~Őfelségét,
173 8| Legyen a vezérünk,~Ilyen ember kell, mint~Kapitány ur,
174 8| kötelességünk!”~Tőről vágott magyar~Ember a kapitány,~Nem igen téríté~
175 8| szinérül!~Legyen olyan minden ember, mintha~Zrínyi Miklós unokája
176 8| volna,~Harcoljon ugy minden ember, mintha~Egyedül rá támaszkodnék
177 8| s lenn kicsiny vagy;~Az ember ily csodát nem ért. -~Nem
178 8| azzal élni,~Különben az ember vele magát sérti;~Annál
179 8| Magas tervébe nem lát a vak ember,~S kérdőre vonnunk őtet
180 8| madár,~Kikelt s röpűl.~Az ember meghalt benne s él a polgár.~
181 8| többi ennek apró gyermeke.~Ember hajol meg emberek előtt!~
182 8| hömpölyöge a hold,~Mint a holt ember a hullámokon.~Egy pillantás
183 8| gyöngédgondosan;~De mert ember lettél és nem kutya,~Az
184 8| az ablak,~Mint az iszákos ember orra.~A bérkocsisnak sem
185 8| De mit beszélsz, vén ember, mit beszélsz?~Hát illik
186 8| visítás!~Meghökken a vén ember és~Tünődve ekkép szól magában:~„
187 8| harang szava,~Mely haldokló ember számára szól.~Egy vén mogorva
188 8| Mi joggal bánt embert az ember?~Különbnek alkotá az isten~
189 8| verni, rúgni lehetett,~Eztán ember leszek,~Mert ember ám a
190 8| Eztán ember leszek,~Mert ember ám a szolga is!~Megvallom,
191 8| köszönhetem, ha~Becsűletes ember leszek.~És lázadó?... ha
192 8| ha lázadás az,~Midőn az ember érzi és kimondja,~Hogy ő
193 8| érzi és kimondja,~Hogy ő is ember, mint akárki más,~Ugy büszkén
194 8| maradhatunk,~Én önnel mint ember beszéltem,~És hogyha egyszer
195 8| Ha jól gazdálkodol.~Nagy ember lesz belőled,~Én mondom
196 8| fiú,~Hogy megcsókolj’ a jó ember kezét,~De ő nem engedé,
197 8| milyen gondolat,~Midőn az ember először szabad!~És ment
198 8| vallomást tett... nem hallotta ember,~De meghallotta odafönn
199 8| Mélyebben sűlyedettnek~Az ember, akit isten~Saját képére
200 8| Saját képére alkotott,~Az ember, akinek szemével~A napba
201 8| kisebbnek tetszett előtte~Az ember, annyival nagyobbnak~Látá
202 8| Mely hozzá igy beszélt:~„Az ember nemcsak polgár,~Egyszersmind
203 8| nemcsak polgár,~Egyszersmind ember is;~Mindig másoknak éljen-e~
204 8| áll a földön,~Hogy nincsen ember és nem volt soha,~Ki őt
205 8| Hogy milyen istentagadó ez ember,~Istentagadó s lázitó!~S
206 8| és így válaszolt:~„Nagy ember ön, uram,~S a mellett nagy
207 8| mellett nagy bolond!~Nagy ember ön, mert ez dicső remekmű,~
208 8| csak emberek,~És minden ember ember egyaránt,~S az embernek
209 8| emberek,~És minden ember ember egyaránt,~S az embernek
210 8| kegyetlen az az isten!~S a balga ember térdet hajt előtte,~Atyjának
211 8| sem jutott sem isten,~Sem ember többé nékie,~Kihalt szivéből
212 8| állt a téren,~És egy ősz ember fönn a vérpadon.~Midőn melléje
213 8| fényes pallosával,~Az ősz ember végigtekinte a~Kárörvendő
214 8| győző-ünnepemben.~Ily hitvány az ember, ily hitvány valóban!~Csak
215 8| világ!~Ellensége minden ember, akit lát.~Ha a magyar is
216 8| el:~Az én apám az az öreg ember!~Az én apám e vén zászlótartó.~„
217 8| Szeretlek tégedet,~Mint ember még soha,~Sohasem szeretett!~
218 8| folytatom,~Ha kívülem rá ember nem akad -~Akasszátok föl
219 8| Mint hogy a királyi széken~Ember helyett vadállat űl,~Uralkodik
220 8| Magyarországunk,~Csupán harminc ember maradt~Védeni szabadságodat.~
221 8| vérpadnál,~Huszonkilenc ember vére~Száradt a piac kövére.~
222 9| Szemléllek tégedet,~S ha volna ember, kit mint~Istent imádanék,~
223 9| most sem, oh magyar?~Egy ember a haza, s ez halni kész,~
224 9| halál elébe ők,~Amint más ember menyegzőre mén;~Virágokat
225 9| hogy tartozását~Minden ember lerója;~Ki a házból, ki
226 9| Időket a világnak?~S ha lesz ember, ki megmarad,~El tudja e
|