Rész
1 1| leánykát hévvel én szerettem,~Őt szerettem első szerelemmel,~
2 1| Ázsia és Európa temette,~Őt pedig Afrika; hant ha bizonyára
3 1| bajnok,~Átövezve hősi karddal őt,~Soha többé, vagy térj győzve
4 1| tünődve sző.~„El, el! meglátni őt,~Az égi szép szemet.~Amelynek
5 1| Konrádnak álla~És véle őt leverte.~‘Te felmagasztalsz,~
6 1| fejdelemnek áll,~És véle őt leverte!~‘Te fölmagasztalsz,’
7 3| nem kaptam én... megettem őt.”~Kecskemét, 1843. január~
8 3| Szállni csillagok fölé?~Hogyha őt a sors haragja~Földön csúszni
9 3| lángban martalék;~A földön őt az életfának~Csak egy kis
10 3| rebege:~‘Halál, ne vidd el őt karomból,~Ne vidd korán
11 3| korán el a fiut;~Soká igérte őt éltetni~Az ég... vagy álmunk
12 3| keze.~A részvét megkérdezte őt:~‘Ki vagy, nyomornak embere!~
13 4| szokják a dalok~Altatni őt.~Sok szenvedésem síró gyermeke~
14 4| dalra költök - dalaimmal őt~Elaltatom.~Debrecen, 1844.
15 4| Ősének szelleme?~Most már őt húzni nem deresre:~Akasztófára
16 4| lelke;~És felköszöntöm, aki őt oly~Dicsőn megénekelte.~
17 4| Légy jó fiú és gyámolítsad őt.~Vedd vállaidra félig terheit,~
18 4| veszteség:~Ha elszólítná tőlünk őt az ég...~E néhány sorral
19 4| ő, de felesége~Kivetette őt a ház elébe.~2~Ambrus gazda
20 4| igába,~Habár halállal sujtja őt az est.~S mit szóljak arról,
21 4| helységi kovács,~Vagy mint őt a dús képzeletű nép~Költőileg
22 4| el.~S te nem hagytad el őt.~Védő szárnyadnak alatta~
23 4| szemérmetes Erzsók asszony...~Mint őt nevezék.~Lantom, kegyes
24 4| És ennek okáért~Látogatá őt~Az egész falu népe~Oly szorgalmatosan;~
25 4| kebelének~Tengerkínjaival.~Őt ugyanis~A szemérmetes Erzsókért~
26 4| béke barátja~Bagarja vevé őt észre,~S őszinte örömmel~
27 4| vallott. -~Én bujtogatám őt,~Hogy csapja el a kelmed
28 4| szelíden,~S ápolva tevé őt~Az ágy párnái közé.~Élettelenűl
29 4| frígyestársának ajánlá.~Őt kedves kötelek csatolák~
30 4| ekképen cselekednék,~Mért híná őt a világ~A béke barátjának?~
31 4| keresztültörhette,~S nem birta őt a baj sírba tenni.~Az igaz,
32 4| minden ember:~Tartsák meg őt az istenek!~Pinty úrfi a
33 4| ugrándozik.~Hiába inti őt Szentpéteri:~„Kari,~Vigyázz!~
34 4| láthatár.~Ekkor nem félve,~Hogy őt meglátja felesége,~Bebaktat
35 4| Ki félig apja volt, ki őt fölnevelte?~Futott, míg
36 4| volna valaki,~Hallotta volna őt nagyot sóhajtani;~A levegőeget
37 4| kevés szalonnáját.~Nézte őt a kék ég, a fényes nap...
38 4| elfogyott erejét.~Az álom őt odavitte, ahonnan jött,~
39 4| még vitte két lába.~Vitte őt két lába erdő közepébe,~
40 4| erdőnek sötét közepébe;~Ott őt köszöntötte holló károgása,~
41 4| ásta.~Sem erdő, sem holló őt nem háborgatván,~Kukoricza
42 4| le bujdosva járt;~Amint őt meglátták a magyar huszárok,~
43 4| téged aggaszt.”~Igy biztatta őt a jó francia király,~S János
44 4| Már gyerekkoromban hogyha őt láthattam,~Egy turós lepényért
45 4| vitéznek milyetén sors jutott?~Őt is elsodorták a lelketlen
46 4| habok ne legyenek.~Ragadta őt a víz magasra, magasra,~
47 4| gyötrelem ért!”~Kifáradt végre őt kínozni fájdalma,~Mintha
48 4| vezette;~Ottan vezetője őt magára hagyta,~Lankadtan
49 4| tetejét.~Óriások csősze őt érkezni látta,~S mintha
50 4| jószivü királya~Az ebéddel őt ily szépen megkinálta:~„
51 4| ébredett.~Amint egy kisértet őt megpillantotta,~„Ember,
52 4| hozzá közelgének,~Illeték őt nyájas enyelgő beszéddel,~
53 4| beszéddel,~És a szigetbe őt mélyen vezették el.~Amint
54 4| a rózsa,~Igy halottaiból őt föltámasztotta.~Mindent
55 4| szemmel mind rábámulának;~Őt királynéjoknak meg is választották,~
56 4| csak kár volt elkergetnem őt;~Kezében gazdaságom egyre
57 5| is gúnyolódol?...~Amióta őt eltemetők:~Tél havának kellő
58 5| galambom,~És szabad lesz őt meglátogatnom;~S hogyha
59 5| teremvén,~Kergetni kezdi őt a fergeteg.~Pirúl a szép
60 5| halál fölötte,~Míg az élet~Őt a szépet,~Őt a kedvest,
61 5| Míg az élet~Őt a szépet,~Őt a kedvest, elvesztette.~
62 5| elvesztette.~E szobában siratám őt~Könnyeimnek tengerével:~-
63 5| laknom itten,~Itten laknom,~Őt láthatnom~Mindig éber emlékimben.~
64 5| jön a sor kézszoritásra,~Őt könnyre fakadni senki ne
65 5| volt, nagyon szép,~S én őt tüstént megszeretém.~„Kigyúlt
66 5| szeretőm,~Azaz, hogy én őt szeretem,~Oly fennhangon
67 5| esésnek~Óráján keresztüllőjem őt!~Szalkszentmárton, 1845.
68 5| amelyen majd meglátogassam őt,~Gyors paripát; aztán sok,
69 5| mellett,~Mely árny képében őt folyvást kisérte.~Midőn
70 5| És gondolá azt is, hogy őt halála,~Ha egy helyen lesz,
71 5| nagy óra,~Mely e világból őt egy másba vitte,~Ahol bitor
72 5| népének fölötte.~Letették őt az anyaföld ölébe;~Követ
73 5| kertben,~Míg összetépik őt a tövisek.~S a puszta kert
74 5| kioltja.~Barangó szerette őt véghetetlenűl,~Föl is szólította:
75 5| férgekből vannak fürtei,~S őt félkigyó-félember öleli. - -~
76 5| nője? nője nem siratja őt!~Mig egy szobában a férj
77 6| meri~Sejtetni sem, hogy őt imádja!~Szalkszentmárton,
78 6| jókedvvel, nyugodtan~Vitte őt a messzeségen át.~„Menj,
79 6| szikláról, s a tenger~Eltemette őt s gyalázatát.~Szalkszentmárton,
80 6| inkább engem szeress, ne őt.”~Felelt Lidi: „Hogy van-e
81 6| Ment az úrfi, mivelhogy őt Lidi~Csak így apró pénzzel
82 6| igen sokára,~Gyorsan hozta őt négy paripája,~Négy paripa
83 6| megölelte,~Hogy mellette hagyja őt el lelke.~De amidőn az urfit
84 6| úszik javába’:~Utánament, és őt ölelte meg,~S küzdöttek,
85 6| vérfoltokat hagyott.~Követte őt a rablás útain~Kompolti
86 6| Gyöngéd karokkal tette őt az ifju~Egy kerevetre: csínnal
87 6| felelt Jób, „kár lesz várnod őt,~Mert míg utából ismét visszajő,~
88 6| ifju bájaid.~Azért feledd őt s add nekünk magad,~Hogy
89 6| földtekét.~Szóval - hogy őt ne várd hiába - nézd~E kardot
90 6| férjed vére... én megöltem őt.~Most hát szabad vagy, szép
91 6| Kiálta Dávid fölemelve őt,~„Meg foglak óni, paizsod
92 6| borzadva hátrált, de az ifju őt~Ölébe fogta s vitte kifelé.~
93 6| kelle temetés,~Elnyelte őt a vár alatti mélység,~El
94 6| hogy~Csak álmaimban látom őt.~De álmaimban igen gyakran,~
95 6| fölássátok~A holt időt,~Hogy őt~Babérokért árulhassátok.~
96 6| élek,~Mert hisz ujra láttam őt!~Visszaszállt belém a lélek,~
97 6| megevő falatja,~Nem szánta őt sem föld, sem ég.~Hosszú,
98 7| tengeren evez?~S mit ér, ha őt a haragos habokból~Mentő
99 7| kincseket,~Mik semmiből őt mindenné teszik?~Ott, hol
100 7| én e szép kis alakot,~De őt illetni kézzel szinte nem
101 7| aggódva lépek én,~Félvén, hogy őt elfúja majd lehelletem.~
102 7| majd szólítni: kedvesem!~Őt bírni, mily öröm, mily boldogság
103 7| boldogsága,~S apjával fogadta őt be egy sírverem,~Rajta zöld
104 7| György hirét?~Izzó vastrónon őt elégetétek,~De szellemét
105 7| György hirét?~Izzó vastrónon őt elégetétek,~De szellemét
106 7| egyéb nincs hátra,~Mint őt felejteni.~Ki innen, ki
107 7| anyám, le is tevék~A sírba őt:~Lelkemből varrtam én reá~
108 7| követelni.~Meggyülöltem őt, meg; mert él~Hatalmával
109 7| semmit, semmit.~Volnál képes őt szeretni?~És lehetnél véle
110 7| mint az isten maga,~Ki őt teremtette leányok gyöngyének,~
111 7| Juliskámat,~Mindörökre bírom őt,~Az enyémnek vallhatom már~
112 7| egy pillanat.~Odavontam őt magamhoz,~Halkan vontam
113 7| magamhoz,~Halkan vontam őt felém;~Mint égett, midőn
114 7| poéta rímjeit,~Hogy kövessék őt, ahol jár.~Ha látná őt a
115 7| kövessék őt, ahol jár.~Ha látná őt a király,~Elfeledné trónját
116 7| pillantatára. -~Így írják le őt nekem,~Így beszéle róla
117 7| nem akasztják, én lövöm őt agyon!”~Híre ment e szónak,
118 7| ismerősei.~Te nem tudád csak őt felejteni,~Te voltál hű
119 7| Midőn együtt leszünk,~Midőn őt ölelem:~Nem bánom én, ha
120 7| hazám, te így fizetted őt!~Mig élt: fázott és éhezett,~
121 7| néked éljen:~Ide fogom majd őt vezetni~E sírhalomhoz...
122 7| fehér hattyúra, és ez~Hozta őt a lyányka mellé,~Aki őt
123 7| őt a lyányka mellé,~Aki őt kertébe várta,~S szűz mosollyal
124 7| érdemeltem én, meglátni őt? e~Boldogság épen engemet
125 7| meg nekem, sors, hagyd meg őt nekem!~Hisz ő a díj egy
126 7| nem adhatom.~Vagy vidd el őt, kegyetlen hatalom,~Vidd
127 7| gyávának, ijedtnek tartja őt,~Csak Mária tudja, csak
128 7| is azért van, hogy szemem őt lássa.~Oly szép, s olyan
129 7| hittem és ohajtottam is őt!”~Lelkének mélyében ekkép
130 7| rózsát s magammal hoztam őt...~Talán a szép asszony
131 7| ifjuból mi lett?~Ne sajnáld őt, éli már ő~A mennyei életet.~
132 7| gazdag úr szemeiben!~Meglátja őt a siheder~És sajnálkozva
133 7| birtoka- s jogáért,~Kik őt később éhenhalni hagyták.~
134 7| kamarába’ van,~S ez az, ami őt oly jókor odavonja,~Koránsem
135 7| levelét... de mi hagyjuk őt itt!~Kereszténytelenség
136 7| Piroskát is;~Hol találjuk őt fel karcsú derekával,~Mosolygó
137 7| Reggelenként a nap ottan üdvezli őt.~Ime, nem megmondtam? a
138 7| palánkhoz tére.~Bántotta őt a zaj, bántotta fölötte,~
139 7| fölötte,~Mely ábrándjaiból őt felijesztette,~De a kiváncsiság
140 7| szándokát,~Csibének nézné őt s kitekerné nyakát.~Koltó
141 7| titokban sóhajt népe, mert őt~Árulás szeretni s halál
142 7| Szegűlt leányodat;~Bekeriték őt apai~Tekintélyednek falai,~
143 7| Nagy csetepatával küldte~Őt az asszony kifelé.~Ő nem
144 7| Mint az ifju jóslá, meghivá őt~Vacsorára az öreg.~„Ejnye,
145 7| Elhagyám, s már nem láttam sem őt, sem~A világot tíz esztendő
146 7| szeretsz te...~Ah, hogy őt mindig vádolnom kell!~Csakhogy
147 7| Múlt s jövő,~És e tenger őt örök~Elnyeléssel fenyegette,~
148 7| nem tiéd,~Mért is volna? őt ugyis csak~Veszni kényszerítenéd.~
149 7| ifjú lyány.”~Menne is, ha őt a gazda~Meg nem fogná,~S
150 7| hogyan kell,~Hagyjátok csak őt magára,~Tudja azt is, hogy
151 7| odalépe hozzá,~Eltaszítá őt magától?~Nagy a világ, nagy
152 7| egy őrült, aki véli,~Hogy őt, összevissza tépni,~Űzi
153 8| e virágon,~De aki látta őt,~Hamarjában nem mehetett
154 8| szakad,~De míg igy ölte őt az, amit láta,~Szivott bódítón-édes
155 8| emelnem, hogy megostorozzam őt,~Gyermek a szülőjét!...
156 8| sivatag-király.~Hagyjátok őt békében állani,~Szentségtelenség
157 8| világa,~Mert vesszejével őt ez főbe vágta.~Vessző s
158 8| állították, úgy emelték fel őt,~Ekkép mutatta meg magát
159 8| szerette kürtjét,~A magyarok őt oly mértékben szerették,~
160 8| volna,~Hogy lehúzhatnám őt véle a pokolba.~Kedves németjeim,
161 8| szobor?~A földrül vitték őt oda, vagy az~Égből esett
162 8| lerombolá,~Megingatá alapján őt e vész,~A magasból a mélybe
163 8| Fertő-ágyábul kiemeltük őt,~Kihoztuk őt a tiszta levegőre.~
164 8| Fertő-ágyábul kiemeltük őt,~Kihoztuk őt a tiszta levegőre.~Oh jertek,
165 8| Kun Lászlónak azért híták őt, mert~A kunokkal volt cimboraságba’.~
166 8| egy kis cinege,~Nem sérti őt a télnek hidege,~Nem háborítja
167 8| télnek hidege,~Nem háborítja őt meg semmi vész,~Télben,
168 8| untalan,~Alig képes kisérni őt a szem. -~Kedélyed e cinege,
169 8| S ti visszahurcoljátok őt a~Mocsárba, honnan már kiért. -~
170 8| szobába,~Hol elzsibbadva várta őt a test.~A férfiú fölrezzene,~
171 8| világot,~Ki ilyen csúffá tette őt.~S midőn a ceremónia után~
172 8| kisfiút az asszony,~Követte őt az aggodalmasan~S reszketve,
173 8| alugyál, fiam.”~Ott hagyta őt a vén banya;~Félénken kullogott
174 8| nézett reá,~Kit szeretett, ki őt szerette,~S kivel megosztá~
175 8| hogyha reggelenként~Elhagyta őt, s ha este hazament,~Minő
176 8| gyermeket jobban szerette, mint őt,~És sokszor megveré, s midőn
177 8| mellette s hosszan nézte őt,~Hosszan, merően, átfuró
178 8| fiúval a~Nagyságos úr, átadta őt a~Cselédségnek. Kitisztiták
179 8| Cselédségnek. Kitisztiták őt~A régi szennyből, mely reánőtt,~
180 8| e gyermek itt fiam, te őt~Nagyságos úrfinak hivod,~
181 8| étel és a jó ruha~Csalá őt vissza, hogyha útnak indult,~
182 8| visszatért!~Mi csalta vissza őt?~A tanulás.~Az úrfi mellett
183 8| keményen~Lakoltatá, hogy őt megszégyeníté.~Naponta új
184 8| most már, ha megüté az úrfi őt,~Nem teste érezé, de lelke,~
185 8| A város végén utolérte őt~Az úrfi nevelője.~Alig lélekzett
186 8| el magától,~Ki megölelte őt!~10~Kiért a városból az
187 8| között a hold.~Azok csodálták őt, de nem szerették,~Lelkének
188 8| bucsút sem véve, távozának.~Őt sem kerűlték ki az évek,~
189 8| végezé,~Több úr hivá meg őt~Nagy s gazdag hívatalra~
190 8| szegény emberek,~És meghivák őt falujokba~Jegyzőnek, és
191 8| elért a faluba,~S körülvevék őt a lakók,~Igy szólt hozzájok
192 8| ember és nem volt soha,~Ki őt testvérnek vagy barátnak~
193 8| Hogy egy tolvaj találta őt az utcán,~Aztán egy koldusnő
194 8| Fölhivatá a büszke földesúr őt~S megleckéztette irgalmatlanúl,~
195 8| bujtogat,~El fogja csapni őt.~Méltósággal felelt az ifju:~„
196 8| S ha még tovább is tűrik őt magoknál,~El vannak veszve
197 8| szegény nép, mint sajnálom őt,~S ha eddig küzdtem érte,
198 8| körömmel szaggatá?~Hagyjátok őt a holttetemre~Borúlva sírni,
199 8| meghajítani!...~Hagyjátok őt, hagyjátok őt,~Ne bántsátok
200 8| Hagyjátok őt, hagyjátok őt,~Ne bántsátok szent őrjöngésiben.~
201 8| vón benne e kenyér,~Mely őt megölte volna,~És néki még
202 8| Az utca közepén~Fogták el őt, s elhurcolák.~„Megálljatok,”
203 8| gúnyos röhögéssel~Emelték őt fel s vitték a szekérhez,~
204 8| megkötözték.~S bedobták őt a szekér mélyibe.~Ott ordított,
205 8| jól emlékezett...~Elfogták őt az utca közepén,~S elhurcolák
206 8| sötétség~Egykedvüleg szemlélte őt,~Míg végre lassacskán elhallgatott,~
207 8| Mindennek vége van!”~Mi lelte őt? ki hagyta itt?~Minek van
208 8| Atyjának híja és imádja őt...~Zsarnok vagy, isten,
209 8| börtön maradt belőle,~És őt magát e börtönben feledték.~
210 8| Álmában meg-meglátogatta őt~Ama szép tünemény, örökké~
211 8| meg,~Mely el akarta hagyni őt.~„Megvan!” szólt gyermekes
212 8| vénasszony, „nem láttam őt~A temetés után soha.~Hová
213 8| fekszik, leverék~Lábárul őt, és boldog, aki~Vén, ráncos
214 8| szemében,~Sajnálta, akik őt megrugdosák,~S akik gyönyörrel
215 8| régi erejében.~Mi vitte őt háború zajába?~Hiszen neki
216 8| Kedves galambomat,~Itt láttam őt először~Ez ákácfák alatt.~
217 8| lenn ringattam én ölemben őt,~Itt lenn öleltem én galambomat,~
218 8| arra rá se’ nézek.~Ha nézem őt, azért nézem,~Hogy őkegyelmét
219 8| Hadd szorítsam a szivemhez őt!~Mintha volnék újonnan teremtve,~
220 8| A hazának nevelem fel őt.~Úgye, úgye, kisfiam, ha
221 9| gyujtsa rettentő haragra őt,~Te ellened,~Ki ránk veszett
222 10| én nem tudnám nélkülözni őt.~És újra nyájas és újra
|