Rész
1 1| ajkamon:~Mennem kell! s tán örökre szakadátok~Már tőle
2 1| szerelme,~Vissza nem jön ő.~Tán te léssz vendégem,~Óhajtott
3 2| isten, aki annyi bánatért~Tán megadja akkor a várt pályabért.~
4 3| O a halálban~Számodra is tán~Megnyúgovás van.~Kecskemét,
5 3| tengerem,~S gyöngy ha van tán dalaimban,~Az csak ott terem.~
6 3| pártom fogja:~Benne gyom tán nem leszek.~Tiszta e kebelnek
7 3| csont.~No de kissé meglepett tán~Jöttöm úgyebár?~Hja, öcséim,
8 3| őkelmével~Bátran, szilajan.~S tán ha látja sors komám, hogy~
9 3| világba:~Nem marasztott volna tán hiába.~Szép reményink hajnalcsillagánál~
10 3| Annyibul ha megérdemli tán,~Hogy szeretni képes igazán.~
11 3| űzöm!~Mert ez drága bér;~Tán ily áldozattal~A díj föl
12 4| Halovány szinében.~„Hát kendnek tán az inába~Szállt a bátorsága?”~
13 4| idővel degradáltak volna tán.~Tyhű, látjátok, ott az
14 4| Oly nehez,~Mint malomkő... tán az álom~Környekez.~Elég
15 4| bánat vagyon.~Mért búsulsz? tán megbántad már,~Hogy engemet
16 4| az orvosság nem ad. -~S tán eddig is azért ejték csak~
17 4| szemet rág, s fojtja a tüdőt.~Tán dohányuk paprikában főtt.~
18 4| Boldogúlni nem lehet vele!~Sejt tán, hogy napja alkonyúl,~Azért
19 4| hát, ökör!~Én nyuljak érte tán?~Nem elég tőlem, hogy~Föltátom
20 4| egyem.~Megnyugtat egykor, tán ha semmim sem lesz,~Hogy
21 4| feledve?~Vagy jutok még néha tán eszedbe?~Vagy, miként emlékem~
22 4| minőket!~S oly sötét volt, tán világ sem égett.~*~(Hol
23 4| tudtára mindazoknak,~Kiket tán sorsom érdekel,~Hogy tiszta
24 4| szőlőket tavaly~Elverte tán a jég?~Vagy a dér csipte
25 4| iszom,~Vizet bizon.~Vagy tán azt vélitek:~Hogy szomjas
26 4| elmulátok~És mindörökre tán,~Már nem terem számomra
27 4| Fenyvesekkel vadregényes tája!~Tán csodállak, ámde nem szeretlek,~
28 4| de te lész oka,~Ha énekem tán szabadon nem szárnyal:~Lerészegítéd
29 4| Teljesülés koronázza:~Pihennénk tán egyet - aztán~Uj erővel~
30 4| magammal~A más életbe, ahol tán~Nincsen is élet -~Ha nem
31 4| úrfinak fillére sincsen,~Tán a nagyapjának se’ volt;~
32 4| isten! szemeimre~A vakságot tán csak nem küldöd?~Mi lesz
33 4| versirás a~Mesterségem, tudja tán,~Azt is tudja, ily esetben~
34 4| könyököm,~Remélve, hogy tán valahogy~Majd búmat versben
35 4| Szemfényemet vesztettem volna tán.~S hallottam édes ajkaik
36 4| ekkor ellepett fűt, bokort,~Tán a szánakozó csillagok könnye
37 4| szép orcádat utószor látom tán...”~„Jancsikám, látásod
38 4| vigyem el átkozott pénzit?~Tán minden darabhoz vérfoltok
39 4| érte.”~Kukoricza Jancsi tán egymaga volt csak~Meg nem
40 4| pitvarban idegen népeket.~„Tán rosz helyen járok” gondolta
41 4| gyötörj hiába;~Eredj máshova, tán akadsz jobb tanyára.~Látom,
42 4| viszontagságok!~Ohajtott halálom tán ti meghozzátok.”~Ezeket
43 4| galambomnál van.~Száll a madár, tán párjához siet;~Sebesen száll,
44 4| Lennének a balsors, amely tán téged ér:~Elvetném tollamat,
45 5| szerit ejtheti.~Tudjátok tán, s fölösleges a szó:~Ily
46 5| Egymást még mi is látjuk tán.~Isten hozzád, édes,~Isten
47 5| Vagy talán te is meghaltál?~Tán megölt a bánat?~Hogy hervadni
48 5| csillagatlan~Éjjelében: ah, ugy~Tán nemcsak barátod~Lettem volna
49 5| mással nyalatod.~S azt hiszed tán, te nyomoru pára!~Mint te,
50 5| Nem lesz hirem, nevem,~Tán a boldogság karjai sem várnak,~
51 5| vagy az~Én sohajtásom tán?~Pest, 1845. február-március~
52 5| ROSZ VERSEIMRŐL~Tán én nem tudnék írni~Mindig
53 5| Hiszen, ha nem csalódom,~Tán ők is emberek.~Pest, 1845.
54 5| Együttlétünknek végső napja jött.~Tán mindörökre válandók valánk;~
55 5| ujjaim, nem szőke hajaddal,~Tán már hamvaidból sarjadt fűszálakkal;~
56 5| Hűségtelen kedvest siratsz tán?~Ha én lehetnék kedvesed,~
57 5| meglehet: ha nincs idehaza,~Tán fehérebb kenyérrel él fiad.~
58 5| Emelgettem.~De ha fáj is a karom, tán~Utójára~Fölbirom még e palackot -~
59 5| alkotá az isten~A költőt, s tán rendén is van ez:~Tarka,
60 5| föllázadt fergeteg...~De tűröm; tán egykor, mint szivárványt,~
61 5| álmodni szoktam,~Ha szeretsz tán engem, oh leány!~Add tudtomra,
62 5| oh, ha nem szeretsz, s tán~Kebled értem soha nem hevül:~
63 5| harcaink jutalma?~Legfölebb is tán egy kis babér.~És ezért
64 5| tiéddel~Összekötni vétek volna tán;~Az enyém oly boldogtalan,
65 5| éjjel hull alá nehány...~Tán te is így fényedért az égből~
66 5| küldelek, barátom,~S többé tán nem is találkozunk.~Megvallom,
67 5| éli nyomorú világát,~Kit tán megölne sok fárasztó dolga,~
68 5| higyétek, csendes öregek,~Hogy tán megárt,~Ha túllobogja is
69 5| Én magyar nemes vagyok!~Tán a tudománynak éljek?~A tudósok
70 5| jelenkorom két testvér,~S egymást tán meg sem ismerik.~A tenyeremben
71 5| Egytől-egyig föl nem kötik?...~Tán csak azért, mert annyi fája~
72 5| levágnak s tűzre tesznek tán,~De lelkünk lesz a láng,
73 5| ölte meg. De nője~Siratja tán a bús áldozatot?~Mit? nője?
74 5| roskadok-e össze? nem tudom.~Tán egy bevégezetlen épület~
75 5| hajamba markolsz;~Ki akarod tán tépni fürtimet?~Ah, tépd
76 6| bévegyűl a habzúgás közé?~Tán szellem, égbe szálló a pokolból,~
77 6| látom:~Szivem tágúla, vagy tán a világ~Kisebbedett? azt
78 6| léget szívom,~Mit ők színak: tán majd e szomj nem éget...~
79 6| ránk,~Aztán ellobansz... tán egy perc alatt,~S örök sötétség
80 6| mért meg nem halok?~Vagy tán valólag a világ nem ilyen?~
81 6| Közelökben a fülemile szólt;~Vagy tán nem is madár dalolása~Volt
82 6| rettenetes baj van,~Ha csak tán te nem könyörülsz rajtam.~
83 6| bujt titokban, s leste...~Tán maga sem tudta, hogy mit
84 6| tudta: a dolgot mire vélje?~Tán csak tréfál a haramja véle?~
85 6| csapodár?...~De szegény lyány, tán meg is bántad már,~Hű szeretőd
86 6| bántad már,~Hű szeretőd tán már megsirattad,~Aki annyit
87 6| hogy ábrándoknak élek,~Tán jobb volna élnem a jövőnek,~
88 6| amid van...~Vagy szavaimban tán kételkedel?~Im hát tekints
89 6| Lucifer;~Vagy csak te látod tán ilyen szelídnek,~Te mindig-gyáva
90 6| kőszívü sors. -~S azt gondolod tán: annyi a barátom~Mint fönn
91 6| De pásztortűz-e az, vagy~Tán csillag, mely lelépett~Egy
92 6| Életet meguntad?~Oh vagy tán azért, hogy~Boldogság lenne
93 6| céljával ellenkezni mersz?~Vagy tán azt gondolod, hogy nincsen
94 6| szerezheted?~Hisz meglehet, hogy tán csalódni fognál,~Ám nem
95 6| elfogadtad!~E nagy szavadra tán ég-föld reám szakad;~Mit
96 6| Szerelmes vagyok én,~Vagy tán tűzbe estem?~Nem tudom,
97 6| nyílni látod,~Szíved is tán megnyilik.~Nagykároly, 1846.
98 6| szem tőrébe estem,~Ennél tán majd megsegít az isten.~
99 6| gyémántja!~Teli van a Duna,~Tán még ki is szalad.~Szivemben
100 6| Kamill...~Itt is leszek tán valami.~Pest, 1846. november
101 6| is benézett a karácson,~Tán csak azért, hogy bús orcát
102 7| Nem gyűlölök már igazán,~Tán magam sem leszek rosz, de~
103 7| hozzám, egy szóra,~Vagy ha tán jobb neven veszed: egy csókra,~
104 7| vére~Szét fejeitekre... tán sikere leszen.~Tán megtértek
105 7| fejeitekre... tán sikere leszen.~Tán megtértek tőle... jertek
106 7| vérem, a vég-búcsuzásra tán,~Elhagyván arcomat, szivembe
107 7| paripára~Pattanhatnék föl: tán szép csendesen~Ráfektetnek
108 7| Pántlikát akarsz venni tán?~Nézd a mező szebb pántlikát
109 7| kalandor,~Addig megy csak, hogy tán~Még meglátlak egykor,~De
110 7| Felöltözött ünnepi ruhába,~Tán azért, mert kedvesemet látta.~
111 7| agyvelőmet is széjjelloccsantja tán.~Bárcsak szétszakadna boldogtalan
112 7| Napvilágtól,~Ezer ölre! tán már a pokol sincs~Innen
113 7| uszdogálnak;~Hattyusereg tán e felhőcsoport? vagy a~Hősök
114 7| Merítette meg~Azt a vedret?~Tán a kertet~Kéne meglocsolnia?~
115 7| Ejnye vajon mit szemlélhet?~Tán a fényes délibábot?~Hisz
116 7| meg nem sokat lát...~Vagy tán azt az embert,~Ki amott
117 7| pápaszemmel orra,~Varrogat... tán szemfedőjét varrja.~Sári
118 7| szép alföld~Hűséges lakója.~Tán ezért szeretem annyira,
119 7| Fölérünk Pestre, ott leszünk tán~Már az itéletnapon is. -~
120 7| fizess szerelmemért!~Vagy tán e zápor és ez a sár~Épen
121 7| buján,~Sürűn és magasan;~Tán el akarja rejteni~A pusztulásnak
122 7| madársereg...~Madarak? vagy tán zengő csillagok? -~- Látok
123 7| tiszta név lesz...~Lehetne tán, lehetne tán nagy is,~Ha
124 7| Lehetne tán, lehetne tán nagy is,~Ha hozzáadnád lelked
125 7| Juliskám?~Összetette kis kezit tán,~S imát mond: ha imádkozik:~
126 7| Juliskám?~Már régen el is aludt tán;~Ha elaludt és álmodik:~
127 7| minden~Édessége itt van tán.~Csókolj, csókolj!... senki
128 7| iszonyuképen~Irtózom tőlök; tán mert én nem tudok olyat~
129 7| tudnék is adni,~Adhatnék tán vigasztalást.~Mint szeretném
130 7| vak volt.~Szemfényeiket tán~Lelkök lobogó tüze, önnön~
131 7| itten magyaráztam,~Már tudod tán?~Oh nem, ezt még nem teszem
132 7| halk dongás érinti fülemet,~Tán mellém valami kis bogárka
133 7| bevárom~És megnézem emberem.~Tán valami rosz poéta,~Kinek
134 7| vegyűlni~Majd a többivel,~S tán olyannal épen,~Kit magasb
135 7| meredek, fölnyúl a fellegig,~Tán még a villám is alatta születik.~
136 7| együtt fejed is leszakad.~Tán üres a konyhád, nincs mit
137 7| furcsa lehet,~Olyanforma tán, mint szoknyában a férfi.~
138 7| a követ e beszédet.~Vagy tán nem is hallá, csak azt asszonyt
139 7| fekete felhőpalástban jött,~Tán mert ő is titkos kalandokra
140 7| téve reszketett a lámpa;~Tán szerelemféltés volt reszkető
141 7| eltűrjem érted,~S a jövendő tán majd szelidebben itél,~S
142 7| férfikoromat.~Szeretélek, mint tán senki más nem,~Hogyha intél,
143 7| Hol vagyon ő? hova lett?~Tán megölték? tán eltévedt,~
144 7| hova lett?~Tán megölték? tán eltévedt,~Járván messze
145 7| kinn?... Pegazusom tombol,~Tán megrúgta valamely szamár,~
146 7| megrúgta valamely szamár,~Vagy tán azért nyugtalankodik, mert~
147 7| Kedvet szerzesz evvel nékem~S tán velök sem tész roszat.~Már
148 7| Teremteni csak képesek,~Amilyen tán csak a paradicsom volt.~
149 7| legyen;~S ha feleségünk tán szeszélyes,~Magunkat szabni
150 7| olyan régi, régi rab!~Vagy tán még csak egy pár kurta napja,~
151 7| arc, bár az orra kurta...~Tán mert az alkotmány árkát
152 7| trombita... katonák jőnek tán.~De most megrázkodik, torka
153 7| el-eljövén~Egyszer itt találna s tán reám ismervén~Mint régi
154 7| gondolt felőlem?~Azt hivé, tán, hogy tolvaj vagyok.~Pest,
155 7| tetteid~Sötét folyóinak?~Tán a szülői aggalom~A jövendő
156 7| meg, nem teljesűlt,~S ha tán a szükség egykoron~Reájok
157 7| elébb.~Istenemre, én vagyok tán~A világon a legjobb keresztyén,~
158 7| Avvagy siralomházban vagyunk tán~S holnap már kivisznek?~
159 7| S rákezdte az ifju is, tán~Még keservesebben.~Ugy megsírtak,
160 7| melletted elrobog.~Azért vannak tán olyan nagyra,~Hogy őket
161 7| sziporkát sem fáradva;~Ez a gép tán egyenest a~Másvilágba megy
162 8| máskor csak a légbe~Röpűl tán, most beszáll a szív közepébe.~
163 8| szépek!~El sem hinnétek tán, ha nem ismernétek.~A családfő
164 8| semmisítni meg!~Nem ismeréd tán küldetésedet?~Szent és nagy
165 8| pogány fej,~Használták is tán a török~Hadba buzogány helytt.~
166 8| állott. -~Hosszan bajlódtam tán vele,~De megérdemelte,~Mert
167 8| magyaroknak a bánat,~E nélkül már tán élni sem tudnának,~Ha már
168 8| országokra kinyujtá fejeit,~Tán a mai napig sírva emlegetik.~
169 8| hoz a holnap?~Mire virad, tán már dobolnak,~Akkor aztán
170 8| szobor, mely koronája volt?~Tán megirigylé a földtől e díszt~
171 8| Nem remélt-e sikert? vagy tán~Remélt jobb időket?~De mikor
172 8| Minő alakban jársz velem?~Tán e szellő vagy, mely illattal~
173 8| Amott az ég boltozatán?~Vagy tán az esti csillag, mely~Reám
174 8| ünnepélyen?~Vagy akkorára már tán elvisz az~Enyészet s ott
175 8| szagától!~A nagy urak kutyái tán,~Amelyek jobb tanyához szoktanak,~
176 8| kisded orcájára le...~Vagy tán nem is gondolkodik,~Csak
177 8| asztalnál sötét homlokkal űl...~Tán e homlokrul árad a ború,~
178 8| elért...~A mindenség végére tán?~Nem... a mindenség közepére!~
179 8| küszöb megnőtt, igen...~Vagy tán követ tett oda valaki?~Az
180 8| esküszöm.~De, szomszédasszony, tán nevet~Csak kéne adni néki,
181 8| s alugyál, fiam.~Ehetnél tán? adnék is vacsorát,~De már
182 8| belékerűl~Évezredek vagy tán évmiljomokba,~De bizonyára
183 8| magát.~De el nem csüggedett.~Tán oly parányit végzett, mint
184 8| össze,~Véletlenűl-e vagy tán készakarva?~Sem a lyány,
185 8| Másolgatá. Keserves munka,~Tán a favágásnál keservesebb.~
186 8| előtt,~Avvagy, ki tudja, tán örömmel?~Örömmel, hogy kiszenvedett.~
187 8| Körültekintett a szobában,~Ha tán találna valamit,~Amelynek
188 8| viradna, ily nyomasztó~Éjem tán még nem volt soha.~Alszol,
189 8| vagyok,~Vagy egy haramja tán?~Itt hamvadott el csontja
190 8| lelt köztök ismerősöket.~Tán új lakók valának, vagy hogy~
191 8| szerelmem, lelkem, életem!~Tán megcsonkítva térek vissza
192 8| Megértem a delet,~S ez tán nem oly regényes,~De sokkal
193 8| buzdít,~Vagyon elvünk, van tán gazdaságunk,~S von előre
194 8| még s holnap távozom,~S tán vissza többé nem is jöhetek.~
195 8| Ünnepélyes perceket.~És ki tudja? tán utósó,~Legutósó lesz e dal;~
196 8| utósó,~Legutósó lesz e dal;~Tán ha téged most leteszlek,~
197 9| ajkaim helyett.~Itten lakott, tán olykor épen itt~Gondolkodék
198 9| anyám nyujtaná ki karját...~Tán fölemelkedtek halotti ágyokból,~
199 10| ifju,~Oltár előtt a lány.~S tán mondanom nem is kell~Hogy
200 11| történtenek velem!~Mulattató lesz tán; mert tárgya szerelem.~Hétköznap-életem
|