Rész
1 1| Hajtsd alá, s a partra~Tedd, midőn hazámba ért.~Bárha dúlt
2 1| Már-már magos céljához ért, midőn~Réműletes mennydörgés hallatik.~„„
3 1| Mert rózsámat ölelém.~Most, midőn a szép tavasznak~Uj virányi
4 1| örvend előre a jövő felett:~Midőn az alkotó székéből int,~
5 1| Minden viráginál.~És oh midőn szavak születnek~Az ajkak
6 2| érted égtünk, jó hazánk!~Oh, midőn a két közember homlokát~
7 2| meg fiad!~Rég volt, igaz, midőn e jegenyék~Árnyékain utószor
8 2| darúid V betűje szállt;~Midőn az ősi háznak küszöbén~A
9 2| a nemes keblű barát,~Ki, midőn a vész harangja zúgott,~
10 3| malasztos enyh a szívnek,~Midőn hullámzó vére forr.~Lantot
11 3| az ég, a barna, haragos,~Midőn danáját hallaná:~Feledni
12 3| tündérkert gyanánt áll,~S csak midőn a tömkelegbe lépünk,~Venni
13 3| Hozd vissza a pillantatot,~Midőn e hölgy a szerelemnek~Első
14 3| szerelemnek~Első tüzére gyúladott;~Midőn ajkán a vallomásnak~Első,
15 4| időben.~De mint az árnyék nő, midőn~Az est közelget:~Nő búm,
16 4| is~Kedvest, szépet neki?~Midőn, mely bölcsőm ringatá,~A
17 4| A tudományokért.~Utóbb, midőn a bornak~Edénye kiürűlt,~
18 4| kivántam a halált!~És most midőn már közeleg,~Midőn félig
19 4| most midőn már közeleg,~Midőn félig rám lehele:~Olyanformán
20 4| Almátevett ősünk érezhetett,~Midőn belőle kikergettetett.~Ott
21 4| titkolá, hogy értem ég.~Midőn bucsúzni hozzá elmenék,~
22 4| eljövend a méltánylás idője,~Midőn mindnyájunknak kedvence
23 4| Hősünk komor orra hegyéről,~Midőn e szót ejtette ki: „Megvan!”~
24 4| nincs tudomásom.~Ő volt, ki, midőn ma~Az isteni tisztelet alkalmával~
25 4| koldusbotnak is beillenék,~Midőn a sorsnak fényes kedve nincs;~
26 4| Előttem áll a délután, midőn~A színészetbe béavattatám.~
27 4| Azonban tud magán segíteni.~Midőn az égen a szokott utat teszi:~
28 4| velem,~Hogy is verselhetnék? midőn~A száraz kortyokat nyelem.~
29 4| születtem ezer év előtt?~Midőn születtek Árpád daliái,~
30 4| Vitézeimnek, párducbőrre dőlve,~Midőn az ütközetmoraj kihalt~S
31 4| szeretni,~Idő jártával odalesz.~Midőn a szerelem kertében~A nap
32 4| játék kell a gyermekeknek;~Midőn a népek gyermekek valának,~
33 5| Talpig derék, becsűletes fiú;~Midőn szomoruságnak szele fú,~
34 5| mutat derüt...~Csakhogy, midőn a nap kisüt,~A felhő keble
35 5| sorsomat?~Elmondhatám? mi az: midőn a lélek,~Sírhalma mellett
36 5| élvezetnek.~Azért szeretném most, midőn hűlt kebelem~Vágy-, s kívánságtalan,~
37 5| még a bús özvegy,~Az éj? midőn a csillagokhoz fölmegy,~
38 5| leendett életem, szerelmem,~Midőn halotti ágyon feküvék.~Mi
39 5| MIDŐN NAGYON BÁNT...~Midőn nagyon
40 5| MIDŐN NAGYON BÁNT...~Midőn nagyon bánt a vad fájdalom,~
41 5| Hallgathat-e a tenger,~Midőn hullámin szélvészek rohannak?~
42 5| lélek rokon:~Megkönnyebbűl, midőn esője hull.~De én nem sírok,
43 5| könnyharmatja reszketett,~Midőn előtted szívemet kitárám~
44 5| hegytetőn még űl a téli hó,~Midőn tövében már virág fesel.~
45 5| jókedvvel mosolyga ránk.~És midőn elkészült a bokréta,~Általadtad -
46 5| enyelgő csónakos-család.~De midőn tevéled összejöttem,~Ajkamon
47 5| vár?~Éltek-e ti még akkor, midőn már~Én fölöttem fűvek lengenek?~
48 5| bort s fehér kenyeret.~S midőn szőlőmbül s szántóföldemről~
49 5| kerget a széles világba.~Midőn a felhő ott szállott fölötte,~
50 5| képében őt folyvást kisérte.~Midőn kifáradt már a bujdosásban:~
51 5| sem jut senkinek talán,~Midőn élvezettel mereng a~Szegény
52 5| lánglobogva ég;~Világít ez, midőn sötét az ég.~S szolgál a
53 5| Elhervadunk, elenyészünk.~És midőn már elenyésztünk:~Lelkeink,
54 5| Pihenni e két domb alá,~Midőn a háborgó életnek~Kemény
55 5| hullócsillaga.~Csakhogy rég volt, midőn magyar~Fejekre termett a
56 5| amint lehetek.~Ki nyáron jő, midőn nap égeti,~Szolgálok hűvös
57 5| szeretőjével bujálkodik.~S midőn sírban volt már a férfiú,~
58 5| szivednek dobbanása volt,~Midőn szivemre először hajolt.~
59 6| gaztettöket elleplezzék?~Midőn kiterítve feküdtem:~Reám
60 6| tesz az emberi nyelven,~Midőn a fűrj azt mondja: pitypalatty?~
61 6| Láttátok-e már a tengert,~Midőn a fergeteg szánt rajta~És
62 6| nyúgodalmat szintugy ad, midőn~Mélyébe ránt, a sajkát összetörvén.~
63 6| éve,~Mint legszebb perc, midőn a hajnalégről~Az éj kárpitja
64 6| nélkül visszahanyatlottam.~Midőn eszméltem: a dicső alak,~
65 6| veszett e földöntúli fénytől,~Midőn benéztem szeme csillagába.~
66 6| anyatejnél. Csak ezóta élek;~Midőn elcsattant e csók ajkamon,~
67 6| van, mit törődünk véle,~Midőn e változás áldás reánk!”~
68 6| PÉTER HALÁLÁRA~Oh természet, midőn alunni mentél,~Alunni a
69 6| reményink, e szép madarak...~Midőn legjobban szállanak,~S szíják
70 6| S mégis ragyog;~Kivált midőn~Reám tekintesz,~Ugy tündököl,~
71 6| elenyész?~S hová lesz az ész,~Midőn már nem gondolkodik?~S a
72 6| a barát:~Elhordja magát,~Midőn amazt pusztulni látja?~Szalkszentmárton,
73 6| MIDŐN A FÖLDÖN...~Midőn a földön
74 6| MIDŐN A FÖLDÖN...~Midőn a földön még csak pár ember
75 6| természet!~El is csodálkozál,~Midőn körödbe léptem,~Hogy oly
76 6| bölcs névre már jogom van,~Midőn Franklin mesterségét tudám.~
77 6| lelkemet,~Amelybe zárkozék, midőn az emberek~Olyan sokszor
78 6| fiúk javában álmodoztak,~Midőn kezökre a hurok került.~
79 6| földre, e falak közé?~S midőn a méla bámulás ködében~Eltévedt
80 6| toronynak őre másnap ezt,~Midőn fölébredt, álomnak hivé.~*~
81 6| fölébredt, álomnak hivé.~*~Midőn fölére Salgó udvarába~Kompolti
82 6| Régen, fölötte régen. Még midőn~Mint gyermek jártam a vadon
83 6| állt a hölgy előtt Jób,~S midőn az végzé, így kezdette ez:~„
84 6| eszmélettel nézte a jövőt,~S midőn egészen eszmélt, akkorára~
85 6| jajnyögéssel összeroskada.~Midőn fölébredt, reggeledni kezdett,~
86 6| maholnap fényes hajnalát,~Midőn a népek mind fölemelik~A
87 6| maholnap meg is érkezik,~Midőn hóhérink észre sem veszik. -~
88 6| mint a nap világa fénylett,~Midőn fogyatkozás még nem szennyezte
89 6| emészti fel?~S ezért türöd, midőn a nyár esője áztat,~S midőn
90 6| midőn a nyár esője áztat,~S midőn a tél hideg karjával átölel?~
91 6| míg az óra nem jövend el,~Midőn birod hüségem nemcsaló jelét.~
92 6| dicső, az édes ifjuságé,~Midőn rájok a hajnal mosolygott. -~
93 6| tudta, hová megyen ősapánk, midőn~A paradicsomból kiűzve lőn?~
94 6| szomjas fölhajtója,~Ki, midőn a poharat kiitta,~Szívemet,
95 6| mondod is, elhiszem én.~S midőn tudom, hogy szíveden~Fölirva
96 6| annyi fájdalmas könyűt,~Midőn forgatjuk reszkető kezünkkel~
97 6| mint ki palotát építtet,~S midőn fölépül, számkiűzik őtet.~
98 7| mily boldogság leszen.~Midőn e lyányka a világra született,~
99 7| gondolatok elmém környékezték,~Midőn a költői szent hegyre jövék
100 7| mégis a világ~Legvéginél.~Midőn koporsód szögezék,~Ezt rebegém:~„
101 7| szűnt belé~S hidegedett.~Midőn közel vala~A szörnyü vég,~
102 7| vontam őt felém;~Mint égett, midőn legelső~Csókomat rálehelém!~
103 7| szívvel láttam gyülekezni,~Midőn távozának;~Miként most eltűnő
104 7| be-bekalandoztam~Tüzes paripámon,~S midőn már ott jártam, ahol fizetésért~
105 7| még most is hiába kopogok,~Midőn megmondám nevemet?”~‘Te
106 7| ver értem akkor is még,~Midőn a mondhatatlan inség~Korában
107 7| Mint fogsz te futni majd, midőn~Velem lesz édes szeretőm.~
108 7| idő,~Míg távol kedvesem;~Midőn együtt leszünk,~Midőn őt
109 7| kedvesem;~Midőn együtt leszünk,~Midőn őt ölelem:~Nem bánom én,
110 7| magyar,~Ő akkor volt az, midőn senki sem volt,~Midőn magyarnak
111 7| az, midőn senki sem volt,~Midőn magyarnak lenni~Szégyen
112 7| Csillagról csillagra lépett,~És midőn elérte már~A legalsó csillagot,~
113 7| Milyen csók volt ez!... midőn~Összeért az angyal ajka~
114 7| Milyen csók volt ez!... midőn~Összeértek ajkaik,~A boszorkány
115 7| meg, hogy ki és mi vagy.~Midőn feljöttem gyermekéveim~Szűk
116 7| egy parányi részén is... midőn~Ezt a világot láttam, fölkiálték:~„
117 7| vissza-visszajár.~Sokszor, midőn a kéj legédesb nedve~Érinti
118 7| minden fegyveres hatalma.”~Midőn már a követ a kapuhoz ére,~
119 7| várta, hogy benn legyen,~És midőn beére, páncélát ledobta,~
120 7| szerelmérül,~Rég gondolkodék már, midőn fenn az óra~Lomha nyelve
121 7| Milyenről lelkem annyit álmodék,~Midőn virágaid közt, képzelet,~
122 7| még az ajtót is betenni,~Midőn beléptem.~Sokáig álltam
123 7| egy vonást sem fejte meg,~Midőn feléje a halál,~A végső
124 7| éjszakának a dereka felé,~Midőn lelkem már az álom borát
125 7| ne sürgött-forgott volna,~Midőn piros orrát a hajnal föltolta.~
126 7| szemed most is élénk,~Mint midőn búcsúszót és csókot cserélénk.”~„
127 7| kivánkoznám ki e karikából,~Midőn minden gyönyör ide van bezárva?~
128 7| Melymegcáfolna engemet.~Midőn ármányod szétszakadt,~S
129 7| megáll merően,~Mint Cézár, midőn meglátta~A gyilkot Brutus
130 7| gyermek az anyatejet.~És midőn elhallgatott az,~Ámélkodva
131 7| lángitok;~De hamvatokat is midőn már~A szellők régen elvivék,~
132 8| lant?~Nem fájt, nem fájt, midőn a földhöz vágtad,~S mintegy
133 8| kiáltott rád a lelk’ismeret,~Midőn rátetted gyilkos kezedet?~
134 8| csodálkozni rajta,~Hogy, midőn Árpádot a sír eltakarta,~
135 8| Átölelve tartja atyai keze;~Midőn minket annyi ellenséges
136 8| árnyék persze jól esett.~Midőn az ellenség előtt~Kiálltunk
137 8| hamar,~De nem is későn még, midőn~A szent imádság meghallgatva
138 8| imádság meghallgatva lőn,~Midőn eggyé lett mind a két magyar!...~
139 8| kell nekem kacér leány, midőn~Ölelhetem hű feleségemet.~
140 8| Magyarországot~Védelmezni fogják!~És midőn az esküt~Elmondották vóna,~
141 8| távolból előre!~Most hódolok, midőn még messze vagy,~Midőn még
142 8| midőn még messze vagy,~Midőn még rémes átkozott neved
143 8| rémes átkozott neved van,~Midőn még, aki megfeszíteni~Kész
144 8| alusznak, szegények!”~Alunni, midőn fölkél Franciaország,~Midőn,
145 8| midőn fölkél Franciaország,~Midőn, hogy kivívja a nagy győzedelmet,~
146 8| VÖRÖSMARTYHOZ~Midőn a nemzetgyűlésben augusztus
147 8| kicsiny, hogy alig látszik,~Midőn a fellegekben jár.~Te fönn
148 8| szerelmes szentjánosbogár;~S midőn a végső falatot~Lenyelte,
149 8| mögött~Sürű erdőben a fák.~S midőn immár fölűl volt~A csillagoknak
150 8| és sarkábul kifeszíté,~S midőn mély álmokból a bennlakók~
151 8| Fölmagasztaltatásán.~Látá, midőn a mester~Hurkot kötött nyakán,
152 8| ilyen csúffá tette őt.~S midőn a ceremónia után~A szomszédasszony
153 8| Némán engedelmeskedett.~Midőn becsukták az ajtót mögötte,~
154 8| egyebet.~Elnézte sokszor,~Midőn játszottak gyermektársai,~
155 8| őt,~És sokszor megveré, s midőn az állat~Fájdalmában keservesen
156 8| nyalta képét és kezét,~S midőn fölébredt s társát nem lelé,~
157 8| sírni, s hosszan sírdogált.~Midőn hazaért a fiúval a~Nagyságos
158 8| volt a parancs kimondva,~Midőn már teljesűlt is,~S a jó
159 8| erre nem kellett sokáig)~Midőn az úrfi rá kezét emelte,~
160 8| lázadó?... ha lázadás az,~Midőn az ember érzi és kimondja,~
161 8| Spartacustól Róma reszketett,~Midőn eltépett láncaikkal~Verték
162 8| Féltem tőled s bámultalak,~Midőn beszéltél.~Az isten áldjon
163 8| Kiért a városból az ifju.~Midőn kiért a szűk falak közűl,~
164 8| mint aki ostorhegyet fut.~S midőn végkép eltünt a város,~S
165 8| érzés, milyen gondolat,~Midőn az ember először szabad!~
166 8| Körültekintett áhitattal,~S midőn szemét s lelkét meghordozá~
167 8| Kötött a jámbor nevelő,~Midőn bucsút vett tőle~És pénzt
168 8| ifiú belőle?~Mit gondolt ő, midőn e könyvet~Becsukta reszkető
169 8| szerzett még iskoláiban,~S midőn e pályát végezé,~Több úr
170 8| Ment örömest és boldogan.~S midőn elért a faluba,~S körülvevék
171 8| mint a nép maga,~Kinek, midőn az ő dicséretét~Hallotta,
172 8| dicséretét~Hallotta, jólesett,~Midőn pedig gyalázták, fájt neki.~
173 8| Látá koronként a leánykát,~Midőn az végigsétált a falun~Vagy
174 8| érintést, úgy elgondolkodék...~Midőn megfordult, oldalánál~Azt
175 8| csókolta térdeit. -~Másnap, midőn a falut elhagyá,~Utjában
176 8| bejött egy fátyolos hölgy...~Midőn belépett, fölveté a fátyolt,~
177 8| rajta, mint a bársonyon.~Midőn müvét bevégezé,~Azt vette
178 8| nap, mert el kell jőnie,~Midőn kinyíl e börtön ajtaja,~
179 8| érezhet, mit érez a szülő,~Midőn meglátja, hogy szülötte
180 8| s nem volt más menedék!~Midőn ujjárul a gyürűt levonta,~
181 8| Mely ott az ő számára állt.~Midőn látá, hogy nem használ a
182 8| S ez erre ugrott föl... midőn~Kinyíltak szemei,~Még látta
183 8| is,~Csak néha sírdogált, midőn~Álmából ébredett, mert~Álmában
184 8| halt, még most is ott van.~Midőn megtudta felesége,~Hogy
185 8| Egyiktől a másikhoz ment,~S midőn elvégzé, ujra kezdte,~De
186 8| nem végső fájdalma volt.~Midőn a börtönből kilépett,~Azt
187 8| meggörbedve, mint~Tíz év előtt, midőn ő szót emelt;~Az emberméltóság
188 8| ősz ember fönn a vérpadon.~Midőn melléje lépett a bakó a~
189 8| TUDOD, MIDŐN ELŐSZÖR ÜLTÜNK...~Tudod,
190 8| ELŐSZÖR ÜLTÜNK...~Tudod, midőn először ültünk~E tó fölött,
191 8| védni kellene:~S mostan, midőn mindenki síkra szállt,~Magamban
192 8| volna kedvem, örömem nekem,~Midőn távol vagy, édes kedvesem!~
193 8| oroszlán legrettentőbb talán,~Midőn elvesztett párjáért busúl.~
194 8| benned még maradt...~A nap is midőn lemégyen,~Pazarolva földön
195 9| Ismerd meg mostan népedet:~Midőn más könnyet sem mer adni,~
196 9| érjem azt a szép napot,~Midőn áldásodat reánk adod,~S
197 9| mosolygunk, az öröm mián,~Midőn, mit eltört láncunk ád,
198 9| Itt pihené ki fáradalmait,~Midőn elzúgtak a kemény csaták,~
199 10| édes ajkiról,~S gyakran, midőn megtelt a kéjpohár,~Igy
|