Rész
1 1| ragadhat,~Érted ezen kebel ég, s lészen örökre hived.~
2 1| kékellő homályán~Bájjal ég az arany esti csillag;~A
3 1| Melyet lefutnom rendele~Az ég, ohajtom én kunyhód homályiban~
4 1| népnek;~Vedd hálánk érte, ég!~S ma estelink szabadban
5 1| tartjuk,~Hol annyi csillag ég!~A hold ezüstlő súgarakkal~
6 1| Legszebbje tégedet,~Minőt az ég csupán~Egyszer teremthetett!”~
7 2| inni, megtanúl.~Kedvben ég e csont velője máris,~És
8 2| Zengenek;~Egyszersmind az ég is~Hallja meg.~Hosszan nyúljon,
9 2| Egy gömböc legyen a~Magas ég,~És mi a gömböcben~Töltelék!~
10 3| A kandallón pattog a fa,~Ég a tűz,~S a kulacsnak kotyogása~
11 3| Soká igérte őt éltetni~Az ég... vagy álmunk is hazud?...’~„
12 3| Tétovázva nem keres.~És az ég szivem földébe,~Drága fádat
13 3| Elszenderűlt e hangokon.~S az ég, a barna, haragos,~Midőn
14 3| újra zenegett.~De melyet ég, vihar megért,~A dalt ember
15 3| Neved ragyog, miként az ég~Csillagsugáros éjfelen;~
16 4| szép virág?~Téged nekünk az ég miért is ád?~Azért-e csak?~
17 4| És a dohányt, mely benned ég;~Hogy is ne? füstöd fellege,~
18 4| lángol-e?~Hasonmásául alkotá~Az ég e kettőt énnekem,~Hogy látva
19 4| FÜRDIK A HOLDVILÁG AZ ÉG TENGERÉBEN...~Fürdik a holdvilág
20 4| Fürdik a holdvilág az ég tengerében,~Méláz a haramja
21 4| és szobámban~A föld és az ég.~Nem volt biztos sem napom,
22 4| Szegényke! titkolá, hogy értem ég.~Midőn bucsúzni hozzá elmenék,~
23 4| elszólítná tőlünk őt az ég...~E néhány sorral érd be
24 4| nyúló róna képe.~Délibábos ég alatt kolompol~Kis-Kunságnak
25 4| gyíkok térnek.~Messze, hol az ég a földet éri,~A homályból
26 4| vizéből,~S alvám a szabad ég alatt;~Velem volt ő, mig
27 4| Boldog, kinek fejére~Az ég oly sorsot mért,~Hogy bor-
28 4| érdemeknek kedvezőbb az ég:~Dicsőségednek fényes ragyogása~
29 4| Annakutána~Fölnéze az ég tájéka felé -~A kemencetetőre,~
30 4| sugarakban uszót,~Ha felleges ég~Vagy éjszaka nem volt! -~
31 4| ugy csak megjárja, ha az ég~Fellegetlen, holdas, tisztakék.~
32 4| Mint amilyen kegyes, az ég?~Nekem jutott a nagy szerencse:~
33 4| hogy minden lyány~Érte ég.~És igyék bort az, akinek~
34 4| alkalomkor lakmát tart az ég,~Mivel mostanság úgy áll
35 4| le a nyári nap sugára~Az ég tetejéről a juhászbojtárra.~
36 4| melege vagyon.~Szerelem tüze ég fiatal szivében,~Ugy legelteti
37 4| maradt.~Mikor a nap elért az ég tetejére,~Eszébe jutott,
38 4| szalonnáját.~Nézte őt a kék ég, a fényes nap... alább~Ragyogó
39 4| vala,~Szörnyen zengett az ég, hullt az istennyila;~Végtére
40 4| világ aligha csárdában nem ég;~Bizonyára ugy lesz - hál’
41 4| A láng piros nyelve az ég felé szaladt,~Feketévé vált
42 4| szólt legényeihez:~„Piros az ég alja: aligha szél nem lesz.”~
43 4| hazájáról.~17~Másnap, amint az ég alja jövendölte,~Csakugyan
44 4| messze,~De mentő kezét az ég kiterjesztette,~S csodálatos
45 4| Ékesítik vele a felhős ég boltját.~Van a tündéreknek
46 4| LANT ÉS KARD~Felhős az ég hazámon,~Aligha nem lesz
47 4| viselék,~A honfiseb még ott is ég.~De az itélet napja~Eljön
48 5| idővel másformán leszen,~Az ég kegyébe ismét fölveszen,~
49 5| Galambocskám!~Sárgul a hold az ég alján,~Mind a kettőnk oly
50 5| csillag ragyog~A tiszta ég legtetején;~De oly gyönyörűen
51 5| tréfás beszéd felett?~Felhős ég is mutat derüt...~Csakhogy,
52 5| nincs,~Feltörekszik, fel az ég felé...~Oh, csak a rontó
53 5| MI KÉK AZ ÉG!~Mi kék~Az ég!~Mi zöld~A
54 5| MI KÉK AZ ÉG!~Mi kék~Az ég!~Mi zöld~A föld!~Zöld föld
55 5| föld!~Zöld föld felett, kék ég alatt a~Hangos pacsírta
56 5| gyönyörködve néz.~Mi kék~Az ég!~Mi zöld~A föld!~Zöld a
57 5| föld!~Zöld a föld, kék az ég, tavasz van...~És én oly
58 5| Egyenest fölfelé~Tör az ég boltjáig,~És ha ekkor épen~
59 5| lépek!)~Jó, hogy sebemre az ég orvosságot ad.~Keblem varázsfüve~
60 5| Kereng velem a föld és az ég.~Oh, mi szép, mi jó vagy
61 5| Mert a száraz fa legjobban ég.~Szalkszentmárton, 1845.
62 5| amilyen a föld,~Ott fenn az ég egy cseppel se’ más.~Földön,
63 5| alól;~Porfellegekben a nagy ég alatt~A hazatérő nyáj kolompja
64 5| UTÓSÓ EMBER~Mi az fölöttem? ég vagy sírbolt?~Igen, sírbolt,
65 5| Az ifju szíve lánglobogva ég;~Világít ez, midőn sötét
66 5| Világít ez, midőn sötét az ég.~S szolgál a szív nemcsak
67 5| Ildikónak arca szép, mint az ég boltja;~Szeme, mint a nap,
68 5| férfi, amint most kebled ég:~Azt olyan mértékben örök
69 5| csillagok~Nem jöttenek. Sötét az ég.~Közel s távolban semmi
70 5| mécsvilágom s honszerelmem ég.~Szép csillag a honszeretet,~
71 6| zabola,~Melytől még most is ég és vérzik szánk!...~isten
72 6| megalkotá.~De mit használ az ég könyűje is?~A földre hull,
73 6| tiporják,~S mi lesz belőle,~Az ég könnyéből?... sár.~Hahaha!~
74 6| könnyéből?... sár.~Hahaha!~Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált
75 6| sár.~Hahaha!~Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona,~
76 6| fénytelen, mint lesz az ég idővel,~Ha elkopik majd
77 6| mentem,~Onnan tekinték föl az ég felé.~Átlátszó kék volt
78 6| Átlátszó kék volt a felhőtlen ég...~Beléláttam... tisztán
79 6| vagyunk, ez a föld, nem az ég,~S te itt a mélybe estél
80 6| miként van ez,~De mostan ég és föld egészen más.~Kékebb
81 6| föld egészen más.~Kékebb az ég, sugárosabb a nap,~S e fák
82 6| Melyet magából kilökött az ég. - -~Azóta arcom és kezem
83 6| hogy a lyányok szíve az ég,~Mert mélyei, mint ez, úgy
84 6| Ottan állt, a tenger s ég közötti~Végtelenben járt
85 6| Itten csapott le rám az ég villáma,~És megszokám a
86 6| multával~Csendes tiszta lett az ég,~S a másik perc fuvalmával~
87 6| megrepedt felhőben kék az ég,~S mint ebben a csillag,
88 6| ebben a csillag, szemed ugy ég.~Ha egyetlen egy füzért
89 6| bevon,~Nem látjuk már az ég vezérlő jobbkezét;~Csak
90 6| Fejem nem oly nagy, mint az ég, hogy annyi~Szem volna rajt,
91 6| szab kétszer senkinek~Az ég vargája, a kőszívü sors. -~
92 6| Melyik jobb?... tudj’ az ég!~Pest, 1846. június-augusztus~
93 6| szeretnék én meghalni, ott!~Oh ég, csak egyszer éledhetne
94 6| Meghalni jöttem e szép ég alá!~Pest, 1846. június-augusztus~
95 6| egyre még,~És szemeikben ég~A lelkesűlés lángja~Vagy
96 6| bajnak közepette~Fiait az ég el nem feledte,~Megszána
97 6| Nem tudom, de igaz,~Hogy ég lelkem, testem.~Látjátok
98 6| fölébe.~Mondd, hogy úgy ég a szivem, miként te.~Berence,
99 6| szánta őt sem föld, sem ég.~Hosszú, nagyon hosszú inség
100 6| angyalomnak ölében.~A csillagos ég és az én angyalom~Mindennél
101 6| A messzeség~Ködében az ég~Felhőivel összefolyának.~
102 7| Földmívelő, aminek szánt az ég?~Nem tölteném most kínos
103 7| Süvölt a zivatar~A felhős ég alatt;~A tél iker fia,~Eső
104 7| Süvölt a zivatar~A felhős ég alatt,~A tél iker fia,~Eső
105 7| itt születnek a nagyok, az ég~A megváltókat ide küldi
106 7| vagyok. S arcom szégyenben ég,~Szégyenlenem kell, hogy
107 7| széles jókedvében,~Hogy az ég lenéz megint rá kéken.~Hová
108 7| egyik lába...~Talppal az ég felé, iszonyú állapot,~Fejével
109 7| csupamerő csillag voln’ az ég!~Körösladány, 1847. június
110 7| hosszu és nagy esküt,~Az ég felé tartván kezem,~Hogy
111 7| ott lenn a föld alatt is ég.~S mondhatnék átkot, hosszu
112 7| is utánam.~Feleség föld s ég közt a határ.~Adja isten
113 7| feledétek már a múlt időt?~Nem ég, nem viszket többé hátatok?...~
114 7| Nyiss ajtót, áldjon meg az ég,~Számomra csak kinyithatod,~
115 7| dalol, ragyog...~Erdő, kert, ég, legény, boldog.~Hej elhervad
116 7| Az isten átka. - -~Nagy ég, a pompás kert mivé lett!~
117 7| kevéssel~Sötétebb, mint az ég.~Egészen e hegyig kell~Még
118 7| álmat, melyben lelkeik~Az ég üdvét előre érezik.~Látok
119 7| születhetik, ha~Föld és ég ölelkezék.~Kardot szűlt
120 7| okádni a hegy,~És okádta ég felé a~Tűzesőt, tűzköveket,~
121 7| Miként a föld felett az ég, mely~Jelen van, mindenütt
122 7| A CSILLAGOS ÉG~Fekszem hanyatt a föld sötétzöld
123 7| Csupán csak a táj és az ég mosolygott.~Koltó, 1847.
124 7| hiába~Volt minden izzadás,~S ég, föld dacára meglett~Az
125 7| Feleség!~Szíved, szemed,~Ajkad ég!~Ölelj, ölelj, angyalom,~
126 7| A gyertya~Derága,~Minek ég itt~Hiába?~Házasodjunk,
127 7| has!~Csak azt ne adja az ég, hogy megapadhass,~Hova
128 7| meg,~Egy van benne, mit az ég magához húza,~Ez egy: kackiásan
129 7| 4-ik §~Táblabíró úr az ég segedelmével~Óriási dolgát
130 7| szellem,~Kit be nem fogad se’ ég, se’ föld,~Ég és föld közt
131 7| fogad se’ ég, se’ föld,~Ég és föld közt elkárhozva
132 7| bolyongnak~A viharban szabad ég alatt,~Fürteiket megcibálja
133 7| maholnap~Pallásról néz be az ég...~Közbevágott Pató Pál
134 7| Örökre elhagyj’ azt az ég.~Pest, 1847. november~
135 7| talán az~Ifju kedvétől - az ég.~„Szép szivárvány!” szólt
136 7| csillag~Még akkoron is egyre ég.~Tanuljátok meg, mi a költő,~
137 7| Mindegy az, mert mindenütt az~Ég vesz engemet körűl, a~Fellegetlen,
138 7| körűl, a~Fellegetlen, tiszta ég...~Úgy ereszkedik le ez~
139 7| barna kenyeret!~Mit hallok, ég, mily nyugtalanná lettem!~
140 8| Jól tudom, az ily tett ég és föld előtt.~S én ezek
141 8| puszta lesz~Mindjárt az ég,~Hullatja le~Minden diszét.~
142 8| Mint ősszel a derűltebb ég alá~Hosszú sorban a vándormadarak;~
143 8| Szabadság lesz! ím, az ég is~Ideszegődött a földhöz,~
144 8| Mint üstökös-csillag az ég távolában.~30~Figyelmezzetek!...
145 8| Olyan volt, mint mikor az ég egyik fele~A pirulni kezdő
146 8| Röpűlj előttünk a magas~Ég alatt!~Háromszinű magyar
147 8| Jóbarátaid;~Vond föl a kék ég alatt a~Fák zöld sátrait.~
148 8| szomorkodtam;~Csillagos ég az életem,~Ezt is neked
149 8| ha emberkéz emelte.~Az ég s a föld közös munkája volt,~
150 8| megirigylé a földtől e díszt~Az ég, s magához fölragadta?...
151 8| Lászlónak:~„Esküszöm az égre,~Az ég istenére,~Bántani nem foglak.”~
152 8| érdemeltek-e~Csak annyit is az ég kegyéből,~Amennyitől egy
153 8| Föl nem gyújt a haragos ég?~Oh nemzetem, hát bírnak
154 8| pírja vagy talán~Amott az ég boltozatán?~Vagy tán az
155 8| Egész odáig, hol a lehajló ég a~Földdel olvad össze.~Gazdag
156 8| födelét,~S lakói most az ég alatt tanyáznak,~Mint a
157 8| szentegyházi oltárlámpa ég,~Eredjetek be és munkáljatok,~
158 8| dicső respublika,~Bár vessen ég és föld elédbe gátot,~Miként
159 8| gyönyörködjék a föld és az ég,~Gyönyörködjék e dalban,
160 8| ellenállhatatlanúl:~„Oh ég, isten! mivégre alkotál?~
161 8| s ha most megeszed,~A jó ég tudja, holnap mit eszel.”~
162 8| az istent~Ilyenkor szabad ég alatt?~Az utcák, melyeken
163 8| égett, mint a fölgyúlt város ég,~Amelyre ráfúj a viharnak~
164 8| istentagadó barátait~Halál után az ég be nem fogadja.~Intette,
165 8| Fekete föld. -~Pirúl az ég,~Megcsókolá~Az alkonyat;~
166 8| meg ujjadnak hegyét...~Ugy ég a homlokom, mikéntha~Egy
167 8| átoknál egyéb?...~Szentséges ég, e sejtelem,~Ez engemet
168 8| kihamvadó tűz,~Görnyedt fejét az ég felé emelte,~A roskadt aggból
169 8| szeretnél, fényes angyalom!~Az ég arany hajnalcsillagja s
170 8| zajától zeng a föld s az ég,~S te hősi költő, te itthon
171 8| véghetetlen,~Te régteremtett ég.~Letűnt immár e hajnal,~
172 8| őszi éj.~Ott kandallómon ég a tűz,~De hasztalan, nem
173 8| borús,~Ilyen sötétfelhős az ég;~Hajolva ablakom fölé~Talán
174 8| vágy, e láng még most is ég,~Még most sem halt ki bennem,~
175 8| egy falu, amott egy város ég,~Százezerek jajától zúg
176 8| válláról,~Mint a nap az ég boltjáról.~Gaz király volt
177 9| Mely amidőn a többi alszik,~Ég a sötétség éjjelén.~Ha a
178 9| hogy~Reng a világ bele;~Te ég, te föld, talán~Most összeomlotok!~
179 9| győz most a magyar,~Habár ég s föld ellenkezőt akar!~
180 9| De lenn a földön van az ég.~Dalolj, pacsírta, hangjaid~
181 9| férfigond,~Mogorva volt az ég,~Most, mint a kis gyermek
182 9| föl kifolyt vérünk~Árja az ég boltjáig!~Minden, ami szent
183 9| szörnyüség mindegyre nő.~Talán az ég~Megesküvék,~Hogy a magyart
|