Rész

 4501  6|          befordult a Dunába,~Mert Lidit s a vadász urfit látta:~Rájok
 4502  6|              elérték csónakát.~Hej, mikor a csónakba bementek,~Gondolhatni,
 4503  6|           elkezdett evezni.~Nem lehet azt a kínt megnevezni,~Amit a
 4504  6|                   a kínt megnevezni,~Amit a lyány és az úrfi érzett.~
 4505  6|                  Nem tudták: hogy kezdjék a beszédet.~Pista sem szólt,
 4506  6|                   Már közel volt hozzájok a sziget,~És csak ekkor vette
 4507  6|                  felelt neki Pista,~„Csak a Duna közepéig... ottan~Veletek
 4508  6|                amire kimondta ezeket,~Már a Duna közepén evezett.~Itt
 4509  6|                 Duna közepén evezett.~Itt a vízbe dobta a lapátot,~S
 4510  6|                evezett.~Itt a vízbe dobta a lapátot,~S a ladiknak legvégére
 4511  6|                  vízbe dobta a lapátot,~S a ladiknak legvégére hágott.~„
 4512  6|           timiattatok untam meg;~Elmegyek a másvilágra... hanem~Nektek
 4513  6|                     Szólt s fölfordította a ladikot.~Mind a három a
 4514  6|             fölfordította a ladikot.~Mind a három a Dunába bukott.~A
 4515  6|                   a ladikot.~Mind a három a Dunába bukott.~A csalfa
 4516  6|                  a három a Dunába bukott.~A csalfa lyányt Pista megölelte,~
 4517  6|                   eső,~Annak végét várja,~A pitvarajtóból~Kacsintgatok
 4518  6|                 Gyere be, galambom,~Gyere a szobánkba!~Míg eláll az
 4519  6|                 Míg eláll az eső,~Űlj föl a ládánkra;~Ha magas a láda,~
 4520  6|                  föl a ládánkra;~Ha magas a láda,~Rája fölültetlek,~
 4521  6|                   Barangol?~Csak én járok a faluban~Egyedül.~Keresem
 4522  6|                   de az~Elkerűl.~Fönn van a hold, fönn vannak a~Csillagok;~
 4523  6|                   van a hold, fönn vannak a~Csillagok;~Mind megannyi
 4524  6|               ragyog.~Sötét árnyat vetnek a fák,~A házak,~Unalmokban
 4525  6|                Sötét árnyat vetnek a fák,~A házak,~Unalmokban egyebet
 4526  6|                 Csinálnak.~Amott egy ház, a tetején~Két gólya,~Alant
 4527  6|                gólya,~Alant egy pár ember a kis~Ajtóba’...~Legény, leány -
 4528  6|                   szőke,~Ez barna,~Legény a lyányt subájába~Takarja.~
 4529  6|              mégis jobb~Szeretném,~Ha azt a kis barna lyányt én~Ölelném!~
 4530  6|                                           A JÓ AGGASTYÁN~Béranger után
 4531  6|             Fogadjatok be, én is danolok.~A múlt időkről újakat beszélek;~
 4532  6|                  időkről újakat beszélek;~A vén Panarddal én együtt
 4533  6|              szomorít.~Csak hadd födözzön a vidámság szárnya,~Idővel
 4534  6|                  egét nem hagytam el.~Azt a kevés bort, melyet megmentettem,~
 4535  6|             végszerelmemet.~Szabadságában a világ megújul,~Jobb napok
 4536  6|                 ördög és pokol!~Mivé lett a föld, s még mivé lehet?~
 4537  6|                 átok, miként~Rothadt szag a sirok nyilásibul.~Szerettetek-e,
 4538  6|        átkozódnotok?~Elkérték kebletekből a szivet~S aztán széttépték
 4539  6|           széttépték azt az emberek?~Nem, a világnak ti nem adtatok~
 4540  6|                  ez nincs tele,~Azért rút a világ előttetek,~Azért keltek
 4541  6|          gyűlölségem megszakadt.~Mióta ők a földi életet~Oly feketére
 4542  6|                   Valóban szép, igen szép a világ;~Van minden évben
 4543  6|               nevet.~Mily tréfás még maga a bánat is!~Szív s fejre mily
 4544  6|           különbözőleg hat;~Sötétre festi a fehér szivet,~S fehérre
 4545  6|                   szivet,~S fehérre festi a sötét hajat.~Pest, 1846.
 4546  6|                   szív-ütésem egy imádság~A világ boldogságaért.~Oh
 4547  6|                 ezt!~Legyen bár tettemért a díj egy~Uj Golgotán egy
 4548  6|           Átröpűlök hosszában hazámon,~Át a földön, az egész világon.~
 4549  6|            Holdsugári ábrándos lelkemnek.~A helyett, hogy ábrándoknak
 4550  6|                élek,~Tán jobb volna élnem a jövőnek,~S gondoskodnom...
 4551  6|                sírba ásom,~S mélyen nézek a szép lyány szemébe,~Mint
 4552  6|                  szép lyány szemébe,~Mint a csillag csendes tó vizébe.~
 4553  6|               szerelmes lelkemnek.~Szeret a lyány? iszom örömömben,~
 4554  6|               keservemben.~S hol pohár és a pohárban bor van,~Tarka
 4555  6|              mámoros lelkemnek.~Oh de míg a pohár van kezemben,~Nemzeteknek
 4556  6|                 bilincsben,~S amilyen víg a pohár csengése,~Olyan bús
 4557  6|                 pohár csengése,~Olyan bús a rabbilincs csörgése.~Dalaim,
 4558  6|             bánatos lelkemnek.~De mit tűr a szolgaságnak népe?~Mért
 4559  6|                hogy isten kegyelméből~Azt a rozsda rágja le kezéről?~
 4560  6|              mégsem egyedűl,~Együtt valék a múlt ezer emlékivel.~És
 4561  6|              beszélt,~Mik fölforgathatnák a szív s ész tengelyét.~Végigtekintettem
 4562  6|     Végigtekintettem tulajdon sorsomon~És a világ során. Az és ez oly
 4563  6|              Gömör közt hosszan nyúlik el~A Mátra egyik erdőséges ága,~
 4564  6|              kősziklára ül~Borús napokban a pihenni vágyó~Terhes felhőknek
 4565  6|               felhőknek vándor serege;~Ez a műhely, hol a komor kovács,~
 4566  6|                  serege;~Ez a műhely, hol a komor kovács,~A dörgedelmes
 4567  6|               műhely, hol a komor kovács,~A dörgedelmes égiháború~Készítni
 4568  6|                 égiháború~Készítni szokta a villámokat,~Haragvó isten
 4569  6|                 oly közel,~És benne mégis a pokol tanyázott.~A századoknak
 4570  6|                  mégis a pokol tanyázott.~A századoknak döntő lábai~
 4571  6|                   remetéskedik.~Fölmentem a hegy sziklatetejére~S letelepedtem
 4572  6|             sziklatetejére~S letelepedtem a romok fölött.~Verőfényes
 4573  6|                   madár,~S vigan köszönté a kék messzeséget,~Hol a faluknak
 4574  6|           köszönté a kék messzeséget,~Hol a faluknak tornyán, a mezőknek~
 4575  6|                   Hol a faluknak tornyán, a mezőknek~Juhnyájain s a
 4576  6|                   a mezőknek~Juhnyájain s a patakok vizén~S mindemhol
 4577  6|                 patakok vizén~S mindemhol a nap fénye tündökölt.~De
 4578  6|                   homályos~Látkörbe vitte a komoly merengés,~Holott
 4579  6|                   Mogorva árnyak lengtek, a kihalt~Sötét középkor véres
 4580  6|              véres napjai.~*~Megvirradott a tizennegyedik~Század, s
 4581  6|               halt meg.~Pártok kelének, s a párt fergeteg,~S a fergetegben
 4582  6|             kelének, s a párt fergeteg,~S a fergetegben a folyó zavart,~
 4583  6|                 fergeteg,~S a fergetegben a folyó zavart,~S zavart folyóban
 4584  6|                  S zavart folyóban könnyü a halászat.~Elfeledék a hazaszeretetnek~
 4585  6|              könnyü a halászat.~Elfeledék a hazaszeretetnek~Örök szentségét
 4586  6|           hazaszeretetnek~Örök szentségét a fejetlen ország~Önzés bünébe
 4587  6|              rabolni kezdék édesanyjokat,~A gyámolától elesett hazát.~
 4588  6|                  sok sziklavár,~Honnan le a kipusztitott vidékek~Sohajtására
 4589  6|                  őszi bús szellő után~Jön a süvöltő téli zivatar. - -~
 4590  6|                 úr,~Nevét rettegve emlité a táj, mert~Ameddig kardja
 4591  6|            ellenállás szálla szembe véle,~A kincs helyén vérfoltokat
 4592  6|           vérfoltokat hagyott.~Követte őt a rablás útain~Kompolti Dávid
 4593  6|               méltó fiai.~Kipusztíták már a szomszéd Somoskőt,~Utána
 4594  6|             szomszéd Somoskőt,~Utána jött a távolabb Fülek,~S most a
 4595  6|                  a távolabb Fülek,~S most a fölött van a tanácskozás:~
 4596  6|                Fülek,~S most a fölött van a tanácskozás:~Hová fordítsák
 4597  6|             vetnek vállaikra,~Ha indulóra a kürt megriad.~Ottan hevernek
 4598  6|             ereikben rémesen kereng,~Mint a világok közti téreket~Keresztülkasul-bolygó
 4599  6|                   üstökös.~„Emeljétek föl a kupát, fiúk”,~Kiálta Péter,
 4600  6|                     Sokáig éljen!” zúgták a fiúk~Utána harsány, mennydörgő
 4601  6|                   mennydörgő torokkal,~És a teremnek hangos boltozatja~
 4602  6|             boltozatja~Az éljenekre, mint a nyughelyéről~Fölvert szelindek,
 4603  6|             Reáborult az éj, mint ráborúl a~Halottra a koporsó födele.~
 4604  6|                   mint ráborúl a~Halottra a koporsó födele.~Ki virraszt
 4605  6|                   födele.~Ki virraszt még a késő éjszakán~Gedővár néma
 4606  6|                Gedővár néma falai között?~A szerelem s a hazaszeretet,~
 4607  6|                falai között?~A szerelem s a hazaszeretet,~Az égnek e
 4608  6|                   messze álma nyúgodalmát~A honfigondok éber tábora.~
 4609  6|           honfigondok éber tábora.~És míg a férj bús lámpa fénye mellett~
 4610  6|                   teremben nője térdepel,~A szépségében ragyogó Perenna,~
 4611  6|              égiek felé,~Hogy boldogítsák a magyar hazát,~Mert míg a
 4612  6|                  a magyar hazát,~Mert míg a honnak boldogsága nincs,~
 4613  6|                 is boldogtalan.~Egyszerre a nő felsikolt ijedve,~Hallván
 4614  6|              férjéhez és rémülve áll meg.~A másik ajtó ekkor nyilt s
 4615  6|                   jóestét kivánok.”~Szólt a haramja, „vendégid jövének;~
 4616  6|           egyszerű dolog:~Megvesztegettük a jó porkolábot,~S ő megnyitotta
 4617  6|               legényid egyig megkötözvék.~A jó fiúk javában álmodoztak,~
 4618  6|                 álmodoztak,~Midőn kezökre a hurok került.~Azért, Gedő
 4619  6|             Megnyitá az ajtót,~S láthatta a száz fegyverest Gedő,~Köztök
 4620  6|                találsz!”~Szólt megvetőleg a várúr; „Perennám,~Eredj
 4621  6|              legdrágább kincse életemnek!~A többivel nem gondolok sokat...~
 4622  6|                 Péter ment kutatni s véle~A martalékra vágyó cinkosok;~
 4623  6|                  ha ajkok~Le nem pecsétli a csodálkozás,~Ezt kérdték
 4624  6|                  az álomvilágnak~Szállott a földre, e falak közé?~S
 4625  6|             földre, e falak közé?~S midőn a méla bámulás ködében~Eltévedt
 4626  6|                   előtt vont karddal állt a férj,~Vont karddal és rettentőn,
 4627  6|                  mint az angyal,~Ki őrizé a paradicsomot.~„Eddig s tovább
 4628  6|              Eddig s tovább nem!” dörgött a jövőkre,~„Eddig s tovább
 4629  6|                    Eddig s tovább nem!... a kétségbesés, a~Halál szolgája
 4630  6|             tovább nem!... a kétségbesés, a~Halál szolgája áll e küszöbön,~
 4631  6|            szolgája áll e küszöbön,~Ekkép a férj; de a két zordon ifjut~
 4632  6|                küszöbön,~Ekkép a férj; de a két zordon ifjut~Nem rettenték
 4633  6|                   ifjut~Nem rettenték meg a dörgő szavak,~Sem a szemeknek
 4634  6|                   meg a dörgő szavak,~Sem a szemeknek átszuró világa,~
 4635  6|                 Mely villámlásként szállt a hang előtt.~„Utamba állasz?”
 4636  6|                   melyet~Egymás felé sujt a földindulás.~Akközben Dávid
 4637  6|          jajsikoltás és egy halk sohaj...~A nő sikoltott és a férj sohajtott,~
 4638  6|                sohaj...~A nő sikoltott és a férj sohajtott,~A nő, kit
 4639  6|            sikoltott és a férj sohajtott,~A nő, kit Dávid vett ölébe
 4640  6|                Dávid vett ölébe s vitt,~S a férj, kinek Jób átdöfé szivét.~*~
 4641  6|                sziklaormi vár.~Csend volt a várban és a vár alatt.~Mindenki
 4642  6|                    Csend volt a várban és a vár alatt.~Mindenki alvék;
 4643  6|                vár alatt.~Mindenki alvék; a toronynak őre~Virraszta
 4644  6|                még félig nyilt szemekkel.~A fövenyóra éjfélt mutatott.~
 4645  6|                  mutatott.~Mi zaj hasítja a csendet keresztül?~Még halk,
 4646  6|                   Az őr keresztet hány és a toronyból~Fél bátorsággal
 4647  6|             toronyból~Fél bátorsággal néz a völgybe le;~Ki más zavarná
 4648  6|                völgybe le;~Ki más zavarná a világ nyugalmát~Az éjszakának
 4649  6|                kisértetek?~Lenéz az őr... a teljes hold világa~Aranyfátyolként
 4650  6|               világa~Aranyfátyolként leng a vár körül,~S a vár alatti
 4651  6|       Aranyfátyolként leng a vár körül,~S a vár alatti völgy ezüst ködével,~
 4652  6|               szerelmes lélek összeolvad.~A fényhomályban Gedővár felől
 4653  6|               fényhomályban Gedővár felől a~Salgói úton nyargal egy
 4654  6|             tünékeny volt e jelenés,~Hogy a toronynak őre másnap ezt,~
 4655  6|                   udvarába~Kompolti Dávid a szép martalékkal,~Ez életének
 4656  6|                   annak karjain;~Szivében a vért és eszméletet~Megállitá
 4657  6|                   és eszméletet~Megállitá a félelem s futás.~Gyöngéd
 4658  6|                 csínnal bánt vele,~Miként a gyermek a kicsiny madárral,~
 4659  6|               bánt vele,~Miként a gyermek a kicsiny madárral,~Melyet
 4660  6|                 midőn~Mint gyermek jártam a vadon homályin?~Miként ártatlan
 4661  6|                 láttalak.~Ha szenderegtem a kis völgyi forrás~Virágos
 4662  6|                    Miként lehajlik földre a szivárvány,~S fülemben égi
 4663  6|         fölébredék... te már távol valál,~A rengeteg sötétzöld mélyiben~
 4664  6|                 utánad, mint az esti szél~A tünedékeny pillangó után,~
 4665  6|           tünedékeny pillangó után,~Futék a hegyre... a hegy tetején~
 4666  6|                   után,~Futék a hegyre... a hegy tetején~Bámulva álltam
 4667  6|                 világa,~S vad ifjuvá lett a szelíd fiú,~S azóta véled
 4668  6|                 hervadjon el minden virág~A föld szinén, s ne légyen
 4669  6|               jutottam? hol vagyok? talán a~Teremtő műhelyében, ahol
 4670  6|                  Teremtő műhelyében, ahol a~Napok készülnek? ottan,
 4671  6|                 két nap az égre fölkerűl,~A mindenséget porrá égeti!”....~‘
 4672  6|                 már, bátya, most énrajtam a sor,’~Ily hang szakasztá
 4673  6|                volt, bátya, most énrajtam a sor;~E drágakincsen ketten
 4674  6|                 És e terem... hisz ez nem a mienk.~Hová juték? és férjem
 4675  6|                 Hogy részesűljünk mink is a gyönyörben,~Mit férjed a
 4676  6|                  a gyönyörben,~Mit férjed a mennyországtól bitorlott.”~„
 4677  6|                vissza, szemtelen!”~Kiálta a nő, „vissza... és ne szólj,~
 4678  6|              ahová ment,~Porszemnek látja a nagy földtekét.~Szóval -
 4679  6|                 nézd~E kardot s rajta ezt a szép piros vért;~Ez férjed
 4680  6|               vagy, szép asszony, szabad!~A női hűség rabbilincsei~Nem
 4681  6|               holt, csendes téli éjszakán a~Száraz bokor, mit ellepett
 4682  6|                Száraz bokor, mit ellepett a hó.~Ott állt Perenna és
 4683  6|                   hó.~Ott állt Perenna és a kardra bámult,~Amelyen olyan
 4684  6|             lelkét mily harcok szaggaták!~A lélek benne ugy sírt, ugy
 4685  6|         küszködött, ugy jajgatott, miként~A jég alatt a befagyott patak.~
 4686  6|             jajgatott, miként~A jég alatt a befagyott patak.~Kitört
 4687  6|           befagyott patak.~Kitört végtére a kétségesés,~Kitört belőle,
 4688  6|           kétségesés,~Kitört belőle, mint a tűzokádó~Hegy méhéből a
 4689  6|                   a tűzokádó~Hegy méhéből a füst s lángoszlopok,~És
 4690  6|            szagolja,~Olyan kedvtelve állt a hölgy előtt Jób,~S midőn
 4691  6|                Férjének írtam úti levelet~A másvilágra, e kard most
 4692  6|                  baja!”~Egymás elébe állt a két fiú,~Egymás elébe állt
 4693  6|                   ordít:~„Megálljatok!” s a bajvivók megálltak.~„Apánk,
 4694  6|                Apánk, te légy hát köztünk a biró,”~Igy szóla Jób, „ez
 4695  6|                 én fogom, magam!”~Kihullt a kard a két fiú kezéből,~
 4696  6|                    magam!”~Kihullt a kard a két fiú kezéből,~Vérök föllázadt,
 4697  6|             föllázadt, sustorgott, miként~A víz, amelybe a villám csapott,~
 4698  6|         sustorgott, miként~A víz, amelybe a villám csapott,~S dörmögni
 4699  6|                       Miből teremté isten a szivet?~Hogy annyi bútól,
 4700  6|                   hasad meg,~Amennyi érte a szegény Perennát. -~Őrizve
 4701  6|               Salgó szűk falai között~Ült a fogoly hölgy napok óta csak,~
 4702  6|                  nyúlt,~Azokra nyujtá azt a szenvedés.~Az árva lélek
 4703  6|              pillanatban keble meggyuladt~A fájdalomtól és más pillanatban~
 4704  6|            fájdalomtól és más pillanatban~A rettegéstől ismét megfagyott.~
 4705  6|              semmi módot!~S most jött reá a legnagyobb csapás;~Kompolti
 4706  6|        nyilatkozék:~„Szép asszony, benned a sátán lakik,~Te megbüvöltél,
 4707  6|               hangon, mikéntha~Lett volna a halálnak angyala,~S ezt
 4708  6|                 az ifju,~„Szeretlek, mint a völgyet a patak,~Szeretlek,
 4709  6|                 Szeretlek, mint a völgyet a patak,~Szeretlek, mint a
 4710  6|                  a patak,~Szeretlek, mint a csillag az eget,~Szeretlek,
 4711  6|                  az eget,~Szeretlek, mint a féreg a gyümölcsöt!~S ha
 4712  6|                   Szeretlek, mint a féreg a gyümölcsöt!~S ha te szeretnél...
 4713  6|            szerelmedet?”~„Hogyan?” felelt a nő, „egy módja van:~Öcséd
 4714  6|                  kiván.~De én apádat, ezt a második~Leendő férjemet
 4715  6|          szabadíts meg~E két gonosztól. - A tiéd leszek, ha~Apádat és
 4716  6|           Meglátja széles tükrödben magát a~Határtalan menny minden
 4717  6|                 néztek felhőtlen magasból~A földre a hold és a csillagok,~
 4718  6|               felhőtlen magasból~A földre a hold és a csillagok,~Olyan
 4719  6|               magasból~A földre a hold és a csillagok,~Olyan vidáman!...
 4720  6|                     hah, pedig mi történt~A földön? apa- s testvérgyilkolás!~
 4721  6|                  Kigyóként csúszott Dávid a terembe,~Hol apja szunnyadt.
 4722  6|             torkon ragadá,~S beléje fojtá a lélekzetet...~Nem is nyögött...
 4723  6|                  vége volt.~Bevonta ismét a függönyt s mene,~De a küszöbnél
 4724  6|               ismét a függönyt s mene,~De a küszöbnél visszafordula,~
 4725  6|               megállt... állt, s nem meré~A kárpitot szétvonni újolag,~
 4726  6|                 terembe, ahol öccse volt.~A zajra Jób fölébredett s
 4727  6|                   S fél eszmélettel nézte a jövőt,~S midőn egészen eszmélt,
 4728  6|                    akkorára~Keblében járt a gyilkoló acél,~Amelyet bátyja
 4729  6|             gyilkoló acél,~Amelyet bátyja a falról ragadt le.~De nem
 4730  6|            Elboritotta vére, s összedőlt.~A kardot messze dobta Dávid,
 4731  6|                   s minden, ami~Irtóztató a képzeletben él.~Futott,
 4732  6|                   behunyta, hogy ne lássa a~Számíthatatlan rémeket;
 4733  6|            fölébredt, reggeledni kezdett,~A hajnalfény betört az ablakon;~
 4734  6|               hallod-e?”~Szólott megrázva a holttetemet,~„Mit alszol,
 4735  6|                 Mit alszol, hosszan, mint a mormotér?~Már fényes nap
 4736  6|                nekem~Nem kell egyéb, csak a vár asszonya.~De kelj föl
 4737  6|            megfojtalak!”~Elindult és ment a szomszéd terembe.~„Hát ez
 4738  6|                  te volnál, Jób öcsém?~Mi a manó, hát a földön heversz?~
 4739  6|                 Jób öcsém?~Mi a manó, hát a földön heversz?~Neked bezeg
 4740  6|                    kelj föl, hallod-e?~Mi a tatár, ugy veszem észre,
 4741  6|                megszöktethetem...”~S ment a szobába, hol Perenna volt.~„
 4742  6|                   Megölted őket?” kérdezé a hölgy.~„Kit öltem én meg?”
 4743  6|                 csendesen,~Egyik fehér és a másik piros,~Jer, angyalom,
 4744  6|                 vesz észre.~Fölnyargalunk a bástya tetejére,~S onnét
 4745  6|               Ölébe fogta s vitte kifelé.~A nő sikoltott. „Csitt, légy
 4746  6|                  rohanni kezde, fölrohant~A bástyafalra. „Most röpülj!”
 4747  6|                  az égben,”~És átszorítva a hölgyet, leugrott...~Alant
 4748  6|                hölgyet, leugrott...~Alant a mélység sziklacsúcsai~A
 4749  6|                   a mélység sziklacsúcsai~A vértül és a hajnaltól pirultak~*~
 4750  6|                 sziklacsúcsai~A vértül és a hajnaltól pirultak~*~Dávidnak
 4751  6|                kelle temetés,~Elnyelte őt a vár alatti mélység,~El volt
 4752  6|              ember reá.~Kipusztulván mind a Kompoltiak,~Elosztották
 4753  6|                   Kompoltiak,~Elosztották a rablott kincseket~Legényeik;
 4754  6|               sokáig Salgó zajtalan,~Csak a hollóknak károgása szólt~
 4755  6|                megtelt udvarában;~S alant a völgyben a népség futott~
 4756  6|             udvarában;~S alant a völgyben a népség futott~A szél elől,
 4757  6|                  völgyben a népség futott~A szél elől, mely Salgóról
 4758  6|                   ANTALHOZ~Hát megtörtént a párbaj? s élsz-e még?~Ha
 4759  6|            egyszer elkopott,~Azért kiméld a drága csizmatalpat,~Amelyet
 4760  6|                   senkinek~Az ég vargája, a kőszívü sors. -~S azt gondolod
 4761  6|                   azt gondolod tán: annyi a barátom~Mint fönn az égen
 4762  6|                 barátom~Mint fönn az égen a csillag? ha egy~Lehull közűlök,
 4763  6|            kegyetlen,~Reászakadni hagynád a világot?~S van még egy...
 4764  6|                 világot?~S van még egy... a hon! vagy már elfeledted,~
 4765  6|            Feledhető-e, amiről beszéltünk~A lelkesűlés lángóráiban?~
 4766  6|            lángóráiban?~Ki tudja, mit hoz a kétes jövendő,~Mely álmainknak
 4767  6|                    élted mily becses,~Azt a világhoz mennyi lánc köti,~
 4768  6|                   de én szégyenleném ezt.~A szenvedésnek lángjában szivem~
 4769  6|                   Szét fog pattanni, mint a porcelán,~De, mint a jégcsap,
 4770  6|                 mint a porcelán,~De, mint a jégcsap, szétolvadni nem!...~
 4771  6|             kelete.~Mert haj, jó gazda ám a magyar ember!~Amit kutyákon,
 4772  6|                   meggazdálkodja könyvön.~A könyvvel ugy van, mint hajdan
 4773  6|                  első pillanatra látszol,~A lelki szükség nem bánt tégedet;~
 4774  6|                          Amint mondottam: a vásárra majd~Meglátsz barátom:
 4775  6|                 ismersz, ugy megváltozám;~A szép természet megváltoztatott,~
 4776  6|              Beteg valék én ott tinálatok~A pesti utcák holt, hideg
 4777  6|              sötét árnyként vonult utánam~A csüggedés, az életunalom. -~
 4778  6|           életunalom. -~Ujjászülettem!... a falusi lég, a~Sötét erdőnknek
 4779  6|           Ujjászülettem!... a falusi lég, a~Sötét erdőnknek zúgó lombjai,~
 4780  6|               zúgó lombjai,~Lombok felett a csattogó madár,~A fák alatt
 4781  6|                  felett a csattogó madár,~A fák alatt a hallgatag virágok~
 4782  6|               csattogó madár,~A fák alatt a hallgatag virágok~Föléleszték
 4783  6|                 Nem gyűlölöm, mint eddig, a virágot:~Már csak haragszom
 4784  6|           maholnap fényes hajnalát,~Midőn a népek mind fölemelik~A föld
 4785  6|              Midőn a népek mind fölemelik~A föld porába gázolt fejöket,~
 4786  6|               fejöket,~S végigmennydörgik a föld kerekén:~„Legyünk rabokból
 4787  6|                  kell,~Hogy megtisztuljon a világ a szennytől,~Amely
 4788  6|                Hogy megtisztuljon a világ a szennytől,~Amely fölötte
 4789  6|                    és ha az lefolyt majd,~A megmosdott föld tiszta szép
 4790  6|                   Ne öleljek többé senkit a világon!~Nem kellek, ugyebár,
 4791  6|                  derék jó szívemet!~Ennél a szívnél a világon~Jobb,
 4792  6|                 szívemet!~Ennél a szívnél a világon~Jobb, derekabb szív
 4793  6|                                   MEGFAGY A SZÍV, HA NEM SZERET...~Megfagy
 4794  6|                  HA NEM SZERET...~Megfagy a szív, ha nem szeret;~És
 4795  6|                 RABSÁG~Töredék~Milyen vig a világ! folyvást miként vigad!~
 4796  6|                   tele!~E tombolók között a legzajosbikat~Kérdezzétek
 4797  6|               dehogy boldog, dehogy!~Csak a kétségb’esés, mi bennünket
 4798  6|              láncaink csörömpöléseit.~Rab a világ, igen, kezén-lábán
 4799  6|                 Egy számkiűzött istennőt:~A szabadságot. Fájdalom, hogy~
 4800  6|                Ekkor hátam mögött termett a~Hóhér s lesujtá fejemet...~
 4801  6|                                           A NÉP~Egyik kezében ekeszarva,~
 4802  6|                   kezében kard,~Igy látni a szegény jó népet,~Igy ont
 4803  6|             Kardot miért foga?~Hogy védje a hazát?... valóban!...~Haza
 4804  6|                ott van, hol jog is van,~S a népnek nincs joga.~Pest,
 4805  6|               virágozott,~S Hymett hegyén a méheket fölkeltém;~Ottan
 4806  6|                 szemderítő nap sugáritul!~A szabadság, kit távolból
 4807  6|            Menjünk, induljunk, készen áll a sajka.~Tenger, ne nyeljen
 4808  6|                    távolabb evezz le,~Hol a nap olyan tiszta fényben
 4809  6|                  e sziklát?~Milyen virító a vidék amott!~A zsarnokság
 4810  6|              Milyen virító a vidék amott!~A zsarnokság haldoklik ama
 4811  6|                  Athén szűzei, fogadjatok a révbe,~És bátorítsatok föl
 4812  6|                Oly földet hagytam el, hol a királyok~Rabszolgává teszik
 4813  6|               királyok~Rabszolgává teszik a szellemet.~Védjétek lantom,
 4814  6|                                           A HEVESI RÓNÁN~Hátrább vonúl
 4815  6|              vonúl mindegyre~És halványúl a Mátra.~Az esti nap piros
 4816  6|                   kék homlokára.~Olyan ez a piros fény,~Mely a kék Mátrán
 4817  6|               Olyan ez a piros fény,~Mely a kék Mátrán lángol,~Mint
 4818  6|                 Mint kékszemű lyány arcán~A rózsaszínű fátyol.~Zörg
 4819  6|                   rózsaszínű fátyol.~Zörg a szekér, az ostor~Koronként
 4820  6|                 egyet pattan...~Ezenkivűl a róna~Oly néma, oly zajatlan.~
 4821  6|                    oly zajatlan.~Leszálla a nap; vége~A piros alkonyatnak.~
 4822  6|            zajatlan.~Leszálla a nap; vége~A piros alkonyatnak.~A messze
 4823  6|                 vége~A piros alkonyatnak.~A messze látkör szélén~Pásztortüzek
 4824  6|       Meghallgatása végett?~Emelkedik föl a hold;~Olyan szép s olyan
 4825  6|                szép s olyan halvány,~Mint a meghalt menyasszony~Bús
 4826  6|                 vőlegénye karján.~S talán a hold valóban~Egy holt menyasszony
 4827  6|               holt menyasszony árnya,~Kit a koporsóból visz~Az égbe
 4828  6|            szellemszárnya.~Oly szomorú ez a hold,~És mégis rája nézek,~
 4829  6|                 Oly mondhatatlanul bús~Ez a hold, hogy láttára~Eszembe
 4830  6|                   Ti holdvilágos emberek,~A régi kort,~Mit elsodort~
 4831  6|              enyészet?~Mikor rontjátok le a fészket,~Mit várromokban
 4832  6|       bagolyfiakkal?~Milyen kisértetes ez a dal! -~S dalolnak egyre
 4833  6|               egyre még,~És szemeikben ég~A lelkesűlés lángja~Vagy a
 4834  6|                  A lelkesűlés lángja~Vagy a bánat könnyárja.~Ál lelkesűlés,
 4835  6|              Tudjátok-e, mik vagytok,~Kik a multról daloltok?~Halottrablók!~
 4836  6|         Halottrablók!~Sírjából fölássátok~A holt időt,~Hogy őt~Babérokért
 4837  6|                    Sínlődik az emberiség,~A föld egy nagy betegház,~
 4838  6|               betegház,~Mindegyre pusztít a láz,~S már egy egész ország
 4839  6|                   e nemzetek,~Ezen-e vagy a másvilágon,~Muló-e vagy
 4840  6|                vagy örök az álom? -~De ím a bajnak közepette~Fiait az
 4841  6|                  hang,~Melyet kezemben ád a lant,~Te lelkesítesz engemet,~
 4842  6|                   tégedet köszöntelek,~Te a beteg~Emberiségnek orvosa,
 4843  6|                Mint csalogányé, szavatok.~A csalogány az alkony madara,~
 4844  6|                 vége felé jár az éjszaka,~A hajnal közeleg;~Most a világnak~
 4845  6|                    A hajnal közeleg;~Most a világnak~Nem csalogányok,~
 4846  6|                    hogy sírgödréből~Kikél a megbántott halott?~Hogy
 4847  6|           Szorítja össze torkotok?~Nem, ő a sírt el nem hagyandja;~De
 4848  6|                                           A BILINCS~Szabadságért küzdött
 4849  6|                ifjú, csörgésem átok,~Mely a zsarnok fejére száll!~Ugye
 4850  6|                  száll!~Ugye nem ismersz? a szabadság~Csatáiban kard
 4851  6|                   voltam én,~S épen talán a te kezedben~Villogtam a
 4852  6|                   a te kezedben~Villogtam a vér mezején.~Szerencsétlen
 4853  6|                ifjú, csörgésem átok,~Mely a zsarnok fejére száll.~Bilincset
 4854  6|               kard valék,~S ki vélem vítt a szabadságért,~Most azt szorítom...
 4855  6|              Szégyennek és haragnak pirja~A rozsda, amely rajtam áll.~
 4856  6|                ifjú, csörgésem átok,~Mely a zsarnok fejére száll.”~Nagykároly,
 4857  6|                   birhatnám e lelket,~Ezt a lelkes kisleányt!~Szólj,
 4858  6|                leányka, mondd, hogy téged~A szerelem még nem bánt.~Nem,
 4859  6|                   engemet szeretsz,~És ez a szó életemnek~Egy új teremtője
 4860  6|                   E végtelen áradat,~Mint a földet az özönvíz,~Eltemette
 4861  6|                mennyemet;~Oh leányka, ezt a mennyet~Nem szabad ledöntened.~
 4862  6|                                      KINN A KERTBEN VOLTUNK...~Kinn
 4863  6|                   KERTBEN VOLTUNK...~Kinn a kertben voltunk,~Egymás
 4864  6|                most itt kővé~Válnánk mind a ketten!~Azt mondtad: nem
 4865  6|                 úgy vérzék,~És nem maradt a sebnek helye sem.~Ha szerelem
 4866  6|                 mint ragad!~Kiáltsatok rá a harangozóra,~Hogy verje
 4867  6|             harangozóra,~Hogy verje félre a harangokat;~Nagy a veszély,
 4868  6|                  félre a harangokat;~Nagy a veszély, s talán, majd mentésemre
 4869  6|                 lázas szivem,~Hallá zaját a lyány és nem jött megmentőnek,~
 4870  6|                  Ugy fénylik lelked, mint a nap világa fénylett,~Midőn
 4871  6|                  meg;~De amily hideg lesz a nap, ha minden élet~Kifogy,
 4872  6|                   nem szeretsz.~Nem féled a boszúló istenséget,~Hogy
 4873  6|              olyan férfi,~Ki megérdemlené a te szerelmedet?~Attól tartasz,
 4874  6|                 szeretni, oknak ez kevés;~A mozdulatlan, a holt nyúgalomnál,~
 4875  6|                  ez kevés;~A mozdulatlan, a holt nyúgalomnál,~Hidd,
 4876  6|              házat,~Mert hátha egykor azt a tűz emészti fel?~S ezért
 4877  6|                 fel?~S ezért türöd, midőn a nyár esője áztat,~S midőn
 4878  6|                 nyár esője áztat,~S midőn a tél hideg karjával átölel?~
 4879  6|                 jégpáncélja rajta,~Miként a volkán tetején a hó.~Szólj,
 4880  6|                   Miként a volkán tetején a hó.~Szólj, oh leány, hogy
 4881  6|                mint tengerek hajósát,~Kit a szél a part közelébe hajt,~
 4882  6|              tengerek hajósát,~Kit a szél a part közelébe hajt,~De itt
 4883  6|           közelébe hajt,~De itt megfordul a szél, s látja bár a révet~
 4884  6|             megfordul a szél, s látja bár a révet~A küszködő hajós:
 4885  6|                 szél, s látja bár a révet~A küszködő hajós: nem közeledhetik.~
 4886  6|                   jólesik!~Nem fájhat úgy a betegek testének,~Ha éles
 4887  6|              fájdalom tüzére,~Egy cseppet a remény kútjából, oh leány,~
 4888  6|              talán -~Nem, nem, ne biztass a jövővel engem,~Ne alamizsnát:
 4889  6|                Tudod, melyik vadállat?... a megőrülés!~Adj vissza, lyány,
 4890  6|                adj vissza enmagamnak,~Adj a világnak vissza engemet...~
 4891  6|                   adhat,~Mint sírba dőlni a gyönyör terhe alatt! -~S
 4892  6|                  van nőve szellemem,~Mint a levél a fához... eljön a
 4893  6|                   szellemem,~Mint a levél a fához... eljön a tél,~S
 4894  6|                  a levél a fához... eljön a tél,~S akkor lehull, de
 4895  6|                 már élettelen.~Ez sorsunk a sirig. Bár járj be messze
 4896  6|           mindhiába, engem el nem hagysz,~A soha el nem váló sötétség
 4897  6|                lelkem fénye!~Te vagy mind a két életem~Egyetlen reménye!~
 4898  6|                leszek boldog sem ezen~Sem a másvilágon!~Álldogálok a
 4899  6|                  a másvilágon!~Álldogálok a tó partján~Szomorúfűz mellett.~
 4900  6|                  volnának.~Elszállott már a madár a~Hervadt őszi tájról,~
 4901  6|                    Elszállott már a madár a~Hervadt őszi tájról,~Hej,
 4902  6|           nyoszolyája!~Megint lefektettem a~Lelkemet reája.~Szerelem
 4903  6|          álmodozzál rajta;~Álmodd meg azt a nagy szót,~Amely nincsen
 4904  6|                  Hófehér lelkibe!~Hófehér a lelke~Ennek a kislyánynak;~
 4905  6|            lelkibe!~Hófehér a lelke~Ennek a kislyánynak;~Liliomszála
 4906  6|               ártatlanságnak.~Fehér, mint a galamb,~Amelynek képibe’~
 4907  6|                    Amelynek képibe’~Isten a szent lelket~Az égből küldte
 4908  6|                              NEHÉZ, NEHÉZ A SZIVEM...~Nehéz, nehéz a
 4909  6|                  A SZIVEM...~Nehéz, nehéz a szivem,~Rajta csügg a szerelem,~
 4910  6|               nehéz a szivem,~Rajta csügg a szerelem,~A szerelem bánata,~
 4911  6|                   Rajta csügg a szerelem,~A szerelem bánata,~Roskadozok
 4912  6|                                     SZÁLL A FELHŐ...~Száll a felhő,
 4913  6|                    SZÁLL A FELHŐ...~Száll a felhő, magasan, magasan,~
 4914  6|             messze van, messze van.~Száll a felhő nyugatra, nyugatra,~
 4915  6|                 felhő nyugatra, nyugatra,~A napnak is arra van az utja.~
 4916  6|               utja.~Szállj, felhő, szállj a rózsám fölébe,~Mondd, hogy
 4917  6|               fölébe,~Mondd, hogy oly bús a szivem, miként te.~Szállj
 4918  6|             miként te.~Szállj te is, nap, a rózsám fölébe.~Mondd, hogy
 4919  6|                fölébe.~Mondd, hogy úgy ég a szivem, miként te.~Berence,
 4920  6|                    Borús, ködös őszi idő;~A nap nem is pillant elő.~
 4921  6|                  pillant elő.~Hidegen jár a nap~Sötét felhők megett;~
 4922  6|                  nap~Sötét felhők megett;~A kandalló tüze~Ád egy kis
 4923  6|                ablakom bezárva,~Üldögélek a szobába’.~Bánatosan nézek~
 4924  6|          Gondolván életem~Elmult idejére.~A mult idő nagy mezein~Hervadt
 4925  6|                      Az én képzeletem nem a por magzatja,~Mennydörgés
 4926  6|        összekeveredett,~Ugy barangolta be a földet és eget.~Mint üstökös,
 4927  6|          vadonerdőkbe, kék hegyek ormára;~A vadonerdőkben tölgyeket
 4928  6|       vadonerdőkben tölgyeket szaggatott,~A hegyek tetején sziklákat
 4929  6|                    Ott eped, suttog, mint a beteg esti szél...~Szilaj
 4930  6|                             ERESZKEDIK LE A FELHŐ...~Ereszkedik le a
 4931  6|                  A FELHŐ...~Ereszkedik le a felhő,~Hull a fára őszi
 4932  6|               Ereszkedik le a felhő,~Hull a fára őszi eső,~Hull a fának
 4933  6|                Hull a fára őszi eső,~Hull a fának a levele,~Mégis szól
 4934  6|               fára őszi eső,~Hull a fának a levele,~Mégis szól a fülemile.~
 4935  6|                fának a levele,~Mégis szól a fülemile.~Az óra jó későre
 4936  6|                    alszol-e már?~Hallod-e a fülemilét,~Fülemile bús
 4937  6|                   dalát hallgatja~Megesik a szíve rajta.~Barna kislyány,
 4938  6|                   isten engem,~Amily igaz a szerelmem.~Megszerettem
 4939  6|                   az éjnek,~Egy isten van a világon,~Egy, csak egy a
 4940  6|                  a világon,~Egy, csak egy a kívánságom.~Azt várom én,
 4941  6|                                        TE A TAVASZT SZERETED...~Te a
 4942  6|                  A TAVASZT SZERETED...~Te a tavaszt szereted,~Én az
 4943  6|                  az őszt szeretem.~Tavasz a te életed,~Ősz az én életem.~
 4944  6|                 az én életem.~Piros arcod a tavasz~Virító rózsája,~Bágyadt
 4945  6|             lépést előre,~S akkor rájutok a tél~Fagyos küszöbére.~Lépnél
 4946  6|                   S benne volnánk közösen~A szép meleg nyárba’.~Szatmár,
 4947  6|          EMLÉKKÖNYVÉBE~Senki sem szól így a fellegekhez:~„Napkeletre
 4948  6|              vándoroljatok, mert~Napkelet a szép hajnal hazája,~Ki rózsákat
 4949  6|            arcotokra.”~Senki sem szól így a fellegekhez,~És ők mégis
 4950  6|                  ha odaértek,~Megfürödnek a piros tengerben,~A hajnalnak
 4951  6|            Megfürödnek a piros tengerben,~A hajnalnak sugártengerében,~
 4952  6|                 is, ha szétszaggatta őket~A vihar s ők este haldokolnak:~
 4953  6|                 Ifjuságuk visszaálmodása,~A dicső, az édes ifjuságé,~
 4954  6|                édes ifjuságé,~Midőn rájok a hajnal mosolygott. -~Mint
 4955  6|                 hajnal mosolygott. -~Mint a felhők, titkos sejtelemből,~
 4956  6|                    az őszi köd~Sötéten űl a puszta világ fölött.~Mi
 4957  6|                arca, ki benne halad.~Megy a komor ifju, ragadja lova.~
 4958  6|                hová megyen ősapánk, midőn~A paradicsomból kiűzve lőn?~
 4959  6|                  ki szerelmet~Nem nyerve, a lyánytul örökre bucsút vett?”~
 4960  6|                   vét:~Egy sárga tövisfa, a reggeli dértül~S az ifju
 4961  6|               arca szeme könyétül.~S nagy a csend, s a csendben nem
 4962  6|               könyétül.~S nagy a csend, s a csendben nem hallani mást,~
 4963  6|               hova senki nem megyen,~Hogy a világ szeme észre se vegyen.~
 4964  6|                vegyen.~Nekiadom ott magam a bánatnak,~Szememből a könnyek
 4965  6|               magam a bánatnak,~Szememből a könnyek csak úgy szakadnak.~
 4966  6|              énvelem!~Mérföldekre belátom a világot,~Szerelmemben egy
 4967  6|                    Örökös bujdosásban van a lelkem,~Egyre űzi nyughatatlan
 4968  6|                    Öledben-e, lyány, vagy a sír ölében?~Szatmár, 1846.
 4969  6|                pohárba’~Pezsgett, habzott a vidámság árja,~S gondtalanság
 4970  6|                 árja,~S gondtalanság volt a ház lakója,~S a pohárnak
 4971  6|         gondtalanság volt a ház lakója,~S a pohárnak szomjas fölhajtója,~
 4972  6|             szomjas fölhajtója,~Ki, midőn a poharat kiitta,~Szívemet,
 4973  6|          gondolattal. -~Nem lakik már itt a gondtalanság,~E jó fiút
 4974  6|           Elzavarta egy hatalmas szellem,~A szerelem. Ez lakik most
 4975  6|            asztalhoz ment és leült mellé,~A pohárból az italt kiönté,~
 4976  6|                   italt kiönté,~Letörölte a szép arany írást~Az asztalról,
 4977  6|                   amit te írtál,~Feketébb a halálnál s a sírnál!~Szatmár,
 4978  6|              írtál,~Feketébb a halálnál s a sírnál!~Szatmár, 1846. október
 4979  6|                   hagyál álmodni még?~Mit a való nem küld reám,~A boldogságról
 4980  6|                 Mit a való nem küld reám,~A boldogságról álmodám.~Miért
 4981  6|                  istenem, oh istenem!~Hát a boldogságról nekem~Még csak
 4982  6|                kell.~Futnék tőled, miként a por,~Mit a forgószél elsodor~
 4983  6|                  tőled, miként a por,~Mit a forgószél elsodor~Ember-nemjárta
 4984  6|                   alighogy léphetek,~Mert a bú, melyet elviszek,~Nagyon
 4985  6|                kezed?~Csók és könyű, mind a kettő~Nagyon, nagyon forró
 4986  6|                  szerelmemmel egy helyen,~A szív mélységes mélyiben,~
 4987  6|                 már szerelmedet,~Csak azt a kis vigasztalást,~Hogy nem
 4988  6|            szeretnélek oly nagyon,~Ha ezt a vágyat érzeném.~Ohajtom
 4989  6|                 már hajam megőszült...~Ez a szív itten, oh ez oly öreg.~
 4990  6|               alunni,~Mióta bennem alszik a remény.~A kínok is már mind
 4991  6|                   bennem alszik a remény.~A kínok is már mind elfáradának,~
 4992  6|                   bántani;~Pedig könnyebb a kínok gyilkait, mint~Holttestöket
 4993  6|                  Nincs bennem élet, nincs a lélek bennem,~Kétségeim
 4994  6|                   emléke,~Mint sírhalomra a tépett virág.~Szatmár, 1846.
 4995  6|             láttam őt!~Visszaszállt belém a lélek,~Eszmélek, mint azelőtt.~
 4996  6|             Kárhozatom? üdvességem?~Egyik a kettő közül.~Oh de melyik?...
 4997  6|                  Bizonytalanság kisér;~Úr a sors, hajlok szavára,~Ő
 4998  6|               Majd ha fris virágokat~Hint a tavasz fürteidre,~Dalnokod
 4999  6|                  Cseveg ablakod körűl.~Le a kertbe, a mezőre~Együtt
 5000  6|               ablakod körűl.~Le a kertbe, a mezőre~Együtt járunk, úgyebár?~