Rész

 9001  8|                    Miktől még jobban félt a kisfiú, mint~Álmában a tüzes
 9002  8|               félt a kisfiú, mint~Álmában a tüzes vastól... oda-~Húzá
 9003  8|                 vastól... oda-~Húzá magát a szögletkőhöz, hogy~Majd
 9004  8|                 feje,~S rá sem mert nézni a banyára,~El sem mert nézni
 9005  8|                   El sem mert nézni róla.~A vénasszony végigcirógatá~
 9006  8|              hazamennem többé nem szabad;~A szomszédasszony azt igérte:~
 9007  8|                 azt igérte:~Ha visszamék, a csatornába dob.”~„Hát jer
 9008  8|              anyád... jerünk.”~Kézen fogá a kisfiút az asszony,~Követte
 9009  8|                 fiacskám,”~Szólott otthon a vén banya,~„Az én lakásom
 9010  8|               lakásom e szoba,~Tied pedig a konyha lesz.~Nem fogsz magadban
 9011  8|                 Ezzel tanyázol itten.~Ott a pokróc, elfértek rajta ketten,~
 9012  8|                ágy, hogy jobb se kell,~És a kutyus majd meleget tart,~
 9013  8|             alugyál, fiam.”~Ott hagyta őt a vén banya;~Félénken kullogott
 9014  8|                 banya;~Félénken kullogott a~Pokrócra a kutyához,~S a
 9015  8|             Félénken kullogott a~Pokrócra a kutyához,~S a pokróc szélén
 9016  8|                  a~Pokrócra a kutyához,~S a pokróc szélén meghuzá magát,~
 9017  8|               mert társához közeledni.~De a kutya~Hozzásimúlt barátilag,~
 9018  8|             bátorságot és bizalmat~Öntött a kisfiúba.~Egymáshoz egyre
 9019  8|                    Az eb szőrét simítgatá a gyermek,~S az ennek arcát
 9020  8|               nyalogatta,~Beszélt is véle a fiú, s az állat~Válasz gyanánt
 9021  8|                 kötöttek.~Másnap pediglen a fiúhoz~Igy szólt a vén boszorkány:~„
 9022  8|               pediglen a fiúhoz~Igy szólt a vén boszorkány:~„Mostan
 9023  8|                 Nem tartalak,~Mert ingyen a Krisztus koporsaját~Sem
 9024  8|               fogsz, mást nem teszesz.~Én a munkát már restelem,~Mert
 9025  8|                  hogyha koldulok,~Elűznek a kegyetlen emberek.~Te fogsz
 9026  8|                fekszik éhen s betegen.~Én a távolban lesni foglak,~S
 9027  8|                   mindenkitől,~Kinek jobb a ruhája, mint a tiéd,~És
 9028  8|                 Kinek jobb a ruhája, mint a tiéd,~És ilyet eleget találsz,
 9029  8|                fejedet,~Fel- s összehúzod a szemöldököd,~A szádat le
 9030  8|                 összehúzod a szemöldököd,~A szádat le fogod biggyeszteni,~
 9031  8|          egyáltalában~Meg nem tanúlod ezt a tudományt,~Bottal verem
 9032  8|           tudományt,~Bottal verem beléd.”~A gyermek állitá, hogy~Mindent
 9033  8|                 asszony elpróbáltatá vele~A jelenést és elcsudálkozott
 9034  8|                jelenést és elcsudálkozott a~Fiúnak mesterfölfogásán.~„
 9035  8|             fiacskám, hihihi!”~Vigyorgott a boszorkány,~„Valódi grófi
 9036  8|                 én elhizol,~Aztán elillan a nyúl,~S üthetjük bottal
 9037  8|                   nyúl,~S üthetjük bottal a nyomát.~Kövér koldusnak~
 9038  8|             népesebb utcába mentenek,~Ott a banya~Kiállitá a gyermeket,~
 9039  8|            mentenek,~Ott a banya~Kiállitá a gyermeket,~S ő egy közel
 9040  8|                 kandikált ki,~S ahányszor a fiú kezébe~Dobának valamit,~
 9041  8|                 Dobának valamit,~Fölvette a pálinkás poharat,~Egyet
 9042  8|                 Egyik nap úgy folyt, mint a másik.~Koldúl és koplalt
 9043  8|                  másik.~Koldúl és koplalt a fiú;~A vén banyának gondja
 9044  8|                  Koldúl és koplalt a fiú;~A vén banyának gondja volt
 9045  8|              gondolta, milyen jó lehet~Az a játék, az az öröm!~S elméje
 9046  8|        boldogtalan...~Két évet élt már át a koldulásban.~Nem volt többé
 9047  8|                otthon kapott,~S amelyeket a városban talált...~Ez egy
 9048  8|                  talált...~Ez egy barátja a kutya,~Mely hálótársa volt.~
 9049  8|                   Minő örömmel volt vele!~A vén anyó már irígyelni kezdé~
 9050  8|                  anyó már irígyelni kezdé~A barátságot, amelyet kötének,~
 9051  8|                   kötének,~Irígyelé, hogy a kutya~A gyermeket jobban
 9052  8|                    Irígyelé, hogy a kutya~A gyermeket jobban szerette,
 9053  8|          Fájdalmában keservesen vonított,~A gyermek sírt, zokogva sírt.~
 9054  8|            gyermek sírt, zokogva sírt.~És a vénasszony elkergette végre~
 9055  8|               vénasszony elkergette végre~A háztul a jó állatot,~Több
 9056  8|                 elkergette végre~A háztul a jó állatot,~Több ízben elkergette,
 9057  8|               visszajött mindannyiszor,~S a kisfiúhoz mindig nyájasabb
 9058  8|                   nyájasabb lett.~Igy élt a gyerek. Már hatéves volt,~
 9059  8|                   Sár volt az utca, s köd a sár felett,~Nehéz komor
 9060  8|              felett,~Nehéz komor köd, s ő a sárban ködben~Mezítláb és
 9061  8|                 kezét.~Ugy ment be hangja a szivekbe,~Miként egy égő
 9062  8|             Miként egy égő fájdalom,~Mint a harang szava,~Mely haldokló
 9063  8|                 merően, átfuró szemekkel.~A gyermek elszaladni készült.~„
 9064  8|              Megállj!” morgott reá az úr.~A gyermek állt s moccanni
 9065  8|                mert hazudni,~Torkán akadt a szó, azt gondolá,~Hogy ez
 9066  8|             vagyok.”~„Kövess tehát” szólt a mogorva úr,~S utána indult
 9067  8|                mogorva úr,~S utána indult a fiú.~A vénasszony kilépett
 9068  8|                 úr,~S utána indult a fiú.~A vénasszony kilépett rejtekéből,~
 9069  8|              maradsz,~Hazug kölyök!...~Ez a fiú az én fiam, uram!”~„
 9070  8|                Nagyságos úr,” rimánkodott a gyermek,~„Nagyságos úr,
 9071  8|                vigyen magával,~Az isten s a szentek nevére kérem!~Meguntam
 9072  8|                nevére kérem!~Meguntam már a koldulást;~Az ő számára
 9073  8|                   hogy éhezem!”~Igy szólt a gyermek, a mogorva úrra~
 9074  8|             éhezem!”~Igy szólt a gyermek, a mogorva úrra~Fölnéze, s
 9075  8|             ördögfának makkja te!”~Rivalt a vén boszorkány a fiúra,~„
 9076  8|                   Rivalt a vén boszorkány a fiúra,~„Te bocskortalpra
 9077  8|                  én őtet koplaltatom!~Én! a legjobb falatokat~A szájamtól
 9078  8|                   Én! a legjobb falatokat~A szájamtól szakítom el,~S
 9079  8|                 még meg is tagad.~Nem fáj a szived, te puruttya lélek,~
 9080  8|                  szakadt e~Szóval belőled a lép és tüdő~S a májad és
 9081  8|                   belőled a lép és tüdő~S a májad és a zúzád?~A földön
 9082  8|                  lép és tüdő~S a májad és a zúzád?~A földön nincs jobb
 9083  8|                tüdő~S a májad és a zúzád?~A földön nincs jobb nagyanya,~
 9084  8|               tulajdon anyját~Tagadja meg a gyermek,~Édes szülőjét!”~
 9085  8|                  szülőjét!”~Ennyit darált a vén malom~Egy lélekzés alatt;~
 9086  8|                   Egy lélekzés alatt;~Itt a mogorva úr~Szóhoz jutott
 9087  8|                 jutott s szólt:~„Elég már a komédiából,~Különben e bottal
 9088  8|              szipirtyó!~Részeg vagy, mint a csap;~Ha kijózanodol,~Jőj
 9089  8|                   kijózanodol,~Jőj hozzám a keresztlevéllel,~(Ott ama
 9090  8|                 ama nagy házban lakom,)~S a gyermeket elviheted,~De
 9091  8|           gyermeket elviheted,~De csak ha a keresztlevéllel jősz.~És
 9092  8|                     s te~Kövess, fiú.”~És a fiú követte az urat,~Koronként
 9093  8|    vissza-visszanézett,~Azt képzelé, hogy a banya~Már nyúl utána s galléron
 9094  8|                forgatta égő szemeit, mint~A kovács a tüzes vasat~9~Jobban
 9095  8|                égő szemeit, mint~A kovács a tüzes vasat~9~Jobban lett
 9096  8|                 vasat~9~Jobban lett dolga a fiúnak,~Nem kellett többé
 9097  8|            aggalomnak ölyve~Föléje: hátha a boszorkány~Előjön a keresztlevéllel,~
 9098  8|                 hátha a boszorkány~Előjön a keresztlevéllel,~Mi lesz
 9099  8|                 belőle?...~És néha szállt a bú galambja~Föléje, ha eszébe~
 9100  8|                  Föléje, ha eszébe~Jutott a hű kutya,~A hálótárs és
 9101  8|                 eszébe~Jutott a hű kutya,~A hálótárs és a barát.~Ennek
 9102  8|                   hű kutya,~A hálótárs és a barát.~Ennek kedvéért gyakran
 9103  8|                  gyakran szinte kész volt~A vén banyához ismét visszamenni,~
 9104  8|              felőle,~Álmodta, hogy ölelte a kutyát,~S ez nyalta képét
 9105  8|                  sírdogált.~Midőn hazaért a fiúval a~Nagyságos úr, átadta
 9106  8|                    Midőn hazaért a fiúval a~Nagyságos úr, átadta őt
 9107  8|                   Nagyságos úr, átadta őt a~Cselédségnek. Kitisztiták
 9108  8|              Cselédségnek. Kitisztiták őt~A régi szennyből, mely reánőtt,~
 9109  8|               neki,~Ő lesz az úr, te lész a szolga.~Egyéb dolgod nem
 9110  8|                 akasztatom,~Aztán mehetsz a nagyvilágba~S koldulsz,
 9111  8|                  Szolgált az árva gyermek a~Nagyságos úrfinak,~Mögötte
 9112  8|                   mozdulását,~S alig volt a parancs kimondva,~Midőn
 9113  8|                 Midőn már teljesűlt is,~S a jó fiú~Mégis mennyit nem
 9114  8|              mennyit nem szenvedett!~Mert a nagyságos úrfi~Oly gaz kölyök
 9115  8|                  vala,~Amilyenek rendesen a~Nagyságos urfiak.~Érezteté,
 9116  8|                  minden nyomon.~Ha száját a leves megégeté,~Kis szolgáját
 9117  8|                 Ha nem köszönt más nékie,~A kisfiú fejéről~Ütötte le
 9118  8|                  kisfiú fejéről~Ütötte le a kalapot,~És ennek markolt
 9119  8|                ennek markolt üstökébe,~Ha a fésű beléakadt hajába.~S
 9120  8|                 tisztátalan,~Szemébe önté a vizet, s ha sírva~Fakadt
 9121  8|               tudnátok, miért maradt!~Nem a jó étel és a jó ruha~Csalá
 9122  8|                  maradt!~Nem a jó étel és a jó ruha~Csalá őt vissza,
 9123  8|                  indult,~Hogy elbujdossék a széles világba;~Nem volt
 9124  8|                    Nem volt ő olyan, mint a tyúk vagy a lúd,~Mely elbarangol,
 9125  8|                   olyan, mint a tyúk vagy a lúd,~Mely elbarangol, s
 9126  8|          visszamegy helyére,~Mig ellenben a csalogány s pacsírta,~Ha
 9127  8|             börtönének ajtaja,~Ott hagyva a kész és jó eledelt,~Elszáll
 9128  8|               megelégszik azzal,~Mit kinn a szabadban talál.~Igy érezett
 9129  8|              szabadban talál.~Igy érezett a kisfiú~Mint e szabadba vágyó
 9130  8|             madarak,~S mégis maradt, mint a tyúk és a lúd,~S ha indult,
 9131  8|              mégis maradt, mint a tyúk és a lúd,~S ha indult, ismét
 9132  8|          visszatért!~Mi csalta vissza őt?~A tanulás.~Az úrfi mellett
 9133  8|      észrevétlenűl,~Könyvébe kandikált,~S a nevelő minden szavára~Figyelmezett,~
 9134  8|                   az írást-olvasást,~Mint a nagyságos úrfi.~És amint
 9135  8|                szaporodtak~Isméreti,~Mint a szarvas szarván az ágak,~
 9136  8|                  kezdett lenni rája,~S ha a nagyságos úrfi~Bolondokat
 9137  8|             Kijobbitá magában,~S mosolyga a badar beszédeken.~S a nevelő
 9138  8|            mosolyga a badar beszédeken.~S a nevelő előtt~Nem tűnt el
 9139  8|                   Nem tűnt el észrevétlen~A szolga fensősége~Az ifjú
 9140  8|             fölött,~S ha nem tudá~Leckéit a tanítvány,~Azzal piríta
 9141  8|          tanítvány,~Azzal piríta rá,~Hogy a szolgával mondatá el,~Ki
 9142  8|                  meg.~Becsűletére vált ez a fiúnak,~De nem vált örömére,
 9143  8|                   örömére, erre nem,~Mert a kevély nagyságos úrfi~Mindannyiszor
 9144  8|                durvább üldözések~Jutottak a szegény fiúnak,~És ő naponta
 9145  8|                 És ő naponta jobban érezé~A szenvedett méltatlanságokat,~
 9146  8|                  volt,~És ilyen írat lett a sok betűből:~„Mi jognál
 9147  8|               isten~Az egyik embert, mint a másikat?~Igazságosnak hirdetik
 9148  8|            szolgálom őket,~S ezzel leróva a jótétemény.~Dolgoztathatnak,
 9149  8|       Dolgoztathatnak, erre van jogok,~De a verésre nincs.~Még egyszer
 9150  8|               ember leszek,~Mert ember ám a szolga is!~Megvallom, itt
 9151  8|                  hah lázadó gazember!”~És a fiú így válaszolt,~És hangja
 9152  8|                     Hm, szolgafaj? ha már a születést~Vesszük, talán
 9153  8|                milliók velem,~S reszketne a világ,~Mint Spartacustól
 9154  8|                   láncaikkal~Verték falát a gladiátorok! -~Nagyságos
 9155  8|          beszéltem,~És hogyha egyszer már~A szolga emberré emelkedik,~
 9156  8|              emelkedik,~Éhen hal meg vagy a bitófán,~De többé szolga
 9157  8|                  kiment,~Örökre ott hagyá a házat,~Hol gyermeksége úgy
 9158  8|           gyermeksége úgy uszott el,~Mint a virág az iszapos patakban.~
 9159  8|                 látott, arra indult,~Ment a világba céltalan.~Az ifjúság
 9160  8|                 szivében,~Ugy égett, mint a fölgyúlt város ég,~Amelyre
 9161  8|                   város ég,~Amelyre ráfúj a viharnak~Süvöltő óriása;~
 9162  8|                 lángok ugy megedzék,~Mint a hámortűz a vasat.~A város
 9163  8|                 megedzék,~Mint a hámortűz a vasat.~A város végén utolérte
 9164  8|                  Mint a hámortűz a vasat.~A város végén utolérte őt~
 9165  8|                  nevelője.~Alig lélekzett a jó férfiú.~Sokat futott,
 9166  8|                   utolérje,~Kiverte arcát a veríték,~Törölgeté minduntalan,~
 9167  8|           Törölgeté minduntalan,~Miközben a fiúval így beszélt,~S beszédiben~
 9168  8|             összefüggés:~„Ne, tedd el ezt a pénzt, fiam,~Nekem egy évi
 9169  8|                 nem magadnak születél,~De a hazának, a világnak.~Azt
 9170  8|                   születél,~De a hazának, a világnak.~Azt mondom néked,
 9171  8|            felejts el engemet.”~Lehajlott a fiú,~Hogy megcsókolj’ a
 9172  8|                   a fiú,~Hogy megcsókolj’ a jó ember kezét,~De ő nem
 9173  8|               kezét,~De ő nem engedé, sőt a fiút~Megölelé s arcát csókolta
 9174  8|              szemekkel.~Mily jól esett ez a fiúnak,~Szegény fiúnak milyen
 9175  8|                 Ki megölelte őt!~10~Kiért a városból az ifju.~Midőn
 9176  8|             városból az ifju.~Midőn kiért a szűk falak közűl,~Azt gondolá:
 9177  8|                  szabadúlt,~S mohón szivá a tiszta léget,~Az isten legdrágább
 9178  8|             legdrágább ajándokát,~Melytől a láb erőt kap és a~Léleknek
 9179  8|                 Melytől a láb erőt kap és a~Léleknek szárnya nő.~Egyszer
 9180  8|                   haladt már, messze volt a város,~A házak összeolvadának~
 9181  8|                 már, messze volt a város,~A házak összeolvadának~Egymással,
 9182  8|              összeolvadának~Egymással, és a barna tornyokat~Elnyelte
 9183  8|                  tornyokat~Elnyelte félig a távol köde,~S méhdongás
 9184  8|                fut.~S midőn végkép eltünt a város,~S ott álla ő a végtelenben,~
 9185  8|              eltünt a város,~S ott álla ő a végtelenben,~Szabadnak akkor
 9186  8|              Irányozá lépéseit.~Megbámulá a síkot és hegyet,~A sík mezőt
 9187  8|              Megbámulá a síkot és hegyet,~A sík mezőt és a hegy erdejét~
 9188  8|                 és hegyet,~A sík mezőt és a hegy erdejét~És mindent,
 9189  8|                volt előtte,~Először látta a természetet,~A természet
 9190  8|              Először látta a természetet,~A természet szépségeit.~És
 9191  8|              természet szépségeit.~És ott a rengetegben,~A fellegekbe~
 9192  8|         szépségeit.~És ott a rengetegben,~A fellegekbe~Ágaskodó bércek
 9193  8|                  között,~Ahol mennydörgés a folyam zugása~S a mennydörgés
 9194  8|             mennydörgés a folyam zugása~S a mennydörgés itéletnap rivalma...~
 9195  8|             itéletnap rivalma...~Vagy ott a puszták rónaságán,~Hol némán
 9196  8|               rónaságán,~Hol némán ballag a csendes kis ér,~S hol a
 9197  8|                   a csendes kis ér,~S hol a bogárdöngés a legnagyobb
 9198  8|                   ér,~S hol a bogárdöngés a legnagyobb zaj...~Ottan
 9199  8|                szemét s lelkét meghordozá~A láthatár fönnségein,~Erőt
 9200  8|                  De nem értettem nevedet.~A nagy természet magyarázta
 9201  8|               mindenütt~Oly szépnek látta a természetet,~De benne mindenütt
 9202  8|             kezdte észrevenni,~Hogy ő nem a legszerencsétlenebb,~És
 9203  8|              látta és nem érezé azt,~Csak a mások baját,~És homlokát
 9204  8|                  mások baját,~És homlokát a hideg kőre tette,~S forró
 9205  8|                 tartá, mit szivére~Kötött a jámbor nevelő,~Midőn bucsút
 9206  8|            körében,~Mint csillagok között a hold.~Azok csodálták őt,
 9207  8|              támadott föl,~És rálövöldözé~A sebesítő nyilakat.~„Mért
 9208  8|            barátim, engem?~Én nem tanúlok a magam javára,~Tiértetek
 9209  8|         gyarlóságtokat,~S nem vagdalnátok a fa ágait,~Mely egykor számotokra
 9210  8|               újabb töltésül szolgáltanak~A gúnyolódás fegyverébe,~Amely
 9211  8|                    És elvadúlt lassanként a világtól,~Mindegyre mélyebben
 9212  8|            mindenkit... egy barátja volt,~A senkitől meg nem zavart
 9213  8|               miket~Üres ábrándoknak tart a világ,~De melyekről ő tudta,
 9214  8|            lelkébe néző~Jövő alakjai.~Ott a magányban buzgón olvasá,~
 9215  8|           magányban buzgón olvasá,~Miként a hívő a koránt~S mint a zsidó
 9216  8|              buzgón olvasá,~Miként a hívő a koránt~S mint a zsidó a
 9217  8|             Miként a hívő a koránt~S mint a zsidó a bibliát,~Olvasta
 9218  8|                   a koránt~S mint a zsidó a bibliát,~Olvasta ott buzgóan
 9219  8|              bibliát,~Olvasta ott buzgóan a~Világtörténetet.~Világtörténet!
 9220  8|                   Mindig boldogtalan lesz a világ,~Mint ezredévek óta
 9221  8|           reszkető keze?...~Ezt gondolá:~„A szőlőszem kicsiny gyümölcs,~
 9222  8|               hozzá mégis, hogy megérjék.~A föld is egy gyümölcs, egy
 9223  8|                   egy nagy gyümölcs,~S ha a kis szőlőszemnek egy nyár~
 9224  8|             Világvégéig lakomázni fognak.~A szőlő a napsugaraktul érik;~
 9225  8|                 lakomázni fognak.~A szőlő a napsugaraktul érik;~Mig
 9226  8|                  hány miljom napsugár?...~A földet is sugárok érlelik,
 9227  8|                  egy ilyen sugár, de~Csak a nagy lélek, s ez ritkán
 9228  8|                   kivánhatnók tehát, hogy~A föld hamar megérjék?...~
 9229  8|                sugár vagyok,~Amely segíti a földet megérni.~Csak egy
 9230  8|                megérni.~Csak egy nap tart a sugár élete,~Tudom, hogy
 9231  8|                    hogy amidőn megérkezik~A nagy szüret,~Akkorra én
 9232  8|                  munka közt,~De életemnek a tudat erőt ad,~Halálomnak
 9233  8|                vagyok! -~Munkára hát,~Föl a munkára, lelkem!~Ne légyen
 9234  8|                 egy perc elveszítve,~Nagy a föladat, az~Idő röpűl, s
 9235  8|                 az~Élet rövid. -~Mi célja a világnak?~Boldogság! s erre
 9236  8|                 Boldogság! s erre eszköz? a szabadság!~Szabadságért
 9237  8|                odafönn az isten,~Fölvette a szent könyvet, melybe~Jegyezve
 9238  8|                    melybe~Jegyezve vannak a martírok,~S belé irá a Szilveszter
 9239  8|             vannak a martírok,~S belé irá a Szilveszter nevet.~12~A
 9240  8|                   a Szilveszter nevet.~12~A gyermek ifjuvá lett~S az
 9241  8|               Esztendő esztendő után~Jött a földet meglátogatni,~S bucsút
 9242  8|              kijárta azokat,~És benn volt a világban,~Az életben, az
 9243  8|                lökés egy darabot töröl le~A lélek zománcából~S az orcának
 9244  8|                 Az ember, akinek szemével~A napba kéne néznie,~És e
 9245  8|                 kéne néznie,~És e helyett a porba néz,~Mikéntha férgeket
 9246  8|              férgeket keresne,~Hogy tőlök a csuszást tanulja.~És mentül
 9247  8|                  annyival nagyobbnak~Látá a munkát, amire~Hivatva érezé
 9248  8|                oly parányit végzett, mint a hangya,~De mint az, olyan
 9249  8|                ismerek nálam nagyobbat.~S a gazdagságot illetőleg, az~
 9250  8|            fölemelt fővel.~El nem fogadta a nagy hívatalt,~De jöttek
 9251  8|                   boldogan.~S midőn elért a faluba,~S körülvevék őt
 9252  8|                   faluba,~S körülvevék őt a lakók,~Igy szólt hozzájok
 9253  8|                  Tanítód és atyád leszek.~A bölcső óta mit vertek fejedbe?~
 9254  8|                teljesíté, amit ígért.~Nem a kocsmába jártak ezután~A
 9255  8|                  a kocsmába jártak ezután~A munkavégzett gazdaemberek,~
 9256  8|             jártak eddig világkezdet óta;~A faluház előtt karéjba~Állottak,
 9257  8|                   ifju jegyzőt~Hallgatták a vén emberek,~És jobban hallgaták,
 9258  8|                   elbeszélték fiaiknak,~S a jegyző tiszteletben állt.~
 9259  8|        tiszteletben állt.~De két ház volt a faluban, mely~Az ifju apostol
 9260  8|                 mondott áldás helyett,~Az a két ház, hol a pap és~Az
 9261  8|                helyett,~Az a két ház, hol a pap és~Az uraság lakott,~
 9262  8|                  pap és~Az uraság lakott,~A kastély s a parókia.~Naponta
 9263  8|                uraság lakott,~A kastély s a parókia.~Naponta gyűlöltebb
 9264  8|            rettegettebb~Lett e két házban a~Jegyző gazdálkodása,~S elpusztulását
 9265  8|                 tervezék, mert~Látták, ha a jegyző marad,~Ugy ők pusztulnak
 9266  8|               pusztulnak el.~De volt fönn a kastélyban is~Egy lény,
 9267  8|                kastélyban is~Egy lény, ki a nép emberét ugy~Tisztelte,
 9268  8|               emberét ugy~Tisztelte, mint a nép maga,~Kinek, midőn az
 9269  8|                 világitásban is~Megismeré a kép becsét,~S felőle helyesen
 9270  8|            helyesen itélt,~Ki volt ez?... a kastély kisasszonya.~Ki
 9271  8|                  volna más!...~Dicső hely a hölgyek szive,~Önzés előtt
 9272  8|                  talál.~Dicső, dicső hely a hölgyek szive!~Nem is sejté
 9273  8|                  pártfogó!~Látá koronként a leánykát,~Midőn az végigsétált
 9274  8|            leánykát,~Midőn az végigsétált a falun~Vagy ablakából nézett
 9275  8|               falun~Vagy ablakából nézett a vidékre,~S ha látta őtet,
 9276  8|           Gyanítanom lehetne legalább,~Mi a boldogság?... oly szomjas
 9277  8|           sorsodban, jó fiú,~Viseld békén a rideg életet;~Tégy másokat
 9278  8|           Tulajdon életét fogyasztja el.”~A jó vagy rosz sors ugy hozá
 9279  8|                hozá magával~Egyszer, hogy a leányka véle~Találkozott
 9280  8|                 és szóba állt.~Rvöid volt a találkozás~És keveset beszéltek,~
 9281  8|                  vagy tán készakarva?~Sem a lyány, sem a ifju nem tudá.~
 9282  8|              készakarva?~Sem a lyány, sem a ifju nem tudá.~És egyre
 9283  8|                   levének~S bizalmasabbak a találkozások,~De önmagokról
 9284  8|                 Azonban egykor (fölhivá-e a lyány~Vagy csak magától
 9285  8|                Elmondta, mily magában áll a földön,~Hogy nincsen ember
 9286  8|               Mely gyermekévein feküdt,~S a lelki szenvedéseket,~Mik
 9287  8|                 ifjuságát terhelék,~S mik a nyomornál még irtóztatóbbak;~
 9288  8|              Elszédült lelke, és szeméből~A könnyek úgy rohantak,~Mint
 9289  8|                rohantak,~Mint csatatérről a vert hadsereg...~És a lyány
 9290  8|         csatatérről a vert hadsereg...~És a lyány véle zokogott.~13~
 9291  8|                   zokogott.~13~Még ez nap a leány atyjával~Egy egészen
 9292  8|                  jelenése volt.~Fölhivatá a büszke földesúr őt~S megleckéztette
 9293  8|                   az ifju:~„Uram, kikérem a leckéztetést,~Kinőttem már
 9294  8|                van, ha lázitó vagyok,~Ott a törvény, az majd itél fölöttem;~
 9295  8|              inkább, mint jó tanácsot,~Ki a lakókat ismerem,~S tudom,
 9296  8|          Következő vasárnapon~Őróla szólt a prédikáció,~Borzadva mondta
 9297  8|               prédikáció,~Borzadva mondta a hiveknek a pap,~Hogy milyen
 9298  8|                Borzadva mondta a hiveknek a pap,~Hogy milyen istentagadó
 9299  8|           magoknál,~El vannak veszve mind a két világon,~Mert amért
 9300  8|          cimborálnak,~Legyilkoltatja őket a király,~S az istentagadó
 9301  8|                van idő,~Mig rájok nem jön a vész, az itélet.~Könnyezve
 9302  8|               boldogságukat,~Ne válasszák a halált és a poklot~Az élet
 9303  8|                  Ne válasszák a halált és a poklot~Az élet és az üdvesség
 9304  8|              helyett!~Bőszülten hagyta el a nép~A templomot,~(Az isten
 9305  8|                 Bőszülten hagyta el a nép~A templomot,~(Az isten és
 9306  8|                   templomot,~(Az isten és a béke házát)~S vadállatként
 9307  8|                  igazság szörnyethal ott. A pap~Minden szavára~Egy ördög
 9308  8|           fenyegetéssel~Hagyá el az ifjút a nép.~Egy pillanatra meg
 9309  8|                  Megnehezűlt fejére,~Mint a holttestre a hollósereg.~„
 9310  8|                 fejére,~Mint a holttestre a hollósereg.~„Ez hát a nép!”
 9311  8|          holttestre a hollósereg.~„Ez hát a nép!” kiálta föl,~„Ez hát
 9312  8|                 nép!” kiálta föl,~„Ez hát a nép, amelyet én imádok,~
 9313  8|                    Hogy vakságban tartsák a népet,~Mert ők uralkodni
 9314  8|                   éje itt az ifjunak.~Ott a fasornak árnyékában áll,~
 9315  8|                  árnyékában áll,~S fölnéz a kastély amaz ablakára,~Amelybül
 9316  8|                   amaz ablakára,~Amelybül a leány szokott kinézni.~De
 9317  8|               Nincs ott virága, nincs ott a leány,~S az ifju mégis néz
 9318  8|                 halovány fátyolt borított~A csendes bánat és a holdvilág.~
 9319  8|               borított~A csendes bánat és a holdvilág.~Egyszer megfogva
 9320  8|                távozom.~Reményemen túl jó a sors,~Ajkam beszélhet szemeim
 9321  8|                drága lény, te~Egyetlenegy a nagyvilágon, aki~Barátodnak
 9322  8|              fogsz állani szivemben,~Mint a szegény kunyhó falán a szentkép,~
 9323  8|               Mint a szegény kunyhó falán a szentkép,~Amely előtt estenként
 9324  8|                hogyha telve volna szívem,~A legdicsőbb emlékek kincsivel,~
 9325  8|            híremet,~Ha szépeket mond majd a hír felőlem,~Hidd el, hogy
 9326  8|                hír felőlem,~Hidd el, hogy a te érdemed lesz az.~Azért
 9327  8|                  volna, de~Kezét tartotta a leány~És görcsösen szorítá...~
 9328  8|                Beszélni vágyott s elhagyá a hang,~Hoszú szünet telt
 9329  8|              vesse lelkemet belőlem,~Mint a Vezúv a lángoló követ.~Szeretlek,
 9330  8|            lelkemet belőlem,~Mint a Vezúv a lángoló követ.~Szeretlek,
 9331  8|                 lehetek!~De istenemre,~Ha a tied nem, másé sem leszek!~
 9332  8|                 fog széjjeltörni benne~Ez a gyémántkő, mint az én hüségem.~
 9333  8|                álma életemnek!”~Az ifiúra a mennyország~Szakadt le üdvösségivel,~
 9334  8|                 le üdvösségivel,~Leomlott a leány előtt~S ölelte és
 9335  8|                  térdeit. -~Másnap, midőn a falut elhagyá,~Utjában százszor
 9336  8|             százszor s százszor nézte meg~A gyűrűt, mert csak amikor~
 9337  8|                akkor nem kételkedék,~Hogy a múlt éji jelenet valóság~
 9338  8|                  nem?~Nem tudta maga sem)~A fővárosnak vette, hol~Lopott,
 9339  8|             koldult és szolgált egykoron.~A külvárosban ott~Egy kis
 9340  8|                   Midőn belépett, fölveté a fátyolt,~Némán és mozdulatlan
 9341  8|                   Utánad jöttem,” szólott a leány,~„Utánad jöttem...
 9342  8|             veszem,~Akkor leűlök ott kinn a küszöbre,~És ott ülök, mig
 9343  8|                Nem űzesz el hát?” szólott a leány,~„Veled maradhatok?...
 9344  8|                  legyen fájdalmaid fele~S a tied legyen minden örömem!~
 9345  8|                   őket,~Hanem az isten és a szerelem.~Nem esküvének
 9346  8|                   maradt oly tiszta, mint a~Csillag, melyhez még lélekzet
 9347  8|                    És boldogságban teltek a napok,~A hónapok... nem
 9348  8|              boldogságban teltek a napok,~A hónapok... nem tudta a világ,
 9349  8|                    A hónapok... nem tudta a világ, hogy~Ők élnek-e?
 9350  8|               végre fölszólalt az ifjuban~A lélek, és ezt mondta szigorún:~„
 9351  8|         hívatásodat?~Föl, föl, fiú, kezdj a dologhoz!”~És szólt hozzá
 9352  8|                  szigorúbban is~Egy hang, a házi gond:~„Föl a dologra,
 9353  8|                   hang, a házi gond:~„Föl a dologra, mert különben~Koplalni
 9354  8|             különben~Koplalni fogtok mind a ketten~S maholnap mind a
 9355  8|                  a ketten~S maholnap mind a hárman.”~Dolgozni kezde,
 9356  8|                    Nagy ember ön, uram,~S a mellett nagy bolond!~Nagy
 9357  8|                mert azt képzeli,~Hogy ezt a munkát ki lehet nyomatni.~
 9358  8|                   Sosem hallotta ön hirét~A cenzurának?... hogyha nem,~
 9359  8|                  Hát megmondom, mi az?~Az a pokol cséplője, mely alá~
 9360  8|             tartanunk, s ez~Az igazságot, a magot~Kicsépeli belőle,
 9361  8|               visszadobja,~S ezen rágódik a közönség.~Ha ön nem hisz
 9362  8|           szelíden ír~S olyan simán, hogy a cenzor keze~Elsiklik rajta,
 9363  8|                 keze~Elsiklik rajta, mint a bársonyon.~Midőn müvét bevégezé,~
 9364  8|                   eltépte, belátván, hogy a~Kerékvágásba csak nem jön
 9365  8|                szavam?~Lelkem tüzét, mely a világot~Gyujtotta volna
 9366  8|                  megtagadjam elvemet?~Azt a szentséges elvet?~Odaszegődjem
 9367  8|            szentséges elvet?~Odaszegődjem a gazokhoz,~Az emberiség ámitóihoz?~
 9368  8|             Legyen fejem börtön s koporsó~A számotokra... oh de nem,~
 9369  8|                nem halhattok ott el;~Eljő a nap, mert el kell jőnie,~
 9370  8|                   ajtaja,~S ti bejárjátok a kerek világot.~S fényt és
 9371  8|                visztek magatokkal,~Miként a nyári nap sugárai!”~És így
 9372  8|               hagyta gondolatjait,~S hogy a kenyérből ki ne fogyjon,~
 9373  8|            Másolgatá. Keserves munka,~Tán a favágásnál keservesebb.~
 9374  8|                   S gyakorta éjszakáit is~A lámpa fénye látta elhaladni,~
 9375  8|                 asztal üresen~És ablakára a fehér hideg tél~Elégszer
 9376  8|                   festett jégvirágokat,~S a nő szemében megfagyasztá~
 9377  8|                  nő szemében megfagyasztá~A könnyeket... de nem fagyaszthatá
 9378  8|             mentek évek;~S megszaporodott a család,~Hárman levének s
 9379  8|                négyen,~És négyszeres lett a nyomor~Ott fönn a kis padlásszobában,~
 9380  8|         négyszeres lett a nyomor~Ott fönn a kis padlásszobában,~Melynek
 9381  8|                festé az eső~És kicifrázta a penész,~Hol most egy ágyban
 9382  8|          gyermekével az anya,~És láboknál a földön~A durva szalmazsákon~
 9383  8|                anya,~És láboknál a földön~A durva szalmazsákon~A férfiú...
 9384  8|               földön~A durva szalmazsákon~A férfiú... a fölkelő nap~
 9385  8|                  szalmazsákon~A férfiú... a fölkelő nap~Első sugára
 9386  8|              ajakárul.~15~Egyenként ébred a család, először~A férj,
 9387  8|                   ébred a család, először~A férj, ki legkésőbb aludt
 9388  8|                 el,~Aztán az anya, azután~A kisfú... s a csecsemő?~Ez
 9389  8|                 anya, azután~A kisfú... s a csecsemő?~Ez még nem ébred,
 9390  8|               mélyen alszik...~Testvére s a szülők lábujjhegyen~Járnak,
 9391  8|               suttogás.~Hogy el ne verjék a kisdednek álmát.~Jó testvér,
 9392  8|               Lármázzatok... ne féljetek,~A kisded föl nem ébred,~Mert
 9393  8|                   ébred,~Mert nem hallják a lármát a halottak...~A kisded
 9394  8|                 Mert nem hallják a lármát a halottak...~A kisded halva
 9395  8|            hallják a lármát a halottak...~A kisded halva van, éhenhala!~
 9396  8|           éhenhala!~Mit érezhet, mit érez a szülő,~Midőn meglátja, hogy
 9397  8|                   Leírhatnám-e úgy is azt a kínt,~Mely a szegény asszony
 9398  8|                   úgy is azt a kínt,~Mely a szegény asszony szivét~Ezer
 9399  8|           körömmel szaggatá?~Hagyjátok őt a holttetemre~Borúlva sírni,
 9400  8|              sírni,~Zokogni, fölüvölteni,~A fájdalomnak mély örvényiből~
 9401  8|               fájdalomnak mély örvényiből~A magas égre fölkiáltani,~
 9402  8|                  isten arcát káromlással, a~Lélek sarával meghajítani!...~
 9403  8|             bántsátok szent őrjöngésiben.~A férfi néma fájdalommal~Állt
 9404  8|               férfi néma fájdalommal~Állt a kicsiny halott előtt,~Avvagy,
 9405  8|               Örömmel, hogy kiszenvedett.~A kisfiú pedig merően~Nézé
 9406  8|                  halkan rezgedeztek,~Mint a szellőben a kalászok.~Ölébe
 9407  8|             rezgedeztek,~Mint a szellőben a kalászok.~Ölébe vette a
 9408  8|                   a kalászok.~Ölébe vette a halottat~S szelíden ringatá,~
 9409  8|              Látsz, úgyebár?~Hisz még nem a föld~Ölében alszol,~Anyád
 9410  8|                   Fehér sugár,~Kit elnyel a~Fekete föld. -~Pirúl az
 9411  8|            Hallgassatok, ti~Ákácfa-lombok~A temetőben,~Kis gyermekemmel~
 9412  8|                 Nem fáj szived? nem~Nehéz a föld? mely~Fölötted áll.~
 9413  8|               lágyabb, az~Én karjaim~Vagy a koporsó?...~Aludj, aludj,~
 9414  8|                együtt.”~S mig így altatta a holt gyermeket,~Mellette
 9415  8|              elszenderűlt,~S míg ő aludt, a férj azon tünődék,~Miből
 9416  8|               koporsót?~Miként ásatja meg a sírt?~Egy árva fillér sem
 9417  8|                birtokában.~Körültekintett a szobában,~Ha tán találna
 9418  8|                   és megreszketett?~Ujján a gyűrüt pillantá meg,~Lelkénél
 9419  8|                   Hogy meztelen ne menjen~A földbe gyermeke?~E drága
 9420  8|                  Hajszálai őszültenek meg~A gond miatt... s nem volt
 9421  8|                más menedék!~Midőn ujjárul a gyürűt levonta,~Olyan volt,
 9422  8|               Olyan volt, mintha kebléből a szívet~Szakítanák ki gyökerestül...~
 9423  8|                  és jelenje,~Fölbontatott a híd, mely a tavaszt~A télhez
 9424  8|                  Fölbontatott a híd, mely a tavaszt~A télhez kapcsolá,~
 9425  8|        Fölbontatott a híd, mely a tavaszt~A télhez kapcsolá,~Eltört
 9426  8|                   télhez kapcsolá,~Eltört a lépcső, melyen a~Földről
 9427  8|                   Eltört a lépcső, melyen a~Földről a mennybe járt!~
 9428  8|                  lépcső, melyen a~Földről a mennybe járt!~De meg kellett
 9429  8|                   Hogy meztelen ne menjen~A földbe gyermeke. -~Szépen
 9430  8|            gyermeke. -~Szépen temették el a kisdedet.~Keményfából volt
 9431  8|                kisdedet.~Keményfából volt a koporsó,~A szemfedő selyemből,~
 9432  8|               Keményfából volt a koporsó,~A szemfedő selyemből,~És sírhalmához
 9433  8|              tevének,~Mert drágán kelt el a gyürű,~S árát rákölték mind
 9434  8|               gyürű,~S árát rákölték mind a temetésre...~Lelkére nem
 9435  8|          temetésre...~Lelkére nem vehette a férj,~Hogy jegygyürűje árából
 9436  8|                  halhatnak el,~Hogy eljön a nap, amidőn~Ezek kijőnek
 9437  8|                   börtönükből,~S bejárják a világot.~És úgy történt.
 9438  8|                   ezen müvekben? az,~Hogy a papok nem emberek,~De ördögök,~
 9439  8|                nem emberek,~De ördögök,~S a királyok nem istenek,~Hanem
 9440  8|             istent sem becsűli az!~Kijött a könyv, s ország-világban~
 9441  8|                volna szét.~Mohón nyelé el a szomjas világ~E tiszta enyhitő
 9442  8|                   megfrisült,~De elsápadt a hatalom, kiűlt~Ráncokba
 9443  8|                Ráncokba szedett homlokára a düh,~És elmennydörgé haragos
 9444  8|                 Szerzőjének lakolnia~Kell a törvény szerint.”~És a megrémült
 9445  8|               Kell a törvény szerint.”~És a megrémült nép utánamondá:~„
 9446  8|                 Szerzőjének lakolnia~Kell a törvény szerint.~A törvény
 9447  8|                   Kell a törvény szerint.~A törvény szent és sérthetetlen!”~
 9448  8|                 mehetek.~Inkább megyek le a pokolba~A búcsuzás után,~
 9449  8|                Inkább megyek le a pokolba~A búcsuzás után,~Mint föl
 9450  8|                   búcsuzás után,~Mint föl a mennybe búcsu nélkül.~Nem
 9451  8|                   így?~Nekem nincs senkim a kerek világon,~Csak nőm
 9452  8|                gyermekem,~És őnekik sincs a világon~Kivűlem senkiök,
 9453  8|                  Hisz nem vétettek ők~Sem a törvénynek, sem tinektek,~
 9454  8|                   egykor kedvesének,~Most a poroszlók térdeit ölelte,~
 9455  8|                   Emelték őt fel s vitték a szekérhez,~Mely ott az ő
 9456  8|              Midőn látá, hogy nem használ a szép szó,~Düh szállta meg,
 9457  8|                megkötözték.~S bedobták őt a szekér mélyibe.~Ott ordított,
 9458  8|               mélyibe.~Ott ordított, mint a vadállat,~Ordított ilyen
 9459  8|                 van!~Borítsa el pofátokat~A fekély olyan vastagon,~Mint
 9460  8|               fekély olyan vastagon,~Mint a gazság van lelketek felett,~
 9461  8|             felett,~És aztán faljanak föl a~Szemétdomb férgei!~Átok
 9462  8|                   Kinek nevében az erényt~A mészárszékre viszitek!~Átok
 9463  8|               tartod magad,~S ördög vagy, a hazugság ördöge!...~Ki bízta
 9464  8|                   ördöge!...~Ki bízta rád a milliókat?~Farkasra a nyájat
 9465  8|                 rád a milliókat?~Farkasra a nyájat ki bízta?~Kezed vörös,
 9466  8|              koronád,~Szived fekete, mint a gyász,~Mely műveid után
 9467  8|               árnyék.~Meddig bitorlod még a~Rablott hatalmat, rablott
 9468  8|                  hogy meghalj vitézül~Ott a csatán, mint illő férfiúhoz;~
 9469  8|                  légy, ki megkezdd gyáván a futást,~Fuss és bújjál el
 9470  8|                trónusod alá,~Mint ágy alá a megszeppent kutya,~Onnan
 9471  8|            Köpködjenek könyörgő szemeidbe~A gyermekek s vénasszonyok,~
 9472  8|                 Azok rugdossák ki belőled a~Nyomoruságos hitvány életet!~
 9473  8|                 ujjadnak hegyét...~Ugy ég a homlokom, mikéntha~Egy tűzokádó
 9474  8|            mikéntha~Egy tűzokádó hegy vón a fejemben;~Majd szétröpűl
 9475  8|           csörrenés!...~Megcsördült rajta a nehéz bilincs.~Most már
 9476  8|            emlékezett,~S végigfutott rajt a hideg,~Mint a romok között
 9477  8|            végigfutott rajt a hideg,~Mint a romok között a szél.~Mindenre
 9478  8|                hideg,~Mint a romok között a szél.~Mindenre jól emlékezett...~
 9479  8|                  tekinthetett~Még egyszer a kedves szemekbe,~Mik boldogsága
 9480  8|         gazdagsága voltak!~S most itt van a börtönfalak között,~A föld
 9481  8|                 van a börtönfalak között,~A föld alatt, ki tudja milyen
 9482  8|             milyen mélyen.~Mélyebben mint a rothadó halottak~A temetőnek
 9483  8|                   mint a rothadó halottak~A temetőnek fenekén!~S mikor
 9484  8|                  Egyenlőn jár mindenkinek~A rész, s ez a közös jó a
 9485  8|                  mindenkinek~A rész, s ez a közös jó a szabadság!~Ki
 9486  8|                   A rész, s ez a közös jó a szabadság!~Ki ebbül elvesz
 9487  8|                Szólt elözönlő fájdalommal a rab,~„S ha a világban magam
 9488  8|                  fájdalommal a rab,~„S ha a világban magam állanék,~
 9489  8|                   S büszkén, mint trónján a bitor király,~S oly boldogan
 9490  8|               volt s oly~Érzéktelen, mint a kő, melyen ült,~Mint a sötétség,
 9491  8|               mint a kő, melyen ült,~Mint a sötétség, mely reáborult.~
 9492  8|                röpűltek gondolatjai,~Mint a meglőtt szárnyú madár:~„
 9493  8|                  isten szép világát?~Szép a világ, az erdők és mezők,~
 9494  8|                 világ, az erdők és mezők,~A bércek és a rónaságok, a~
 9495  8|               erdők és mezők,~A bércek és a rónaságok, a~Virágok és
 9496  8|                  A bércek és a rónaságok, a~Virágok és a csillagok...
 9497  8|                   rónaságok, a~Virágok és a csillagok... talán én~Többé
 9498  8|              ballag el,~Mint két mankóján a vén sánta koldus...~Egy
 9499  8|                   is halott vagyok már,~S a sírban álmodom... rosz álom...~
 9500  8|                gondolat.~Ott űlt merőbben a szobornál,~S farkasszemet