Rész

 2001  4|              körülötte;~A nap fölkeltétől a nap enyésztéig~Egyenes rónaság
 2002  4|                   fa, nem volt bokor ott,~A harmat apró gyér fűveken
 2003  4|             fűveken csillogott;~Oldalvást a napnak első sugarára~Fölpiroslott
 2004  4|                 egy tó; környékezte káka.~A tónak szélénél a káka közepett~
 2005  4|        környékezte káka.~A tónak szélénél a káka közepett~Egy hosszú
 2006  4|                  gém eledelt keresett,~És a tó közepén gyors halászmadarak~
 2007  4|                  pusztában széjjel sütött a nap,~De az ő szivében éjek
 2008  4|           szivében éjek éje maradt.~Mikor a nap elért az ég tetejére,~
 2009  4|               kevés szalonnáját.~Nézte őt a kék ég, a fényes nap...
 2010  4|           szalonnáját.~Nézte őt a kék ég, a fényes nap... alább~Ragyogó
 2011  4|                    alább~Ragyogó szemével a tündér délibáb.~A kis ebéd
 2012  4|                szemével a tündér délibáb.~A kis ebéd neki jóizűen esett,~
 2013  4|                  esett,~Megszomjazott rá, a tóhoz közeledett,~Kalapjának
 2014  4|               enyhitette égő szomjuságát.~A tónak partjáról nem távozott
 2015  4|                   hű karjai között,~Mikor a kisleányt csókolni akarta,~
 2016  4|               álmát elzavarta.~Szétnézett a puszta hosszában, széltében;~
 2017  4|             Jancsinak sorsa lett szomorú.~A világ sötétbe öltözködött
 2018  4|              istennyila;~Végtére megnyílt a felhők csatornája,~S a tó
 2019  4|           megnyílt a felhők csatornája,~S a tó vize sűrű buborékot hánya.~
 2020  4|                támaszkodott,~Lekonyította a karimás kalapot,~Nagyszőrű
 2021  4|          kifordította,~Úgy tekintett bele a vad zivatarba.~De a vihar
 2022  4|                  bele a vad zivatarba.~De a vihar ami hamar keletkezett,~
 2023  4|                 megint az eget.~Megindult a felhő könnyü szélnek szárnyán,~
 2024  4|               szárnyán,~Ragyogott keleten a tarka szivárvány.~Subájáról
 2025  4|                  Subájáról Jancsi lerázta a vizet,~Miután lerázta, ujra
 2026  4|                   ujra utnak eredt.~Mikor a nap leszállt pihenni ágyába,~
 2027  4|        háborgatván,~Kukoricza Jancsi ment a maga utján;~Erdő közepében
 2028  4|                ösvényére~Leküldte világát a hold sárga fénye.~6~Az idő
 2029  4|              közelebb ért, látta, hogy ez a fény~Ablakból világít az
 2030  4|            látványra ekkép okoskodék:~„Ez a világ aligha csárdában nem
 2031  4|                 Bizonyára ugy lesz - hál’ a jóistennek!~Bemegyek az
 2032  4|                tanyája.~Nem állott üresen a ház, a zsiványok~Mind a
 2033  4|                  Nem állott üresen a ház, a zsiványok~Mind a tizenketten
 2034  4|                   a ház, a zsiványok~Mind a tizenketten odabenn valának.~
 2035  4|                 én Jancsimnak helyén állt a szíve,~Azért is közéjük
 2036  4|                 ilyen megköszöntést;~Erre a zsiványok fegyverhez kapának,~
 2037  4|               Jancsinak rohantak, s szólt a kapitányok:~„Szerencsétlenségnek
 2038  4|                 lett haloványabb színben;~A zsiványkapitány fenyegetésire~
 2039  4|                     Ezt mondta, nyugodtan a jövendőt várva,~A tizenkét
 2040  4|               nyugodtan a jövendőt várva,~A tizenkét zsivány csodálkozására.~
 2041  4|                   zsivány csodálkozására.~A kapitány ilyen szókat váltott
 2042  4|                 Te derék legény vagy, azt a bátor szented!~Téged az
 2043  4|              teremtett.~Éltedet megveted, a halált nem féled...~Te kellesz
 2044  4|            tréfának díja gazdag préda.~Ez a hordó ezüst, ez meg arany,
 2045  4|               látod?...~Nos hát elfogadod a cimboraságot?”~Furcsa dolgok
 2046  4|                    Cimborátok vagyok, itt a kezem rája!~Rút életemnek
 2047  4|              kezem rája!~Rút életemnek ez a legszebb órája.”~„No, hogy
 2048  4|                 még szebb legyen,” felelt a kapitány,~„Lássunk, embereim,
 2049  4|                   borunk elég,~Nézzük meg a kancsók mélységes fenekét!”~
 2050  4|             kancsók mélységes fenekét!”~S a kancsók mélységes fenekére
 2051  4|                 kortyantott.~Álmot hozott a bor latrok pillájára...~
 2052  4|                   ő csak ezt várta.~Mikor a zsiványok jobbra, balra
 2053  4|              jobbra, balra dőltek,~Jancsi a beszédet ilyformán kezdé
 2054  4|              örökös éjszakát reátok.~Most a kincses kádhoz! Megtöltöm
 2055  4|                   akarja.~Házat építtetek a falu közepén,~Ékes menyecskének
 2056  4|                boldogan,~Mint Ádám és Éva a paradicsomban...~Istenem
 2057  4|                  tehetem,~Nincs elromolva a lelkiisméretem. -~Édes szép
 2058  4|                csak viseld terhedet,~Bízd a jóistenre árva életedet!”~
 2059  4|                    Mikor elvégezte Jancsi a beszédet,~Az égő gyertyával
 2060  4|               beszédet,~Az égő gyertyával a házból kilépett,~Meggyujtá
 2061  4|                    Meggyujtá födelét mind a négy szögleten,~Elharapózott
 2062  4|                   szögleten,~Elharapózott a mérges láng sebesen.~Egy
 2063  4|               láng sebesen.~Egy láng lett a födél szempillantás alatt,~
 2064  4|                födél szempillantás alatt,~A láng piros nyelve az ég
 2065  4|               felé szaladt,~Feketévé vált a tisztakék égi bolt,~Elhaloványodott
 2066  4|                 égi bolt,~Elhaloványodott a teljes fényü hold.~A szokatlan
 2067  4|      Elhaloványodott a teljes fényü hold.~A szokatlan világ amint elterjedett,~
 2068  4|                elterjedett,~Fölriasztotta a baglyot, bőregeret;~Kiterjesztett
 2069  4|                   szárnyok sebes suhogása~A falombozatok nyugalmát fölrázta.~
 2070  4|          falombozatok nyugalmát fölrázta.~A föltámadó nap legelső sugára~
 2071  4|                   legelső sugára~Lesütött a háznak füstölgő romjára,~
 2072  4|              Pusztult ablakán át benézett a házba,~Ott a haramjáknak
 2073  4|                  át benézett a házba,~Ott a haramjáknak csontvázait
 2074  4|                 jára,~Nem is igen gondolt a zsiványtanyára;~Egyszerre
 2075  4|           csillámlott előtte,~Hát sugarát a nap fegyverekre lőtte.~Katonák
 2076  4|               jövének, gyönyörű huszárok,~A nap fénye ezek fegyverén
 2077  4|            fegyverén csillámlott;~Alattok a lovak tomboltak, prüsszögtek,~
 2078  4|                látta,~Alig fért meg szíve a baloldalába’,~Mert így gondolkodott: „
 2079  4|                   én is katonának!”~Amint a katonák közelébe értek,~
 2080  4|                Ily szavát hallotta Jancsi a vezérnek:~„Vigyázz, földi!
 2081  4|            Vigyázz, földi! bizony rálépsz a fejedre...~Mi ördögért vagy
 2082  4|                      Mi ördögért vagy úgy a búnak eredve?”~Jancsi pedig
 2083  4|                   fohászkodva nagyot:~„Én a kerek világ bujdosója vagyok;~
 2084  4|       kegyelmetekkel egy sorban lehetnék,~A ragyogó nappal farkasszemet
 2085  4|        farkasszemet néznék.”~Szólt megint a vezér: „Jól meggondold,
 2086  4|              megyünk öldökölni.~Rárontott a török a francia népre;~Franciáknak
 2087  4|              öldökölni.~Rárontott a török a francia népre;~Franciáknak
 2088  4|                 én nem ölök, engem öl meg a bú -~Nagyon kivánt dolog
 2089  4|                 Nagyon kivánt dolog nekem a háború.~Igaz, hogy eddig
 2090  4|                  Mivelhogy juhászság volt a mesterségem.~De magyar vagyok,
 2091  4|          mesterségem.~De magyar vagyok, s a magyar lóra termett,~Magyarnak
 2092  4|              Nagyon természetes hát, hogy a vezérnek~Megtetszett, és
 2093  4|               beszéd kéne azt elősorolni,~A vörös nadrágban mit érezett
 2094  4|                Jancsi,~Mit érezett, mikor a mentét fölkapta,~S villogó
 2095  4|               fölkapta,~S villogó kardját a napnak megmutatta.~Csillagokat
 2096  4|                  keményen űlt rajta, mint a cövek,~A földindulás sem
 2097  4|                  űlt rajta, mint a cövek,~A földindulás sem rázhatta
 2098  4|                 Induláskor gyakran sírtak a leányok.~Lyányokra nézve
 2099  4|                   párjára.~8~Nos hát ment a sereg, csak ment, csak mendegélt,~
 2100  4|           Kutyafejű tatár népek fejedelme~A magyar sereget ekkép idvezelte:~„
 2101  4|             szegény magyaroknak,~Minthogy a tatárok ezerannyin voltak;~
 2102  4|               voltak;~Jó, hogy akkor azon a vidéken jára~Szerecsenországnak
 2103  4|    Szerecsenországnak jószívű királya.~Ez a magyaroknak mindjárt pártját
 2104  4|                 ővéle.~El sem feledte ezt a szerecsen király:~Azért
 2105  4|                   szerecsen király:~Azért a magyaroknak védelmére kiáll,~
 2106  4|            magyaroknak védelmére kiáll,~S a tatár császárral, kivel
 2107  4|                neked,~Igen jól ismerem én a magyar népet,~Kedvemért
 2108  4|             bocsásd át országodon őket.”~„A kedvedért, pajtás, hát csak
 2109  4|               megteszem.”~Szólt kibékülve a tatár fejedelem,~De még
 2110  4|             levelet,~Hogy senki se bántsa a magyar sereget.~Az igaz,
 2111  4|                   mégis örűlt, hogy elért a határra,~Hogyne örűlt volna?
 2112  4|                    Hogyne örűlt volna? ez a szegény vidék~Egyebet se’
 2113  4|               tartománya~Messziről nézett a seregnek utána,~Mert jól
 2114  4|               Csakhogy küszködnie kellett a hideggel,~Mert Taljánországban
 2115  4|                csupa havon, fagyon.~No de a magyarság erős természete,~
 2116  4|               Leszálltak s hátokra vették a lovokat.~10~Ekképen jutottak
 2117  4|                   dombok vannak,~De aztán a dombok mindig magasabbak,~
 2118  4|                mindig magasabbak,~S mikor a két ország határát elérik,~
 2119  4|                 határát elérik,~Már akkor a hegyek fölnyúlnak az égig.~
 2120  4|                égig.~Tudni való, hogy itt a sereg izzadott,~Le is hányt
 2121  4|        nyakravalót...~Hogyne az istenért? a nap fejök felett~Valami
 2122  4|                   Elérték végtére tetejét a hegynek;~Itt már oly meleg
 2123  4|                nagy akadály volt ott:~Hát a csillagokban a ló meg-megbotlott.~
 2124  4|                   ott:~Hát a csillagokban a ló meg-megbotlott.~Amint
 2125  4|           meg-megbotlott.~Amint ballagtak a csillagok közepett,~Kukoricza
 2126  4|           ahányszor egy csillag leszalad,~A földön egy ember élete megszakad.~
 2127  4|               ember élete megszakad.~Ezer a szerencséd, te gonosz mostoha,~
 2128  4|                   nem tudom, melyik kinek a csillaga;~Nem kínzanád tovább
 2129  4|               haladtak,~Alacsonyodtak már a hegyek alattok,~A szörnyű
 2130  4|       Alacsonyodtak már a hegyek alattok,~A szörnyű forróság szinte
 2131  4|             kezdett,~Mentül beljebb érték a francia földet.~11~A franciák
 2132  4|                érték a francia földet.~11~A franciák földje gyönyörű
 2133  4|                Kánaán,~Azért is vásott rá a törökök foga,~Pusztitó szándékkal
 2134  4|                   azért törtek oda.~Mikor a magyarság beért az országba,~
 2135  4|              magyarság beért az országba,~A törökök ott már raboltak
 2136  4|              raboltak javába’;~Kirabolták a sok gazdag templom kincsét,~
 2137  4|                  kardjokra hányták,~Magát a királyt is kiűzték várából,~
 2138  4|             lyányától.~Így találta népünk a francia királyt,~Széles
 2139  4|                  járt;~Amint őt meglátták a magyar huszárok,~Sorsán
 2140  4|             szánakozó könnyet hullatának.~A bujdosó király ily szókat
 2141  4|                    S most küszködnöm kell a legnagyobb ínséggel.”~A
 2142  4|                   a legnagyobb ínséggel.”~A vezér azt mondá vigasztalására:~„
 2143  4|                    Megtáncoltatjuk mi ezt a gonosz népet,~Ki ily méltatlanul
 2144  4|             holnap azután, mihelyt fölkel a nap,~Visszafoglaljuk mi
 2145  4|                édes leányom?”~Jajdult föl a király, „őtet hol találom?~
 2146  4|                     Nagy buzditás volt ez a magyar seregnek;~Minden
 2147  4|              Iluskájára.~12~Másnap reggel a nap szokás szerint fölkelt,~
 2148  4|                látott~Mindjárt, mihelyest a föld szélére hágott.~Megszólalt
 2149  4|                szélére hágott.~Megszólalt a sereg harsány trombitája,~
 2150  4|                 Azután nyergelték gyorsan a lovakat.~A király erőnek
 2151  4|             nyergelték gyorsan a lovakat.~A király erőnek erejével rajt
 2152  4|                 volt,~Hogy ő is elmegy, s a többiekkel harcol;~Hanem
 2153  4|                  többiekkel harcol;~Hanem a huszárok bölcseszű vezére~
 2154  4|                 huszárok bölcseszű vezére~A királyhoz ilyen tanácsot
 2155  4|             király! csak maradj te hátra,~A te karjaid már gyöngék a
 2156  4|                  A te karjaid már gyöngék a csatára;~Tudom, meghagyta
 2157  4|               Fogadást teszünk, hogy mire a nap lemegy:~Országodból
 2158  4|           ellenséged,~S elfoglalhatd ujra a királyi széket.”~Erre a
 2159  4|                   a királyi széket.”~Erre a magyarság lóra kerekedett,~
 2160  4|              kerekedett,~S keresni indult a rabló törököket;~Nem soká
 2161  4|                   nekik hadat.~Visszajött a követ, harsog a trombita,~
 2162  4|                Visszajött a követ, harsog a trombita,~Rémséges zugással
 2163  4|                Rémséges zugással kezdődik a csata;~Acélok csengése,
 2164  4|                    torkok kurjantása~Volt a magyaroknál harci jel adása.~
 2165  4|              magyaroknál harci jel adása.~A sarkantyút vágták lovak
 2166  4|                  lovak oldalába,~Dobogott a földön lovak patkós lába,~
 2167  4|                   patkós lába,~Vagy talán a földnek dobbant meg a szíve,~
 2168  4|               talán a földnek dobbant meg a szíve,~E vészt jövendölő
 2169  4|                 hordónak elég volna hasa;~A sok boritaltól piroslik
 2170  4|                 ember, hogy érett uborka.~A török csapatnak nagyhasu
 2171  4|                vezére~Rendbe szedte népét a harcnak jelére;~A rendbeszedett
 2172  4|                   népét a harcnak jelére;~A rendbeszedett nép ugyancsak
 2173  4|              megállott,~Amint megrohanták a magyar huszárok.~De nem
 2174  4|                  De nem volt gyerekség ez a megrohanás,~Lett is nemsokára
 2175  4|             szörnyü rendzavarás;~Izzadott a török véres verítéket,~Tőle
 2176  4|               török véres verítéket,~Tőle a zöld mező vörös tengerré
 2177  4|                 ez,~Heggyé emelkedett már a török holttest.~De a basa
 2178  4|                  már a török holttest.~De a basa még él mennykő nagy
 2179  4|                    S ily szóval megy neki a török basának:~„Atyafi!
 2180  4|                  Igy múlt ki őkelme ebből a világból.~Mikor ezt látta
 2181  4|                 világból.~Mikor ezt látta a gyáva török sereg,~Uccu!
 2182  4|                mostanság is futna,~Hogyha a huszárok el nem érték volna.~
 2183  4|                 is kaszabolták;~Hullottak a fejek előttök, mint a mák.~
 2184  4|           Hullottak a fejek előttök, mint a mák.~Egyetlenegy nyargal
 2185  4|                  Jancsi ment nyomába.~Hát a török basa fia vágtatott
 2186  4|                valami fehérféle látszott.~A fehérség volt a francia
 2187  4|                 látszott.~A fehérség volt a francia királylyány;~Nem
 2188  4|                  amíg utolérte,~„Megállj, a hitedet!” kiáltott feléje,~„
 2189  4|                   lelked pokolba fut.”~De a basa fia meg nem állott
 2190  4|                  meg nem állott volna,~Ha a ló alatta össze nem omolna.~
 2191  4|                  gyönyörű szemébe,~Melyet a királylyány épen most nyita
 2192  4|          Iluskáját.~Nyájasdadon így szólt a szép királylyányhoz:~„Menjünk,
 2193  4|               majd közelebbről vizsgáljuk a dolgot.”~S ló előtt a lyánnyal
 2194  4|          vizsgáljuk a dolgot.”~S ló előtt a lyánnyal lassacskán ballagott.~
 2195  4|                   13~Kukoricza Jancsi meg a királyleány~Csatahelyre
 2196  4|             királyleány~Csatahelyre értek a nap alkonyatán.~A leáldozó
 2197  4|                   értek a nap alkonyatán.~A leáldozó nap utósó sugára~
 2198  4|               sugára~Vörös szemmel nézett a siralmas tájra.~Nem látott
 2199  4|                  Nem látott egyebet, csak a véres halált,~S hollósereget,
 2200  4|              halált,~S hollósereget, mely a halottakra szállt;~Nem igen
 2201  4|            ereszkedett tenger mélységébe.~A csatahely mellett volt egy
 2202  4|                  piros volt az most, mert a magyar sereg~Török vértől
 2203  4|            megmosdott az egész legénység,~A francia királyt várába kisérték;~
 2204  4|                  királyt várába kisérték;~A csatamezőtől az nem messzire
 2205  4|                   állt...~Idekisérték hát a francia királyt.~Alighogy
 2206  4|                királyt.~Alighogy bevonult a várba a sereg,~Kukoricza
 2207  4|                 Alighogy bevonult a várba a sereg,~Kukoricza Jancsi
 2208  4|           királylyány,~Mint felhő mellett a tündöklő szivárvány.~Hogy
 2209  4|                   Reszkető örömmel borult a nyakába,~S csak azután mondta
 2210  4|             nyakába,~S csak azután mondta a következőket,~Mikor a lyány
 2211  4|              mondta a következőket,~Mikor a lyány ajkán tőle sok csók
 2212  4|                 híja;~Szaladjon valaki, s a szakácsot híja,~Készítsen,
 2213  4|                Király uram! nem kell híni a szakácsot,”~A király mellett
 2214  4|                   kell híni a szakácsot,”~A király mellett egy hang
 2215  4|            hamarjában,~Föl is van tálalva a szomszéd szobában.”~A szakács
 2216  4|             tálalva a szomszéd szobában.”~A szakács szavai kedvesen
 2217  4|              kedvesen hangzottak~Füleiben a jó magyar huszároknak;~Nem
 2218  4|              hívatták magokat,~Körülülték a megterhelt asztalokat.~Amily
 2219  4|                  Amily kegyetlenűl bántak a törökkel,~Csak ugy bántak
 2220  4|                   Csak ugy bántak ők most a jó ételekkel;~Nem is csoda
 2221  4|                  biz az, mert megéhezének~A nagy öldöklésben a derék
 2222  4|            megéhezének~A nagy öldöklésben a derék vitézek.~Járta már
 2223  4|                  derék vitézek.~Járta már a kancsó isten igazába’,~Ekkor
 2224  4|              kancsó isten igazába’,~Ekkor a királynak ily szó jött szájába:~„
 2225  4|                    amit majd beszélek.”~S a magyar huszárok mind figyelmezének,~
 2226  4|                   ily szavakkal törte meg a csendet:~„Mindenekelőtt
 2227  4|                Mindenekelőtt is mondd meg a nevedet,~Bátor vitéz, aki
 2228  4|             Jancsi ekképen felele,~Azután a király ily szót váltott
 2229  4|                ily szót váltott vele:~„Én a te nevedet másnak keresztelem,~
 2230  4|               Vedd el feleségül, legyen ő a tied,~És vele foglald el
 2231  4|              foglald el királyi székemet.~A királyi széken én sokáig
 2232  4|            megőszültem.~Nehezek nekem már a királyi gondok,~Annakokáért
 2233  4|               lemondok.~Homlokodra teszem a fényes koronát,~Fényes koronámért
 2234  4|               hátralevő napjaimat éljem.”~A király szavai ím ezek valának,~
 2235  4|                Nagy csodálkozással hallák a huszárok.~János vitéz pedig
 2236  4|             köszöné meg:~„Köszönöm szépen a kelmed jó’karatját,~Amely
 2237  4|                 aggaszt.”~Igy biztatta őt a jó francia király,~S János
 2238  4|                előtte~Hogyan tettem szert a Kukoricza névre?~Kukorica
 2239  4|                 engemet,~Ugy ruházták rám a Kukoricza nevet.~Egy gazdaember
 2240  4|              elmesélte -~Egyszer kinézett a kukoricaföldre,~S ott egy
 2241  4|           sorsomat megszánta,~Nem hagyott a földön, felvett a karjára,~
 2242  4|                 hagyott a földön, felvett a karjára,~És hazafelé ezt
 2243  4|               meglátott,~Ugyancsak járták a cifra káromlások.~Engesztelte
 2244  4|                   káromlások.~Engesztelte a jó asszony ily szavakkal:~„
 2245  4|            Hagyjon kend föl, apjok, azzal a haraggal.~Hiszen ott kinn
 2246  4|             kegyelmére?~Aztán nem lesz ez a háznál haszontalan,~Kednek
 2247  4|                juha van,~Ha felcsuporodik a kis istenadta,~Nem kell
 2248  4|                    Hogyha nem ment dolgom a maga rendiben,~Meg-meghusángolt
 2249  4|                csak annyiból állott,~Hogy a faluban egy szép kis szőke
 2250  4|               volt.~Ennek édesanyja jókor a síré lett,~Édesapja pedig
 2251  4|                egyedűl mostohaanyjára.~Ez a kis leányzó volt az én örömem,~
 2252  4|                   Ugy hítak minket, hogy: a falu árvái.~Már gyerekkoromban
 2253  4|                  adtam;~Örültem is, mikor a vasárnap eljött,~És vele
 2254  4|               eljött,~És vele játszhattam a gyerekek között.~Hát mikor
 2255  4|                  izegni-mozogni elkezdett a szivem!~Csak úgyis voltam
 2256  4|                  mikor megcsókoltam,~Hogy a világ összedőlhetett miattam.~
 2257  4|                 lett dolga,~Belefektettük a jó asszonyt a sírba,~Aki
 2258  4|               Belefektettük a jó asszonyt a sírba,~Aki engem talált,
 2259  4|           zápornak módjára.~Iluska is, az a szép kis szőke leány,~Nem
 2260  4|                    Ha le nem szállt volna a föld mélységébe.~Azután
 2261  4|                aztán, hogy meghalálozott,~A mi reménységünk végkép megszakadott:~
 2262  4|               megszakadott:~Mindazonáltal a reménytelenségbe’~Ugy szerettük
 2263  4|                  akaratja,~Szívünknek ezt a bús örömet sem hagyta.~Egyszer
 2264  4|               Annak következtén elcsapott a gazdám.~Búcsut mondtam az
 2265  4|                    Keserű érzéssel mentem a világnak.~Bujdosva jártam
 2266  4|                 világnak.~Bujdosva jártam a világot széltére,~Mígnem
 2267  4|            történetét,~Nem hagyta hidegen a hallgatók szivét;~A királylyány
 2268  4|               hidegen a hallgatók szivét;~A királylyány arcát mosta
 2269  4|                  volt bánat s szánakozás.~A király e szókat intézte
 2270  4|                Erre kinyitotta kincstárát a király;~Parancsolatjára
 2271  4|              előáll,~S arannyal tölti meg a legnagyobb zsákot,~János
 2272  4|              lyányom megmentője,”~Beszélt a király, „ez legyen tetted
 2273  4|                   Vidd el mindenestül ezt a teli zsákot,~És boldogítsd
 2274  4|               volt biz az, amint mondotta a király,~János vitéz kivánt
 2275  4|              lenni galambjánál.~Búcsuzott a királylyánytól érzékenyül;~
 2276  4|          királylyánytól érzékenyül;~Aztán a tengerhez ment és gályára
 2277  4|            tengerhez ment és gályára űlt.~A király s a sereg elkisérte
 2278  4|                   gályára űlt.~A király s a sereg elkisérte oda.~Tőlök
 2279  4|               néztek mindaddig utána,~Mig a nagy messzeség ködöt nem
 2280  4|                    16~Ment János vitézzel a megindult gálya,~Szélbe
 2281  4|                   ízben gondolta,~Mialatt a gálya ment sebes haladva;~
 2282  4|                távol.~Egyszer János vitéz a hajófödélen~Sétált föl s
 2283  4|                 alá az est szürkületében.~A kormányos ekkép szólt legényeihez:~„
 2284  4|                   Őszre járt az idő: ezek a madarak~Bizonyosan szülőföldéről
 2285  4|             mégpedig nem gyönge.~Zokogott a tenger hánykodó hulláma~
 2286  4|                   tenger hánykodó hulláma~A zugó fergeteg korbácsolására.~
 2287  4|             fergeteg korbácsolására.~Volt a hajó népe nagy megijedésben,~
 2288  4|             menekvés.~Sötét felhő is jön; a világ elborúl,~Egyszerre
 2289  4|                   szanaszerte;~Egy villám a hajót izről porrá törte.~
 2290  4|                izről porrá törte.~Látszik a hajónak diribje-darabja,~
 2291  4|                  hajónak diribje-darabja,~A holttesteket a tenger elsodorja.~
 2292  4|           diribje-darabja,~A holttesteket a tenger elsodorja.~Hát János
 2293  4|                  jutott?~Őt is elsodorták a lelketlen habok?~Hej biz
 2294  4|                  lelketlen habok?~Hej biz a haláltól ő sem volt már
 2295  4|          szabadította meg,~Hogy koporsója a habok ne legyenek.~Ragadta
 2296  4|                   ne legyenek.~Ragadta őt a víz magasra, magasra,~Hogy
 2297  4|            magasra,~Hogy tetejét érte már a felhő rojtja;~Ekkor János
 2298  4|                   hirtelenséggel~Megkapta a felhőt mind a két kezével.~
 2299  4|     hirtelenséggel~Megkapta a felhőt mind a két kezével.~Belekapaszkodott,
 2300  4|               addig függött rajta,~Mígnem a felhő a tengerparthoz ére,~
 2301  4|             függött rajta,~Mígnem a felhő a tengerparthoz ére,~Itten
 2302  4|                   Csakhogy el nem veszett a kinccsel élete.~Azután a
 2303  4|                  a kinccsel élete.~Azután a szikla tetején szétnézett,~
 2304  4|             csupán egy grifmadár-fészket.~A grifmadár épen fiait etette,~
 2305  4|                 az eszébe.~Odalopózkodott a fészekhez lassan,~És a grifmadárra
 2306  4|     Odalopózkodott a fészekhez lassan,~És a grifmadárra hirtelen rápattan,~
 2307  4|                túlszállt.~Hányta volna le a madár nyakra-főre,~Lehányta
 2308  4|             keresztül;~Egyszer, hogy épen a nap az égre kerül:~Hát a
 2309  4|                  a nap az égre kerül:~Hát a viradatnak legelső sugára~
 2310  4|              szemébe könnycseppeket idéz;~A madár is, mivel szörnyen
 2311  4|               szörnyen elfáradt már,~Vele a föld felé mindinkább közel
 2312  4|                     Ily gondolatokkal ért a faluvégre,~Érintette fülét
 2313  4|                 kongása;~Szüretre készűlt a falu lakossága.~Nem figyelmezett
 2314  4|        szüretremenőkre,~Azok sem ismertek a megérkezőre;~A falu hosszában
 2315  4|                   ismertek a megérkezőre;~A falu hosszában ekképen haladott~
 2316  4|                hosszában ekképen haladott~A ház felé, ahol Iluskája
 2317  4|               felé, ahol Iluskája lakott.~A pitvarajtónál be reszketett
 2318  4|                  de Iluska helyett~Látott a pitvarban idegen népeket.~„
 2319  4|               járok” gondolta magában,~És a kilincs megint volt már
 2320  4|                   kilincs megint volt már a markában...~„Kit keres kegyelmed?”
 2321  4|                  mit keres...~„Jaj, eszem a szívét, a naptól oly veres!~
 2322  4|                      Jaj, eszem a szívét, a naptól oly veres!~Bizony-bizony
 2323  4|            alighogy reáismértem,”~Szólott a menyecske meglepetésében.~„
 2324  4|                talán?~Tudja, én vagyok az a kis szomszédleány,~Itt Iluskáéknál
 2325  4|                  vágott kérdezőleg János,~A menyecske szeme könnytől
 2326  4|                  van Iluska, hol?” felelt a menyecske,~„Szegény Jancsi
 2327  4|                 nem állt János, hanem űlt a széken,~Mert lerogyott volna
 2328  4|                    Nem tudott mást tenni, a szívéhez kapott,~Mintha
 2329  4|                    Mintha ki akarná tépni a bánatot.~Igy űlt egy darabig
 2330  4|               nekem e keserű jutalom.”~De a menyecskének orcáján láthatta,~
 2331  4|              töredezve mondta,~El-elakadt a nagy fájdalomtól hangja:~„
 2332  4|                  el háború zajában?~Miért a tengerben sírom nem találtam?~
 2333  4|                baj lett halála?”~Kérdé, s a menyecske ezt felelte rája:~„
 2334  4|                  rája:~„Sok baja volt biz a szegény teremtésnek;~Kivált
 2335  4|                  De meg is lakolt ám érte a rosz pára,~Mert jutott inséges
 2336  4|                 kimult az árnyékvilágból;~A temetőhelye nincsen innen
 2337  4|          temetőhelye nincsen innen távol.~A falu népsége nagy számmal
 2338  4|              ejtett érte.”~Kérelemszavára a szíves menyecske~Jánost
 2339  4|                  hagyta,~Lankadtan borúlt a kedves sírhalomra.~Végiggondolta
 2340  4|                 sírhalomra.~Végiggondolta a régi szép időket,~Mikor
 2341  4|                  Szíve és orcája - s most a hideg földben~Hervadtan,
 2342  4|            Hervadtan, hidegen vannak mind a ketten.~Leáldozott a nap
 2343  4|                 mind a ketten.~Leáldozott a nap piros verőfénye,~Halovány
 2344  4|           verőfénye,~Halovány hold lépett a napnak helyébe,~Szomorún
 2345  4|                   Még egyszer visszatért. A sírhalom felett~Egyszerű
 2346  4|                 nevelkedett.~Leszakította a virágszálat róla,~Elindult
 2347  4|    vándorlásaimnál;~Vándorlok, vándorlok, a világ végeig,~Míg kivánt
 2348  4|                  utjában két társa:~Egyik a búbánat, amely szívét rágta,~
 2349  4|                 amely szívét rágta,~Másik a kardja volt, bedugva hüvelybe,~
 2350  4|               volt, bedugva hüvelybe,~Ezt a török vértől rozsda emésztette.~
 2351  4|                Már sokszor telt s fogyott a változékony hold,~S váltott
 2352  4|               változékony hold,~S váltott a téli föld szép tavaszi ruhát,~
 2353  4|                   meg örökös munkádat,~Te a kínozásban telhetetlen bánat!~
 2354  4|                  nekem halált hoz,~Látom, a halálért kell fordulnom
 2355  4|                   szeme pillájára.)~Utóbb a könnyel is végkép számot
 2356  4|                vetett,~Csupán magát vitte a megunt életet,~Vitte, vitte,
 2357  4|                   belelépe.~Fazekasé volt a szekér, melyet látott;~Kereke
 2358  4|                  látott;~Kereke tengelyig a nagy sárba vágott;~Ütötte
 2359  4|               sárba vágott;~Ütötte lovait a fazekas, szegény,~A szekér
 2360  4|                lovait a fazekas, szegény,~A szekér azt mondta: nem mozdulok
 2361  4|               napot” szólott János vitéz;~A fazekas rútul a szeme közé
 2362  4|              János vitéz;~A fazekas rútul a szeme közé néz,~S nagy boszankodással
 2363  4|                    Óriások lakják ott azt a vidéket,~Nem jött ki még
 2364  4|                 kend azt csak rám.~Mostan a szekérhez lássunk egymás
 2365  4|                 után.”~Így szólott, aztán a rúd végét megkapta,~S csak
 2366  4|               megkapta,~S csak tréfamódra a sárból kiragadta.~Volt a
 2367  4|                  a sárból kiragadta.~Volt a fazekasnak jó nagy szeme,
 2368  4|                   Egy vágtató patak folyt a határ mellett;~Hanem folyónak
 2369  4|            folyónak is jóformán beillett.~A pataknál állt az óriásföld
 2370  4|                 csősze;~Mikor János vitéz a szemébe néze,~Oly magasra
 2371  4|                 reája:~„Ha jól látom, ott a fűben ember mozog; -~Talpam
 2372  4|                   föltartotta,~Belelépett a nagy kamasz és elbődült,~
 2373  4|                    S hogy lábát felkapta: a patakba szédült.~„Éppen
 2374  4|                   az óriás felett átmente a vizet.~Az óriás még föl
 2375  4|        tápászkodhatott,~Amint János vitéz a túlpartra jutott,~Átjutott
 2376  4|                szablyáját,~Végigmetszette a csősz nyaka csigáját.~Nem
 2377  4|                   az óriások csősze,~Hogy a rábizott tájt őrző szemmel
 2378  4|        hasztalanúl várta.~Keresztülfutott a patak vize testén;~Veres
 2379  4|               haladt;~Sokszor meg-megállt a csodálkozás miatt,~Mert
 2380  4|                Óriásországban.~Volt ennek a tájnak sok akkora fája,~
 2381  4|              tájnak sok akkora fája,~Hogy a tetejöket János nem is látta.~
 2382  4|                   Aztán olyan széles volt a fák levele,~Hogy szűrnek
 2383  4|                 is untig elég volna fele.~A szunyogok itten akkorákra
 2384  4|        mennyiségben szálltak.~Hát még meg a varjúk!... hú, azok voltak
 2385  4|                János s ekkép elmélkedék:~„A külsejét látom, megnézem
 2386  4|                  megugratják,~Megnyitotta a nagy palota ajtaját.~No
 2387  4|               volt is mit látnia!~Ebédelt a király s tudj’ isten hány
 2388  4|            kősziklákat.~Mikor János vitéz a házba belépett,~Nem igen
 2389  4|                 darabot törjetek.”~Letört a sziklából valami öt fontot~
 2390  4|                sziklából valami öt fontot~A király, s a mellett ily
 2391  4|              valami öt fontot~A király, s a mellett ily szavakat mondott:~„
 2392  4|         összeharapd.”~„Harapod bizony te, a kínos napodat!~De fogadom,
 2393  4|                 De fogadom, bele is törik a fogad!”~Kiáltott fel János
 2394  4|                 beszéddel,~S meglódította a követ jobbkezével.~A kő
 2395  4|         meglódította a követ jobbkezével.~A kő ugy a király homlokához
 2396  4|               követ jobbkezével.~A kő ugy a király homlokához koppant,~
 2397  4|                   kacagott János „ráforrt a gégédre!”~És az óriások
 2398  4|           elszomorodának~Keserves halálán a szegény királynak,~S szomorúságokban
 2399  4|                 egy dézsa víz lett volna.~A legöregebbik szólt János
 2400  4|                  is, jobbágyaid vagyunk!”~A többi óriás ekképen esengett,~„
 2401  4|            Elfogadom tehát~Egy kikötéssel a kendtek ajánlatát.~Én itt
 2402  4|                   egyet követelem:~Amidőn a szükség ugy hozza magával,~
 2403  4|                mondotta,~S János vitéznek a sípot általadta.~János bedugta
 2404  4|                  általadta.~János bedugta a sípot tarsolyába,~Kevélyen
 2405  4|                Annál sötétebb lett előtte a világ,~S egyszerre csak
 2406  4|                világa,~Hanem hogy ez volt a sötétség országa.~Nem sütött
 2407  4|              seprőnyélen.~Boszorkányoknak a sötétség országa~Rég ideje
 2408  4|                sötétség országa~Rég ideje a, hogy birtoka, tanyája.~
 2409  4|              gyülekeznek ország gyülésére~A sötét tartomány kellő közepére.~
 2410  4|                  barlang fogadta be őket,~A barlang közepén üst alatt
 2411  4|                  Ajtó nyilásakor meglátta a tüzet~János vitéz s annak
 2412  4|              valának~Egybegyülekezve mind a boszorkányok.~Halkan lábujjhegyen
 2413  4|         boszorkányok.~Halkan lábujjhegyen a kulcslyukhoz mene,~Furcsa
 2414  4|              Furcsa dolgokon is akadt meg a szeme.~A sok vén szipirtyó
 2415  4|            dolgokon is akadt meg a szeme.~A sok vén szipirtyó benn csakugy
 2416  4|               csakugy hemzsegett.~Hánytak a nagy üstbe békát, patkány-fejet,~
 2417  4|                   át kezdette látni,~Hogy a barlang nem más, mint boszorkánytanya.~
 2418  4|              jőjön serege,~Hanem megakadt a keze valamiben,~Közelebb
 2419  4|                  s látta, hogy mi legyen.~A seprők voltak ott egymás
 2420  4|                 egymás mellé rakva,~Miken a boszorkány-nép odalovagla.~
 2421  4|                 és messzire elhordá,~Hogy a boszorkányok ne akadjanak
 2422  4|               keletkezett cifra zenebona;~A boszorkánysereg gyorsan
 2423  4|                gyorsan kirohana;~Keresték a seprőt kétségbeeséssel,~
 2424  4|        boszorkányt megragadt,~S úgy vágta a földhöz dühös haragjába’,~
 2425  4|                  módjára.~Legnevezetesebb a dologban az volt,~Hogy valahányszor
 2426  4|              homálya,~S derült lassanként a sötétség országa.~Már csaknem
 2427  4|                  csaknem egészen nap volt a vidéken,~Az utolsó banya
 2428  4|             vidéken,~Az utolsó banya volt a soron épen...~Kire ismert
 2429  4|                   Kire ismert János ebbe’ a banyába’?~Hát Iluskájának
 2430  4|                   kivette hirtelen,~Hanem a boszorkány kicsusszant markából,~
 2431  4|                    és volt már jó távol.~„A keserves voltát, rugaszkodj
 2432  4|             óriásra.~Szót fogadott ez, és a banyát elkapta,~És a levegőbe
 2433  4|                   és a banyát elkapta,~És a levegőbe magasra hajtotta.~
 2434  4|                 gyülölte, utálta,~Mégcsak a varju sem károgott utána.~
 2435  4|                pedig rakatott nagy tüzet,~A tűz minden seprőt hamuvá
 2436  4|              bucsút vett,~Szivükre kötvén a jobbágyi hűséget.~Ezek igérték,
 2437  4|            vitézem,~Meggyógyult már szíve a bútól egészen,~Mert mikor
 2438  4|                egészen,~Mert mikor keblén a rózsaszálra nézett,~Nem
 2439  4|                  akkor érzett.~Ott állott a rózsa mellére akasztva,~
 2440  4|                    Igy ballagott egyszer. A nap lehanyatlott,~Hagyva
 2441  4|               maga után piros alkonyatot;~A piros alkony is eltünt a
 2442  4|                  A piros alkony is eltünt a világról,~Követve fogyó
 2443  4|                János még ballagott; amint a hold leszállt,~Ő fáradottan
 2444  4|               hold leszállt,~Ő fáradottan a sötétségben megállt,~S valami
 2445  4|             temetőhely,~Harcoltak hantjai a rontó idővel.~Mikor az éjfélnek
 2446  4|                éjfélnek jött rémes órája,~A száját mindenik sírhalom
 2447  4|              lepedőben halvány kisértetek~A sírok torkából kiemelkedtenek.~
 2448  4|                   meg legott,~Lábok alatt a föld reszketve dobogott;~
 2449  4|                   ő?”~És odasuhantak mind a kisértetek,~És körülötte
 2450  4|          képeztenek,~És nyultak utána, de a kakas szólal,~S a kisértet
 2451  4|               utána, de a kakas szólal,~S a kisértet mind eltünt a kakasszóval.~
 2452  4|                  S a kisértet mind eltünt a kakasszóval.~János is felébredt
 2453  4|           kakasszóval.~János is felébredt a kakas szavára,~Testét a
 2454  4|                   a kakas szavára,~Testét a hidegtől borzadás átjárta;~
 2455  4|             átjárta;~Csipős szél lengette a síri füveket,~Lábra szedte
 2456  4|                   hegy tetején jára,~Hogy a kelő hajnal rásütött arcára.~
 2457  4|                  is állt, hogy körülnézze a világot.~Haldoklófélben
 2458  4|              világot.~Haldoklófélben volt a hajnali csillag,~Halovány
 2459  4|               fohász, eltünt végre,~Mikor a fényes nap föllépett az
 2460  4|                 ragyogva,~Nyájasan nézett a sík tengerhabokra,~Mik,
 2461  4|          szenderegnének,~Elfoglalva térét a végtelenségnek.~Nem mozdult
 2462  4|               végtelenségnek.~Nem mozdult a tenger, de fickándoztanak~
 2463  4|          gyémántnak fényeként reszketett.~A tengerparton kis halászkunyhó
 2464  4|              halászkunyhó álla;~Öreg volt a halász, térdig ért szakálla,~
 2465  4|                kéne pénzed nékem,”~Felelt a jó öreg nyájasan, szelíden.~„
 2466  4|             szelíden.~„Megtermi mindenkor a tenger mélysége,~Ami kevésre
 2467  4|                   Se vége se hossza ennek a tengernek.”~„Az óperenciás?”
 2468  4|                  Van még egy mód hátra... a sípomba fuvok.”~És megfújta
 2469  4|               fuvok.”~És megfújta sípját. A sípnak szavára~Egy óriás
 2470  4|                   Át tudsz-e gázolni ezen a tengeren?”~Kérdi János vitéz „
 2471  4|                    Meghiszem azt; foglalj a vállamon helyet.~Így ni,
 2472  4|                   most kapaszkodj meg jól a hajamba.”~És már meg is
 2473  4|                   szörnyű sebességgel,~De a tulsó partot csak nem érhették
 2474  4|                  nem érhették el.~Egyszer a távolság kékellő ködében~
 2475  4|                  szemében.~„Nini, ott már a part!” szólt megörvendezve.~„
 2476  4|             eleget.~Tündérország; ott van a világnak vége,~A tenger
 2477  4|                  ott van a világnak vége,~A tenger azon túl tűnik semmiségbe.”~„
 2478  4|            fenyegeti.~Nem olyan könnyű ám a bejárás oda,~Őrizi kapuját
 2479  4|             kifogást,~Hanem vitte őtet és a partra tette,~És azután
 2480  4|        fáradságosan János keze által~Mind a három medve egy lett a halállal.~„
 2481  4|               Mind a három medve egy lett a halállal.~„Ez elég lesz
 2482  4|                  padon nyugodva.~„Ma ezen a helyen kissé megpihenek,~
 2483  4|                  álla.~Hát nekigyürközik; a fenevadakra~Ráront hatalmasan,
 2484  4|            csunyául magokat,~De csak mind a három élete megszakadt.~
 2485  4|            megszakadt.~Igen feltüzelte ez a győzödelem,~Azért, mint
 2486  4|                   sem pihen,~De letörölve a sűrü verítéket,~A harmadik
 2487  4|               letörölve a sűrü verítéket,~A harmadik kapu közelébe lépett.~
 2488  4|                 nagy sárkánykígyó áll itt a kapuban;~Elnyelne hat ökröt,
 2489  4|            keresett hát, hogy bemehessen.~A sárkánykígyó nagy száját
 2490  4|                   harapja;~S mit tesz ez, a dolog ilyen állásába’?~Hirtelen
 2491  4|               állásába’?~Hirtelen beugrik a sárkány torkába.~Sárkány
 2492  4|                 Sárkány derekában kereste a szívet,~Ráakadt és bele
 2493  4|                  bele kardvasat merített.~A sárkány azonnal széjjelterpeszkedett,~
 2494  4|  széjjelterpeszkedett,~S kinyögte magából a megtört életet.~Hej János
 2495  4|           Tündérországban csak híre sincs a télnek,~Ott örökös tavasz
 2496  4|                  sem étel sem ital,~Élnek a szerelem édes csókjaival.~
 2497  4|                   csókjaival.~Nem sír ott a bánat, de a nagy örömtül~
 2498  4|                   Nem sír ott a bánat, de a nagy örömtül~Gyakran a tündérek
 2499  4|                 de a nagy örömtül~Gyakran a tündérek szeméből könny
 2500  4|                  könny gördül;~Leszivárog a könny a föld mélységébe,~