Rész

 3001  5|                   Égő szenvedéllyel jőnek a vadméhek,~S élveznek szerelmet.
 3002  5|         Vízbehullás vége részeg örömének.~A nap és a szellő szánakozva
 3003  5|                 részeg örömének.~A nap és a szellő szánakozva nézi;~
 3004  5|         szánakozva nézi;~Levelet hajít le a szellő, számára,~És ha fennűl
 3005  5|              sajkán,~Megszárítja szárnyát a jó nap sugára.~A hegyek
 3006  5|                 szárnyát a jó nap sugára.~A hegyek tetőin duzzadó emlőkkel~
 3007  5|                 mellett.~Kikerűlt ettől s a vadméhektől mindig,~Mi a
 3008  5|                  a vadméhektől mindig,~Mi a kunyhó kicsiny asztalára
 3009  5|                   e lak népe, milyen~Édes a szabadság tiszta levegője.~
 3010  5|                 jó, ő nem soká haragszik:~A dorgáló felhők torkait bezárván,~
 3011  5|               bezárván,~Újolag mosolyg... a megengesztelődött~Isten
 3012  5|                                       VAN A NAGY ALFÖLDÖN CSÁRDA SOK...~
 3013  5|                ALFÖLDÖN CSÁRDA SOK...~Van a nagy alföldön csárda sok.~
 3014  5|                   én tudok,~Legkülönösebb a Betekints -~Ennek széles
 3015  5|            dűledez,~Mint ivója, kiben sok a szesz!~Födele is félre van
 3016  5|                 is félre van csapva,~Mint a részeg ember kalapja.~Késmárk,
 3017  5|                   színe fakó,~Szőre, mint a vert arany, ragyogó;~Paripámnak
 3018  5|                  az ő neve Csillag,~Gyors a lába, mint a hullócsillag.~
 3019  5|               Csillag,~Gyors a lába, mint a hullócsillag.~Hej szép lovam,
 3020  5|               fakó!~Hol az egyik lábadról a patkó?~Hadd vigyelek, lovam,
 3021  5|              patkó?~Hadd vigyelek, lovam, a kovácshoz,~Azután majd vígy
 3022  5|            kovácshoz,~Azután majd vígy el a rózsámhoz.~Hej, tüzes a
 3023  5|                   a rózsámhoz.~Hej, tüzes a kovácsnak a szene,~De tüzesebb
 3024  5|                    Hej, tüzes a kovácsnak a szene,~De tüzesebb rózsámnak
 3025  5|              szene,~De tüzesebb rózsámnak a szeme.~Hej, lágy a vas a
 3026  5|              rózsámnak a szeme.~Hej, lágy a vas a kovács szenétől,~Lágyabb
 3027  5|                  a szeme.~Hej, lágy a vas a kovács szenétől,~Lágyabb
 3028  5|                  szenétől,~Lágyabb szivem a rózsám szemétől.~Igló, 1845.
 3029  5|                menyecske,~Bordám alatt ez a kis húsdarab~Ugrálni kezdett,
 3030  5|             Ugrálni kezdett, mint sziklán a kecske.~Azóta mellem folyton
 3031  5|              mellem folyton égő katlan,~S a láng mindig tovább, tovább
 3032  5|              holmi ócska klastrom,~S csak a halál lesz dúlt szivemre
 3033  5|              ÁLLATHOZ~Megláttuk egymás és a szerelem~Mindkettőnk szívében
 3034  5|               volt minden vallomás,~Értők a kölcsönös tekintetet.~Alig
 3035  5|                    Egy szikrával sem jobb a többinél.~Miként folyammá
 3036  5|              többinél.~Miként folyammá nő a kis patak,~S miként tengerbe
 3037  5|                   miként tengerbe vész el a folyam:~Szerelmem akkép
 3038  5|                    Egy szikrával sem jobb a többinél.~Boldogságomnak
 3039  5|                    Egy szikrával sem jobb a többinél.~Együttlétünknek
 3040  5|                    Egy szikrával sem jobb a többinél.~Igló, 1845. május~
 3041  5|                                           A. B. EMLÉKKÖNYVÉBE~Kalmáridőket
 3042  5|                    Egy pénzdarabnak nézik a világot,~S ha a világ pénz,
 3043  5|        pénzdarabnak nézik a világot,~S ha a világ pénz, a költő mi rajta?~
 3044  5|               világot,~S ha a világ pénz, a költő mi rajta?~A költő -
 3045  5|                   pénz, a költő mi rajta?~A költő - mondják - hasztalan
 3046  5|              hasztalan penész csak.~Pedig a költő a királyi kép a~Világ
 3047  5|                penész csak.~Pedig a költő a királyi kép a~Világ tallérján...
 3048  5|               Pedig a költő a királyi kép a~Világ tallérján... nem,
 3049  5|                   nem, királyi kép sem!~Ő a tallérnak csengő, tiszta
 3050  5|                 hangja,~Szép szellemrésze a hitvány anyagnak. -~Légy
 3051  5|              szivecskéd legelőször játsza~A szerelemnek szép játékait.~
 3052  5|                   lelkesült néző ott,~Hol a sziv első mozdulásra kél?~
 3053  5|                    Virító rózsabokrot ráz a szél?~Az égő szív, ez a
 3054  5|                   a szél?~Az égő szív, ez a rózsának bokra,~Lengő fuvalmak
 3055  5|               fuvalmak érzeményei,~S hull a bokorról a halvány arcokra~
 3056  5|             érzeményei,~S hull a bokorról a halvány arcokra~Piros levél,
 3057  5|                   arcokra~Piros levél, ha a szél lengeti.~Ha szép orcádat
 3058  5|             Szempilláidnak fekete virágán~A részvét könnyharmatja reszketett,~
 3059  5|                fogadtalak.~Kössük meg ezt a drága szövetséget~Egy csókkal,
 3060  5|                  mondád,~Hogy megcsókolni a költőt szabad;~Szép állításod,
 3061  5|                                           A VARRÓLEÁNY~Varróleány a
 3062  5|                   A VARRÓLEÁNY~Varróleány a szeretőm,~Azaz, hogy én
 3063  5|                   nem vágyok én,~Hisz ott a menny, a hetedik.~Itt várok
 3064  5|              vágyok én,~Hisz ott a menny, a hetedik.~Itt várok térdepelve,~
 3065  5|                  várok térdepelve,~Ruházd a „szerető” cimet reám,~Vagy
 3066  5|             ajkadét,~Hallom suttogni csak a temető szelét.~Ekképen merengek
 3067  5|            merengek sírod csendes halmán,~A lefolyt időre nyugodtan
 3068  5|                    elenyésze.~Alvó tenger a mult. Halálod a kőszirt,~
 3069  5|               Alvó tenger a mult. Halálod a kőszirt,~Amelyen reményim
 3070  5|            reményim sajkája kettétört,~Ez a durva kőszirt most már olyan
 3071  5|                 most már olyan szépen~Áll a látkör végén a kék messzeségben;~
 3072  5|                 szépen~Áll a látkör végén a kék messzeségben;~És állani
 3073  5|                 szeretni újolag...~Mit ér a kert, ha rózsát nem terem?~
 3074  5|                   én, s csak búját érezém~A szerelemnek mind ez ideig,~
 3075  5|         gyötrelmében is~Ily boldogító már a szerelem:~Hát akkor még
 3076  5|                  akkor még minő lehet, ha a~Szívben szelíd moslygással
 3077  5|                fészkét hol rakja meg?~Hol a leányszív, amely megnyilik~
 3078  5|                   szeretni vágyok újolag,~A holt leánykát nem feledtem
 3079  5|               leánykát nem feledtem el...~A hegytetőn még űl a téli
 3080  5|                  el...~A hegytetőn még űl a téli hó,~Midőn tövében már
 3081  5|              pillantgatott reám.~Kitudtam a beszélgetés között,~Hogy
 3082  5|                 Hohó, szinésznő, már kész a kaland!~Háborgó szívvel
 3083  5|                ebédre mentünk. Az ebédnél a~Szép hölgy bevágott vagy
 3084  5|                              RÉG VERI MÁR A MAGYART A TEREMTŐ...~Rég
 3085  5|                    RÉG VERI MÁR A MAGYART A TEREMTŐ...~Rég veri már
 3086  5|                   TEREMTŐ...~Rég veri már a magyart a teremtő,~Azt sem
 3087  5|                    Rég veri már a magyart a teremtő,~Azt sem tudja:
 3088  5|                Azt sem tudja: milyen lesz a jövendő?~Lesz-e még ezen
 3089  5|                  jövendő?~Lesz-e még ezen a földön jó napja?~Örüljön-e,
 3090  5|            nemzetnek,~Azt is adott, mivel a bút ölje meg.~Hol terem
 3091  5|                   keserű bajommal.~Hát az a bor? hej, a borral ide már;~
 3092  5|              bajommal.~Hát az a bor? hej, a borral ide már;~Sírja belém
 3093  5|                 Sírja belém piros könnyét a pohár!~Piros könnye tüzes,
 3094  5|                   tüzes, mint istennyila,~A kialudt életet is meggyujtja.~
 3095  5|                úgy húzd, hogy megrepedjen a szivem.~Repedjen meg örömébe’,
 3096  5|            örömébe’, bujába’...~Igy vigad a magyar ember, hiába!~Pest,
 3097  5|                  Líliom Peti volt ám csak~A derék legény!~Alig akadt
 3098  5|                    Alig akadt volna párja~A föld kerekén.~Emberül megűlt
 3099  5|               hátán;~Le nem vetette volna a~Hétfejű sárkány.~Amennyi
 3100  5|                 paripája,~Majd megveszett a falusi~Lyányság utána.~De
 3101  5|               utána.~De nyakravalója lett a~Hóhér kötele...~Mért? azért,
 3102  5|                            HOLDVILÁGOS ÉJ~A hold az égen egy ezüst lant,~
 3103  5|                  ezüst lant,~Megannyi húr a sugarak;~A hold ezüst lantján
 3104  5|                   Megannyi húr a sugarak;~A hold ezüst lantján a szellők~
 3105  5|             sugarak;~A hold ezüst lantján a szellők~Szellemkezekkel
 3106  5|             játszanak.~Egy faluhoz közelg a vándor,~Egyúttal költő is
 3107  5|                Mert úgy elandalodva csügg a~Holdon s elömlő sugarán.~
 3108  5|                sugarán.~Megy, megy tovább a méla vándor,~S eléri végre
 3109  5|                méla vándor,~S eléri végre a falut;~A faluban csend,
 3110  5|                    S eléri végre a falut;~A faluban csend, néma csend
 3111  5|                    Népsége régen elaludt.~A kántor háza kapujánál~Szép
 3112  5|                 pongyolában...~Reszketnek a gyöngéd tagok.~A vándor
 3113  5|               Reszketnek a gyöngéd tagok.~A vándor arra ballag és szól:~„
 3114  5|              kedvesed,~Olyan lennék, hogy a világ még~Nem láta oly hűségeset.~
 3115  5|                szép leányka!~S nem bánom: a sors bármit ad;~Legyen örök
 3116  5|               lássam holdamat!”~Igy szólt a vándor lelkesedve,~De a
 3117  5|                   a vándor lelkesedve,~De a leányka nem felel;~Csak
 3118  5|                   Kis kendejét könyűivel.~A hold a kántor szobájába~
 3119  5|                kendejét könyűivel.~A hold a kántor szobájába~Sugárait
 3120  5|           szobájába~Sugárait most beveti;~A kántor, a lyány részeg apja,~
 3121  5|           Sugárait most beveti;~A kántor, a lyány részeg apja,~Benn
 3122  5|              anyám,~Bármilyen barna is az a kenyér.~Itthon sokkal jobb
 3123  5|                   sokkal jobb ízü énnekem~A fekete, mint máshol a fehér.~
 3124  5|             énnekem~A fekete, mint máshol a fehér.~Szalkszentmárton,
 3125  5|              BÚCSU KUNSZENTMIKLÓSTÓL~Szól a kakas innen-onnan~Viradóra.~
 3126  5|         takarodjunk~Nyugovóra.~Hej, ennek a mai napnak~Nagy az ára...~
 3127  5|                     T’om: sokáig fáj belé a -~Fáj belé a kezem szára.~
 3128  5|              sokáig fáj belé a -~Fáj belé a kezem szára.~Fáj az én jobbkezem
 3129  5|                  Emelgettem.~De ha fáj is a karom, tán~Utójára~Fölbirom
 3130  5|                 lesz-e könnye?~Mostanában a keblemnek~Megtelése~Fájdalomnak
 3131  5|                   innen ered -~Innen ered a fájdalmam.~Kiskunsági Szentmiklósnak~
 3132  5|     Szentmiklósnak~Ifju népe!~Benyitottál a szivemnek~Közepébe;~Hej,
 3133  5|                   Ezután úgy nézzetek hát~A szemembe:~Rabok vagytok
 3134  5|                   mindörökre -~Mindörökre a szivembe’!~Hát közöttetek,
 3135  5|                 Ünnepének?~Ünnep volt ez, a barátság~Szép ünnepje,~Nem
 3136  5|                   Nem csoda hát, ha kissé a~Fejem szédül...~De azért
 3137  5|                jártunk, énekeltünk.~Ilyen a magyar mulatság,~Már hiába!~
 3138  5|                  hiába!~Ha iszik, hát jár a nyelve,~Jár a lába.~Hej,
 3139  5|              iszik, hát jár a nyelve,~Jár a lába.~Hej, csak oly gyors
 3140  5|                   táncol -~Hogyha táncol, a mozgása!~Hanem hiszen száz
 3141  5|                 hiszen száz szónak is~Egy a vége:~Legyen rajtatok, barátim,~
 3142  5|                Legyen oly vig mindhalálig~A pályátok,~Amily vígak valamennyin -~
 3143  5|                  volna ősz; elszállna~Már a gólya;~Mennék én is már,
 3144  5|                                           A HONDERÜHÖZ~Oh Honderü, te
 3145  5|                  Mint Kecskemétnek piacán a légy;~Egyébiránt alávalóbb
 3146  5|                légy;~Egyébiránt alávalóbb a légynél:~Az még röpül, te
 3147  5|       költeményimet.~Oh Honderü, mi aztán a jutalmad~E sok jeles tulajdonságidért?~
 3148  5|            tulajdonságidért?~Hiába, olyan a világ, mint régen:~Az érdem
 3149  5|                Lám annyi útál tégedet, ki a hont~Ha nem deríted is,
 3150  5|                  van, hogy meri ingerelni~A hős oroszlánt a hitvány
 3151  5|                 ingerelni~A hős oroszlánt a hitvány majom?...~... De
 3152  5|                  nem röpíthetem.~Lent jár a föld szinén,~Ha ugy tartja
 3153  5|                  Ha ugy tartja kedve,~Sőt a föld alá is~Van gyakran
 3154  5|              sülyedve;~Mint buvár, sülyed a~Mélységek mélyére,~A legmélyebb
 3155  5|               sülyed a~Mélységek mélyére,~A legmélyebb tenger:~A szív
 3156  5|             mélyére,~A legmélyebb tenger:~A szív fenekére.~De ha mondom
 3157  5|                   ha mondom neki:~„Szállj a magasra fel!”~Felszáll s
 3158  5|                  magasra fel!”~Felszáll s a légben mint~Pacsira, énekel.~
 3159  5|                  följebb, képzetem!”~Vele a sasokat~Rendre megkergetem.~
 3160  5|               sasokat~Rendre megkergetem.~A sas mind elfárad,~De nem
 3161  5|                 fárad ő el,~Egy utat kezd a leg-~Magasabb felhővel.~
 3162  5|                leg-~Magasabb felhővel.~És a felhőknek sem~Társa ő sokáig,~
 3163  5|                  pillant rája,~S megkerűl a napnak~Elveszett pompája.~
 3164  5|                Még ekkor sem pihen,~Hanem a legfelső~Csillagzaton terem,~
 3165  5|                  bánt.~(Az én utamban sok a kígyófészek~S hogy eltiporjam,
 3166  5|          orvosságot ad.~Keblem varázsfüve~A büszke öntudat,~Mely tőlem
 3167  5|                  elveve.~Ha ez nem volna, a kígyók marása~Eddig szivemnek
 3168  5|                gyilkolja meg;~Mert az idő a jobb lelkek segéde,~Kiáll
 3169  5|            leszesz te majd velem;~Amelyet a szennyes világ dobott rám,~
 3170  5|                 rám,~Megtisztitod te majd a sártul orcám!~Pest, 1845.
 3171  5|                   e fürt együtt pihentünk~A leányka kebelén.~A bucsúnak
 3172  5|              pihentünk~A leányka kebelén.~A bucsúnak órájában~Adta emlékül
 3173  5|              órájában~Adta emlékül nekem;~A bucsú órája óta~Mindig itt
 3174  5|                 perc eszembe jut,~Melyben a boldogság szárnyán~Mennybe
 3175  5|                 Mennybe nyilt előttem ut;~A letűnt szerelmi órák~Körülöttem
 3176  5|            tégedet,~Aki üdvem holt időjét~A sírból kivezeted.~Hosszan
 3177  5|               szépséges leánya!~Eszem azt a gyönyörű szemed -~Gyönyörű?
 3178  5|              láttam addig,~Míg nem láttam a te szemedet.~Vetted észre?
 3179  5|             Áhitattal függtem rajta, mint a~Haldokló szent a feszűleten.~
 3180  5|              rajta, mint a~Haldokló szent a feszűleten.~S te valóban
 3181  5|                 nem várhatok!~Szerelemmel a szegény költőre~Áldást hozni
 3182  5|                szegénynek alkotá az isten~A költőt, s tán rendén is
 3183  5|                   pompás toll nem ékesíti~A madárt sem, amely zengedez.~
 3184  5|                  sem, amely zengedez.~Igy a költő egyszerűségében~Képes-e
 3185  5|           meghódítani?~Tündökölni vágynak a leányok,~S méltán... ők
 3186  5|                   leányok,~S méltán... ők a föld csillagjai.~Te, leányka,
 3187  5|                 Fog kisérni vándorútamon.~A távolból ha nem melegítesz:~
 3188  5|                    Mert különben köztem s a világ közt~Megszakadnak
 3189  5|              gyűlölő harag,~Harcban állok a nagy mindenséggel -~Szeretetre
 3190  5|                   csak képed marad.~Képed a fény, az egyetlenegy fény,~
 3191  5|              keblemnek éjjelébe jár,~Mint a rabhoz, földalatti börtön~
 3192  5|         földalatti börtön~Kisded ablakán, a napsugár.~Én szeretlek!
 3193  5|            szeretlek! bár tudom: mily rém a~Nem viszonzott szerelem
 3194  5|              terhedet,~Mint az istenember a keresztfát,~Melyen aztán
 3195  5|                 csend és nyúgalomnak éje,~A magas menny holdas, csillagos;~
 3196  5|          szeretném most, ha lopni tudnék,~A lopás bármily rút lelki
 3197  5|              kincstárát, hogy~Gazdagítsam a szegény valót.~Pest, 1845.
 3198  5|            Szerelemnek katonája lettem...~A lant, a dal töltött fegyverem,~
 3199  5|                katonája lettem...~A lant, a dal töltött fegyverem,~Töltés
 3200  5|                 érzeményem,~Boldog én! ha a csatát nyerem.~Oh, ha nyernék,
 3201  5|                bevennem: akkor~Én leendek a tündérkirály!~Pest, 1845.
 3202  5|               NÁLA VOLTAM...~Nála voltam, a kedves leánynál.~Nála voltam,
 3203  5|                    Szédűlök.~Kereng velem a föld és az ég.~Oh, mi szép,
 3204  5|                erre, mert hazát ugy,~Mint a költő, senki nem szeret.~
 3205  5|                   S én szeretlek, mint te a hazát!~Pest, 1845. augusztus~
 3206  5|              felejtem én el~E napot. Lenn a kertben valánk.~Néztelek..
 3207  5|                     te bokrétát kötöttél,~A nap jókedvvel mosolyga ránk.~
 3208  5|                  ránk.~És midőn elkészült a bokréta,~Általadtad - oh,
 3209  5|                   kevés!~Általadtad nekem a bokrétát,~Most is itt van
 3210  5|                 lesz.~Oly szükséges nekem a paizs!~Most merészen állok
 3211  5|               siessen,~Még talán elűzheti a bajt.”~És az ész, ez a jó
 3212  5|           elűzheti a bajt.”~És az ész, ez a jó háziorvos,~Nem késett,
 3213  5|                 fejét csóválta,~Meglátván a vérző beteget;~S így kiálta
 3214  5|                    Sebe mélyebb s szélesb a Dunánál -~Mért is nem vigyáz
 3215  5|              talán segíthetek.”~Szóla, és a sebet megvizsgálván,~Abba
 3216  5|                csepegtetett.~„Ah!” felelt a szív, „ön a reménynek~Balzsamát
 3217  5|                   Ah!” felelt a szív, „ön a reménynek~Balzsamát használja?...
 3218  5|               gyógyuljak, vagy haljak!...~A reménység sem gyógyit, sem
 3219  5|                 keblem~Pusztájában?... ez a gyűlölet.~El fog dőlni e
 3220  5|             világborító fát eldöntő~Óriás a boldog szerelem.~Pest, 1845.
 3221  5|                 nap, jött ez éjre~Fölkelt a nap... halványúl a hold.~
 3222  5|                Fölkelt a nap... halványúl a hold.~Pest, 1845. augusztus~
 3223  5|                amint nő: szaporodik benne~A szörnyeknek rémes tábora.~
 3224  5|                 rémes tábora.~És ha benne a rémek mozognak,~És ha rajta
 3225  5|                  perc helyett egy öröklét~A pokolban áldás volna rám!...~
 3226  5|                   áldás volna rám!...~Múl a vész, a tenger csendesül,
 3227  5|                 volna rám!...~Múl a vész, a tenger csendesül, ha~Ezt
 3228  5|                   elzavarhatám.~Csendesűl a tenger és lesímul,~És a
 3229  5|                   a tenger és lesímul,~És a tengerpartra lépek én,~S
 3230  5|              járok;~Oh, mi szép zöld erdő a remény!~A remények szép
 3231  5|                  szép zöld erdő a remény!~A remények szép zöld erdejében~
 3232  5|                  NE ÍTÉLJ...~Meg ne ítélj a találkozásról,~Mely közöttünk
 3233  5|             találkozásról,~Mely közöttünk a legelső volt!~Mint magát
 3234  5|             Ajkaimról hallhatják gyakorta~A beszéd megáradt folyamát,~
 3235  5|                villámlását,~Mennydörgését a vad szerelem.~Zúg, süvölt
 3236  5|            szaggat és ront és bont~Bennem a föllázadt fergeteg...~De
 3237  5|                  tirátok, dalaim, tirátok~A jövendőben vajjon mi vár?~
 3238  5|               fűvek lengenek?~Úgy, miként a lantnak húrja, mely, ha~
 3239  5|                 írt dalom,~Mert hisz azok a mennyből erednek,~Kék szemedből,
 3240  5|                                 VADONERDŐ A VILÁG...~Vadonerdő a világ
 3241  5|            VADONERDŐ A VILÁG...~Vadonerdő a világ körűlem,~Oly sötét,
 3242  5|               mennykő üt belém.~Elsötétül a világ ilyenkor...~Elsötétül?
 3243  5|               reám igy dörg le az itélet:~A te sorsod örök kárhozat!~
 3244  5|                   repkény huzódik~Fölfelé a szentegyház-falon.~Néha
 3245  5|                   elédbe alázatosan.~Majd a Kárpát vagy, s én ott a
 3246  5|                   a Kárpát vagy, s én ott a felhő,~S mennydörgéssel
 3247  5|           szelidebb is...~Gyakran csendes a folyó, de mély!~Szalkszentmárton,
 3248  5|                 iskolában,~Nem tudják azt a professzorok.~Nos, leányka,
 3249  5|                 hát tanítóm?~Kell-e tőlem a professzorság?~Azt szeretném
 3250  5|                   megtanulni:~Mit tesz az a szó, hogy „boldogság”?~Nem
 3251  5|                  égen, mielőtt az éj jön,~A szép alkony mindig ott terem.~
 3252  5|               álmodnom, hogy bírlak,~Mint a mennyben lennem nélküled!~
 3253  5|                  szellem viaskodik;~Rémes a harc és mindennap eltart~
 3254  5|                hófehér ruhába~Öltözködve, a vidám remény;~Másik szellem
 3255  5|               vidám remény;~Másik szellem a mogorva kétség,~Öltözködve
 3256  5|           Alacsony kis ház az én lakásom;~A tiéd magas, nagy palota.~
 3257  5|                   le mért ne hajlanál?~Le a völgybe tér a hegy patakja,~
 3258  5|                hajlanál?~Le a völgybe tér a hegy patakja,~S az égről
 3259  5|                  hegy patakja,~S az égről a nap a földre száll.~Igy,
 3260  5|                 patakja,~S az égről a nap a földre száll.~Igy, mint
 3261  5|                   földre száll.~Igy, mint a nap földre száll az égről,~
 3262  5|                 földre száll az égről,~És a völgybe hegyről a patak:~
 3263  5|               égről,~És a völgybe hegyről a patak:~Palotádból, lelkem
 3264  5|                   nálam, mintsem odafenn.~A magasban hűvös levegő van,~
 3265  5|                magasban hűvös levegő van,~A tavasz legszebb a völgyeken.~
 3266  5|             levegő van,~A tavasz legszebb a völgyeken.~Szép tavasz vár,
 3267  5|                  viránya,~Mint az, melyet a május hoza.~A mezőkre jő
 3268  5|                  az, melyet a május hoza.~A mezőkre jő az ősz és hervaszt,~
 3269  5|                   és hervaszt,~Ahol látja a virágokat.~Titkos, rejtett
 3270  5|             rejtett kert szivem szerelme,~A hervasztó ősz rá nem akad.~
 3271  5|              benne ketten,~Mint fészkében a páros madár.~Jőj le, lyányka,
 3272  5|               Látásodkor úgy jártam, mint a fa,~Amelyet a villám gyujta
 3273  5|                jártam, mint a fa,~Amelyet a villám gyujta meg.~Fa valék
 3274  5|               rajta, hogy az voltam,~Mert a száraz fa legjobban ég.~
 3275  5|                                           A VILÁGTÓL ELVONULVA...~A
 3276  5|                   A VILÁGTÓL ELVONULVA...~A világtól elvonulva élni~
 3277  5|            gondolat!~Itt szeretném hagyni a világot,~Mely ugysem más,
 3278  5|             megvagdalni hagyjam lelkemet?~A babér csak elfödi sebünket,~
 3279  5|                hogy ne lássam~Távolról se a csatahelyet.~Messze menjünk
 3280  5|                  fejemben~S falnak mennek a gondolatok.~Nem csoda, ha
 3281  5|               szinte szégyenlek kivallni:~A tükörbe is pillantgatok.~
 3282  5|                 van.~Isten hozott! mondom a menőnek,~S annak, aki jő:
 3283  5|                  boldogan!~Tollam gyakran a porzóba mártom,~A tintát
 3284  5|                 gyakran a porzóba mártom,~A tintát meg porzónak veszem.~
 3285  5|                hagyján! de mikor szájamba~A szivar tüzes végét teszem...~
 3286  5|                   aki~Mondja, hogy rabság a szerelem.~Szárnyat ád ő,
 3287  5|                   ő... azt adott nekem.~S a madárnak nincsen olyan szárnya,~
 3288  5|                 olyan szárnya,~Mint minőt a szerelem növeszt.~El sem
 3289  5|                   oly parányisággal,~Mint a föld, hogy átröpüljem ezt.~
 3290  5|                ott e kertnek~Lángrózsáit, a csillagokat.~Majd ez égi
 3291  5|             Hogyha szárnyam fölkerekedik;~A világnak megteremtésétől~
 3292  5|                   megteremtésétől~Szállok a végső itéletig.~S így ha
 3293  5|                mennyet és poklot bejárok:~A pokolban ami gyötrelem~És
 3294  5|                 pokolban ami gyötrelem~És a mennyben ami üdvesség van,~
 3295  5|                                           A BOKRÉTÁT, MELYET...~A bokrétát,
 3296  5|                     A BOKRÉTÁT, MELYET...~A bokrétát, melyet nekem adtál,~
 3297  5|          szalaggal kötted át.~Szereted te a hazának színeit,~Lyányka,
 3298  5|                    Lyányka, mert szereted a hazát.~Adok én is három
 3299  5|                   is három szint cserébe:~A zöld színnek vedd reményimet,~
 3300  5|                  színnek vedd reményimet,~A fehérnek halovány orcámat,~
 3301  5|                fehérnek halovány orcámat,~A pirosnak vérző szívemet.~
 3302  5|        egyesüljenek.~Ha, leányka, te vagy a mennyország:~Akkor én csillagá
 3303  5|            változom.~Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy~Egyesüljünk)
 3304  5|                JÁROK...~Őszi reggel járok a szabadban,~De hiába nézek
 3305  5|                    Sűrü ködnek fátyolában a táj,~A toronynak látni csak
 3306  5|                  ködnek fátyolában a táj,~A toronynak látni csak hegyét.~
 3307  5|              toronynak látni csak hegyét.~A természet elhagyott szentegyház;~
 3308  5|             Nincsen benne buzgó népe már:~A virágok... s hallgat orgonája,~
 3309  5|                 hallgat orgonája,~Hallgat a sok énekesmadár.~A természet
 3310  5|                Hallgat a sok énekesmadár.~A természet néma szentegyháza~
 3311  5|           Fölzajlik még egyszer az idén~- A tavasznak mintegy viszhangjául -~
 3312  5|          tavasznak mintegy viszhangjául -~A szüretnek megjövetelén.~
 3313  5|                   szüretnek megjövetelén.~A szüret víg, kellemes mulatság.~
 3314  5|                 az éjjel,~Háborúba hítták a magyart;~Fölhivó jelül,
 3315  5|             hajdanában,~Országszerte járt a véres kard.~S fölriadt a
 3316  5|                  a véres kard.~S fölriadt a véres kard láttára,~Akinek
 3317  5|                 csak egy csepp vére volt.~A szabadság drága koszorúja,~
 3318  5|          koszorúja,~Nem hitvány pénz volt a harci zsold.~Épen e nap
 3319  5|               napja,~Az enyém, leányka, s a tiéd;~S én, hogy haljak
 3320  5|                   tiéd;~S én, hogy haljak a honért, elhagytam~Házasságunk
 3321  5|                   éjjelét.~Úgye, lyányka, a menyegző napján~Menni és
 3322  5|                    És mégis, ha rákerülne a sor,~Ugy tennék, mint álmomban
 3323  5|                   Azt hiszem, hogy sorsom a tiéddel~Összekötni vétek
 3324  5|                 oly boldogtalan, oly bús,~A tiéd oly boldog, oly vidám!~
 3325  5|                    oly vidám!~Berekesszem a szelíd galambot~Vérszomjas
 3326  5|             Tengerekre, vészes tengerekre~A kicsiny sajkát vezessem-é?~
 3327  5|              mellettem, lyányka,~Mint ott a galamb s a sajka jár?~Megbirnád-e
 3328  5|              lyányka,~Mint ott a galamb s a sajka jár?~Megbirnád-e a
 3329  5|                  a sajka jár?~Megbirnád-e a balsorsot? melyet~Én megbírok,
 3330  5|        Megkiméllek bánatomtól téged,~Mint a föld a napot, kedvesét.~
 3331  5|             bánatomtól téged,~Mint a föld a napot, kedvesét.~Víg, derült
 3332  5|                 derült ő, s ha lenyugszik a nap:~Akkor lesz csak szomorú,
 3333  5|                                           A LETARLOTT...~A letarlott,
 3334  5|                            A LETARLOTT...~A letarlott, megsárgult vidéken~
 3335  5|                 ült szivem fölött.~Feljön a nap fényes arculatja~És
 3336  5|              fényes arculatja~És eloszlik a szomoru köd...~Fényes arcod
 3337  5|                lyányka, ugy ne tégy, mint a nap,~Mely azért veré el
 3338  5|                   nap,~Mely azért veré el a ködöt,~Csak azért, hogy
 3339  5|               lássék: milyen~Hervadás van a világ fölött.~Szalkszentmárton,
 3340  5|                  közt zengje végdalát egy~A tavasztól elmaradt madár.~
 3341  5|              valamint az őszi természetre~A halál jön észrevétlenül:~
 3342  5|                 mellettem ül.~Ekkor, mint a lombon a madárka,~Zengjem
 3343  5|                  ül.~Ekkor, mint a lombon a madárka,~Zengjem én is el
 3344  5|          végdalomat~Bűvös hangon, mely le a sziveknek~Fenekére s föl
 3345  5|                   az égbe hat.~És ha vége a varázséneknek:~Ajkaimat
 3346  5|               Ajkaimat egy csók zárja be,~A te csókod, szőke szép leány,
 3347  5|                    S lelkesítve zengjenek a harcok~Csalogányai, a trombiták,~
 3348  5|           zengjenek a harcok~Csalogányai, a trombiták,~Ott legyek, s
 3349  5|               Ajkaimat egy csók zárja be,~A te csókod, te szép szabadság,
 3350  5|                                  ELNÉMULT A FERGETEG...~Elnémult a fergeteg
 3351  5|           ELNÉMULT A FERGETEG...~Elnémult a fergeteg süvöltő~Hárfájának
 3352  5|          Hárfájának zordon éneke.~Nyúgodt a táj, mint az arc, mely küzdött~
 3353  5|                 mint az arc, mely küzdött~A halállal s már kiszenvede.~
 3354  5|                  látni csak kis felleget;~A viharból ugy maradt meg
 3355  5|                 Bús időkből az emlékezet.~A faluknak bádogtornyait a~
 3356  5|                  A faluknak bádogtornyait a~Nap sugári megaranyozák;~
 3357  5|            tengerében~Mint hajók lebegnek a tanyák.~Áttekintek a nagy
 3358  5|             lebegnek a tanyák.~Áttekintek a nagy láthatáron,~Rónaság
 3359  5|                  elesik.~Ugy vagyok, mint a fa, melynek ága~Alig birja
 3360  5|                 áll...~Drága bor!... s ha a lyány porba önti?~Kár lesz...
 3361  5|               mellette jár.~Olvassák is - a sok forgatásban~Össze is
 3362  5|                   kövek közt~Egy gyémánt, a tiszta becsület.~Lelkem
 3363  5|              haragvó felhő,~Gyakran ontja a villámokat;~De, leányka,
 3364  5|                    leányka, te ne félj! - a villám~Tölgyeket sujt, nem
 3365  5|          virágokat.~Lelkem Illés próféta, a mennybe~Száll a dicsőség
 3366  5|                  próféta, a mennybe~Száll a dicsőség lángszekerén...~
 3367  5|           reggeltül estig~Gyötörtettem is a kínpadon:~Az enyém volt
 3368  5|                   kínpadon:~Az enyém volt a pihentető éj;~Most sem éjem
 3369  5|                 De reám nem édesgethetem:~A galamb félénk madár... tovább
 3370  5|                  pártütőt,~Nehogy egyszer a kétségb’esésnek~Óráján keresztüllőjem
 3371  5|                Csalatkoztam! mert amilyen a föld,~Ott fenn az ég egy
 3372  5|                  harc, örökös zavar.~Mint a földön, épenúgy az égen~
 3373  5|               Minden csak uralkodni akar.~A nap és éj háborút viselnek,~
 3374  5|               viselnek,~Hol az egyik, hol a másik nyér.~Mi a hajnal
 3375  5|               egyik, hol a másik nyér.~Mi a hajnal és az alkony?...
 3376  5|                   hajnal és az alkony?... a nap~S éj közötti harcban
 3377  5|                harcban elfolyt vér.~És mi a hold? egy zsarnok király
 3378  5|            zsarnok király ő,~És jobbágyai a csillagok.~És a jobbágy,
 3379  5|                 jobbágyai a csillagok.~És a jobbágy, ki nagyon tündöklik?~
 3380  5|               aranyba foglalt drágakő!~De a nap, hol majd elédbe állok,~
 3381  5|                 hol majd elédbe állok,~Ez a nagy nap nemsokára jő.~Nagy
 3382  5|                kevélyen hordom~Koronámat, a fényes reményt.~Oh, de mi
 3383  5|                      fájdalomnak~Oceánján a Szentilona.~Szalkszentmárton,
 3384  5|              semmit,~Csak azt, hogy ilyen a szerelem;~A szegény szivet
 3385  5|                    hogy ilyen a szerelem;~A szegény szivet halálra gyötri,~
 3386  5|                   gyötri,~S olyan édes ez a gyötrelem!~Szalkszentmárton,
 3387  5|             MOSTAN...~Félre mostan, félre a fejemről,~Bú, te fekete,
 3388  5|                  alvilági kínpad,~Amelyen a szív mártírkodik...~Jer,
 3389  5|                hattyutollas párna,~Melyen a szív mennyről álmodik.~Jöszte,
 3390  5|               szivárványod~Vond keresztül a nagy ég-iven;~Jöszte, kezdd
 3391  5|                Csak azért, mert megtudom: a lyányka~Szeret-e hát avvagy
 3392  5|               szeret?~Hogyha visszatérünk a leánytól~És szerelmet tőle
 3393  5|                    megint lobog.~Gyalázat a gyáva katonára,~Ki a síkra
 3394  5|             Gyalázat a gyáva katonára,~Ki a síkra búsfélénken áll -~
 3395  5|           Vigalomra hát - vigan rohanjunk~A csatába - élet vagy halál - - !~
 3396  5|                  OH MI SZÉP...~Oh mi szép a vándorélet... oh az~Irigylendő
 3397  5|                 tudják ők, nem tudják: mi a tél,~Egy tavaszból másba
 3398  5|            Vándorolni... vándorolni, mint a~Fecske, mint a gólya, szabadon:~
 3399  5|           vándorolni, mint a~Fecske, mint a gólya, szabadon:~Add e sorsot
 3400  5|                  teremtőm!~Hajdan ez volt a kivánatom.~Oh mi szép a
 3401  5|                   a kivánatom.~Oh mi szép a házi élet... oh az~Irigylendő
 3402  5|                  házasodni... élni,~Halni a szerelmi láncokon:~Add e
 3403  5|              vagyok most minden alkonyon:~A nap pirosló fényt lövel
 3404  5|                 pirosló fényt lövel reám,~A nap pirosló búcsusúgara~
 3405  5|                Gyönyörrel járom estenként a tájt,~Kilépvén a kis házfödél
 3406  5|                estenként a tájt,~Kilépvén a kis házfödél alól;~Porfellegekben
 3407  5|             házfödél alól;~Porfellegekben a nagy ég alatt~A hazatérő
 3408  5|            Porfellegekben a nagy ég alatt~A hazatérő nyáj kolompja szól.~
 3409  5|             Megmérhetetlen rónaság terűl.~A rónaságnak messze tengerén~
 3410  5|                  sziget,~S hová imát küld a mohamedán:~Kelet felé ez
 3411  5|                 hosszu árnyat vet.~Miként a csatában a sebzett vitéz,~
 3412  5|             árnyat vet.~Miként a csatában a sebzett vitéz,~Elvérzik
 3413  5|                   sebzett vitéz,~Elvérzik a nap végre, s elesik;~S mint
 3414  5|                   végre, s elesik;~S mint a dicsőség a vitéz-halált,~
 3415  5|                 elesik;~S mint a dicsőség a vitéz-halált,~A napot csillagok
 3416  5|                  dicsőség a vitéz-halált,~A napot csillagok s hold követik.~
 3417  5|                   éj van, fényes éjszaka;~A csillagfényes éjben méla
 3418  5|                 szinte vélem hallani,~Mit a holdban szent Dávid lantja
 3419  5|                  szent Dávid lantja zeng.~A szomszéd tóból a vadlúdakat~
 3420  5|             lantja zeng.~A szomszéd tóból a vadlúdakat~Látom csapatban
 3421  5|          Szivemből is föl- és elszállanak~A nagyravágyás, hír vad álmai.~
 3422  5|                lenne élnem elfeledve itt.~A fölmagasztalt nagy nevek
 3423  5|                 térek este: hozza be~Majd a piros bort s fehér kenyeret~
 3424  5|             menyecskének fehér keze.~S ha a késő halálnak ujjai~A férj
 3425  5|                  ha a késő halálnak ujjai~A férj és nő szemét majd befogák:~
 3426  5|                 befogák:~Tegyék egy sírba a két aggastyánt~Nem tettetésből
 3427  5|                                           A JÓ ÖREG KOCSMÁROS~Itt, ahonnan
 3428  5|                  Ember hegyet láthat, itt a szép alföldön,~Itten élek
 3429  5|                    Egy jó öregember benne a kocsmáros...~Áldja meg az
 3430  5|                   Áldja meg az isten mind a két kezével!~Van szállásom
 3431  5|                   Áldja meg az isten mind a két kezével!~Elbeszélünk
 3432  5|                 kezével!~Elbeszélünk néha a letűnt időkről.~Hej, régibb
 3433  5|                  ökrének, lovának.~Pénzét a hitetlen emberek csalása,~
 3434  5|           hitetlen emberek csalása,~Házát a Dunának habjai vitték el;~
 3435  5|              vitték el;~Igy szegényült el a jó öreg kocsmáros...~Áldja
 3436  5|                   Áldja meg az isten mind a két kezével!~Alkonyúló félben
 3437  5|                 óhajt,~S őreá, szegényre, a szerencsétlenség,~Őreá mostan
 3438  5|                   Áldja meg az isten mind a két kezével!~Biztatom, hogy
 3439  5|                  fejét csóválja, nem hisz a szavamnak.~„Úgy van, úgy”
 3440  5|              sorsom,~Mert hisz lábaim már a sír szélén vannak.”~Én elszomorodva
 3441  5|                   Áldja meg az isten mind a két kezével!~Szalkszentmárton,
 3442  5|                   Adj énnekem... hó, első a haza.~Hatalmas isten, népem
 3443  5|                   Hazámért, melynek annyi a baja?~Ezért csak egy, csak
 3444  5|                  Ezért csak egy, csak egy a kérelem:~Mely így, mint
 3445  5|                              PIROSLIK MÁR A FÁKON A LEVÉL...~Piroslik
 3446  5|                      PIROSLIK MÁR A FÁKON A LEVÉL...~Piroslik már a
 3447  5|                   A LEVÉL...~Piroslik már a fákon a levél,~Süvölt köztök,
 3448  5|                      Piroslik már a fákon a levél,~Süvölt köztök, süvölt
 3449  5|             süvölt az őszi szél,~Homályos a nap, a mező deres;~Pásztor,
 3450  5|                őszi szél,~Homályos a nap, a mező deres;~Pásztor, betyár
 3451  5|                tanyát keres.~Meleg tanyát a pásztor csak talál,~Vár
 3452  5|                  bor, tele tál.~Ha kifogy a kulacs bor s tele tál,~Lágy
 3453  5|                  huzza meg magát,~Átkozza a hűs őszi éjszakát.~Dömsöd,
 3454  5|              FELHŐ ÉS CSILLAG~Mikor isten a férfit teremté,~Homlokára
 3455  5|                   csakhogy e borúból~Lett a felhő s égiháború.~Mikor
 3456  5|                  s égiháború.~Mikor isten a hölgyet teremté,~Örömében
 3457  5|                 örömkönnyeknek~Cseppjeit, a sok szép csillagot.~Cinkota,
 3458  5|                    ismer engem,~Tudja azt a rosz szokásom,~Hogy az igazságot
 3459  5|                    hogy engemet kritizál,~A világért sem az!... hanem~
 3460  5|                 mit gondol ön?~Azt hiszi: a költészet a~Nagyságos címmel
 3461  5|                    Azt hiszi: a költészet a~Nagyságos címmel együtt
 3462  5|                 együtt jön?~Nagyságos úr! a költőnek~Szükséges, hogy
 3463  5|                lélek helyett~Spongyia van a szivében.~Nagyságos úr!
 3464  5|                   szivében.~Nagyságos úr! a spongyia~Lángot nem vet,
 3465  5|                  Önnek is jobb lenne, ezt a~Mesterséget folytatnia.~
 3466  5|                   Igen, sírbolt, amelyben a föld,~Ez óriás koporsó fekszik.~
 3467  5|                    És ott fejem fölött az a fény~A nap? vagy a sírbolti
 3468  5|                ott fejem fölött az a fény~A nap? vagy a sírbolti lámpa?~
 3469  5|              fölött az a fény~A nap? vagy a sírbolti lámpa?~Igen, sírbolti
 3470  5|                 pislogó sugára~Sötétségét a síri éjnek~Halvány piros-sárgára
 3471  5|          hallgatás!... de, hah, mi zendül~A némaságnak közepette?~Madárszó
 3472  5|           Madárszó vagy leánydal? Oh nem!~A férgek rágják a koporsó~
 3473  5|                   Oh nem!~A férgek rágják a koporsó~Behunyt szemű, hideg
 3474  5|                   lakóit.~Igen, behunyvák a szemek mind,~Melyekben egykor
 3475  5|                 undorítón~Nézett ki, mint a kéjleányok~A bordélyházak
 3476  5|              Nézett ki, mint a kéjleányok~A bordélyházak ablakából,~
 3477  5|                   bordélyházak ablakából,~A gőg, irígység, elbizottság,~
 3478  5|                    irígység, elbizottság,~A megvetés, alázatosság.~Behunyvák
 3479  5|                    alázatosság.~Behunyvák a szemek, s hideg már~A szív,
 3480  5|           Behunyvák a szemek, s hideg már~A szív, e kis pokol, amely
 3481  5|                ördögnek volt tanyája,~Hol a bünök máglyája égett~Kihamvadatlan
 3482  5|              mindeneknek vége.~Alszik már a becsűletorzás,~Barát- s
 3483  5|               amely őket nyomban követte,~A lelkiösmeret marása...~De
 3484  5|                   Minden alszik.~Becsukva a szem. Hűlve a szív.~Csak
 3485  5|                    Becsukva a szem. Hűlve a szív.~Csak én magam vagyok
 3486  5|                   én magam vagyok még élő~A sírbolt roppant üregében,~
 3487  5|             tünődöm, egy vendégre várván,~A késedelmező halálra.~Halál,
 3488  5|               hozának rája~Komor fényében a csaták tüzének.~Komor fényében
 3489  5|                   tüzének.~Komor fényében a csaták tüzének~Piroslott
 3490  5|                  csaták tüzének~Piroslott a lovag hős arca szinte~S
 3491  5|                   bőven önte~Megmentésére a hon életének.~De hasztalan
 3492  5|              életének.~De hasztalan folyt a lovagnak vére;~Ő megmaradt
 3493  5|           megmaradt és honja véget ére.~S a hontalan lett fának eltört
 3494  5|                lett fának eltört ága,~Mit a fáról a fergeteg törött
 3495  5|                   eltört ága,~Mit a fáról a fergeteg törött le,~S mit
 3496  5|                  le,~S mit ez most kerget a széles világba.~Midőn a
 3497  5|                   a széles világba.~Midőn a felhő ott szállott fölötte,~
 3498  5|               szállott fölötte,~Ahol volt a ledöntött hon határa,~Megállott
 3499  5|            könnyeit végső cseppig kisírja~A földre, mely holt nemzetének
 3500  5|               kisérte.~Midőn kifáradt már a bujdosásban:~Csöndes vidékbe