Rész

   1  1|               atyák, volt gyüjteni képes~S nem többet iparunk! - Noha
   2  1|            ösvény,~Vonzóbb drága szülőnk s kedves rokonink köre, mintsem~
   3  1|           tanítál a Helikonra~Törni utat s akadályt meggyőzni karunk
   4  1|                 véghez~Graecia nagy fiai s Karthágó győztesi, mely
   5  1|              Karthágó győztesi, mely jót~S mely rosszat tettek, mi
   6  1|             ünnep válni megenged~Tőletek s a tanulástól, míg belekezdeni
   7  1|                   tanodánk kegyes elnöke s atyja!~S ti tisztelt figyelők,
   8  1|          tanodánk kegyes elnöke s atyja!~S ti tisztelt figyelők, ti
   9  1|              elválunk sok időre tetőled!~S ti kedves helyek, ahol számt’
  10  1|              elhagyni fogunk mi ezennel!~S végre deáktársim, kik nem
  11  1|                  deáktársim, kik nem köz s renyhe erővel~Jártátok velem
  12  1|             Gondoljuk, mennyit fáradtunk s izzadozánk itt,~A tudományoknak
  13  1|                kimeríthetetlen ösvényén.~S most társim! miután végét
  14  1|               Légy kegyelmes én irántam, s szíved~Add nekem, ki csak
  15  1|             Akkoron kérő keblemre dűlve,~S a szerelm’ tüzétől fölhevűlve,~
  16  1|                   és hervaszt.~Hő imádód s kedvelőd elhagytad,~Szívedet
  17  1|           ragadhat,~Érted ezen kebel ég, s lészen örökre hived.~Selmec,
  18  1|                bájait; irigyelve pirúla,~S a fák lombi fölé könnyeket
  19  1|              érzem:~Nincs szivem. A haza s a lányka s barátnak adám.~
  20  1|                szivem. A haza s a lányka s barátnak adám.~Ostfiasszonyfa,
  21  1|         öröm-érzeteknek~Tengerében leng, s feledem keservem,~Hogyha
  22  1|                versem dijad és jutalmad,~S majd ha a végzet kiszakaszt
  23  1|              szívem pokla, szívem édene.~S ha szólanék is, mit remélhetek?~
  24  1|              viszonérzemény.~Én távozom, s örökre távozom~Gyötrő titkommal
  25  1|              minden óra benne rózsaszál,~S ne tudd, ne tudd, leányka,
  26  1|             tavasznak~Bájgyermeki felém,~S én bíbor bimbókat~Enyelgve
  27  1|              leányka~Könnyelmű tettemet,~S testvéreit boszúlva -~Kitépte
  28  1|               gyúltam őrült gerjelemben,~S haj, a végzet elszakaszta
  29  1|                intesz még Dunád ködébül,~S arcomra keserű köny árja
  30  1|                 volt tebenned múlatásom,~S az órák mint a nyíl röpűltenek,~
  31  1|            kesergő ajkamon:~Mennem kell! s tán örökre szakadátok~Már
  32  1|                akár emelnek,~Akár nyomor s inségbe döntnek át,~Míg
  33  1|               rang rangom az isten után;~S bár csak azért szűljön két
  34  1|                 nem leszen irtva~Szűmből s akkoron is hajlik öledbe
  35  1|               mikor éje boronga körűlem,~S hervasztott a bú: balzsamos
  36  1|          virágfüzért,~Dráva! Hajtsd alá, s a partra~Tedd, midőn hazámba
  37  1|                 dúlt lesz akkorára~Dísze s hervadott,~És özönnel kelyhe
  38  1|                hint~Szerte éden-illatot.~S mondjad: ilyen a honáért~
  39  1|               Jött az éj szelíden végre,~S könyörűlve békeségre~Álmaim
  40  1|                  Hozzám voná~A szerelem,~S eget lele~E kebelen,~S én
  41  1|                   S eget lele~E kebelen,~S én piruló~Lángajakán,~Mézcsókjait~
  42  1|                Lecsókolám.~És újra csók,~S megannyi csók,~S oly édesek!~
  43  1|              újra csók,~S megannyi csók,~S oly édesek!~S oly lángolók!!~
  44  1|             megannyi csók,~S oly édesek!~S oly lángolók!!~Ily álmakat
  45  1|              kunyhód homályiban~Élhetni, s a szelíd halál,~A szenvedések
  46  1|           szenvedések altatója hogyha jő~S átszenderíti lelkemet~Egy
  47  1|           zöldelő hant bársony pázsitát,~S a mormogó habzaj között~
  48  1|         nyugalmak ülnek sírkövemre majd,~S a jégszív is talán, kinek~
  49  1|             ledől~Békülten a halom fölé,~S lágyult kebel meleg könyűivel
  50  1|          éjjelébe~Nem tekint a fájdalom,~S a keservek halvány képe;~
  51  1|       VÁNDORDALOK~1~Távol szeretteimtől,~S tőled, te drága hon!~Vándorlom
  52  1|                 köllesz, maradj magadra, s engem -~Vagy látsz többé
  53  1|                életemben.”~Dörg Kuruttyó s üllőt, kalapácsot~És szöget,
  54  1|                 sátor minden szögletébe,~S nagy szitokkal ajakán kilépe.~
  55  1|               szíve kínját,~Bor kezében.~S korty után korty, haj, de
  56  1|                 szabadulhat~Tőle a szív.~S jő toborzó víg legények~
  57  1|                víg legények~Cifra serge,~S énekelnek sarkantyújok~Összeverve:~„
  58  1|                 a királynak~És hazának!”~S űzi ének, tánc Kuruttyó~
  59  1|                  garadra önt néhányszor,~S - parolát ád.~3~Zajos órák
  60  1|            fegyvere~Rajt virít a rozsda,~S fényesítni oly nehéz~Az
  61  1|                 és a nőt~Kebelére kapja.~S vége nélkül, hossza nélkül
  62  1|                  a felhő könyekre~Fakad, s a rózsa gyüjti gyöngyeit.~
  63  1|           história!~„Halljuk! Tovább! Na s aztán!” A minap~Szent elragadtatás
  64  1|           mennydörög.~Megborzad a költő, s uramfia!~A mélybe henterűl. „
  65  1|             mélybe henterűl. „Hahahaha!”~S ugyan mi dörge? „A boszús
  66  1|                  bérc megé a~Nap megyen.~S szép tavasszal, nyár hevén,
  67  1|                 a szerelemnek~Hév dalát.~S édes díja zengzetének,~A
  68  1|                  megy kinok bús~Éjjelén,~S hallgat a dal lantja néma~
  69  1|                  a lánynak örökre szive.~S érette, ah boldogtalan én,
  70  1|             fonyad.~Hervadok én is majd, s hervadván enyhre találok,~
  71  1|                 A szerelem jelené; multé s jövőé a barátság.~Dunavecse,
  72  1|                 Kis méh! te a füvet, fát~S virágokat leped,~Hogy édes
  73  1|                Kis méh! Lidim füvet, fát~S virágokat nem lep,~Mézednél
  74  1|                 Hű lyányka csókja égete,~S mennynek röpíté képzeményim~
  75  1|       képzeményim~Hesper-tüzű tekintete;~S az érzemény, mely lelkesítve~
  76  1|                dalra kelt.~Lejárt az év, s a fáradatlan~Idő uj évet
  77  1|          ifjuságnak~Elhulla bájvirúlata;~S nincs már a lyányka karjaimban.~
  78  1|           Nyugodjatok meg, szerető anya!~S te bús atyának gyászló kebele!~
  79  1|               mely a kedves szülőkre jő.~S örvend előre a jövő felett:~
  80  1|                  az alkotó székéből int,~S a drága magzat, s a kedves
  81  1|          székéből int,~S a drága magzat, s a kedves szülők~Egymást
  82  1|            Hajtsd partra csolnakod;~Jőj, s űlj le oldalamhoz,~És nyujtsd
  83  1|                  Fejecskéd tedd szivmre,~S ne félj, ne oly igen,~Hisz
  84  1|            gyermek,~Koszorúkat kötözött,~S látta őket elragadtan~Tűnni
  85  1|                  a~Forrás, fáradatlanúl,~S mint a koszorúk, sietve~
  86  1|               köt engem csak: közel van,~S mégis messze tőlem az.~A
  87  1|                karomat,~Haj! nem érem el s ez érzet~Csillapítatlan
  88  1|                Ime, dal zeng a berekben,~S tiszta zajjal jár az ér;~
  89  1|                  és törűld le izzadásom,~S teríts fel, drága nő.~Csak
  90  1|                  Itt jóizű az étel este,~S legtágasabb a hely.~Aprócska
  91  1|           lepényt, meg~Pástétomot eszik.~S egy ember van mellé rendelve,~
  92  1|              Asztalneműjét rendezi csak,~S szolgálatát teszi.~Adj isten
  93  1|            minket békében tarthasson,~Éj s nappal nyugtalan.~Ha úri
  94  1|                 szép és fris tej és vaj;~S hát kell-e több nekünk?~
  95  1|            népnek;~Vedd hálánk érte, ég!~S ma estelink szabadban tartjuk,~
  96  1|              gyermekeim, együnk vidáman,~S a mennyek áldjanak!~O én
  97  1|          szürkület fátylában~A halk táj, s a berki dal kivesz,~Még
  98  1|                  Akkoron röpűlt a dalia,~S mint erdőnek a viharban
  99  1|           kellett~Ellenének meghajolnia!~S mint virágos partu ér szelíden~
 100  1|        Hallgatólag jobbját néki nyujtja,~S áll majd halványan, majd
 101  1|           szemeiből szól,~Olyat Petrarc’ s Sappho sem dalol.~Hol bagolyfészkek
 102  1|                  takarja a dicső helyet,~S esti szél nyög búsan, hol
 103  1|                 enyész a élet dicsősége,~S hatalomnak álomképzete!~
 104  1|             Győztes főt koszorúzó babér,~S tett, amelyet érc, márvány
 105  1|               dicsér:~Minden, ami bájol, s vággyal tölti~Itt a porban
 106  1|                bút feste;~A barátság is, s a szerelem~Kéje vész a földről
 107  1|               Pusztaság tövisivel határ,~S te, barátság aetheri világa,~
 108  1|                Éjbe büszke földuralkodót~S reszketeg fejű zarándokot.~
 109  1|                  feszítő érzet keblemen?~S szomjazó hevökben e zajongó
 110  1|                az alkony elhaló tüzénél,~S szende fényhomályán a merengő
 111  1|              előmbe, hogyha sujta bánat,~S hogyha keblem éjén kéj koránya
 112  1|           szívemet~E vágy szállotta meg.~S e vágy nem szűnő lángiban~
 113  1|            kobozt~Nagy tűzzel, hevenyén.~S hogy énekem röpűlete~Fellengezőbb
 114  1|                 mondhatnám szűk - torok,~S a csap nem vesztegelt.~De
 115  1|                  bármint törtem fejemet,~S levék borral tele:~Hiában!
 116  1|                   Még egyszer jót iszom;~S manó vigye, ha éneket~Ugysem
 117  1|              éneket~Ugysem zeng kobozom.~S a csapnak estem nagy mohón,~
 118  1|                  gyuladt,~És megragadtam s vágtam a~Hordóhoz lantomat.~
 119  1|               kiürűlt~Hordónak kebele...~S o üdv, o kéj! a fejtörő~
 120  1|             leszen:~Im, telve hallgatott s konog~A hordó üresen.~Éhezni
 121  1|             lenni vágy,~Éheztem én is... s folyt a dal~S enyém a mirtuszág.~
 122  1|           Éheztem én is... s folyt a dal~S enyém a mirtuszág.~Pápa,
 123  1|                  És fejemben ért az ész,~S jóra jöttem valahára!~Most
 124  1|          képzeményim~Égi fényed bájinál.~S száll egéből ideálom,~És
 125  1|            ablakából~Ablakomra kandikál.~S ideál és szép leányka~Engemet
 126  1|                 Való kell a föld fiának,~S költő - nem a föld fia?~
 127  1|                  vitézi seregek:~Aggalom s öröm vegyűlve~A lakókat
 128  1|             lakókat szállta meg.~Aggalom s öröm szivökben~Nem hiába
 129  1|                Lóra pattan, induló zeng,~S messze föld fogadja már.~
 130  1|              zenéje,~A függöny felrepűl,~S az arcokon kiváncsiságnak~
 131  1|                énekel tavaszkor~Pacsírta s csalogány.~S mit benne látsz
 132  1|          tavaszkor~Pacsírta s csalogány.~S mit benne látsz megtestesűlve:~
 133  1|        megtestesűlve:~Erény és szerelem;~S a néptömeg, varázslatánál~
 134  1|               bájain~Szív és ész elakad;~S a tündértermetet,~S a hullámzó
 135  1|              elakad;~S a tündértermetet,~S a hullámzó kebelt,~Hol a
 136  1|            csupán~Egyszer teremthetett!”~S az ifju elsiet~Szerelme
 137  1|                   Csók és édes szavak...~S szerelmi jelenet...~S o
 138  1|                    S szerelmi jelenet...~S o bűn, o förtelem...~Szerelmet..
 139  1|             Csudálni a müvésznő érdemét;~S míg hangja lelkesűlt szivekbe
 140  1|                és új érdemkoszorút arat.~S az ifju? ... Az ifju tetszés-zaja~
 141  1|              riadva~A szélvészhangú kürt~S az alemann seregre~A dúló
 142  1|             seregre~A dúló szittya tört.~S vérnek patakja árad~Az eltiport
 143  1|            utószor~Megharsogtatnom azt!’~S megriad a kürt~Lehelnek
 144  1|               oroszlán~Erdői vad tanyán.~S hogy harsogtatta~Dörgőleg
 145  1|                   És én a porba váglak!’~S megy büszke-bátran~Elébe
 146  1|                  A kürtkebelbe fú Lehel,~S a kürt riadva énekel~Vad
 147  1|               énekel~Vad éneket csatára;~S szilaj szikrát ezer szem
 148  1|      összeütközének:~Hadúr világduló fia~S a bosszuló Germánia;~Mind
 149  1|             Honába kard csapásinál~Ezren s ezren rohannak. -~A sors
 150  1|          csúfosan~Leverve nyög Lehelnek.~S kiket nem ére a halál~Kardok
 151  1|                  Mint én emellek téged?”~S a porba tipratott kebel~
 152  1|                  kürt ismét Lehel kezén;~S hogy harsogtatta szerte:~
 153  1|                   És én a porba váglak!’~S megybátran, míg önérzete~
 154  2|                 űzni jő:~Még egy korty - s nevetve dűlök~Jégöledbe,
 155  2|               patak~Gyorsan sikamlik el;~S az ifju ajkain~Míg néma
 156  2|                 hegysor elmarad;~Az ifju s a patak~Sík róna térein~
 157  2|         cseréltetek?~Hallgatnak a habok,~S ballagva lejtenek,~Míg gyors
 158  2|                 repeszti meg~Hajó futása s dúló fergeteg!~S a seb mi
 159  2|                  futása s dúló fergeteg!~S a seb mi hosszu és a seb
 160  2|                Mégis, ha elmegy fergeteg s hajó:~A seb begyógyul, s
 161  2|                 s hajó:~A seb begyógyul, s minden újra jó.~S az emberszív
 162  2|             begyógyul, s minden újra jó.~S az emberszív ha egyszer
 163  2|         Katonának számüzött balvégzetem,~S kétszer élt a szép tavasz
 164  2|              enyémmé mindörökre tégedet;~S nem két évet, volna kettő
 165  2|                  szép kötelét eltéphető.~S amint nincs hely, sem erőszak,
 166  2|               hév ölelés közt összeforr.~S él az isten, s tudni fogja,
 167  2|                összeforr.~S él az isten, s tudni fogja, hogyha él:~
 168  2|               hogyha él:~Mit szenvedtem, s te bajtárs, mit szenvedél;~
 169  2|                 tördelt hangját rebegém;~S a jó anyának áldó végszavát~
 170  2|              hosszu évsor veszte életet,~S a változó szerencse szekerén~
 171  2|             Öccseurát gyakran látogatja;~S sosem hiányzik ilyetén lecke:~
 172  2|                Öccseura hozzája ballaga.~S akközben, hogy ballagott
 173  2|                 azt mondotta, hogy a...”~S felsikolt felesége magzatja,~
 174  2|             felsikolt felesége magzatja,~S a jó öreg - mit tegyen? -
 175  2|               élet... és a szép világ...~S az igazság védpalástja,
 176  2|                 leng alá a mély vadonra,~S az út majd jobb-, majd balra
 177  2|               lyányszem tündöklőbb vala,~S mégis, ki hittem súgarának,~
 178  2|               Megkapám~Az első szerepet,~S a színpadon először is~Nevetnem
 179  2|         kelletett.~Én a szerepben jóizűn~S szivemből neveték;~Pályámon,
 180  2|           Mosolyogjon a sors~Szája ránk;~S pályánk áldásával~Öntse
 181  2|               Mint e kását a zsír~Özöne.~S életünk fölé ha~A halál~
 182  3|         kandallón pattog a fa,~Ég a tűz,~S a kulacsnak kotyogása~Fagyot
 183  3|                 ér az ág?~Hogyha pusztán s szárazon a törzsök áll,~
 184  3|                  és ölelem, mi élvet ad;~S mi ad élvet, hogyha nem
 185  3|                 te ettél, véres a fogad;~S mi szenvedünk éhségi kínokat.~
 186  3|               Két útazó suhant. Egy úrfi s én.~A pásztornéra titkon
 187  3|             titkon foga fájt~Az úrfinak, s én éhezém a nyájt.~Ott sompolygott
 188  3|              közt.~Zengjen tehát a lant!~S legelső énekem,~Pályámnak
 189  3|              hangjai~Onnan szakadtak el.~S mint szívnek gyermeki~A
 190  3|              kebelben ép;~Az elme éjjele~S a megromlott kebel~E fának
 191  3|                 Szent cél ne vesszen el.~S ha ez lesz életünk:~Édes
 192  3|             jutalmat ad~A hon áldó szava~S a nyúgodt öntudat.~Kecskemét,
 193  3|                jelent?~Szárnyim növének, s átröpűltem~A levegőt, a
 194  3|                 Meleg keblén az ifjukor,~S a dal malasztos enyh a szívnek,~
 195  3|                  Lantjának adta érzetét,~S dalszárnyon a lángérzemények~
 196  3|                De méreg a dal édes méze;~S mit a költő a lantnak ad,~
 197  3|               Sok szenvedésnek gyermeke,~S hallá, mit a szülő bus ajka~
 198  3|                   mint a nyár, égett az.~S vajjon akihez röpűltél,~
 199  3|                Én is kakas vagyok talán;~S hej, a kakas hamis madár,~
 200  3|             EMLÉNY~A szinész utain virág s tövis terem,~A szinész élete
 201  3|            bejárja a földet és eget.~Bú- s kéjnek egyaránt feltárja
 202  3|            osztja meg a szenvedő könyét,~S bár megvetett, szegény,
 203  3|            boldogtalan,~Amig szive dobog s mig pártfogója van,~Mert
 204  3|              lángolón ohajtott pályáját.~S még a hir nevéről~Szép dolgokat
 205  3|                  pohárnak~Öble tengerem,~S gyöngy ha van tán dalaimban,~
 206  3|                Engemet víz ott se érjen,~S már ha sírni kell,~Sírja
 207  3|              világ az isten kertje;~Gyom s virág vagytok ti benne,~
 208  3|                 Ágáról tört koldúsbotot.~S ezek valának társai:~Koldúsbot
 209  3|               Mennydörgő éjben egykoron.~S a mennydörgésnek ágyuja~
 210  3|                 Elszenderűlt e hangokon.~S az ég, a barna, haragos,~
 211  3|                  Feledni kezdé a boszút,~S csillagmosollyal néze rá.~
 212  3|                 De vélte: lágyit a zene.~S mely a vihart elaltatá,~
 213  3|                És ím a lant elszégyenűl,~S fájdalmában kettéreped. -~
 214  3|                 Halk hangja így esedeze;~S mint szélringatta száraz
 215  3|                Ily könyöretlen megvere?’~S nevét elmondja, s újra esd:~„
 216  3|              megvere?’~S nevét elmondja, s újra esd:~„Egy-két garast...” - ‘
 217  3|                  Mért is tart hát kertet s benne~Körtefát?~És az isten
 218  3|           megingott bele májam~És vesém.~S nem elég ez; szomszéd bácsi~
 219  3|                 szomszéd bácsi~Rajtakap,~S akkor jött még a valódi~
 220  3|            Egyedűl;~Három a tánc! monda, s egyre~Hegedűlt, -~Hegedűlt
 221  3|                van! kiheverem~Én e bajt.~S visszakapja még a kölcsönt,~
 222  3|            szemében ő a szálkát~Megleli,~S az övében a gerendát~Feledi.~
 223  3|                  Engem dönget a lopásért~S szinte lop;~Lopni jár ő,
 224  3|                Furcsa táncot jár.~Köztem s közte folyton-folyva~Tart
 225  3|            folyton-folyva~Tart a háború,~S majd lenyom, majd, mint
 226  3|              őkelmével~Bátran, szilajan.~S tán ha látja sors komám,
 227  3|           markába csapni~Kedves élvezet.~S mely bennünket ily váratlan~
 228  3|               Isten, ilyet adjsza nékem,~S nem bánom - csak ilyet adj -~
 229  3|         Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,~S odahagytam őslakom s anyámat.~
 230  3|             támadt,~S odahagytam őslakom s anyámat.~Kínok égtek a szülőkebelben,~
 231  3|            bucsúmnak csókját ráleheltem;~S kínja lángi el nem aluvának~
 232  3|                  tündérkert gyanánt áll,~S csak midőn a tömkelegbe
 233  3|                 csak, minek elbeszélnem?~S hogy mióta járom a világot,~
 234  3|         galambomat,~Kialuszom mámoromat,~S rajtam ütnek a hadnagyok:~
 235  3|                csontfalával~Bástyaképen.~S ím, hogy fordult most a
 236  3|               hogy fordult most a kocka,~S a szerencse~Kis szeszélye
 237  3|                   szent hangja reszkete,~S ott én legyek, kit csókra
 238  3|               föl~Édes kedves tekintete!~S mit adjak érte?... E husz
 239  3|                Mit lelkem a jövőben lát;~S ha nyílik út embernek égbe,~
 240  3|           lépvessző,~Egy kalitka énekem,~S a legszebb madárt... egy
 241  3|                  olykor örűlni virághoz;~S mig kertbe röpíti sugárit
 242  3|                  ágyba tesz itten alant,~S szememre halál örök álmai
 243  3|               bucsucsókot a hervadozóra.~S mit sorsom elérni nem engede,
 244  3|                   égi virág... szerelem!~S föld hajnali csillaga, napja...
 245  3|                 sokat szeretnék mondani,~S alig merlek megszólítani;~
 246  3|                  robajjal~Szakadoztanak;~S lettem méla csermely,~Halk,
 247  3|                 lakott mennydörgő~Villám s büszke sas;~S lettem völgy
 248  3|          mennydörgő~Villám s büszke sas;~S lettem völgy ölébe~Rejtezett
 249  3|                  nélkül a fa meg nem él;~S hogy téphetném azt ki földéből,~
 250  3|                beroskadnék;~Fölfordulna, s kedves babám~Még egyszer
 251  3|                  Csókot nyomnék utójára,~S melegétől hű szivének~Elolvadnék...
 252  4|                   Oltára képed.~Te állj, s ha kell: a templomot~Eldöntöm
 253  4|                templomot~Eldöntöm érted;~S az összeroskadó kebel~Végső
 254  4|                  Titkon kisérem lépteid,~S mindegyre híven;~Nem, mint
 255  4|                  esdenek~Szent életedre;~S kihajtom egy cseppig borát~
 256  4|             tartja meg.”~Elmondanám ezt, s többet ennél;~De nem mondom,
 257  4|              panaszlok, bár keblem teli,~S az elfojtás még inkább neveli~
 258  4|                Rájött a végitélet napja,~S már semmi föl nem támaszthatja~
 259  4|                De eladtam tavaly nyáron,~S az ára~Garatomon lejára.~
 260  4|                 Szerelmetes hitestársam,~S ott véle~Nyúgoszik fejkötője.~
 261  4|               megfe-felelek kétannyinak:~S lábaim most már öttől is
 262  4|              Csak darálok, csak darálok,~S szomjazom.~Adjatok bort!
 263  4|                nagyot nyerít - rátermök;~S ha rajt vagyok, gyühetnek
 264  4|                tavasznak?~Maholnap eljő, s annyi élvet ad!~A réteken
 265  4|               Megostromolni a virágokat.~S amíg elszántan ütközetre
 266  4|              melegebbek lesznek a napok,~S mint mostan, akkor hűlt
 267  4|             Meginnám borát az országnak.~S mentül több az, amit megiszom,~
 268  4|                  oly~Dicsőn megénekelte.~S ha majd, amint hiszem, a
 269  4|             volna:~Elvetném a hó felett.~S ha kikelne: rózsaerdő~Koszorúzná
 270  4|            rózsaerdő~Koszorúzná a telet.~S hogyha földobnám az égre~
 271  4|           háborítsák~Legalább a bánatok.~S a sopánkodásnak ugysincs~
 272  4|           sopánkodásnak ugysincs~Sikere,~S mit tehet mást a lant gyönge~
 273  4|                 hát, barátim,~Új pohárt!~S ismét újat, az előbbi~Ha
 274  4|                hiszem, ennyi untig elég.~S mi a szerelmet illeti: jobb
 275  4|          Megmondtam úgye?: térj eszedre!~S te nem fogadtad szavamat;~
 276  4|              Minőt az orvosság nem ad. -~S tán eddig is azért ejték
 277  4|                volt, ki engem szeretett.~S ha lenne... oh, ha lenne!
 278  4|               Avvagy e szép útazási rend~S pőre purdék serge mit jelent?~
 279  4|                 csikófogat~Elhullatta... s most mi élete?~Koplalásban
 280  4|              tudom, hogy volna nyerhető.~S ami több, ki rája nehezűl,~
 281  4|          Oldalain egy-egy tarisznya lóg,~S mindenikben rajkók láthatók;~
 282  4|                sipognak, mint az orgona,~S tudja isten, meddig tartana?~
 283  4|                nagyapjok hátra-hátrarúg,~S meglapulnak szépen a fiúk.~
 284  4|               felleget,~Mely szemet rág, s fojtja a tüdőt.~Tán dohányuk
 285  4|                  szél! ezt megsüvegelik.~S okosan! mert a kaján elem~
 286  4|                  kedvök ismét ott terem,~S farba rúgnak minden földi
 287  4|                  Érettem égnek egyaránt.~S miként a lyányszem s mint
 288  4|           egyaránt.~S miként a lyányszem s mint a füst,~Nem kék-e a
 289  4|                Nem kék-e a menny födele?~S miként ezek, a mennyfödél~-
 290  4|            ringatá,~A kart terjeszti ki.~S jutott eszembe számtalan~
 291  4|               idő,~Bár a szekér szaladt.~S a kis szobába toppanék...~
 292  4|                    Röpűlt felém anyám...~S én csüggtem ajkán... szótlanúl...~
 293  4|                apámmal;~Ivott a jó öreg,~S a kedvemért ez egyszer -~
 294  4|           elszavaltam~Egy bordalom neki;~S nagyon, nagyon örültem,~
 295  4|               verse hitvány, verse rosz,~S egy kukk dicsőséget se’
 296  4|      kakasüllején~Anakreon. Vitéz Mihály~S Béranger már alattam áll,~
 297  4|              Szép bordalok, jó bordalok!~S ím szép hitem tündérhona~
 298  4|              azóta~Régen összeroskadt... s áll az akasztófa.”~Pest,
 299  4|                  ez a betyárnak tudtára,~S csaplárnénak lett kínos
 300  4|           Összeszedtem végre sátorfámat,~S szépen megszökém,~S itt
 301  4|          sátorfámat,~S szépen megszökém,~S itt vagyok, hol a nap újra
 302  4|            Álmodom-e?~Vagy látok igazán?~S akit látok,~Tündér-e vagy
 303  4|              Azért szerzem, hogy eligyam s egyem.~Mert oh barátim,
 304  4|                Hanem azért, hogy eligyam s egyem.~Emberségemre! nincs
 305  4|           halmazára,~Küzd, fárad, izzad, s él koldús gyanánt.~Nekem
 306  4|              Megszerzem én, hogy eligyam s egyem.~Azt mondják e rend
 307  4|               Öreg korának szük időiben.~S én mégsem szerzem a pénzt,
 308  4|               Csupán azért, hogy eligyam s egyem.~Megnyugtat egykor,
 309  4|              szerzek pénzt, hogy eligyam s egyem.~Menjünk tehát, és
 310  4|              Azért szerzém, hogy eligyam s egyem.~Dunavecse, 1844.
 311  4|            Mellem szorúl, majd megfulok,~S szivem táján valami rág...~
 312  4|               Kéjében is pezsg ám a vér.~S én már maholnap elhagyok~
 313  4|              Most gomblyukamban a virág,~S ha újra zöldül a világ:~
 314  4|                Talán sirom halmán fakad.~S ti majd, ti jó fiúk, kiket~
 315  4|              Jertek ki hozzám legfölebb,~S ha állotok sirom körűl:~
 316  4|          szépséges~Szép fejkötőt veszek,~S csak azt mondom: kimondhatatlan~
 317  4|                 azalatt~Lefekszel szépen s melegíted~Előre ágyamat.~
 318  4|                 melegíted~Előre ágyamat.~S ha elkészűl egy-egy dicső
 319  4|                   Aki tőlem elbujdosott,~S világát mással éli most.~
 320  4|         közöttünk~Sine fine folyt a per,~S consilium abeundi~Lett a
 321  4|         mondhatom,~Hogy ez a világ nagy,~S a világon te a~Legkegyetlenebb
 322  4|              jöttem?~Ha te nem jöhettél.~S amióta sors parancsolatja~
 323  4|           boszant, ha a mértéken túlmén.~S ki megboszant, legyen az
 324  4|                Mint fajankók, úgy álltak s beszéltek.~A darab is rosz,
 325  4|            Ásitottam, hányat és minőket!~S oly sötét volt, tán világ
 326  4|              szomorúan pillantott felém;~S ösztönszerűleg én megölelém.~
 327  4|               amidőn megindult szekerem,~S elgondolám, hogy végkép
 328  4|            Nélkűle a kerék lassan forog,~S forgása közben szörnyen
 329  4|               Naponként jön, miből eszem s iszom;~A holnapról én nem
 330  4|            holnapról én nem gondolkozom,~S ha a jövőbe vetem is szemem:~
 331  4|           mulathatok megint veled?~Veled s a többiekkel, akiket,~Mint
 332  4|                 vállaidra félig terheit,~S meglásd, öcsém, az isten
 333  4|                öcsém, az isten megsegít.~S anyánkat, ezt az édes jó
 334  4|                  gondolatjaimnak menete;~S ha még tovább fonnám e fonalat,~
 335  4|         Debrecenbe~Bolond Istók gyanánt,~S tovább megyek, ha ittam~
 336  4|               jég?~Vagy a dér csipte meg~S bor nem termett elég?~Nem
 337  4|           szomjaim~Krisztustalan nagyok.~S kizárólag pedig~A borra
 338  4|               Most pénzem nincs - vizet,~S nem bort, azért iszom,~Azért
 339  4|          gazdámnak~Lyányát szerettem én,~S boldog valék, mert a lyánykától~
 340  4|               ebédnél~Tálalni ő szokott,~S mindenkor én elémbe tette~
 341  4|             uzsonnára kaptam tőle~Sonkát s más egyebet,~Mit szép szerével
 342  4|               lehetett.~Ha jött az este, s holdvilág volt:~A kertbe
 343  4|                  most borral szelidítem.~S azzal járt csak jól e nyelves
 344  4|                fölkelt és hazakotródott,~S tudja isten, most miként
 345  4|                lármázni kezde feleségem;~S lármázott, míg végig nem
 346  4|                  Ambrus gazda honn volt, s visszatére,~Mert nem ereszté
 347  4|           csodállak, ámde nem szeretlek,~S képzetem hegyvölgyedet nem
 348  4|                  földön felhők közelébe,~S mosolyogva néz rám a Dunától~
 349  4|               szélben, körmeik dobognak,~S a csikósok kurjantása hallik~
 350  4|               csikósok kurjantása hallik~S pattogása hangos ostoroknak.~
 351  4|              Ringatózik a kalászos búza,~S a smaragdnak eleven szinével~
 352  4|             tenyészik a bús árvalyányhaj~S kék virága a szamárkenyérnek;~
 353  4|                kék gyümölcsfák orma~Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop,~
 354  4|              majd feljőnek Pestre. Szép.~S meglátogatnak. Még szebb.
 355  4|            embert mostan is magázza még.~S mily érdekes hallgatni,
 356  4|               szemérmetes.~Mindig pirúl. S mi bájjal társalog.~„Igen”
 357  4|                  bájjal társalog.~„Igen” s „nem” nála az egész dolog.~
 358  4|               Szegény, szegény falusiak!~S kisvárosbéliek!~Mi élünk
 359  4|                Kapunk alatt hintó terem,~S mint a villám visz el.~Igy
 360  4|              Melyet vacsorára szántam...~S jegyet vettem rajta!...
 361  4|                  Itten állok közeledben,~S akkorákat sóhajtok, hogy~
 362  4|                 a napot.~Pipára gyujtok, s az esőnek~Halk susogását
 363  4|               jót értem, de több roszat,~S nagyrészt magamnak kell
 364  4|                  A könnyelműségen kivűl,~S ez majd a maga idejében~
 365  4|                  ittam a forrás vizéből,~S alvám a szabad ég alatt;~
 366  4|               Sületlen, sótlan kenyerét:~S velem volt ő, mig a könyűkkel~
 367  4|            minden bajom közt~A színpadon s az őrhelyen.~Leend-e haszna
 368  4|                Utcára mén~Leány, legény,~S dalolni kezd;~Hallván a
 369  4|                pásztor ott~Tüzet rakott:~S mig elterűl~A tűz körűl,~
 370  4|                 mig elterűl~A tűz körűl,~S megszólal a~Bús furulya:~
 371  4|                  több igaz magyar épség,~S nagy mértékben aztat bélyegzi
 372  4|          konstrukció végkép elenyészett,~S nagy szomorúsággal lehet
 373  4|                  eztet.~Szomorú dolog ez s valóságos csúfság;~Gyötri
 374  4|               üldözve a kalamust fogják,~S édes anyánk nelvét szörnyen
 375  4|                mostan sírból föltámadna,~S ilyen magyarságot könyvekből
 376  4|                  indul fennen, szabadon.~S az élhetetlen nyomorú csoport~
 377  4|                 gyáván: merre nyílik ut?~S ha nyílik aztán, mint éhes
 378  4|               ragadj ekét vagy kaptafát,~S vágd a földhöz silány dorombodat!~
 379  4|               oly sorsot mért,~Hogy bor- s leányért éljen~És haljon
 380  4|            Kifogya szépen~A fűtőszalmám,~S hideg szobában alvám.~Ha
 381  4|               Juj, be hideg van odaki’!”~S az volt derék,~Ha verselék!~
 382  4|             földi kéjtől reszkető kezem,~S enyém vagy-e? valóban az
 383  4|           mondlak tégedet.~Sajátom vagy! s e boldogságomat~Kinek, vajon
 384  4|                 még egyszer nézzek reád.~S szorítsanak szivemhez e
 385  4|                    jer a zsebembe, pénz,~S menjünk, először is csizmát
 386  4|              holt fénye egykor föllobog,~S feltámadását fogják ünnepelni~
 387  4|               halállal sujtja őt az est.~S mit szóljak arról, aki ellened~
 388  4|                  óta átkos jelszavunk. -~S mindekkorig te el nem csüggedél,~
 389  4|             Illendőn elkurjantani képes,~S melyet tőlem minden kántor
 390  4|                hangján~A menny szolgája; s az egyház~Négy fala, régi
 391  4|                  azonnal~Elhordta magát,~S egy-egy kancsó bor előtt~
 392  4|                  sem,~Mikor a gém, bíbic s béka elalszik.~Csend vala
 393  4|              elejték.~Egy egér fölkapta, s iramlott~Véle az oltár háta
 394  4|               tiszteletes reverendájába,~S lakomáz vala,~S a pókok
 395  4|           reverendájába,~S lakomáz vala,~S a pókok szeme koppant.~Hah,
 396  4|                ezt mondotta: „Bezártak.”~S még egyszer mondotta: „Bezártak.”~
 397  4|                 segédül,~Lelki jelenlét!~S kére: ne hagyd el.~S te
 398  4|           jelenlét!~S kére: ne hagyd el.~S te nem hagytad el őt.~Védő
 399  4|              férfiuság kora~Megnehezíté;~S ha leugornám:~Nyakamat szegném,~
 400  4|               Vagy itt húzom ki az éjet,~S ez nem lesz módnélkűli mulatság.”~
 401  4|               lesz módnélkűli mulatság.”~S komoran nézett a híg levegőnek~
 402  4|                  ahá, megvan!” rikkanta,~S komoly orcájára derű jött:~
 403  4|           gyötörni~A mopszli-kutyácskát,~S a tekintetes asszony~Réműlve
 404  4|               szót ejtette ki: „Megvan!”~S a kiváncsi világ azt kérdi:
 405  4|                  elzengendi: mi van meg.~S ha ekkorig aggodalommal~
 406  4|            Néztél hősünk sorsának elébe,~S netalántán arcodat~Érette
 407  4|            részén,~Környékezve csalántól~S a növények több ily ritka
 408  4|                  hajnalnak~Pirja dereng.~S innen ez elnevezés.~Vannak
 409  4|               nagy mértékben vígadozott,~S a vígadozásnak~Végéről szó
 410  4|                   Torkának szárazságával~S szerelemvágyas kebelének~
 411  4|                van;~Hanem itten nincs... s ma alig lesz.”~S miután
 412  4|                nincs... s ma alig lesz.”~S miután ezeket mélytitku
 413  4|                  Bagarja uram pedig űle,~S olyformán néze szemével,~
 414  4|           halandó,~Ha nem érti a dolgot.~S vala még több érdemteljes
 415  4|               Megnyílt akközben az ajtó,~S lett széles az ő nyílása,~
 416  4|                  soksípú orgona mellett.~S ki volt, ki az ajtót~Kinyitotta
 417  4|            hegedűs,~A félszemü cimbalmos~S a bőgő sánta huzója -~Mind
 418  4|               kanyarítá~Nem-szőke fejére~S nem-szőke fejének~Göndör
 419  4|            hegedűs,~A félszemü cimbalmos~S a bőgő sánta huzója~Föltelepűlt
 420  4|                szónoklat magas értelmét,~S eszközlé annak teljesülését~
 421  4|                  felé -~A kemencetetőre,~S ilyféle szavakkal~Terhelte
 422  4|           fütyülődet is,~Aki megáldott!”~S Peti nem késett,~A háromság
 423  4|                   mint játsztam öcsémmel~S kis házi kutyánkkal.~Aztán
 424  4|                 meg nem akartam od’adni,~S így hajba kapánk.~Mi jött
 425  4|             Azalatt a kutyát mi elejtők,~S ráhágtunk farka hegyére.~
 426  4|            Kukucskáltak kandi szemekkel,~S kiknek már viszkete talpok~
 427  4|            Hallván a mennyei báju zenét.~S kóválygani kezdtek~Mindnyájan
 428  4|               Mikor űl a biblia mellett,~S olvassa nagy elmerüléssel;~
 429  4|                  a béke barátja~Bagarja, s Harangláb,~A fondor lelkületű
 430  4|                  szalma:~Hozzája vonúlt,~S ily szókat láta helyesnek~
 431  4|                  színpadokon,~Holott nők s férfiak által~Szomorú- és
 432  4|           Szomorú- és vígjátékok adatnak~S közbe bohózatok és operák~
 433  4|                 áldja meg isten~Életedet s unokáidat is,~Amily őszinte
 434  4|               válasz,~Amelyet adandasz!”~S őszintén szóla Harangláb,~
 435  4|                 úgy van: hát nekivágok!”~S ezzel a helybeli lágyszivü
 436  4|               lágyszivü kántor~Fölemelte s letette a kancsót;~Csakhogy
 437  4|               rántott a lajblija szélén,~S kétségbeesett elszántsággal,~
 438  4|             kántornak~Szerelemvallásától~S a tánc kellő közepéből~Drága
 439  4|                 szép testvérszeretetnek,~S lemonda kivánságáról.~Már
 440  4|                  Az ökörnek szarva közé.~S nemcsak a nap hirdette a
 441  4|           mészárszéknek előtte találtak.~S még száz ily példát zengene
 442  4|               Elereszté a mentő kötelet,~S ekképen szóla magában:~„
 443  4|                  fejezé~Költői beszédét,~S íme rohant a szemérmetes
 444  4|                tánc még egyre dühöngött,~S csak a béke barátja~Bagarja
 445  4|           barátja~Bagarja vevé őt észre,~S őszinte örömmel~Idvezlette,
 446  4|             bicskája~Hasitotta keresztűl~S fölgyujtá agyvelejét~A haragnak
 447  4|               macska,~Zajatlan léptekkel~S szeme égő üszkével~Sompolygott
 448  4|             Koronája az asszonyi nemnek,~S kezelője a bornak~S a pálinkának!~
 449  4|              nemnek,~S kezelője a bornak~S a pálinkának!~Lesz-e engedelem
 450  4|                  lobog~Szent lobogással.~S éretted lobog az,~O szemérmetes
 451  4|                az,~O szemérmetes Erzsók!~S ha meg nem koppantod~A viszonszerelem
 452  4|              tenyerű Fejenagynak hangja;~S széles tenyerével megragadá~
 453  4|              lágyszivü kántor gallérját,~S fölemelte a térdepelésből,~
 454  4|          Fejenagy,~Helységünk kalapácsa,~S csapra ütője szivem hordójának!~
 455  4|         kántornak~Dühteljes dögönyözője,~S engesztelve sohajtott:~„
 456  4|            hegedűs,~A félszemü cimbalmos~S a bőgő sánta huzója~Feledte
 457  4|               csábítni az ártatlanságot,~S hogy kell konkolyt hinteni~
 458  4|                 időben...~Mentse magát.”~S a helybeli lágyszivü kántor~
 459  4|                  Harangláb.~Ő észrevevé,~S bujtotta tüzem,~Mi okért,
 460  4|                Zárjuk kelmedre az ajtót,~S így zárva levén,~Ma baj
 461  4|                 szemérmetes Erzsóknál...~S én balga szavát fogadám!”~
 462  4|               tenyerű Fejenagynak~Lelke, s irányt,~Mikor e szók érinték
 463  4|               Harangláb?”~Voltak szavai,~S nem szeliden mondott szavai,~„
 464  4|               fondor lelkületű egyházfi,~S rendűletlen nézve szemébe~
 465  4|            megállj! majd megkalapállak.”~S úgy megütötte~Öklének buzogányával~
 466  4|             Megkapta hajának fürtözetét,~S oly istenesen kezdette cibálni,~
 467  4|                 A szemérmetes Erzsóknak,~S a szegényke~Ájulat örvényébe
 468  4|             barátja,~Fölemelte szelíden,~S ápolva tevé őt~Az ágy párnái
 469  4|              Fejenagynál terme serényen,~S magát frígyestársának ajánlá.~
 470  4|                 széles tenyerű Fejenagy,~S neki most is „mester uram”
 471  4|                  uram~Itt vagyok én is.”~S ezzel nekiugrék~A fondor
 472  4|              egyházfinak,~Hátán termett, s kezdte püfölni.~Nem bírta
 473  4|        Csatlakozék,~Két pártra szakadva.~S lett rúgás, harapás,~Fej-betörés,
 474  4|                sugara,~Ha zivatar támad.~S elkotródott a lyányok után~
 475  4|       megfelelőleg~Intézé tette irányát,~S könnyü inakkal iramlott~
 476  4|                egyik szeme nagy nehezen,~S lelki nyugodtsággal kérdezte:~„
 477  4|           nyugalommal~A bölcs aggastyán,~S miután új ködmöne rajta
 478  4|                   És mondák: jőne velök.~S szót fogadott a hívatalában~
 479  4|                  az ő csirkéi közé járt,~S elette előlök az árpát.~
 480  4|             gégéjén.~Szeme vérszinü lett~S arcúlata kék,~És reszkete
 481  4|                seprőnyél,~Azt fölragadá,~S bőszülve kiálta: „Utánam!”~
 482  4|               hívatalában pontos kisbíró~S az amazontermészetü Márta~
 483  4|            hegedűs,~A félszemü cimbalmos~S a bőgő sánta huzója~Az ifjúságot
 484  4|      tatárjárásnak utána.~Tört asztalnak s tört poharaknak~Romjai lepték~
 485  4|              lepték~A véráztatta szobát,~S a vérnek közepette~Búsongva
 486  4|                  fél-ép asztal alá bújt,~S kezeit könyörögve kinyujtá~
 487  4|                Megfogta egyik lábszárát,~S kihúzta az asztal alól,~
 488  4|                   Mint a zsidó a lóbőrt;~S ekkép vígasztalta: „Jerünk
 489  4|                Majd megkapod a magadét!”~S miután ura volt mindenha
 490  4|                  Amikor gazdájok előjön,~S rájok bőgi: „Kimenj!”~A
 491  4|                fondor lelkületű egyházfi~S a helység kalapácsa~Bírói
 492  4|                 Bírói parancsra előállt,~S mindkettő fölterjesztette
 493  4|             fondor lelkületű egyházfit -~S a helység kalapácsát,~Mint
 494  4|            fájdalmát hősünk~A kalodában,~S csak azzal vígasztalja magát,~
 495  4|               elleneit megverte vitézül,~S ha innen az isten megszabadítja,~
 496  4|               pihenj!~Nagy volt a munka, s bevégzéd~Emberül e munkát.~
 497  4|        függendnek azok,~Mint Zöld Marci.~S ha sötét zsákjába dugand~
 498  4|             fölébred álmából egy fogoly, s szabadulást tervez - azonban
 499  4|            ÉNEKBEN~megszabadúl a fogoly, s börtönéből a kocsmába megy;
 500  4|              börtönéből a kocsmába megy; s amily szörnyű dolgokat lát: