Rész
1 1| Elég volt tíz hó arra! - O akkor~Még egyszer gondoljunk itten
2 2| annyi bánatért~Tán megadja akkor a várt pályabért.~Mezőberény,
3 3| az életet.~Fa, mint most, akkor is virúlt.~Árnyában sok
4 3| szomszéd bácsi~Rajtakap,~S akkor jött még a valódi~Haddelhadd.~
5 3| esdeklő szavával!~Oh, ha akkor látok a világba:~Nem marasztott
6 4| Uram bocsá’! borrá válna:~Akkor még -~Hej, akkor többet
7 4| válna:~Akkor még -~Hej, akkor többet sírnék!~Debrecen,
8 4| a napok,~S mint mostan, akkor hűlt rideg tanyámon~Kopott
9 4| vagyok felhő az égen?~Sírnom akkor nem volna szégyen.~Miért
10 4| amazontermészetü Márta~Szomszédnéjával~Akkor végzette pörét,~Mely onnan
11 4| szülőimék,~Gazdagodjam meg csak!~Akkor, hiszem istenem,~Nem panaszolkodnak.~
12 4| nekem~Dúsgazdag könyvtárom;~Akkor majd a verseket~Nem pénzért
13 4| megemlegeted;~Én rontok hozzád, s akkor jaj neked:~Agyonszorítlak
14 4| hold, csillag nem ragyog,~Akkor én végkép odavagyok.~A tyukokkal
15 4| fogadom;~S amint pénzem jön: akkor ismét~Hegyen-völgyön lakodalom.~
16 4| tesszük azt,~Ami föladatunk:~Akkor gyalázat ránk,~Szinészek
17 4| a bort töltitek.~És csak akkor tértek vissza, már ha~Koldusbot
18 4| egy-kettő belőle.~3~A nap akkor már a földet érintette,~
19 4| segedelmére.”~„Hát hisz akkor én meg még jobban szeretném,~
20 4| ezerannyin voltak;~Jó, hogy akkor azon a vidéken jára~Szerecsenországnak
21 4| ország határát elérik,~Már akkor a hegyek fölnyúlnak az égig.~
22 4| férjnél, mintsem hogy odalent.~Akkor legalább még egyszer megláthatom,~
23 4| Nem volt az többé bú, amit akkor érzett.~Ott állott a rózsa
24 4| hazám~Bilincseit lerontja,~Akkor sebem begyógyuland,~S hüvösben
25 5| felhőben,~S felsüt a nap akkor~Annál égetőbben.~Sőt hazudtam
26 5| győzedelmeskedni a bút~Nem láthatád.~Ez akkor volt, - ha megtekinted~Most
27 5| kell menni;~Az, hogy engem~Akkor innen~Szent Mihály lova
28 5| lassacskán lecsendesűl.~*~Akkor leszek ám még majd csendesen,~
29 5| boldogító már a szerelem:~Hát akkor még minő lehet, ha a~Szívben
30 5| Sikerüljön ezt bevennem: akkor~Én leendek a tündérkirály!~
31 5| fölhajtod egykor szemfedőmet,~Akkor is még szívemen leled.~Higgy
32 5| vajjon mi vár?~Éltek-e ti még akkor, midőn már~Én fölöttem fűvek
33 5| Kebled értem soha nem hevül:~Akkor... akkor legjobb lesz alunnom~
34 5| soha nem hevül:~Akkor... akkor legjobb lesz alunnom~És
35 5| te vagy a mennyország:~Akkor én csillagá változom.~Ha,
36 5| s ha lenyugszik a nap:~Akkor lesz csak szomorú, sötét.~
37 5| magadnak tetszik.”~Erre kérném akkor istenem:~Legyen ősz, de
38 5| Énreám is így jőjön... csak akkor~Vegyem észre, ha mellettem
39 5| engedné az isten,~Kérném akkor, hogy tavasz legyen,~Harc
40 5| e drága korona?~Mi lesz akkor éltem?... fájdalomnak~Oceánján
41 5| nyugodtan...~Kazal végén akkor, most már lenn a sírban,~
42 5| Ifjúságomnak első hangjai.~Akkor kedélyem a forrás vala,~
43 5| átka zendül:~A te ajkadról akkor is még~Reám csak áldás lebben
44 5| miként dögvészest:~Kezed még akkor is ölel.~Tudom, hogy így
45 5| kincsedet,~Az ifjuságot: akkor elhagy, el!~Pest, 1845.
46 5| be szemeimet,~Látom még akkor is e rémeket.~És milyen
47 5| éjfél. Fennvirasztva várom.~Akkor kisértet látogat meg, három;~
48 6| Száraz csontokat nekem;~S akkor büszkébb voltam, semhogy~
49 6| eső és hó esik,~Esnének akkor csillagok,~S folynának a
50 6| felhők, habár fehérek,~Árnyat akkor is csak vetnek.~Majd ha
51 6| Rózsaszínben tündökölnek;~Hanem akkor már indulhat~Temetésemre
52 6| 3~Lidinek a magaviselete~Akkor este különös lehete,~Mert
53 6| tudta meg,~Mert vére még akkor is csepegett.~Sírt bujában,
54 6| vadászok gyilkoló nyilától:~Oh akkor, akkor gyakran láttalak.~
55 6| gyilkoló nyilától:~Oh akkor, akkor gyakran láttalak.~Ha szenderegtem
56 6| lakolsz...”~„Ha férjed eljön, akkor?” szóla Jób.~„Hisz mondtam
57 6| Számíthatatlan rémeket; de látta~Még akkor is, ha behunyá szemét.~S
58 6| ablakon;~Körűltekinte, s akkor látta meg,~Hogy apja ágya
59 6| majd az ítéletnapon.~De akkor ki ne böffentsd valahogy~
60 6| fölkel valaki~Zajodra, s akkor el nem szökhetünk,~Elfognak...
61 6| álmainknak legkedvesbike,~S akkor hazánknak ránk szüksége
62 6| vásárra majd~Meglátsz barátom: akkor fölmegyek,~S te rám sem
63 6| sírnom kell, zokognom,~Miként akkor zokogtam!~?, 1846. augusztus
64 6| fához... eljön a tél,~S akkor lehull, de már élettelen.~
65 6| még,~Egy lépést előre,~S akkor rájutok a tél~Fagyos küszöbére.~
66 6| pályán vihar és sötétség.~Akkor is, ha szétszaggatta őket~
67 6| fölébred és keservesen sír...~Akkor, szép gyermekem,~Legyen
68 6| Tudom, hogy szerettél.~Akkor meleg nyár volt,~Most tél
69 7| férfi,~Erős, bátor, szilárd.~Akkor, hidd, hogy sem ember~Sem
70 7| Ragyog minden ház ablakán:~Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,~
71 7| eledelt kivánt,~Mivelhogy akkor még állat vala;~De az állatból
72 7| világon~Általános béke,~Vessük akkor fegyverünket~Tenger fenekére.~
73 7| minden harmadnap strázsálsz,~Akkor is csak nyolc órát állsz,~
74 7| gyermek bölcs valék.~Tudtam akkor már, amit más~Vén korában
75 7| vágytam minden áron azt.~Már akkor, akkor úgy szerettelek,~
76 7| minden áron azt.~Már akkor, akkor úgy szerettelek,~Olyan világ-fölgyujtó
77 7| Csatában: ám hadd essenek.~Még akkor is szent lesz a könyv, hol~
78 7| ősz lesz tavaszom, mert~Akkor vőlegény leszek...~De nem
79 7| király lenne!~Kinevettél akkor, anyám,~Jóizűt nevettél,~
80 7| bölcsőmben sírtam, ő már akkor~Kerepölt fölöttem.~Vele
81 7| dolmányát~Ölté föl helyette:~Akkor az én lelkem is felöltözék
82 7| biz én be se’ néztem,~Csak akkor, hogy már megleltem a valamit,~
83 7| melynek kebele~Hiven ver értem akkor is még,~Midőn a mondhatatlan
84 7| Velem lesz édes szeretőm.~Akkor megifjodol,~Vén bőröd leveted,~
85 7| nagy természet...~Hanem akkor szóljunk, ha dolgodat végzed,~
86 7| szóljunk, ha dolgodat végzed,~Akkor mondom el csak, hogy s mikép
87 7| most nem volnál magyar,~Ő akkor volt az, midőn senki sem
88 7| nézd, mint virít az erdő,~Akkor is, ha kijösz, zöld lesz
89 7| öröklét bölcseje, a sír:~Akkor béke veled, legyenek szép
90 7| jövendőjét, mely lábát ráteszi, s akkor~Összeomol, mint a koldús,
91 7| gazdáik lelke kicsiny csak...~Akkor eszembe jutott alacsony
92 7| méltóságodat~Az ostobák, s ép akkor, amidőn~Törekszenek, hogy
93 7| legszebbtől egy virágot kérek,~Akkor aztán, akkor ujra hajrá!~
94 7| virágot kérek,~Akkor aztán, akkor ujra hajrá!~Visz csikóm,
95 7| S holnap ujra nap lesz, akkor~Ehetem majd... ha lesz mit.~
96 7| sirásó gyógyítja meg,~Hogy akkor zárul be sebem,~Ha megnyílik
97 7| bekötözni, ki téged~Még akkor is, ott is, örökre szeret!~
98 7| megapadhass,~Hova lenne akkor ama nagy tekintély,~Melyet
99 7| kiszabadítsam öléből magamat,~Akkor ő lett gyermek, zokogott
100 7| segedelmével~Óriási dolgát ép akkor végzé el,~Amidőn az ajtón
101 7| szeretném túlélni híremet:~Akkor aztán ismét a magamé lennék,~
102 7| divatban voltam hajdanában.~Akkor a dicsőség hozzád el-eljövén~
103 7| hogy nem szeretsz,~Mint akkor mondád... „Én~Nem szeretem
104 7| mint akasztott emberek:~Akkor mondd meg, milyen a világ,~
105 7| mondd meg, milyen a világ,~Akkor mondd meg, fiatal gyerek.~
106 7| lész, gondolj reám,~Jussak akkor az eszedbe, aki~Boldogságodat
107 7| csak eveztem,~S ami legfő: akkor is még,~Amidőn vezértüzem,~
108 7| A remény is kialudt,~Még akkor sem csüggedék.~Csüggedetlené
109 8| tudná az istenadta?~Mégcsak akkor tanulgatja.~Nőtelen ember
110 8| legfájóbb hangot~Sohajtja, akkor a legboldogabb.~Dalold el
111 8| lelkünket és karunkat,~És ha akkor ott volna az ellenség,~Ha
112 8| Mind egy szálig elesnék!~Akkor aztán bízni kezdünk magunkba’,~
113 8| volt a,~Amit én elmondok; akkor még, látjátok,~Szopós gyerek
114 8| egyik a másiknak sírt ás.~7~Akkor más világ járt, elgondolhatjátok,~
115 8| Kegyetlen legények kerekedtek akkor,~Soha el nem váltak a kardmarkolattol,~
116 8| ajkán a kürtszó megriad...~Akkor még ifjú volt, állán a gyönge
117 8| virad, tán már dobolnak,~Akkor aztán ki a csatára~Édes
118 8| régi fényében ragyogni fog,~Akkor menjünk, pihenni, társaim...~
119 8| menjünk, pihenni, társaim...~Akkor se még, nem! még azonkivűl~
120 8| de~Ha egyszer kifakadunk,~Akkor aztán hosszu ám és~Rettentő
121 8| épen~Dőzsöltek kacagva,~Akkor is, míg a magyarnak~Borát,
122 8| Mohács, az a szomorú kor!~Akkor is így tettünk,~Terített
123 8| Tehetetlenségben.~Mért nem éltem akkor!~Mért nem voltam ottan!~
124 8| Mit mondotok, mit tesztek akkor,~Ha a világnak sarkai~Földindulástul,
125 8| ha újra tenni kell majd,~Akkor újra ott leszünk,~És magunknak
126 8| meg se’ mozdul habja,~Csak akkor loccsan, ha egy-egy halászmadár~
127 8| gyönge,~Mert fáradástok akkor hasztalan lesz,~Egy perc
128 8| király a harc mezejérül.~Akkor aztán jó éjszakát, erkölcs!~
129 8| egy éve... ma egy éve...~Akkor lettél jegyesem,~Ma egy
130 8| most üdvözöllek én,~Hisz akkor úgyis hódolód elég lesz,~
131 8| respublikára,~Meghallom én azt, s akkor béke száll~Ez üldözött,
132 8| támaszkodnék honja!~Oh de akkor, akkor nem veszünk el,~Akkor
133 8| támaszkodnék honja!~Oh de akkor, akkor nem veszünk el,~Akkor élet
134 8| akkor, akkor nem veszünk el,~Akkor élet és dicsőség vár ránk,~
135 8| élet és dicsőség vár ránk,~Akkor saját örök birtokunk lesz,~
136 8| Annál kevésbbé volt még akkor szabad,~Tisztán és kereken
137 8| majd ha megjövünk, fiam,~Akkor jóllakhatol.~Neked különben
138 8| keresztlevéllel,~Mi lesz akkor megint belőle?...~És néha
139 8| tanácsomat nem fogadod,~Akkor felejts el engemet.”~Lehajlott
140 8| a végtelenben,~Szabadnak akkor érzé csak magát.~„Szabad
141 8| mert csak amikor~Ezt látta, akkor nem kételkedék,~Hogy a múlt
142 8| hogy rosz neven veszem,~Akkor leűlök ott kinn a küszöbre,~
143 8| veletek,~És pillantásomtól akkor reszkettetek.~De miért tőlem
144 8| elhagyja a magyart,~Nem lesz akkor olyan, ki vele tart,~Ugy
145 8| év elhaladt.~Ily ősz volt akkor is, ilyen szép~Mosolygó
146 8| Ábrándosan a víz felett.~De akkor még csak gondolatban~Élveztem
147 8| Élveztem mennyországomat,~Mert akkor még nem csókolhattam,~Mint
148 8| megcsonkítva térek vissza majd,~De akkor is szeretsz te engemet,~
149 8| lesz nekem~A harc után, akkor megfizetem.”~„Kocsmárosné
150 8| végy a szivedbe.~Kinevettél akkor csúful,~Ha nevettél, mostan
151 8| tavasz! a fák~Zöldelni fognak akkor,~Az én híremnek fája is~
152 8| szörny ismét fölemeli,~S akkor megint elől kell kezdeni.~
153 8| végső, a harmincadik!~Ő volt akkor a hazába’~A szabadság végsugára.~
154 9| halál,~Ez rémes nap vala!~Akkor, miként a férfigond,~Mogorva
155 9| szeme,~Szelíd és tiszta kék.~Akkor, mint aggastyán feje,~Hófehér
156 9| Reménye, olyan zöld.~A légben akkor itt zugó~Golyók röpűltek
157 9| Pacsírta énekel.~Láttunk itt akkor a síkon~Véres halottakat.~
158 9| azzal törődjem,~Mi volt akkor s mi mostan a neved?~A név
159 9| megszúrok véle, fáj neki~Még akkor is, ha a sír férgei~Cirógatják
160 9| Szerencsétlenségünk egymáshoz, akkor~Beszéljen vélem emberségesen,~
161 9| csak az egyik széle,~Ezt is akkor láttam kinn a temetőben,~
162 9| vágnod kardod élivel.~Majd akkor illet a koszorú téged,~Ha
163 9| munkát végkép bevégezéd,~S akkor nem én foglak megkoszorúzni,~
|