Rész

  1  1|           fejem;~Hisz te az inségnek mikor éje boronga körűlem,~S hervasztott
  2  3|              is tudnék futni mostan?~Mikor a fejem televan;~Nem csak
  3  3|              lapnak;~Nagy gondolatit mikor olvasom én;~A sírba, a sírbul
  4  4|                     JAVULÁSI SZÁNDÉK~Mikor térsz már az eszedre, te
  5  4|         kérdezem magambam legfölebb:~Mikor mulathatok megint veled?~
  6  4|     Feleségem van nekem csak~Egy;~De mikor még ez az egy is~Sok!~Előbb-utóbb
  7  4|             bírok vele, hisz~Vén.~De mikor a szemem közé~Néz:~Minden
  8  4|             mocsárok partjainál sem,~Mikor a gém, bíbic s béka elalszik.~
  9  4|     gólyamadár néz~Fenekére a tónak,~Mikor a prédát lesi, mellyel~A
 10  4|              példának okáért~A föld, mikor a nap~Letépi magáról~A felhők
 11  4|          szája a helybeli kántornak,~Mikor éneket énekel~A soksípú
 12  4|             ráhágtunk farka hegyére.~Mikor e percben mindhárman~Összevisítánk:~
 13  4|             Néha a tiszteletes hall,~Mikor űl a biblia mellett,~S olvassa
 14  4|        Valamint üresek zsebeim~Most, mikor ezt éneklem~Nagy lelkesedéssel~
 15  4|         Fejenagynak~Lelke, s irányt,~Mikor e szók érinték füle dobját.~„
 16  4|       zavarák:~Épen feleségét verte.~Mikor a kántorlak elébe jutottak,~
 17  4|              Bagarja~Nem füllentett, mikor azt mondá~A kevés szavu
 18  4|          ebben nagy kedvem telik.~De mikor hold, csillag nem ragyog,~
 19  4|           harcoltunk vitézül,~Kivált mikor már a király,~Az ész, kidőlt
 20  4|              szinte lantot vert,~Még mikor le nem rudalták~Az Olympról
 21  4|              már a földet érintette,~Mikor Jancsi a nyájt félig összeszedte;~
 22  4|           hogyne volnék én halovány,~Mikor szép orcádat utószor látom
 23  4|            lobogni a pásztortüzeket;~Mikor utójára megállt s visszanézett,~
 24  4|              oly nehéz szegénynek.~5~Mikor a nap fölkelt, s a holdat
 25  4|            szivében éjek éje maradt.~Mikor a nap elért az ég tetejére,~
 26  4|             pihent hű karjai között,~Mikor a kisleányt csókolni akarta,~
 27  4|           lerázta, ujra utnak eredt.~Mikor a nap leszállt pihenni ágyába,~
 28  4|           járása éjfél lehetett már,~Mikor szemébe tünt egy pislogó
 29  4|              több, ő csak ezt várta.~Mikor a zsiványok jobbra, balra
 30  4|            jóistenre árva életedet!”~Mikor elvégezte Jancsi a beszédet,~
 31  4|        rázták szép sörényes fejöket.~Mikor őket Jancsi közeledni látta,~
 32  4|         érezett Jancsi,~Mit érezett, mikor a mentét fölkapta,~S villogó
 33  4|              rúgott szilaj paripája,~Mikor Jancsi magát fölvetette
 34  4|          dombok mindig magasabbak,~S mikor a két ország határát elérik,~
 35  4|         szándékkal azért törtek oda.~Mikor a magyarság beért az országba,~
 36  4|             őkelme ebből a világból.~Mikor ezt látta a gyáva török
 37  4|        azután mondta a következőket,~Mikor a lyány ajkán tőle sok csók
 38  4|       látását nem adtam;~Örültem is, mikor a vasárnap eljött,~És vele
 39  4|   játszhattam a gyerekek között.~Hát mikor még aztán sihederré lettem,~
 40  4|        szivem!~Csak úgyis voltam ám, mikor megcsókoltam,~Hogy a világ
 41  4|    Végiggondolta a régi szép időket,~Mikor még Iluska tiszta szive
 42  4|             föld szép tavaszi ruhát,~Mikor így szólítá meg szíve bánatát:~„
 43  4|          szólítá meg szíve bánatát:~„Mikor unod már meg örökös munkádat,~
 44  4|          felelt neki János.~„Hogyne? mikor ez az út olyan posványos.~
 45  4|            állt az óriásföld csősze;~Mikor János vitéz a szemébe néze,~
 46  4|              mit? csupa kősziklákat.~Mikor János vitéz a házba belépett,~
 47  4|             s annak irányán sietett.~Mikor János vitéz odaért: valának~
 48  4|          szíve a bútól egészen,~Mert mikor keblén a rózsaszálra nézett,~
 49  4|              hantjai a rontó idővel.~Mikor az éjfélnek jött rémes órája,~
 50  4|      kiröppent fohász, eltünt végre,~Mikor a fényes nap föllépett az
 51  4|    Szemsugarából a tündérleányoknak;~Mikor a szivárványt jó hosszúra
 52  4|          vitéznek akkori kedvét nem,~Mikor Iluskáját a vizből kihozta,~
 53  4|             sem.~Mi lett a jutalmam, mikor kiszolgáltam?~A generális
 54  4|              elhagyott hazámon,~Csak mikor részeg vagyok!~Ekkor úgy
 55  5|    áldástalan élet!~Számadásod velem mikor végzed?~Mikor mondod: menj
 56  5|       Számadásod velem mikor végzed?~Mikor mondod: menj isten hirével,~
 57  5|       Uszítsd rájok a kutyákat.~Majd mikor felnőnek.~Pest, 1845. február-március~
 58  5|              én olyan bolond vagyok:~Mikor legvígabb a jelen, jövőbe~
 59  5|                             LYÁNYKA, MIKOR...~Lyányka, mikor úgy együtt
 60  5|           LYÁNYKA, MIKOR...~Lyányka, mikor úgy együtt sétáltunk,~Én
 61  5|         veszem.~S mindez hagyján! de mikor szájamba~A szivar tüzes
 62  5|                     FELHŐ ÉS CSILLAG~Mikor isten a férfit teremté,~
 63  5|            Lett a felhő s égiháború.~Mikor isten a hölgyet teremté,~
 64  5|             Milyen az én örömem.~Oh, mikor én örülök!~Keblem egy édeni
 65  5|         szeretőnek borsózott a háta,~Mikor a vitézt így közeledni látta,~
 66  5|           Csárda, eldőlt csárda, még mikor tebenned~Utasok vigadtak,
 67  6|          partján vár Szilaj Pistára.~Mikor átért a szép révészlegény,~
 68  6|           pillád, kék a szemed,~Mint mikor a felhő kettéreped.~A megrepedt
 69  6|           hosszában elbukott a fűbe.~Mikor Pista magához tért megint,~
 70  6|           volt csak gondolatja.~Épen mikor a ladikba lépett,~Háta mögött
 71  6|        amazok elérték csónakát.~Hej, mikor a csónakba bementek,~Gondolhatni,
 72  6|          Hullámival már az enyészet?~Mikor rontjátok le a fészket,~
 73  6|           Azt várom én, azt az órát,~Mikor így szólhatok hozzád~Ölelésem
 74  6|                                      MIKOR A LÁNC LEHULL...~Mikor a
 75  6|               MIKOR A LÁNC LEHULL...~Mikor a lánc lehull~A rab lábairul,~
 76  6|           Szívem, a fájdalmat,~Most, mikor jósorsom~Rólad azt lerázta,~
 77  6|          nálam~Jobban nem szerethet.~Mikor együtt voltunk,~Tudom, hogy
 78  6|         lomhán, gyáván.” -~Oh hazám, mikor fogsz ismét~Tenni egy sugárt,
 79  6|             Megrozsdásodott nevedre?~Mikor ébredsz önérzetre?~Pest,
 80  7|            Már mind kipusztítja;~Még mikor a világ ezeké volt,~Ha nem
 81  7|         Pendelyes gyerek voltam még, mikor~Az az eső esett,~Mely falának
 82  7|               S várta, várta, várta,~Mikor jön már a hír,~Hogy szabad
 83  7|        elfeledtem győri vitézségtek.~Mikor emeltek már emlékszobort~
 84  7|               mert kedvesemet látta.~Mikor látlak, mikor látlak, rózsám?~
 85  7|      kedvesemet látta.~Mikor látlak, mikor látlak, rózsám?~Mikor leszesz
 86  7|        látlak, mikor látlak, rózsám?~Mikor leszesz megint közel hozzám?~
 87  7|          megint közel hozzám?~Vajjon mikor nézek már szemedbe,~Szép
 88  7|              Tudod-e még, édesanyám,~Mikor gyerek voltam?~Kinn az utcán
 89  7|              varrja.~Sári néni, hej, mikor kendet még~Sárikámnak, húgomnak
 90  7|              hányva.~Sári néni, hej, mikor kendet még~Sárikámnak, húgomnak
 91  7|            kéményen.~Sári néni, hej, mikor kendet még~Sárikámnak, húgomnak
 92  7|              sírban.~Sári néni, hej, mikor kendet még~Sárikámnak, húgomnak
 93  7|              dobban.~Sári néni, hej, mikor kendet még~Sárikámnak, húgomnak
 94  7|             kincsét.~Sári néni, hej, mikor kendet még~Sárikámnak, húgomnak
 95  7|          vele~Együtt növekedtem;~Még mikor bölcsőmben sírtam, ő már
 96  7|              nekem, mit a messzeség? mikor én~A magasba vágyok.~Fölfelé
 97  7|        szellője,~Hogy jövőmbe nézek.~Mikor tél multával fehér hó-subáját~
 98  7|              hogy nem lőtt meg apám,~Mikor azután az ajtót rájok nyitám;~
 99  7|       hangosan dobog.~Mit gondoltál, mikor ráztam a kilincset:~Vajjon
100  7|             kerget,~Ugy vagyok, mint mikor az éhes megrakott~Asztalhoz
101  7|              Te gondoltad ki ezeket,~Mikor szerelmed született.~Szatmár,
102  7|            gondolt is sok szépet,~De mikor azt hitte, hogy már ott
103  7|              a kis kertben serényen,~Mikor a szekér a házok előtt mégyen,~
104  7|             furcsán járok még?...~De mikor olyan furcsa, furcsa~Portéka
105  7|        vakandok, föld alatt lakom...~Mikor üt a megváltás órája,~Mikor
106  7|          Mikor üt a megváltás órája,~Mikor üt a boldog óra már,~Melyben
107  7|            járatnál folyót iskolába,~Mikor ez alig van fiaid számára?~
108  7|                 hej be szép az élet,~Mikor az ember így másodmagával
109  7|             ne!~Kivált ilyen tájban,~Mikor itt van már az este.”~„Ej
110  7|              határára,~Várja, várja: mikor csillog rá már~Házából a
111  7|          hamva van.~Hozzátok képest, mikor égtek,~A költők kicsiny
112  8|               Vittem neki ajándékot,~Mikor csak lehetett.~Lelopkodtam
113  8|        tanyák, a jószág benn szénáz;~Mikor vályú elé~Hajtják estefelé,~
114  8|     szomorítasz engemet?~Keseregtem, mikor szólt a hegedűd,~Hej, nem
115  8|         Egyszer ember csak a magyar, mikor a~Fülét, szivét megtölti
116  8|          Húszezer sír egy helyen!~És mikor már kibusúltuk magunkat,~
117  8|            és keletre,~Mint a Tisza, mikor szűk neki a medre,~Terjed
118  8|          Árpádnak hítanak?~Barátaim, mikor e nevet halljátok,~Mintha
119  8|              még alighogy felejtett,~Mikor nyilával egy elefántot ejtett,~
120  8|              hazánkban;~Eztet fújta, mikor elindultunk onnan...~Benne
121  8|           kezd vezérünk,~Hah, ez az, mikor a Kárpátokra értünk,~Kárpátok
122  8|            hangok! azok a vén kövek,~Mikor meghallották, hosszan döbörögtek,~
123  8|             emberré nem nőtt fel.~36~Mikor az a három kormányozni kezdett,~
124  8|            de nem magyar ember.~46~S mikor már az ebéd felén túlesének,~
125  8|         magát a magyarok istenét,~És mikor vége lett a jókivánságnak,~
126  8| széleshosszan úsza;~Olyan volt, mint mikor az ég egyik fele~A pirulni
127  8|           tekinteted,~Mint a tavasz, mikor legszebb.~Meg is érem minél
128  8|           tán~Remélt jobb időket?~De mikor a feleségét...~Iszonyú történet!...~
129  8|             is ébren légy,~Ki tudja, mikor üt rajtad az ellenség?~Ha
130  8|           okozták.~Természetes, hogy mikor a macska~Nincs otthon, az
131  8|   búslakodnánk,~Hogyne búslakodnánk,~Mikor veszélyben van~Édes magyar
132  8|         Azért várja, várja, hogy már mikor dől le?~Látta gonosz Zsigmond
133  8|            nézni, mint potyognak el,~Mikor kilépnek, hehehe...~De mit
134  8|             nekem koldult, uram fia,~Mikor halálba szégyenlem magam,~
135  8|             magáért?~Szegény fiu te, mikor élsz magadnak,~Te szétosztod
136  8|           csendesen.~S mégsem virad! mikor fog már viradni?~Megfojt
137  8|      halottak~A temetőnek fenekén!~S mikor lát újra fényes napvilágot,~
138  8|              újra fényes napvilágot,~Mikor láthatja újra kedvesit?~
139  8|           volt,~És egyre várta, hogy mikor virrad már?...~Koronként
140  8|        regényes,~De sokkal melegebb.~Mikor jön majd az alkony,~Szerelmem
141  8|           csámpás is,~Ugy-e lyányok, mikor más nincs?~Kapnak rajtam
142  9|          lélek, egy a szív, a kar...~Mikor győznél, ha most sem, oh
143  9|              Hogyne mennénk örömest, mikor kell!~Aki nem megy, hivány,
144  9|             láttam kinn a temetőben,~Mikor jó anyámat tettük le melléje.~
145  9|      Honvédek nevére!~Honvéd vagyok; mikor nevemet kimondom~- Mi tagadás