Rész
1 1| Szívedet te ismét másnak adtad,~Engem elfeledve, csalfa lény!~
2 1| végzet kiszakaszt karodból~Engem; olvasván ezeket, lebegjen~
3 1| köllesz, maradj magadra, s engem -~Vagy látsz többé vagy
4 1| jő~Látogatni téged?~Isten engem, oly alak,~Mint a feleséged.~
5 1| nyujt a szép tavasz;~Egy köt engem csak: közel van,~S mégis
6 2| ki hittem súgarának,~Haj engem mégis megcsala!~Veszprém,
7 3| fütykös~Somnyele!~Mellyel engem oly pogányúl~Csépele.~Mért
8 3| deákné vászonánál~Ő se’ jobb:~Engem dönget a lopásért~S szinte
9 3| észre gyászos tévedésünk.~Engem is hogy csillogó reményem~
10 3| keze már az időnek,~Mely engem is ágyba tesz itten alant,~
11 3| szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem?~Egymást űzi bennem e két
12 3| életem bús éjszaka;~Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,~
13 4| Hallgatok!~Orrnál fogva senki engem nem cibál, -~Azt cselekszem,
14 4| NEM VER MEG ENGEM AZ ISTEN...~Nem ver meg
15 4| AZ ISTEN...~Nem ver meg engem az isten.~Hogy szeretőt
16 4| Elzárkoztában a kihalt kebelnek~Engem virág, dal, méh nem érdekel...~
17 4| kellene még!~O nem, nem! engem a rendes élet~Időnek előtte
18 4| Akkora, hogy berántana engem:~Nekem is volna halászni
19 4| senki nem volt,~Nem volt, ki engem szeretett.~S ha lenne...
20 4| azt mondom, társaim,~Hogy engem ne gyászoljatok;~Természetünktől
21 4| egyre téged?~Szinte rajzol engem~Nem muló emléked?~Dunavecse,
22 4| De hisz úgysem szeretsz engem,~Égjen el hát árva lelkem!~
23 4| meg.~Mért nem szeret ugy engem istenem?~Hogy volna mód,
24 4| Minden borok kifogytanak.~És engem, nem tagadhatom,~Kinos sejtésnek
25 4| ének~Szeretnek az istenek engem,~Rémítő módra szeretnek:~
26 4| LELT?~Nem tudom, mi lelt ma engem?~Jókedvemben nincs határ;~
27 4| igazgató~Jött üdvezelni engem nyájasan:~„Isten hozá önt,
28 4| vethetném;~Mert ha én nem ölök, engem öl meg a bú -~Nagyon kivánt
29 4| ott egy barázdában lelt engem heverve.~Szörnyen sikítottam,
30 4| voltam ínyére.~Hej, amikor engem az otthon meglátott,~Ugyancsak
31 4| jó asszonyt a sírba,~Aki engem talált, és aki, mondhatom,~
32 4| beszédét mellette:~„Ismer-e még engem? nem is ismer talán?~Tudja,
33 4| öreg bátya,~Átszállít-e engem tenger más partjára?~Örömest
34 4| semmiségbe.”~„Vigy oda hát engem, hűséges jobbágyom,~Mert
35 4| venyigesor takarja...~Megvert engem az uristen haragja;~Avval
36 4| haldokló év! sírod mellett engem~Lágy bölcsejében ringat
37 5| eszemet, vagy~Vígasztalj meg engem.~Vagy talán te is meghaltál?~
38 5| vigasztalással~Ne szomorítanátok engem!~A bú egyetlen kincs, amelyet~
39 5| Barátim, tőletek:~Hogy engem a mellé a kedves kisleány~
40 5| el kell menni;~Az, hogy engem~Akkor innen~Szent Mihály
41 5| hogy tettben és irásban~Engem aggódásnak férge rág,~És
42 5| egyenest megyen.~És ha tetszik engem fölemelned,~Ám emelj föl,
43 5| íme térdemet,~Emelj föl engem szívedig;~Ennél följebb
44 5| Drágagyöngyöm! mit csinálsz te most?~Engem édes álmak környekeznek,~
45 5| szoktam,~Ha szeretsz tán engem, oh leány!~Add tudtomra,
46 5| kínzasz, mert te gyötresz engem,~Pedig én meg nem bántottalak;~
47 5| összekulcsolom.~Hallgass meg engem, égi hatalom,~Hallgass meg
48 5| égi hatalom,~Hallgass meg engem, édes istenem!~Adj énnekem...
49 5| ujjá e hazát.~Hallgass meg engem, édes istenem!~És magamért?
50 5| tartanom...~Hallgass meg engem, édes istenem!~Szalkszentmárton,
51 5| ŐNAGYSÁGÁHOZ~Nagyságos úr! ismer engem,~Tudja azt a rosz szokásom,~
52 5| sohajtok.~Fölléptél. Ez engem megujit,~Hogy a sorompók
53 5| rája.~Gyakran látogat meg engem,~Most is amott jön a lelkem;~
54 5| Szőlővessző-koszorúval~Koszorúzzatok meg engem,~Mert a szőlővessző és a~
55 5| számomra jó tanya,~Egész világ engem ott nem bántana.~Szeretném,
56 5| még nem szeressek,~És hogy engem ne szeressenek!~Bármily
57 5| lelkesíti;~Ki a vitéz, ki engem föltüzel?~Ki e vitéz?...
58 5| rémes fergeteg.~Idáig űzött engem haraga,~E sivatag magába
59 5| szóltál, hogy ez nem elég,~Engem ne tisztelj, engemet szeress!~
60 6| mozog a kéz.~És most idenéz,~Engem bámul, de én szemem sem
61 6| elkárhozott vagyok,~Hogy engem éles, égő körmeikkel~Tépnek,
62 6| Szakadj meg, szívem! hagyj el engem, élet!~Fogadj öledbe, mély
63 6| mindörökre,~Megcsalt; megcsalt! Engem itt hagyott.~Itt hagyott,
64 6| szerettél,~Én szeretlek s engem nem szeretsz!~És mit ér
65 6| felelem,~Hogy ébren tart engem a szerelem.”~Holdvilágos
66 6| fölébred,~S összeszaggat engem, úgy mint téged.”~Így beszélt
67 6| szeretőd?~Ha van, inkább engem szeress, ne őt.”~Felelt
68 6| egyesűltök,~Közétek bájol engem dalotok.~Öreg vagyok, de
69 6| dalán.~Mi ez? mind vágytok engem ünnepelni?~Nemes bor ömlik
70 6| szolgálód lesz,~Csak ments meg engem férjem gyilkosától,~Csak
71 6| megölte férjemet, s apád most~Engem magának hitvesűl kiván.~
72 6| számotok van~Nektek, kik engem őszintén szerettek,~Kik
73 6| igazsága van.~Athén szűlt engem Perikles korában,~Láttam
74 6| sajka.~Tenger, ne nyeljen engem el habod,~Hagyd múzsámat
75 6| nyujtom föl karom;~Vonj föl engem kebeledre,~Vagy borúlj rám,
76 6| nem, ne biztass a jövővel engem,~Ne alamizsnát: üdvességet
77 6| Kerűlj bár, mindhiába, engem el nem hagysz,~A soha el
78 6| mellett.~Nekem való hely; engem ily~Bús szomszédság illet.~
79 6| senkinek;~Ha te nem szeretsz engem,~Az isten se szeressen!~
80 6| szavaid megfontolom,~Szeretsz engem, azt gondolom.~Mért nem
81 6| meg,~Ugy áldjon az isten engem,~Amily igaz a szerelmem.~
82 6| Szeretlek én oly igazán,~Mint engem az édes anyám.~Nem ohajtok
83 6| elfáradának,~Elfáradának engem bántani;~Pedig könnyebb
84 6| nyílvessző a madarat,~Úgy űzött engem ez a gondolat.~Lassan, lassan,
85 6| NEM ÉRT ENGEM A VILÁG~Nem ért engem a
86 6| ÉRT ENGEM A VILÁG~Nem ért engem a világ!~Nem fér a fejébe,~
87 7| hogy ezután~Nem szeret már engem leány,~Vagy ha szeret, én
88 7| szívem mindig jót kivánt,~S engem mégis minden ember bánt.~
89 7| hamar, hadd láss még egyszer engem,~Hogy lássalak még egyszer
90 7| amelyen~Vesztőhelyre vittek engem.~Mi most nekem~A szerelem?~
91 7| Mért mosolygál én előttem?~Engem el nem ámitottál;~Jól tudom,
92 7| vallok neki,~S megkérdem: engem szeret-e?~Nem szól, de úgy
93 7| Szép de nem jó csillag~Vitt engem tehozzád!~E csillag vezérli~
94 7| pillanatban,~S verjen meg engem a hatalmas isten,~Verjen
95 7| királyt~A csillag, ugy kísért engem a szerelem.~Hagyj el most,
96 7| Kit én ugy imádok,~S ki engem imád -~Mily édes az élet,~
97 7| kedves alföldem, szép,~Hogy engem ennyire szeretsz,~Hogy távozásom
98 7| Bár sokára, de megadta: engem~Házasélet boldogsága vár.~
99 7| Hagyjátok el kiabálástokat,~Mig engem el nem hágy a türelem.~Vagy
100 7| szép tavaszi hajnalon,~Hogy engem boldogítsatok!’~Pest, 1847.
101 7| gondoltál, tudom, csak nem engem,~De azt is tudom, hogy jött
102 7| Szép, jó legény kért meg engem,~Ki szeretett, kit szerettem.~
103 7| Fejfádat csókolok?~Itt hagynál engem? engem! és miért?~Hogy minél
104 7| csókolok?~Itt hagynál engem? engem! és miért?~Hogy minél elébb
105 7| rögtön, azonnal.~S ha feledél engem? ha barátod volna feledve?~
106 7| Ejnye, mi a fene lelt engem, hogy szembe dicsérek?~Most
107 7| angyala?~Egészen más az, amért engem néha~Kisértetes halványság
108 7| mint én vagyok!~Előre-hátra engem~Az élet hányt-vetett,~Epedve
109 7| azért nyugtalankodik, mert~Engem olyan rég nem láta már.~
110 7| legnyomorúbb lénnyé tettél engem?~Inkább volnék a föld utósó
111 7| össze nem beszél! s váltig engem kérdez,~S kér, hogy tekintsek
112 7| meg ezt a vén hajdút, ki engem~Hej, maholnap megint a dologra
113 7| Mennyit, mennyit mos a zápor engem!~Hanem hiszen szerecsent
114 7| eszméket monda:~„Van tehát, ki engem is szeret,~Mintha feketedni
115 7| A sík tengernek szinére,~Engem úgy kerít be, mint egy~Kék
116 7| tér.~Kutyám ott lenn vár engem a tűzhelynél,~S anyám bucsúnkra
117 7| Hiábavaló!~Nem hagyhat el engem~Nemes indulatom,~Az ifju-harag;~
118 8| Gyermek a szülőjét!... engem jobban éget~A seb, melyet
119 8| fájdalmakat,~S verjen meg bár engem a nagy isten érte...~Addig
120 8| Errefelé lengenek,~Mintha engem látogatni~Jőne egy angyalsereg.~
121 8| Amelyet tőlem úgy irígylenek.~Engem talál az első napsugár~És
122 8| nem-méltatlan szókat,~Mire engem forró barátságom nógat;~
123 8| 52~Nem tehetek róla, hogy engem nem kedvel,~Én a lelkén
124 8| aggódástok~Nem ijeszt el engem;~Köszönöm tanácstok,~De
125 8| vettetett.~„Miért dobtok engem~Fekete tömlöcbe?”~- „Mert
126 8| apád.”~- „Mit? megöltök engem?~Apám szent nevére,~Ez őrült
127 8| énrajtam van a sor?~Talán engem is, mint őket, lefejeznek -~
128 8| szabad.~Rákülde a tengerre engem,~Lelkembe tette az iránytűt,~
129 8| mindig mondtam én, hogy engem~A jóisten szeret. Szeret
130 8| Nem is volt, úgy találtak engem,~És hazamennem többé nem
131 8| jognál fogva vernek itten engem?~Mi joggal bánt embert az
132 8| Mért bántotok, barátim, engem?~Én nem tanúlok a magam
133 8| Szeretni fogtok, istenemre, engem!”~Kacaj követte ilyetén
134 8| lakókat ismerem,~S tudom, hogy engem mennyire szeretnek,~És mit
135 8| kétségb’esetten,~Amilyenné engem tevél!...~Oh nőm... oh gyermekem...”~
136 8| elvitt, mért hagyott meg engem?~Mit ér, mit ér az ilyen
137 8| zsarnokabb,~Amint te megtagadtál engem,~Ugy tagadlak meg tégedet.~
138 8| kik most ugy ócsárolnak engem,~Éljenezni fognak győző-ünnepemben.~
139 8| busúltam egykoron,~Hagyj engem itt most elmerengnem~Végetlen
140 8| életem!~Nem a dicsvágy von engem tőled el...~Fejemre nem
141 8| életem!~Nem a dicsvágy von engem tőled el,~Tudod: belőlem
142 8| Díj avvagy dicséret,~Nem engem illet az,~Egyedül csak téged,~
143 8| jármodat lerázod.~Ki ismer engem csüggedőnek?~Kislelküséggel
144 11| És ha nem szeretsz (te engem,)~Meg kell halnom, (de haljak
|