Rész

  1  1|               Tőletek s a tanulástól, míg belekezdeni kell majd.~Nagyságos
  2  1|              híved~Voltam, és leszek, míg létezek.”~Akkoron kérő keblemre
  3  1|         Pályád édes~Örömökkel hintse,~Míg én búban~A széles világot~
  4  1|          nyomor s inségbe döntnek át,~Míg a koporsó nyugtomat nem
  5  1|                Szeretlek oh, barátom, míg az élet~Köréből a halál
  6  1|                              VÁLTOZÁS~Míg a földet gyász temette,~
  7  1|              billikom vidáman csenge,~Míg a csillagok kiégtenek;~Terhesen
  8  1|               csaták szörnyű kalandja~Míg emlékezetben újra kelt,~
  9  1|              magam,~Pincének mélyibe.~Míg fejtörés között időm~Itt
 10  1|        Csudálni a müvésznő érdemét;~S míg hangja lelkesűlt szivekbe
 11  1|          porba váglak!’~S megybátran, míg önérzete~Arcára kéjsugárt
 12  2|         között~Együtt vándorlanak.~De míg az ifju megy~Csüggedt lépésivel,~
 13  2|         sikamlik el;~S az ifju ajkain~Míg néma csend honol,~Az illanó
 14  2|           habok,~S ballagva lejtenek,~Míg gyors szökés között~Az ifju
 15  2|              oh de nem e szív fölött,~Míg sorsomnak rabbilincse megtörött.~
 16  2|         kocsmárosné édesem!~Ne várja, míg itt hosszában elesem.~Ej
 17  2|         utószor pihenék,~Fejem fölött míg őszi légen át~Vándor darúid
 18  2|            eset, ha úgy vagyon;~No de míg másnak fúja kásáját,~Meg
 19  3|               kalászokat?~Föl hát! és míg a szem~Csak egy sugárt lövel,~
 20  3|              ő, csókot lopni~Nénihez,~Míg anyánk a bibliában~Levelez.~
 21  3|            Hát azért csak iddogálunk,~Míg fel nem kötik az állunk,~
 22  3|        Addig-addig nyögöm keservemet:~Míg egyszer a hanggal egyetemben~
 23  4|              lösz is, hiszöm istenöm,~Míg utast lát a pusztába két
 24  4|              még az ember,~Biz az ám!~Míg olyan lesz, sok víz elfoly~
 25  4|          addsza azt a poharat.~Iszom, míg egy csepp sem marad,~Legyen
 26  4|              szent Jóllakásra mondom,~Míg egy rosz pótra nyomja zsebemet -~
 27  4|          Emlékezetben legyetek velem,~Míg a boldogság szép órája üt:~
 28  4|         Ambrus gazda hősleg iddogála,~Míg a bakter tízet nem kiálta.~
 29  4|               feleségem;~S lármázott, míg végig nem keféltem.~Ekkor
 30  4|         nekünk~Sok cifra szolga hord;~Míg a zenének hangjai~Vígan
 31  4|                Égő pipám~Szorítgatám,~Míg a fagy végre engedett.~Ez
 32  4|                Korbácsa csapásaival.”~Míg ily események~Gazdagiták
 33  4|           Soká bajlódék véle Bagarja,~Míg fölnyílt az egyik szeme
 34  4|              én!~Azért én élni fogok,~Míg a világnak~Szappanbuboréka~
 35  4|              azonban folytatom dalom,~Míg az álom és az únalom~Egymással
 36  4|          szinészetet~Becsülni fogják, míg ez befogad~Minden bitangot,
 37  4|             födözné~Versíró tollamat,~Míg én magam fekünném~A sírban
 38  4|                Nem esik meg szívetek;~Míg ő vért sír, poharaitokba~
 39  4|             ki őt fölnevelte?~Futott, míg a szuszból gazdája kifogyott;~
 40  4|            vándorlok, a világ végeig,~Míg kivánt halálom napja megérkezik.”~
 41  4|           vitéznek került sok bajába,~Míg lyukat fúrhatott sárkány
 42  4|              szöget~Megőszült fejibe.~Míg nőtlen volt: terhére nem~
 43  4|         végezé;~De most majd belehal.~Míg nőtlen volt: barátinál~El-elkártyázgatott,~
 44  4|              fél...~Keserves állapot!~Míg nőtlen volt: álom között~
 45  4|              addig feled, csak feled,~Míg a szíve bánatában megreped.~
 46  5|             vitted~A nagy világon át,~Míg végre megbotlottál~Egy sírhalom
 47  5|            Követője minden lépésének.~Míg szerelme, mint tavasz! virágod~
 48  5|               le céltalan,~Bolyongok, míg - azt sem tudom, hogyan? -~
 49  5|             az~Élet és halál fölötte,~Míg az élet~Őt a szépet,~Őt
 50  5|                mert nem láttam addig,~Míg nem láttam a te szemedet.~
 51  5|           ahonnan messze kell utazni, míg az~Ember hegyet láthat,
 52  5|             másnak termi a virágokat;~Míg ezeket szétosztogatja,~Önnön
 53  5|             bolyong a puszta kertben,~Míg összetépik őt a tövisek.~
 54  5|             él csak, és ez oly rövid,~Míg a szerény méh munkálódásából~
 55  5|             felett.~Mig Ildikó sír és míg Keve lángol s nyög,~Reájuk
 56  5|             falu avvagy város állott,~Míg nem nyögte hazánk a török
 57  5|         templom több hosszu századot,~Míg végre bujában össze nem
 58  5|                Fejemre köveket hajít,~Míg éltemet leélem.~S hóhéraim,
 59  5|               Magamról szólok. - Hah, míg annyian~Vetnek reám lenéző
 60  6|                hogy még áll hazánk.~S míg egymást martuk szennyes
 61  6|         lelkének hő sugárival! - -~És míg ti benne dalnokot sirattok:~
 62  6|          öleltenek? -~Azt tapogatták, míg öleltek:~Hol van legfájóbb
 63  6|        Féligmeddig összeszedte magát,~Míg amazok elérték csónakát.~
 64  6|          galambom,~Gyere a szobánkba!~Míg eláll az eső,~Űlj föl a
 65  6|              mámoros lelkemnek.~Oh de míg a pohár van kezemben,~Nemzeteknek
 66  6|           honfigondok éber tábora.~És míg a férj bús lámpa fénye mellett~
 67  6|      boldogítsák a magyar hazát,~Mert míg a honnak boldogsága nincs,~
 68  6|              kár lesz várnod őt,~Mert míg utából ismét visszajő,~Rég
 69  6|          türelemmel,~Mindaddig várok, míg nem mondod, hogy elég,~Várok
 70  6|             hogy elég,~Várok békével, míg az óra nem jövend el,~Midőn
 71  6|              én addig el nem hagylak,~Míg le nem hull fátyolod...~
 72  6|            reá, hogy azt hurcolja is,~Míg össze nem dől a korbács
 73  6|             Fut a mezőben szerteszét,~Míg mosolyogva néz le rája~A
 74  7|            lomhaságból elmarad,~Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,~
 75  7|            mert ha látná:~Megátkozná, míg a~Messzeségből néma~Fájdalommal
 76  7|               addig várt, addig várt,~Míg a halál jött e~Hír helyett
 77  7|               S ez is csak addig van, míg jön az önérdek,~És azt javasolja,
 78  7|      fegyverünket~Tenger fenekére.~De míg így nincs: addig fegyvert,~
 79  7|              ha elszökik,~És azalatt, míg vesszőzik,~Sétál vagy fut,
 80  7|               A boldogság képe,~Mley, míg nálad voltam,~Szállt szivem
 81  7|            eveznek,~Amely vonja őket,~Míg örvénybe vesznek.~Mit használt,
 82  7|      szobámnak ajtaját,~S rab voltam, míg a színésztársaság~Határunkon
 83  7|         Hogyha rajta te nem volnál,~S míg te rajta lész, mindaddig~
 84  7| gyermekesztendőket.~Komoly fiú valék.~Míg társim a hazatérő tehéncsordát~
 85  7|            töltsétek,~Koccantgassunk, míg e nap lejár;~Holnap messze
 86  7|        örömeivel.~Mostan röpűlj, idő,~Míg távol kedvesem;~Midőn együtt
 87  7|             Ottan űltek és beszéltek,~Míg a hajnal nem hasadt,~És
 88  7|             Ottan űltek és beszéltek,~Míg megszólalt a kakas,~És beszédök
 89  7|              hozzám sírja mélyibül,~S míg súgja rémes ígéit fülembe,~
 90  7|            szívemig;~Várd el békében, míg a jelenésnek~Irtóztató órája
 91  7|            meddig tartott ez a bajom?~Míg megcsókolt az angyalom,~
 92  7|            felhők mennydörgése,~Mely, míg hozzám ér, ily parányivá
 93  7|          feleség,~Mig megszereztelek, míg~Veled eljöheték.~Ha ilyen
 94  7|               nem gyul a ház,~Mindig, míg a félrevert~Harang föl nem
 95  7|        barátom, nem-zavart magányban,~Míg nem emlékezném már saját
 96  7|           sóhajod,~Maga zsarnokod is, míg láncod szorítja,~Rabja dalán
 97  7|               is iy földönfutó valék.~Míg kifáradt, gyöngült lábaimmal~
 98  7|             nem jött, eljön holnap...~Míg az ember boldog nem volt,~
 99  7|         Maradj vélem itt.~Maradj itt, míg meg nem únod~E tanyát,~És
100  7|               Mert hiszen te mondtad:~Míg az ember boldog nem volt,~
101  8|           lélek szerteszét szakad,~De míg igy ölte őt az, amit láta,~
102  8|            vagyunk,~Csak addig élünk, míg leszaladunk;~Maholnap a
103  8|         magokra~Vonják figyelmedet,~S míg jobbra-balra nézesz,~Ellopják
104  8|              csak addig volt idefent,~Míg kezével hajlékára mutatott...~
105  8|               hogy~Ott fönn maradjon, míg majd valahogy~Alája rakja
106  8|               él csak minden zsarnok,~Míg magok alattvalói~Szabadságot
107  8|             isten véritéletet tart,~S míg jutalmát jó, rosz meg nem
108  8|              téged ország-világon át,~Míg nem látjuk magunk a Tisza
109  8|         mindaddig fényes dicsőséggel,~Míg a kicsiny Zoltán emberré
110  8|         vendégűl:~Minden esztendőben, míg csak ki nem vénült,~Míg
111  8|               míg csak ki nem vénült,~Míg a gyermek Zoltán markos
112  8|           háromszor ötven.~41~De lám, míg az idő fosztogatott minket,~
113  8|             köztök oly goromba,~Hogy, míg a beszédet Lehel nem végzé
114  8|          napot!~Nagyapáink és apáink,~Míg egy század elhaladt,~Nem
115  8|     halálórában~Benned lelte orvosát.~Míg az országgyülés ott fenn,~
116  8|               előbb meg nem~Taposhat,~Míg vérünkkel be nem festett~
117  8|               árnyak,~Tart az árnyék, míg süt a nap,~Ha ez elmegy,
118  8|              mi nem hagyjuk magunkat,~Míg lesz egy kéz és egy kard;~
119  8|          Dőzsöltek kacagva,~Akkor is, míg a magyarnak~Borát, étkét
120  8|         vesztegelni hagyjam lantomat,~Míg a bútól majd húrja szétszakad?~
121  8|        tűrsz-e még?~Nem lobbansz föl, míg mennykövével~Föl nem gyújt
122  8|              becsben, hírben álltunk,~Míg tartott a küzdelem,~De becsünknek,
123  8|               értenek.~E sereg, mely, míg a harc folyt,~El volt bujva
124  8|            század,~Amelyik nem vigad.~Míg világát éli~A vidám ezered,~
125  8|             is, annyi időd lesz csak,~Míg nevedet sírkövedre vésed!~
126  8|            tisztesen.~Lopok számodra, míg tőlem telik, s ha~A munkából
127  8|               addig-addig nézte őket,~Míg szép lassacskán elaludt.~
128  8|          kérte őket, hogy~Javuljanak, míg van idő,~Mig rájok nem jön
129  8|               maga is elszenderűlt,~S míg ő aludt, a férj azon tünődék,~
130  8|             Egykedvüleg szemlélte őt,~Míg végre lassacskán elhallgatott,~
131  8|                   Oh, mily soká tart, míg e láncot~Kezem-lábamról
132  8|            Emelt le bágyadt lelkiről,~Míg ez könnyűnek érezé magát,~
133  8|            síkra hát,~Ne légyen béke, míg a magyar földön~A napvilág
134  8|       ellenséget lát,~Ne légyen béke, míg rossz szívetekből~A vér
135  8|          mondom én: gondolj férjedre, míg~Ő a honért s érted harcolni
136  8|              Ülj itt addig szótlanúl,~Míg dalom, mint tó fölött a~
137  8|          király,~„Sujts, bakó, sujts, míg egy fej áll!”~Sujt az, s
138  9|             kezében,~S várd el békén, míg reád halált szól,~És kirúg