Rész
1 1| mint a nyíl röpűltenek,~De ily órákat a nagy mennyországon~
2 1| édesek!~S oly lángolók!!~Ily álmakat adjatok, isteneim,~
3 1| Parancsszavát a fejdelem~Ily büszkedurván adja.~„Elő
4 3| nem késik szólani,~És tőle ily beszédet hallani:~„Ott a
5 3| Kit sujtoló istenharag~Ily könyöretlen megvere?’~S
6 3| élvezet.~S mely bennünket ily váratlan~Együvé hozott,~
7 3| dél nyárközepen;~Ha a nap ily tűzzel sütne ránk,~Rég elégett
8 3| Mert ez drága bér;~Tán ily áldozattal~A díj föl sem
9 4| Koplalásban tölt gyásznapokat.~Ily esetben aztán ép erő~Nem
10 4| Faluvégtől falu végeig.~Ily hős népet mi sem rettegtet...~
11 4| Az a komédia!”~Fülemnek ily dicsérést~Kellett hallgatnia.~„
12 4| verseim felett~Mondának ily itéletet?~Szép bordalok,
13 4| volt ma őket nézni, vétek.~Ily kontárkodás mégis gyalázat;~
14 4| terhe nem lepett meg,~Hogy ily kevés, ily kétes bére van~
15 4| lepett meg,~Hogy ily kevés, ily kétes bére van~Sok átvirasztott,
16 4| Védő szárnyadnak alatta~Ily gondolatok születének~Nem
17 4| terve,~Jeles terv! illő~Ily okos emberhez.~„Sikerűlni
18 4| csalántól~S a növények több ily ritka nemétől,~Áll a díszes
19 4| Korbácsa csapásaival.”~Míg ily események~Gazdagiták a világ
20 4| szalma:~Hozzája vonúlt,~S ily szókat láta helyesnek~Intézni
21 4| előtte találtak.~S még száz ily példát zengene lantom,~Melyek
22 4| lágyszivü kántor~Bőgései közben~Ily szókkal esengett~A helység
23 4| széles tenyerű Fejenagynak,~Ily bátor szókra fakadt:~„Igazolni
24 4| tudja tán,~Azt is tudja, ily esetben~Nem lehet pompás
25 4| a szép~Örömcsillagsugár.~Ily jótevő orvosság~A szőlőnedv
26 4| egy új vendég érkezék,~S ily alkalomkor lakmát tart az
27 4| furcsán csóválá meg fejét,~Ily szavakban törvén ki sóhaja:~„
28 4| megnyílik, tüdeje kitágul,~S ily módon riaszt föl szerelem
29 4| kedvére,~Mert megijedt tőle, s ily szót csalt nyelvére:~„Jancsi
30 4| fenyegetésire~Meg nem ijedt hangon ily módon felele:~„Akinek életét
31 4| katonák közelébe értek,~Ily szavát hallotta Jancsi a
32 4| jóbarát volt,~Kiengesztelésűl ily szavakat váltott:~„Kedves
33 4| hullatának.~A bujdosó király ily szókat hallatott:~„Ugye,
34 4| mi ezt a gonosz népet,~Ki ily méltatlanul mert bánni tevéled.~
35 4| Jancsi nem veszi tréfának,~S ily szóval megy neki a török
36 4| épen most nyita ki,~Mialatt ily szókat mondának ajaki:~„
37 4| igazába’,~Ekkor a királynak ily szó jött szájába:~„Figyelmezzetek
38 4| azután köhhentett,~S végre ily szavakkal törte meg a csendet:~„
39 4| felele,~Azután a király ily szót váltott vele:~„Én a
40 4| Engesztelte a jó asszony ily szavakkal:~„Hagyjon kend
41 4| nehezen vársz te is már reám.”~Ily gondolatokkal ért a faluvégre,~
42 4| lettem e világra, miért?~Ha ily mennykőcsapás, ilyen gyötrelem
43 4| jószivü királya~Az ebéddel őt ily szépen megkinálta:~„Ha már
44 4| fontot~A király, s a mellett ily szavakat mondott:~„Nesze,
45 5| Maga a hon veszte el!~És az ily hálátlan nemzet~Életet nem
46 5| Elfeled vagy szégyenel -~És az ily elkorcsult nemzet~Életet
47 5| tán, s fölösleges a szó:~Ily jóbarátomúl kit bírok én?...~
48 5| bajszom kipödörve.~Így is jó ily bús legénynek,~Akit elhagyott
49 5| istenem, ha gyötrelmében is~Ily boldogító már a szerelem:~
50 5| benne égő agyvelőm.~Oh, az ily perc helyett egy öröklét~
51 5| hegytelen.~Szívem is most ily végetlen róna...~Nincsen
52 5| történt, amit hallotok.~Ott ily regényes dolgok nem történnek.~
53 5| erre kardját elvetette,~És ily szókat ejtett nagy gúnnyal
54 5| pokol,~A kárhozat, hová ily férfi-szoknya megy.~Okos
55 5| félkigyó-félember öleli. - -~Ily szörnyeket lát lázas képzetem.~
56 6| dicsőségnek csillagkoronája.~Ily nagyszerűnek álmodám jövőmet,~
57 6| Járjunk e víg temetőbe~Ily szomorú időbe’!~Szalkszentmárton,
58 6| valólag a világ nem ilyen?~Ily szomorúnak én látom csupán?~
59 6| határa, vége;~Hát a tied ily végtelenség-e?~Csak szerelmed
60 6| lépett,~Háta mögött hallott ily beszédet:~„Hej atyafi, mi
61 6| ki, hogy így halok meg,~Ily szentül!... s én elkészítem~
62 6| tündökölt.~De lelkemet nem ily képek körözték,~Nem ily
63 6| ily képek körözték,~Nem ily vidámak; lelkemet homályos~
64 6| vagyonod.~Csodálkozol, hogy ily váratlanúl~Leptünk meg és
65 6| váratlanúl~Leptünk meg és ily észrevétlenűl~Léptünk eléd?...
66 6| bátya, most énrajtam a sor,’~Ily hang szakasztá félbe Dávidot,~
67 6| istenemre, hogyha átkozódva~Ily szép vagy, asszony, menj
68 6| szólt megvetőleg apjok,~„Ily hasztalanság annyira feltüzel,~
69 6| féltek: épen~E szent helyet ily nagy mértékben~Megszentségteleníteni?~
70 6| Hogy úgy egymást néztük,~Ily szókat ejtettem:~Ha mi most
71 6| lyány, oh lyány, hogy rám ily bánatot hozz,~Nem olvasám
72 6| Nekem való hely; engem ily~Bús szomszédság illet.~Nézem
73 6| egy ebédért -~Jó éjszakát ily nemzetnek!~Elmegyünk a másvilágra,~
74 6| elhagyott, üres szobában áll.~Ne ily halált adj, istenem,~Ne
75 6| halált adj, istenem,~Ne ily halált adj énnekem!~Legyek
76 7| Kutyakaparóban~Igy forog a világ,~Ily szomorún, s az ember vidámabb~
77 7| képzelet s az is ritkán teremt~Ily kedves kisleányt, ily tündér
78 7| teremt~Ily kedves kisleányt, ily tündér gyermeket.~Shakspeare,
79 7| jut róla a mesés világ;~Ily lényekkel lehettek az Olymp
80 7| jártál iskolába?~Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted.~
81 7| Még csak nem is izen.~Hát ily hamar felejt, ily~Hamar
82 7| izen.~Hát ily hamar felejt, ily~Hamar felejthetett?~Az még
83 7| Átkozd meg, kik tégedet~Ily nyomoruságba löktek;~Mondj
84 7| Örűlök rajta, hogy irántam~Ily érzékeny szived vagyon,~
85 7| szeretném,~Ha nem szeretnél ily nagyon.~Mezőtúr, 1847. június
86 7| bennetek, kivánom:~Nyiljon ily út nektek is utánam.~Feleség
87 7| könnyeim.~És ez jó, hogy ily hideg van,~Legalább sietnem
88 7| mennydörgése,~Mely, míg hozzám ér, ily parányivá törpül,~Vagy talán
89 7| van-e ott is élet?~S ha van, ily gyötrelmes, ily bús, mint
90 7| ha van, ily gyötrelmes, ily bús, mint a földi?~Áll-e
91 7| más emberekhez.~Mert az ily kis tréfácskával~Engemet
92 7| SZIVEM~Isten, alkotál-e~Több ily szívet is már~Mint az én
93 7| szivem?~Volt-e másban is már~Ily sokféle és ily~Forró érzelem?~
94 7| másban is már~Ily sokféle és ily~Forró érzelem?~Hű tanya
95 7| követ, hogyne bámult volna?~Ily kapitánnyal még sohasem
96 7| kardot,~S lelkesedve tovább ily beszédet tartott:~„Jertek,
97 7| iróeszközt kére,~Írt, s ily szókkal adta át megírt levelét:~„
98 7| szólott, csak szíve dobogott.~„Ily nagynak hittem és ohajtottam
99 7| hived volt,~Rajtad most ily hirtelen kiad.~Megosztottam
100 7| históriákat mond;~Balgatag, ki ily dicső napokban~Kenyeret
101 7| volt az idő,~Mint most, ily hideg, zimankós,~Így szakadt
102 7| esketés diján.~Igaz, hogy ily leány nem~Minden bokorban
103 7| dicsően~A hat-vágás apád,~Hogy ily isten-csapástól~Menekjék
104 7| szegény gazdagok, kiken ily~Rongyházi is sajnálkozik!~
105 7| te balgatag világ, te az~Ily dőrét bölcsnek nevezéd,~
106 7| orrot, melyet~Invalidussá ily nagy és szent dolog tett.~
107 7| Éhgyomorra csak nem kaphat ily munkába.~Az almáriomnak
108 7| Szabott fejemre a sors ily kemény törvényt.~Hogyha
109 7| városába’,~Nem írtam legyen azt ily szörnyen hiába.~Azt írtam:
110 7| Igy maradj te emlékimben,~Ily kedvesen, ily dicsően...~
111 7| emlékimben,~Ily kedvesen, ily dicsően...~El tehát, el
112 7| Ártatlanul ölettél meg!”~A bíró ily szókra ébred,~És fölpattan
113 7| Bár Bolond Istóknak hínak,~Ily bolond csak nem leszek -~
114 7| mint ottan,~Lesz-e több ily sors, mint az enyim?~Értem,
115 7| kiszáradott a torka,~Nem is csoda ily melegben,~Süt a nap eszeveszetten.~
116 8| nagy vétek,~Jól tudom, az ily tett ég és föld előtt.~S
117 8| főbe vágta.~Vessző s egy ily fickó parancsol néki,~Oh
118 8| de még ember sem űzhet~Ily gunyos játékot gyermekeivel!~
119 8| könyörűlet.~A királyi udvarból ily~Nyájas szavak jöttek:~„Dolgozz,
120 8| lenn kicsiny vagy;~Az ember ily csodát nem ért. -~Nem én
121 8| Népetlen a város... ki járna ily~Időben kinn?... és mégis,
122 8| nem volt ilyen magas,~Ha ily magas lett volna, tennap
123 8| Hát illik ez,~Illik hozzád ily káröröm?~Nem, ez nem illik,
124 8| utcából ki, a másikba be,~Ily hosszu útat még nem tett
125 8| nagyanya,~Mint én vagyok, s ő ily rosz unoka!~De már nincs
126 8| szivemnek közepén lesz is!”~Ily vallomást tett... nem hallotta
127 8| hozzám; szolga lész, igaz,~De ily urat szolgálni, mint én,~
128 8| vele.~Csak már viradna, ily nyomasztó~Éjem tán még nem
129 8| elveszített szabadságukat?~Hogy ily nagy a fény, az öröm.~Nem;
130 8| fognak győző-ünnepemben.~Ily hitvány az ember, ily hitvány
131 8| győző-ünnepemben.~Ily hitvány az ember, ily hitvány valóban!~Csak miljomad
132 8| daloltok még ti, jámbor költők,~Ily időkben minek az a dal?~
133 8| Azóta két év elhaladt.~Ily ősz volt akkor is, ilyen
134 8| vagy.~Csak már ne volna ily borús,~Ilyen sötétfelhős
135 8| közöttök Kont,~Királynak ily beszédet mond:~„Itt vagyunk,
136 9| merne nékik ellenállani?~Ily bátorságot szívében ki hord?~
137 9| sereg miatt,~Hogy annak egy ily tábornokja van.~Tábornok
|