Rész
1 1| ne késsél,~Ajtóm nyitva áll.~Dunavecse, 1841. június
2 1| elragadtad ezt,~Csak romja áll még: a keserv, a kín!~Oh,
3 1| fenekében~Nem egy szép gyöngy is áll.~Pápa, 1842. február~
4 1| jobbját néki nyujtja,~S áll majd halványan, majd elpirúlva;~
5 1| Istenszép alakkal rózsafényben áll,~Mely után epedve küzd a
6 1| a múzsa~Kegyelt papnéja áll,~Bájlóbb a kikelet kertjének~
7 1| De a zajongó nép között áll~Az ifju mereven,~Ah érzeményi
8 1| Romlása érkezett.~2~Zajtalan áll a~Gyász-arcu csatahely,~
9 1| száll,~A győző fejdelemnek áll,~És véle őt leverte!~‘Te
10 3| pusztán s szárazon a törzsök áll,~Hamar éri a sodró vész,
11 3| ÜRESEN ÁLL MÁR A KANCSÓ...~Üresen áll
12 3| ÁLL MÁR A KANCSÓ...~Üresen áll már a kancsó, bort bele!~
13 3| szála~Minket összefont,~Áll, amíg csak vért bir a szív~
14 3| TÁVOLBÓL~Kis lak áll a nagy Duna mentében;~Oh
15 3| jövendő tündérkert gyanánt áll,~S csak midőn a tömkelegbe
16 4| Pesten~Eladhatom jó pénzen.~Áll a határzat, áll erősen,~
17 4| pénzen.~Áll a határzat, áll erősen,~Be kell Egerbe mennem!~
18 4| Mihály~S Béranger már alattam áll,~Alattam áll általatok~Szép
19 4| már alattam áll,~Alattam áll általatok~Szép bordalok,
20 4| Régen összeroskadt... s áll az akasztófa.”~Pest, 1844.
21 4| tanyákon túl a puszta mélyén~Áll magányos, dőlt kéményü csárda;~
22 4| több ily ritka nemétől,~Áll a díszes kocsma, amelyet~
23 4| HALÁLOM~A halál két neme áll előttem,~Nem tudom, hogy
24 4| osztályrésze volt.~Előttem áll a délután, midőn~A színészetbe
25 4| ég,~Mivel mostanság úgy áll a világ,~Hogy új lakó a
26 4| Ottan nem egy hordó bor áll.”~Szólott a pap, s leballag
27 4| csak nem jön rá, hogy hol áll?~És így csapért szomszédba
28 4| féltés benne mint haramja áll,~Kezében tőr; kétségb’esés
29 4| beszélt, amint itt írva áll:~14~„Hogy is kezdjem csak
30 4| látása.~Egy nagy sárkánykígyó áll itt a kapuban;~Elnyelne
31 5| Nemsokára végkép romban áll?~Legfölebb is egy vén remete,~
32 5| dombra szögzött szemmel.~Áll a hajós a parton~S a tengeren
33 5| kőszirt most már olyan szépen~Áll a látkör végén a kék messzeségben;~
34 5| leányka nem felel;~Csak áll és némán nehezíti~Kis kendejét
35 5| Tündérország, mely előttem áll;~Sikerüljön ezt bevennem:
36 5| pohár, amely csordultig áll...~Drága bor!... s ha a
37 5| Ki a síkra búsfélénken áll -~Vigalomra hát - vigan
38 5| messze tengerén~Imitt-amott áll egy fa, mint sziget,~S hová
39 5| ereje szólni, csak merőn áll és néz.~De föllázad a vér
40 5| kalapot,~A födelet.. ekkép áll hajadon fővel,~Mintha urával
41 5| melyik volt az ablak.~Még áll s emelkedik az éghez kéménye,~
42 5| ki a nyeregkápábul.~Azért áll a hintó és nem mozdul.~A
43 6| Isten csodája, hogy még áll hazánk.~Igy hordozunk sok
44 6| Isten csodája, hogy még áll hazánk.~S míg egymást martuk
45 6| Isten csodája, hogy még áll hazánk.~Ott foly Sajó...
46 6| Isten csodája, hogy még áll hazánk.~S ott van Mohács...
47 6| isten csodája, hogy még áll hazánk.~Mi lesz belőlünk?...
48 6| Örömben.~Mozgó hegyekbül áll~A vészes óceán,~Kelnek s
49 6| várudvarban, a~Kapusnéhoz közel,~Áll, mint megvert kutya,~És
50 6| kisértetként~A zsarnok őszapa~Áll a toronytetőn...~Hangjához
51 6| eldönti, ami nem az.~Ott áll a sír most emléktelenűl,~
52 6| képem,~Hogy rajta oly köd áll.~De ép azért jövék, hogy~
53 6| majd sötéten;~S egy sem áll, egy sem pihen meg.~Hova
54 6| Dunának kellő közepében~Áll a sziget virágos kertképen.~
55 6| lelke benne a hal.~Bár a tó áll: a hal benne nyargal.~„Zsivány
56 6| partjaihoz ére.~Dunaparton áll a révház felett,~Hol annakelőtte
57 6| belép férjéhez és rémülve áll meg.~A másik ajtó ekkor
58 6| kétségbesés, a~Halál szolgája áll e küszöbön,~Ekkép a férj;
59 6| Menjünk, induljunk, készen áll a sajka.~Tenger, ne nyeljen
60 6| pirja~A rozsda, amely rajtam áll.~Csörgess ifjú, csörgésem
61 6| Egy könny most is pillámon áll...~Barna lyányka, ha itt
62 6| drágakővel,~Csordultig áll.~A koldusból nagyúr lett.~
63 6| porszemet, mely csak magában áll,~Elfúja egy kis szellő,
64 6| dicséretedre,~Hogy itt könyvemben áll neved.~Koltó, 1846. november
65 6| csak alig láthatom.~Magasan áll a Fiastyúk az égen,~Szólanak
66 6| lombjai -~Mindez, mind előttem áll.~Oh e kertben kert volt
67 6| ronyos, mégis éhes,~Közel áll az elveszéshez.~S szellemének
68 6| elhagyott, üres szobában áll.~Ne ily halált adj, istenem,~
69 7| által meg nem látogatva,~Áll egy régi kőszent;~Ennek
70 7| ősszel.~Messze tengerparton~Áll a szent sír, a zöld~Tenger
71 7| bezzeg üres nyerge,~Ott áll a kapunál kapálva, nyerítve.~
72 7| bezzeg üres nyerge,~Ott áll a kapunál kapálva, nyerítve.~
73 7| most szájtátva,~Fejcsóválva áll mellette.~Türelem, te...
74 7| nem angyal, aki ott őrt áll előtted;~Ne félj, nem örökre
75 7| enyim, én a tied,~Nekünk áll a világ!~Magas a nap fejünk
76 7| Sári néni,~Guggol s nem áll; nem akar már nőni,~Van
77 7| CSONKA TORONY~Vén torony áll a rónaság felett...~Letűnt
78 7| rabszolgaságban éljetek.~A torony áll még egyes-egyedűl,~Ez is
79 7| világ krónikája;~Tótágast áll az esze,~Ki csak egyszer
80 7| örömibül?~S vehetünk. Rajtunk áll, hogy boldogok legyünk.~
81 7| Sivatag közepén,~Magában áll a zászló,~Melyet szolgálok
82 7| oltáránál,~Bár a világ odább áll,~Megállok a siriglan!~Szatmár,
83 7| kezéből~A mankót a halál... áll még a gólya fölötte,~Méla
84 7| lyányság, mint a méhe-raj, áll;~A legszebbtől egy virágot
85 7| Fut lefelé mélyen, meg sem áll szivéig.~Ott áll haloványan
86 7| meg sem áll szivéig.~Ott áll haloványan a vezérhölgy
87 7| világ,~Vagy örök idők óta áll?~S fog-e örökké állani,~
88 7| fa s bokor nélkűli rónán~Áll a kis domb egyszerű jelével,~
89 7| köpönyeg,~Oly nyugodtan áll, s ezt mondja~Kimondhatatlan
90 7| körülötte~Olyan szomorún áll.~Éspedig nagy épület,~Nem
91 7| királyi széken.~„Most nekem áll a világ!”~Ekképen gondolkodék,~„
92 7| most is, mint a szikla,~Áll erősen egy helyen.~Áldd
93 7| hely, Párizs,~Hol elbájolva áll a jövevény.~Ah ujra látom,
94 8| kilátszik mezítelen teste,~Ugy áll a hidegben s didereg...
95 8| Szájokban a pipa,előttök palack áll~Megtelve a pince legrégibb
96 8| Vasrostélyos kicsiny ketrecben áll~Az oroszlán, a sivatag-király.~
97 8| árnyékára legalább.~Ott áll merően, méltóságosan,~Még
98 8| vehették hős tekintetét.~Merően áll, miként a piramíd, amely~
99 8| bár a történetben~Ottan áll a győző-név ragyogva,~Átkozott
100 8| S esküvék, hogy bosszut áll,~Megöli a szabadságot~És
101 8| halálom~Majd mint vonzó példa áll...~Én betöltöm esküvésem...~
102 8| intézi,~Hogy az idő nem áll, de folyton-folyva mén,~
103 8| földébe kit Árpád ültete.~Itt áll az ifju tölgy, nézzetek
104 8| vétkes,~És akiért inni nekem áll tisztemben,~Minden jó magyarnak
105 8| éled a félholt tetem.~Ott áll majd a krónikákban~Neved,
106 8| Büntessétek a felszólalót;~Áll még Munkács, áll az akasztófa,~
107 8| felszólalót;~Áll még Munkács, áll az akasztófa,~De szivemben
108 8| De szivemben félelem nem áll...~Bármit mond a szemtelen
109 8| Kiállunk,~Ha elesünk, új sor áll föl~Utánunk;~Ha két magyar
110 8| Fél-tisztelet, fél-rettegés előtte.~Áll még a hegy, de orma bús
111 8| parancsolok!~Mert nemzet áll itten,~Egy megbántott nemzet
112 8| keservesen.~Amott egy nagy ágas~Áll szomorún, egykor kútágas
113 8| szóltak:~„Lángban, vérben áll a haza, király,~Jer és győzd
114 8| Aztán ellökte, hogy mért áll az utban?~Sarat kent rá,
115 8| Erőszak által,~De nyitva áll mindennek, ami szép s jó.~
116 8| Elmondta, mily magában áll a földön,~Hogy nincsen ember
117 8| Minden szavára~Egy ördög áll elé,~S az ördög nem hatalmasabb,~
118 8| Ott a fasornak árnyékában áll,~S fölnéz a kastély amaz
119 8| Nehéz a föld? mely~Fölötted áll.~Mi volt lágyabb, az~Én
120 8| gyilkos, ki s hol van ő?~Ott áll... de már fekszik, nem áll,~
121 8| áll... de már fekszik, nem áll,~Félhalva fekszik, leverék~
122 8| hajával, véres homlokával~Áll a viharban maga a magyar.~
123 8| Annyi, ami fölkiált az égre.~Áll a tenger nagy elbámultában,~
124 8| tenger nagy elbámultában,~Áll a tenger és a föld mozog,~
125 8| képe,~Aki eszét vesztve áll magában~Beburkolva rongyos
126 8| azt a szádat, be csókra áll!”~Ma meleg csók, holnap
127 8| hol egykor tűz vala!~Igy áll a záporfelhők fátyola~Az
128 8| mibe lőjjem?~Királyi szék áll előttem,~Belelövöm bársonyába,~
129 8| bakó, sujts, míg egy fej áll!”~Sujt az, s hullanak a
130 8| király,~Az elítélt egyenest áll,~Olyan az ő tekintete,~Mint
131 9| sorozva~Katonának s ottan áll a sorba’.~„Hagyd el, anyjok,
132 9| törénk!~Él a magyar még, áll a hon, s hol egykor~Olyan
133 9| baj; szomorúbb,~Mi hátul áll,~A döghalál.~Be kijutott
134 10| zugolynak éjjelében,~Miként rém áll a bűntanya,~Zord réme a
135 10| oh vissza,~Még érintetlen áll.~S vedd még ez egypár könnyet~
|