Rész
1 1| Csak vers, mit az árva ifju~Nyerhete tőle.~Hát legyen
2 1| zajongó nép között áll~Az ifju mereven,~Ah érzeményi zavarának~
3 1| Egyszer teremthetett!”~S az ifju elsiet~Szerelme vágyiban~
4 1| érdemkoszorút arat.~S az ifju? ... Az ifju tetszés-zaja~
5 1| arat.~S az ifju? ... Az ifju tetszés-zaja~Fel-felzeng
6 2| Együtt vándorlanak.~De míg az ifju megy~Csüggedt lépésivel,~
7 2| Gyorsan sikamlik el;~S az ifju ajkain~Míg néma csend honol,~
8 2| danol.~A hegysor elmarad;~Az ifju s a patak~Sík róna térein~
9 2| Tovább vándorlanak.~De, ifju és patak!~Oly gyorsan szerepet~
10 2| Míg gyors szökés között~Az ifju dalt zeneg.~Az elnémult
11 3| vére forr.~Lantot ragadt az ifju karja,~Lantjának adta érzetét,~
12 4| Harcra készülőben;~Volt egy ifju a sereg közt,~Halovány szinében.~„
13 4| Tiszt uram,’ felelt az ifju,~‘Már az az én gondom:~Mérthogy
14 4| Unokaöccse oly gonosz,~S szép, ifju a neje;~Unokaöccse ver szöget~
15 5| jősz el;~Kinn falun lesz ifju, szép galambom,~És szabad
16 5| mindenik bokor,~Amelyben űlnek ifju ibolyák,~Miként figyelmes
17 5| a lyánykának?~Ki szép és ifju volt~S kinek sírjára könnyeim
18 5| Y VILMA KISASSZONYHOZ~Ifju szivecskéd legelőször játsza~
19 5| Kiskunsági Szentmiklósnak~Ifju népe!~Benyitottál a szivemnek~
20 5| És a vidéket még egy ifju lakja;~Szegény fiú, a legszegényebb
21 5| messzebb lát~Sejtelmivel.~Az ifju szíve lánglobogva ég;~Világít
22 5| Hadd szorítsam jobbod, ifju bajnok,~Én, ki ilyen rokonszellemű~
23 5| kisleányból hajadon,~A kisfiúból ifju lett;~Jött az idő, mely
24 6| Most csónakunk után?”~Az ifju szólt.~A lány felelt: „Evezz,~
25 6| gyermek, s nem valék~Még ifju. Ez az élet legszebb éve,~
26 6| Nyugalmat élvez.~Álmában az ifju elmegy kedveséhez,~Kiért
27 6| koszorúja,~S akit várt, az ifju megjöve,~És látá az érkezőt
28 6| vitorlás hajón a~Boldog ifju a tengerre szállt;~És a
29 6| messzeségen át.~„Menj, menj, ifju”, gondolá magában,~„Sok
30 6| mint téged.”~Így beszélt az ifju révészlegény,~De megnyugodt
31 6| reménnyel a jövő estére.~Az ifju ment a révésztanyába,~A
32 6| Gyöngéd karokkal tette őt az ifju~Egy kerevetre: csínnal bánt
33 6| visszajő,~Rég elvirítnak ifju bájaid.~Azért feledd őt
34 6| térdét, és így esdekelt:~„Oh, ifju, arcod nem oly ördögi,~Miként
35 6| Dávidot Perenna,~S így szóla: „Ifju, igazán szerettél?~Volt
36 6| Szeretlek egyre,” válaszolt az ifju,~„Szeretlek, mint a völgyet
37 6| borzadva hátrált, de az ifju őt~Ölébe fogta s vitte kifelé.~
38 6| szép tájt láthatok.~Mint ifju már Hellasról álmadoztam,~
39 6| Szabadságért küzdött az ifju,~S börtönbe dobták, ottan
40 6| benne halad.~Megy a komor ifju, ragadja lova.~Száguldó
41 6| Száguldó paripán, komor ifju, hova?~„Mit tudta, hová
42 6| vett?”~S így céltalanúl az ifju halad.~Előtte, utána ködborulat.~
43 6| tövisfa, a reggeli dértül~S az ifju halvány arca szeme könyétül.~
44 6| kedvesek:~Agg szülők és~Ifju lyányka~S mind, akiket szeretek.~
45 7| Hát még ha eszembe~Jut ifju virágom,~A barna leány,
46 7| Gyűlt a toronyba a sok ifju bajnok,~Harc-öltözetnek
47 7| szikra lángra lobbant, ahogy~Ifju lett a gyermek:~Talpam alatt
48 7| varju károg.~Hej, sok derék ifju legény,~Ki nyakamon függött
49 7| a börtön... ettül félek.~Ifju rab, nézd, mint virít az
50 7| S emeljétek paizsra~Ez ifju leányt,~Ki mátul egész szivemet~
51 7| mint királyné.~Üdvezlégy, ifju királyné!~Ott fönn lerántom
52 7| nagyapám,~És tüzes, mint ifju babám!~Húzd rá cigány, húzzad
53 7| mondja követem, hogy szép és ifju asszony.~Meg kell látnom,
54 7| szép nézni eztet.~Jött az ifju hajnal, az ékes levente,~
55 7| puha kebel.~Mosolyognak ifju cimboráim,~Gúnymosoly, mely
56 7| takará el a bérci tetőt.~Még ifju szivemben a lángsugarú nyár~
57 7| S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,~Hogy elhagyod
58 7| e kebel!~Ölemben kedves ifju feleség,~Milyenről lelkem
59 7| is tudom:~Ballagott egy ifju kinn a~Pocsétás országuton.~
60 7| réteken~Mentem keresztül. Ifju emberek~Jártak körűlem,
61 7| borzalom! fejem fölött~Egy ifju lógott fölakasztva.~Elrohanék
62 7| Nem is oly rút, mint az ifju véli...~Nincs itt angyal,
63 7| Nap az égre emelkedik,~Ifju feje földre esik,~Nyaka
64 7| sárga éjfél,~Sírjából az ifju fölkél,~Halomtalan sírgödréből,~
65 7| hang költé fel,~Jött az ifju éjfelenként,~És bedobta
66 7| leomlott minden gát,~S az ifju végre elvivé~Magával a leányt,~
67 7| nekem.”~Igy beszél a jámbor ifju~A záporhoz, mely utána nyargal,~
68 7| dől rá vad haraggal.~És az ifju?~Ott helyben megáll merően,~
69 7| hordja.”~Igy elmélkedék az ifju ember,~S erre oly jóizűt
70 7| kegyetlenebbűl szakadott.~De az ifju győzte türelemmel,~Állt
71 7| szivárványos lett - talán az~Ifju kedvétől - az ég.~„Szép
72 7| Ez komor tanya,~Ahová az ifju mégyen,~Mélyen benn a~Puszta
73 7| Csiptető vasával...~Szólt az ifju hozzá~Elragadtatással:~„
74 7| Legrégebben eltemetve ott.~És az ifju lelke a pajkosság~Tarka
75 7| Hosszu ne legyek:~Mint az ifju jóslá, meghivá őt~Vacsorára
76 7| ne mondd ezt,” szólt az ifju.~„Isten ellen vétkezel vele...~
77 7| sok búnak embere,~És az ifju szót emelni~Csak hosszú
78 7| megédesül.”~Még soká beszélt az ifju,~És az agg mindig jobban
79 7| tanultad ezeket?~Ki vagy, ifju, hogy hínak?”~Az pedig a
80 7| végig arcán:~„Isten hozzád, ifju ember,~Akitől én... aki
81 7| maradsz, barátom?”~Szólt az ifju: „Maradok;~Kötelességem
82 7| Milyen szépen néz reám...~Ifju ember, hol vagy? nézz ide,~
83 7| ide,~Ez az én kis unokám!~Ifju ember, addsza kezedet,~Mert
84 7| hallgatának,~Végre szólt az ifju vándor~Az öreg gazdának:~„
85 7| Hej dicséri az öreg az ifju~Elméjét, a lyány pedig szivét!~
86 7| a ketten,~S rákezdte az ifju is, tán~Még keservesebben.~
87 7| Mondátok: „Jer Párizsba, ifju pásztor,~Használni magas
88 7| békés polgár~Lesz a tüzes ifju?~Ki néha magával~Nem bírt,
89 8| többet érő kincse,~Édes szép ifju hitvesem,~Minek nevezzelek?~
90 8| a gyermek Zoltán markos ifju nem lett,~Akire magát rábízhatta
91 8| Árpád ültete.~Itt áll az ifju tölgy, nézzetek szemébe,~
92 8| pillantása városok égése.~Ifju ember, Zoltán, nevünk nagy
93 8| valának, s indulnak robajjal.~Ifju kedvvel mentek az öreg legények,~
94 8| A TAVASZHOZ~Ifju lánya a vén télnek,~Kedves
95 8| Megszeplősitette.~Szép az asszony, ifju és jó,~Asszonyok virága!~
96 8| mennem.~Vén Budavárban van~Ifju menyasszonyom;~Érted száz
97 8| cserfa-koszorút hozott az~Ifju király a harc mezejérül.~
98 8| kedvesem!~A harmadik madár egy ifju sas,~Szárnyának röpte merész
99 8| Zsigrai,~Laczkovics és a szép ifju Szentmarjai,~Ezek és több
100 8| álmad királyi lesz!~Egy ifju férfi, a családapa,~Az asztalnál
101 8| 10~Kiért a városból az ifju.~Midőn kiért a szűk falak
102 8| először szabad!~És ment az ifju, egyre ment,~Amerre szép
103 8| zaj...~Ottan megállt az ifju,~Körültekintett áhitattal,~
104 8| neki;~Eszében tartá ezt az ifju~S nem hagyta teljesítlenül.~
105 8| gyermek ifjuvá lett~S az ifju férfivá.~Esztendő esztendő
106 8| falujokba~Jegyzőnek, és az ifju ment,~Ment örömest és boldogan.~
107 8| karéjba~Állottak, és az ifju jegyzőt~Hallgatták a vén
108 8| volt a faluban, mely~Az ifju apostol fejére~Átkot mondott
109 8| hölgyek szive!~Nem is sejté az ifju, hogy barátja,~Hogy pártfogója
110 8| készakarva?~Sem a lyány, sem a ifju nem tudá.~És egyre hosszabbak
111 8| kebele?~Eszébe nem jutott) az ifju~Elmondta életét.~Elmondta,
112 8| őt.~Méltósággal felelt az ifju:~„Uram, kikérem a leckéztetést,~
113 8| tenni készek.”~Igy szólt az ifju, meghajtá magát s ment.~
114 8| tüstént agyonverik.~Beszélt az ifju, amint tőle telt,~Beszélt
115 8| nincs ott a leány,~S az ifju mégis néz föl, néz merően,~
116 8| Kegyedre vártam,” szólt az ifju,~„Kegyedre vártam, azt reméltem,~
117 8| lelkem védangyala!”~Indult az ifju és ment volna, de~Kezét
118 8| és mozdulatlan állt...~Az ifju szédelgett... megállt esze...~
119 8| mit teszesz velem?”~Az ifju kebelére hajlott,~S együtt
120 8| dijazzák.”~Bódultan tért az ifju vissza, mintha~Falnak ment
121 8| nap sugárai!”~És így az ifju~Nyugonni hagyta gondolatjait,~
122 8| A roskadt aggból izmos ifju lett,~És homlokán rejtélyes
123 8| kell.~Isten veled, szép ifju hitvesem,~Szivem, szerelmem,
124 8| ragyog.~Isten veled, szép ifju hitvesem,~Szivem, szerelmem,
125 8| azért.~Isten veled, szép ifju hitvesem,~Szivem, szerelmem,
126 8| viadalt.~Isten veled, szép ifju hitvesem,~Szivem, szerelmem,
127 8| maradjak-e?~Isten veled, szép ifju hitvesem,~Szivem, szerelmem,
128 8| vagyok.~Isten veled, szép ifju hitvesem,~Szivem, szerelmem,
129 8| szerelmemet.~Isten veled, szép ifju hitvesem,~Szivem, szerelmem,
130 8| teremtve,~Hogy éltemnek ifju lombja nőtt!~Üdvezellek,
131 10| szüntlen oly hideg~S az ifju birtok- és vagyontalan.~
132 10| megszakasztja~Bucsúját a leány.~‘Nem ifju, menni nem fogsz,~Neked
133 10| idő után~Oltár előtt az ifju,~Oltár előtt a lány.~S tán
134 10| mondanom nem is kell~Hogy ifju és leány~Hűséget esküvének~
|