Rész

 501  4|              szörnyű dolgok véget érnek, s a költemény hőse szörnyű
 502  4|               Megelőzöm vágyait~Éd’sapám s anyámnak.~Lesz csinos ház,
 503  4|                 tudom,~Szívesen fogadja.~S hogyha szép lyányt kaphatok:~-
 504  4|             Valahol a bártfai forrásnál,~S mondhatom, hogy nagy örömet
 505  4|             Imádkozzunk a bor istenéhez,~S hagyjuk a világot papolnia,~
 506  4|              csak úgy csendesen vígadok.~S ha bizalmas ember van mellettem,~
 507  4|                 magát keresztültörhette,~S nem birta őt a baj sírba
 508  4|          megemlegeted;~Én rontok hozzád, s akkor jaj neked:~Agyonszorítlak
 509  4|                  szárból sűrűn füstölök,~S elmerengek majdnem reggelig...~
 510  4|                 galléron csíp az unalom,~S összenyaggat irgalmatlanúl...~
 511  4|            Vagyis: megpendítem lantomat,~S kong belőle oly szeráfi
 512  4|             Egymással fölöttem hajbakap,~S csakugyan az első markosabb. -~
 513  4|                  belőle a vért ontanom!”~S e gondolatra kancsóm kiürűl,~
 514  4|               kell, otthon munka vár”...~S a többi! - - szóval, mátul
 515  4|             Mindig pénz fogytán fogadom;~S amint pénzem jön: akkor
 516  4|            Asztalt számára nem terítnek,~S ki hinné? éhen mégse’ vesz;~
 517  4|        vendéglőkbe~Bekullog ismerősihez,~S egy-egy falatka innen, onnan...~
 518  4|                többé~Nem láthatok lyányt s pipafüstöt!~Pest, 1844.
 519  4|                  Indulóban vagyok én is,~S nem megyek magamban;~Holddal
 520  4|               Csak egy jó szót is velem.~S annál megfoghatlanabb ez,~
 521  4|             nincs szeretője,~Bort igyék,~S hinni fogja, hogy minden
 522  4|                  az, akinek~Pénze nincs,~S az övé lesz a világon~Minden
 523  4|                bort az, akinek~Búja van,~S a bú tőle nyakrafőre~Elrohan.~
 524  4|                  Dühhel nyakon ragadtuk,~S függtünk letéphetetlenűl,~
 525  4|           elfeledni nem fogom soha~A jót s roszat, mely ott közöttetek~
 526  4|                  szavába; ámde ő rohant,~S vezette gyorsan az igazgatót.~
 527  4|                 jóbarátom, isteni is az!~S önnek szeméből olvasom ki,
 528  4|                az ételek~Fölötte drágák, s ami több: roszak.~Az ispán
 529  4|           elvalék velök;~Faluzgatánk jó- s balszerencse közt.~De a
 530  4|                utószor”-t, a görögtüzet,~S tudj’ a manó, mily csábitásokat.~
 531  4|              szétoszolt~Egymást érő bel- s külviszály miatt;~S én újra
 532  4|                 bel- s külviszály miatt;~S én újra jártam széles e
 533  4|                  itt is azt tapasztalám,~S tapasztalásom nem volt olyatén,~
 534  4|              művészet szent szerelmiből,~S haladni nincsen semmi ösztönünk.~„
 535  4|               Kik a világnak söpredékei,~S itten keresnek biztos menhelyet.~
 536  4|                 Barátom, ez fájt énnekem s neked,~Ez keseríte minket
 537  4|                 mondom, kabátja zsebibe.~S hogy pénzre tett szert,
 538  4|                 szert, lett Megyeri vig,~S hazafelé menvén, ugrándozik.~
 539  4|                Legyen egy kis embersége,~S nézzen kelmed néha be.~Hiszen
 540  4|           kegyelmed~Kedves kollega uram,~S mátul fogva sugarával~Ne
 541  4|          Bebaktat egy közeleső~Kocsmába,~S iszik, mint a kefekötő,~
 542  4|                Bújába’! -~Ha jön az est,~S a felleg oszlani kezd,~Látjátok
 543  4|              néha~Szivem majd megszakad.~S lássátok, szépeim! ha~A
 544  4|                  előttem~Éjjé sötétedik,~S a sötétséges éjben~Vihar
 545  4|            lassanként,~Elzúg a fergeteg,~S én újolag vidám, kék~Eget
 546  4|                   kék~Eget szemlélhetek;~S a fölvidámult égen~A régi
 547  4|                 Csak még egy pillanat...~S most pókháló födözné~Versíró
 548  4|               fekünném~A sírban hidegen,~S a föld hideg porával~Vegyűlne
 549  4|                  Az ágyba vágom magamat,~S hej a szüret! ezt mormogom~
 550  4|                   És a szüretről álmodom~S a borról minden éjjelen;~
 551  4|            tennap egy új vendég érkezék,~S ily alkalomkor lakmát tart
 552  4|                  beléd!”~Fölébredt végre s nyitja a kaput,~S az úr
 553  4|                  végre s nyitja a kaput,~S az úr egy hulló csillagon
 554  4|               egy hulló csillagon lefut,~S a földre ép oda ereszkedett,~
 555  4|              ifjú ember mondá a panaszt;~S az isten ekkép szólitá meg
 556  4|             isten ekkép szólitá meg azt,~S megszólitása hangzott nyájasan:~„
 557  4|        Kapaszkodjék csak föl az ablakon,~S kit ott a pap ágyában látni
 558  4|                 halkkal fölkapaszkodott,~S nagy istentelenséget láthatott:~
 559  4|             ember~Hon jólléteért teszen.~S a király a honnak atyja,~
 560  4|              Csak tégedet ne ismernélek.~S mégis, mégis... nem volna
 561  4|               CSOKONAI~Egy kálomista pap s Csokonai~Egymásnak voltak
 562  4|              Kilódul egyszer Debrecenből~S a jóbarát előtt megáll,~
 563  4|                  a jóbarát előtt megáll,~S: ihatnám, pajtás! így kiált
 564  4|                 bor áll.”~Szólott a pap, s leballag véle~Csokonai Vitéz
 565  4|                   hogy jön talán a csap.~S a csap nem jött, és a pap
 566  4|            egészen az övé vagyok;~Bánat- s örömkönny forr szememben,
 567  4|       Szemfényemet vesztettem volna tán.~S hallottam édes ajkaik zenéjét,~
 568  4|                  születtek Árpád daliái,~S ragadva kardot, a vérkedvelőt,~
 569  4|             Midőn az ütközetmoraj kihalt~S az áldomás csengése jött
 570  4|        megdalolni méltó tárgyam nincsen;~S ha volna is, mi lenne sikere?~
 571  4|               boldogság anyaként tanyáz,~S tündérleányt szűl: a szép
 572  4|              mosolygjatok, mosolygjatok,~S én újolag föltámadok,~Föltámadok!~
 573  4|                  meg, mi kín van bennem,~S hogy azt mind érte hordozom.~
 574  4|                  azt mind érte hordozom.~S ha szenvedésem látni fogja,~
 575  4|                 szenvedésem látni fogja,~S a halvány színt, melyben
 576  4|            kihalt tüzed, mely értem ége,~S frigyünknek vége, vége.~
 577  4|                 úgy ki csontotokat a sír~S a mennyország lelketek!~
 578  4|                  önkény~Korlátokba zára.~S nemcsak közdolgokban~Vagy
 579  4|              mondotta szőke szép Iluska,~S a ruhákat egyre nagy serényen
 580  4|          subájáról,~Közelebb megy hozzá, s csalogatva így szól:~„Gyere
 581  4|               ezek a szók a gondolatot:~(S nem mondhatni, hogy jókedvvel
 582  4|               megnyílik, tüdeje kitágul,~S ily módon riaszt föl szerelem
 583  4|                 ha roszúl bánik veled. -~S kend ne akadjon fönn azon,
 584  4|                 Jancsi fölkapta subáját,~S sebes lépésekkel ment keresni
 585  4|                meg ezt a feleletet adta,~S megkapta bajszát, és egyet
 586  4|            haragszik oly nagyon gazdája;~S ha ütlegre kerül a dolog,
 587  4|           ballagott~Jobbra is, balra is; s mindevvel mit akar?~Nem
 588  4|             kedvére,~Mert megijedt tőle, s ily szót csalt nyelvére:~„
 589  4|    pásztortüzeket;~Mikor utójára megállt s visszanézett,~A torony bámult
 590  4|                   5~Mikor a nap fölkelt, s a holdat elküldte,~A puszta,
 591  4|     halászmadarak~Hosszú szárnyaikkal le s föl szállongtanak.~Jancsi
 592  4|               ballagott sötét árnyékával~S elméjének sötét gondolkozásával;~
 593  4|            megnyílt a felhők csatornája,~S a tó vize sűrű buborékot
 594  4|             kapának,~Jancsinak rohantak, s szólt a kapitányok:~„Szerencsétlenségnek
 595  4|                 jártak Jancsi elméjében,~S tettetett jókedvvel szólt
 596  4|              kancsók mélységes fenekét!”~S a kancsók mélységes fenekére
 597  4|               mélységes fenekére néztek,~S lett eltemetése fejökben
 598  4|             darabhoz vérfoltok ragadtak,~S én ilyen kincsekkel legyek
 599  4|           mesterségem.~De magyar vagyok, s a magyar lóra termett,~Magyarnak
 600  4|                 mikor a mentét fölkapta,~S villogó kardját a napnak
 601  4|              csodálni,~És amerre mentek, s beszállásozának,~Induláskor
 602  4|         Magyarországot egyszer beutazta,~S ekkor Magyarország jámborlelkü
 603  4|             magyaroknak védelmére kiáll,~S a tatár császárral, kivel
 604  4|               kapták magokat,~Leszálltak s hátokra vették a lovokat.~
 605  4|                dombok mindig magasabbak,~S mikor a két ország határát
 606  4|              királyt is kiűzték várából,~S megfosztották kedves egyetlen
 607  4|           királyt,~Széles országában föl s le bujdosva járt;~Amint
 608  4|            vetélkedett Dárius kincsével,~S most küszködnöm kell a legnagyobb
 609  4|                  volt,~Hogy ő is elmegy, s a többiekkel harcol;~Hanem
 610  4|        Országodból tovaűzzük ellenséged,~S elfoglalhatd ujra a királyi
 611  4|               magyarság lóra kerekedett,~S keresni indult a rabló törököket;~
 612  4|                 él mennykő nagy hasával,~S Kukoricza Jancsit célozza
 613  4|               Jancsi nem veszi tréfának,~S ily szóval megy neki a török
 614  4|                kettőt csinálok belőled.”~S akként cselekedett, amint
 615  4|            futásnak ered,~Futott, futott s talán mostanság is futna,~
 616  4|        közelebbről vizsgáljuk a dolgot.”~S ló előtt a lyánnyal lassacskán
 617  4|            egyebet, csak a véres halált,~S hollósereget, mely a halottakra
 618  4|                örömmel borult a nyakába,~S csak azután mondta a következőket,~
 619  4|                  híja;~Szaladjon valaki, s a szakácsot híja,~Készítsen,
 620  4|         fontosságu, amit majd beszélek.”~S a magyar huszárok mind figyelmezének,~
 621  4|                ivott, azután köhhentett,~S végre ily szavakkal törte
 622  4|                  hogy megunnák kelmetek;~S én másnak terhére lenni
 623  4|                  őt a jó francia király,~S János vitéz beszélt, amint
 624  4|               kinézett a kukoricaföldre,~S ott egy barázdában lelt
 625  4|                 ő amugy istenesen.~Munka s ütleg között ekkép nevelkedtem,~
 626  4|                  aztán sihederré lettem,~S izegni-mozogni elkezdett
 627  4|               Melynek kútfeje volt bánat s szánakozás.~A király e szókat
 628  4|       Parancsolatjára egy legény előáll,~S arannyal tölti meg a legnagyobb
 629  4|                  boldogítsd vele magadat s mátkádat.~Tartóztatnálak,
 630  4|                 és gályára űlt.~A király s a sereg elkisérte oda.~Tőlök
 631  4|            szerencsés jó utat” hallhata,~S szemeikkel néztek mindaddig
 632  4|                 őneki mindazt elengedem.~S igazság szerint ő oka szerencsémnek;~
 633  4|            hazaérek.”~Ezt gondolta János s több ízben gondolta,~Mialatt
 634  4|                 a hajófödélen~Sétált föl s alá az est szürkületében.~
 635  4|             Iluskáról, szép Iluskájáról,~S oly régen nem látott kedves
 636  4|              kezét az ég kiterjesztette,~S csodálatos módon szabadította
 637  4|   Belekapaszkodott, el sem szalasztotta,~S nagy erőködéssel addig függött
 638  4|               vágja hegyes sarkantyúját,~S furcsa paripája hegyen-völgyön
 639  4|        pitvarajtónál be reszketett keze,~S mellében csakhogy el nem
 640  4|               Jánost, karszékre ültette,~S így folytatta ismét beszédét
 641  4|                 még egyszer megláthatom,~S édes lesz nekem e keserű
 642  4|             reáborúlt az asztal sarkára,~S megeredt könnyének bőséges
 643  4|                 baj lett halála?”~Kérdé, s a menyecske ezt felelte
 644  4|                 égett,~Szíve és orcája - s most a hideg földben~Hervadtan,
 645  4|               virágszálat róla,~Elindult s mentében magában így szóla:~„
 646  4|              vándorolt.~Már sokszor telt s fogyott a változékony hold,~
 647  4|              fogyott a változékony hold,~S váltott a téli föld szép
 648  4|            meghozzátok.”~Ezeket gondolta s elhagyta bánatát,~Ez szivéhez
 649  4|                   mert be volt az zárva,~S csak egy könnycseppet tett
 650  4|                  rútul a szeme közé néz,~S nagy boszankodással im ezeket
 651  4|              aztán a rúd végét megkapta,~S csak tréfamódra a sárból
 652  4|                 csősze őt érkezni látta,~S mintha mennykő volna, így
 653  4|                 nagy kamasz és elbődült,~S hogy lábát felkapta: a patakba
 654  4|           gondolta, szaladni is kezdett,~S az óriás felett átmente
 655  4|                építtet.~Hát odaért János s ekkép elmélkedék:~„A külsejét
 656  4|               látom, megnézem belsejét;”~S nem törődve azon, hogy majd
 657  4|                 látnia!~Ebédelt a király s tudj’ isten hány fia.~Hanem
 658  4|             ebédre,~Csupán egyre kérlek, s azt megtehetitek,~Számomra
 659  4|               valami öt fontot~A király, s a mellett ily szavakat mondott:~„
 660  4|                 János haragos beszéddel,~S meglódította a követ jobbkezével.~
 661  4|                  kőszikla-ebédre,”~Szólt s kacagott János „ráforrt
 662  4|             halálán a szegény királynak,~S szomorúságokban elfakadtak
 663  4|                 urunk, magaddal e sípot,~S ott leszünk, mihelyest jobbágyidat
 664  4|              öreg óriás ezeket mondotta,~S János vitéznek a sípot általadta.~
 665  4|            sötétebb lett előtte a világ,~S egyszerre csak annyit vesz
 666  4|             meglátta a tüzet~János vitéz s annak irányán sietett.~Mikor
 667  4|            valamiben,~Közelebb vizsgálta s látta, hogy mi legyen.~A
 668  4|             legények!”~Parancsolá János, s azok betörének.~No hisz
 669  4|        kétségbeeséssel,~De nem találták, s így nem repülhettek el.~
 670  4|           egy-egy boszorkányt megragadt,~S úgy vágta a földhöz dühös
 671  4|                oszlott az égnek homálya,~S derült lassanként a sötétség
 672  4|              János, ezt magam döngetem.”~S óriás kezéből kivette hirtelen,~
 673  4|              János vitéz faluja határán;~S minthogy minden ember gyülölte,
 674  4|                  hogy hűségesek lesznek,~S János vitéz jobbra és ők
 675  4|        fáradottan a sötétségben megállt,~S valami halomra fejét lehajtotta,~
 676  4|              mindenik sírhalom feltátja,~S fehér lepedőben halvány
 677  4|                utána, de a kakas szólal,~S a kisértet mind eltünt a
 678  4|              füveket,~Lábra szedte magát s utra kerekedett.~23~János
 679  4|             hátán néha apró tarka halak,~S ha napsugár érte pikkelyes
 680  4|            egyszerre szerteszét harapja;~S mit tesz ez, a dolog ilyen
 681  4|            azonnal széjjelterpeszkedett,~S kinyögte magából a megtört
 682  4|                 tavasz pompájában élnek;~S nincsen ott nap kelte, nap
 683  4|               vitéz mindent megszemléle,~S végtére álmából mintegy
 684  4|                búsan annak partjára mén,~S a rózsát, mely sírján termett
 685  4|            kedvesének,~Levette kebléről, s ekkép szólítá meg:~„Te egyetlen
 686  4|              utat, én is majd követlek.”~S beveté a rózsát a tónak
 687  4|      Eszeveszettséggel rohant a habokba,~S a föltámadt leányt kiszabadította.~
 688  4|              Iluskáját a vizből kihozta,~S rég szomjas ajakán égett
 689  4|         tündérnemzetség gyönyörű körében~S kedves Iluskája szerető
 690  4|                  Falra borsót hánynotok.~S kedvetek ha jön kötődni,~
 691  4|           Kezében gazdaságom egyre nőtt,~S most elpusztúl... az lesz
 692  4|             mester végre így okoskodott,~S szemére csapta~Keservesen
 693  4|                   Unokaöccse oly gonosz,~S szép, ifju a neje;~Unokaöccse
 694  4|            Korpafőt diszít selyem kalap,~S az okos fő teng daróc alatt.~
 695  4|                   Egy sebét hegeszti be.~S ha, mig részeg vagyok: boldog~
 696  4|             kezembe’,~Már kopnak húrjai.~S amott a zugban kardom~Folyvást
 697  4|             játékszert,~Bibor karszéket, s koronát csináltak,~S rányomták
 698  4|          karszéket, s koronát csináltak,~S rányomták ezt egy fajankó
 699  4|                  ezt egy fajankó fejére,~S felülteték e fajankót a
 700  4|          felülteték e fajankót a székre.~S itt a királyság, ezek a
 701  4|              királyság, ezek a királyok,~S ők, ahol ülnek, ahol fejök
 702  4|                De nagykorú lett a világ, s a férfi~Nem gondol többé
 703  4|                  le fejetekrül,~Leütjük, s majd a fej is vele gördül.~
 704  4|                 is vele gördül.~Így lesz s nem máskép. A bárd, mely
 705  4|           zivatarnak,~Mely rátok készül, s kitör nemsokára;~Igen, maholnap
 706  4|          rengeteg lesz a föld kereksége,~S e rengetegben vadak a királyok,~
 707  4|             gyönyörrel sütögetjük rájok,~S vérökkel fogjuk ezt az égre
 708  4|                itélet napja~Eljön talán,~S hazám~Bilincseit lerontja,~
 709  4|                Akkor sebem begyógyuland,~S hüvösben nyugszom ott alant.~
 710  4|              Láttad-e, angyalom, a Dunát~S a szigetet közepén?~Ide
 711  4|                                       V. S.-NÉ EMLÉKKÖNYVÉBE~Tudom:
 712  4|                 fájdalomnak csalogánya ő~S mióta boldog, hangja ritkán
 713  4|          szárnyadnak még egy csattanása,~S a jelen év is sírban szendereg.~
 714  4|                 sok eszme magvait vetéd,~S én a gyümölcsöt bőven megteremve~
 715  4|             csillagja rám sugárt vetett,~S én mégsem írlak oda tégedet,~
 716  4|              csak bánatomnak~A rombadőlt s már fél-ép szív felett;~
 717  4|                  már fél-ép szív felett;~S én mégsem írlak oda tégedet,~
 718  4|             bölcsejében ringat a remény,~S hahogy szabad, amit jövendöl,
 719  4|                 tünő év, a bucsút neked.~S én mégsem írlak oda tégedet.~
 720  4|                 szemét sohajtó nemzetem,~S te sóhajára semmit nem figyelve,~
 721  5|                  Sző a sors szemfödelet.~S kérni istent nem merem,
 722  5|          átforgattam~A történet lapjait,~S fontolóra vette lelkem,~
 723  5|            lelkem,~Amit e hon végbevitt.~S mit találtam ott fölírva~
 724  5|               nemzetem sorsára gondolok,~S szivem szorítja fojtó sejtelem:~
 725  5|              megkerűl még tőke és kamat.~S ha eszmetársulatnál fogva
 726  5|             Kimondhatatlan barátságosan,~S lelkemnek oly széles jókedve
 727  5|              fölpofozza öccsét csúfosan,~S tőlem kegyetlenűl elkergeti.~
 728  5|            szerit ejtheti.~Tudjátok tán, s fölösleges a szó:~Ily jóbarátomúl
 729  5|            Vigasztaló pajtásom a remény,~S komor, goromba bátyja a
 730  5|                          APÁM MESTERSÉGE S AZ ENYÉM~Mindig biztattál,
 731  5|             elmondom.~Éreztem szerelmet,~S szenvedtem miatta,~És nagy
 732  5|                  szivem bánatja.~Bánatom s szerelmem,~Ez ikertestvérek,~
 733  5|            pusztítást~Tészen a felhőben,~S felsüt a nap akkor~Annál
 734  5|               Csak nagyobb kinom lett. -~S most tudsz mindent, amit~
 735  5|              temetőnek küszöbét átlépem,~S fejem lehajtom sírhalmod
 736  5|           szellemed majd égő csókjaimtól~S keblem tüzétől melegűljön
 737  5|           holtjokat a sírok ki nem adják~S csak a mennyben találkozol
 738  5|                Rám gyakran pillantottál.~S öröm volt, látnom téged
 739  5|             vágtatott a föld~A mélybe le s a csillagok fölé;~Utána
 740  5|                  kergeté~A földet a nap, s vad haragja közt,~Hogy kergeté
 741  5|               kezével egy nagy üstököst,~S rádobta... épen szívemen
 742  5|                     Ez első csókom volt,~S te ezt sem érezéd! -~Csókoltam,
 743  5|            kérdezem.~És hozzátok megyek,~S tekintek szerteszét:~Nem
 744  5|         megbotlottál~Egy sírhalom fölött~S estedben a játékszer,~Szivem,
 745  5|                 kedves drága kisleány,~Ő s az élet lakták szívemet;~
 746  5|                 nem nyíl az ítéletnapig.~S a leánnyal elment életem...~
 747  5|             Kikisérte... odakinn maradt,~S elfoglalni régi lakhelyét~
 748  5|              Leng sohajtásim fuvalmiban;~S mert a földön ápolója nincs,~
 749  5|                mindig el nem metszené! -~S ki lesz új lakó szivemben,
 750  5|            szemmel.~Áll a hajós a parton~S a tengeren tekint szét,~
 751  5|                 A szerelemtől örököltem;~S e kincset híven őrzi szívem,~(
 752  5|             Lelkemnek titkos műhelyében.~S minden dal kő egy épülethez,~
 753  5|            szabad lesz őt meglátogatnom;~S hogyha tőle száz mérföldre
 754  5|             Pirulással én szivemre tűzi:~S mért nem tűzné? s lehetetlenség-e?~
 755  5|                  tűzi:~S mért nem tűzné? s lehetetlenség-e?~Hogy menyasszonycsók
 756  5|            megszáradt szirmot hullat el,~S mely csüggedt fővel kimulását
 757  5|               éhező vad, mérgesszilajan,~S éles körmét szivembe vágja
 758  5|             látom.~Gyakran bolyongok föl s le céltalan,~Bolyongok,
 759  5|                   szégyen, szégyen reám!~S volt a panasz végtére is
 760  5|       szánalommal vagy gúnnyal fizetnek,~S egyik sem kell... egyik,
 761  5|                midőn hűlt kebelem~Vágy-, s kívánságtalan,~Azért szeretném
 762  5|                 Elmondjuk ott egymásnak,~S egyszerre indulunk, ha ébresztő
 763  5|               vőlegényét várja, a napot;~S harmatkönyűket sír még a
 764  5|                 kél átláthatlan magasra,~S elrejt előlem földet és
 765  5|              várost, a világot elhagyom,~S oda megyek ki, hol az emberek~
 766  5|                 ha az óra éj felére jár,~S felhők közt búsong sárga
 767  5|            szendergőknek álma megszakad,~S elhagyják mély, sötét tanyájokat,~
 768  5|                  mély, sötét tanyájokat,~S fehér ruhában járnak tétova,~
 769  5|            Fájdalmaimnak vészes éjjelén,~S ha itten, drága sírhalmom
 770  5|                  karjaim kitárva állnak,~S kész ajkam, hogy csókját
 771  5|                 enyém kell: íme vedd!...~S átadni akarám~Tulajdon éltem,~
 772  5|                 Anyám, anyám, oh~Legjobb s legboldogtalanabb anya!~
 773  5|               Nem látom lengő szellemed,~S reményem eltörött szárnyával~
 774  5|                   hogy terhedre van búm,~S többé nem háborítalak.~Pest,
 775  5|                  a lant megérintetlenűl,~S ha megpendűl a méla nyúgalomban:~
 776  5|         vakmerően~Nyúlni szennyes ujjal,~S hogy csak fényes álarc~Sok
 777  5|                kebled~Rejtekében láttam,~S láthatám, hogy benned~Egy
 778  5|                  hogy benned~Egy a költő s ember,~Hogy dalod s dalodnak~
 779  5|                költő s ember,~Hogy dalod s dalodnak~Kútforrása, szíved,~
 780  5|                  te~Vissza nem taszítád;~S ha Etelke meghűlt~Szíve
 781  5|              vonásit~Keresem csak ottan;~S ha lelek közűlök~Bárminő
 782  5|           emlékimnek~Drága kincstárában,~S őrzöm a felejtés~Eltörlő
 783  5|             természet söpredéke vagy te,~S nem király a természet felett.~
 784  5|           Elfáradt már ekkor a munkában,~S így jelessé nem teremthetett.~
 785  5|                 Szeretélek téged egykor, s szívem~Veled hű szövetséget
 786  5|                mást,~Nem, mint megvetést s utálatot...~Szolgazsarnok!
 787  5|                  talpad mással nyalatod.~S azt hiszed tán, te nyomoru
 788  5|            pillanat,~Melyben fogantatám,~S te, melyben kínnal a kín
 789  5|          keresztülszőtték-fonták szívem,~S ha összenőttenek már:~Ugy
 790  5|                 De lesz mégis nyugalmam,~S a nyúgalom fele a boldogságnak.~
 791  5|               életem;~E hangszer ép még, s azt, mint elromlottat,~A
 792  5|                   kinek az nem bálványa?~S méltán! a hír fönséges terebély
 793  5|            enyészet vésze nem fog rajta,~S hozzá magzatjai a késő világnak~
 794  5|                   Jár nagy léptekkel föl s alá~A katona az őrhelyen,~
 795  5|                   Az orra érett paprika,~S hidegtől folynak könnyei.~
 796  5|                csak Pest, tagadhatatlan!~S én Pestnek mindig jóbarátja
 797  5|             Végighuzódik a népsokaságon.~S aztán itt minden olyan érdekes,~
 798  5|            embert mind igen mulattatják.~S azt kell még látni, hogyha
 799  5|                 egy leány szerelmit add,~S érette én átengedem cserébe~
 800  5|          óriásfiú~Kifúja reggel keleten,~S szétpattan este nyúgaton. -~
 801  5|         szétzilál bennünket, szerteszét;~S lesz-e azontúl még találkozásunk?~
 802  5|         valamicske~Ezeknek is csak kell,~S ők minden hulladékot~Gyönyörrel
 803  5|                   cimboraság, vigalomra,~S pogány legyen a vigalom:~
 804  5|                  részét nyersen hagynád,~S elégetnéd más oldalán.~Mig
 805  5|         lyánykának?~Ki szép és ifju volt~S kinek sírjára könnyeim folyának.~
 806  5|            köztünk szép lyány is leszen.~S volt szép lyány, mégpedig
 807  5|               lyányka volt, nagyon szép,~S én őt tüstént megszeretém.~„
 808  5|       Kandikálnak a víz fényes tűkörébe.~S a viráglyánykákhoz jőnek
 809  5|          szenvedéllyel jőnek a vadméhek,~S élveznek szerelmet. Hej,
 810  5|                  mellett.~Kikerűlt ettől s a vadméhektől mindig,~Mi
 811  5|               kicsiny asztalára kellett.~S búgó vadgalamb és fütyölő
 812  5|               mellem folyton égő katlan,~S a láng mindig tovább, tovább
 813  5|               mint holmi ócska klastrom,~S csak a halál lesz dúlt szivemre
 814  5|                egy nap, már csókoltalak.~S te visszacsókolál és ölelél.~
 815  5|                 folyammá nő a kis patak,~S miként tengerbe vész el
 816  5|                 akkép napról-napra nőtt,~S lett végre tenger, mély,
 817  5|                   Amely szemedbe szállt, s onnan reám~Elolvasztó sugárokat
 818  5|            pénzdarabnak nézik a világot,~S ha a világ pénz, a költő
 819  5|               Lengő fuvalmak érzeményei,~S hull a bokorról a halvány
 820  5|            elmésségben, szép varróleány!~S azonkivűl hogy tündökölsz~
 821  5|               Elmés vagy, mint az ördög,~S jó, mint az angyal... hogyne
 822  5|             ifjuság nekem?~Szerettem én, s csak búját érezém~A szerelemnek
 823  5|               szerelemnek mind ez ideig,~S e bú mindennél édesebb vala,~
 824  5|                   Hogy ő német szinésznő s Pestre mén...~Hohó, szinésznő,
 825  5|                szívvel ezt gondoltam én.~S ebédre mentünk. Az ebédnél
 826  5|                 meg se~Kottyant Petinek.~S ahol vele elvágtatott~Gyors
 827  5|               elandalodva csügg a~Holdon s elömlő sugarán.~Megy, megy
 828  5|               megy tovább a méla vándor,~S eléri végre a falut;~A faluban
 829  5|               holdvilágom, szép leányka!~S nem bánom: a sors bármit
 830  5|                  Hisz aranyával fizetéd, s fizetnéd~Most is (ha adnám)
 831  5|                 a magasra fel!”~Felszáll s a légben mint~Pacsira, énekel.~
 832  5|             légben mint~Pacsira, énekel.~S ha ekkor biztatom:~„Még
 833  5|            mellette,~Egyet pillant rája,~S megkerűl a napnak~Elveszett
 834  5|             legfelső~Csillagzaton terem,~S ott, hol már megszűnik~Az
 835  5|             pályám nem mindennapi pálya,~S ki új utat tör: gaz és tüske
 836  5|                utamban sok a kígyófészek~S hogy eltiporjam, én beléje
 837  5|              köztetek,~Kit eltiporhatok,~S akit nem: azt majd az idő
 838  5|                Kaptam e hajfürtöt én.~Én s e fürt együtt pihentünk~
 839  5|                  láttam tiszta kék eget!~S ez hazugság, mert nem láttam
 840  5|                   mily hosszan merengtem~S milyen áhitattal szemeden?~
 841  5|             Haldokló szent a feszűleten.~S te valóban megváltóm lehetnél,~
 842  5|                alkotá az isten~A költőt, s tán rendén is van ez:~Tarka,
 843  5|            Tündökölni vágynak a leányok,~S méltán... ők a föld csillagjai.~
 844  5|           leányka, az én csillagom vagy,~S tőlem senki nem tilthatja
 845  5|     szerethesselek,~Mert különben köztem s a világ közt~Megszakadnak
 846  5|              álmam egy fényes királyság,~S koronája te vagy, angyalom!~
 847  5|              belőlem?~Címerem most rózsa s nem borág.~Szerelemnek katonája
 848  5|                  te, leányka,~Szép és jó s oly lelkes honleány!~Te
 849  5|        Szerelemért csupán szerelem kell,~S én szeretlek, mint te a
 850  5|                itt van az szivem felett;~S ha fölhajtod egykor szemfedőmet,~
 851  5|                 Ő alatta e fáradt kebel!~S amig élek, addig paizsom
 852  5|               Meglátván a vérző beteget;~S így kiálta föl: „Fiatalember,~
 853  5|                az istenért?~Sebe mélyebb s szélesb a Dunánál -~Mért
 854  5|                 Közepében egy élőfa van.~S hol van olyan nagy élőfa,
 855  5|                égre csap szilaj hulláma,~S lemos onnan minden csillagot.~
 856  5|              Iszonyú ez éj és e sötétség~S villám benne égő agyvelőm.~
 857  5|                 a tengerpartra lépek én,~S ott remények erdejében járok;~
 858  5|                  erdejében~Két galamb ül s búg egy ág felett,~S én,
 859  5|                  ül s búg egy ág felett,~S én, lyánykám, azt gondolom:
 860  5|                beszéd megáradt folyamát,~S közbe-közbe tréfa úszik
 861  5|              Fergetegre készült kebelem,~S az kitört már... ontja villámlását,~
 862  5|                 ne bántsa elmulási vész.~S én hiszem, hogy ezt idő
 863  5|                tégedet.~Majd sziget vagy s vívó szenvedélyem~Mint szilaj
 864  5| szentegyház-falon.~Néha gazdag útas vagy s szerelmem~Mint az útonálló
 865  5|          alázatosan.~Majd a Kárpát vagy, s én ott a felhő,~S mennydörgéssel
 866  5|                  vagy, s én ott a felhő,~S mennydörgéssel ostromlom
 867  5|                 Majd meg rózsalomb vagy, s én körűled~Csalogányként
 868  5|               meg nem szűnik, mindig él,~S nem gyöngül, ha néha szelidebb
 869  5|                Majd tanúlok édesörömest.~S okvetetlen tőled kell tanulnom,~
 870  5|                igy, oh, ha nem szeretsz, s tán~Kebled értem soha nem
 871  5|              völgybe tér a hegy patakja,~S az égről a nap a földre
 872  5|             lejősz-e~Hajlékomba?... szűk s kicsinke bár:~Oh azért megférünk
 873  5|                  egy csatatér,~Harcolunk s mi harcaink jutalma?~Legfölebb
 874  5|              ezért küszködjem én örökké?~S megvagdalni hagyjam lelkemet?~
 875  5|                kezembe kezedet, leányka,~S ahová vezetsz: megyek veled;~
 876  5|          Szemkötősdit játszanak fejemben~S falnak mennek a gondolatok.~
 877  5|                hozott! mondom a menőnek,~S annak, aki jő: élj boldogan!~
 878  5|              tintát meg porzónak veszem.~S mindez hagyján! de mikor
 879  5|                 ád ő... azt adott nekem.~S a madárnak nincsen olyan
 880  5|                az égre, pillantás alatt,~S koszorúba fűzöm ott e kertnek~
 881  5|                 pillanatban látok~Istent s mennyet, poklot s ördögöt.~
 882  5|                 Istent s mennyet, poklot s ördögöt.~Nincsen itt tér,
 883  5|                Szállok a végső itéletig.~S így ha mennyet és poklot
 884  5|             buzgó népe már:~A virágok... s hallgat orgonája,~Hallgat
 885  5|          Országszerte járt a véres kard.~S fölriadt a véres kard láttára,~
 886  5|                napja,~Az enyém, leányka, s a tiéd;~S én, hogy haljak
 887  5|                enyém, leányka, s a tiéd;~S én, hogy haljak a honért,
 888  5|               lyányka,~Mint ott a galamb s a sajka jár?~Megbirnád-e
 889  5|                 kedvesét.~Víg, derült ő, s ha lenyugszik a nap:~Akkor
 890  5|                arcod megláttam, leányka,~S világosság lett szívem fölött.~
 891  5|                tavasztól elmaradt madár.~S valamint az őszi természetre~
 892  5|                  le a sziveknek~Fenekére s föl az égbe hat.~És ha vége
 893  5|             Véres rózsák, férfikebleken.~S lelkesítve zengjenek a harcok~
 894  5|                 a trombiták,~Ott legyek, s az én szivemből szinte~Nőjön
 895  5|              Nőjön egy halálos vérvirág.~S ha ledőlök ekkor paripámról:~
 896  5|                  mely küzdött~A halállal s már kiszenvede.~Oly szelíd,
 897  5|          csordultig áll...~Drága bor!... s ha a lyány porba önti?~Kár
 898  5|                     Híj öledbe, lyányka, s lángszekérről~És mennyországról
 899  5|              Hogy örökké verjen engemet.~S ezelőtt még, ha reggeltül
 900  5|            hajnal és az alkony?... a nap~S éj közötti harcban elfolyt
 901  5|           szegény szivet halálra gyötri,~S olyan édes ez a gyötrelem!~
 902  5|                  utra küldelek, barátom,~S többé tán nem is találkozunk.~
 903  5|                 áll egy fa, mint sziget,~S hová imát küld a mohamedán:~
 904  5|             vitéz,~Elvérzik a nap végre, s elesik;~S mint a dicsőség
 905  5|          Elvérzik a nap végre, s elesik;~S mint a dicsőség a vitéz-halált,~
 906  5|          vitéz-halált,~A napot csillagok s hold követik.~Körűlem éj
 907  5|                  kezdem Pestet és zaját,~S jövendőm minden büszke terveit;~
 908  5|                legyen,~Termők piros bort s fehér kenyeret.~S midőn
 909  5|             piros bort s fehér kenyeret.~S midőn szőlőmbül s szántóföldemről~
 910  5|              kenyeret.~S midőn szőlőmbül s szántóföldemről~Házamba
 911  5|               hozza be~Majd a piros bort s fehér kenyeret~Piros menyecskének
 912  5|                 menyecskének fehér keze.~S ha a késő halálnak ujjai~
 913  5|             kezével!~Van szállásom itten s ennem-innom ingyen,~Sohasem
 914  5|               félben van már élte napja,~S ilyenkor az ember nyúgodalmat
 915  5|                 ember nyúgodalmat óhajt,~S őreá, szegényre, a szerencsétlenség,~
 916  5|            elszomorodva borulok nyakába,~S megfürösztöm arcát szemeim
 917  5|        Elkárhozástól félt szegény anyám,~S talán féltése nem alaptalan.~
 918  5|               nem alaptalan.~Tart tőle - s ebben igazsága van -~Hogy
 919  5|                nekem szépséges szeretőt,~S amelyen majd meglátogassam
 920  5|                   Ha kifogy a kulacs bor s tele tál,~Lágy párnán felesége
 921  5|          csakhogy e borúból~Lett a felhő s égiháború.~Mikor isten a
 922  5|                 Hogy az igazságot isten-~S embernek szemébe vágom.~
 923  5|                ember, de az sem nagy ám!~S így az igazságot önre~Ugyan
 924  5|             Halvány piros-sárgára festi.~S mily hallgatás!... de, hah,
 925  5|             Melyekben egykor szerelemnek~S gyűlölségnek szikrája lángolt,~
 926  5|           gyűlölségnek szikrája lángolt,~S amelyekből oly undorítón~
 927  5|         alázatosság.~Behunyvák a szemek, s hideg már~A szív, e kis
 928  5|                  a becsűletorzás,~Barát- s honárulás, s egyéb szörny,~
 929  5|       becsűletorzás,~Barát- s honárulás, s egyéb szörny,~S amely őket
 930  5|               honárulás, s egyéb szörny,~S amely őket nyomban követte,~
 931  5|                sírbolt roppant üregében,~S tünődöm, egy vendégre várván,~
 932  5|                   hogy~Megbirkozom veled s legyőzlek?~Ne félj, nem
 933  5|                  a lovag hős arca szinte~S piroslott vére, melyet bőven
 934  5|            megmaradt és honja véget ére.~S a hontalan lett fának eltört
 935  5|              fáról a fergeteg törött le,~S mit ez most kerget a széles
 936  5|                 mindenéből még megtarta:~S ezt tékozolni másra nem
 937  5|                  lesz, hamarabb találja;~S ha ráhull a halál fehér
 938  5|                fáradtan megpihenni tére,~S hol élt egy lyányka olyan
 939  5|           Tekintetének csillagos világa,~S tekintetei mi lángolók valának!~
 940  5|                 leányka napjai folyának,~S arcára halvány liljomot
 941  5|           nagyobb falat, sorsán örülhet.~S ő mégis boldog, és azzal
 942  5|               által kő lett, érzéketlen;~S ha nincsen érzés a szív
 943  5|             lovagnak szellemét meglássa,~S ott vár, ott vár, de szinte
 944  5|                  a síron nyílik a virág,~S belűl a sírban féreg és
 945  5|              elmulik, nem lesz örökkorú;~S ha eljövend ismét a kikelet,~
 946  5|                 összetépik őt a tövisek.~S a puszta kert s tépett pillangó~
 947  5|                 tövisek.~S a puszta kert s tépett pillangó~Eszébe sem
 948  5|           bántanak.~Szilaj vagyok, igaz; s bolond?~Az is lehet.~Az
 949  5|                bokrétás kalpagom teszem.~S a szív nem rosz tanácsadó,~
 950  5|           Világít ez, midőn sötét az ég.~S szolgál a szív nemcsak vezér-~
 951  5|            telében életünk~Gyakorta hűl,~S az ész miatt akár megfagyhatnánk,~
 952  5|            szoktak gyujtani egész mezőt,~S lesz égés által ez gyümölcsözőbb.~
 953  5|              Keblem egy oroszlánbarlang,~S szívem benne bárány;~Szaggatják
 954  5|            örülök!~Keblem egy édeni kert~S rózsa e kertbe’ szivem.~
 955  5|                lepékkel~Játszik e rózsa,~S zeng körülötte~A csalogány.~
 956  5|                  És leszakítja e rózsát,~S illeti csókkal,~S keblire
 957  5|                rózsát,~S illeti csókkal,~S keblire tűzi,~S véle az
 958  5|                 csókkal,~S keblire tűzi,~S véle az égbe röpűl!~Pest,
 959  5|              varratok;~Mert közel a tél, s mostani~Ruhámban meg is
 960  5|           kedvesünkkel oltárhoz megyünk.~S neked maholnap e sorsod
 961  5|               holtnak egy óra naponként,~S én arra kérem istenem:~Éjfél
 962  5|            idején legyen zárva koporsóm,~S nyíljon meg az délben nekem!~
 963  5|              ifjú pályatárs,~Pályatársam s szeretett barátom!~Egykor
 964  5|               Egykor én terólad jósolék,~S jóslatom most teljesedni
 965  5|                 egykor egy kis felleget,~S megmondtam, hogy ebből fergeteg
 966  5|                  ontsd lelked villámait,~S lángjaikkal gyujtsd föl
 967  5|                   Hogyha majd villámlasz s mennydörögsz,~Jőnek ellened
 968  5|                 pénz volna csak foglaló,~S még százennyi lenne borravaló,~
 969  5|               százennyi lenne borravaló,~S id’adnák a világot rá’dásnak,~
 970  5|                                          S. K. EMLÉKKÖNYVÉBE~Vén épület
 971  5|                                          S. ZS. KISASSZONY EMLÉKKÖNYVÉBE~
 972  5|           KISASSZONY EMLÉKKÖNYVÉBE~Méhek s virágok kertednek lakói.~
 973  5|                 járt a szomszéd mezőkön.~S vett a füvektől édes illatot.~
 974  5|             társaságban én is ott valék,~S valék szomszédja épen Erzsikének,~
 975  5|               többi tagjai~Beszélgetének s énekelgetének.~Én ábrándoztam
 976  5|            énekelgetének.~Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:~„Ne
 977  5|                  sors egymástul minket.”~S választottunk magunknak
 978  5|                szemed fényes páncélodnál~S kezedben villogó kardod
 979  5|             kimondani,~Paripáján termett s gyorsan elrobogott,~S hozott
 980  5|            termett s gyorsan elrobogott,~S hozott először is szivárványdarabot.~
 981  5|                 tátost vezette ki onnan,~S befogta őket a szekérbe
 982  5|             mértékben örök lángok egyék.~S te szószegő asszony, bűnbánó
 983  5|            patakjába fuladjon gyermeked.~S az én életem is legyen halhatatlan,~
 984  5|              végezte,~Meghallgatta isten s beteljesítette.~Kősziklákká
 985  5|           szakadatlan,~Mai nap is hányja s jajgat a kinokban.~És amely
 986  5|            Ildikó sír és míg Keve lángol s nyög,~Reájuk Barangó rettentőn
 987  5|              Gazdaságom van, de nem sok,~S van adósságom, de sok.~Én
 988  5|             lelkem ujra látja~Szép arcod s boldog gyermekségemet?~Te
 989  5|                mely soha meg nem állott,~S miként a szélvész a virágot,~
 990  5|                Oly gyakran elsötétedett,~S az éjszakában, mely sírként
 991  5|                                  A KÖLTŐ S A SZŐLŐVESSZŐ~Semmi vágyam,
 992  5|            elenyésztünk:~Lelkeink, a bor s dal mellett~Vígad a világ! - - -~
 993  5|               egyszerre általolvashatok;~S vannak beléd írva szép,
 994  5|              egykor érted haljak én meg,~S síromnál, ha érted onthatom
 995  5|                  annak is reálép falára;~S hova az idő lép, omlik,
 996  5|               élhetünk az isten kedvére;~S láttam én csárdákban tisztább
 997  5|                 tégedet újra képzeletem,~S vendégidet színről-színre
 998  5|               zsidó,~Amott egy drótostót s több ilyen borozó.~Hát a
 999  5|           menyecske még jobban a szivét.~S hol a vén csaplár, hogy
1000  5|                 ott van,~És a hamis deák s mind, kik itt boroztak.~