Rész

1001  5|              urával beszélne, az idővel,~S kérné alázattal, hogy kissé
1002  5|            melyik volt az ablak.~Még áll s emelkedik az éghez kéménye,~
1003  5|               mindegyre változik.~Multam s jelenkorom két testvér,~
1004  5|                  jelenkorom két testvér,~S egymást tán meg sem ismerik.~
1005  5|              Ördög, mint angyal a leány;~S nem sírok, ha nem kellek
1006  5|                  Mely melegíté lelkemet;~S mi mostan? holdvilág, mely
1007  5|             lakomája volt ez a halálnak,~S kit el nem költe: mint rab
1008  5|                  Lehel.~Megkapta kürtjét s úgy megfujta a hős,~Hogy
1009  5|               innenonnan~Kilencszáz éve, s még föl sem kele.~Nem is
1010  5|            FOLYAM~Szelíd a forrás habja, s dalai~Beillenének csengetyű
1011  5|           mennyországnak,~Nap, csillagok s hold beleláthatának.~Szivem
1012  5|               nagy folyam,~Csengő szavát s nyugalmát elvesztette,~Vészek
1013  5|              kergetnek vészeket fölötte,~S belé a mennynek nézni hasztalan.~
1014  5|                  lett.~De megszegé hitét~S mással kötött szerelmet.~
1015  5|                    Fegyverbe töltöm azt,~S szivem, beléd bocsátom.”~
1016  5|                   Kit annyian gyülölnek?~S én, aki annyit gyűlölök,~
1017  5|               hajít,~Míg éltemet leélem.~S hóhéraim, ha halva fekszem,~
1018  5|              Koporsómhoz majd odalépnek,~S melyet elébb megkövezének,~
1019  5|               koszorúmra könnyet ejtesz,~S eloltod lángjait vele.~Pest,
1020  5|             jöttenek. Sötét az ég.~Közel s távolban semmi fény nincs,~
1021  5|                  nincs,~Csak mécsvilágom s honszerelmem ég.~Szép csillag
1022  5|           vizében húnyt el~Éjszak, kelet s dél hullócsillaga.~Csakhogy
1023  5|               talán.~Már rég nem sírtam, s íme most~Pillámon egy könny
1024  5|               magyar~Dicsőség! mely jött s távozék,~Hogy századok multával
1025  5|               ujra~Lássák fényét a népek s rettegjék?~Pest, 1845. október
1026  5|                  felhő jöve;~Elfáradott, s leszálla~Pihenni fölibe.~
1027  5|               fergeteg beléje szeretett,~S mivel szerelme célt nem
1028  5|              Adok tüzelni száraz ágakat,~S akit kétségbeejte a világ,~
1029  5|                kétségbeejte a világ,~Jön s fölakasztja énreám magát. -~
1030  5|              fölakasztja énreám magát. -~S ezzel végeztem. Eddig terjede~
1031  5|        győzhetett meg, nem bírt énvelem.~S a hőst, ki annyi századéven
1032  5|               űlt a tölgytetőn~A felleg, s a beszédet~Hallgatta részvevőn.~
1033  5|               elé,~Az árva tölgyre sujtá~S azt porrá égeté.~Pest, 1845.
1034  5|                van,~Ezt mi álljuk körűl,~S ti elhagyátok a hon zászlaját?~
1035  5|               szabadság, ott van a haza,~S ti elválhattatok~E két szentségtől,
1036  5|           rothadjatok...~Minket levágnak s tűzre tesznek tán,~De lelkünk
1037  5|              lidérc, mely temetőbe’ van;~S ki nem merem kezemet nyujtani:~
1038  5|                  ott? torony vagy óriás?~S mit mível? kútat vagy sirgödröt
1039  5|                 fejét, markolva üstökét,~S szólván: „nem én, de te
1040  5|             anyja odajő,~Megfogja lábát, s húzza, húzza le,~S körűltáncolja
1041  5|                lábát, s húzza, húzza le,~S körűltáncolja a bitót vele.~
1042  5|                 férgekből vannak fürtei,~S őt félkigyó-félember öleli. - -~
1043  5|              lázas képzetem.~Elkergetném s el nem kergethetem.~Mindenki
1044  5|                 szeretőjével bujálkodik.~S midőn sírban volt már a
1045  5|                 Feltörték sírja ajtaját, s halotti~Ruhája kincsén megosztoztanak.~
1046  5|                 pallós szoba.~De a jó út s jó lovak dacára~Most a hintó
1047  5|              haramja; egy nagyot kiálta,~S pisztolyt vett ki a nyeregkápábul.~
1048  5|               festve.~„Könyörűlj!” szól, s tovább esdekelne,~De elvette
1049  5|               haramja lelkesen néz rája,~S ilyen nyájas szókra nyílik
1050  5|               rajta vígan zeng a cinege.~S bár késő este van már életedben,~
1051  5|               Szemed még most is tisztán s messze lát:~Megismeréd a
1052  5|                  még olyan hosszú az út,~S a boldogságról már végkép
1053  5|               hosszu pályát megfutandom,~S egy nemzet fogja megtapsolni
1054  5|                 esnek.~Szélvész ragadja. S hátha nem hópelyhek?~Talán
1055  5|        éjfelenként sírjokból kiszállnak,~S felém lebegnek halvány képeik,~
1056  5|                 lebegnek halvány képeik,~S a régi szép időt emlegetik. -~
1057  5|                vércsepp volna mindegyik.~S ki mondja meg: nem vércsepp-e
1058  5|                 vidéken.~Hazamehetek hát s lefekhetem.~Mert béke és
1059  6|             szivünkre célzó gyilkot lát,~S ez öngyilkos kéz hányszor
1060  6|            csodája, hogy még áll hazánk.~S míg egymást martuk szennyes
1061  6|                  óriási nadály, a mogol,~S holttesteinket fölfalá a
1062  6|            csodája, hogy még áll hazánk.~S ott van Mohács... ott nyomta
1063  6|             királyt~Sárkoporsóba páncéla s lova,~S készűlt számunkra
1064  6|             Sárkoporsóba páncéla s lova,~S készűlt számunkra a ledőlt
1065  6|                 ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk.~De a halál azt
1066  6|                   Akik megitták boromat.~S mit tettek gyilkosaim,~Hogy
1067  6|                  feküdtem:~Reám borúltak s könnyezének.~Szerettem volna
1068  6|                  szagolják,~Ha rothadok, s fúladjanak meg.~Hahaha!~
1069  6|                   Én szívemet adtam oda,~S ez oly keserű volt, hogy
1070  6|                 emberek lábbal tiporják,~S mi lesz belőle,~Az ég könnyéből?...
1071  6|                Érdempénz melleden a nap,~S ruhád, rongyos ruhád a felhő.~
1072  6|                 rongyos öltözet.~Hahaha!~S tudjátok-e mit tesz az emberi
1073  6|             Evezz,~Taszítsd a csónakot!”~S jégzápor és golyók~Borítják
1074  6|                 fergeteg.~3~„És látsz-e? s hallasz-e?~S nem retteg-e
1075  6|                 És látsz-e? s hallasz-e?~S nem retteg-e szived?~S nem
1076  6|                   S nem retteg-e szived?~S nem szállunk szabadon~A
1077  6|               áll~A vészes óceán,~Kelnek s enyésznek a~Habok egymásután~
1078  6|         Hangjához képest a~Vihar szelíd;~S hallatlan átkokban~Kívánja
1079  6|                   ki legjobb~És legszebb s a család~Végtagja volt.~
1080  6|                  Száraz csontokat nekem;~S akkor büszkébb voltam, semhogy~
1081  6|                 Távozzál hát, ifjuságom,~S halld hozzád végszavamat:~
1082  6|                Nem voltam többé gyermek, s nem valék~Még ifju. Ez az
1083  6|                 Kilőtt sugárok, a vágyak s remények.~Amire vágytam,
1084  6|              vágytam, bírni is reméltem,~S amit reméltem, azt el is
1085  6|                boldog órák édes poharát,~S a lelkesűlés égi mámorában~
1086  6|           Sasként röpültem a világon át.~S amerre szálltam, minden
1087  6|            nagyszerűnek álmodám jövőmet,~S már hittem is, hogy ez való,
1088  6|          napról-napra nőttön-nőtt ez ür,~S ez ür miatt nem szállhatott
1089  6|               Félt, hogy mélyébe hull... s nem kelle többé.~Mit eddig
1090  6|                 magamnak voltam terhire,~S futottam, mint kit rémek
1091  6|            milyen alakok~Lengtek körűlem s szálltak el fölöttem!~Szivembül
1092  6|                 Csak addig, mig egy csók s egy ölelés tart!”~Nem álltanak
1093  6|               mint a szellő, mint a lég.~S minél messzebbre távozának
1094  6|              hogy mi lelt.~Szomjas valék s vizet hiába ittam,~Nem enyhité
1095  6|            enyhité viz a tikkadt kebelt.~S meguntam ezt a földi életet,~
1096  6|                 majd e szomj nem éget...~S ha ott is futnak tőlem?
1097  6|            kezével inte.~Megyek! mondám, s a bérc szélére léptem,~Ahol
1098  6|                 vagyok szép angyalomnál,~S elébb egy perccel még a
1099  6|            Átövezé, mint egy égő szalag.~S merőn szemléltem fényes
1100  6|            szemöldöke fekete szivárvány,~S vállán ugy úsztak barna
1101  6|             mertem végre nyitni ajkamat,~S beszéltem üdvről, angyalokrul,
1102  6|           vagyunk, ez a föld, nem az ég,~S te itt a mélybe estél volna,
1103  6|                  egem.~De űlj le mellém, s engedd, hogy karom~Szorosabban
1104  6|            Leültünk ott a szikla tetején~S beszélgeténk. Kérdezte:
1105  6|             föltámadok,~Mert csókod ért; s ki bú-sohaj valék,~Most
1106  6|                   ez édesb volt a méznél~S az anyatejnél. Csak ezóta
1107  6|          változás?~Én nem tudom, honnan, s miként van ez,~De mostan
1108  6|                 az ég, sugárosabb a nap,~S e fák alatt itt hűvösebb
1109  6|                  itt hűvösebb az árnyék,~S pirosb a rózsa, illatosb
1110  6|             Beszélgetésünk rózsakötelét,~S amint eszméltünk szép ábrándjainkból,~
1111  6|                 nem szóval; szemeinkkel;~S nem szomorúan, oh nem, oly
1112  6|                 a ketten eljövénk hiven,~S így éltük által az egész
1113  6|                 kéz kézben, szív sziven.~S így éltük által az egész
1114  6|                  szelét~Elválás képiben, s ez arcainknak~Leszaggatá
1115  6|                  kezem begyógyult,~Arcom s kezem, mit tüske sérte meg,~
1116  6|              kezem, mit tüske sérte meg,~S szivemből is ki vannak irtva
1117  6|               ébredni, fölkelt a tavasz,~S a csalogány mond legszebb
1118  6|             üdvezelte.~Te széttekintesz, s kérdeni fogod:~Hol van legelső
1119  6|             multad illeti,~Csak multadat s nem a jelent, e vád;~Mondd,
1120  6|             Emlékezést, emlékezést neki!~S ha sírhalmához mentek: ejtsetek~
1121  6|                  szemembe, mely kiégett,~S belőle kiolvashatjátok,~
1122  6|            zugását~És a madárnak énekét,~S nézném a felhők vándorseregét,~
1123  6|       vándorseregét,~Nézném a nap jöttét s lementét...~Mig végre magam
1124  6|                mit a konyhából~Kidobtak, s melynek oldaláról~Vén koldús
1125  6|               mostan könnyeim~Folynának,~S virágokat termesztene~Fölöttök
1126  6|                  Csalódás kínos sohaját;~S ha ez leng rájok:~Sírhalmukon
1127  6|               Midőn legjobban szállanak,~S szíják a mennyei tiszta
1128  6|               Jön a való, e zord vadász,~S lelövöldözi őket.~Szalkszentmárton,
1129  6|                deszkaszála,~Mit a hullám s a szél viszálya~A tengerpartra
1130  6|                     Viseld egyformán jó- s balsorsodat!”~Igy szól,
1131  6|           tavasszal szép lyány vet bele,~S a száraz fűveket,~Miket~
1132  6|               temető?~A bú temetője!... „S ez hol lelhető?”~Azt kérditek,
1133  6|                  most minden szála szög;~S ha majd elmúlik ifjuságom,~
1134  6|             ember kaszál;~Mostan megáll,~S köszörűli a kaszát...~Pengése
1135  6|              lyány! szemed~Milyen sötét,~S mégis ragyog;~Kivált midőn~
1136  6|                magánál forróbban szeret,~S ezeket sokszor mégis megbántja.~
1137  6|                 A bánat? egy nagy oceán.~S az öröm?~Az oceán kis gyöngye.
1138  6|              derekad.~Nap megy nap után,~S ha napjaid elhaladnak,~Maradsz
1139  6|              Csak a koporsónak deszkája,~S halvány ajakad~Más nem csókolja,
1140  6|              Magam vagyok...~Sétálok föl s alá szobámban...~Szájamban
1141  6|             körűlem...~Sétálok, sétálok, s szemlélem~A füst árnyékát
1142  6|          mindenikünk bir egy csillaggal,~S az, akié lehull az égrül,
1143  6|          sírgödörbe.~Hah, majd ha miljom s miljom év lemégyen,~S a
1144  6|             miljom s miljom év lemégyen,~S a földön és az égen~Csak
1145  6|                és az égen~Csak egy ember s egy csillag bujdosik!...~
1146  6|                 egy csillag bujdosik!...~S ha végre ez is leesik!... - -~
1147  6|           Sokrates,~Ki a mérget megitta,~S hóhéra, ki a mérget neki
1148  6|                világrendszer fölbomlana,~S mint most az eső és hó esik,~
1149  6|                 Esnének akkor csillagok,~S folynának a csillagpatakok!~
1150  6|            szomjazol?~Hogy annyi könnyet s annyi vért iszol?~Szalkszentmárton,
1151  6|                 Ti szép leánykák szemei!~S én el fogom felejteni,~Hogy
1152  6|                Mind egy halomra hordanák~S meggyújtanák,~Ki mondja
1153  6|               sohaj,~Ha hangja elenyész?~S hová lesz az ész,~Midőn
1154  6|               Midőn már nem gondolkodik?~S a szeretet,~S a gyűlölet,~
1155  6|               gondolkodik?~S a szeretet,~S a gyűlölet,~Ha a szívből
1156  6|              perc alatt~Ismét leröpíted,~S gyorsan tovább futasz.~Mi
1157  6|                 búsan álmélkodva állunk,~S kérdezzük: igaz-e, hogy
1158  6|                  öregember?~Későn ébred, s alig~Hogy fölkapaszkodhatik~
1159  6|                   Mogorván néz a világra s hidegen,~S olyan korán ledől
1160  6|                 néz a világra s hidegen,~S olyan korán ledől megint
1161  6|                  már régen mást esdekel,~S hogy kérte amazt, el is
1162  6|                  fejin hány hajszál van?~S hány gonoszság szivében?~
1163  6|              világgal hiteget~Sugárotok;~S ti egyre mosolygotok,~S
1164  6|                  S ti egyre mosolygotok,~S oly jól esik nekem,~Oda
1165  6|           jéghideg szivek,~Amelyek benne s bele fekszenek.~Szalkszentmárton,
1166  6|            tündökölve ballag~A nagy hold s a kis esti csillag.~Fönséges
1167  6|            mostan megy szeretője után...~S most megy gyilkolni a zsivány.~
1168  6|               felém szerelmes kebled!...~S ha majd körűlünk apró gyermekek~
1169  6|              Mosolyganak, enyelgenek!...~S ha majd fölénk a szemfedő
1170  6|                 fölénk a szemfedő borúl,~S kivisznek, s rajtunk a sír
1171  6|             szemfedő borúl,~S kivisznek, s rajtunk a sír domborúl!...~
1172  6|               rajtunk a sír domborúl!...~S ha majd hozzánk az unokák
1173  6|                 a sárga, csendes ősznek,~S merengve nézik ákáclombjainkat,~
1174  6|                 vajon a testnek a lélek?~S mint szeretőkhöz illik,
1175  6|                  a testnek csak barátja?~S ugy tesz, mint rendesen
1176  6|         ellobansz... tán egy perc alatt,~S örök sötétség és hideg hamvad
1177  6|                 láthatatlanok~Az ördögök s az angyalok?~Ismerni szeretném
1178  6|               van ebben és mi van abban?~S az ember melyikhez hasonlít
1179  6|                   Sétál föl és le benne,~S nincs hely, hová ne menne,~
1180  6|               nincs hely, hová ne menne,~S hová lelép, amire hág,~Minden
1181  6|                  történik velem?~Sejtek, s e sejtelem, ez olyan rettentő!~
1182  6|              nyakáról~Aranylánc függjön; s íme a helyett~Ő függ, ő
1183  6|                 függ... a hóhér kötelén.~S ennek nyakában aranylánc
1184  6|            éhezik,~Bibor ruhába öltözik,~S jár szép szobák lágy szőnyegén.~
1185  6|                epeszti tiltott szerelem,~S ott olvad égő kebelén. -~
1186  6|                rád,~Ha ő a mennyben lesz s te a pokolban.~Szalkszentmárton,
1187  6|                  volt tele.~Az idő igaz,~S eldönti, ami nem az.~Ott
1188  6|         bizonnyal így egymásra rontanak,~S az, aki megmarad ott,~Nőül
1189  6|             Talán kikél babérfa képiben,~S koszorúja lesz a bajnokoknak,~
1190  6|                előtt szender lepett meg,~S ki álmodik~Talán még miljom
1191  6|                 álmodik~Talán még miljom s miljom évekig.~De fölébred
1192  6|            Fejemben éj van, éjek éjjele,~S ez éj kisértetekkel van
1193  6|             egymást szűlik a gondolatok,~S egymást tépik szét, mint
1194  6|               ülteté,~És átkozott az eső s a napsugár,~Mely e fát felnövelte!... -~
1195  6|                fát ülteté,~Áldott az eső s a napsugár,~Mely e fát felnövelte!~
1196  6|             Látám a jónak örökös bukását~S a rosznak örök diadalmait.~
1197  6|         Hallottam már az éhezők nyögését~S dorbézolási kurjantásokat,~
1198  6|              hogy így volt ezredév előtt s hogy~Ezred multán is ekkép
1199  6|            sírhalmot elsöpörd!~Söpörd el s szórd ki összeporlott csontom,~
1200  6|                 ki összeporlott csontom,~S szórd el csontommal hírem-nevemet...~
1201  6|                  halál hideg ölelésitül.~S ha meghalok, ha megfagyok:
1202  6|          Megkönnyezetlen szemfedő borúl,~S ültetni nem fog senki egy
1203  6|             leányra nézett kék szemével,~S így sohajta hullámkebele:~„
1204  6|                  van benned irgalom,~Jőj s fürödjél bennem... üdvezűlök,~
1205  6|           Mélységemnek minden gyöngyeit;~S elveszíti ragyogásaiktól~
1206  6|             minden patak egy szivárvány,~S híg gyémánt a tiszta levegő,~
1207  6|                 gyémánt a tiszta levegő,~S a mezőnek minden órán új
1208  6|                 a mezőnek minden órán új s a~Régieknél szebb virága
1209  6|                 az éj, mint itten a nap,~S szebb a tél, mint itt a
1210  6|                 tél, mint itt a kikelet,~S madarak a hópelyhek... mig
1211  6|            akközben kész lett koszorúja,~S akit várt, az ifju megjöve,~
1212  6|                látá az érkezőt a tenger,~S hah miként fölháborult szive!~
1213  6|                 Eltünének sűrü fák mögé,~S őket a sötétzöld lombozat
1214  6|                őket a sötétzöld lombozat s az~Éj sötét kárpitja elfödé.~
1215  6|             között.~Ottan állt, a tenger s ég közötti~Végtelenben járt
1216  6|               Mely a csábitó ifjút vivé,~S a hullámok a hajót s az
1217  6|               vivé,~S a hullámok a hajót s az ifjut~Egy csapással zúzták
1218  6|                csapással zúzták semmivé.~S szólt a tenger: „Te szegény
1219  6|                  szerettél,~Én szeretlek s engem nem szeretsz!~És mit
1220  6|            szavát;~Leugrott a szikláról, s a tenger~Eltemette őt s
1221  6|                  s a tenger~Eltemette őt s gyalázatát.~Szalkszentmárton,
1222  6|             jövék, hogy szívem,~Mit a bú s a harag~Oly feketére feste,~
1223  6|             feste,~E gyászruhát levesse,~S mosolygjon újolag.~Gyógyulj
1224  6|                  Uralkodott a vén tanító s büszkén~Tanítá, amit maga
1225  6|            befolyással volt mindig reám;~S hittem, hogy a bölcs névre
1226  6|                virágzik reggel gazdagon,~S hol egy fa nő, amelynek
1227  6|            Hallám az ellenségnek ágyuit;~S az ünnepzaj közé vegyülve,
1228  6|            készült el a balsorsra~Elmém, s már itten volt megvetni
1229  6|                  könnyet is idéz.~Rokon- s barátok, hajnalom tanúi!~
1230  6|              Majd fehéren, majd sötéten;~S egy sem áll, egy sem pihen
1231  6|               Csendes tiszta lett az ég,~S a másik perc fuvalmával~
1232  6|           fuvalmával~Ujra felhő érkezék.~S a felhők, habár fehérek,~
1233  6|                Hogy felhőim megrepednek!~S széleikre rózsaszínben~Száll
1234  6|      rózsaszínben~Száll az égő napsugár,~S ők úgy állanak fölöttem,~
1235  6|                 Amidőn majd szerelmemnek~S barátságomnak felhői~Rózsaszínben
1236  6|            megrepedt felhőben kék az ég,~S mint ebben a csillag, szemed
1237  6|              szerelmemet,~Olyan nagy!... s az egyedül a tied.~Szerelmemnek
1238  6|           Mihelyt odaérkezünk: fölébred,~S összeszaggat engem, úgy
1239  6|                 cifra, szépruhás urfiak,~S a szép lyánnyal csintalankodtanak.~
1240  6|                ugy kivánja:~Van cigányné s van annak kártyája.”~Ment
1241  6|           kislyány a hálót csak kötötte,~S ím megzörren a bokor mögötte.~
1242  6|              most is a régi vagy,~Szemed s szavad a szívben sebet hagy.~
1243  6|                el ne lehetne felejteni.”~S így amit a vadász úrfi szólott,~
1244  6|             nyájasan, oly szivesmelegen,~S ő mindezért háladatlan legyen?~„
1245  6|                  az sehogy sem tetszett,~S kegyetlenűl gyanakodni kezdett.~
1246  6|              éhes, mindjárt enni vágyik,~S ha jóllakott: szörnyeteggé
1247  6|                Bokor mögé bujt titokban, s leste...~Tán maga sem tudta,
1248  6|              várt, hogy egy úr érkezett,~S hallott tőle édes beszédeket,~
1249  6|             Pista mérgében majd megfult.~S ha még nem lett volna más,
1250  6|                el más ember mátkáját...”~S kirántotta zsebéből bicskáját.~
1251  6|               Lidihez a vadász el-eljár,~S bátorsággal ölelkezhetnek
1252  6|                 a nagy országút szélére,~S várakozott jómódú vendégre,~
1253  6|               merevedve.~Pista odalépett s minden zseben~Keresztülment
1254  6|                szeretlek!”~Ezt gondolta, s a ladikba lépe,~Hogy átevezzen
1255  6|                 átevezzen a szigetségbe,~S hogy Lidinek szóval azt
1256  6|           befordult a Dunába,~Mert Lidit s a vadász urfit látta:~Rájok
1257  6|            ismert, bár jó messze voltak,~S vége járta már az alkonyatnak.~
1258  6|                 ekkor vette észre magát,~S hirtelen megforditá csónakát.~„
1259  6|                 a vízbe dobta a lapátot,~S a ladiknak legvégére hágott.~„
1260  6|               kell ám jőni velem!”~Szólt s fölfordította a ladikot.~
1261  6|             Utánament, és őt ölelte meg,~S küzdöttek, mig el nem merültenek.~
1262  6|             együtt ivám.~Bor és dicsőség s szerelem baráti,~Mosolygjatok
1263  6|              lesztek ám!~Bor és dicsőség s szerelem baráti,~Mosolygjatok
1264  6|                néz reám.~Bor és dicsőség s szerelem baráti,~Mosolygjatok
1265  6|                 oldalán.~Bor és dicsőség s szerelem baráti,~Mosolygjatok
1266  6|             csatoltatám.~Bor és dicsőség s szerelem baráti,~Mosolygjatok
1267  6|                 távozám,~Bor és dicsőség s szerelem baráti,~Mosolygjatok
1268  6|                 pokol!~Mivé lett a föld, s még mivé lehet?~Minden bokorban
1269  6|             valaha,~Hogy most gyülöltök? s imádkoztatok~Az emberiség
1270  6|            Elkérték kebletekből a szivet~S aztán széttépték azt az
1271  6|               zsebetek~És gyomrotok van, s mert ez nincs tele,~Azért
1272  6|              minden évben rajta kikelet,~S van szép leánya minden falunak,~
1273  6|              szép leánya minden falunak,~S ha itt egy ember sír, ott
1274  6|                még maga a bánat is!~Szív s fejre mily különbözőleg
1275  6|            Sötétre festi a fehér szivet,~S fehérre festi a sötét hajat.~
1276  6|                 milyen szép halál!~Szebb s boldogítóbb egy hasztalan
1277  6|               halok meg,~Ily szentül!... s én elkészítem~Saját kezemmel
1278  6|          Elmerengek gondolkodva gyakran,~S nem tudom, hogy mi gondolatom
1279  6|              jobb volna élnem a jövőnek,~S gondoskodnom... eh, mért
1280  6|                  még mélyebb sírba ásom,~S mélyen nézek a szép lyány
1281  6|                   kell inni keservemben.~S hol pohár és a pohárban
1282  6|         Nemzeteknek keze van bilincsben,~S amilyen víg a pohár csengése,~
1283  6|               Mik fölforgathatnák a szív s ész tengelyét.~Végigtekintettem
1284  6|               során. Az és ez oly sötét!~S az éjben, mely minket homályával
1285  6|                ide, majd oda.~Ha botlunk s elesünk, valóban nem csoda.~
1286  6|              valóban nem csoda.~Igy van. S e gondolat, ez oly engesztelő,~
1287  6|                 az emberek~Olyan sokszor s olyan nagyon sértettenek.~
1288  6|            boldogtalan.~Boldogtalan vagy s én sajnállak tégedet,~S
1289  6|                  s én sajnállak tégedet,~S akit sajnálunk, azt gyülölnünk
1290  6|                             SALGÓ~Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik
1291  6|          Fölmentem a hegy sziklatetejére~S letelepedtem a romok fölött.~
1292  6|             börtönéből megszökött madár,~S vigan köszönté a kék messzeséget,~
1293  6|           tornyán, a mezőknek~Juhnyájain s a patakok vizén~S mindemhol
1294  6|             Juhnyájain s a patakok vizén~S mindemhol a nap fénye tündökölt.~
1295  6|                  a tizennegyedik~Század, s hazánkra éj következék.~
1296  6|                halt meg.~Pártok kelének, s a párt fergeteg,~S a fergetegben
1297  6|              kelének, s a párt fergeteg,~S a fergetegben a folyó zavart,~
1298  6|              fergetegben a folyó zavart,~S zavart folyóban könnyü a
1299  6|             Önzés bünébe sűlyedt tagjai,~S rabolni kezdék édesanyjokat,~
1300  6|                 táj, mert~Ameddig kardja s buzogánya ért,~Övé lett
1301  6|                  minden, ami kincs vala,~S hol ellenállás szálla szembe
1302  6|             Utána jött a távolabb Fülek,~S most a fölött van a tanácskozás:~
1303  6|            szelindek, elkezdett morogni,~S morgott hosszan, mig belefáradott.~*~
1304  6|                 falai között?~A szerelem s a hazaszeretet,~Az égnek
1305  6|             szépségében ragyogó Perenna,~S imát sohajt az égiek felé,~
1306  6|               közelgő fegyvercsörgetést,~S belép férjéhez és rémülve
1307  6|                 A másik ajtó ekkor nyilt s azon~Kompolti Péter jött
1308  6|                  szíves házigazda léssz,~S kérés nélkűl is átadod nekik,~
1309  6|         Megvesztegettük a jó porkolábot,~S ő megnyitotta várad kapuját,~
1310  6|               megnyitotta várad kapuját,~S bejöttünk százan... százan!
1311  6|                  ki!” Megnyitá az ajtót,~S láthatta a száz fegyverest
1312  6|              Gedő,~Köztök Kompolti Jóbot s Dávidot.~„Fossz hát, zsivány,
1313  6|              Kompolti Péter ment kutatni s véle~A martalékra vágyó
1314  6|                 Dávid és Jób állt merőn, s ha ajkok~Le nem pecsétli
1315  6|                  a földre, e falak közé?~S midőn a méla bámulás ködében~
1316  6|                  Perenna teremébe nyílt,~S amely előtt vont karddal
1317  6|             őrizé a paradicsomot.~„Eddig s tovább nem!” dörgött a jövőkre,~„
1318  6|                dörgött a jövőkre,~„Eddig s tovább nem!... a kétségbesés,
1319  6|             kezeidben~Száz kard villogna s minden kard hegyéről~Ezer
1320  6|                 Akközben Dávid rést lelt s besuhant,~Ahol Perenna elszorult
1321  6|                 nő, kit Dávid vett ölébe s vitt,~S a férj, kinek Jób
1322  6|                 Dávid vett ölébe s vitt,~S a férj, kinek Jób átdöfé
1323  6|               Jób átdöfé szivét.~*~Salgó s Gedővár közt emelkedék~Hajnácskő,
1324  6|        Aranyfátyolként leng a vár körül,~S a vár alatti völgy ezüst
1325  6|           eszméletet~Megállitá a félelem s futás.~Gyöngéd karokkal
1326  6|           fészkébül épen most lopott ki;~S megállt előtte s elmerűlve
1327  6|              lopott ki;~S megállt előtte s elmerűlve nézte~És lelkesedve
1328  6|            tündérek leánya!~Hozzám jövél s lehajlottál reám,~Miként
1329  6|            lehajlik földre a szivárvány,~S fülemben égi hangokat sugál.~
1330  6|               kinyujtám, hogy öleljelek,~S fölébredék... te már távol
1331  6|            Láttam fehérlő árny-alakodat,~S futék utánad, mint az esti
1332  6|           ragyogtál. -~Gyermekkorom tűnt s gyermekéveimmel~Eltünt regényes
1333  6|                regényes ábrándim világa,~S vad ifjuvá lett a szelíd
1334  6|                ifjuvá lett a szelíd fiú,~S azóta véled nem találkozám...~
1335  6|              minden virág~A föld szinén, s ne légyen több tavasz!...~
1336  6|                  bájaid.~Azért feledd őt s add nekünk magad,~Hogy részesűljünk
1337  6|                szólj,~Mert minden szóért s minden léptedért,~Ha férjem
1338  6|               várd hiába - nézd~E kardot s rajta ezt a szép piros vért;~
1339  6|             tűzokádó~Hegy méhéből a füst s lángoszlopok,~És átkokat
1340  6|                  állt a hölgy előtt Jób,~S midőn az végzé, így kezdette
1341  6|                  menj férjhez naponként,~S én férjedet naponként megölöm!...~
1342  6|              foglak óni, paizsod leszek;~S ki hozzád nyúlni kíván:
1343  6|                ugy, jó bátya,” monda Jób s szemében~Ellenszegűlő dacnak
1344  6|         másvilágra, e kard most is éles,~S karomnak sincsen legkisebb
1345  6|                   Kompolti Péter jött be s rájok ordít:~„Megálljatok!”
1346  6|              rájok ordít:~„Megálljatok!” s a bajvivók megálltak.~„Apánk,
1347  6|                  ellen karddal rontotok?~S ilyen mihaszna pörben engemet~
1348  6|                amelybe a villám csapott,~S dörmögni kezdtek bosszus
1349  6|            Jártatta végig rajtok az apa,~S parancsolólag így kiálta
1350  6|               szabaduljon e falak közűl,~S hogy álljon bosszut férje
1351  6|               talála semmi, semmi módot!~S most jött reá a legnagyobb
1352  6|       napról-napra jobban~Tetszel nekem, s ha akarod, ha nem:~Én feleségül
1353  6|                volna a halálnak angyala,~S ezt mondta volna ama szók
1354  6|            Magához híta Dávidot Perenna,~S így szóla: „Ifju, igazán
1355  6|               mint a féreg a gyümölcsöt!~S ha te szeretnél... oh szólj,
1356  6|                  Öcséd megölte férjemet, s apád most~Engem magának
1357  6|                 virágot hordasz vizeden,~S mind egy helyről: az emberek
1358  6|             határát még nem látta senki,~S melynek le nem szállt fenekére
1359  6|        Határtalan menny minden csillaga;~S ha háborogsz: fölszíneden
1360  6|                mi történt~A földön? apa- s testvérgyilkolás!~Kigyóként
1361  6|               alvót ekkor torkon ragadá,~S beléje fojtá a lélekzetet...~
1362  6|                is nyögött... egy rángás, s vége volt.~Bevonta ismét
1363  6|                 Bevonta ismét a függönyt s mene,~De a küszöbnél visszafordula,~
1364  6|               ágy előtt megállt... állt, s nem meré~A kárpitot szétvonni
1365  6|                 benézni rettentő müvére,~S lélekszakadva kifelé rohant~
1366  6|                  A zajra Jób fölébredett s fölült,~S fél eszmélettel
1367  6|                Jób fölébredett s fölült,~S fél eszmélettel nézte a
1368  6|               eszmélettel nézte a jövőt,~S midőn egészen eszmélt, akkorára~
1369  6|               homlokát~Elboritotta vére, s összedőlt.~A kardot messze
1370  6|                  Lidérc, kisértet, ördög s minden, ami~Irtóztató a
1371  6|             akkor is, ha behunyá szemét.~S majd apja halvány arca állt
1372  6|             ragadták... lég után kapott,~S egy jajnyögéssel összeroskada.~
1373  6|                az ablakon;~Körűltekinte, s akkor látta meg,~Hogy apja
1374  6|                  rángattasd magad~Hiába. S mégsem ébredsz föl... no
1375  6|               ágyon.~Hanem hát kelj föl, s mosd meg arcodat,~Hiszen
1376  6|                 most megszöktethetem...”~S ment a szobába, hol Perenna
1377  6|         Fölnyargalunk a bástya tetejére,~S onnét aztán az égbe röpülünk!”~„
1378  6|              megőrült,” gondolá Perenna,~S borzadva hátrált, de az
1379  6|                de az ifju őt~Ölébe fogta s vitte kifelé.~A nő sikoltott. „
1380  6|                   fölkel valaki~Zajodra, s akkor el nem szökhetünk,~
1381  6|                mélység,~El volt temetve. S aki eltemesse~Apját s öcsét:
1382  6|           temetve. S aki eltemesse~Apját s öcsét: nem volt ember reá.~
1383  6|        Holttetemekkel megtelt udvarában;~S alant a völgyben a népség
1384  6|                 Hát megtörtént a párbaj? s élsz-e még?~Ha főbelőttek, -
1385  6|                   lelked-tested szakáll? s ha~Leborotválnak, újolag
1386  6|                 mert az élet csizmatalp,~S ez nem lesz új, ha egyszer
1387  6|               vargája, a kőszívü sors. -~S azt gondolod tán: annyi
1388  6|           Reászakadni hagynád a világot?~S van még egy... a hon! vagy
1389  6|                álmainknak legkedvesbike,~S akkor hazánknak ránk szüksége
1390  6|               világhoz mennyi lánc köti,~S te mégis könnyelmün kockáztatod.~
1391  6|                tértél, térj eszedre már,~S ne légy, mint voltál, olyan
1392  6|                      Kinek van erre több s nagyobb oka,~Mint énnekem?
1393  6|                 ott benn termek nálatok,~S viszek portékát, de nem
1394  6|                  Vagy bőrt, vagy posztót s effélét, azért~Nagyon hiszem,
1395  6|                   Amit kutyákon, kártyán s más egyében~Eltékozol, meggazdálkodja
1396  6|              hajdan zsinóros~Nadrágjával s prémes mentéivel volt,~Melyet
1397  6|          mentéivel volt,~Melyet nagyapja s édesapja vett;~Az szolgált
1398  6|                barátom: akkor fölmegyek,~S te rám sem ismersz, ugy
1399  6|              föld porába gázolt fejöket,~S végigmennydörgik a föld
1400  6|             öledbe;~Egyszer ölellek meg, s karomat levágom,~Ne öleljek
1401  6|                És ím bokámot ujra össze-~S kalapomat félrecsapom.~Szívem
1402  6|                mi poéták hazudunk sokat,~S aztán ha szívből szólunk
1403  6|            miként vigad!~Örök énekszóval s zenével van tele!~E tombolók
1404  6|                volt velem.~Letérdepeltem s elmondék egy~Égő szerelmi
1405  6|                  Égő szerelmi vallomást,~S földhöz hajoltam, hogy virágot~
1406  6|                  hogy virágot~Szakítsak, s néki adjam át.~Ekkor hátam
1407  6|             hátam mögött termett a~Hóhér s lesujtá fejemet...~Épen
1408  6|                magátul~Megtermené talán.~S ha jő az ellen, vért miért
1409  6|                 ott van, hol jog is van,~S a népnek nincs joga.~Pest,
1410  6|               Ilissust, mint virágozott,~S Hymett hegyén a méheket
1411  6|                 lantom, melyet üldöznek; s ha~Dalom sziveitek meglágyítaná,~
1412  6|         Emelkedik föl a hold;~Olyan szép s olyan halvány,~Mint a meghalt
1413  6|        menyasszony~Bús vőlegénye karján.~S talán a hold valóban~Egy
1414  6|            Milyen kisértetes ez a dal! -~S dalolnak egyre még,~És szemeikben
1415  6|                 Mindegyre pusztít a láz,~S már egy egész ország esék~
1416  6|              Áldozatául,~És több elájul;~S ki mondja meg:~Hol ébrednek
1417  6|               Bár lenne oly szívszaggató~S egyszersmind oly szívgyógyitó,~
1418  6|              Hogy sírgödréből ide jő el,~S - hogy hallgassatok - csontkezével~
1419  6|              szolgaság, milyen hizelgés!~S mindig tovább mennek, tovább,~
1420  6|            mindig tovább mennek, tovább,~S ki legszebben hizelg, az
1421  6|            Szabadságért küzdött az ifju,~S börtönbe dobták, ottan űl,~
1422  6|                Csatáiban kard voltam én,~S épen talán a te kezedben~
1423  6|                 Belőlem, aki kard valék,~S ki vélem vítt a szabadságért,~
1424  6|                   Im, letérdelek előtted~S esdve nyujtom föl karom;~
1425  6|              belenéztem~Fekete szemedbe,~S fehér kezecskédet~Tartottam
1426  6|               medrét ássa,~Sodor magával s végre belehalni kell.~Most
1427  6|              harangokat;~Nagy a veszély, s talán, majd mentésemre jőnek...~
1428  6|            egykor azt a tűz emészti fel?~S ezért türöd, midőn a nyár
1429  6|                midőn a nyár esője áztat,~S midőn a tél hideg karjával
1430  6|                 jól, hogy ajkad sohajta,~S innen hiszem: van szíved,
1431  6|                  oh leány, hogy így van, s várok türelemmel,~Mindaddig
1432  6|                 De itt megfordul a szél, s látja bár a révet~A küszködő
1433  6|               hagy;~Fut, mint szilaj ló, s lelkem rája van kötözve,~
1434  6|                 lelkem rája van kötözve,~S pályája mindig sűrübb rengetegbe
1435  6|                 a gyönyör terhe alatt! -~S ha nem szeretsz, ha soha
1436  6|                  a fához... eljön a tél,~S akkor lehull, de már élettelen.~
1437  6|                   barna kislyány.~Szemem s lelkem fénye!~Te vagy mind
1438  6|               Mindegy! feküdj rá lelkem,~S álmodozzál rajta;~Álmodd
1439  6|            tennem még,~Egy lépést előre,~S akkor rájutok a tél~Fagyos
1440  6|               előre,~Lépnék egyet hátra,~S benne volnánk közösen~A
1441  6|               szétszaggatta őket~A vihar s ők este haldokolnak:~Fölgyulad
1442  6|                  még egyszer arculatjok,~S e pirúlás, végső órájokban,~
1443  6|            lyánytul örökre bucsút vett?”~S így céltalanúl az ifju halad.~
1444  6|                tövisfa, a reggeli dértül~S az ifju halvány arca szeme
1445  6|             halvány arca szeme könyétül.~S nagy a csend, s a csendben
1446  6|                könyétül.~S nagy a csend, s a csendben nem hallani mást,~
1447  6|                 habzott a vidámság árja,~S gondtalanság volt a ház
1448  6|          gondtalanság volt a ház lakója,~S a pohárnak szomjas fölhajtója,~
1449  6|          asztalról, és helyébe írt mást;~S oh, szerelem, az, amit te
1450  6|               írtál,~Feketébb a halálnál s a sírnál!~Szatmár, 1846.
1451  6|                  mondod is, elhiszem én.~S midőn tudom, hogy szíveden~
1452  6|                   hadd ömöljenek~Könyűim s csókjaim reá!~Könyűim-e
1453  6|                  zarándokok~Jövének fel, s ők boldogok,~Hogy kezeden
1454  6|                 szedj te zöld leveleket,~S aztán vesd el, mint elvirúlt,~
1455  6|                   Aztán föleszmél félig, s két alakban~Lát mindent,
1456  6|                 két alakban~Lát mindent, s tisztán még semmit se’ lát.~
1457  6|              Eszmélek, mint azelőtt.~Kín s reménység kebelemben~Ujra
1458  6|                 vagy te, lyányka, nékem,~S állsz megfejthetetlenűl;~
1459  6|                   Mely tihozzátok röpűl,~S minden reggel, minden este~
1460  6|                  Együtt járunk, úgyebár?~S nézzük, lyányka, a föld
1461  6|                  Amint nyílnak kelyheik,~S ha ezeket nyílni látod,~
1462  6|                ment sírt ásni önmagának.~S amint így sírján dolgozék,~
1463  6|                 Én vagyok e szegény fiú,~S te a talált kincs, édes
1464  6|                  csak neked köszönhetem.~S ha meg fogom siratni a napot,~
1465  6|                 eddig titkon forra csak,~S amit keblemből mostan kiröpítek,~
1466  6|                 kezét,~Azé legyen a hála s a dicsőség;~S ki elfogadni
1467  6|              legyen a hála s a dicsőség;~S ki elfogadni azt vonakodik?~
1468  6|                 mint ki palotát építtet,~S midőn fölépül, számkiűzik
1469  6|                 Rajtad folyvást teremnek~S fognak virítani~A boldog
1470  6|                  Ketten űlünk~Együtt: én s az unalom.~Terhes vendég!~
1471  6|               Agg szülők és~Ifju lyányka~S mind, akiket szeretek.~Járd
1472  6|                  be őket,~Járd be sorra,~S jőj meg késő est felé~Édességgel~
1473  6|                  a virágot romba döntik,~S az ó világnak romjain~Az
1474  6|               Homályos börtönömbe jő el,~S föl fogja azt deríteni~Fényes
1475  6|                 nálad,~Amit kiván a száj s a szem,~Nekem ma még csak
1476  6|               nagy úr vagy és én koldus,~S mégis, légy büszke rá, igen,~
1477  6|                elhihetd.~Hogy megöleljem s barátomnak~Nevezzem, úgy,
1478  6|             Nevezzem, úgy, mint tégedet.~S mért tettem ezt? mert...
1479  6|                 könyörgök hozzád, a haza~S az emberiség kettős szent
1480  6|           szivébe jellemet,~Szeplőtelent s megtántoríthatatlant.~És
1481  6|                  néz le rája~A csillagok s a hold sugára. -~S ha patakzajjal,
1482  6|             csillagok s a hold sugára. -~S ha patakzajjal, madarak
1483  6|                  Virágillattal, csillag- s holdsugárral~Ifjúi lelked,
1484  6|           lyányka, megtelik,~Eredj haza, s aludjál reggelig,~És amit
1485  6|                  A vándorbotot kezembül,~S veszem a lantot helyébe;~
1486  6|             verem, hogy ujjaimtól~A húr, s ennek hangjaitól~Bennem
1487  6|                  Elmegyünk a másvilágra,~S nem a magasról esünk le,~
1488  6|            lelőnek~Közeléből a felhőnek,~S onnan hull a mély tengerbe.~
1489  6|              Kiket magyar anyák szűltek,~S kik hazájok pusztulását,~
1490  6|                 emlékezet,~És karon fog, s öntudatlanúl,~Kedvesem,
1491  6|             óránk benne egy virág;~Mult- s jövőnket a gazdag jelen~
1492  6|                 Felhőivel összefolyának.~S te állasz a néma, a puszta
1493  6|             családok ünnepnapja vagy te,~S én magam, egyes-egyedűl
1494  6|               keletre, a másik nyugatra,~S éjszakra a törzs, az öreg
1495  6|               Melyet isten megteremtett,~S nem akadtok bizonyára~A
1496  6|            rónaságán~A kalászok óceánja;~S hegyeiben mennyi bánya!~
1497  6|             Mennyit nem látsz álmaidban.~S ilyen áldások dacára~Ez
1498  6|                Közel áll az elveszéshez.~S szellemének országában~Hány
1499  6|           rejtett gyöngy és gyémánt van!~S mindezek maradnak ott lenn.~
1500  6|            Szánk-szemünket rájok tátjuk,~S ál dicsőséggel lakunk jól,~