Rész

1501  6|              Hogy itt hajdan magyar éle?~S a világtörténet könyve?~
1502  6|             jelszóval:~„Világszabadság!”~S ezt elharsogják,~Elharsogják
1503  6|           Elharsogják kelettől nyúgatig,~S a zsarnokság velök megütközik:~
1504  6|                  ifjui vér ki szivembül,~S ha ajkam örömteli végszava
1505  6|           trombita hangja, az ágyudörej,~S holttestemen át~Fújó paripák~
1506  6|        Száguldjanak a kivivott diadalra,~S ott hagyjanak engemet összetiporva. -~
1507  7|             Maholnap már ez is itt hágy,~S másra, tudom, helyébe nem~
1508  7|                  férfi vagy, légy férfi,~S ne hitvány gyönge báb,~Mit
1509  7|                  férfi vagy, légy férfi,~S ne szád hirdesse ezt,~Minden
1510  7|                vagy ronts, mint a vihar,~S hallgass, ha műved kész,~
1511  7|      Madárijesztőnek.~Ő sem igen beszél; s ha szól, száját~Szidalomra
1512  7|             forog a világ,~Ily szomorún, s az ember vidámabb~Dolgot
1513  7|               részéről~Levitte a meszet,~S ami rajta imitt-amott maradt,~
1514  7|                maradt,~Az egészen sárga,~S korommal írt furcsa figurákkal~
1515  7|               falukból~Meghalni jár ide,~S az eltévedt madár körülnéz
1516  7|             eltévedt madár körülnéz csak~S odább megy ízibe.~Még a
1517  7|        altathatom.~Mi fog történni vélem s a hazával?~E kettős kérdés
1518  7|                örök vészű tengeren evez?~S mit ér, ha őt a haragos
1519  7|              Mely erősíti még szemeidet,~S közel hoz mindent... s minden
1520  7|                   S közel hoz mindent... s minden vajmi szebben~Tünik
1521  7|                 kint a pusztákon tanyáz,~S mig ellegelget kolompolva
1522  7|                  bokorba vészi bé magát,~S nem hallja senki sem, úgy
1523  7|                 friss, szereti a dolgot,~S oly szép, mint a megszületett
1524  7|               Csókot kap és ád a juhász, s ő boldog,~Hiszi tehát, hogy
1525  7|                 urunk~Helyheztetett ide.~S gondunk ételre sincs.~Ha
1526  7|            jóllakék,~Marad még asztalán,~S mienk a maradék.~Az ostor,
1527  7|                   No de: ebcsont beforr.~S harag multán urunk~Ismét
1528  7|                 urunk~Ismét magához int,~S mi nyaljuk boldogan~Kegyelmes
1529  7|              üldözőnk~Kinoz kegyetlenül;~S amott a harmadik:~A töltött
1530  7|                csepeg.~Fázunk és éhezünk~S átlőve oldalunk,~Részünk
1531  7|                Mit rá szolgája aggatott,~S nem ismersz isten munkájára,~
1532  7|                Oly nyomorúság marad ott.~S hol vette gazdád ama kincseket,~
1533  7|             hizik.~A héja vígan lakomáz,~S szomszéd bokornak fészkiben~
1534  7|            vannak már számlálva napjaid.~S kivánom, hogy minél elébb~
1535  7|             elébb~Láthassam omladékodat,~S hitvány lakóid összezúzott~
1536  7|           Csontját az omladék alatt! - -~S te kis kunyhó a magas palota~
1537  7|                 öltözet,~De szép szív... s a sötét szobákban~Találni
1538  7|                 Világnak szenteli magát,~S a nép mégis mindenfelől
1539  7|               még boldogabb idő;~Ha mult s jelen nem a tiétek is,~Tiétek
1540  7|                  Adjátok rám áldástokat, s én~Rátok adom áldásomat!~
1541  7|                eldalolni~Saját fájdalmad s örömed:~Nincs rád szüksége
1542  7|                 rád szüksége a világnak,~S azért a szent fát félretedd.~
1543  7|                 Népével Mózes bujdosott,~S követte, melyet isten külde~
1544  7|                   lágy csókkal zárja be,~S virágkötéllel, selyempárnán~
1545  7|                 lehet.~Csupán a képzelet s az is ritkán teremt~Ily
1546  7|              leányt egy boldog perciben,~S megtestesité a múzsa, ki
1547  7|              múzsa, ki téged ugy~Szeret, s ajándokúl hagyá ott kebleden.~
1548  7|        Megnépesítve a források és a fák.~S ha ő reám tekint... barátom,
1549  7|               égett.~Itten űlt a parton,~S hallgatá a csendes~Tenger
1550  7|               csendes~Tenger mormogását,~S gondolá, hogy hallja~Fölriadt
1551  7|                  népének~Távoli zugását.~S várta, várta, várta,~Mikor
1552  7|                 hír,~Hogy szabad hazája?~S addig várt, addig várt,~
1553  7|              jött e~Hír helyett hozzája.~S otthon már nevét is~Alig
1554  7|             költőtárs, olvastam művedet,~S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége.~
1555  7|       gyönyörűsége.~Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni:~Nem tehetek
1556  7|          levelenként kapja a borostyánt,~S neked rögtön egész koszorút
1557  7|              rónákon keresztűl~Vándorol, s a világ zaja nem zavarja.~
1558  7|                  világ zaja nem zavarja.~S ez az igaz költő, ki a nép
1559  7|                  olyan felhős láthatára,~S felhők közt kék eget csak
1560  7|           zajában hírt-nevet szereznem!”~S fölugrott a lóra, kengyelben
1561  7|         úton-módon kincseket szereznem!”~S fölugrott a lóra, kengyelben
1562  7|             fényes jókedvébe’,~Elfogták, s bevitték tömlöc-sötétségbe.~
1563  7|              kincse, de lett boldogsága,~S apjával fogadta őt be egy
1564  7|             színpadán mi is játszottunk,~S mienk nem volt a legkisebb
1565  7|                  kisértete;~Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar~- Ha
1566  7|              hogy küldjük életünk neszét~S saját testvérink, kik reánk
1567  7|               kik reánk készítik~A gyász s gyalázat fekete mezét.~Magyar
1568  7|             fekete mezét.~Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,~Szégyenlenem
1569  7|                ragyog.~De semmi kincsért s hírért a világon~El nem
1570  7|                szívem mindig jót kivánt,~S engem mégis minden ember
1571  7|          Szétszaggatják rajtam takarómat~S tüskékkel tömik meg vánkosom;~
1572  7|               kezekkel nyargal át a kín,~S olyan a dal, melyet rajta
1573  7|                  nincs már éltető erője,~S mégis olyan kedves, olyan
1574  7|             föveny-szőnyeg~Volt terítve, s tartott a mezőnek,~Melyen
1575  7|                alkony üszköt vet fejére,~S olyan, mintha égne s folyna
1576  7|             fejére,~S olyan, mintha égne s folyna vére.~Másfelől, a
1577  7|                  tulsó partján,~Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán,~
1578  7|                  rosszat kiabáltok róla,~S ő a föld legjámborabb folyója.”~
1579  7|                   jön az árvíz! hangzék,~S tengert láttam, ahogy kitekinték.~
1580  7|                  mindegyiket~Érkeztekor, s elmondom néki~Távoztakor:
1581  7|                 Beteg ifjú, a holdvilág,~S ők halvány arccal ezt, miként
1582  7|               Melyen csak általmentenek;~S akármikor s akárhogy látom,~
1583  7|               általmentenek;~S akármikor s akárhogy látom,~Mindég egyformán
1584  7|         lelkemnek rokoni,~Mely mindig új s új alakot vált~S mégis folyvást
1585  7|               mindig új s új alakot vált~S mégis folyvást az egykori.~
1586  7|             népséggel telik meg a terem,~S ezek között helye nincs
1587  7|                 szövi be~A hazaszeretet,~S ez is csak addig van, míg
1588  7|             vagytok! nap süthetne rátok,~S e helyett kis lámpa, melyet
1589  7|              vagyok,~Zöldelő mezőkön föl s alá sétálok,~Csókot lehelek
1590  7|            szemérmesen levetik leplöket,~S én szép keblökön a kéjtől
1591  7|                  kés van, köszörült kés,~S tudja, hogy lombjait azzal
1592  7|                 hullnak az ősz kebelére,~S én rajtok hidegen, gúnyosan
1593  7|             paripámon a tengert bejárom,~S mint a tanító a csintalan
1594  7|                rázom.~Bejárom a tengert, s ha hajót találok:~Szárnyát,
1595  7|                 lobogó vitorlát kitépem,~S árbocával írom a habokba
1596  7|              Amely a másvilágnak követe,~S hozzám így szól: szedd össze
1597  7|              szemébe!~Az élet rövid béke s hosszu harc~És a halál rövid
1598  7|               harc~És a halál rövid harc s hosszu béke.~De még kár
1599  7|            fáradt útasnak hüs árnyat ad.~S eddig csak írtam, hol van
1600  7|             Piros betűk az ünnep napjai,~S így életemnek nincs még
1601  7|                  idő.~Jőj, drága vendég, s hozz virágokat,~- A föld
1602  7|              pusztíthat e láng rajtatok!~S a nép hajdan csak eledelt
1603  7|               állatból végre ember lett,~S emberhez illik, hogy legyen
1604  7|               bélyeg~Isten teremtményén, s ki rásüti:~isten kezét el
1605  7|                  kezét el nem kerűlheti.~S miért vagytok ti kiváltságosok?~
1606  7|                 föltűnik az arany ere...~S e kéznek nincsen semmi érdeme?~
1607  7|             kéznek nincsen semmi érdeme?~S ti, kik valljátok olyan
1608  7|                  nevében, adjatok jogot,~S a hon nevében egyszersmind,
1609  7|               Ide a rózsa néhány levelét~S vegyétek vissza a tövis
1610  7|              mond igazat.~Én hittem ezt, s hitemnek~Gyümölcse kárhozat.~
1611  7|              kevesebb,~Mint tennap volt,~S nekem ugy tetszik: az egész~
1612  7|                  rajtad a~Sír halma kél.~S messzebb vagy mégis a világ~
1613  7|             Virasztánk kínosan~Anyám, te s én;~Kis mécsünk reszketett,~
1614  7|                 szívedet~Keze megérinté,~S verése szűnt belé~S hidegedett.~
1615  7|           megérinté,~S verése szűnt belé~S hidegedett.~Midőn közel
1616  7|                én~En éltemet~Csókolni... s oh szülém,~Te csókolád belém~
1617  7|                 ember nem lehet;~A virág s az erény~Két atyafi-gyermek,~
1618  7|                 az égből~Viruló sírodat,~S viruló sírodnál~Hervadt
1619  7|                 üveg...~Az étel meghűlt, s a~Bor megmelegedett.~Csak
1620  7|         pokolkővé~Mindenik könnycseppje,~S szivét elevenen~Hamúvá égesse!”~
1621  7|               Melyben vígan fütyürészek,~S ha földulja a fergeteg,~
1622  7|                   Sötét az ember kebele,~S nincs benne mécs, nincs
1623  7|                mondd meg, hogy mi vagyok~S miért vagyok?...~Magáért
1624  7|                   És nem lett büntetése!~S hány volt, ki más javáért~
1625  7|              vért kiontá~Saját szivéből,~S nem lett jutalma!~De mindegy;
1626  7|                hogy használjon társinak.~S használ-e vagy sem?~A kérdések
1627  7|                 Melyet gátolnak a roszak~S amelyre a jók törekednek,~
1628  7|                általános boldogság kora?~S tulajdonképen~Mi a boldogság?~
1629  7|                vándor, ki hegyre mászik,~S ha a tetőt elérte,~Ismét
1630  7|                  elérte,~Ismét leballag,~S ez így tart mindörökké:~
1631  7|               Aztán nyakunkra tekerőzik,~S torkunkba fojtja a lélekzetet - - -~
1632  7|              megátkoznod, sőt~Tisztelned s szeretned kell,~Mert hiszen
1633  7|              Obsitot kapsz, de mekkorát!~S tudod, mért kapsz ilyen
1634  7|               föl képzetemnek~Csónakára, s ússzatok.~Ússzatok szivem
1635  7|                  taván át,~Szép leányok, s asszonyok,~Mindnyájan, kiket
1636  7|                   És előjött valamennyi,~S istenemre, szép sereg!~És
1637  7|                 Régen, régen kezdtem én.~S ez mutatja bölcseségem!~
1638  7|                Csak egy nap süt melegen,~S ez a nap nem fönn az égen,~
1639  7|                lenn a szív mélyében~Van, s e nap a szerelem.~Higyetek
1640  7|                 pár szép szem többet ér;~S higyetek ti, kiknek lelke~
1641  7|               Hölgyektől nyert csókokat.~S nékem a sors csak virággal~
1642  7|                Szerelmet is vallok neki,~S megkérdem: engem szeret-e?~
1643  7|                   Ültessetek, virágokat.~S ki tudja: az illat vajon~
1644  7|            lelkünk fülibe;~Szagolja csak s nem hallja meg~A test e
1645  7|                  Beszéde, annak dala ez,~S ha lényem durvább része
1646  7|                  Tavaszonként elaluszom,~S következendő tavaszig~Lelkem
1647  7|           VÁGYTAM...~Kit feledni vágytam~S már-már elfeledtem,~Oh leány,
1648  7|                  hogy~Ottan megpihenjen,~S megpihenvén, róla~Ismét
1649  7|               eltűnél,~Mint az éji álom,~S most reményem is, e~Vakmerő
1650  7|                  lemondás~A bú vadonába.~S hogy ennek határát~Keresém
1651  7|               egyszerre~Utolért emléked,~S szárnyamat kitépte,~S átadott
1652  7|           emléked,~S szárnyamat kitépte,~S átadott ujonnan~Régi bánatomnak,~
1653  7|                köszöntse!~És ha szeretél s ha~Még szeretsz: mi gátol,~
1654  7|         boldogság~Senki mástól nem kell,~S bárha tőlem örök~Elválás
1655  7|            ÍTÉLET~A történeteket lapozám s végére jutottam,~És mi az
1656  7|                Eddig nem látott a világ; s a mostani béke~Ez csak ama
1657  7|               tüzét, e~Fátyolon átlátok, s attól, ami ott van alatta,~
1658  7|            alatta,~Borzadok, iszonyodom, s egyszersmind kedvre derűlök~
1659  7|                  újra~Fölveszi páncélját s kardját markába szorítván~
1660  7|                nemzet lesz a föld ekkor, s ez szembe fog állni:~A jók
1661  7|                  szembe fog állni:~A jók s a gonoszak. Mely eddig veszte
1662  7|                által.~Ez lesz az ítélet, s ez után kezdődik az élet,~
1663  7|                  élet,~Az örök üdvesség; s érette a mennybe röpűlnünk~
1664  7|            napestig szomorún csörömpölt,~S még álmaimból is föl-fölriasztott.~
1665  7|          bilincset?...~Szinészek jöttek, s elhatározám~Közéjök állni
1666  7|                   hogy független legyek.~S elmentem volna, ámde megtudá~
1667  7|              lázadó szándékomat tanítóm,~S az indulásnak napján elfogott,~
1668  7|                 csuká szobámnak ajtaját,~S rab voltam, míg a színésztársaság~
1669  7|              életemnek egy főcélja lesz,~S ez: a zsarnokság ellen küzdeni.~
1670  7|                zsarnokság ellen küzdeni.~S ez eskü most is olyan szent
1671  7|                volt az első pillanatban,~S verjen meg engem a hatalmas
1672  7|          TÜRELEMRŐL~Türelem, te a birkák s a~Szamarak dicső erénye,~
1673  7|                 koldús járod be~A földet s kérsz menedéket:~Kérj akárhol,
1674  7|               Szívem nem fogad be téged;~S ha bejárod, mint hódító,~
1675  7|                világot;~Lesz egy szikla, s ez szivem lesz,~Melyre nevedet
1676  7|                 Macska a tejfölt kiette,~S a szakácsné most szájtátva,~
1677  7|              Hogyha rajta te nem volnál,~S míg te rajta lész, mindaddig~
1678  7|                  is öltöztetni~Szép rím- s mértékbe versemet,~Amint
1679  7|                 De tart a harc... a kard s az ágyú~Helyett most eszmék
1680  7|               bátran harcol, bátran vág,~S a katonának bátorsága~Teszi
1681  7|               Teszi diszét, nem a ruhák.~S nem kérdem én, hogy költeményim~
1682  7|            csárdába, ha szólt a muzsika,~S szilaj kedvvel amugy magyarán
1683  7|              Kiállt az országút síkjára, s az utas~Száz lépésről látta,
1684  7|           szívesen:~„Nesze az erszényem, s áldjon meg az isten!”~Fegyverneki
1685  7|                 épület volt halálos ágya~S temetési dala varjak károgása.~
1686  7|               verset írtam én már össze,~S nem mindenik haszontalan;~
1687  7|              Hazám bosszúja szembeszáll,~S én villogó kardom hegyével~
1688  7|             elválasztani.~Mint törnek ők s hadd törjenek reánk az~Önérdek
1689  7|                  szent vagy, oh leányka,~S az én szivemnek hogyha volt
1690  7|            határáig~Rózsákra, tövisekre,~S ha átörültük, átbusúltuk
1691  7|              port söpri fekete fürtével,~S köveket pirosít homloka
1692  7|                   Ezer ölre a virágoktól s a~Napvilágtól,~Ezer ölre!
1693  7|                  tömegében,~Ki nem álla.~S mért nem állt ki? miért
1694  7|               már lehullanának~A virágok s levelek!~Most az ősz lesz
1695  7|                  Üdvösségben egy öröklét~S futtában egy pillanat.~Odavontam
1696  7|          elmondtam legszörnyűbb~Átkomat, s elsírtam legszentebb könnyemet.~
1697  7|                kiabálj.~Szájadat betedd,~S nyisd ki füledet,~Nyisd
1698  7|                   Mint szalad!~Pillanat,~S odabenn van,~Benn a lyukban.~
1699  7|        Odanyargal egyenest~A lyuk mellé,~S beleönté~A veder vizet;~
1700  7|              Nyakon csipték, hazavitték,~S mostan...~Itt van...~Karjaimban,~
1701  7|                 álom,~Kit én ugy imádok,~S ki engem imád -~Mily édes
1702  7|                 guggol Sári néni,~Guggol s nem áll; nem akar már nőni,~
1703  7|                mint a fejérített vászon,~S borzasan űl feje tetejében,~
1704  7|             nevezték!~Keble róna, puszta s csendes róna,~Mintha már
1705  7|                  apja, a zsugori vénség,~S visszaszedi elpazarlott
1706  7|                szárnyát hivólag lengeté,~S kiben vér volt, elszántan
1707  7|           szemökben.~„Markunkban a kard, s benne lesz, amig~Szemfényünk
1708  7|                  megtörik!”~Ezt harsogák s mely ekkor kinn zugott,~
1709  7|              volna,~Habjaimban úszna föl s le~Vígan lubickolva.~Lennék
1710  7|                 A GÓLYA~Sokféle a madár, s egyik ezt, másik azt~Leginkább
1711  7|     dal-mesterséghez~Nem ért az a madár.~S egyszerű, mint magam...
1712  7|            oldalánál~Húztam meg magamat,~S némán szemléltem a szárnyokat-próbáló~
1713  7|          messzeséget járhatni meg lábbal~S nem a magasságot;~Mit ér
1714  7|             ellenségeműl néztem az őszt, s szólék,~Ha gyümölcsöt hozott:~
1715  7|                 után,~Ugy néztem utánok,~S milyen bús látvány volt
1716  7|             hó-subáját~A föld levetette,~S virággal zsinórzott sötétzöld
1717  7|            felöltözék új,~Ünnepi ruhába,~S gólya-várni néha elballagtam
1718  7|             nekiesem,~És paripán termek,~S megeresztett kantárszárral
1719  7|                  előtt~Leteszi fátyolát,~S rajta vesz merően a megbűvölt
1720  7|        be-bekalandoztam~Tüzes paripámon,~S midőn már ott jártam, ahol
1721  7|               pillanat~A tóra mellettem, s benne kit látok meg?~Gólya
1722  7|                minden~Esztendőben várom,~S kivánok szerencsés útat,
1723  7|                  Fülemile-madár szólana,~S mintha virágok közt ballagnék,~
1724  7|                  virágok közt ballagnék,~S csupamerő csillag voln’
1725  7|           záporban~Bucsúkönyűid ömlenek,~S karod a sár, amely helyettem~
1726  7|        SZERETLEK-E~Kérdezd: szeretlek-e? s megmondom én, hogy~Szeretlek,
1727  7|                 lenn a föld alatt is ég.~S mondhatnék átkot, hosszu
1728  7|                 mint a villám, érjen el,~S égesse, tépje lelkemet legmélyebb~
1729  7|                tart vissza csak.~Én eskü s átok nélkül is örökre~Lelkem
1730  7|                  tejút a legmagasb egen.~S örök hűségem, oh ez a hüség
1731  7|                poharunk kicsordult,~Kedv s bor bennök meg nem férve
1732  7|        Hányt-vetett a vad hullámos élet,~S végre, végre meglelém a
1733  7|               Cimborák, ez a bucsúpohár!~S mert szeretlek bennetek,
1734  7|                  is utánam.~Feleség föld s ég közt a határ.~Adja isten
1735  7|                Odahagyja aranyát~A fukar s boltját a kalmár~S a poéta
1736  7|                 fukar s boltját a kalmár~S a poéta rímjeit,~Hogy kövessék
1737  7|                mondok, csak megtekintem.~S megtekintém. Eh, bolond~
1738  7|          megtekintém. Eh, bolond~A világ s az lesz örökre;~Mi a szép?
1739  7|                 hogy ezelőtt~Mi történt? s húzzátok meg magatok.~Tudjátok:
1740  7|           kebliben~Rideg, vad éjet hagy,~S haragja, búja mint~Két rém,
1741  7|                 szónak engedelmeskedtem,~S az apai ház úgy elmaradt
1742  7|                csak hírem se’ jött.~Apám s anyám pedig búbánatba esék,~
1743  7|              szomszédok őket fölkeresék,~S vigasztalásukra voltak ilyen
1744  7|          Ráborúlt fejjel az ágy szélére, s ottan~Elveszett fiáért sírt
1745  7|                  a szűcs a remek-bundát,~S kegyetlen haraggal im e
1746  7|                 szívvel így teli kebele,~S bezeg, nem mondja most,
1747  7|          szalmaláng vala,~Mely született s ellobbana.~Ez bennem a legelső
1748  7|               szerettem eddig életemben,~S szeretni foglak síromig,~
1749  7|           Korában elhagy az egész világ.~S ugy lett. Az árva ifjut
1750  7|                  megfértek benne ketten,~S hiszem, tudom,~Hogy egymás
1751  7|                csillagok legszebbikében,~S onnan le együtt szálltatok~
1752  7|           megifjodol,~Vén bőröd leveted,~S öltesz sas-szárnyakat~Köszvényes
1753  7|                És az égnek csillaga van,~S a legénynek kedvese van.~
1754  7|                  ragyogsz, csillagsugár,~S a lyány virít, dalol, ragyog...~
1755  7|                 itt csakugyan én vagyok;~S kérdezd meg szívedet, hiszen
1756  7|                senkit nálam szívesebben,~S nem fognád forróbban karjaidba
1757  7|                     ugy vagyok valóban -~S nem tudja mely tálhoz kapjon.
1758  7|                 vesz össze rajtad Apolló s Jehova?~S te, ki annyinak
1759  7|                  rajtad Apolló s Jehova?~S te, ki annyinak vagy megnyugtatására,~
1760  7|                mért ne vennénk örömibül?~S vehetünk. Rajtunk áll, hogy
1761  7|              hóna alá imádságos könyvét,~S végezze illendőn a szent
1762  7|                  kis kertben nézek szét,~S isteníge gyanánt szívom
1763  7|               Akkor mondom el csak, hogy s mikép találtam~Homér-Arany
1764  7|            Jánost, hazánk uj csilllagát,~S az én csilagomtól, rózsámtól
1765  7|                   rózsámtól hogy váltam,~S oltár előtt áldást reánk
1766  7|             várakoztasd jámbor híveidet,~S vigyázz: örömedben egyik
1767  7|                 egy kis estharang,~Távol s szépen, mintha égbül jönne~
1768  7|              Melyben Kazinczy Ferenc~Élt s kilehelte tiszta lelkét,~
1769  7|           nyávogó porontyok~Hentergenek,~S a szentek szentéből, nejének~
1770  7|               Elvadulának a gyümölcsfák,~S alattok fű terem buján,~
1771  7|                  nem fekete?~Vegyétek el s tűzzétek föl helyébe~Sötét
1772  7|                Csupán hét árva gyermeke.~S miért tett volna oszlopot~
1773  7|                  élt: fázott és éhezett,~S most sírja olyan elhagyott,~
1774  7|               börtön... ettül félek.~Föl s alá jár magas büszke fővel~
1775  7|                  bizonnyal,~Erejét az éj s lánc nem töré meg -~Bátran
1776  7|                  téged akkorára~A nyomor s bú régen behavaz.~És te
1777  7|              természetnek virág-háremét,~S a napnak rózsaszínű szempilláit:~
1778  7|           Elküldi a szív minden vágyait,~S e vágy talán még jobban
1779  7|               kedveseiket meglátogassák,~S hogy ajkaikra csókolják
1780  7|            sejtésnek látható az éjben...~S mindezt két szemben látom:
1781  7|             mellé,~Aki őt kertébe várta,~S szűz mosollyal fogadá,~Melytől
1782  7|               Hallgatá a fényes angyalt,~S ahogy egyszer föltekintett,~
1783  7|                  az csak egy szív volna;~S odafönn az égen minden~Csillag
1784  7|                 varázshangon csilingelt,~S e még nem hallott zenére~
1785  7|            belenézett -~Elpirúla szinte, s tőle~Rózsaszínű lett az
1786  7|             paripa~Hozta föl az ördögöt,~S a boszorkány, denevérek~
1787  7|                 mindenről folyt,~Ami rút s szentségtelen.~S szólt az
1788  7|                 Ami rút s szentségtelen.~S szólt az ördög: „Fázni kezdek,~
1789  7|                  meg, jer, csókolj meg!”~S ölelkeztek, csókolóztak.~
1790  7|          Összeértek ajkaik,~A boszorkány s ördög ajka:~Összeborzadott
1791  7|                   Összeborzadott a föld,~S dörgött, morgott, mintha
1792  7|                 Felhőket nyelt volna el,~S elkezdett okádni a hegy,~
1793  7|                  világ,~Csak a csillagok s a hold~Vontak fátyolt arcaikra,~
1794  7|                 Hogy semmit ne lássanak.~S megfogant az ördög csókja,~
1795  7|                  ördög csókja,~Anya lett s szűlt a boszorkány,~Szűlt
1796  7|             Akkoron születhetik, ha~Föld s pokol ölelkezék.~Láncnak
1797  7|               szolgaság.~*~És a mennynek s a pokolnak~Két szülötte,
1798  7|                Két szülötte, a szabadság~S szolgaság, a kard s a lánc,~
1799  7|            szabadság~S szolgaság, a kard s a lánc,~Harcot űz élet-halálra,~
1800  7|                 az isten tudja hányszor,~S még számtalanszor olvasandom
1801  7|                Most is kezemben e levél, s remegve~Érinti ajkam, félvén,
1802  7|            völgyéből az ifjuság hegyére,~S láttam körűlem a roppant
1803  7|           térdeljek le, hadd imádjalak!”~S utánküldém elmémet; bejárta~
1804  7|                   amerre más elméje járt~S amerre nem járt, megfutá
1805  7|                járt, megfutá nagy útját,~S esztendők mulva búsan tért
1806  7|       találkozásom,~Veled, szép lyányka, s megszerettelek.~Te megnyitád
1807  7|                  nem nyílt meg senkinek,~S ott láttam én, hogy akit
1808  7|                  akit úgy kerestem,~A jó s nagy isten kebledben lakik,~
1809  7|               szerelmem, osztatlan tiéd,~S e szerelem nagy! egykor
1810  7|                hordom fejemen,~Mig élek, s ha meghaltam, síromon~A
1811  7|            meghaltam, síromon~A megvetés s gyalázat bélyegét! -...~
1812  7|                  megkezdém pályázásomat.~S én úgy halok meg, amint
1813  7|                  De te erőd nem ismered, s ki bízzék~A harcosban, ha
1814  7|                Összetette kis kezit tán,~S imát mond: ha imádkozik:~
1815  7|                  Tudom, felőlem álmodik.~S ha Juliskám se’ nem alszik,~
1816  7|                megnyitja szívem ajtaját,~S lelkem utánaszáll.~Szatmár,
1817  7|             vélünk.~Ha a fecskék ledérek~S éghajlatot cserélnek,~Mi
1818  7|                 jel!~A legdicsőbbek érte~S alatta haltak el.~Mutatja
1819  7|                 Hogy az igazság itt van,~S ez isten oltáránál,~Bár
1820  7|             Hangoztassátok a harsonákat,~S emeljétek paizsra~Ez ifju
1821  7|                  A piros sugáru aranyat,~S belőle fölszentelt fejedre~
1822  7|                 drága darabot lemetszek,~S koronázási köpenyként~Királyi
1823  7|           szonetteket, kevély~Tercínákat s udvarias stancákat;~Elmésségem
1824  7|             királyné,~Letérdelek előtte,~S hódolva, pirosbársony párnán~
1825  7|                  Szíjad, szíjad ajkamat!~S ha látnak is? jegyeseknek~
1826  7|                 ittak~Az olympi istenek,~S én, az ember, nem birom
1827  7|                 Ilyet nem hallott fülem.~S milyen fény! százezer villám~
1828  7|             görcs bánt, menj a patikába, s iparkodj~Meggyógyulni, fiam,
1829  7|             iparkodj~Meggyógyulni, fiam, s aztán írj rögtön, azonnal.~
1830  7|               aztán írj rögtön, azonnal.~S ha feledél engem? ha barátod
1831  7|                  Lásd, nekem úgy illik, (s oly jólesik!) úgye lemondasz~
1832  7|        gondolatokkal~Terheld meg leveled s gyomrom, mert semmi bolondabb~
1833  7|           Nincsen, mint az okos levelek, s én iszonyuképen~Irtózom
1834  7|              mindenfélére, mi csak szent s kedves előttem. -~Drága
1835  7|                 ne feledje a barna Lacit s a szőke Julist, e~Kedves
1836  7|              gyér fű-koszorúzta fejével,~S várja jövendőjét, mely lábát
1837  7|          jövendőjét, mely lábát ráteszi, s akkor~Összeomol, mint a
1838  7|               kor tette szivembe örökké.~S jártam azóta magas fényes
1839  7|           barátom.~Házasodom, tudod azt, s tudod azt is, hogy jövedelmet~
1840  7|             eladá vagy meg se’ szerezte.~S így az eléléshez nincsen
1841  7|                  hizelgés~Lesz kenyerem (s zsíros kenyerem)... hah,
1842  7|               szerszám. Mit néki az étel~S a hiu fény! megelégszik
1843  7|           pusztai gyeppel,~Bármi sovány, s a záporesők szabad égnek
1844  7|                 alatta~Verhetik oldalait s a bozót hadd tépje sörényét,~
1845  7|                tüzében~A sivatag viharát s a villám sárga kigyóit - -~
1846  7|                  gályám, elmarad a part,~S ringat habkarján a látkör
1847  7|             tenger,~És mig az orkán zúg, s a felhők dörgenek, én a~
1848  7|                 én a~Lant idegébe kapok, s vad tűzzel zengi el ajkam~
1849  7|                más is nyer belőle részt.~S ha bánatod van, hadd busúlnék~
1850  7|                 Mi mérte rája a csapást?~S ha gyógyszert nem tudnék
1851  7|              Jelen van, mindenütt jelen.~S e nagy kéjtengert, melynek
1852  7|                 méltóságodat~Az ostobák, s ép akkor, amidőn~Törekszenek,
1853  7|                 ujra hajrá!~Visz csikóm, s csak szavamba kerűlne,~Hogy
1854  7|              vagy árkot lelsz, ugord át,~S lábad alá ha ellenség botlik,~
1855  7|         szemembül a sors~Örökre számüze,~S ismét pillámon vagy, sötét~
1856  7|          boraikat,~Végét vetik a zenének~S hazamennek a legények.~Szatmár,
1857  7|                ki~Én helyettem is evett.~S holnap ujra nap lesz, akkor~
1858  7|                   Legalább sietnem kell,~S így a csárdát, mely még
1859  7|                  Hogy ne kopjék, eladám.~S hogy kijátsszam a haramját,~
1860  7|        Fel-feltör hozzám sírja mélyibül,~S míg súgja rémes ígéit fülembe,~
1861  7|               ilyen álom fon hideg kart,~S miatta mégis mennyi a kinom!~
1862  7|                 E két torony orma: Homér s Oszián.~Koldús vala az,~
1863  7|                  Ahonnan a hajnali bíbor~S a déli sugár aranya~Oly
1864  7|         Játékidat, oh gyönyörű szerelem.~S látjátok amott Osziánt?~
1865  7|              lemenő nap,~Oly vérvörösen,~S zord fénybe borítja a rengeteget,
1866  7|                  az isteni lantot,~Homér s Oszián!~Eljőnek az évek~
1867  7|                Eljőnek az évek~Századjai s ezredei; letipornak~Mindent
1868  7|                  Gyalogoltam kutyamódon,~S jártam négylovas hintókon.~
1869  7|              Tisztitottam más csizmáját,~S tisztitá az enyimet más.~
1870  7|          sipkámat~Szolgabíró hajdujának,~S én előttem hajtogatták~Magokat
1871  7|               Drága, ékes uj ruhám volt,~S volt ruhámon folt hátán
1872  7|           Rózsafáján!~Elnézném én szemed s ajkad~Untalan;~Ajkadon szived
1873  7|                  Untalan;~Ajkadon szived s szemedben~Lelked van.~Szíved,
1874  7|                 a nép egyre lót-fut,~Föl s le nyargal,~Nem nyugosznak,
1875  7|                 Benne elméd minden fénye~S szíved minden melege.~Oly
1876  7|            homlokomra,~Amidőn elolvasám,~S e redő fáj, mintha késsel~
1877  7|                  Fuldokoltam a habokban,~S kezemet fölemelém...~S te,
1878  7|                   S kezemet fölemelém...~S te, hogy mélyebben taszíts
1879  7|                   és csendesíts le,~Jer, s nyugtass meg engemet,~Mert
1880  7|                Ha megnyílik a sír nekem.~S meddig tartott ez a bajom?~
1881  7|                Éles, hegyes tőr a szava,~S édes balzsam az ajaka.~Ilyen
1882  7|                    Jó költőnek tartanak, s hogy~Az vagyok, én is hiszem,~
1883  7|           magáról minden földi szennyet,~S most ujjászületve a magasba
1884  7|           ujjászületve a magasba röppen,~S keresi a mennyet;~Alszik
1885  7|               láttál? van-e ott is élet?~S ha van, ily gyötrelmes,
1886  7|            szeretnek, ah ugy vágyok oda,~S hogy feljussak, forrón imádkozni
1887  7|                 minden búbánata mellett,~S enyésszem el, ha a sírba
1888  7|                  szerelem mindent pótol, s a szerelmet~Nem pótolja
1889  7|               jóbarátom,~Hogy „vigyázzak s fussak innen,~Mert közel
1890  7|           Tréfa-e ez vagy valóság?~Egyik s másik is lehet.~Jóbarátom,
1891  7|               Engemet meg nem ijesztesz.~S ha nem tréfa? ha valóban~
1892  7|              fejirül~Leütöttem a parókát~S a feje is leröpült?~Vagy
1893  7|                 Leszakítom fegyveremnek,~S ellenségimet, mint Sámson,~
1894  7|                 vagy~Nem röpülne fel?...~S egykor ez a szív is~Megszünik
1895  7|           Megszünik dobogni...~Néma lesz s hideg.~Lenn a föld porában~
1896  7|                vegyűlni~Majd a többivel,~S tán olyannal épen,~Kit magasb
1897  7|                hogyha~Meghalok, barátim,~S égessétek el.~Szatmár, 1847.
1898  7|           elharácsoljátok;~Várva néz rég s oly hiába néz az~Isten napja
1899  7|                 hiába néz az~Isten napja s a világ reátok.~Nyujtsátok
1900  7|         Nyujtsátok ki tettre a kezet már~S áldozatra zsebeiteket,~Tápláljátok
1901  7|                 táplált titeket.~Áldozat s tett, ez a két tükör, mely~
1902  7|             honfiút mutatja,~De ti gyáva s önző szívek vagytok,~Tettre
1903  7|            szívek vagytok,~Tettre gyávák s önzők áldozatra.~Hiszem
1904  7|                Sőt a régit is leeszitek.~S oh mi vakság! fölemelte
1905  7|                nagyok győzelmi szekerét,~S haragomnak ostorával vágjam~
1906  7|            fáklyája ujra meggyujt téged,~S lángodnál látszik a tündérkert
1907  7|               Melynek oly szép fája volt s oly szép virága:~Vitézség
1908  7|            elhagyta szép Erdélyországot,~S a hitszabadságért küzdő
1909  7|                közt magas Murány vára~Rá s katonáira nyilt kapukkal
1910  7|          Erdélynek hős fia,~Lelked rokon s Szécsi Máriának lelke.~Ugyanaz
1911  7|                 bátran megrázhatod:~Apám s férjem hős volt, hát sikoltásomat~
1912  7|             frígy velem,~Barátod barátom s ellened ellenem!”~Tovább
1913  7|                  ki, hogy a várba menne,~S vagy megadást hozna vagy
1914  7|               volt dolga.~Azután elkezdé s mondta mondókáját,~Mely
1915  7|      Visszakullogott a követ a vezérhez,~S eléje terjeszté, kivel és
1916  7|             lépni, jó asszony, pártádra,~S majd pártáddal együtt fejed
1917  7|            ágyudörgés miatt fog ébredni,~S mire ő elszalad és a nap
1918  7|            egyszer hallottam regélni?...~S mondja követem, hogy szép
1919  7|                  holló.~Végre jött az éj s ment, viradni is kezdett...~
1920  7|              csillag a kócsagtoll fején,~S vállán újdonat-új piros
1921  7|              maradt, futni kezde gyáván,~S oszladozott számos apró
1922  7|                kétségbeesés szálla rája,~S fölakasztá magát fenyőfák
1923  7|          gyémántja.~Állt sorban a sereg, s előtte vezére,~Várván, hogy
1924  7|             mennyire hatott be szépsége?~S melyik asszonynak nincs
1925  7|                  mosoly vonásai jegyzik,~S a megzavarodott ifjuhoz
1926  7|    ágyu-oroszlánok,~Melyek tüzet hánynak s halált bőgnek rátok.”~Mária
1927  7|                 rátok.”~Mária mosolygott s szólni ekkép kezdett:~„Köszönöm
1928  7|           kifolytáig, lélek-szakadásig!”~S megüté oldalán a fölcsengő
1929  7|              oldalán a fölcsengő kardot,~S lelkesedve tovább ily beszédet
1930  7|                 csak azt asszonyt látta,~S szemeitől lelke meggyulladt
1931  7|              szemeitől lelke meggyulladt s ugy égett,~Mint itéletkor
1932  7|                  sem hajtá talán -~Ment, s vitte mélységes sebét baloldalán.~
1933  7|                tekintetét a távozó után,~S ezt gondolta: „Kár volt,
1934  7|         beszélnem,~Maradt volna még itt, s nézett volna... reám.~Szép
1935  7|        porkolábtól iróeszközt kére,~Írt, s ily szókkal adta át megírt
1936  7|       Megzavarodtában e két szót hebegé,~S tovább nem mehetett elakadt
1937  7|              hirtelen, magát összeszedé,~S tettetett közönnyel ment
1938  7|             szabadabb lélekzetet vegyen,~S zajló szíve meg ne repedjen
1939  7|                 többi fegyveréhez tette,~S oly kimélve, mintha félne
1940  7|             olvasá már a kapott levelet,~S ujra elolvassa... reszket
1941  7|                elolvassa... reszket keze s lelke...~„Gyönyörű szép
1942  7|           fekvőhelyért indult ki a dőre,~S kapta magát, ráűlt egy sziklatetőre.~
1943  7|                  eddig, van-e madárének?~S most elhallgatta, s oly
1944  7|           madárének?~S most elhallgatta, s oly jólesett szivének.~Végre
1945  7|      megbüvölt-bájolt!~Egy a gondolatom, s ez ő... szemeimre~Vont az
1946  7|               szemem őt lássa.~Oly szép, s olyan bátor! énhozzám illenék.~
1947  7|                   nagy volt lelki harca;~S mi volt halványabb: a levél-e
1948  7|               koronája dúsabb az övénél?~S több csillaggal kinek van
1949  7|              koronáját letevé, a holdat,~S mellén a ragyogó rendjelek
1950  7|               Sűrű bokrok között~Állt ez s gondolkodék szíve szerelmérül,~
1951  7|                 talán...~Mindegy!” ment, s belépett a vár kis ablakán.~
1952  7|             Azért-e, hogy lássad kínomat s kinevess,~Vagy talán azért,
1953  7|                 lesz a válasz:~Szerelmem s kezemért pártom közé állasz?”~„
1954  7|             fennszóval mondá a vitéznek,~S szavában tettetett haragláng
1955  7|                  nem fogod.~Itt maradsz, s ha nem kell menyasszonyi
1956  7|                  nincs megvetve lágyan.”~S megnyitván egy ajtót a vérpadra
1957  7|                  bolondja!”~Ezt gondolja s tudtán kívül el is mondja.~„
1958  7|                 igen van több szó közted s közöttem.~Üttesd le fejemet,
1959  7|               erőm, hogy eltűrjem érted,~S a jövendő tán majd szelidebben
1960  7|               tán majd szelidebben itél,~S ha le nem mossa is a foltot,
1961  7|                  érhet,~Legalább elfödi, s megbocsát a nőnek,~Hogy
1962  7|             szerepének.~Mert csak szerep s nem más az asszonyvitézség,~
1963  7|                  a vidéknek,~A hős vezér s a szép özvegy lakodalmát.~
1964  7|            susogtak.~Letörtem egy rózsát s magammal hoztam őt...~Talán
1965  7|           Elröpűlnek, elröpűlnek,~Tavasz s nyár vendégei,~És őket már
1966  7|              őket már nemsokára~A kertek s mezők virága~S a fák lombja
1967  7|                  A kertek s mezők virága~S a fák lombja követi.~Mint
1968  7|               kiderűl.~Ajka még mosolyg, s szemébe~Könny tolúl... ennek
1969  7|               tolúl... ennek sincs vége,~S ajkán ujra mosoly űl.~Bús
1970  7|                  lesz kedvesem két karja~S fejér párnám a puha kebel.~
1971  7|                   mely ajkról-ajkra jár,~S szánakozva mennek el mellettem...~
1972  7|                    Cselő, csákó, cselő!”~S a szekérből a nagy ostort
1973  7|                  azt szép leány kinálja,~S legkivált ha az a szép leány
1974  7|                  föl is tüzte kalapjára,~S fölugrott megint a szekér
1975  7|               vágott szép hat tinajának,~S most még kevélyebben tartott
1976  7|            tanyának.~Mit fejében gondolt s érezett szivében,~Mit el
1977  7|                csak viszhangja, nem más,~S mely meg nem zavarja álmainkat,~
1978  7|                  Ott a zerge a kősziklán~S legelészi a mohot,~Ott van
1979  7|                csatája hosszu, nagy volt~S megviselte erejét,~S hogy
1980  7|                volt~S megviselte erejét,~S hogy ezt ismét összeszedje,~
1981  7|                 ragyogok,~Pedig nem volt s nincs s nem leszen~Oly tökfilkó,
1982  7|                   Pedig nem volt s nincs s nem leszen~Oly tökfilkó,
1983  7|          szomjazám már~A nyúgodt életet;~S mit tettem? megházasodám,~
1984  7|           kipihenjem magamat...~Házasság s nyugalom! van-e~Ennél bolondabb
1985  7|                Ennél bolondabb gondolat?~S barátim miattam~Aggódtak
1986  7|                Hogy zugjon a fák levele,~S szélcsendben ugy hallgat,
1987  7|      Végighallgatni lantomat...~Házasság s nyugalom! van-e~Ennél bolondabb
1988  7|             merengve rázzák fejöket.~Dél s est között van idő, nyujtózom~
1989  7|            mélyen, csendesen.~Arany csal s ostor kerget tégedet~A zsarnokért
1990  7|               szabadság? egyet mosolyog,~S mind, aki híve, a harctérre
1991  7|               aki híve, a harctérre lép,~S érette, mint a szép lyánytól
1992  7|              Majd a csatáknak utósóiban,~S halottaidért bosszut is
1993  7|                  bosszut is fogsz állni,~S a bosszuállás rettentő leszen!...~
1994  7|             mennydörgés szívem dobogása,~S villámok futnak által fejemen,~
1995  7|           villámok futnak által fejemen,~S keblemre hajtva fejecskéjét,
1996  7|                világot fitymálják ajkai,~S minth’ az eget akarná szántani~
1997  7|                életed.~Rohanva jő az idő s elrohan,~Egy kezében bölcsőd
1998  7|             kezében bölcsőd pólyája van,~S másikban koporsódra szemfödel.~
1999  7|                ember, miben kevélykedel?~S mit végezhetsz egy pillantás
2000  7|            Hódítani csak gyávákat lehet,~S az uralkodás ilyenek felett~