Rész

2001  7|                ember, miben kevélykedel?~S ha dicsőséget szerzél, nagy
2002  7|                nagy nevet?~Veled hal meg s a föld alá viszed,~Vagy,
2003  7|                 hű eb, kísér ki sírodig,~S ott őrzi azt egy pár kis
2004  7|                azt egy pár kis századig,~S elébb-utóbb éhen-szomjan
2005  7|            nemzeted,~Tenger volt egykor, s újra az lehet,~S e föld
2006  7|                 egykor, s újra az lehet,~S e föld is semmiségbe oszlik
2007  7|              űlök a szörnyü méltósággal,~S elfogadom kegyelmesen itt~-
2008  7|               ruhában...~Mert lyány vagy s még szép is a felett,~Legelőször
2009  7|               Örömnek hínak,~Kergetélek, s el nem értelek.~Ámde végre
2010  7|                  csiklandja~Csak fejemet s nem karcolja fel. -~Lépj
2011  7|            Beszélgethetünk még eleget. -~S te is itt vagy, te is megjelentél?~
2012  7|              szivemben a lángsugarú nyár~S még benne virít az egész
2013  7|                  borítasz-e szemfödelet?~S rábírhat-e majdan egy ifju
2014  7|                  világból~Az éj közepén, s oda leviszem azt,~Letörleni
2015  7|             könnyeden elfeledéd hivedet,~S e szív sebeit bekötözni,
2016  7|               mindörökké téped a szivet,~S magamnak szedni, mit az
2017  7|                  töviskoronádat leveszi,~S helyébe a dicskoszorút teszi,~
2018  7|               sirok, hogy fázol, éhezel,~S nincs részvevőd sem távol,
2019  7|               sirok, hogy korcsok fiaid,~S hivom le rájok isten átkait,~
2020  7|             hivom le rájok isten átkait,~S veled szégyenlem, hogy a
2021  7|                  nézve nem is létezel...~S érted teszek majd, hogyha
2022  7|               fogjuk rázni róla a vasat,~S elűzzük tőle a saskeselyűt!~
2023  7|           vagyunk, mind elszánt férfiak,~S ha ott a többség, itten
2024  7|                 igazság a mi fegyverünk.~S nem volna messze már a diadal,~
2025  7|           föllobbantsd a rokon szíveket,~S hogy szétégesd az ellenség
2026  7|                  barátom, csüggedetlenűl~S nem tántorogva egy pillantatig
2027  7|              Kedvet szerzesz evvel nékem~S tán velök sem tész roszat.~
2028  7|                fa.~Csak ment, csak ment, s ha előtte~Kétfelé tért el
2029  7|              kérdezte senkitől sem:~Ezen s ezen hova jut?~Mindegy volt
2030  7|                Itt van e meleg szobában,~S ajka forró ajkadon,~Kedves
2031  7|                  hagyjam e~Boszantó tájt s boszantóbb arcokat.~Elvégre
2032  7|                 a kilincset~És bényiték,~S mit láttam! égi látomány!~
2033  7|               hosszu völgy~Ezer virággal s oly nagy rózsafákkal,~Amekkorák
2034  7|                 keresnek olyan gondosan?~S felelt egy, hogy mérges
2035  7|              mérges füvet.~Mérges füvet? s mivégre?~„Hogy kifacsarjam
2036  7|               mivégre?~„Hogy kifacsarjam s megigyam levét.”~Megdöbbenék
2037  7|             megigyam levét.”~Megdöbbenék s gyorsan tovább haladtam,~
2038  7|                 gyorsan tovább haladtam,~S fáradva értem~Az első rózsafához,~
2039  7|                értem~Az első rózsafához,~S alája ültem, hogy ott megpihenjek,~
2040  7|                  Elrohanék a másik fához~S a harmadikhoz és a negyedikhez~
2041  7|                   ott a boldog szerelem.~S szaladtam a folyó felé.~
2042  7|              folyó felé.~Csónakba űltem, s gyorsan evezék,~De húnyt
2043  7|                  tetem~Ütötte föl magát,~S a partról, mint a megriasztott
2044  7|                leányok.~Átértem a vizen,~S hah, itt is mindenütt~A
2045  7|            Mindenhol ez, mindig csak ez,~S hátúl a sziklák ormiról~
2046  7|                  Veték le mások magokat,~S alant a völgynek éles kövein~
2047  7|               Kifeccsent szívökből a vér~S fejökből a velő.~Kétségbeesve
2048  7|              ajtód kulcsát,~Még egy perc s örökre zárva lész.~Túl az
2049  7|             tejúton túl röpűltem egykor,~S ott az égi magasokban járván~
2050  7|          Álmaimnak nem volt vége-hossza,~S szebbnél-szebbek voltak
2051  7|              álom bármi szép, csak álom,~S hogyha ma nem, holnap elmulandó;~
2052  7|                 várjak, amíg összeomlasz~S romjaidnak eltemess alája?...~
2053  7|                szemem pillájára?~Aggalom s bú, hagyjatok, hadd menjek,~
2054  7|             Embereknek csak a föld való;~S ha nem is oly szép ez, mint
2055  7|             angyal, ámde nincs is ördög,~S ha van itt tél, van kikelet
2056  7|               vége a komédiának,~A fütty s a taps elhallgatott,~A nagy
2057  7|                függöny szépen legördült,~S én ott hagyám a színpadot.~
2058  7|                  ott hagyám a színpadot.~S most itt vagyok... oly messze,
2059  7|                 Egykor szük volt a föld, s imé most~Elég tág e kicsiny
2060  7|               szoba.~Itt nézem a hajnalt s az alkonyt~És feleségem
2061  7|           alkonyt~És feleségem mosolyát,~S szemem nem kíván többet
2062  7|                  nem~Minden bokorban nő,~S uramfia: poéta,~Rongyos
2063  7|               hiába~Volt minden izzadás,~S ég, föld dacára meglett~
2064  7|             súlya,~Amellyel engemet~Ipam s napam magoktól~Eleresztettenek.~
2065  7|              eltemette a nyarat,~Az ősz, s ez is haldoklik már,~Az
2066  7|                 Álmos merengésből a fák,~S a meglepő, nem-várt örömtől~
2067  7|               Keblén kenyere, hátán háza~S szivében jókedv tavasza.~
2068  7|              Hogy harsog az erdő bele...~S ím fényes úri hintó nyargal~
2069  7|                 fényes úri hintó nyargal~S szemben találkozik vele.~
2070  7|                  legimádottabb sajátunk,~S fölvenni a könnyű szabadság~
2071  7|                  gondját,~Dolgozni napok s éjeken,~Hogy ételünk s ruhánk
2072  7|             napok s éjeken,~Hogy ételünk s ruhánk legyen;~S ha feleségünk
2073  7|                 ételünk s ruhánk legyen;~S ha feleségünk tán szeszélyes,~
2074  7|                  Vagy örök idők óta áll?~S fog-e örökké állani,~Vagy
2075  7|             Gunnyaszt a bölcs magánosan,~S ezen kérdések lengenek~Virasztó
2076  7|                 Vizsgálja hosszu évekig,~S mi haszna benne? mit tanúl?~
2077  7|                  végső szellem, közeleg.~S te balgatag világ, te az~
2078  7|                Ki kincset kíván szerzeni~S eltékozolja életét.~Elég,
2079  7|             hazám?~A macska is fenn jár,~S tejesköcsögöd körűl~Kotnyeleskedik
2080  7|                  Csaptak a bitang lovak,~S legelnek széltére.~Meddig
2081  7|             hazám?~Szántanak szomszédid,~S a magokéhoz oda-~Szántják
2082  7|             éretted harcolék, szabadság,~S láncraverve lábam és karom...~
2083  7|           Világosság, téged szomjazálak,~S mint vakandok, föld alatt
2084  7|                 ujra szabad léget szívok~S újra rám sütsz, fényes napsugár?”~
2085  7|              börtönben így sohajt a rab,~S már, az isten tudná, hányadikszor,~
2086  7|             szerteszét fejét,~Várva várt s a lomha évek száma~Feje
2087  7|               Feje fölött meggyülekezék.~S jött a végén e hollóseregnek,~
2088  7|             kutya, minden poéta megugat!~S ezek a tollrágó, versgyártó
2089  7|            homlokából,~Egy valódi költő, s dala hallatára~Keblemet
2090  7|             markába nincs mit szorítani,~S ugy megsohajtoz, mint a
2091  7|               csakugy dagadnak a nyakán.~S mit össze nem beszél! s
2092  7|                  S mit össze nem beszél! s váltig engem kérdez,~S kér,
2093  7|                   s váltig engem kérdez,~S kér, hogy tekintsek be a
2094  7|           Felköték botjára tarisznyáját,~S így tüzék le a botot fejfának.~
2095  7|                 botot fejfának.~Ott a fa s bokor nélkűli rónán~Áll
2096  7|               kis domb egyszerű jelével,~S te természet, elhagyottak
2097  7|           elhagyottak gyáma,~Vadvirágok- s fűvekkel födéd el.~Ilyen
2098  7|               rongyok lengedeztek rajta.~S íme sírját napkeletnek minden~
2099  7|           áldozatját~Az uraknak birtoka- s jogáért,~Kik őt később éhenhalni
2100  7|            egy-egy kis madárka~Fejfájára s ábrándos dalt zeng ott...~
2101  7|              világ!~Boldog mostan a vak, s jaj annak, aki lát,~Haj
2102  7|                jelszó e sátán zászlaján,~S még a dögvésznél is harapósabb
2103  7|                az ördög a politikába is.~S hah szentségtörése a szentségtörésnek!~
2104  7|                nevöket,~Kalapomba vetem, s aztán amelyiket~A szerencse
2105  7|              Egyik a másiknál nem rútabb s nem kisebb,~Csak az a különbség,
2106  7|           különbség, hogy a fej üresebb.~S ezt a fizikából könnyű magyarázni:~
2107  7|           mindenkor alá szokott szállni,~S innen van - amit sok hinni
2108  7|  keresztülfürkésztem~Csupán csak e miatt s a legnagyobb gonddal,~S
2109  7|                  s a legnagyobb gonddal,~S úgy találtam, hogy ő valóságos
2110  7|             kackiásan kipödrött bajúsza.~S ezzel kész az arckép. Érzem,
2111  7|                már csak a belseje marad,~S ez még nagyobb munka, ezt
2112  7|             valahogy el ne hevenyésszem,~S hogy ne legyek csalfa, hazug
2113  7|                  alig van fiaid számára?~S attól tartok, hazám, hogy
2114  7|         környékének, ugy esnek ők neked,~S ezt tőlök még csak rosz
2115  7|                Gödördi,~Tovább Badallóék s a többi, s a többi.~Fegyveres
2116  7|              Tovább Badallóék s a többi, s a többi.~Fegyveres Tamás
2117  7|                  végen~A tiszteletes-lak s templom közelében,~Homlokára
2118  7|                  a rosz szellem fülébe.~„S miért javítanám? azért,
2119  7|                  A tornác teteje torony, s óra rajta,~Mely az időt
2120  7|                 mutatja:~Éjszak-, kelet- s délre; csak nyugat felé
2121  7|           ellenségek, pörlekednek egyre,~S a boszút, ha kezök ügyére
2122  7|                Endrének nyugatra a háza,~S hogy ez az időnek járását
2123  7|             törökök annyiszor kergettek.~S immáron ismervén a háznak
2124  7|           pálinkás-üveg a kamarába’ van,~S ez az, ami őt oly jókor
2125  7|                 számára ád ki főzeléket,~S ex tempore pofonvágja a
2126  7|           hallják a hortyogást az utcán,~S azt hiszik: trombita...
2127  7|               medve,~Egymásnak rohannak, s megállnak meredve;~Fején
2128  7|                 nyílnak homloka rónáján,~S képe tetemesűl, orcáit fölfújván.~
2129  7|                hála, hogy csak álom volt s nem más.”~Nem más? szegény
2130  7|               levelet kell még ma írnia,~S a dolog sürgetős, nincs
2131  7|       almáriomnak tetejéről pedig~A toll s kalamáris előkeríttetik,~
2132  7|                így el a világtól mindig,~S riad föl, ha szellők a lugost
2133  7|             leány, olyan szép rózsaszál,~S máris és mégis az ördöggel
2134  7|              zörgésére~Fölugrott Piroska s a palánkhoz tére.~Bántotta
2135  7|                    Dezső, Dezső lelkem!” s kinyitá a kertet,~S a kisajtón
2136  7|             lelkem!” s kinyitá a kertet,~S a kisajtón által az hugánál
2137  7|              olvasom a világ tarkaságát,~S feledem falunknak bús egyformaságát,~
2138  7|             falunknak bús egyformaságát,~S ahová magamnak elmenni nem
2139  7|                te hogyan vagy?~Szerelmed s bánatod még most is olyan
2140  7|              elhajtott,”~Válaszola Dezső s kínosan sohajtott.~„Tudod,
2141  7|               gyermek, zokogott előttem,~S ujra elgyöngülék, s karjaiba
2142  7|             előttem,~S ujra elgyöngülék, s karjaiba dőltem.~De nem
2143  7|                  kedve tartja,~Vigyen... s először is vezetni fog karja~
2144  7|                  ajtón kopogtattak vala,~S kopogás után belépett Dezső
2145  7|            érdemelted!” kiálta föl apja,~S kezéből a tollat dühösen
2146  7|            kertből virágot nem szakaszt,~S a nemzetre nézve azt jegyzi
2147  7|                  Kivel beszélsz, kölyök, s mióta feleded,~Hogy apádnak
2148  7|                mondok én, a ház királya,~S tizenkét vármegye főtáblabirája!”~
2149  7|          szelidségéből e beszéd kikapja,~S a fiúi érzés tusakodik benne:~
2150  7|            illett, csak erőt vett magán,~S így kezdé szavait nagy hallgatás
2151  7|             szándokát,~Csibének nézné őt s kitekerné nyakát.~Koltó
2152  7|             Magyarország~Dicső térségein~S testvére, a szép Erdély~
2153  7|                   Füvetlen fátlan puszta~S vad erdős rengeteg~Szép
2154  7|                  kéj! mint dagad keblem!~S erszényem mint lapúl!~Dés,
2155  7|              Lelkemet mint vonta a vágy!~S ugyanez az érzelem most~
2156  7|                 Mint az üstökös kalandoz~S nem telik be nézésével.~
2157  7|              Itten minden eltünt század.~S történetkönyv ez a város,~
2158  7|                  dolgokról beszél benne.~S a magyar szó árad itten~
2159  7|                Illatoznak, mint virágok.~S mégis mindezek dacára~El
2160  7|                 ne~Érjen prózai kezével.~S szemeimrül azt a fényes~
2161  7|                gyermeked!~Gyűljünk össze s űljünk itt körbe mindnyájan,~
2162  7|             űljünk itt körbe mindnyájan,~S tartsunk olyan vidám beszélgetéseket,~
2163  7|              hírvágyat hátamra űltettem,~S most le nem hányhatom a
2164  7|                 siket a magyarok hazája,~S mégis énekelek, mert énekelnem
2165  7|                  El fogják feledni nevem s bár felednék~Hamar! ugy
2166  7|              kivánnám, hogy itt éljek én s hitvesem~Veletek, barátom,
2167  7|           el-eljövén~Egyszer itt találna s tán reám ismervén~Mint régi
2168  7|                 a faköpönyeg mellett~Föl s alá,~Méltósággal, mint valami~
2169  7|                  sírontúli életnek hite,~S ez is kikelt már,~Ez is
2170  7|            mondani nekem:~Megmagyarázta,~S mi könnyedén, azt~Édes szerelmed,
2171  7|        Csillagrul csillagra szállunk, te s én?~Vagy mint két hattyu~
2172  7|             törődve;~Nagyra született ő, s lelke lángolási~Szentebbek
2173  7|         hazájának!... elmult büszkesége,~S mely volt hajthatatlan,
2174  7|                  mert őt~Árulás szeretni s halál védnie.~Csak az árulónak
2175  7|               fény ragyogjon~Honja éjén, s meglátd, mint fog érzeni!~
2176  7|                szenvedélyt, mit~Táplált, s mindent, ami kedves, messze
2177  7|                 ami kedves, messze hajt,~S a babér, mely fejét hasztalan
2178  7|                 De bár dicsőséged eltűnt s a remény is,~Neved, drága
2179  7|           legvidámabb,~Emlékezni fog rád s sorsod viszályára.~Panaszod
2180  7|                 mit látnál?~Késő éj van, s ez még nem elég:~Éj a földön
2181  7|             hazának mily kincset hagyok.~S aki láta, mit gondolt felőlem?~
2182  7|                ház,~Hámlik le a vakolat,~S a szél egy darab födéllel~
2183  7|            hibája;~Ő magyarnak születék,~S hazájában ősi jelszó:~„Ej,
2184  7|               apai~Tekintélyednek falai,~S úgy volt ármányaid között,~
2185  7|                 Árúnak tartád gyermeked,~S rá alkuvál is már...~Szeretném
2186  7|                  tudni: mennyiért~Kérték s mi volt az ár?...~Vásárra
2187  7|          tengeren,~De az adó-vevő fehér,~S az áru szerecsen,~Mig itt
2188  7|              Midőn ármányod szétszakadt,~S leomlott minden gát,~S az
2189  7|                   S leomlott minden gát,~S az ifju végre elvivé~Magával
2190  7|              Találkoznak, a nyomor lesz,~S majd el sem hagyja őket
2191  7|                 Tudd meg, nem teljesűlt,~S ha tán a szükség egykoron~
2192  7|                  Segélyeért könyörgenek.~S ők boldogok, (érdemlik is~
2193  7|                Hogy néked megbocsátanak;~S kivánják: légy boldog te
2194  7|        Vallomásomat.~Támaszkodjál hozzá,~S addsza kezedet,~És figyelj,
2195  7|               csak, hogy~Feleségem lett,~S ím nyiltan bevallja~Már,
2196  7|                  majd én~Melléd heverek,~S rád hajlok fejemmel,~Igy,
2197  7|                 itt lesz a hátam megett.~S mily haragos! sose’ láttam~
2198  7|            szemeket.~Korbácsolja lovait,~S a gyeplőt közéjök vágta,~
2199  7|                fordul el, hanem~Utoléri, s dől rá vad haraggal.~És
2200  7|                  gyilkot Brutus kezében,~S köpenyét, mint Cézár,~Rávoná
2201  7|            akinek nyakában~Egy pár bunda s köpönyeg,~Oly nyugodtan
2202  7|             köpönyeg,~Oly nyugodtan áll, s ezt mondja~Kimondhatatlan
2203  7|                  Aki ezt a ruhát varrja;~S milyen olcsó! ingyen kapni,~
2204  7|              milyen olcsó! ingyen kapni,~S mégis milyen kevés hordja.”~
2205  7|                elmélkedék az ifju ember,~S erre oly jóizűt kacagott,~
2206  7|                zápor megboszankodott rá,~S még kegyetlenebbűl szakadott.~
2207  7|                 Szégyent vallva távozék,~S szivárványos lett - talán
2208  7|                Mint életem, olyan tarka,~S olyan fényes, mint jövendőm~
2209  7|              olyan fényes, mint jövendőm~S mint a paradicsommadár farka;~
2210  7|             Életúnt komondor,~Ellenséget s jóbarátot~Egyaránt megmormol.~
2211  7|                 is Timurlán,~Dzsengizkán s az egész Tatárország,~Még
2212  7|                  ez urak sem riasztják.”~S a küszöbre~És belépett,~
2213  7|                  a küszöbre~És belépett,~S láta egy vénséges~Asszonyképet,~
2214  7|               oly sok, oly sok a halott,~S látható volt jól, hogy az
2215  7|                 köntösét rögtön letette,~S szólt illendő szerénységgel~
2216  7|              szólt illendő szerénységgel~S tisztelettel közeledve:~„
2217  7|              Engedelmeddel fölmelegenném~S megszárítnám a ruhámat itt.~
2218  7|              megszárítnám a ruhámat itt.~S ha jóságodból ezen kívűl~
2219  7|               van,” volt a kurta válasz,~S ezzel befordult az agg.~
2220  7|               láng mellé guggolt szépen,~S űlt kevélyen és vidáman,~
2221  7|                 lesz még.”~Ezt gondolta, s összevissza~Gondolt minden
2222  7|             minden~Megfordult a fejiben.~S amit ő magában gondolt,~
2223  7|                el, annyit fecsegett ott,~S olyakat, hogy rajtok az
2224  7|                siralomházban vagyunk tán~S holnap már kivisznek?~Fél
2225  7|                keservét~Hordod szíveden,~S közte még csak egy hervadt
2226  7|                 dőlni készül élted fája,~S azt sem mondhatod,~Hogy
2227  7|                 fönn született az égben,~S gyalázat sarával megdobálva~
2228  7|                 gyümölcsös őszbe.~Eljött s elment mind a kettő,~És
2229  7|                irántam idegen.~Elhagyám, s már nem láttam sem őt, sem~
2230  7|             Gondja volna az emberiségre.~S méltó rá bizonnyal,~Aki
2231  7|              körűl, úgy~Vándorol jósága,~S nincsen akit elkerűlne,~
2232  7|              volt,~Addig meg nem halhat.~S a boldogságod sosem késő,~
2233  7|               agg mindig jobban figyelt,~S ugy szivá be lelke e beszédet,~
2234  7|          komolyságot~Már nagyon megunta,~S válaszát vidáman, pajkosan~
2235  7|          jövendőm,~Minél rútabb jelenem.~S hogy hínak? biz én már jóformán~
2236  7|                kezét a~Remegő aggastyán,~S szóla, s egy nehéz könny~
2237  7|               Remegő aggastyán,~S szóla, s egy nehéz könny~Pergett
2238  7|              Olyan jólesik azt hallanom,~S végre majd el is hiszem.~
2239  7|                oly szép~És oly halovány!~S ráborult a bámuló öregre,~
2240  7|                  csókja égeté két arcát,~S így önté ki~Lelke harcát:~„
2241  7|                   hogy erre rászorultam, s százszor~Jaj, hogy apám
2242  7|                 összetörni kész?~Kérelem s könny, mind hiába volt,~
2243  7|                   százszor jöttem volna,~S apám tiltá, hogy ne jőjek
2244  7|                  Összefolyt fölötte~Múlt s jövő,~És e tenger őt örök~
2245  7|               apja jött,~De kilép az agg s reádörg:~„Át ne lépd e küszöböt,~
2246  7|                 gyermeked...~Él az isten s őrizi törvényét,~Őrködik
2247  7|             utána,~Egy kebeltépő sohajt,~S beballagott hajlokába.~Odabenn
2248  7|                őt a gazda~Meg nem fogná,~S nyájas keménységgel így
2249  7|               Medve- és farkastanyának.”~S hozzálátott a dologhoz.~
2250  7|                 Szappan, minden működék,~S harmadnapra a tanyát már~
2251  7|                Régi szenny és régi gond.~S ez, Bolond Istók öcsém,~
2252  7|                 szépen-nyíló~Vadvirágot, s köti bokrétába,~És ezt a
2253  7|               szépen,~Nem tagadja senki.~S már akárhogyan húzzuk-halasztjuk,~
2254  7|                  fiú fölszedte holmijét,~S a vándorbottal kezében~Az
2255  7|               kezében~Az öreg elébe lép.~S szólt, azazhogy szólott
2256  7|                  azazhogy szólott volna,~S nem tudott, csak szája mozgott,~
2257  7|           elkezdtek~Sírni mind a ketten,~S rákezdte az ifju is, tán~
2258  7|               azóta nyugszik~A tarisznya s bot,~Bolond Istók többé~
2259  7|                  templomból mint~Feleség s férj jöttenek,~E szavaknál
2260  7|              gyermek űl.~A menyecske fon s dalol: nagyapja~S férje
2261  7|          menyecske fon s dalol: nagyapja~S férje játszik a két fiuval. -~
2262  7|                    ott benn~Perg a rokka s vígan zeng a dal... -~Pest,
2263  7|            Lábujjhegyen~Lassan~Járjatok,~S durva zajt ne~Üssön~Ajkatok.~
2264  7|                Rá a lázas~Rémes~Óra jön;~S a haldokló,~Ha már~Csak
2265  7|          Csináltasson egy szép szekrényt~S zárja bele... a fogát.~Minthogy
2266  7|                  szép is,~Hogy különvált s nem vegyes~A bagarja s a
2267  7|         különvált s nem vegyes~A bagarja s a kutyabőr,~A paraszt és
2268  7|              nincs?~Hát az akasztófa mi?~S ezt bizony majd minden falu~
2269  7|                   Éppen erre tart sokat,~S ebben talán fölül is múl~
2270  7|             ország,~Nagyratermett náció,~S még soká ne háborgasson~
2271  7|                ha rajta arcodon a felhő,~S fúvalom, mely elröpítse,
2272  7|                   ki messze-földön jára,~S éjjel ér be falva határára,~
2273  7|              Házából a nyájas mécsvilág?~S a beteg, ki bús ágyán az
2274  7|         Sötétséget hosszan, hosszan nézi~S egyedűl: mint várja epedőn
2275  7|                 Támadó nap első sugarát!~S a halottak, koporsóba zárva,~
2276  7|                kevély urak,~Kik a megyék s ország gyülésén~Fényes szerepet
2277  7|                Hogy őket paripák viszik,~S mig a költő tengődik éhen,~
2278  7|                 Föl-föllobogtok magasan,~S reggel felé a nagy tüzeknek~
2279  7|                  Saját kezével írta meg.~S habár más nemzet föl se’
2280  7|                  éhes emberek,~Ők ápolák s menték meg... és ti~Őket
2281  7|                 ifjuságodat...~Ez rövid, s aztán meghalni?~Nem nagyon
2282  7|                Én eveztem, csak eveztem,~S ami legfő: akkor is még,~
2283  7|                 E szemekbe, mik sötétek,~S mégis ragyogóbbak, mint
2284  7|                Bízom, hogy mit verjenek,~S futnak ezek a húrok közt~
2285  7|             futnak ezek a húrok közt~Föl s le öntudatlanúl,~Mintha
2286  7|                  hogy közelebb~Légyenek, s a hold kilép~A tengerbül
2287  7|                  vasárnapjait!~Estéinket s a vén meséket s durva~Danáinkat
2288  7|                Estéinket s a vén meséket s durva~Danáinkat méltán lenézitek.~
2289  7|                 dalait!~Sötét kunyhóink, s dűlő templomunkat~Magam
2290  7|            emlékszobrok.~Kivált e Louvre s díszes kertjei.~Pompás kastélyok,
2291  7|           Adjátok vissza, vissza falumat~S harangját s a kis házakat!~
2292  7|               vissza falumat~S harangját s a kis házakat!~Térítsétek
2293  7|                  vár engem a tűzhelynél,~S anyám bucsúnkra emlékezve,
2294  7|                látám a hófutást, vihart, s ha~Vadállatok nyájunkra
2295  7|           Adjátok vissza, vissza falumat~S botom s a barna kenyeret!~
2296  7|                   vissza falumat~S botom s a barna kenyeret!~Mit hallok,
2297  7|            Szülőfölded letörli könnyedet s majd~Éledni fogsz hazád
2298  7|                 Keresett-e rokon lelket,~S nem talált egy jóbarátot?~
2299  7|              Benne miljom embertárs van,~S ő e nagy világban, ő e~Milliók
2300  7|                   Tűnedez föl szemeimben~S oszlik el, mint köd-alak.~
2301  7|             ördögcsapat;~Futott, futott, s hasztalan!~Elmaradt... fáradva
2302  7|                Arcán szégyen lángja van.~S még mi egyre röpülünk,~Egy
2303  7|                 zúgva rohantál~A mélybe, s vetettél~Szilaj habokat...~
2304  7|               zuhatagos~Vad bérci patak,~S nem fog kiapadni.~Csak csendesedett~
2305  7|                keresztül,~Mezőiden, hegy s völgy~Nélkűli jelen.~De
2306  7|          Juliskám, hogy megösmerkedtünk,~S már feleségem vagy, már
2307  7|                  játszánk apáink térdén, s már~Maholnap ott alszunk
2308  7|               erszényt,~Mennyi volt benn s mennyi van még,~S törlik
2309  7|              volt benn s mennyi van még,~S törlik le a verítéket,~Mellyel
2310  7|                  piszkoljuk be kezünket,~S nem csorog a verítékünk.~
2311  7|                  Szívdobbanás van hátra,~S az örök éj borúl e szemre,~
2312  7|                Elzárkozik, magába száll,~S nem hogy barátnak, hanem
2313  7|             tegyek-e hát?~Csak a zsarnok s a szolgalélek,~E kettő az
2314  7|                   E kettő az én ellenem,~S én zsarnokoknak s rabszolgáknak~
2315  7|               ellenem,~S én zsarnokoknak s rabszolgáknak~Bocsássak
2316  8|            patakzaj, hol van a madárdal,~S minden éke, kincse a tavasznak
2317  8|                  éke, kincse a tavasznak s nyárnak?~Odavan mind! csak
2318  8|                teste,~Ugy áll a hidegben s didereg... az inség~Vastagon
2319  8|                Adván néki meleg hajlékot s családot.~Milyen boldogság
2320  8|         boldogság most a jó meleg szoba,~S meleg szobában a barátságos
2321  8|                  rakni a kandallóra fát,~S mindenik jó szó, mely máskor
2322  8|           Bizalmas beszédben szomszéddal s komával,~Szájokban a pipa,
2323  8|             lusta.~Ott sürög, ott forog, s mondja minduntalan:~„Tessék,
2324  8|                 uram!”~Azok megköszönik, s egyet hörpentenek,~S ha
2325  8|        megköszönik, s egyet hörpentenek,~S ha kiég pipájok, újra rátöltenek,~
2326  8|                  asztal mellett egy ifjú s egy lyányka,~Fiatal pár,
2327  8|                  lesz, szitál a~Szolgáló s dalolgat, behallik nótája.~
2328  8|                hangzik a bőgő mormogása.~S e különféle zaj ott benn
2329  8|              megvillan az ablakok alatt,~S fényét a sötétség hirtelen
2330  8|              Csak virág a kalap mellett;~S most a szerelem énnékem~
2331  8|        felebarátidat,~Ne vond föl közted s más közt a hidat,~A hon
2332  8|                legtisztább helyére zárd,~S imádd az istent, s mindenekfelett~
2333  8|                 zárd,~S imádd az istent, s mindenekfelett~Áruld erősen
2334  8|               csak a sok bujkálás miatt,~S hol a hold, ez a szép fonóleány~
2335  8|                  előtt,~És nézte, nézte, s érzett kínokat.~Miktől a
2336  8|                  midőn a földhöz vágtad,~S mintegy zokogva húrja kettépattant?~
2337  8|                 lant a lelke a költőnek,~S te, hah te lelkedet öléd
2338  8|                  költő könnyhullatásitul~S mosolygásától ujra fölvirul.~
2339  8|                 mind, mivel szived teli,~S minden hang, amely ajkadon
2340  8|                   rákenték a gyalázatot!~S így hazugság itt az örök-igazság
2341  8|            látnátok satnya maradéktokat!~S ez a faj dicsekszik őse
2342  8|                könyvében a legelső szám.~S most leghátul állunk semmit
2343  8|        csapkodnak... szégyen rád, hazám!~S jaj nekem, százszor jaj,
2344  8|               ily tett ég és föld előtt.~S én ezek dacára sem fogok
2345  8|               százszor több fájdalmakat,~S verjen meg bár engem a nagy
2346  8|                   A győzelem belészeret,~S mindig ott lesz közelében;~
2347  8|                meg, reményeinek özvegye,~S én ismétlem, számlálva szenvedésim:~
2348  8|                 és reád.”~Tennap mondák, s ma a vészben nekem csak~
2349  8|           gonoszság! végdalom megpendül,~S ha meghalok, rajtad lesz
2350  8|            Estéjök lakomában foly ma le,~S nem veszik észre társok
2351  8|                nap:~Ott hagynám az eget,~S a nagyvilág helyett nem
2352  8|             tolla~A békeség egy olajága,~S amelynek érintése oly jó!~
2353  8|                 Mert lágyabb a selyemnél~S a bölcső vánkosánál -~Minek
2354  8|             Ajkadnak lángoló rubintköve,~S a csók tüzében összeolvad
2355  8|             hajnaltól a nappal és az éj,~S eltűn előlem a világ,~Eltűn
2356  8|              világ,~Eltűn előlem az idő,~S minden rejtélyes üdvességeit~
2357  8|                    De tömlöcének őre jő,~S merengésének eltünik világa,~
2358  8|                 őt ez főbe vágta.~Vessző s egy ily fickó parancsol
2359  8|                  gyalázatot kell tűrnie!~S a bámuló, otromba néptömeg~
2360  8|           kéményébül,~Ez volt ajándékom, s ő még~Meg is hítt vendégül.~
2361  8|          pásztorlegény kesergő sípjával,~S a dalos madarak~Mind elnémultanak,~
2362  8|               rövidlátó~Már öregkorától,~S le kell hajolnia, hogy valamit
2363  8|               teszi,~Megvágja nagyjábul;~S a csizmaszárábul~Pipát húz
2364  8|              rátölt, és lomhán szipákol,~S oda-odanéz: nem üres-e a
2365  8|                halvány ködök telepűlnek,~S csak félig mutatják~A betyár
2366  8|              egyszer~Mérges tekintettel,~S mire elér a szeme a tulsó
2367  8|                 hol ők elestek,~Az utósó s a legjobb vitézek:~Mind
2368  8|                lelkemet,~Száműzve a jövő s mult,~Remény s emlékezet.~
2369  8|           Száműzve a jövő s mult,~Remény s emlékezet.~Mi is az a jövő
2370  8|               emlékezet.~Mi is az a jövő s mult?~Ha zordon vagy ha
2371  8|                 egyéb.~Két tolvaj a jövő s mult,~Incselkednek veled,~
2372  8|              magokra~Vonják figyelmedet,~S míg jobbra-balra nézesz,~
2373  8|                 A lámpa, feleségem~Szeme s a csillagok.~Pest, 1848.
2374  8|                                  A VÖLGY S A HEGY~Ha én hegy volnék! (
2375  8|                  homlokára aranykoronát,~S a lemenő palástul adja~Rá
2376  8|                 szomszédig sem láthatok, s a~Szomszédból sem láthatnak
2377  8|                 hívom, egyik sem szeret,~S mi odalenn enyelgő szellő,~
2378  8|           nagyvilágtól mélyen rejtve el,~S cserélgetném a boldogságot~
2379  8|               sóhajokból égiháború~Lett, s lánc helyett most kardok
2380  8|           helyett most kardok csörgenek.~S halvány narancs helyett
2381  8|                Brutus, de már fölébrede,~S a táborokban lelkesítve
2382  8|                  honnan elfutott~Tarquin s amelyre halva hullt Cézár;~
2383  8|             Előttünk meghajolt ez óriás,~S ti a törpéknek meghajoltok-e?” -~
2384  8|              hegedűd,~Hej, nem szól már, s ez nekem még keserűbb,~Ez
2385  8|           kivirít még a magyar nép fája,~S lombjait majd isten, ember
2386  8|              Alája rakja szépen a falat,~S legeslegvégül jőne az alap.~
2387  8|                engemet~A szomjuság bánt, s adnak víz helyett~Ételt,
2388  8|                 adnak víz helyett~Ételt, s talán még épen olyan ételt,~
2389  8|               Eláradó bőségben termenek,~S bár az utósó szolga és a
2390  8|                 nemzetnek koldus a neve.~S hol ez megvan, bár rongyban
2391  8|           szellemünk,~Az égbe szállnánk, s nem röpülhetünk,~A szellem
2392  8|              röpülhetünk,~A szellem rab, s a ronda légbe fúl,~Mely
2393  8|                  végére láncba szoriták,~S láncát harapva tördeli fogát,~
2394  8|                  hazát...~A szellem rab, s mi fönn tartjuk nyakunkat,~
2395  8|                  fönn tartjuk nyakunkat,~S szabad nemzetnek csúfoljuk
2396  8|                 Eszébe jut, kotkodácsol,~S nem verik ki a szobából.~
2397  8|               Összeomlik börtön és lánc,~S elenyészik híre-hamva.~Harcolj,
2398  8|                 félj, megbirod, levágod,~S szabadságodat kivívod,~Tavasz
2399  8|              Eljön, eljön a szép tavasz,~S hoz virágokat kebledre,~
2400  8|           embereknek,~Drága élted miljom s miljom ója,~Ne félj, téged
2401  8|                  isten véritéletet tart,~S míg jutalmát jó, rosz meg
2402  8|                 uralkodol még te~A magad s néped dicsőségére!~Pest,
2403  8|                  ezernyolcszázharmincban~S most valami két hete)~Fölberzenkedett
2404  8|                 Fölberzenkedett a német,~S esküvék, hogy bosszut áll,~
2405  8|       szabadságot~És megmenti a királyt.~S vitte zsoldos seregét és~
2406  8|               Verdun gyáva népe reszket,~S reszkető félelmiben~Térd-
2407  8|                reszkető félelmiben~Térd- s fejethajtást határoz,~Hogy
2408  8|          Beaurepaire elhajítja~A tollat, s fegyvert ragad,~S lelkesűlten
2409  8|                tollat, s fegyvert ragad,~S lelkesűlten és elszántan~
2410  8|             halál!”~Nekiszegzé kebelének~S elsütötte fegyverét,~S ez
2411  8|         kebelének~S elsütötte fegyverét,~S ez szivébül kiszakítá~Életének
2412  8|              asztalukról a morzsalékokat~S lesve ajkaikról a kegyes
2413  8|              száll lelkem, mint a gólya,~S egyszerű nótákat kerepöl
2414  8|          megdönti saját terhe a gabonát,~S hol tűzzel van tele a szőlő
2415  8|                 tarisznya,~Melyből a bor s kenyér addig ki nem fogyna.~
2416  8|              magokat, szedik a sátorfát,~S indulnak keresni, hol vagyon
2417  8|                 maradékjok legyen boldog s gazdag.~14~Volt közöttök
2418  8|              sírját az egész magyar faj,~S esküt tett le felhőt szaggató
2419  8|                 halotti lakoma~Álmosért, s a haza keresztelő tora.~
2420  8|      gyermekjátékból párducra vadászott,~S gyermekjátékot még alighogy
2421  8|             rátanult az engedelmességre,~S azt a hangot adta, mely
2422  8|                 mely eget repesztett.~23~S hangját a magyar nép már
2423  8|                 Öt esztendő multán Tokaj s Ménes borát,~Buzáját az
2424  8|           Balaton halát,~Vadait a Bakony s gazdag Erdély földe~Aranyát-ezüstjét
2425  8|             játszani a szép szerelemmel,~S a szerelem galamb, gyönge
2426  8|             harsogni, mint az égiháború,~S tudott lágyan búgni, mint
2427  8|                  tűzhöz odaűltek többen,~S némán figyelmeztek a nótákra
2428  8|                    Benne váltogatva öröm s fájdalom van.~29~Furcsa
2429  8|                 kürt, hangja méla tompa,~S bele-belemerűl síró fájdalomba.~
2430  8|          kurjogattak,~Elalélt a víg zaj, s a mult emlékére~Nem egy
2431  8|            párducbőrre~Tette maga mellé, s álmodott felőle.~34~De amilyen
2432  8|                 Árpádot a sír eltakarta,~S kisfiára, Zoltánra, jutott
2433  8|            sárkány lett a magyar nemzet,~S amely országokra kinyujtá
2434  8|  Konstantinápolynak ment Botond keletre,~S szörnyű taglójával kapuját
2435  8|               jött, hogy a tavasz közel,~S azon imádkoztak, bárcsak
2436  8|              kard, mégis nagyon éget.~39~S nem egyszer, se’ kétszer
2437  8|                 mind helybenhagyá, mind,~S fényesen megülték e napot
2438  8|              hatalmasan,~Válogatva Tokaj s Ménes boraiban...~Jól tették,
2439  8|                  de nem magyar ember.~46~S mikor már az ebéd felén
2440  8|                 lelke, rózsaszín sugára,~S lenn a képe alján torzonborz
2441  8|                 alján torzonborz bajúsza~S rengeteg szakálla széleshosszan
2442  8|                 napjaim nálatok telének,~S kinek boldogságom részét
2443  8|                  benne egész bátorságod,~S a mennydörgős mennykő ne
2444  8|             hozzá, hogy sátraikba bujtak~S fáradalmaikhoz méltókép
2445  8|               domború paizsra fektették,~S álmadoztak vala nagy véres
2446  8|               vala nagy véres csatákról,~S ami következik: nagy boros
2447  8|             urakat,~Hogy oly sok csontot s oly kevés húst hagytanak.~
2448  8|                 hajnal,~Lóháton valának, s indulnak robajjal.~Ifju
2449  8|              most is meg volt illetődve,~S szólt oly érzékenyen, ahogy
2450  8|               Rimánkodott a szegény nép,~S hiába.~Állatoknak tartottátok~
2451  8|                  mint vadállat~Bennetek,~S körmét, fogát véretekkel~
2452  8|                gyönyörködve~Nézzen ránk,~S örömében mindenható~Kezével~
2453  8|             elveti kevélységét,~Címerit,~S teljes egyenlőségünk el-~
2454  8|                  nyúgodott.~Vedd föl azt s örök tábládra~Vésd föl ezt
2455  8|                Szívedben a vér megindul,~S éled a félholt tetem.~Ott
2456  8|               Pestnek elszánt ifjai!...-~S lelkesülés szent dühében~
2457  8|                   Ezren és ezren valánk,~S minden arcon, minden szemben~
2458  8|               javára~Célozott munkáiban.~S fölmenénk az ős Budába,~
2459  8|                   A rab írót oly örömmel~S diadallal hoztuk el,~Aminőt
2460  8|             tudtára~Ottan álljon örökre.~S te, szivem, ha hozzád férne,~
2461  8|                 Egy ilyen nap vezérsége,~S díjazva van az élet...~Napoleon
2462  8|              leroskad, egy ideig állván.~S mégis, mégis számkivetve
2463  8|                 sírt ásott,~Bevezettünk, s uralkodás végett~Elfoglaltad
2464  8|                állunk,~Körülötted miljom s miljom fáklya,~Meggyúlt
2465  8|               csak mozdítsd meg zászlód,~S lesz sereged ezer és ezernyi,~
2466  8|            meghalni vagy diadalt nyerni!~S ha elesnénk egy szálig mindnyájan,~
2467  8|          Feljövünk a sírbul éjféltájban,~S győztes ellenségednek megint
2468  8|                már meg van vetve a lába,~S az úristen sem hajt igába.~
2469  8|                 a világtul,~Szivében vér s élet nem marad,~Kiürítjük,
2470  8|                 Mutasd mélységes medred,~S dobáld a fellegekre~Bőszült
2471  8|          tanúságúl:~Habár fölűl a gálya,~S alúl a víznek árja,~Azért
2472  8|              Tövestül kitéptétek ti rég,~S kidobtátok azt az országutra,~
2473  8|            kidobtátok azt az országutra,~S ott átment rajt a szekérkerék,~
2474  8|                   mint szükséges roszat,~S nem szeretnek... odafönn
2475  8|            kurjogatnak~E sátán cimborái,~S mi lesz a vége e históriának?~
2476  8|                 port~Lenyalják csókjaink~S a hála és öröm könyűi,~Melyek
2477  8|        hajdanában~Bőgtek dicső apáink. -~S ha lesz közöttünk olyan
2478  8|              Hazánkon a Habsburg-család,~S azóta a hazának~Nem volt
2479  8|                  örvend, oh boldog haza!~S ti elcsapott királyok~Itt
2480  8|                Kosztot, kvártélyt adunk,~S az elveszett királyi címek~
2481  8|                         MEGINT BESZÉLÜNK S CSAK BESZÉLÜNK...~Megint
2482  8|            BESZÉLÜNK...~Megint beszélünk s csak beszélünk,~A nyelv
2483  8|                 beszélünk,~A nyelv mozog s a kéz pihen;~Azt akarják,
2484  8|              kardja! csak most~Készültél s már a rozsda esz.~Meglássátok,
2485  8|                föl vagyon nyergelve már,~S prüsszögve és tombolva ott
2486  8|           tétlenség~Lomhán ölelő karjai?~S nem lenne baj, ha magam
2487  8|                  Eltépte a nép a láncot,~S békójának töredéke~Fegyver
2488  8|            Számkiűzve volt még neved is,~S bedőlt sírod a század terhétül,~
2489  8|            zászlót, vedd szellemkezedbe,~S vidd előttünk, mint hajdan
2490  8|             előttünk, mint hajdan vivéd,~S másvilági hangon lelkesitve~
2491  8|            Erősítsd meg seregünk szivét.~S rohanunk az ellenség elébe,~
2492  8|              rohanunk az ellenség elébe,~S ha utánunk nyúl száz drága
2493  8|             utánunk nyúl száz drága kéz,~S lesz előttünk száz halálnak
2494  8|                  köztünk, aki visszanéz.~S majd ha eljön győzedelmünk
2495  8|            szabad dalokra~Tanít engemet.~S ne feledd el a virágot,~
2496  8|                  a halálnak~Tartományai,~S bennök sokan a szabadság~
2497  8|          palástja szárnyát ránk takarta,~S tombolt a vihar, de csak
2498  8|                  volt nagy és sok vétke,~S büntetéseit már átszenvedte
2499  8|             segedelmivel~Mi megütköztünk s győztünk,~S ti drágalátos
2500  8|                 megütköztünk s győztünk,~S ti drágalátos madarak,~Kibujtok