Rész

2501  8|          fellegek szolgáltak öv gyanánt,~S vállán pihent meg nyári
2502  8|                ha emberkéz emelte.~Az ég s a föld közös munkája volt,~
2503  8|              állt a szobor.~Európa látta s nézte, s mindenik~Térd meghajolt,
2504  8|            szobor.~Európa látta s nézte, s mindenik~Térd meghajolt,
2505  8|                 a földtől e díszt~Az ég, s magához fölragadta?... oh
2506  8|              magasból a mélybe dőlt alá,~S alant a völgyben elnyelé
2507  8|             rothadt zöld hullámok alján.~S fejed, mit egykor koszorú
2508  8|                  hallottad e szent zajt, s magad is~Kiáltottad: éljen
2509  8|                 és jó,~Asszonyok virága!~S eltiporva, beledobva~Fertőzet
2510  8|             nádor, Bánk bán,~Királynénak s udvarának~Jó estét kivánván:~„
2511  8|              Bánk bán, „elbeszélem~Neked s ez uraknak.~Tiszteletet
2512  8|                Ti vagytok itt a hivatlan~S hálátlan vendégek!~Befogadtunk
2513  8|            vendégek!~Befogadtunk titeket s ti~Kivertetek minket,~És
2514  8|                német szajha!~Te királyné s kerítőné~Egy személyben!...
2515  8|              királynét~Át meg átaljárta,~S magyarság a németséget~Hányta
2516  8|                lemegy~Majd a haza napja,~S háromszáz évig vagy talán
2517  8|                 akinek nagyobb az ereje,~S mégis kevesebbet mivelt;~
2518  8|                 virít a föld,~Virágillat s a zengő madarak~Dala eget-földet
2519  8|             polgár vagyok!~Van ifjuságom s kedvesem,~Gyöngyökbe foglalt
2520  8|                 órákkal kinál~Az ifjuság s a szerelem,~És minden óra,
2521  8|             Megesküdtél nekem,~Királyom, s én hiszem~Szent esküvésedet.”~
2522  8|      csecsemő-gyermek~Anyja lágy ölében,~S engemet, oh szégyen!~Itt
2523  8|               rólam~Ezt a rozsdás vasat,~S adjátok helyébe~Hazám védelmére~
2524  8|              akárki,~Én ártatlan vagyok,~S a király végtére~Esküvel
2525  8|               csapott a~Hóhér a fejéhez,~S László vitéz még él,~Él,
2526  8|                 László vitéz még él,~Él, s halljátok, beszél,~Ekkép
2527  8|              vétkem,~Bünhödtem már érte,~S törvény értelmébe’~Szabad
2528  8|                   Szabad már személyem!”~S föláll László vitéz,~De
2529  8|                vitéz,~De megbotlik lába,~S estében negyedszer~Sujt
2530  8|                Hogy a nép csak állt ott,~S merőn szájat tátott~Tehetetlenségben.~
2531  8|                 Megérint hírmondó szele,~S dalom, mint elkapott mdár,
2532  8|          erejével~Fog dúlni és üvölteni,~S szivem mélyét forgatja föl
2533  8|               szivem mélyét forgatja föl s a~Fát gyökerestül tépi ki!~
2534  8|                pusztít mind a négy elem,~S én vérbe mártott lantomat
2535  8|                fogsz pusztulni Ausztria,~S mint Jéruzsálemnek lakói,~
2536  8|                félistenek,~Az óra kondul s futnotok kell,~Hogy el ne
2537  8|                 világot,~De lát az isten s ismer bennetek,~S nincs
2538  8|                  isten s ismer bennetek,~S nincs számotokra többé kegyelem;~
2539  8|          Elrejtsétek mélységes föld alá,~S fölötte a sötétségben buján~
2540  8|                zsarnokok virága,~A test- s lélekzsibbasztó butaság...~
2541  8|                  És undorodva fordul el!~S ha ekkép éhen vesztetek,~
2542  8|               féken tartani~A nagyfejűek s kisszivűek~(A táblabirák)
2543  8|          Hazugság, szennyes gaz hazugság~S mint a nyelvetek, akkora;~
2544  8|              közűl a nap,~Vakúljanak meg s megvakúlnak,~Akik reápillantanak.~
2545  8|                 Mi jólesik ölelkezésünk,~S mégis milyen sokáig késtünk!...~
2546  8|               összesímult arcainkra süt,~S örömkönyűket szárit mindenütt.~
2547  8|        jobbra-balra majd érzik csapását!~S te, lelkem, szállj a Királyhágón
2548  8|                 csókodtul tündököljenek,~S azoktól nyerj te hős-erőt,~
2549  8|                 tündöklik a világ előtt!~S ha bejárád a völgyeket,~
2550  8|                  a völgyeket,~Röpűlj föl s állj meg bérceik felett,~
2551  8|                 állj meg bérceik felett,~S hogy megismerjék a rónák
2552  8|                              UTON VAGYOK S NEM VAGY VELEM...~Uton vagyok
2553  8|                VAGY VELEM...~Uton vagyok s nem vagy velem,~Jó angyalom,
2554  8|               mely illattal~Röpűl hozzám s játszik hajammal?~Az alkony
2555  8|                 hangzik ajkán,~Hallgatom s félálomban vagyok már...~„
2556  8|                földet, mely koporsó volt~S benn egy nemzet a halott,~
2557  8|              szív földobogott.~Egy szóvá s egy érzelemmé~Olvadt össze
2558  8|                  ritkaszép látvány volt,~S majd ha vénül a világ,~Elmondják
2559  8|            csatán, a~Diadalhoz jöttenek,~S elszedék a koszorúkat,~Mert
2560  8|               leszünk,~És magunknak bajt s tinektek~Koszorúkat szerezünk.~
2561  8|               átölel a Tisza-Duna karja,~S ölében, mint kedves mosolygó
2562  8|                  lelkem szemeivel nézek,~S előttem lebegnek szépen
2563  8|                 fenekére,~A lusta piócák s a futó bogarak~Tarka seregére.~
2564  8|                  és aztán~Fölemeli fejét s körülnéz kényesen,~A vízparton
2565  8|       homokdombok emelkednek, miket~Épít s dönt a szélvész.~Nagy sokára
2566  8|            láncot vertek kezére, lábára,~S görbedt derekával a rabigát
2567  8|                 szerint kezeit mozgatja,~S mely előbb mint bilincs
2568  8|        táncoltatod te többé ezt a népet,~S pióca módjára nem szívod
2569  8|           urasága csak az egy magyarnak,~S kik a mi fejünkre állani
2570  8|                 mi állunk feje tetejére,~S vágjuk sarkantyúnkat szíve
2571  8|          szeretett,~Nem is értett hozzá,~S hogyha értett vón is, szavát~
2572  8|               vájt benne.~Ruháján a moly s az idő~Megrágta a prémet,~
2573  8|            őseink szereztek~Verítékökkel s szívök vérivel,~Az a hon
2574  8|           Elmorzsolák a mult kor férgei,~S az uj vihar szétfújta födelét,~
2575  8|                 vihar szétfújta födelét,~S lakói most az ég alatt tanyáznak,~
2576  8|                 szögletig~Eljusson a nap s tiszta levegő,~Hogy minden
2577  8|                 Hogy minden ember lásson s ép legyen.~Nem mondom én:
2578  8|            darabot, mit~Alapnak vesztek, s amely porhatag már,~Vessétek
2579  8|          hasztalan lesz,~Egy perc jöhet, s az épület ledől,~S rosz
2580  8|                jöhet, s az épület ledől,~S rosz gazda, aki mindig ujra
2581  8|             gazda, aki mindig ujra épit,~S ma vagy holnap, de végre
2582  8|                 átlép és kijő majd,~Átok s gyalázat lesz kisérete,~
2583  8|              lesz kisérete,~Mellyel haza s később a sírba megy. -~Ti,
2584  8|                 lett volna? szolga volt,~S nem magyar, aki szolga!~
2585  8|                Kardján a napsugár ragyog~S a bátorság szemébe’!~Ismét
2586  8|              Ismét magyar lett a magyar,~S világvégéig az lesz,~Vagy
2587  8|                 vágyaim, de én~Használni s nem ragyogni akarok.~Veszélyben
2588  8|                akarok.~Veszélyben a hon, s tettre híja föl~Minden fiát,~
2589  8|             tettre híja föl~Minden fiát,~S reményeim, szikláin állok
2590  8|             tántorog,~Ottan leszek majd, s nem tántorgok én!~És jőni
2591  8|                  Nem várok én dicsőséges s dijat~Munkáimért...~Kötelességet
2592  8|          Kötelességet ingyen tenni kell,~S kötelesség munkálni a honért;~
2593  8|                 vágyaim, de én~Használni s nem ragyogni akarok.~Pest,
2594  8|              Nyomintották a fejére néki,~S már csatázott siheder korában,~
2595  8|            Nekilódul, becsap a kunokhoz,~S haza gondját eltemeti szépen~
2596  8|              Azon módon elkergette őtet.~S melege lett pap uraiméknak,~
2597  8|         Meghallja ezt a szentséges pápa,~S haragjában adtateremtettéz,~
2598  8|                is jött azonnal a püspök,~S odavitte jó móddal a dolgot,~
2599  8|               kunoknak sátorát elhagyta,~S visszavette elvert feleségét.~
2600  8|           Megunta a locsogást-fecsegést,~S szétzavarta őket hamarjában.~
2601  8|             Fölkereste a kún cimborákat,~S ott virított rózsaszínü
2602  8|              tart, belénk üt a mennykő.”~S László komát betették fogságba.~
2603  8|                 vezette hadát a kunokra,~S ráncba szedte őket nagy
2604  8|                 pedig kiűzött a hazábul.~S megragadta a kormányt erősen,~
2605  8|              gonoszak meghunyászkodának,~S a királyra reszketéssel
2606  8|               Véle régi korhely cimborái~S véle a kún és tatár leányok.~
2607  8|              pajtás, meghalálozik kend!”~S három ember úgy oldalba
2608  8|             nagyobb bért!~Dicső fiak ők! s ha~Énnekem nem hisztek,~
2609  8|            istennyila~Őket ott ütné meg!~S minket, kik a hazát~Védeni
2610  8|         Beléugrattak a~Dniester folyóba,~S jó paripáik az~Éji sötétségben~
2611  8|               velök~Szépen szerencsésen.~S jöttek hazafelé,~Jöttek,
2612  8|           Respublika, szabadság gyermeke~S szabadság anyja, világ jótevője,~
2613  8|               már tán elvisz az~Enyészet s ott lenn tart a sírba’ mélyen?~
2614  8|             rólam...~Republikánus vagyok s az leszek~A föld alatt is
2615  8|            koporsóban!~Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok~Siromnál
2616  8|          respublikára,~Meghallom én azt, s akkor béke száll~Ez üldözött,
2617  8|            alkonyán,~Nem látja más ottan s mást ő se’ lát,~Kis fészke
2618  8|             egész világ,~Ebben dalolgat, s ha dalolni kezd,~Elfojt
2619  8|             villámokkal egy tanyán lakik~S tekintetét fölküldi a napig.~
2620  8|                csodás, mesés~Teremtmény! s én valóban nem tudom,~Mi
2621  8|            Pillanatra fölriadt e nemzet,~S szétnézett, mi zaj van a
2622  8|                  másik oldalára fordult,~S mostan ujra aluszik javában.~
2623  8|                  az elsők közt lehetnél,~S kárhozatos lomhaságod által~
2624  8|                többé nem lesz ébredésed,~S ha ébredsz is, annyi időd
2625  8|          Mindenütt van, ahová tekintesz,~S legnagyobb és legveszélyesebb
2626  8|               cudar, az áruló testvérek!~S egy közűlök százakat ront
2627  8|               tette a királyság a hazát,~S leveté horgonyát e futó
2628  8|                és fölfordította a trónt,~S kerestem ezt, de nincs se
2629  8|            mostan.~Ti fegyvert fogtatok, s görnyedt aggastyánnak~Nekem,
2630  8|               földön, milyen nagy madár,~S olyan kicsiny, hogy alig
2631  8|                 jár.~Te fönn valál nagy, s lenn kicsiny vagy;~Az ember
2632  8|                  Kiküzködé magát belőle,~S uj célt tüzött ki odafent,~
2633  8|                  célt tüzött ki odafent,~S ti visszahurcoljátok őt
2634  8|              beteg arcod az egykori por,~S ime sorsod ujonnan a porba
2635  8|                  domb neki trónja legyen~S gyakoroljon erőt siri férgeiden!~
2636  8|                 ide, kedvesem, ajkaidat,~S te fiú, szaporán ide a poharat!~
2637  8|               magyar a hited,~Ha hazádat s szabadságod szereted.~Jertek
2638  8|          Hédervári Kont Istvánnak fejét,~S véle egyetemben sok jó társáiét.~
2639  8|             nyakaiknak fölfeccsenő vérét~S lemetszett fejeik rémes
2640  8|                  be a vesztőhelyet.~Kont s Hunyadi László fönn Szent-György
2641  8|               igazi magyar vért megivád,~S német csaplár adta neked
2642  8|          vendégből csakhamar gazda lett,~S hej be rosszul, hej be csúful
2643  8|                rólad a szolga-bilincset,~S a szégyenfoltot, mely fejedet
2644  8|      összeesküdtek így beszéltek bátran,~S haladtak naponként a titkos
2645  8|       Elfogdosták őket egymásután hamar,~S börtönbe vetették nehéz
2646  8|                király ellen!~Ha a király s haza egy uton nem járnak,~
2647  8|                 tájakon kalandoz a hold,~S a csillagok behunyták~Arany
2648  8|                fönn a magasban~Bágyadtan s haldokolva,~Mint a beteg
2649  8|          szobácska, mint a fecskefészek,~S a fecskefészeknél nem díszesebb.~
2650  8|                 cifrázta volna a penész,~S csikosra nem festette volna
2651  8|             olyan nyomasztó~A sóhajoktól s a penész szagától!~A nagy
2652  8|               lábánál egy vén szalmazsák~S az asztal mellett egy pár
2653  8|               mellett egy pár szalmaszék~S az ágy fejénél egy szuette
2654  8|              álomképek el vannak mosódva~S a félsötétben félig rémlenek.~
2655  8|                 Anyjának száraz emlejét,~S hiába szíja.~Az asszony
2656  8|                Az asszony elgondolkodik,~S fájók lehetnek gondolatjai,~
2657  8|               Aludj, kicsiny fiú, aludj,~S álmodj aszott kezedbe kenyeret,~
2658  8|                 aszott kezedbe kenyeret,~S álmad királyi lesz!~Egy
2659  8|                   Mely nem fél senkitől,~S melytől mindenki fél.~Tekintete~
2660  8|               támasztva bágyadt tagjait,~S rimánkodólag, mintha temető~
2661  8|             Mióta mondod azt a holnapot,~S mindig ma van, mindig csak
2662  8|              könnye hirtelen kicsordult,~S ő arcához kapott~S azt megtörölte
2663  8|           kicsordult,~S ő arcához kapott~S azt megtörölte reszkető
2664  8|             tervébe nem lát a vak ember,~S kérdőre vonnunk őtet nem
2665  8|                  darab,~Holnapra szántam s ha most megeszed,~A jó ég
2666  8|                  Az ágyra visszaguggolt,~S oly jóizűen falatozta~Az
2667  8|               szerelmes szentjánosbogár;~S midőn a végső falatot~Lenyelte,
2668  8|              völgyre a napalkonyat köde,~S lehajtá a párnára kis fejét,~
2669  8|             lehajtá a párnára kis fejét,~S aludt, és álmodott mosolygó
2670  8|          Karjával mind a kettőt átölelte~S a nyoszolyának szélén úgy
2671  8|              Nekik, mint puszta áldást!)~S helyére visszaballagott.~
2672  8|              lelke?~Minő utat választott s kit keres?~Ott fönn bolyong
2673  8|              magasban,~Hová csak őrültek s félistenek~Merészlenek s
2674  8|                 s félistenek~Merészlenek s birnak fölszállani!~Ledobta
2675  8|             Tojása héját a madár,~Kikelt s röpűl.~Az ember meghalt
2676  8|                   Az ember meghalt benne s él a polgár.~Ki a családé
2677  8|                   Röpűlt, röpűlt.~Miljom s miljom mérföldnyire~Van
2678  8|               egyik égitest a másikától,~S azok mögötte mégis~Oly hirtelen
2679  8|               mögött~Sürű erdőben a fák.~S midőn immár fölűl volt~A
2680  8|                    a mindenség közepére!~S ott volt előtte,~Ki kormányozza
2681  8|        Pillantatával,~Kinek valója fény,~S kinek szeméből minden szikra
2682  8|               szikra egy nap,~Mit földek s holdak forognak körűl.~És
2683  8|                 hogy~Előtted leboruljon,~S elmondja: hű fiad vagyok,
2684  8|              éltet adtál énnekem, atyám,~S én azt szolgálatodra szentelem.~
2685  8|           reménye nélkül~Fáradtam eddig, s fáradok tovább is.~De lesz
2686  8|             tovább is.~De lesz jutalmam, s nagy jutalmam lesz~Azt látni
2687  8|                  Kialszik bágyadt élete,~S kivűl az éj mindegyre oszlik,~
2688  8|               tovább-tovább adott titok,~S a hajnal, a vidám kertészleány,~
2689  8|                  szór a ház kis ablakára~S rideg falára a szobának,~
2690  8|                 rideg falára a szobának,~S a fölkelő nap legelső sugára~
2691  8|          Családod éhes, éhes vagy magad,~S vasárnapod van,~Ha lágy
2692  8|               Abrosz nélkűli asztalodra,~S mit a tiéidnek s magadnak~
2693  8|             asztalodra,~S mit a tiéidnek s magadnak~Nem bírsz megszerezni,~
2694  8|               égbe van szabad bejáratod,~S ha úri ház előtt kopognál,~
2695  8|                 Az istennel társalkodol,~S ha nagyurat szólítanál meg,~
2696  8|                  nyomon egy kőbe botlik,~S örök fájdalmat nyögnek habjai.~
2697  8|                kéményeken.~Tovább rohant s teli torokkal~Ordítozott
2698  8|           Rongyokra tépte éles körmivel,~S reszkettek a megrémült csillagok,~
2699  8|        reszkettek a megrémült csillagok,~S a felhődarabok között~Idébb-odább
2700  8|          Megrázta és sarkábul kifeszíté,~S midőn mély álmokból a bennlakók~
2701  8|              valamit, becsukj’ az ajtót,~S elillan, mint a gondolat.~
2702  8|              kapu,~Kijött egy asszonyság s egy úr,~Beűlnek a hintóba,
2703  8|             Elérte a hintó a célt,~Az úr s az asszonyság kiszáll,~S
2704  8|                 s az asszonyság kiszáll,~S az asszony így szól a kocsishoz:~„
2705  8|            kocsishoz:~„Nesze a díj, fiú,~S itt benn kocsidban a borravaló,~
2706  8|          adománya.”~Igy szólt az asszony s ment az úri pár.~Szegény
2707  8|          bérkocsis fülét, fejét vakarta,~S imádkozott-e vagy káromkodott,~
2708  8|                gazda majd fejéhez vágja,~S kidobj’ az ajtón mindkettőjöket.~
2709  8|               szépen~A kocsma küszöbére, s ment.~Alighogy elhordá magát,~
2710  8|             társinak~Egy részeg cimbora,~S amint kilép a küszöbön,~
2711  8|            dörmögött, és föltápászkodék,~S indult és folytatá a dörmögést:~„
2712  8|                mekkorát emeltem lábamon!~S mégis hogy jártam, szégyen
2713  8|              Követ gördítnek lábaim alá,~S lábam vakságát orrom bánja
2714  8|              káröröm?~Nem, ez nem illik, s én ezennel~Azzal javítom
2715  8|                  a követ.~Tolvaj vagyok, s szükségnek esetén~Rabló
2716  8|                volt kezemben,~Olyan puha s azonfölül sikít is!~Sikító
2717  8|           gyermeke...~Hm, hátha gazdagé? s azért~Takarta anyja e rongyokba,
2718  8|                 senki sem,~Már ez titok, s örökre az marad.~Ki lesz
2719  8|               számodra, míg tőlem telik, s ha~A munkából végkép kivénülök,~
2720  8|              életet.~Csak egy napos még, s mennyit hánykodott már!~
2721  8|                 a tolvaj! félszemű volt,~S mégis meglopta az ezerszemű~
2722  8|               nevét~Törvényesen viselje,~S legyen keresztyén, nem pedig
2723  8|              Kezébe vette a fazék vizet,~S egész pompával s ünnepéllyel~
2724  8|                  vizet,~S egész pompával s ünnepéllyel~Keresztelé meg
2725  8|          sötétben~A föld alatt, a bűnnel~S férgekkel egy tanyán.~Nem
2726  8|                 földnek szépségeit.~Élt, s olyan volt, mint a halott.~
2727  8|               benne kedve telt,~Mert ész s ügyesség villant ki belőle,~
2728  8|           Azonban ez ritkán fordult elő,~S az öregúr reményei~Szemlátomást
2729  8|           reményei~Szemlátomást növének,~S építé fáradatlanúl a~Jövő
2730  8|             mester~Hurkot kötött nyakán, s ő~Nyelvét hosszan kiölté,~
2731  8|                Ki ilyen csúffá tette őt.~S midőn a ceremónia után~A
2732  8|              megszűnt a fizetésem érted,~S magam költségén, nem kivánhatod,~
2733  8|                  e zajra,~Aztán elindult s ballagott.~Ment, mendegélt,~
2734  8|               állt, bámulva ment tovább.~S amint egy utcát elhagyott,
2735  8|                 a másik~Ott volt azonnal s így végetlenűl~A városnak
2736  8|                 hogy~Majd belapult feje,~S rá sem mert nézni a banyára,~
2737  8|          vénasszony végigcirógatá~Arcát, s szólt hozzá oly szelíden,~
2738  8|                 Ki az apád, ki az anyád,~S hol laknak? majd elkísérlek
2739  8|                Szilveszter... nincs apám s anyám,~Nem is volt, úgy
2740  8|               Követte őt az aggodalmasan~S reszketve, szinte eszméletlenűl,~
2741  8|             kételkedem.~Feküdj le mellé, s alugyál, fiam.~Ehetnél tán?
2742  8|         kullogott a~Pokrócra a kutyához,~S a pokróc szélén meghuzá
2743  8|                  szeme~Az éj sötétségén, s e csillogás~Olyan szelíd,
2744  8|              szőrét simítgatá a gyermek,~S az ennek arcát nyalogatta,~
2745  8|                   Beszélt is véle a fiú, s az állat~Válasz gyanánt
2746  8|          restelem,~Mert elhíztam nagyon,~S elűznek, hogyha koldulok,~
2747  8|                rajtad szánakozni fognak,~S megajándékoznak, fiam.~Azt
2748  8|                  anyád~Honn fekszik éhen s betegen.~Én a távolban lesni
2749  8|                 a távolban lesni foglak,~S vigyázok rád, azért te is
2750  8|             Oldalra hajtod fejedet,~Fel- s összehúzod a szemöldököd,~
2751  8|            szádat le fogod biggyeszteni,~S szemed megnyálazod,~És ugy
2752  8|               ugy rimánkodol~Beteg anyád s az isten szent nevében.~
2753  8|                  értél, ujra magyarázom,~S ha szó után egyáltalában~
2754  8|                 állitá, hogy~Mindent tud s nem felejti el.~Az asszony
2755  8|           elhizol,~Aztán elillan a nyúl,~S üthetjük bottal a nyomát.~
2756  8|              banya~Kiállitá a gyermeket,~S ő egy közel csapszékbe tért,~
2757  8|                   És onnan kandikált ki,~S ahányszor a fiú kezébe~Dobának
2758  8|                 e kettőt tudá~Az életből s nem egyebet.~Elnézte sokszor,~
2759  8|      gyermektársai,~Nézett rájok merően,~S gondolta, milyen jó lehet~
2760  8|                  Az a játék, az az öröm!~S elméje napról-napra érett,~
2761  8|               elméje napról-napra érett,~S érezni kezde, érezé,~Hogy
2762  8|               szeretett, ki őt szerette,~S kivel megosztá~Sovány falatjait,~
2763  8|                 Amelyeket otthon kapott,~S amelyeket a városban talált...~
2764  8|                reggelenként~Elhagyta őt, s ha este hazament,~Minő örömmel
2765  8|                  őt,~És sokszor megveré, s midőn az állat~Fájdalmában
2766  8|                visszajött mindannyiszor,~S a kisfiúhoz mindig nyájasabb
2767  8|                gyerek. Már hatéves volt,~S átélte hat századnak nyomorát~
2768  8|                utca szögletében egyszer,~S didergett... késő őszi este
2769  8|                  volt.~Sár volt az utca, s köd a sár felett,~Nehéz
2770  8|                 felett,~Nehéz komor köd, s ő a sárban ködben~Mezítláb
2771  8|           Mezítláb és hajadonfővel állt,~S az elmenőkhöz nyöszörögve~
2772  8|              mogorva úr~Megállt mellette s hosszan nézte őt,~Hosszan,
2773  8|                reá az úr.~A gyermek állt s moccanni sem mert,~S az
2774  8|                állt s moccanni sem mert,~S az úr kérdé: „vannak szülőid?”~„
2775  8|           mondani,~Van anyja, aki éhezik s beteg,~S most halt meg apja,~
2776  8|               anyja, aki éhezik s beteg,~S most halt meg apja,~De e
2777  8|               tehát” szólt a mogorva úr,~S utána indult a fiú.~A vénasszony
2778  8|                 vigyen magával,~Az isten s a szentek nevére kérem!~
2779  8|                  a mogorva úrra~Fölnéze, s esdeklő szeméből~Könny folyt
2780  8|            szégyenlem magam,~Ha kéreget, s e rosz szokása megvan,~Mihelyt
2781  8|                 A szájamtól szakítom el,~S belé tömöm!~De mindez hagyján...
2782  8|             Szóval belőled a lép és tüdő~S a májad és a zúzád?~A földön
2783  8|                nagyanya,~Mint én vagyok, s ő ily rosz unoka!~De már
2784  8|                 mogorva úr~Szóhoz jutott s szólt:~„Elég már a komédiából,~
2785  8|                  ama nagy házban lakom,)~S a gyermeket elviheted,~De
2786  8|                És most hordd el magad... s te~Kövess, fiú.”~És a fiú
2787  8|              hogy a banya~Már nyúl utána s galléron ragadja;~De az
2788  8|              Csak öklével fenyegetőzött,~S forgatta égő szemeit, mint~
2789  8|              banyához ismét visszamenni,~S koldulni, csakhogy együtt
2790  8|           Álmodta, hogy ölelte a kutyát,~S ez nyalta képét és kezét,~
2791  8|                ez nyalta képét és kezét,~S midőn fölébredt s társát
2792  8|                 kezét,~S midőn fölébredt s társát nem lelé,~Elkezdett
2793  8|               nem lelé,~Elkezdett sírni, s hosszan sírdogált.~Midőn
2794  8|               hivod,~Ő lesz parancsolód,~S te szót fogadsz neki,~Ő
2795  8|              Aztán mehetsz a nagyvilágba~S koldulsz, mint eddig koldulál.”~
2796  8|                És leste ajka mozdulását,~S alig volt a parancs kimondva,~
2797  8|                  Midőn már teljesűlt is,~S a jó fiú~Mégis mennyit nem
2798  8|                 a fésű beléakadt hajába.~S nem volt olyan csín, oly
2799  8|                 az utban?~Sarat kent rá, s aztán nyakon veré,~Amért
2800  8|       tisztátalan,~Szemébe önté a vizet, s ha sírva~Fakadt rá, mazna
2801  8|                 Kiben magas lélek lakik.~S mivégre tűrt, miért el nem
2802  8|                  a lúd,~Mely elbarangol, s ha megéhezik,~Jóllakni ismét
2803  8|                 Mig ellenben a csalogány s pacsírta,~Ha megnyílt börtönének
2804  8|                  eledelt,~Elszáll örökre s megelégszik azzal,~Mit kinn
2805  8|                  szabadba vágyó madarak,~S mégis maradt, mint a tyúk
2806  8|            maradt, mint a tyúk és a lúd,~S ha indult, ismét visszatért!~
2807  8|       észrevétlenűl,~Könyvébe kandikált,~S a nevelő minden szavára~
2808  8|             minden szavára~Figyelmezett,~S mit egyszer megtanúlt,~El
2809  8|                 szarvas szarván az ágak,~S ő büszke kezdett lenni rája,~
2810  8|               büszke kezdett lenni rája,~S ha a nagyságos úrfi~Bolondokat
2811  8|              szerint,~Kijobbitá magában,~S mosolyga a badar beszédeken.~
2812  8|             mosolyga a badar beszédeken.~S a nevelő előtt~Nem tűnt
2813  8|             fensősége~Az ifjú úr fölött,~S ha nem tudá~Leckéit a tanítvány,~
2814  8|             szenvedett méltatlanságokat,~S most már, ha megüté az úrfi
2815  8|            lövelt~Elméje oszladó ködébe,~S minden sugár egy-egy betű
2816  8|                 embert egyformán szeret.~S én többé tűrni nem fogok,~
2817  8|                 én ezért szolgálom őket,~S ezzel leróva a jótétemény.~
2818  8|                 Elképedett, megmerevűlt,~S tajtékot turva ekkép ordított:~„
2819  8|              volt, mint minden ivadékod,~S hogy eldobott magától,~Az
2820  8|                  Az ő hibája, nem enyém,~S ha minden úr ilyen roszlelkű,
2821  8|           büszkén mondom: lázadó vagyok.~S tudnám csak mindazt, amit
2822  8|             Föllázadnának milliók velem,~S reszketne a világ,~Mint
2823  8|                 viharnak~Süvöltő óriása;~S e lángokban milyen csudálatos~
2824  8|                Mesés képek keletkezének!~S lelkét e lángok ugy megedzék,~
2825  8|           Miközben a fiúval így beszélt,~S beszédiben~Nem volt nagyon
2826  8|                  kimondani.~Féltem tőled s bámultalak,~Midőn beszéltél.~
2827  8|                  Különben én~Megátkozlak s megvér az isten.~Te nem
2828  8|                szerencsés, élj boldogúl,~S emlékezzél meg rólam is
2829  8|              engedé, sőt a fiút~Megölelé s arcát csókolta meg,~S úgy
2830  8|           Megölelé s arcát csókolta meg,~S úgy távozott könnyes szemekkel.~
2831  8|                Tizenhat évig kelle élnie~S kínlódnia,~Mig oly emberre
2832  8|            gondolá: börtönből szabadúlt,~S mohón szivá a tiszta léget,~
2833  8|             Elnyelte félig a távol köde,~S méhdongás volt az ezerek
2834  8|              életnek mondhatni éltemet.”~S ment, mint aki ostorhegyet
2835  8|                mint aki ostorhegyet fut.~S midőn végkép eltünt a város,~
2836  8|             midőn végkép eltünt a város,~S ott álla ő a végtelenben,~
2837  8|        mondhatott,~De könnyei beszéltek,~S jobban mondták el érzeményeit,~
2838  8|              mennydörgés a folyam zugása~S a mennydörgés itéletnap
2839  8|                 ballag a csendes kis ér,~S hol a bogárdöngés a legnagyobb
2840  8|                Körültekintett áhitattal,~S midőn szemét s lelkét meghordozá~
2841  8|                áhitattal,~S midőn szemét s lelkét meghordozá~A láthatár
2842  8|              szent érzemény,~Letérdepelt s imádkozék:~„Imádlak, isten;
2843  8|             Olyan boldogtalannak:~Nyomor s gazság gyötörte mindenütt.~
2844  8|                  végre végkép elfelejté,~S nem látta és nem érezé azt,~
2845  8|             homlokát a hideg kőre tette,~S forró keserves könnyeket
2846  8|                Eszében tartá ezt az ifju~S nem hagyta teljesítlenül.~
2847  8|       teljesítlenül.~Beállt az iskolába,~S tanúlt szorgalmasan,~S olyan
2848  8|                   S tanúlt szorgalmasan,~S olyan volt társai körében,~
2849  8|            Általlátnátok gyarlóságtokat,~S nem vagdalnátok a fa ágait,~
2850  8|                követte ilyetén beszédit,~S csak újabb töltésül szolgáltanak~
2851  8|               mélyebben szállott magába,~S kerűlt mindenkit... egy
2852  8|                   Miként a hívő a koránt~S mint a zsidó a bibliát,~
2853  8|                 halál.~Egyikhez így szól s kardot ad kezébe:~„Eredj
2854  8|             gyümölcs, egy nagy gyümölcs,~S ha a kis szőlőszemnek egy
2855  8|             sugár, de~Csak a nagy lélek, s ez ritkán terem;~Hogyan
2856  8|             Akkorra én már rég lementem,~S parányi művemnek nyoma~Elvész
2857  8|                 a föladat, az~Idő röpűl, s az~Élet rövid. -~Mi célja
2858  8|             célja a világnak?~Boldogság! s erre eszköz? a szabadság!~
2859  8|           Zászlótokhoz hűséget esküszöm,~S hahogy véremben lesz egy
2860  8|              Jegyezve vannak a martírok,~S belé irá a Szilveszter nevet.~
2861  8|                 12~A gyermek ifjuvá lett~S az ifju férfivá.~Esztendő
2862  8|              Jött a földet meglátogatni,~S bucsút sem véve, távozának.~
2863  8|                 Elment hozzája mindenik,~S nyomott hagyott arcán, szivén.~
2864  8|               lépten meglökik az embert,~S minden lökés egy darabot
2865  8|              töröl le~A lélek zománcából~S az orcának szinéből.~Be
2866  8|                 szerzett még iskoláiban,~S midőn e pályát végezé,~Több
2867  8|                 Több úr hivá meg őt~Nagy s gazdag hívatalra~Ilyen kecsegtetéssel:~„
2868  8|              Nyúznod tehetséged szerint, s e~Könnyű munkából meg fogsz
2869  8|               Nem ismerek nálam kisebbet~S nem ismerek nálam nagyobbat.~
2870  8|                 ismerek nálam nagyobbat.~S a gazdagságot illetőleg,
2871  8|                Ment örömest és boldogan.~S midőn elért a faluba,~S
2872  8|                  S midőn elért a faluba,~S körülvevék őt a lakók,~Igy
2873  8|              Papjoknál jobbakat beszélt.~S mit ott tanultak, elvivék
2874  8|                 És elbeszélték fiaiknak,~S a jegyző tiszteletben állt.~
2875  8|                 uraság lakott,~A kastély s a parókia.~Naponta gyűlöltebb
2876  8|            házban a~Jegyző gazdálkodása,~S elpusztulását tervezék,
2877  8|                  Megismeré a kép becsét,~S felőle helyesen itélt,~Ki
2878  8|                  áll mindennek, ami szép s jó.~S az üldözött igazság,~
2879  8|                mindennek, ami szép s jó.~S az üldözött igazság,~Ha
2880  8|                  Ott fönn az úri lakban,~S olyan szép pártfogó!~Látá
2881  8|              ablakából nézett a vidékre,~S ha látta őtet, hosszan elmerengett.~
2882  8|                 hogy~Fölinna egy záport, s talán~Egy harmatcsepp sem
2883  8|              másokat boldoggá, ha lehet,~S maradj magad boldogtalan.~
2884  8|                 egyre hosszabbak levének~S bizalmasabbak a találkozások,~
2885  8|                egy koldusnő fogadta föl,~S aztán mint szolga, ugy nevelkedett;~
2886  8|                    így telék el~Gyermek- s ifjúkora.~Elmondta az irtóztató
2887  8|                Mely gyermekévein feküdt,~S a lelki szenvedéseket,~Mik
2888  8|                  Mik ifjuságát terhelék,~S mik a nyomornál még irtóztatóbbak;~
2889  8|             nyomornál még irtóztatóbbak;~S amint lenézett életébe,
2890  8|           Fölhivatá a büszke földesúr őt~S megleckéztette irgalmatlanúl,~
2891  8|                lázadókat~Csinál belőlök; s azzal végezé,~Ha még tovább
2892  8|                hasznosnak érzem magamat,~S ön, hogy elcsapjon engemet,~
2893  8|          tanácsot,~Ki a lakókat ismerem,~S tudom, hogy engem mennyire
2894  8|                  az ifju, meghajtá magát s ment.~Következő vasárnapon~
2895  8|        istentagadó ez ember,~Istentagadó s lázitó!~S ha még tovább
2896  8|             ember,~Istentagadó s lázitó!~S ha még tovább is tűrik őt
2897  8|            Legyilkoltatja őket a király,~S az istentagadó barátait~
2898  8|                Az isten és a béke házát)~S vadállatként rohant az ifjuhoz,~
2899  8|            tennap még atyjának nevezett,~S reáparancsolt: holnap ilyen
2900  8|               szavára~Egy ördög áll elé,~S az ördög nem hatalmasabb,~
2901  8|                  szólásu, mint az isten,~S ha tettel győzni nem tud,~
2902  8|                 én imádok,~Amelyért élek s halni akarok!~Ilyen volt
2903  8|                 érni, férfi lesz belőle,~S éppen mert gyermek, gyámolítni
2904  8|               Mert ők uralkodni akarnak,~S uralkodni csak vakokon lehet.~
2905  8|           szegény nép, mint sajnálom őt,~S ha eddig küzdtem érte, ezután~
2906  8|                 fasornak árnyékában áll,~S fölnéz a kastély amaz ablakára,~
2907  8|               virága, nincs ott a leány,~S az ifju mégis néz föl, néz
2908  8|               beszélhet szemeim helyett,~S kezem foghatja e kedves
2909  8|              Barátodnak neveztél engemet~S akit barátomnak szabad nevezni.~
2910  8|                  azt e pillanatban mind,~S téged hagynálak benne egyedűl.~
2911  8|                az.~Azért törekszem jónak s nagynak lenni,~Nehogy megbánd
2912  8|              szorítá...~Beszélni vágyott s elhagyá a hang,~Hoszú szünet
2913  8|             Mennék örömmel, édesörömest.~S nem látjuk egymás soha-soha
2914  8|                   Leomlott a leány előtt~S ölelte és csókolta térdeit. -~
2915  8|                elhagyá,~Utjában százszor s százszor nézte meg~A gyűrűt,
2916  8|                 múlt éji jelenet valóság~S nem lázas lelke őrült álma
2917  8|                  padlásszobát~Bérelt ki, s nem tudá még,~Mihez fog
2918  8|                Egyszer kopognak ajtaján,~S bejött egy fátyolos hölgy...~
2919  8|                Az ifju kebelére hajlott,~S együtt zokogtak hosszan,
2920  8|             Enyém legyen fájdalmaid fele~S a tied legyen minden örömem!~
2921  8|              tűrök veled~Bút és nyomort,~S ha egyszer zúgolódom,~Ne
2922  8|               Együtt maradtak, mint férj s feleség;~Nem pap kötötte
2923  8|              mélyében érintetlenűl,~Ahol s ahogy kell annak lennie,~
2924  8|                 ahogy kell annak lennie,~S azért maradt oly tiszta,
2925  8|                  világ, hogy~Ők élnek-e? s ők nem tudták,~Van-e világ
2926  8|            Koplalni fogtok mind a ketten~S maholnap mind a hárman.”~
2927  8|         válaszolt:~„Nagy ember ön, uram,~S a mellett nagy bolond!~Nagy
2928  8|                Kévéinket kell tartanunk, s ez~Az igazságot, a magot~
2929  8|                üres szalmát visszadobja,~S ezen rágódik a közönség.~
2930  8|              szavamnak, ám~Próbálja meg, s én minden szem magért,~Amely
2931  8|                 szép lágyan, szelíden ír~S olyan simán, hogy a cenzor
2932  8|             keserűbb, mint először vala.~S így tizszer, százszor ujra
2933  8|               így tizszer, százszor ujra s ujra írt,~Aztán eltépte,
2934  8|               rabok,~Legyen fejem börtön s koporsó~A számotokra...
2935  8|                  kinyíl e börtön ajtaja,~S ti bejárjátok a kerek világot.~
2936  8|              bejárjátok a kerek világot.~S fényt és meleget visztek
2937  8|            Nyugonni hagyta gondolatjait,~S hogy a kenyérből ki ne fogyjon,~
2938  8|             keservesebb.~Elkezdte reggel s este végezé~S gyakorta éjszakáit
2939  8|            Elkezdte reggel s este végezé~S gyakorta éjszakáit is~A
2940  8|             lámpa fénye látta elhaladni,~S előbb aludt el ez, mint
2941  8|           Elégszer festett jégvirágokat,~S a nő szemében megfagyasztá~
2942  8|                jöttek évek, mentek évek;~S megszaporodott a család,~
2943  8|                 a család,~Hárman levének s nemsokára négyen,~És négyszeres
2944  8|                  anya, azután~A kisfú... s a csecsemő?~Ez még nem ébred,
2945  8|                mélyen alszik...~Testvére s a szülők lábujjhegyen~Járnak,
2946  8|              szülők lábujjhegyen~Járnak, s beszédök csendes suttogás.~
2947  8|                  magas égre fölkiáltani,~S az isten arcát káromlással,
2948  8|                  szíve megkönnyebbedett,~S lelkének fölvert habjai~
2949  8|                   Ölébe vette a halottat~S szelíden ringatá,~És félig
2950  8|                  Megcsókolom~Én arcodat,~S ez nem pirúl,~Mért nem pirúl?~
2951  8|                felőlem,~Legyünk együtt.”~S mig így altatta a holt gyermeket,~
2952  8|           Mellette maga is elszenderűlt,~S míg ő aludt, a férj azon
2953  8|           őszültenek meg~A gond miatt... s nem volt más menedék!~Midőn
2954  8|                  drágán kelt el a gyürű,~S árát rákölték mind a temetésre...~
2955  8|                Ezek kijőnek börtönükből,~S bejárják a világot.~És úgy
2956  8|                Alant: elrejtve föld alá,~S ott kinyomatta műveit.~Mi
2957  8|                 nem emberek,~De ördögök,~S a királyok nem istenek,~
2958  8|             minden ember ember egyaránt,~S az embernek nemcsak joga,~
2959  8|              becsűli az!~Kijött a könyv, s ország-világban~Ezrével
2960  8|                 Ez lázitó könyv!~Vallást s fölséget sért.~Szerzőjének
2961  8|                  e könyv lázitó,~Vallást s fölséget sért.~Szerzőjének
2962  8|                  szent és sérthetetlen!”~S szerzője rémesen lakolt.~
2963  8|               utca közepén~Fogták el őt, s elhurcolák.~„Megálljatok,”
2964  8|                  egyszer ölelem meg őket~S egy isten-hozzádot mondok
2965  8|                    Zokogva térdepelt le,~S mint szebb időkben egykor
2966  8|                röhögéssel~Emelték őt fel s vitték a szekérhez,~Mely
2967  8|               szép szó,~Düh szállta meg, s előszedé~Testének minden
2968  8|                  legyűrték, megkötözték.~S bedobták őt a szekér mélyibe.~
2969  8|              ilyen átkokat:~„Átok reátok s maradékitokra,~Ti emberbőrbe
2970  8|                Ki istennek tartod magad,~S ördög vagy, a hazugság ördöge!...~
2971  8|           könyörgő szemeidbe~A gyermekek s vénasszonyok,~S kik egykor
2972  8|                gyermekek s vénasszonyok,~S kik egykor lábad csókolák,~
2973  8|                 gyermekem...”~17~Aludt-e s most fölébredett? vagy~Eszét
2974  8|          fölébredett? vagy~Eszét veszíté s ez most visszajött?~Egy
2975  8|                Éj van csakugyan,~Aludtam s álmodám,~Álmam csak félig
2976  8|                Aludjatok szép csendesen.~S mégsem virad! mikor fog
2977  8|                  szétröpűl az agyvelőm!”~S hogy megtörölje izzadt homlokát,~
2978  8|                 mindenre jól emlékezett,~S végigfutott rajt a hideg,~
2979  8|             Elfogták őt az utca közepén,~S elhurcolák erőnek erejével,~
2980  8|                 szemekbe,~Mik boldogsága s gazdagsága voltak!~S most
2981  8|          boldogsága s gazdagsága voltak!~S most itt van a börtönfalak
2982  8|            halottak~A temetőnek fenekén!~S mikor lát újra fényes napvilágot,~
2983  8|               újra kedvesit?~Talán soha!~S miért jutott e kárhozat
2984  8|                  jár mindenkinek~A rész, s ez a közös jó a szabadság!~
2985  8|                 halálos vétket követ el,~S azt ki szabad, azt ki kell
2986  8|             elözönlő fájdalommal a rab,~„S ha a világban magam állanék,~
2987  8|           Nyugodtan ülnék most e kőpadon~S büszkén, mint trónján a
2988  8|                  trónján a bitor király,~S oly boldogan viselném e
2989  8|                eltáplálni őket~Kenyérrel s szerelemmel?~S mi lesz belőlem
2990  8|                 Kenyérrel s szerelemmel?~S mi lesz belőlem nélkülök?~
2991  8|                 És mozdulatlan néma volt s oly~Érzéktelen, mint a kő,
2992  8|                 én is halott vagyok már,~S a sírban álmodom... rosz
2993  8|                űlt merőbben a szobornál,~S farkasszemet nézett az éjjel,~
2994  8|          veszítni.~Feje huzódott lefelé.~S ledőlt hosszában a kövekre...~
2995  8|           sütnének oldalához,~Fölugrott, s oly szívszaggató~Hangon,
2996  8|               föl: „Megállj... megállj!”~S kiterjesztette két kezét.~
2997  8|            helyére,~Fejét keblére hajtá,~S két nagy könyűvel két szemében,~
2998  8|              nagy könyűvel két szemében,~S oly hangon, mintha lelkét~
2999  8|                     Valónak képtelenség,~S mégis való!~Amint ott hosszában
3000  8|               kiszenvedék,~Isten veled!”~S megcsókolá a férfi arcát,~