Rész

3001  8|                megcsókolá a férfi arcát,~S ez erre ugrott föl... midőn~
3002  8|                ér az ilyen lombtalan fa?~S hová sodort el a vihar?~
3003  8|              célja életemnek,~Te általad s te érted éltem,~Szerelmem
3004  8|            Milyen kegyetlen az az isten!~S a balga ember térdet hajt
3005  8|              mint itt a földi zsarnokok,~S uralkodol kevélyen, és naponként~
3006  8|                 naponként~Hajnalsugárral s megrepedt sziveknek~Vérével
3007  8|         megrepedt sziveknek~Vérével ujra s ujra fested~Királyi széked
3008  8|             reszketett belé,~Ezt ordítá, s veszett dühében~Fejét a
3009  8|               falhoz vágta és leroskadt,~S a fal megkondult a rémes
3010  8|                szakálla és megnőtt haja,~S ő sokszor nézte, nem fejér-e
3011  8|                 a sötétben.~Tíz éve már, s őnéki e tíz év~Egyetlenegy
3012  8|                 hozzá soha?~Ezt kérdezé, s ekkép felelt magának:~„Fiam
3013  8|           szerelmem angyala!~Fiam még él s már nagy lehet,~Azóta rég
3014  8|                  vitte,~Talán rabló lett s hóhér temeté el...~És hátha
3015  8|                  Hogy lélekzeni sem mer,~S bezárt lelkét e hangok megnyiták,~
3016  8|            ablakához,~Ott űl a kis madár s dalolgat,~Ah, milyen édesen
3017  8|                  ifjuság,~E szép tavasz, s ezen tavasznak~Virága, a
3018  8|           egyszersmind meg is vigasztal,~S a megvigasztalt fájdalom
3019  8|             világ megúnja~A jármot végre s a gyalázatot,~S le fogja
3020  8|             jármot végre s a gyalázatot,~S le fogja hányni, és először
3021  8|             Kinyitja e sírhalmok ajtait,~S első örömkönyűi~Azoknak
3022  8|          Följajdult a rab édes örömében,~S odakapott fejéhez, mintha~
3023  8|                  Szivá a szabad levegőt,~S minden lehellet egy-egy
3024  8|                  magát,~Mint a pillangó, s szerteröpködött~A természetnek
3025  8|                 természetnek uj virányin~S szivének régi szép emlékein.~
3026  8|                 ment.~Hosszú fehér haját s szakállát~A szellők búsan
3027  8|                  már fölötte régen?~Ezek s ezek valának tagjai.~„Ah,
3028  8|             Elfogták és börtönbe dobták,~S ha meg nem halt, még most
3029  8|           felesége,~Hogy férjét elfogák, s nem látja többé,~Szörnyethalt,
3030  8|                 ő vón, akiről beszélnek,~S azt kérdezé: „Hová temették~
3031  8|         egyenként,~Mig az övére akadok.”~S elballagott a temetőbe,~
3032  8|                Egyiktől a másikhoz ment,~S midőn elvégzé, ujra kezdte,~
3033  8|                Fejfáját a vihar kitépte,~S dombját a zápor elmosá.~
3034  8|               fájdalom,~Hogy itt örömmel s fájdalommal~Számot vetett
3035  8|        fájdalommal~Számot vetett örökre,~S ezentul úgy jár a világba’,
3036  8|                 tehát~A nemzet, a haza?”~S a feleletre ő nem is figyelt,~
3037  8|                 de hátha egynek sikerűl,~S ha épen ő ez egy?...~Mélyen
3038  8|             megbukik. - -~A város zajban s fényben úszik,~A népség
3039  8|                  éljen” harsogása,~Arcok s ruhák ünnepiek!~Mely alkalom,
3040  8|           szelindek a kicsiny ebek közt,~S amerre néz, térdek s fejek
3041  8|               közt,~S amerre néz, térdek s fejek hajolnak,~Mint a viharban
3042  8|                 a viharban a nád erdeje,~S torok-szakadtáig kiáltja~
3043  8|                És eldurrantja fegyverét, s a~Gőgös király a porba rogy... -~
3044  8|                talált a fegyver,~Ruhádba s nem szivedbe~Ment a tévedt
3045  8|              Kelj föl, te gyáva zsarnok!~S töröld le képedről a port.~
3046  8|                 a port.~Ki a gyilkos, ki s hol van ő?~Ott áll... de
3047  8|           Sajnálta, akik őt megrugdosák,~S akik gyönyörrel nézik most
3048  8|                  pallos, rémesen suhant,~S a fej legördült... Szilveszter
3049  8|               apáit~Arcpirulással emlité s azoknál~Jobb akart lenni
3050  8|              Fölkelt az új hős nemzedék,~S mit örökségben hagytak rá
3051  8|                   Leverte rabbilincseit,~S kezéről, akik ezt szerezték,~
3052  8|                  csörgésre fölriadjanak, s ott~A földben is szégyeljék
3053  8|                is szégyeljék magokat!...~S megemlékeztek a győzelmesek~
3054  8|           valának,~És hirdették az ígét,~S díjok halál lett,~Csúfos
3055  8|          Megemlékeztek a győzők ezekről,~S a diadalnak örömébe szőtték~
3056  8|                neveiket koszorú gyanánt,~S elvitték volna őket a~Dicsőség
3057  8|             erdejében~Csörög, csörög már s nem susog a lomb...~Milyen
3058  8|                 ég arany hajnalcsillagja s a föld~Ezüst harmatja mind,
3059  8|                  keze;~Felhők borongnak, s rekkenő meleg van,~A gondok
3060  8|       véghetetlenűl,~Áraszd reám a fényt s a melegséget,~Mely isten
3061  8|               Csaták zajától zeng a föld s az ég,~S te hősi költő,
3062  8|             zajától zeng a föld s az ég,~S te hősi költő, te itthon
3063  8|           győznek most gyalázni engemet,~S nem győznek majd dicsérni
3064  8|                  kötelességemet,~Csatába s a pokolba is megyek!~Pest,
3065  8|               Koronként a vándor felleg,~S ha itt volnék éjjelenként,~
3066  8|            zajában~Hagytam gondod, hazám s házam!~Ott lenn hagytam
3067  8|                ki egy személyben~Asszony s gyermek, örömében~Jön és
3068  8|                  Örök szépségidre nézek,~S szemeimnek bámultában~Néma,
3069  8|            szivek,~Rezgenek a falevelek,~S ábrándos suttogásukban~Mennyi
3070  8|                 Fáktól vagyok körülvéve,~S mint édes fia fejére~Áldó
3071  8|                  kockánk eldobva lészen,~S vagy olajág vagy pedig kard~
3072  8|            kietlen~Látomány, mely szemet s szívet bánt!~Hadd boruljon
3073  8|               Hisz velünk van az igazság s az isten.~Mutassuk meg:
3074  8|                életed fáján pusztítanak?~S dühös kezekkel kik tépik
3075  8|              mindnyájan a magyart?~Török s tatártól mely titeket védett,~
3076  8|            jószerencse nékünk jót adott,~S felét átvettük mindig a
3077  8|             vállatokra a balsors rakott.~S most a hála!... vétkes vakmerénnyel~
3078  8|                  uszít a hűtelen király,~S mohó étvággyal megrohantok
3079  8|                test.~Nem, istenemre nem! s hajnalt magának~Az égre
3080  8|            csorda ellen,~Mely birtokodra s életedre tör.~Föl egy hatalmas,
3081  8|             Elhatott kórágyához, fülébe,~S mankó helyett zászlót vett
3082  8|                 és ötvennyolc év nyomja,~S ő feledve minden baját,
3083  8|                közé hadi bajtársúl állt,~S kit eddig az asztaltól az
3084  8|                egykor koporsója fér meg,~S mégis-mégis viszi lobogóját~
3085  8|                várom, hogy lássalak újra~S megcsókoljam örömtől reszketve~
3086  8|                leszen sírodnak harmatja,~S híred a nap, mely azt fölszárítja!~
3087  8|               ujra alkonyúl,~Alig jövék, s megint elmégyek, el.~Még
3088  8|                  csillag vezérelt eddig, s most~Utamra piros éjszakfény
3089  8|             Magamnak őtet védni kellene:~S mostan, midőn mindenki síkra
3090  8|                 férjedre, míg~Ő a honért s érted harcolni fog;~Ismerlek
3091  8|              Titeket ültetett.~Harmatnak s napsugárnak~Áldása rajtatok,~
3092  8|                hajnal,~Megértem a delet,~S ez tán nem oly regényes,~
3093  8|           arcainkon~Szép arany szemfedő.~S a földbe ha letesznek,~Majd
3094  8|             elvünk, van tán gazdaságunk,~S von előre csábító varázsa~
3095  8|                  nekik csak~Kenyeret vet s rongyokat dob rájok,~S zászlajához
3096  8|               vet s rongyokat dob rájok,~S zászlajához hogyha odaállnak,~
3097  8|         Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.~S mit tudják ők, mi az a dicsőség?~
3098  8|             tudják ők, mi az a dicsőség?~S ha tudnák is, mi hasznuk
3099  8|             Koldusbotot ád a haza nékik,~S ha elesnek, a felejtés árja~
3100  8|              felejtés árja~Foly sírjukon s neveiken végig.~És ők mégis
3101  8|         Zsarnokok, rátok száll haragunk,~S a reggeli imádság fejében~
3102  8|             alatt?... hah,~Eltépett lánc s eltört korona.~Tűzbe véle!...~
3103  8|                eget vesszük boltozatnak,~S oltárlámpa lészen benne
3104  8|                  után feleségül vészem.”~S iddogálnak, csókolóznak
3105  8|         sziveknek a könnyhullatás,~Sírj, s könnyeid megkönnyebbítsenek.~
3106  8|                 sírnál? férfi vagyok én,~S véres csatáknak állok küszöbén,~
3107  8|                  bánt,~Szeretem mosolyod~S könnyeid egyaránt,~Szeretem
3108  8|                 minden~Dicsőségrül érted~S megszereznék érted~Minden
3109  8|            hogyha te~Örömet lelsz benne,~S nincs csekélység, ami~Gyötrelmesen
3110  8|                van az ősz, itt van ujra,~S szép, mint mindig, énnekem.~
3111  8|                  Innen nézek szerteszét,~S hallgatom a fák lehulló~
3112  8|                   Csak aludjál reggelig,~S álmodj olyakat, amikben~
3113  8|                  a haza~Veszített egykor s amit szívem nyert;~Elhúnyt
3114  8|                  vitézek sírja az a vár,~S élő szerelmem bölcseje a
3115  8|              lenn öleltem én galambomat,~S ott fönn tanyáztak hajdan
3116  8|              helyeket,~Ma itt vagyok még s holnap távozom,~S tán vissza
3117  8|             vagyok még s holnap távozom,~S tán vissza többé nem is
3118  8|                 vitéz, mihelyt magyar;~Ő s az isten egyet akar.~Előre!~
3119  8|           annyiszor~Éreztem és daloltam!~S e vágy, e láng még most
3120  8|               Még meg sem vagy születve,~S szivemre máris kínt hozál~
3121  8|                szivemre máris kínt hozál~S gyalázatot nevemre!~Ha megleszesz,
3122  8|                kés, Latour nyakán~Kötél, s utánok több is jön talán,~
3123  8|                Szemétől a levegő fekete,~S megromlik a föld, melyben
3124  8|            Százezerek jajától zúg a lég;~S halál, rablás mind a király
3125  8|                 a szörny ismét fölemeli,~S akkor megint elől kell kezdeni.~
3126  8|         királyoknak nem, sohasem!~Lantom s kardom kezembül eldobom,~
3127  8|                kíméld meg gyermekinket.”~S leoldozták kardjaikat,~Kezök
3128  8|           vitézek,~Akik a királyi széket~S koronámat fenyegeték?~Kiktől
3129  8|               Megereszti vastag hangját,~S a beszéd végét se’ várva~
3130  8|           zsivány nem volnál.~Gyermekink s nem magunk végett~Jöttünk
3131  8|              dühében szája.~Int kezével, s a vitézek~Hóhérkézre kerülének.~
3132  8|                 Halljátok, aki letérdel,~S kegyelmet kér, életet nyer.”~
3133  8|               míg egy fej áll!”~Sujt az, s hullanak a fejek,~Mint ősszel
3134  8|                  kiomlott vérbe markolt,~S a piros vért odavágja~Zsigmond
3135  8|          Arcvonásit hosszasan szemlélem,~S találgatom a távol jövőt.~
3136  8|            nemzetem, képedre a gyalázat,~S a hit már-már sokak szivében
3137  8|                  miként az éji denevérek~S el-elvisítják itten magokat,~
3138  8|            Lerázni hősleg a bilincseket!~S kardunk mindig behullt a
3139  8|            meghasított keblünkből eredt,~S ájulva amint a földön feküdtünk,~
3140  8|               vezetni tűzoszlop képében,~S az ellenség kiomló vére
3141  8|                 virága~A mulandó ifjuság s a~Múlhatatlan szerelem.~
3142  8|                 Szétszór minden sugarat.~S szólj erősen, lantom, hogyha~
3143  9|                  még elbírja fegyverünk,~S amerre vág,~Ott hagyja fájó
3144  9|                  zsarnok a porig alázza,~S száradjon rá vér helyett
3145  9|                jön, térdepelj le szépen,~S csókold meg a korbácsot
3146  9|                 meg a korbácsot kezében,~S várd el békén, míg reád
3147  9|                  volt és nem gyávaságod,~S ha a balsors csüggedést
3148  9|                  dörgött az ágyu~Vizakna s Déva közt,~Ott minden talpalatnyi~
3149  9|            áhitattal~Szemléllek tégedet,~S ha volna ember, kit mint~
3150  9|             előtted~Térdem, meghajlanék.~S nekem jutott a vészes~Dicsőség,
3151  9|               úgy-e~Én el nem hagytalak?~S lépésid mind halálig~Követni
3152  9|                ez!~Honszeretet, bátorság s más, mind kófic: az a fő~
3153  9|                   akitől én ezt tanulám, s ő~Tudja, hogy a legfő hősben
3154  9|            csatatérrül...~Éljen Mészáros s éljen a nyakravaló!~Debrecen,
3155  9|                  most a magyar,~Habár ég s föld ellenkezőt akar!~Azért
3156  9|                magyar?~Egy ember a haza, s ez halni kész,~S ezért,
3157  9|                 a haza, s ez halni kész,~S ezért, oh népem, ép ezért
3158  9|                 népem, ép ezért megélsz,~S dicső lesz élted, boldog
3159  9|              Amilyen senkié a nap alatt!~S én bátran állom a csaták
3160  9|           Akiknek vére volt kereszvized,~S halálhörgése bölcsőéneked;~
3161  9|              Midőn áldásodat reánk adod,~S mi annyi átokteljes év után~
3162  9|              nagy napot,~Amelyért lantom s kardom fáradott!~Marosvásárhely,
3163  9|               tenni fog velem.~Emlékezet s remény, ez a~Két rózsafa
3164  9|            akarta,~Hogy igába jussunk mi s nyomorba.~Teéretted megyünk
3165  9|               még kétszer annyi jön el.”~S összeálltak indulásra készen~
3166  9|                 szép szál legény nagyon,~S mind a három be vagyon sorozva~
3167  9|                 vagyon sorozva~Katonának s ottan áll a sorba’.~„Hagyd
3168  9|                 utána az ujonc-seregnek,~S íme, íme könnyei peregnek.~
3169  9|          Szabadságot vesznek drága áron,~S én ne legyek a véres vásáron,~
3170  9|              lánc helyett fegyvert hord,~S mégis vesztem vón’ el eddig
3171  9|            nemzet van egyesűlve bennünk,~S mily két nemzet! a lengyel
3172  9|               mily két nemzet! a lengyel s magyar!~Van-e sors, amely
3173  9|            Összetörni, melyet hordozánk,~S összetörjük, esküszünk piros
3174  9|                  síkon~Véres halottakat.~S hol a holtak feküdtenek,~
3175  9|                  törődjem,~Mi volt akkor s mi mostan a neved?~A név
3176  9|             nevedről, hanem szellemedrül~S annak müvéről ismerek reád:~
3177  9|                voltál, négyszáz év előtt s most~Te mentetted meg a
3178  9|                  tűznek kalapjaik~Mellé, s dalolnak a harc mezején.~
3179  9|                   röpülnek, mint a szél, s üzik~Az ellenséget, mint
3180  9|                kalappal szóljanak velem.~S ön engemet gorombaságival~
3181  9|                  lenne majd, kemény vád.~S gorombaságit épen rajtam
3182  9|              istenemre,~Hegyesb a tőrnél s lelkiismeretnél,~S akit
3183  9|                tőrnél s lelkiismeretnél,~S akit megszúrok véle, fáj
3184  9|               két ölelő kar,~Mintha apám s anyám nyujtaná ki karját...~
3185  9|                 a magyar még, áll a hon, s hol egykor~Olyan halotti
3186  9|                 se tudtad,~Hogy létezel, s most tudja a világ:~Utósó
3187  9|             tudja a világ:~Utósó voltál, s íme a legelsők,~Most még
3188  9|             átkából magyarnak született?~S melyik nem büszke most reá,
3189  9|                 munkát végkép bevégezéd,~S akkor nem én foglak megkoszorúzni,~
3190  9|                 vagy, fölértél a hegyre,~S könnyű már annak, aki völgybe
3191  9|                  Védni, fölemelni téged, s lesujtani~A te ellenséged!~
3192  9|                Nem tesz csúfot rajtatok.~S ti apáink, anyáink, szent~
3193  9|                 ki nemzetünk~Egy szálig,~S dagadjon föl kifolyt vérünk~
3194  9|                Szörnyű idő, szörnyű idő!~S a szörnyüség mindegyre nő.~
3195  9|                fekete~Időket a világnak?~S ha lesz ember, ki megmarad,~
3196  9|                  Beszélni, mint valának?~S ha elbeszéli úgy, amint~
3197 10|                 Az én babám nem jár fűre s virágra,~Hej mézednél mégis
3198 10|            Tegnap mondá a lány az esküt,~S ma csapodáron megszegi.~
3199 10|               lészen mindenestől~A mult, s további életem~Vad szenvedélyek
3200 10|                  Jövőmnek lepkenapjait.”~S mit a kétség setét betűkkel~
3201 10|           bűntanyának~Maszlagvirági, bor s leány:~Jenőnek ajkán függ
3202 10|                 csókod édes~És részegítő s lángmeleg,~S mi csillagtűz
3203 10|                És részegítő s lángmeleg,~S mi csillagtűz az éjszemekben!~
3204 10|                 Te vagy az isten remeke!~S te itt e barlang zordonában~
3205 10|             fizetem.~Kincsért szerelmet, s így egymásnak~Nem tartozandunk
3206 10|               Ida lakja, tündöklő terem,~S Jenőnél aki volna boldogabb~
3207 10|           legszebb lánynak édes ajkiról,~S gyakran, midőn megtelt a
3208 10|                éjszak szüntlen oly hideg~S az ifju birtok- és vagyontalan.~
3209 10|                Bánat között kihal.~Kihal s miattad Ida~Fog elhamvadni
3210 10|                  rejtve van:~Szerettelek s szeretlek,~Égőn szeretlek
3211 10|                ohajtám~Emésztő lángodat,~S elzártam oh előled~Érzett
3212 10|              vissza,~Még érintetlen áll.~S vedd még ez egypár könnyet~
3213 10|               örökre~A bűnös kéjleányt.’~S tovább nem szólhat Ida -~
3214 10|                  4~És mindkettő maradott~S rövid idő után~Oltár előtt
3215 10|                ifju,~Oltár előtt a lány.~S tán mondanom nem is kell~
3216 10|            esküvének~Oltárnak zsámolyán.~S az esküt nem zavarja~A bús
3217 10|                             BÚCSÚSZÓ~Hon s müvészet e kebelnek mindene,~
3218 10|          pályabért,~Hogy élhessek a hon- s a művészetért.~Kecskemét,
3219 10|                  és örömet adnánk a férj s az apának,~S e kőnél egyebet
3220 10|               adnánk a férj s az apának,~S e kőnél egyebet nem lehet
3221 11|                hajának~Illeti fürti közé s illan iramva megint...~Róza,
3222 11|                                          S BOLDOG UTON...~S boldog
3223 11|                         S BOLDOG UTON...~S boldog uton szalad életem
3224 11|                 ha másra szállna kegyed;~S karjaidon más istenűlne~
3225 11|               fagyasztón~Rám szemeidnek; s nézetire~Bennem az érzetek
3226 11|                csatázva ellen és magyar,~S hol zászlóját békesség mutatta~
3227 11|                 sem szabad!~Három a tánc s minden, ami jó!~S így vedd
3228 11|                 a tánc s minden, ami jó!~S így vedd három csókomat.~
3229 11|             Távozám, hogy e(lpusztuljak)~S bujdosásomban (akartam,)~
3230 11|               lélek percenként újat lát,~S nem fonja komolyan az eszmék
3231 11|              láta profétai lelkem előre,~S még több, ami jő,~Mit még
3232 11|                 Csak tégedet, szerelmem!~S mindenkit látnak szemeim,~
3233 11|                 német,~Kik szent jogokat s szabad embereket~Gyilkolni
3234 11|                sziveink, de lekesedéstül~S nem félelem által, az ellen
3235 11|               Marathon~Vagy Thermopülé!”~S harcoltak erősen,~Vad lelkesedéssel,~