Rész

  1  1|         bűnös asszony!~Aki által oly sötét gyalázat~Vonta éjbe a Kuruttyóházat.~
  2  1|             vonja~A látkört, búsul a sötét vidék.~Sötét e szív is,
  3  1|        látkört, búsul a sötét vidék.~Sötét e szív is, hű szerelmem
  4  2|           Kit ürömével a tapasztalás~Sötét pohárból annyiszor kinált,~
  5  3|           láthatom.~Hogyne volna hát sötét világom!~Hogy volna hát
  6  3|               a szerelem,~A szerelem sötét verem;~Beleestem, benne
  7  4|             hányat és minőket!~S oly sötét volt, tán világ sem égett.~*~(
  8  4|             tiszta látkörét jövőmnek~Sötét, nehéz köd lepte el.~Eddig
  9  4|          azok,~Mint Zöld Marci.~S ha sötét zsákjába dugand~A feledés:~
 10  4|              A feledés:~Fölhasogatja sötét zsákját~A halhatatlanságnak
 11  4|           sziporka fényt se kap.~Oly sötét van benne, mint a...~Majd
 12  4|             A torony bámult rá, mint sötét kisértet.~Ha ekkor mellette
 13  4| szállongtanak.~Jancsi csak ballagott sötét árnyékával~S elméjének sötét
 14  4|         sötét árnyékával~S elméjének sötét gondolkozásával;~Az egész
 15  4|          közepébe,~Sűrű zöld erdőnek sötét közepébe;~Ott őt köszöntötte
 16  4|           maga utján;~Erdő közepében sötét ösvényére~Leküldte világát
 17  4|    Taljánországban,~Rozmarínfa-erdők sötét árnyékában.~Itt semmi különös
 18  4|           sehonnan érkezni menekvés.~Sötét felhő is jön; a világ elborúl,~
 19  4|              Vitte, vitte, vitte egy sötét erdőbe,~Ott szekeret látott,
 20  4|       gyülekeznek ország gyülésére~A sötét tartomány kellő közepére.~
 21  4|        KISASSZONY EMLÉKKÖNYVÉBE~Ha e sötét betűk, amiket itt leírok,~
 22  5|        meggyógyulok.~A bú, mely most sötét felhők villámtüze,~Lesz
 23  5|         megszakad,~S elhagyják mély, sötét tanyájokat,~S fehér ruhában
 24  5|      Fölébredék a harangszóra,~És ím sötét szobámban egy~Fehér alak~
 25  5|         olyan szomorú dolog:~Ott oly sötét és oly hideg van...~Én újra
 26  5|              Sok költő beszéde,~Mely sötét szivének~Foltjait takarja.~
 27  5|           mint az alabastrom,~De búm sötét, mint holmi ócska klastrom,~
 28  5|      érzeményitül:~Derűl kissé az én sötét világom,~Mit szerelemnek
 29  5|            Bánatos emléked, mint egy sötét fátyol~Huzódott utánam sírodnak
 30  5|    Megszakadnak minden kötelek.~Vad, sötét föld keblem birodalma,~Fejedelme
 31  5|       Vadonerdő a világ körűlem,~Oly sötét, oly éktelen vadon!~Benne
 32  5|             Akkor lesz csak szomorú, sötét.~Szalkszentmárton, 1845.
 33  5|            teremté,~Homlokára szállt sötét ború,~Nem tudom mért?...
 34  5|    lánglobogva ég;~Világít ez, midőn sötét az ég.~S szolgál a szív
 35  5|                Visegrád táján~A vad, sötét éj~Nem Zách Bódognak bosszus
 36  5|         változtata.~Barangóból pedig sötét fergeteg lett,~Mely ottan
 37  5|              Vörös bor, barna lyány, sötét éj,~Kedvem most bennetek
 38  5|           szív mondja nékem:~Te lész sötét, kietlen éjem~Hamvadhatatlan
 39  5|              csillagok~Nem jöttenek. Sötét az ég.~Közel s távolban
 40  5|         azért nem hordanak,~Mert azt sötét lelkök befeketítené.~Mint
 41  6|            magányban keresék tanyát,~Sötét erdő völgyébe telepedtem...~
 42  6|             világot,~Amelyen oly sok sötét foltot látok.~Szeretnék
 43  6|              Oh lyány! szemed~Milyen sötét,~S mégis ragyog;~Kivált
 44  6|           szivem egy földalatti lak,~Sötét, sötét!~Az öröm egy-egy
 45  6|           egy földalatti lak,~Sötét, sötét!~Az öröm egy-egy fényes
 46  6|            hisz örök átka nemzetének~Sötét oszlopként rajta nehezűl.~
 47  6|     keresztülnézvén a~Kétségbesésnek sötét fátyolán?~Mindegy... elég,
 48  6|            rám, csak fölöttem repdes~Sötét eszméim hollóserege.~Igy
 49  6|           sötétzöld lombozat s az~Éj sötét kárpitja elfödé.~Másnap
 50  6|            vette észre magát,~Hogy a sötét éjszaka már beállt.~És így
 51  6|          szép leányszem,~Ugy ragyog.~Sötét árnyat vetnek a fák,~A házak,~
 52  6|            szivet,~S fehérre festi a sötét hajat.~Pest, 1846. április
 53  6|            világ során. Az és ez oly sötét!~S az éjben, mely minket
 54  6|             árnyak lengtek, a kihalt~Sötét középkor véres napjai.~*~
 55  6|        futott és nem tudá: hová fut?~Sötét sarokban megvoná magát,~
 56  6|           holt, hideg kövén,~Hosszú, sötét árnyként vonult utánam~A
 57  6|    Ujjászülettem!... a falusi lég, a~Sötét erdőnknek zúgó lombjai,~
 58  6|           hogy is teremhet már~Olyan sötét szemben olyan fényes sugár!~
 59  6|             leszek;~Tőled függ, hogy sötét árnyék~Vagy fényes sugár
 60  6|       pillant elő.~Hidegen jár a nap~Sötét felhők megett;~A kandalló
 61  6|        mosolyog reátok,~Lángrózsákat sötét arcotokra.”~Senki sem szól
 62  6|     ködborulat.~Minden komor, minden sötét,~Csak két dolog, ami kis
 63  6|         szobájában~Halvány arccal és sötét ruhában.~Az asztalhoz ment
 64  6|             után~Igy szóla hozzá egy sötét alak:~„Én téged minden földi
 65  6|             kezünkkel~Történetünknek sötét lapjait.~A porszemet, mely
 66  7|            födjed el?~Fogadj be, kis sötét szoba;~Nekem nem kell szép
 67  7|         öltözet,~De szép szív... s a sötét szobákban~Találni fényes
 68  7|        partján;~Vadbokor fölötte,~Rá sötét fátyolként~Árnyékot boritván.~
 69  7|             Fényes nap a szív öröme,~Sötét felhő takarja be.~Sötét
 70  7|              Sötét felhő takarja be.~Sötét felhő a szív búja,~Szellő
 71  7|            Holt remények szemfedője,~Sötét búbánatból szőve,~Vagy piros
 72  7|                        VILÁGOSSÁGOT!~Sötét a bánya,~De égnek benne
 73  7|               De égnek benne mécsek.~Sötét az éj,~De égnek benne csillagok.~
 74  7|            De égnek benne csillagok.~Sötét az ember kebele,~S nincs
 75  7|           holdas éjben.~De fölöttünk sötét felhő~Támadott, mely elborítá~
 76  7|              éjszakát...~Férjed jött sötét orcával.~Szörnyü ember!
 77  7|         előzni.~Látom fátyolodat, te sötét mélytitku jövendő,~És, meggyujtván
 78  7|             nem süt a nap rája,~Csak sötét gondolat, ami benne terem,~
 79  7|           gondolat, ami benne terem,~Sötét gondolatok tövise, dudvája.~
 80  7|            el s tűzzétek föl helyébe~Sötét sorsának zászlaját!~Oly
 81  7|           szemben látom: kedvesemnek~Sötét világú, ábrándos szemében.~
 82  7|               S ismét pillámon vagy, sötét~Fájdalmak fényes követe!~
 83  7|       koldusok őse, Homér!~Minden mi sötét,~Minden mi sivár~Dalodba’,
 84  7|           elmerengve;~Fenyőfa borítá sötét árnyékával,~Mellette kis
 85  7|          megjelentél?~Dúlt arcoddal, sötét Fájdalom!~Nem remeg kend,
 86  7|             az egész kikelet,~De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,~
 87  7|            özvegyi fátyolt,~Fejfámra sötét lobogóul akaszd,~Én feljövök
 88  7|              A fényes hintóban belül~Sötét ur ül nagy csendesen;~Ah,
 89  7|              mik fölvésték~Homlokára sötét nevöket.~És fejét már régen
 90  7|            aljáig,~A kertnek legalsó sötét lugosáig,~Hiába keressük,
 91  7|          Tündérregéket mond.~Itt egy sötét nagy kastély~Taszít magátul
 92  7|      szerelmed, kedves hitvesem!~Nem sötét a sír:~Szemünk vakul el,~
 93  7|              Mi volt forrása tetteid~Sötét folyóinak?~Tán a szülői
 94  7|        falumat~És estenkénti dalait!~Sötét kunyhóink, s dűlő templomunkat~
 95  8|          emelve,~Amel szinültig volt sötét borral telve:~„Fűnek-fának
 96  8|           szentje, szabadság vezére,~Sötét éjben fényes csillagunk,~
 97  8|             érzeményt,~Mely mint egy sötét felhőszakadás~Omlik szivembül
 98  8|     Kiváltságok kevély nagy tornyai,~Sötét barlangok, denevértanyák,~
 99  8|                         AZ APOSTOL~1~Sötét a város, ráfeküdt az éj.~
100  8|              családapa,~Az asztalnál sötét homlokkal űl...~Tán e homlokrul
101  8|            lefestve.~De ott alatta a sötét homloknak~Két fényes szem
102  8|     ismeretlen sziklából fakad, mely~Sötét szük völgyön tör keresztül,~
103  8|        Körűlnézett, nem láta semmit,~Sötét volt, éktelen sötét.~Igy
104  8|          semmit,~Sötét volt, éktelen sötét.~Igy szólt magában: „Éj
105  8|            amely~Világos volt, ismét sötét lett,~Mint villámlás után
106  8|              melléje lépett a bakó a~Sötét halálnak fényes pallosával,~
107  8|             piros hajnalon...~Milyen sötét vón a világ, az élet,~Ha
108  8|           nem susog a lomb...~Milyen sötét vón a világ, az élet,~Ha
109  8|              levegője nyom...~Milyen sötét vón a világ, az élet,~Ha
110  8|              nem szomjazom...~Milyen sötét vón a világ, az élet,~Ha
111  8|            csak sirathatom...~Milyen sötét vón a világ, az élet,~Ha
112  8|            éjjel csillagom...~Milyen sötét vón a világ, az élet,~Ha
113  8|            fölött borongott,~Melynek sötét árnyékában~Mint rideg kőszikla
114  8|            SZÉKELYEKHEZ~A köröskörül sötét felhő az égen,~Egy magányos
115  8|             az égrűl a csillag,~Ha a sötét felhők reáborulnak.~Föl,
116  8|          vagy, édes kedvesem!~Hiszen sötét van, ha a nap lemén.~De
117  8|           hajadat,~Fehér homlokodat,~Sötét szemeidet,~Piros orcáidat,~
118  8|             Fejfámra ne legyen nevem~Sötét betükkel írva!~Jőjön csak
119  8|              a vadonba’,~Feje fölött sötét ágak,~Szíve fölött sötét
120  8|             sötét ágak,~Szíve fölött sötét bánat.~Gondolkodik jó sokáig,~
121  8|              de várj, ne menj magad,~Sötét van a másvilágba’.~Jó lesz