Rész
1 1| amidőn: „Ah meg ne vessél”,~Igy imádva téged kértelek;~„
2 1| Feledés űz barna felleget.~Igy enyész a élet dicsősége,~
3 1| hatalomnak álomképzete!~Igy merűl a gyors idő röptével~
4 3| beszélj, hol volt a lakoma?’~Igy kérdi társát a farkassereg,~
5 4| újat, az előbbi~Ha lejárt.~Igy!... de ím, mit veszek észre?~
6 4| Nagy vitézül nekirohana.~Igy intéznek bátor lépteket~
7 4| Menj beljebb, gyermekem!~Igy éldegélnénk... hát csak
8 4| De nem tart ez sokáig,~Igy biztat a remény;~Mint voltam
9 4| S mint a villám visz el.~Igy múlik éjünk és napunk,~Nincs
10 4| Megénekellek... ámbár vakmerőség~Igy fölhangolni kis nádsípomat.~
11 4| Szintugy az emberi hang.~Igy hát hahogy orditanék is:~
12 4| Vagy más bajom esnék.”~Igy főzte a gondolatok seregét~
13 4| Egy messzely pálinkánál.~Igy állt a világ,~Amidőn a szentegyházi
14 4| helybeli lágyszivü kántor~Igy mentette magát,~Heverve
15 4| Nagyszerü volt ez esés!~Igy hullnak alá a kövek~A romladozó
16 4| rohanó romlásnak elébe.”~Igy végzé a csata festését~A
17 4| Elútasítni: jó ebédje lesz.”~Igy ostromolt a jó igazgató,~
18 4| még csak nem is alhatik!”~Igy szólt az úristen nagy bosszusan.~„
19 4| fel, Péter! hallja kend?”~Igy szólt az úr, amidőn odament,~
20 4| Ez a kétség irtóztató;~Igy nem mehet tovább, amint
21 4| hullott izzadó lováról,~Igy múlt ki őkelme ebből a világból.~
22 4| Hiábavalóság, ami téged aggaszt.”~Igy biztatta őt a jó francia
23 4| akarná tépni a bánatot.~Igy űlt egy darabig némán merevedve,~
24 4| agyveleje azonnal kiloccsant.~„Igy híj meg máskor is kőszikla-ebédre,”~
25 4| levegőbe magasra hajtotta.~Igy találták meg az utolsó boszorkányt~
26 4| elmerült annak nézésében.~Igy ballagott egyszer. A nap
27 4| hát kiváncsiságos;~De már igy átmegyek, akárhová jutok.~
28 4| majd elválik.”~Szófogadásra igy inté az óriást,~Aki tovább
29 4| porából nőtt ki az a rózsa,~Igy halottaiból őt föltámasztotta.~
30 5| Nincsen benne semmi akarat.~Igy lett szívem csöndes és üres,~
31 5| vigadtunk minden időben,~Igy hát szomorú a búcsu se légyen.~
32 5| meg örömébe’, bujába’...~Igy vigad a magyar ember, hiába!~
33 5| Örökké lássam holdamat!”~Igy szólt a vándor lelkesedve,~
34 5| madárt sem, amely zengedez.~Igy a költő egyszerűségében~
35 5| szerteszét szakad...~Mert reám igy dörg le az itélet:~A te
36 5| Mielőtt bezárkozik szemem,~Igy az égen, mielőtt az éj jön,~
37 5| Szerelemmel rám mosolygani.~Ha ez igy van, mint álmodni szoktam,~
38 5| álomkép csupán.~De ha nincs igy, oh, ha nem szeretsz, s
39 5| égről a nap a földre száll.~Igy, mint a nap földre száll
40 5| Dunának habjai vitték el;~Igy szegényült el a jó öreg
41 5| tekintetei mi lángolók valának!~Igy a leányka napjai folyának,~
42 5| sírban féreg és halott van;~Igy írtam én enyelgő dalokat,~
43 5| félrevert harang dacára.~Igy barátom, te se hajts ama~
44 6| csodája, hogy még áll hazánk.~Igy hordozunk sok százados sebet,~
45 6| egyformán jó- s balsorsodat!”~Igy szól, kit a bolond világ
46 6| Sötét eszméim hollóserege.~Igy foly le majd az ifjuság,
47 6| majd az ifjuság, az élet,~Igy foly le tőlem árván, egyedűl,~
48 6| Engemet és a gyalázatot!”~Igy panaszlá a leány keservét,~
49 6| zsivány, gaz, lator, haramja!~Igy csábitsd el más ember mátkáját...”~
50 6| elesünk, valóban nem csoda.~Igy van. S e gondolat, ez oly
51 6| gyúlt,~„Nem ugy, jó bátya! igy nem alkuszunk.~Minálunk
52 6| légy hát köztünk a biró,”~Igy szóla Jób, „ez asszonyt
53 6| hollók tápláléki lettek.~Igy állt sokáig Salgó zajtalan,~
54 6| ekeszarva,~Másik kezében kard,~Igy látni a szegény jó népet,~
55 6| látni a szegény jó népet,~Igy ont majd vért, majd verítéket,~
56 6| nagyon hosszú inség után~Igy szóla hozzá egy sötét alak:~„
57 6| honszeretet~Töviskoronája;~Igy lantomra majd megsebzett~
58 6| madársereget,~Ha rája lövének?~Igy szállnak az évek!~Egy pillanatig~
59 7| Odabenn a Kutyakaparóban~Igy forog a világ,~Ily szomorún,
60 7| vágom, nem fejedhez. -~Csak igy élet ez az élet,~Tüzes lyánnyal,
61 7| különben~Meg talállak csípni,~Igy ni!~Ugye fáj?~Hát ne kiabálj.~
62 7| délibábot~Hosszasan szemlélvén.~Igy töltöttem vele gyermekségemet
63 7| holnap meg én~Engedek,~Igy elejét álljuk szépen~A pörnek,~
64 7| keblet?~Boldogságom nem fér~Igy egészen belé,~El kell tékozolnom,~
65 7| létemre is hallani nem fogod.~Igy, Rákóczi bátya: most szent
66 7| újdonat-új piros bársony mente;~Igy jött elé fényes diadalszekerén...~
67 7| Marsból Venus termett. Igy változik által~A haragos
68 7| vihar bágyadt fúvalommá,~Igy változik át, mely gyujtott
69 7| azt gondolom,~Hogy én még~Igy élve~Felröpülök~Az égbe.~
70 7| elküldöm oda vágyaimat.~Igy élek, de te, jó bátya, te
71 7| Elmerűlve tündérkéjbe.~Igy maradj meg, szép Kolozsvár,~
72 7| maradj meg, szép Kolozsvár,~Igy maradj te emlékimben,~Ily
73 7| még az idő is megálljon;~Igy csaljunk meg ezt a vén hajdút,
74 7| Kiskirály.~Sétifikáltam igy én is~Valaha,~Merthogy voltam,
75 7| apák~Magzatjaikat árulják.~Igy cselekvél te is... vagy
76 7| S rád hajlok fejemmel,~Igy, kis angyalom...~Munka után
77 7| Csak hagyjon békét nekem.”~Igy beszél a jámbor ifju~A záporhoz,
78 7| mégis milyen kevés hordja.”~Igy elmélkedék az ifju ember,~
79 7| szabad bejőni senkinek!”~Igy kiálta ki az agg...~„Énnekem
80 7| a lyány pedig szivét!~És igy telnek, igy röpűlnek~Órák
81 7| pedig szivét!~És igy telnek, igy röpűlnek~Órák és napok,~
82 7| hirtelen!~Mielőtt elébe lépek,~Igy csipem ki magamat,~Legyen
83 7| tengerbül és figyelmez. -~Igy lantolva, énekelve~Vándorlok
84 8| szerteszét szakad,~De míg igy ölte őt az, amit láta,~Szivott
85 8| szerelmemet be~Nem bizonyíthatom.~Igy egyszerűen a szavamra,~Ha
86 8| hogy valamit lásson...~Igy sem igen sokat lát a pusztaságon.~
87 8| élni sem tudnának,~Ha már igy van, ébredj föl vén barátom,~
88 8| szabadság minden áron!”~Igy kurjogatnak~E sátán cimborái,~
89 8| családja,~A fölséges család!~Igy fognak hozzánk szólani:~„
90 8| szabadság dicső ünnepe,~Igy kiált föl millióknak ajka:~
91 8| rajta aranyhíd gyanánt.~Igy keresztüléltünk hosszu ezer
92 8| világ,~Tehozzád kiáltok:~Igy add rá hitedet,~Ha esküvéseket~
93 8| El volt bujva vagy aludt,~Igy zugott a diadalnál:~Mi viseltünk
94 8| földön~Tart a kötelesség.”~Igy emészti őket~A bú és a méreg...~
95 8| vissza,~Sőt a kapitánynak~Igy feleltek vissza:~„Kapitány
96 8| munkálhassak embertársimért!”~Igy szólt a lélek,~És visszaszállott
97 8| gondját, mert isten adománya.”~Igy szólt az asszony s ment
98 8| Mindennap egyformán iszom.”~Igy dörmögött, és föltápászkodék,~
99 8| már ez mégis csak cudarság~Igy elhajítani a gyermeket,
100 8| majd te lopsz. Ez így van,~Igy mossa egyik kéz a másikat.~
101 8| Elszoptatná az ördögöt magát is.”~Igy elmélkedve ballagott haza~
102 8| Gyertyát, ha mondom, szaporán!~Igy... most egymásután~Szoptassa
103 8| Másnap pediglen a fiúhoz~Igy szólt a vén boszorkány:~„
104 8| kisfiúhoz mindig nyájasabb lett.~Igy élt a gyerek. Már hatéves
105 8| istenem, most is hogy éhezem!”~Igy szólt a gyermek, a mogorva
106 8| kinn a szabadban talál.~Igy érezett a kisfiú~Mint e
107 8| S körülvevék őt a lakók,~Igy szólt hozzájok lángoló szemekkel:~„
108 8| szállotta meg szivét,~Mely hozzá igy beszélt:~„Az ember nemcsak
109 8| lesznek értem tenni készek.”~Igy szólt az ifju, meghajtá
110 8| meg~Örök hevű érzelmeit.~Igy jöttek évek, mentek évek;~
111 8| Sötét volt, éktelen sötét.~Igy szólt magában: „Éj van csakugyan,~
112 8| kezét.~Soká, soká állott igy, azután~Lankadtan hullatá
113 8| A sárga lombokat a fán.~Igy tükrözé vissza a tónak~Vize
114 8| Vize a tiszta kék eget,~Igy ringatózott ama csónak~Ábrándosan
115 8| ott, hol egykor tűz vala!~Igy áll a záporfelhők fátyola~
116 9| utána~A hazának ifjusága mi,~Igy kisérik a vén zivatart a~
117 10| midőn megtelt a kéjpohár,~Igy fél-enyelegve fél-epedve
|