Rész

  1  1|        Puszta helyén, fárasztóbb mégis a pindusi ösvény,~Vonzóbb
  2  1|      hinteni~A bujdosónak útait! Mégis te vagy~Örök betűkkel írva
  3  1|         Nincs többé vállamon;~És mégis vajh mi csüggeszt?~És mégis
  4  1|      mégis vajh mi csüggeszt?~És mégis vajh mi nyom?~Boldogtalan
  5  1|      hüséget esküvél, és~Ah mely mégis megcsalál.~Rajta, bajtárs,
  6  1|         nem lep,~Mézednél csókja mégis~Mi sokkal édesebb.~Pápa,
  7  1|         engem csak: közel van,~S mégis messze tőlem az.~A kedvelt
  8  1|         mód nem élhetünk is,~Van mégis kenyerünk,~Van tiszta, szép
  9  1|        én irígylendő, szegény és~Mégis gazdag vagyok!~Pápa, 1842.
 10  2|       szíven nem vág szenvedély.~Mégis, ha elmegy fergeteg s hajó:~
 11  2| sorsomnak rabbilincse megtörött.~Mégis - bár a léleksujtó vész
 12  2|       hűséget esküvél, és~Oh! ki mégis megcsalál.~Messze tűnnek
 13  2|     lyányszem tündöklőbb vala,~S mégis, ki hittem súgarának,~Haj
 14  2|      hittem súgarának,~Haj engem mégis megcsala!~Veszprém, 1842.
 15  3|        Őkegyelme már jó~Tovajár.~Mégis a gazdának~Vígaszul,~Hátrafordulván,
 16  3|  láncodat,~Kedves lánc, igaz, de~Mégis lánc marad.~Most hát lelkem,
 17  4|         nem érdekel...~Ohajtásim mégis mivégre kelnek?~Hogy menjen
 18  4|       egykoron,~Secundába ponált mégis~Sok szamár professorom.~
 19  4|           vétek.~Ily kontárkodás mégis gyalázat;~Csaknem megszalasztották
 20  4|        is~Nagyon csodálkozom,~De mégis szent igaz:~Nem bort...
 21  4|           Pápista nem vagyok.~És mégis voltak böjtjeim, pedig nagyok.~
 22  4|      balsors velem,~Mig valahára mégis egedett,~Mig a dicső percet
 23  4|          mindent, amit csak~Kér,~Mégis mindig dorgálás a~Bér.~Már
 24  4|        nap,~Kis szobám kelmedtől mégis~Egy sziporka fényt se kap.~
 25  4|         tégedet ne ismernélek.~S mégis, mégis... nem volna életem,~
 26  4|          ne ismernélek.~S mégis, mégis... nem volna életem,~Az
 27  4|        is lett semmi bántása,~De mégis örűlt, hogy elért a határra,~
 28  4|         jó nagy szeme, szája,~De mégis kicsiny volt az álmélkodásra;~
 29  4|       valami két mérföldre tőle,~Mégis akkora volt, hogy felhőnek
 30  4|         kalapot:~„Hej, aki adta!~Mégis csak kár volt elkergetnem
 31  5|         fúló életet sirat.~És én mégis, mégis panaszkodám~Kislelküen,
 32  5|       életet sirat.~És én mégis, mégis panaszkodám~Kislelküen,
 33  5|       karjai sem várnak,~De lesz mégis nyugalmam,~S a nyúgalom
 34  5|       jelesebbek, mint én,~Hírök mégis elfelejtve már.~Hát tirátok,
 35  5|          is vagy még enyém;~Néha mégis szerelemféltés, e~Legborzasztóbb
 36  5|        meghalni, szörnyű vég?~És mégis, ha rákerülne a sor,~Ugy
 37  5|          lyányka, szívedet!~Néha mégis csaknem azt ohajtom:~Vajha
 38  5|       falat, sorsán örülhet.~S ő mégis boldog, és azzal beéri,~
 39  5|       sebes szárnyú sas,~Elfárad mégis, mire odaér.~Oly rég elhervadt
 40  5|         alhatom;~Ébren vagyok és mégis álmodom.~Gyertyám pislog
 41  6|           szemed~Milyen sötét,~S mégis ragyog;~Kivált midőn~Reám
 42  6|         szeret,~S ezeket sokszor mégis megbántja.~Aztán megbánja,~
 43  6|      apró pénzzel fizette ki;~De mégis a lyány meg nem állotta,~
 44  6|       Lehetnek!~Nem irígylem, de mégis jobb~Szeretném,~Ha azt a
 45  6|        éghez oly közel,~És benne mégis a pokol tanyázott.~A századoknak
 46  6|  világhoz mennyi lánc köti,~S te mégis könnyelmün kockáztatod.~
 47  6|     szegheti valamelyik árok.~De mégis indulok... állj elém, menyecske,~
 48  6|        Oly szomorú ez a hold,~És mégis rája nézek,~Nem nézhetek
 49  6|           Hull a fának a levele,~Mégis szól a fülemile.~Az óra
 50  6|         így a fellegekhez,~És ők mégis napkeletre mennek,~Napkeletre
 51  6|        ittunk mi közös pohárból;~Mégis, ha egy hosszú öröm lesz
 52  6|          úr vagy és én koldus,~S mégis, légy büszke rá, igen,~Légy
 53  6|       áldások dacára~Ez a nemzet mégis árva,~Mégis ronyos, mégis
 54  6|          Ez a nemzet mégis árva,~Mégis ronyos, mégis éhes,~Közel
 55  6|        mégis árva,~Mégis ronyos, mégis éhes,~Közel áll az elveszéshez.~
 56  7|          szenteli magát,~S a nép mégis mindenfelől csak~Megvetést
 57  7|       mindig jót kivánt,~S engem mégis minden ember bánt.~Szétszaggatják
 58  7|        nincs már éltető erője,~S mégis olyan kedves, olyan szép!~
 59  7|     mindig új s új alakot vált~S mégis folyvást az egykori.~Lehet
 60  7|       halma kél.~S messzebb vagy mégis a világ~Legvéginél.~Midőn
 61  7|        híre se’...~Hogy jutottál mégis eszembe,~Barna kislyány,
 62  7|        el innen! fönn vagyok, és mégis~Környekez már-már az őrület,~
 63  7|         könnycseppecske csak,~És mégis kínosabb talán,~Mint volna
 64  7|         fon hideg kart,~S miatta mégis mennyi a kinom!~Álom csupán...
 65  7| szerelmedet,~És, ki hinné? nékem mégis~Fáj, nagyon fáj leveled.~
 66  7|           a~Nap még le sem mene,~Mégis már javában~Szól a filemile.~
 67  7|          vagy diadalhoz vezet...~Mégis, nézzétek, hogy Máriát meglátja,~
 68  7|       Különben, tört szívvel, de mégis elmegyek.”~Mária csendesen,
 69  7|         Sőt gyanítottam is... és mégis eljöttem.~Végeztesd, asszonyom,
 70  7|        is haldoklik már,~Az erdő mégis milyen hangos!~Hogy fütyöl
 71  7|       szép rózsaszál,~S máris és mégis az ördöggel cimborál.~Ördöggel
 72  7|      Illatoznak, mint virágok.~S mégis mindezek dacára~El innét,
 73  7|       siket a magyarok hazája,~S mégis énekelek, mert énekelnem
 74  7|         Gyilkos villámival...~És mégis elment gyermeked~Az ifjuval,
 75  7|    milyen olcsó! ingyen kapni,~S mégis milyen kevés hordja.”~Igy
 76  7|       nem tehetek róla...~Hogyha mégis szállni tudnék,~Mint amottan
 77  7|        Mi dolog? -~Búsan bár, de~Mégis~Mosolyog.~Im, sírjából~A
 78  7|         menték meg... és ti~Őket mégis lenézitek!~Pest, 1847. december~
 79  7|         szemekbe, mik sötétek,~S mégis ragyogóbbak, mint a~Mennyország
 80  7|    hajával~Játszanának. És a dal~Mégis szép, mert hallatára~A mennyből
 81  8|    hangot adnak,~Tudja a jóisten mégis jól mulatnak.~Amott hátul
 82  8|      lágy harmóniába.~Esik a hó, mégis fekete az útca,~Nagy vastag
 83  8|    nadrágot,~De azért egy kicsit mégis~Pőtyögősen állott. -~Hosszan
 84  8|       utósó is rajtam ragyog,~És mégis mindig olyan puszta~És mégis
 85  8|     mégis mindig olyan puszta~És mégis mindig oly hideg vagyok.~
 86  8|         Lehel sas-lelkével.~Volt mégis kedvese, akinek szerelmet~
 87  8|          elhagyni,~Mert az ember mégis csak sajnálta vagy mi,~Az
 88  8| kemencének...~Hideg acél a kard, mégis nagyon éget.~39~S nem egyszer,
 89  8|       buzdította;~Nemt tanulták, mégis sok szépet beszéltek,~De
 90  8|           De dicséretökre legyen mégis mondva,~Egyetlen egy sem
 91  8|     Jobban ékesíti a kart,~És mi mégis láncot hordunk!~Ide veled,
 92  8|    leroskad, egy ideig állván.~S mégis, mégis számkivetve voltál,~
 93  8|       egy ideig állván.~S mégis, mégis számkivetve voltál,~Mint
 94  8|       akinek nagyobb az ereje,~S mégis kevesebbet mivelt;~Kérlek,
 95  8|          jólesik ölelkezésünk,~S mégis milyen sokáig késtünk!...~
 96  8|        másikától,~S azok mögötte mégis~Oly hirtelen maradtak el,~
 97  8|     járna ily~Időben kinn?... és mégis, mégis ott egy~Élő alak...
 98  8|        Időben kinn?... és mégis, mégis ott egy~Élő alak... vagy
 99  8|      mekkorát emeltem lábamon!~S mégis hogy jártam, szégyen és
100  8|          vinném nekik.~De már ez mégis csak cudarság~Igy elhajítani
101  8|         tolvaj! félszemű volt,~S mégis meglopta az ezerszemű~Istent
102  8|         teljesűlt is,~S a jó fiú~Mégis mennyit nem szenvedett!~
103  8|        szabadba vágyó madarak,~S mégis maradt, mint a tyúk és a
104  8|    gyümölcs,~Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.~A föld is
105  8|     nincs ott a leány,~S az ifju mégis néz föl, néz merően,~Mint
106  8|           Valónak képtelenség,~S mégis való!~Amint ott hosszában
107  8|          s neveiken végig.~És ők mégis nekimennek bátran~Az ellenség
108  8|     csatáknak állok küszöbén,~És mégis néha én is könnyezek.~Miért
109  8|      lelkök szakadna ki.~De csak mégis leoldozták,~Király előtt
110  9|         helyett fegyvert hord,~S mégis vesztem vón’ el eddig inkább,~
111  9|           De több becsületem van mégis, mint nektek,~Cifra uraságok.~
112 10|          s virágra,~Hej mézednél mégis édesebb csókja.~Pozsony,
113 10|        arany,~Márvány-leány, te, mégis, fölhevít!~Szegény fiú!