Rész
1 1| meg ne vessél”,~Igy imádva téged kértelek;~„Légy kegyelmes
2 1| könyhullatással~Néz szemem:~Vesztve téged vésze boldogságom,~Mindenem!~
3 1| Kuruttyó, nézd ki jő~Látogatni téged?~Isten engem, oly alak,~
4 1| istene,~Mint én emellek téged?”~S a porba tipratott kebel~
5 2| jól tudom,~Hogy keservünk téged gyászol, drága hon!~És ha
6 3| lant idegeit,~Megzengeni téged, o kellemes élet!~- Mert
7 4| mért vagy te szép virág?~Téged nekünk az ég miért is ád?~
8 4| kerestem.~Te hagytál el, nem én téged;~Délibáb volt a hűséged.~
9 4| ÉS PIPADAL~Szeretlek én téged, pipám!~És a dohányt, mely
10 4| Be áldott puha vagy!~Ki téged föltalált,~Az volt ám még
11 4| ágába’ sincs biz a,~Hogy téged nézzelek.~Isten hirével
12 4| Őrzöm szemem fényét, de téged~Még jobban őrzelek,~Hogy
13 4| miként emlékem~Rajzol egyre téged?~Szinte rajzol engem~Nem
14 4| A világért sem bántalak téged!~Pest, 1844. június~
15 4| oly kicsiny vagy;~De ha téged birhatnálak,~A világért
16 4| többiekkel, akiket,~Mint téged, oly őszintén szeretek.~
17 4| De tudom, nem szeret ő téged.~Nemcsak hogy szerelmet
18 4| verseim!~Ők, ők szereztek meg téged nekem.~Engedd, hogy még
19 4| Azután, mint férfihoz illik,~Téged híva segédül,~Lelki jelenlét!~
20 4| Hogy mertél... de előbb~Téged vonlak kérdőre, o Erzsók!~
21 4| Most pedig, oh kántor!~Téged veszlek elő;~Készülj a meglakolásra -~
22 4| mezején.~Apostoli szavunk~Téged kiált: erény!~Mi szép, mi
23 4| olvashatom:~Hisz én már téged rég kisérlek,~Van érted
24 4| van, nem fog többé látni téged.”~Jancsinak sem szíve nem
25 4| vagy, azt a bátor szented!~Téged az isten is zsiványnak teremtett.~
26 4| biz azt;~Hiábavalóság, ami téged aggaszt.”~Igy biztatta őt
27 4| nyelsz kősziklát, mi majd téged nyelünk;~Fogadd el, különben
28 4| kegyelmezz, kegyelmezz!~Mert mi téged ime királynak fogadunk,~
29 4| De micsoda járat vetett téged ide?~Az óperenciás tenger
30 4| magában egyebet,~Csak hogy téged, csalfa legény, elfeled;~
31 4| Lennének a balsors, amely tán téged ér:~Elvetném tollamat, nem
32 5| pillantottál.~S öröm volt, látnom téged ott~Félig nyílt ajtó mellett,~
33 5| életet,~Menj föl hozzá, ő téged vár.”~Fölmennék édesörömest,~
34 5| teremthetett.~Szeretélek téged egykor, s szívem~Veled hű
35 5| Ekkor, leányka, jó leányka, téged~Édestestvéreműl fogadtalak.~
36 5| de oly szép!... látlak téged~Szerelemmel rám mosolygani.~
37 5| Megkiméllek bánatomtól téged,~Mint a föld a napot, kedvesét.~
38 5| szeretőmet?~Ugysem szeret ám ő téged. -~Szállj le, kincsem, a
39 5| én, aki annyit gyűlölök,~Téged miért szeretlek?~Szeretlek
40 5| miért szeretlek?~Szeretlek téged, oh barátom...~Nem, nem
41 5| csak te... magadban...~Téged le nem dönthettenek.~Szentül
42 5| szeretlek és tisztellek téged;~Mind a kettőre vagy te
43 6| sajátom vagy, tulajdonom,~Mert téged az én képzetem teremtett.”~
44 6| senki!~Messze viszlek innen téged el~Napkeletre egy szigetbe,
45 6| az óra, mely e~Lyányhoz téged ismét visszavon.~Kedvezek
46 6| hogy mit teszesz?~Megcsalt téged az, akit szerettél,~Én szeretlek
47 6| összeszaggat engem, úgy mint téged.”~Így beszélt az ifju révészlegény,~
48 6| lelked: tégedet mególak,~Téged, legdrágább kincse életemnek!~
49 6| istennek, hogy én voltam, ki téged~Elaltatálak, mert megfojtalak!”~
50 6| Ida, e kedves leány,~Ha téged elveszt ő, mivé lesz? ő~
51 6| Van már kit te ölelsz, ki téged ölelget;~Megyek hát, megyek...
52 6| Szólj, leányka, mondd, hogy téged~A szerelem még nem bánt.~
53 6| hozzá egy sötét alak:~„Én téged minden földi bajtól~Megszabadítalak.”~
54 6| Kis mécs borongó fényinél.~Téged sétára cifra hintón~Négy,
55 7| megtestesité a múzsa, ki téged ugy~Szeret, s ajándokúl
56 7| pohár,~Amelyből ittalak téged?~Összetörött, cseréppé lett.~
57 7| pohár,~Amelyből ittalak téged?~Összetörött, cseréppé lett.~
58 7| tőlem,~Szívem nem fogad be téged;~S ha bejárod, mint hódító,~
59 7| jobban fáj énnekem,~Hogy téged is bántanak, kedvesem.~Sokat
60 7| körmivel,~Ha elfeledlek téged, kedvesem,~Sőt ha rólad
61 7| kínos bujdosása.~És mostan téged én feledjelek,~Kihez csatolnak
62 7| titkon, de folyvást emészt téged belül:~Hidd el, szép a világ,
63 7| Teneked még inkább jaj ám!~Téged számoltat meg isten,~Mert
64 7| kijösz, zöld lesz az,~Ah de téged, téged akkorára~A nyomor
65 7| zöld lesz az,~Ah de téged, téged akkorára~A nyomor s bú régen
66 7| gyülölség képiben;~Most téged illet, téged egyedűl~E szerelemmé
67 7| képiben;~Most téged illet, téged egyedűl~E szerelemmé vált
68 7| szállanál,~Oh mert bölcsődbe téged is, szerelmem,~A múzsa tett,
69 7| KISASSZONYHOZ~Szép mulatság téged néznem,~Szőke kislyány,~
70 7| Bántod ekkép lelkemet?~Mely téged oly véghetetlen~És csak
71 7| Képzetem fáklyája ujra meggyujt téged,~S lángodnál látszik a tündérkert
72 7| asszonyom.~Nem átkozlak téged, magamat átkozom.”~„Nem,
73 7| szív sebeit bekötözni, ki téged~Még akkor is, ott is, örökre
74 7| szégyenlem, hogy a nagyvilág~Téged, szegény hazám te, meg se’
75 7| és karom...~Világosság, téged szomjazálak,~S mint vakandok,
76 7| nyomba’ visszakergetnélek téged,~Olvasnád levelem ott Pest
77 7| csendesen,~Épen mint én téged, kedvesem.~Mit nem fognak
78 7| egykoron apádat,~Megtagad most téged gyermeked...~Él az isten
79 8| SZERETLEK ÉN, SZERETLEK TÉGED...~Szeretlek én, szeretlek
80 8| Szeretlek én, szeretlek téged,~Kedves kis angyalom,~Csak
81 8| miljom s miljom ója,~Ne félj, téged nem feszítenek meg.~Elbuvék
82 8| előljáróját~Ugy követünk téged ország-világon át,~Míg nem
83 8| mennydörgős mennykő ne üssön meg téged,~Bízza a magyarra ezt a
84 8| Kerestünk mi égen-földön téged~Egyetlenegy igaz istenséget,~
85 8| De hol tettek le a földbe téged,~Hol sirod? nem tudja senki
86 8| szüksége van a~Hazának karomra,~Téged saját keze~Köt fel oldalamra,~
87 8| Oh nemzetem, hát bírnak téged~Örökké féken tartani~A nagyfejűek
88 8| félbe.~Mért nem hagyott téged közöttünk az isten,~Ha már
89 8| azt e pillanatban mind,~S téged hagynálak benne egyedűl.~
90 8| rólam lesodort a vész;~Ha téged elvitt, mért hagyott meg
91 8| vihar?~Hol foglak föltalálni téged~Habár elhervadottan is,~
92 8| szeress, mint én szeretlek téged,~Oly lángolón, oly véghetetlenűl,~
93 8| Gyávaság vádjával kit illetnek? téged!~Tereád merik azt mondani,
94 8| Elvitt, sokkal többet hozott.~Téged hozott meg nekem, téged,~
95 8| Téged hozott meg nekem, téged,~Reményim fényes gyöngysora,~
96 8| És ha többé nem látnálak téged?~Látni fogom fényes dicsőséged;~
97 8| hajnal! ilyen~Nem ékesíte még~Téged, te véghetetlen,~Te régteremtett
98 8| csillagot,~Amely pótolna téged némileg!~Debrecen, 1848.
99 8| engem illet az,~Egyedül csak téged,~A dicséretet és~Díjat te
100 8| végett~Jöttünk ide kérni téged...~Gyermek ide, gyermek
101 8| Legutósó lesz e dal;~Tán ha téged most leteszlek,~Többé majd
102 9| fegyvert, magyar nemzet,~Téged isten nem arra teremtett,~
103 9| Rendíthetetlen agg,~De úgy-e téged, úgy-e~Én el nem hagytalak?~
104 9| Majd akkor illet a koszorú téged,~Ha e munkát végkép bevégezéd,~
105 9| szivembül, oh hazám,~Megvédeni téged,~Védni, fölemelni téged,
106 9| téged,~Védni, fölemelni téged, s lesujtani~A te ellenséged!~
107 11| karjaidon más istenűlne~Téged imádó Dalma helyett:~Úgy
108 11| TÉGED KERESNEK SZEMEIM...~Téged
109 11| TÉGED KERESNEK SZEMEIM...~Téged keresnek szemeim,~Csak tégedet,
|