Rész

  1  1|                    Halljuk! Tovább! Na s aztán!” A minap~Szent elragadtatás
  2  3|                 szép;~Hátha még a bájjal aztán~A jóság is frigybe lép!~
  3  4|               Társaságunk, füttyivel.~És aztán a füttyök mellett~Milyen
  4  4|                gyásznapokat.~Ily esetben aztán ép erő~Nem tudom, hogy volna
  5  4|              lyány ment egy kis darabot,~Aztán leűlt, űltében megfagyott.~
  6  4|                      Egyet nyujtózom, és~Aztán tied vagyok,~Imádott heverés!~
  7  4|                fogynék a borból sohasem;~Aztán, ha nékem volnál, oh pohár!~
  8  4|             merre nyílik ut?~S ha nyílik aztán, mint éhes kutya~A konc
  9  4|                 A rozsda ette volna meg.~Aztán a télnek kellő közepében~
 10  4|         koronázza:~Pihennénk tán egyet - aztán~Uj erővel~Térjünk a tettek
 11  4|                  magába.~Ilyen a rágalom aztán!~Oh, ez előtt nincs~Szentség
 12  4|          öcsémmel~S kis házi kutyánkkal.~Aztán a kutyát elvette öcsém,~
 13  4|                 talpa sem érte a földet;~Aztán meg letevé,~Hogy az orra
 14  4|                  kicsi szócskát mondok -~Aztán verjen kelmed agyon,~Ha
 15  4|                  A seprőnyélben tartott.~Aztán ott ragadá meg haját,~Ahol
 16  4|                gazdálkodni tud;~Ilyennek aztán az adósság~Nem köt nyakába
 17  4|                      DÁRIDÓ UTÁN~Ez volt aztán az éjszaka!~Bort többé sose
 18  4|                 felel:~„Haladjatok, majd aztán pártolunk;”~És végre mind
 19  4|              mennyben ritkaság.~Ilyenkor aztán Péter bácsinak~Kezében a
 20  4|    istentelenséget láthatott:~Mert amint aztán leereszkedék,~Igen furcsán
 21  4|               Csak öljetek meg, öljetek;~Aztán mosolygjatok, mosolygjatok,~
 22  4|            ölelést mindjárt elvégzem én;~Aztán a mostohád sincs itt a közelben,~
 23  4|                 volt, megbirkozott vele;~Aztán meg, ha fáztak, hát kapták
 24  4|               még csak dombok vannak,~De aztán a dombok mindig magasabbak,~
 25  4|                 számot isten kegyelmére?~Aztán nem lesz ez a háznál haszontalan,~
 26  4|           gyerekek között.~Hát mikor még aztán sihederré lettem,~S izegni-mozogni
 27  4|              föld mélységébe.~Azután hát aztán, hogy meghalálozott,~A mi
 28  4|               királylyánytól érzékenyül;~Aztán a tengerhez ment és gályára
 29  4|                  áldja meg,~Odabenn majd aztán többet is beszélek.”~Bevezette
 30  4|                inséges koldusok botjára.~Aztán meg magát is szörnyen emlegette,~
 31  4|               egymás után.”~Így szólott, aztán a rúd végét megkapta,~S
 32  4|            tetejöket János nem is látta.~Aztán olyan széles volt a fák
 33  4|            galuskának elég lesz e darab,~Aztán gombócot kapsz, hanem összeharapd.”~„
 34  4| szerencse-kivánások között~Az óriásoktól aztán elköltözött.~21~Nem bizonyos,
 35  5|               hogy még egyszer lássalak;~Aztán mondd, hogy terhedre van
 36  5|           Végighuzódik a népsokaságon.~S aztán itt minden olyan érdekes,~
 37  5|            arszlánok járnak!~Azt nevezem aztán baromvásárnak.~Pest, 1845.
 38  5|                szívemet,~Hogy, az erőből aztán~Lábamban nem maradván,~Kirontanom
 39  5|            költeményimet.~Oh Honderü, mi aztán a jutalmad~E sok jeles tulajdonságidért?~
 40  5|          istenember a keresztfát,~Melyen aztán megfeszittetett.~Pest, 1845.
 41  5|                   mely, ha~Elszakad, még aztán is zeneg.~Nem bánom, ha,
 42  5|               tüzes végét teszem...~Erre aztán elmondhatni ám, hogy~Valóságos
 43  5|         meglátogassam őt,~Gyors paripát; aztán sok, sok babért...~Nem hogy
 44  5|               Kontóm szépen lekvittelem;~Aztán (most már készpénzemért!)~
 45  5|                 Az szép leányka volt,~És aztán hitvesed lett.’~- „Igen,
 46  5|              Igen, szép lyányka volt,~És aztán hitvesem lett.~De megszegé
 47  5|            Hullócsillag? mely tündökölt,~Aztán lehullott a magasból~És
 48  6|            szemem mégegyszer fölkereste,~Aztán futottam, útat nem tekintve,~
 49  6|                 sokszor mégis megbántja.~Aztán megbánja,~Hogy könnyeket
 50  6|                  a földmives felszántja,~Aztán beboronálja.~Képünket az
 51  6|                  a világot gyujtod ránk,~Aztán ellobansz... tán egy perc
 52  6|          Elkérték kebletekből a szivet~S aztán széttépték azt az emberek?~
 53  6|                 bástya tetejére,~S onnét aztán az égbe röpülünk!”~„Hah,
 54  6|                 poéták hazudunk sokat,~S aztán ha szívből szólunk sem hiszik.~
 55  6|            kincsét szíved elfecsérli,~És aztán vissza többé nem szerezheted?~
 56  6|            megfürödhetének,~Nem törődnek aztán életökkel,~Nem bánják, ha
 57  6|               szedj te zöld leveleket,~S aztán vesd el, mint elvirúlt,~
 58  6|                aki kőhöz vágta homlokát,~Aztán föleszmél félig, s két alakban~
 59  7|               meg vánkosom;~Reggelenként aztán kinevetnek,~Amiért rémekkel
 60  7|            telemerítette,~Rám nézett át; aztán ment sietve.~Ottan némán,
 61  7|               elhagytam~Jó öreg anyámat,~Aztán cserbe hagyott,~Szépen odább
 62  7|               Mint a hullám, amely dagad~Aztán lesímul,~Mint a kő, melyet
 63  7|                  kő, melyet fölhajítnak,~Aztán lehull,~Mint a vándor, ki
 64  7|               Vérfagylalón végigcsuszik,~Aztán nyakunkra tekerőzik,~S torkunkba
 65  7|                 Egy darabig türte,~Hanem aztán csak kimászott,~Még az inge
 66  7|              jösz be, bármiként akarnál.~Aztán nekem nincs régi szeretőm;~
 67  7|           iparkodj~Meggyógyulni, fiam, s aztán írj rögtön, azonnal.~S ha
 68  7|                 egy virágot kérek,~Akkor aztán, akkor ujra hajrá!~Visz
 69  7|                  kedvesünk azé, ki bánt,~Aztán elvenni a leányt,~Eldobni
 70  7|              nevöket,~Kalapomba vetem, s aztán amelyiket~A szerencse ér,
 71  7|                Megmondom, hogy miért?... aztán borzadjatok,~Mert iszonyúságos
 72  7|                                   EZ MÁR AZTÁN AZ ÉLET!~Ez már aztán az
 73  7|                MÁR AZTÁN AZ ÉLET!~Ez már aztán az élet!~Az egész éven át~
 74  7|         szeretném túlélni híremet:~Akkor aztán ismét a magamé lennék,~Rózsáim
 75  7|              egyet, a~Filozófiát.~Az már aztán a szabó,~Aki ezt a ruhát
 76  7|               ifjuságodat...~Ez rövid, s aztán meghalni?~Nem nagyon víg
 77  8|                egy szálig elesnék!~Akkor aztán bízni kezdünk magunkba’,~
 78  8|           kiskirály sem él jobban.~Ezért aztán, tyúkanyó, hát~Jól megbecsűlje
 79  8|                már ott szoptuk anyánkat.~Aztán meg ki tudta, célt nem veszítünk-e,~
 80  8|              Hízzanak!~Vasvillára velök, aztán~Szemétre,~Ott egyék a kutyák
 81  8|                  tán már dobolnak,~Akkor aztán ki a csatára~Édes magyar
 82  8|                egyszer kifakadunk,~Akkor aztán hosszu ám és~Rettentő a
 83  8|         Gólyafiak anyja,~Nagyot nyel, és aztán~Fölemeli fejét s körülnéz
 84  8|             szerelmetes öcsénk,~Már most aztán fogj erősen hozzá...~Dehogy
 85  8|                  a harc mezejérül.~Akkor aztán jó éjszakát, erkölcs!~Belemászott
 86  8|           hallgatnánk hosszan ölelkezve,~Aztán lecsókolnók árját könnyeinknek,~
 87  8|              költő is odahagyja,~Ki küzd aztán a jó ügyért? -~Nem én tépem
 88  8|                angyalok között mulattak,~Aztán kinézett ablakán,~Beléje
 89  8|              belé a~Vak éj siket fülébe.~Aztán a fellegekbe markolt,~Rongyokra
 90  8|                rohan...~Ott benn nyögés, aztán sikoltás...~Az asszonyság
 91  8|                visszapillantott e zajra,~Aztán elindult s ballagott.~Ment,
 92  8|               késő van, látom, alhatnál,~Aztán rosz is, kivált gyereknek,
 93  8|             Enned, mert mint én elhizol,~Aztán elillan a nyúl,~S üthetjük
 94  8|                  Nyakad közé akasztatom,~Aztán mehetsz a nagyvilágba~S
 95  8|                Lábára lépett készakarva,~Aztán ellökte, hogy mért áll az
 96  8|                  utban?~Sarat kent rá, s aztán nyakon veré,~Amért olyan
 97  8|              tolvaj találta őt az utcán,~Aztán egy koldusnő fogadta föl,~
 98  8|                  koldusnő fogadta föl,~S aztán mint szolga, ugy nevelkedett;~
 99  8|             búcsút küldök föl szememből,~Aztán örökre távozom.~Reményemen
100  8|                  magot~Kicsépeli belőle, aztán~Az üres szalmát visszadobja,~
101  8|                százszor ujra s ujra írt,~Aztán eltépte, belátván, hogy
102  8|                   ki legkésőbb aludt el,~Aztán az anya, azután~A kisfú...
103  8|             isten-hozzádot mondok nekik,~Aztán nem bánom én, hurcoljatok,~
104  8|                  van lelketek felett,~És aztán faljanak föl a~Szemétdomb
105  8|        Istentelen gonosztevő volt,~Amért aztán meg is lakolt ám,~Elfogták
106  9|                Addig köpte a markát, mig aztán~Tyúkmadár lett a vitéz oroszlán.~