Rész

  1  1|          dúlva van bucsúzó mellem,~Miként váradnak puszta termei.~
  2  1|        mint a hold a csendes éjet,~Miként a léget a szabad madár;~
  3  1|            oly tündéri, szép vala,~Miként a koszorús tavasznak~Varázst
  4  1|        dúlni és pusztítani:~Ki fog miként egy égnek angyala~Bút űzve
  5  1|           között.~Éltem így röpűl, miként a~Forrás, fáradatlanúl,~
  6  1|              végre rájövék -~Költő miként leszen:~Im, telve hallgatott
  7  1|            képedet.~Olyan magasra,~Miként én, emelt-e~A magyaroknak~
  8  1|            a kürt~Lehelnek ajakán,~Miként oroszlán~Erdői vad tanyán.~
  9  3|           födjön el.~Neved ragyog, miként az ég~Csillagsugáros éjfelen;~
 10  4|        Hogy is ne? füstöd fellege,~Miként galambom szeme, kék.~Szeretem
 11  4|            Szeretem én galambomat,~Miként szeretem a dohányt;~Hogy
 12  4|          Érettem égnek egyaránt.~S miként a lyányszem s mint a füst,~
 13  4|            kék-e a menny födele?~S miként ezek, a mennyfödél~- Csillagtűzben -
 14  4|       hazafelé -~Azon gondolkodám:~Miként fogom szólítani~Rég nem
 15  4|            néha tán eszedbe?~Vagy, miként emlékem~Rajzol egyre téged?~
 16  4|           Borban szükölködő napok:~Miként e sírba dőlt nagy férfi,~
 17  4| hazakotródott,~S tudja isten, most miként pusztít ott.~Á, de íme,
 18  4|         Kert ajtaja~Halkan kinyíl;~Miként a nyíl~Odasuhan~Vig-boldogan~
 19  4|            levegőnek~Egy pontjára,~Miként a gólyamadár néz~Fenekére
 20  4|           még ma lesujt a világra,~Miként a mészáros taglója lesujt~
 21  4|            garast úgy megbecsűlök,~Miként apám, a jó öreg.~Hej, csakhogy
 22  5|        baját, búját az embereknek?~Miként, ha ujját megmetszé, a gyermek~
 23  5|  Kislelküen, gyáván az embereknek,~Miként, ha ujját megmetszé, a gyermek~
 24  5|       Amelyben űlnek ifju ibolyák,~Miként figyelmes hölgyek... hallgatván~
 25  5|     szikrával sem jobb a többinél.~Miként folyammá nő a kis patak,~
 26  5|         folyammá nő a kis patak,~S miként tengerbe vész el a folyam:~
 27  5|      fölöttem fűvek lengenek?~Úgy, miként a lantnak húrja, mely, ha~
 28  5|         felé ez hosszu árnyat vet.~Miként a csatában a sebzett vitéz,~
 29  5|            a megszakadt felhőkben,~Miként a bús hölgy, aki férjinek~
 30  5|        mely soha meg nem állott,~S miként a szélvész a virágot,~Elvitte
 31  5|          bokor;~Egymásra hajlanak, miként ha~Két szerető szív összeforr.~
 32  5|           kéz lesz,~Mely eltaszít, miként dögvészest:~Kezed még akkor
 33  6|           ugy úsztak barna fürtei,~Miként az éj egy rózsatenger árján.~
 34  6|            Én nem tudom, honnan, s miként van ez,~De mostan ég és
 35  6|           piroslott~A végsugártól, miként bíbor párna~A trónon. De
 36  6|            orvosért~Megy hirtelen.~Miként siet, az istenért!~Az orvostól
 37  6|             úgy ugrándozik szivem,~Miként a porban a levágott emberfő.~
 38  6|           GAZDAG ÚR...~E gazdag úr miként~Gőgösködik, mint nézi le
 39  6| hullámkebele:~„Oh mi szép vagy, oh miként szeretlek!~Jőj le, ha van
 40  6|            érkezőt a tenger,~S hah miként fölháborult szive!~Hátha
 41  6|   Mosolygjatok az aggastyán dalán.~Miként ti most, és is szerelmeskedtem;~
 42  6|           Ugy dől belőlük az átok, miként~Rothadt szag a sirok nyilásibul.~
 43  6|    megbántást eltemet;~E gondolat, miként varázsvessző, elő-~Idézi
 44  6|         Mátra egyik erdőséges ága,~Miként sörényes, elfáradt oroszlán,~
 45  6|      Sohajtására gunykacaj felelt,~Miként az őszi bús szellő után~
 46  6|      kerevetre: csínnal bánt vele,~Miként a gyermek a kicsiny madárral,~
 47  6|           jártam a vadon homályin?~Miként ártatlan gyermek, akinek~
 48  6|          jövél s lehajlottál reám,~Miként lehajlik földre a szivárvány,~
 49  6|             mozdulatlanul~Fekszel, miként az elesett szobor.~Élsz,
 50  6|          merően, hidegen, fehéren,~Miként holt, csendes téli éjszakán
 51  6|         küszködött, ugy jajgatott, miként~A jég alatt a befagyott
 52  6|        ifju, arcod nem oly ördögi,~Miként ezé itt... légy könyörülő,~
 53  6|       Vérök föllázadt, sustorgott, miként~A víz, amelybe a villám
 54  6|          férjemet szintúgy utálom,~Miként első férjemnek gyilkosát.~
 55  6|       Milyen vig a világ! folyvást miként vigad!~Örök énekszóval s
 56  6|        SZERETEK ÉN...~Szeretek én, miként még ember~Sohasem szeretett
 57  6|          De sírnom kell, zokognom,~Miként akkor zokogtam!~?, 1846.
 58  6|          észnek jégpáncélja rajta,~Miként a volkán tetején a hó.~Szólj,
 59  6|             hogy oly bús a szivem, miként te.~Szállj te is, nap, a
 60  6|       Mondd, hogy úgy ég a szivem, miként te.~Berence, 1846. szeptember
 61  6|          válni kell.~Futnék tőled, miként a por,~Mit a forgószél elsodor~
 62  6|       halálok,~Mert a tél közeleg.~Miként az aggastyánnak~Megőszült
 63  6|        szobám e gondolattól elhül.~Miként a jégcsap függ a házereszrül,~
 64  7|           S ők halvány arccal ezt, miként hű~Lyánytestvérek, körűlfogák.~
 65  7|          hasonlítani:~Vannak neki, miként szememnek,~Könyűi és villámai.~
 66  7|           Gondolkodám a mód felől: miként~Szakíthatnám le rólam a
 67  7|       gyülekezni,~Midőn távozának;~Miként most eltűnő ifjuságom után,~
 68  7|          vágod az orrát~A tintába, miként huzod a sok hosszu barázdát~
 69  7|         Ugy nyúlik által lelkemen,~Miként a föld felett az ég, mely~
 70  7|    költészet, mint le vagy alázva,~Miként tiporják méltóságodat~Az
 71  7|          titkos kalandokra készül,~Miként Veselényi. - Sűrű bokrok
 72  7|          szélcsendben ugy hallgat, miként~A fák, az ember kebele.~
 73  7|    lengenek~Virasztó szemei előtt,~Miként rejtelmes szellemek.~Vizsgálja
 74  7|          tovább mindegyre,~Gyorsan miként a szél.~Mi kéj, így kóborolni~
 75  7|         halottak, koporsóba zárva,~Miként várnak a föltámadásra!...~
 76  8|            tekintetét.~Merően áll, miként a piramíd, amely~Sokszor
 77  8|                           AUSZTRIA~Miként elpusztult Jeruzsálem,~El
 78  8|        paradicsombul.~Kolduljatok, miként~Koldultak milliók miattatok!~
 79  8|           ég és föld elédbe gátot,~Miként egy új, de szent Napóleon~
 80  8|       pillangó a virágokon,~Ugrál, miként a gyermek, gondtalan,~Jön
 81  8|     Hallgassak-e, mivel szeretlek,~Miként atyámat szeretem?~Hallgassak-e,
 82  8|       Ős-szellem fényében fürödve,~Miként a hattyu fürdik~A tónak
 83  8|        alvó férfi homlokára száll,~Miként egy arany koszorú, miként
 84  8|          Miként egy arany koszorú, miként egy~Fényes meleg csók isten
 85  8|        ügyesség villant ki belőle,~Miként a tűzkőből a szikrák,~És
 86  8|         ment be hangja a szivekbe,~Miként egy égő fájdalom,~Mint a
 87  8|            bajait,~Tűrt elszántan, miként egy férfiú,~Kiben magas
 88  8|           magányban buzgón olvasá,~Miként a hívő a koránt~S mint a
 89  8|         távozik...~Nem mondom ezt, miként fenyegetést,~Ugy mondom
 90  8|        meleget visztek magatokkal,~Miként a nyári nap sugárai!”~És
 91  8|            sugára homlokára száll,~Miként egy arany koszorú, miként
 92  8|          Miként egy arany koszorú, miként egy~Fényes meleg csók isten
 93  8|          félig énekelve suttogott,~Miként az erdő lombjai~Az őszi
 94  8|             Miből szerez koporsót?~Miként ásatja meg a sírt?~Egy árva
 95  8|          Mely műveid után huzódik,~Miként az esti hosszu árnyék.~Meddig
 96  8|      Hozzája nőtt letéphetetlenűl.~Miként lelkéhez a kínszenvedés,~
 97  8|           magában,~„Hozzád megyek; miként te fölkerestél,~Ugy fölkereslek
 98  8|      étvággyal megrohantok minket,~Miként a holló a holttestre száll.~
 99  8|         fürteiteken,~Hogy éltetek, miként az~Enyém, oly szép legyen.~
100  8|    Bármerre nézek, mást nem látok,~Miként a sár, amelybe~Követ hajítanak
101  8|        rejtélyes távolábol,~Jőnek, miként az éji denevérek~S el-elvisítják
102  9|          Ez rémes nap vala!~Akkor, miként a férfigond,~Mogorva volt
103  9|        Hófehér volt a föld,~Mostan miként az ifjunak~Reménye, olyan
104 10|       Rejtett zugolynak éjjelében,~Miként rém áll a bűntanya,~Zord