Rész
1 1| nehéz~Az istenátkozta.~„Hej, jobb volna most koholni
2 2| Csak kóróval leszen tele.~Hej kisleány, pillantatod~Mélyen
3 2| kökényszeme sugarán.~Kocsmárosné, hej hol termett a bora?~Savanyú,
4 3| Hol jobban süt a nap rája.~Hej, van oka a gólyának,~Hogy
5 3| Virító szép tavaszt talál;~Hej, de mire te visszaszállsz,~
6 3| is kakas vagyok talán;~S hej, a kakas hamis madár,~Untalan
7 3| Hiszen úgyis elég~Lova van.~Hej, csak egy szivet bírt~E
8 3| HEJ NEKEM HÁT VIGASZTALÁST MI
9 3| VIGASZTALÁST MI SEM AD...~Hej nekem hát vigasztalást mi
10 3| Rá-rámegy a zöld vetésre,~Hej, csak későn veszem észre.~
11 3| megszólítani;~Alig merlek nézni, hej pedig~Elnéznélek világ végeig!~
12 3| Mások kivánsága szerént.~Hej, ha mostan hó lehetnék:~
13 4| borrá válna:~Akkor még -~Hej, akkor többet sírnék!~Debrecen,
14 4| betűit~Török vérrel irta be.~Hej, az volt ám még az ember,~
15 4| világát mással éli most.~Hej cigányok, itt az ablak:~
16 4| torka~Valóságos pergő rokka;~Hej az én jó feleségem~Pörpatvart
17 4| menyecske, szép kis menyecske!~Hej, miért vagy te már menyecske?~
18 4| HEJ BÜNGÖZSDI BANDI...~Hej Büngözsdi
19 4| HEJ BÜNGÖZSDI BANDI...~Hej Büngözsdi Bandi, istentelen
20 4| hurkot átkozott nyakadon!~Hej Büngözsdi Bandi, istentelen
21 4| a rózsám varrta ingyen.~Hej, maholnap az én piros rózsám~
22 4| EGY TELEM DEBRECENBEN~Hej, Debrecen,~Ha rád emlékezem!...~
23 4| SZÜLÖIMHEZ~Hej édes szülőimék,~Gazdagodjam
24 4| Miként apám, a jó öreg.~Hej, csakhogy én az efféléket~
25 4| Az ágyba vágom magamat,~S hej a szüret! ezt mormogom~Fülig
26 4| mondd, mi a bajod, fiam?”~„Hej, jó atyám, de nagy az én
27 4| hold bús őszi éjszakán?”~„Hej, Iluskám! hogyne volnék
28 4| mező vörös tengerré lett.~Hej csinálom-adta! meleg egy
29 4| sehogy sem voltam ínyére.~Hej, amikor engem az otthon
30 4| gondolatja ilyenforma vala:~„Hej Iluskám, lelkem szépséges
31 4| elsodorták a lelketlen habok?~Hej biz a haláltól ő sem volt
32 4| magából a megtört életet.~Hej János vitéznek került sok
33 4| Ő félre most a kalapot:~„Hej, aki adta!~Mégis csak kár
34 4| csapta~Keservesen a kalapot:~„Hej, aki adta!~Most már minden,
35 4| Kocsmárosra nem kiáltja:~Hej, bort az iccébe!~Még sincs
36 5| fejem tetejére süt a nap.~Hej, ha olyan közel volna sírom,~
37 5| vadméhek,~S élveznek szerelmet. Hej, de sok megjárja!~Vízbehullás
38 5| lába, mint a hullócsillag.~Hej szép lovam, hej jó lovam,
39 5| hullócsillag.~Hej szép lovam, hej jó lovam, fakó!~Hol az egyik
40 5| majd vígy el a rózsámhoz.~Hej, tüzes a kovácsnak a szene,~
41 5| tüzesebb rózsámnak a szeme.~Hej, lágy a vas a kovács szenétől,~
42 5| bajommal.~Hát az a bor? hej, a borral ide már;~Sírja
43 5| takarodjunk~Nyugovóra.~Hej, ennek a mai napnak~Nagy
44 5| Benyitottál a szivemnek~Közepébe;~Hej, pedig e szivközép, ez~Szentek
45 5| jár a nyelve,~Jár a lába.~Hej, csak oly gyors lenne honja~
46 5| Valamennyin ma valátok!~... Hej ha volna ősz; elszállna~
47 5| Szentmiklósnak~Egy rózsája...~Hej csak soha ne is néztem~Volna
48 5| alkony mindig ott terem.~Hej, leányka, akarod-e tudni:~
49 5| szóltam és te hallgatál.~Hej! ha tudnám, be sokért nem
50 5| egész szőlőhegy nem epeszt;~Hej, beérném én veled, leányka,~
51 5| Elbeszélünk néha a letűnt időkről.~Hej, régibb idői boldogak valának!~
52 5| A ZSIVÁNYSÁG VÉGE~Hej zsiványság, derék szép zsiványság!~
53 6| leány a városba mentek.~Hej, csak ne lett volna épen
54 6| kegyetlenűl gyanakodni kezdett.~Hej a gyanú furcsa gyermek pedig!~
55 6| mögött hallott ily beszédet:~„Hej atyafi, mi is átakarunk,~
56 6| amazok elérték csónakát.~Hej, mikor a csónakba bementek,~
57 6| elveszett az én szemem fénye,~Hej pedig talán már indulnom
58 6| madár a~Hervadt őszi tájról,~Hej, ha én is kiszállhatnék~
59 6| nyugodtál keblemen.~Mert, hej nem mindenik nagy úrnak~
60 6| szivemről ez a gondolat.~Hej, be nem így volt, nem így
61 7| Elmehetsz isten hirével.~Hej, kocsmáros, bort! ihatnám.~
62 7| hagyján, hogy énnekem esnek,~Hej van, ami jobban fáj szivemnek,~
63 7| szemfedőjét varrja.~Sári néni, hej, mikor kendet még~Sárikámnak,
64 7| volna hányva.~Sári néni, hej, mikor kendet még~Sárikámnak,
65 7| gólyafészek a kéményen.~Sári néni, hej, mikor kendet még~Sárikámnak,
66 7| beroskadt sírban.~Sári néni, hej, mikor kendet még~Sárikámnak,
67 7| elvétve dobban.~Sári néni, hej, mikor kendet még~Sárikámnak,
68 7| elpazarlott kincsét.~Sári néni, hej, mikor kendet még~Sárikámnak,
69 7| Már az itéletnapon is. -~Hej, alföld, alföld, nem reméltem,~
70 7| kert, ég, legény, boldog.~Hej elhervad a virágszál,~Csillag
71 7| tálhoz kapjon. Nem szólhatok,~Hej pedig olyan sok mondanivalóm
72 7| Van muzsika: varju károg.~Hej, sok derék ifju legény,~
73 7| siheder hordja a petrencét,~Hej de nem telik nagy kedvök
74 7| puszta születési helye,~Hej, ha arra fordítom a kantárt,~
75 7| gondold meg csak jobban,~Hej, írnod kell még ma, írnod
76 7| angyalaként szállt e szó fülébe;~Hej pedig ha tudná fiának szándokát,~
77 7| feleségemet.~Ime feleségem... hej be szép az élet,~Mikor az
78 7| ezt a vén hajdút, ki engem~Hej, maholnap megint a dologra
79 7| puskát, seprőt~Kezemből.~Hej, de meg is vert az isten~
80 7| nyitná ki háza ajtaját?~Hej pedig ki tudja, hogy mi
81 7| fülembe, hogy szeretsz,~Hej, milyen jólesik nekem ez!~
82 7| uram bocsá’! - mosolygott.~Hej pedig ezt vajmi régen,~Régen
83 7| hosszában tarka víg beszéd...~Hej dicséri az öreg az ifju~
84 7| SZILVESZTER ÉJE 1847-BEN~1~Hej, vannnak ma számadások!~
85 8| tisztjéből valamit mulasszon,~Hej mert ő nagyon jól tudja,
86 8| A PUSZTA, TÉLEN~Hej, mostan puszta ám igazán
87 8| mikor szólt a hegedűd,~Hej, nem szól már, s ez nekem
88 8| vagyis rátérek a dologra...~Hej, felebarátim, régesrégen
89 8| elől ment az ütközetben,~Hej pedig ugyancsak járta az
90 8| mérföld? el se’ hinnék.~Hej, az vón a kulacs, az vón
91 8| mulna el;~De nem csoda, hej mert az meleg tavasz lett,~
92 8| meglett ember, úgy jöttem meg.~Hej azóta húsz esztendő telt
93 8| hiába hogy cseh volt, de~Hej csehűl is álla.~Parancsolni
94 8| hiába hogy cseh volt, de~Hej, csehűl is álla!~Pest, 1848.
95 8| csakhamar gazda lett,~S hej be rosszul, hej be csúful
96 8| lett,~S hej be rosszul, hej be csúful gazdálkodott,~
97 8| valaki?~Az meglehet, mert hej rosz a világ,~A gáncsolódást
98 8| fogsz magadban lakni... hej, kutyus,~Kutyus ne!... itt
99 9| mondom, volt sok sírás-rívás,~Hej hanem ugy csak korántse’
100 9| leütni~A király fejérül!~Hej te király, hol van régi
101 9| sereged,~Hol van régi fényed?~Hej be tönkretették a szegény
102 9| valamennyit~Dobogó szivemhez!~Hej az lesz ám a nap!... és
103 10| Erdő szélén puszta csárda,~Hej mért sietsz oda, sárga?~
104 10| nem jár fűre s virágra,~Hej mézednél mégis édesebb csókja.~
|