Rész

  1  1|           tálalnak a királynak,~Ő, amint hírelik,~Mindennap sűltet,
  2  2|       lementén, nap piros sugarán,~Amint játszik a lombok sudarán.~
  3  2|          szép kötelét eltéphető.~S amint nincs hely, sem erőszak,
  4  3|           ugyan derék legény vagy,~Amint látom.~Oh, te szív, te szív,
  5  3|            eszemadta,~Lobogott is, amint rakta;~Jaj de hát még szeme
  6  4|          Feneken.~Bárha mindjárt - amint Falstaff szólana -~Bárha,
  7  4|            megénekelte.~S ha majd, amint hiszem, a bortól~Hatalmas
  8  4|          késő~Eső után a köpönyeg.~Amint van, úgy van; most a dolgon~
  9  4|           Beszéltünk erről, arról,~Amint nyelvünkre jött;~Még a szinészetről
 10  4|     magasból lepottyana.~Amen hát! amint van, legyen;~Meghajtom a
 11  4|           jó napot!~(Vagy estét... amint e firkát kapod.)~Hát hány
 12  4|   szentírás.~Bölcsen tudom azt.~De amint van okom,~Nem hordani többé~
 13  4|      erősen~Üdv-kéjek gyönyörétől.~Amint benyitott a terembe,~A tánc
 14  4|            kántor~Elkezdett bőgni, amint még~Nem bőgött soha~Sem
 15  4|        atyád lelkét,~Ahhoz képest, amint megijedt~A helybeli lágyszivü
 16  4|            pénz fogytán fogadom;~S amint pénzem jön: akkor ismét~
 17  4|            álljon szinmüvészetünk,~Amint valóban kéne állnia.~Pest,
 18  4|            vagy öt forintnyi bért,~Amint mondom, vagy öt forintnyi
 19  4|        Bele~Kabátja hátsó zsebibe,~Amint mondom, kabátja zsebibe.~
 20  4|       Kedved majd követendi gyász,~Amint mondom, majd követendi gyász.”~
 21  4|       Mivel csak egy kabátja volt,~Amint mondom, csak egy kabátja
 22  4|           mig széjjel nem szakadt,~Amint mondom, mig széjjel nem
 23  4|       oszlani kezd,~Látjátok őtet, amint mámorosan~Piros pofával
 24  4|    Felöltözék és útra kelt legott.~Amint elérte volna a kaput,~Szent
 25  4|    istentelenséget láthatott:~Mert amint aztán leereszkedék,~Igen
 26  4|             uccu!” fölkiált a pap,~Amint egy hordóból dugaszt kikap;~„
 27  4|          örömkönny forr szememben, amint~Sötétül napja, avvagy fölragyog.~
 28  4|   irtóztató;~Igy nem mehet tovább, amint megy~És „aki mer, nyer”
 29  4|            tünt egy pislogó sugár.~Amint közelebb ért, látta, hogy
 30  4|            hold.~A szokatlan világ amint elterjedett,~Fölriasztotta
 31  4|           mennék én is katonának!”~Amint a katonák közelébe értek,~
 32  4|  csillagokban a ló meg-megbotlott.~Amint ballagtak a csillagok közepett,~
 33  4|            föl s le bujdosva járt;~Amint őt meglátták a magyar huszárok,~
 34  4|           nép ugyancsak megállott,~Amint megrohanták a magyar huszárok.~
 35  4|              S akként cselekedett, amint megfogadta,~Szegény török
 36  4|             S János vitéz beszélt, amint itt írva áll:~14~„Hogy is
 37  4|      gazdaember jólelkü felesége~- Amint ő nekem ezt sokszor elmesélte -~
 38  4|          napnak.”~Ugy volt biz az, amint mondotta a király,~János
 39  4|       kedves hazájáról.~17~Másnap, amint az ég alja jövendölte,~Csakugyan
 40  4|            népe nagy megijedésben,~Amint szokott lenni olyan vad
 41  4|       erdőbe,~Ott szekeret látott, amint belelépe.~Fazekasé volt
 42  4|          rád gázolok.”~De az óriás amint rálépett volna,~János feje
 43  4|      szédült.~„Éppen úgy esett ez, amint csak kivántam,”~János vitéznek
 44  4|     vitéznek ez járt gondolatában;~Amint ezt gondolta, szaladni is
 45  4|           föl nem tápászkodhatott,~Amint János vitéz a túlpartra
 46  4|    világától.~János még ballagott; amint a hold leszállt,~Ő fáradottan
 47  4|           sem táncra nem ébredett.~Amint egy kisértet őt megpillantotta,~„
 48  4|              És már meg is indult, amint ezt kimondta.~24~Vitte az
 49  4|          ismét beljebb megyek.”~És amint gondolta, akkép cselekedett,~
 50  4|    szigetbe őt mélyen vezették el.~Amint János vitéz mindent megszemléle,~
 51  4|            csak sok nem úgy halad,~Amint kéne, itt a nap alatt.~Szikrát
 52  4|           Ekkor úgy látom hazámat,~Amint kéne lennie;~Mindenik pohár,
 53  5|           voltam magam is,~Hallám, amint a hant~Az ásók éliről~Tompán
 54  5|        Kihozta az ebédet a gyerek;~Amint látom, egy kis bort is küldtek.~
 55  5|        Végtelen tengerré árada.~És amint nő: szaporodik benne~A szörnyeknek
 56  5|         néha jó feleségével;~No de amint összekoccan, meg is békül...~
 57  5|          Ládámban, hiszem istenem.~Amint nyerek: elnyargalok~Tóth
 58  5|         tested a táncot ugy járja,~Amint szól a szelek muzsikája:~
 59  5|      csókolgatják, ölelgetik épen.~Amint ezt meglátja jó Barangó
 60  5|        repedjen.~Te csábító férfi, amint most kebled ég:~Azt olyan
 61  5|              VÁLTOZÁS~Nem úgy van, amint volt. A földön~Minden mindegyre
 62  5|           sok századot~Láttam már, amint jött és távozott.~Ah, mily
 63  5|           emberek,~Javokra vagyok, amint lehetek.~Ki nyáron jő, midőn
 64  6|     Beszélgetésünk rózsakötelét,~S amint eszméltünk szép ábrándjainkból,~
 65  6|         megmentett az Isten...~- - Amint mondottam: a vásárra majd~
 66  6|         Nézzük majd a sok virágot,~Amint nyílnak kelyheik,~S ha ezeket
 67  6|        ment sírt ásni önmagának.~S amint így sírján dolgozék,~A földben
 68  7|            édesapa legelső fiához,~Amint ez paripát nyergel és kantároz:~„
 69  7|            édesapa középső fiához,~Amint ez paripát nyergel és kantároz:~„
 70  7|          rím- s mértékbe versemet,~Amint illő meglátogatni~A társasági
 71  7|          fogsz, hogy úgy haladjak,~Amint megkezdém pályázásomat.~
 72  7|  pályázásomat.~S én úgy halok meg, amint születém,~Meg nem fordulva,
 73  7|      Hiszen minden ember úgy arat, amint vet.~Végeztess ki, hamar
 74  7|            az urakat,~Emeljék meg, amint illik, kalapjokat.~Először
 75  7|            azt jegyzi meg, hogy ez~Amint eddig elvolt nélküle, el
 76  7|           szivéből kimenne?~Végre, amint illett, csak erőt vett magán,~
 77  7|             Éjenként lát a vándor, amint~Föl-föllobogtok magasan,~
 78  8|           vasabb falak,~Még ők is, amint ott lenéznek,~Szédülni látszanak...~
 79  8|        bánom, ha ők nem figyelnek,~Amint nélkülem elvannak őkegyelmek,~
 80  8|    ríkatott,~Szerette is szörnyen, amint mondtam is már,~Napestig
 81  8|           felén túlesének,~Jöttek, amint illik, a felköszöntések,~
 82  8| becsülettel~Nékie.~Legyünk nagyok, amint illik~Mihozzánk,~Hogy az
 83  8|  táblabirák) szavai?~Vagy úgy van, amint ők beszélik,~Hogy elfajult
 84  8|  szélmalmok előtt! elnézem ezeket,~Amint vitorlájok hányja, egyre
 85  8|     társinak~Egy részeg cimbora,~S amint kilép a küszöbön,~Olyat
 86  8|             bámulva ment tovább.~S amint egy utcát elhagyott, a másik~
 87  8|          szólt hozzá oly szelíden,~Amint csak tőle telt:~„Hogy hínak,
 88  8|          Mint a nagyságos úrfi.~És amint szaporodtak évei,~Azokkal
 89  8|         mindazt, amit érezek,~Ugy, amint érezem, kimondani,~Föllázadnának
 90  8|  gyermekének híta volna.~Elmondta, amint rá emlékezett,~Hogy egy
 91  8|     nyomornál még irtóztatóbbak;~S amint lenézett életébe, ez~Örvénybe,
 92  8|       agyonverik.~Beszélt az ifju, amint tőle telt,~Beszélt oly lelkesen,
 93  8|      Dolgozni kezde, írt,~Ugy írt, amint sugalta lelke,~Hozzája méltón,
 94  8|         Inkább ugy végzem éltemet,~Amint elkezdtem azt,~Lopok, szolgálok,
 95  8|         képtelenség,~S mégis való!~Amint ott hosszában feküdt, előtte~
 96  8|             zsarnoknál zsarnokabb,~Amint te megtagadtál engem,~Ugy
 97  8|           engemet,~Mert istenemre, amint elviszem,~Épen hozom meg
 98  8|       kedvesem,~Szeretlek tégedet,~Amint embernek csak~Szeretnie
 99  8|      pillanatra hozzád menekűl,~De amint jön, megint megyen,~Elűzik
100  8|         keblünkből eredt,~S ájulva amint a földön feküdtünk,~Kacagva
101  9|  mindörökké verjen!~Verje meg ugy, amint ő akarta,~Hogy igába jussunk
102  9|        Ahol a halál vendégeskedik.~Amint mondom, volt sok sírás-rívás,~
103  9|           mennek a halál elébe ők,~Amint más ember menyegzőre mén;~
104  9|       valának?~S ha elbeszéli úgy, amint~Megértük ezeket mi mind:~