Rész

  1  1|            remegve bús~Pillantatom, mindig feléd, arany kalász~Hazája,
  2  3|      találtál.~Hív voltam én hozzád mindig,~Elejétől utójáig,~Nem volt
  3  3|          vetve.~Hát azért iszunk mi mindig,~Meg sem állunk tíz-husz
  4  4|       tilalmas dolgokra!~Édesanyám, mindig javamat akartad;~Édesanyám,
  5  4|         hozza is! mert az nekem haj~Mindig mi jól esék;~Hiszen e prózai
  6  4|             rák, olyan szemérmetes.~Mindig pirúl. S mi bájjal társalog.~„
  7  4|       mindent, amit csak~Kér,~Mégis mindig dorgálás a~Bér.~Már ilyesmit
  8  4|       helybeli lágyszivü kántor~Még mindig pislogatott~A szemérmetes
  9  4|          kalapácsa is,~Mivel üstöke mindig~Marka között volt még.~Nagyszerü
 10  4|        tyúkját agyonütötte,~Mert ez mindig az ő csirkéi közé járt,~
 11  4|            csakhogy én az efféléket~Mindig pénz fogytán fogadom;~S
 12  4|             panasz!~És akiről szól, mindig csak pap az.~Tart a panasz
 13  4|       Nemzetünk, e nagy folyó, mely~Mindig százfelé szakadt,~Egyesítve
 14  4|           vannak,~De aztán a dombok mindig magasabbak,~S mikor a két
 15  4|     kicsinnyég.~20~János az erdőben mindig beljebb haladt;~Sokszor
 16  4|             ÉS BOR~Azt mondom, amit mindig mondok:~Ne háborgassanak
 17  4|             Csak káplár sem voltam, mindig közkatona.~A katonasághoz
 18  5|            férfi ő;~Ez a rosz bátya mindig közbejő,~És fölpofozza öccsét
 19  5|          APÁM MESTERSÉGE S AZ ENYÉM~Mindig biztattál, jó apám:~Kövessem
 20  5|        Tudod, ha hozzátok menék,~Te mindig úgy futottál;~De más szobából
 21  5|             rontó kételkedés~Sarját mindig el nem metszené! -~S ki
 22  5|           állhat,~Kell, hogy legyen mindig lakója,~Akár öröm, akár
 23  5|            megreped...~Mért csalnak mindig, mindig a remények!~Pest,
 24  5|                Mért csalnak mindig, mindig a remények!~Pest, 1845.
 25  5|          Itten laknom,~Őt láthatnom~Mindig éber emlékimben.~Egy kivánatom
 26  5|         tagadhatatlan!~S én Pestnek mindig jóbarátja voltam,~És ahol
 27  5|   VERSEIMRŐL~Tán én nem tudnék írni~Mindig jó verseket?~De szívem főerénye~
 28  5|            Valóban!... már pedig ha~Mindig csak jót irok,~Mivé lennének
 29  5|      Kikerűlt ettől s a vadméhektől mindig,~Mi a kunyhó kicsiny asztalára
 30  5|        folyton égő katlan,~S a láng mindig tovább, tovább harap...~
 31  5|             elhunyt édes lelkem,~De mindig, mindenütt, ahol jártam-keltem,~
 32  5|            nekem;~A bucsú órája óta~Mindig itt volt szívemen.~Oh ha
 33  5|             viselte nyelvem:~Az nem mindig olyan néma, holt.~Ajkaimról
 34  5|             de~Soha meg nem szűnik, mindig él,~S nem gyöngül, ha néha
 35  5|            az éj jön,~A szép alkony mindig ott terem.~Hej, leányka,
 36  5|             Lelkem egy könyv, amely mindig nyitva,~Olvashatja, ki mellette
 37  5|       napestig, vasárnapja sincsen,~Mindig későn fekszik, mindig idején
 38  5|      sincsen,~Mindig későn fekszik, mindig idején kel;~Mint sajnálom
 39  6|       nemzetem, magyar nép! éltedet~Mindig csak a jó sorsra bízod-e?~
 40  6|           jövő szép zöld vetése;~Az mindig messze, és mégsem hagy el,~
 41  6|            el,~Ezt el nem érem, bár mindig közel.~Ekkép vándorlok az
 42  6|             A szív ütése, mely~Majd mindig halkabban dobog?~Szalkszentmárton,
 43  6|          hogy titeket a törpe világ~Mindig kicsínyeknek kiált?...~Természetes!
 44  6|       restség~Nagy befolyással volt mindig reám;~S hittem, hogy a bölcs
 45  6|          távozzanak;~Nem távozának. Mindig közelebb~Jöttek hozzája...
 46  6|       szolgaság, milyen hizelgés!~S mindig tovább mennek, tovább,~S
 47  6|         rája van kötözve,~S pályája mindig sűrübb rengetegbe vész,~
 48  6|             Melletted, barna lyány, mindig csak melletted,~Ott eped,
 49  6|            Volt egy szegény fiú,~Ki mindig éhezék;~Nem volt egy megevő
 50  6|            láttam...~Sokat? oh nem! mindig egyet.~Azt, hogy a hon ereje
 51  6|        szavadnak,~Ámbár tudom, hogy mindig csak hazudsz...~Isten veled,
 52  7| hazaszeretet!~Ez hát a költő sorsa, mindig ez,~Hogy örök vészű tengeren
 53  7|         ÉDES SZERELEM~Másnak szívem mindig jót kivánt,~S engem mégis
 54  7|           ők lelkemnek rokoni,~Mely mindig új s új alakot vált~S mégis
 55  7|          HÁBORU VOLT...~Háború volt mindig éltem~Legszebb gondolatja,~
 56  7|          Soha, sohasem hiszem,~Noha mindig oly vidám vagy.~Mért mosolygál
 57  7|             hiába~Ömlött, mert ujra mindig megtelék.~Ez olajos-korsó
 58  7|         sokat fázott,~De meleg volt mindig lelkem. -~Jer, szeretlek
 59  7|         szívemet!~Boldogságom ennek mindig~Áldozatja lett.~Kifog rajtam
 60  7|           szép tájakon, ámde tiétek~Mindig eszemben volt, bár nincs
 61  7|            hon nevében?~Kinek a hon mindig ajkain van,~Nincsen annak,
 62  7|             Vagy maradj csak, ajkad mindig olyan~Prózai históriákat
 63  7|          negyedikhez~És így tovább, mindig tovább,~De nem pihenheték
 64  7|    akasztott emberek,~Mindenhol ez, mindig csak ez,~S hátúl a sziklák
 65  7|             Még rád nem gyul a ház,~Mindig, míg a félrevert~Harang
 66  7|        hajahaj,~Házasélet kutyabaj,~Mindig szép,~Mindig a,~Reggel,
 67  7|    Házasélet kutyabaj,~Mindig szép,~Mindig a,~Reggel, délben,~Éjszaka!~
 68  7|          rejtezik így el a világtól mindig,~S riad föl, ha szellők
 69  7|          beszélt az ifju,~És az agg mindig jobban figyelt,~S ugy szivá
 70  7|          szeretsz te...~Ah, hogy őt mindig vádolnom kell!~Csakhogy
 71  7|         öreg:~„Gyermekeim, legyetek~Mindig ilyen boldogok...~Már én
 72  8|            A győzelem belészeret,~S mindig ott lesz közelében;~Varrd
 73  8|             rajtam ragyog,~És mégis mindig olyan puszta~És mégis mindig
 74  8|        mindig olyan puszta~És mégis mindig oly hideg vagyok.~Pillangó,
 75  8|             vétettem én neked,~Hogy mindig csak szomorítasz engemet?~
 76  8|           És így tevétek már régóta mindig;~Látják, kik a multat végigtekintik.~
 77  8|          Régi cseléd vagy a háznál,~Mindig emberűl szolgáltál,~Ezután
 78  8|       nyugatra, keletre,~Zászlóikat mindig szerencse követte,~Nem kimélték
 79  8|         akinek szerelmet~Esküdt, ki mindig ott volt oldala mellett,~
 80  8|           zsákot,~Adjon isten neked mindig bő nadrágot,~Hogy elférjen
 81  8|           szólani:~„Hű magyarok,~Mi mindig bíztunk bennetek,~Mindig
 82  8|            mindig bíztunk bennetek,~Mindig szerettünk titeket,~Legjobban,
 83  8|       KISKUNSÁG~Hova szívem, lelkem~Mindig, mindenhonnan vissza-visszavágyott,~
 84  8|            ledől,~S rosz gazda, aki mindig ujra épit,~S ma vagy holnap,
 85  8|         kárhozatos lomhaságod által~Mindig hátul és alant hevertél!~
 86  8|             mindenki fél.~Tekintete~Mindig messzebb, mindig magasabbra
 87  8|          Tekintete~Mindig messzebb, mindig magasabbra száll,~Mig elvesz
 88  8|            mondod azt a holnapot,~S mindig ma van, mindig csak éhezem!~
 89  8|          holnapot,~S mindig ma van, mindig csak éhezem!~Vajon ha meghalunk,
 90  8|         isten áldott meg vele.~Hisz mindig mondtam én, hogy engem~A
 91  8|            tüzes vas~Közelg feléje, mindig közelebb~Jött az szeméhez,
 92  8|        mindannyiszor,~S a kisfiúhoz mindig nyájasabb lett.~Igy élt
 93  8|         Mögötte ment, mögötte állt,~Mindig árnyéka volt,~És leste ajka
 94  8|        vannak nála szánandóbbak is.~Mindig kicsínyebb lett előtte~Saját
 95  8|           kardodat,~Hiába küzdenél,~Mindig boldogtalan lesz a világ,~
 96  8|              Egyszersmind ember is;~Mindig másoknak éljen-e~És sohase’
 97  8|             nem fejér-e már?~De azt mindig csak feketének látta,~Pedig
 98  8|             adott,~S felét átvettük mindig a tehernek,~Mit vállatokra
 99  8|          itt van ujra,~S szép, mint mindig, énnekem.~Tudja isten, hogy
100  8|            a bilincseket!~S kardunk mindig behullt a vérfolyóba,~Mely